Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-19 / 42. szám

DALLAL, TANCCAL­országot járva... Beszélgetés Kulcsár Tiborral, az IFJÚ SZÍVEK igazgatójával Fiatalság, vidámság; a táncos lábak könnyed-kecses dobbanása: a csengő dal hegyet-vöigyet ölelő szárnyalása; a színek tarka soka­sága — ez jellemzi már több mint másfél évtizede a ..Kiváló mun- káért-érdemrend‘‘-del kitüntetett IFJÚ SZÍVEK Dal- és Táncegyüttes munkáját. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt lehiggadt már az in­dulás egykori fiatalos és néha szertelen lendülete, s az akadályokat legyőző tenniakarás is már hagyománnyá, művészileg megalapozott rutinná érett. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek mindegyiké számos sikert, rangos elismerést, sok szép emléket ho­zott. de bőven akadt tanulságot érlelő tapasztalat és mielőbbi megoldást sürgető probléma is. A fentiek tudatában joggal kertünk hát interjút Kulcsár Tibortól, az Ifjú Szívek igazgatójától, hiszen az együttes nemcsak nevében áll közel a fiatalokhoz, hanem a tí­zen- és huszonévesek képezik ma is e lelkes, országjáró gárda ..de­rékhadát“. ^ Néhány héttel ezelőtti rövid beszélgetésünkben beszámoltunk arról, hogy az Ifjú Szívek nyíri körútra indul. Nos, időközben nemcsak a körút zajlott le. han*"m elég idő volt már a fellépéssoro­zat józan, sokoldalú mérlegelés'-- re is. Mit mondana hát el e kőr­útról mai beszélgetésünk beveze- liéseképpen? — Kőrútunk huszonhárom napja alatt kereken húsz föllépésünk volt. ami már önmagában is fi­gyelmet érdemlő tény. Szerepel­tünk alig ezer lakost számláló kisközségben és a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Szövetség dudin- cél járási rendezvényének, illetve a Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Bystrica-i (Besztercebánya) köz­ponti ünnepségeinek nagyszámú közönsége előtét. Visszapillantva a körűt három hetére, örömmel ál­lapíthatom meg, hogy augusztusi sikersorozatunk, ellentétben min­den közelmúltban fölnerült vád­dal. ékes bizonyítéka volt az If­jú Szivek életképességének s az együttes műsora iránt tapasztal­ható nagyfokú érdeklődésnek. A közönségről is csak a legjobba­kat mondhatom, hiszen egy-két ki­vételtől eltekintve mindenütt telt sőt zsúfolt ház fogadott bennün­ket. Kiváló példa erre a kelet­szlovákiai Janik (Jányok), ahol a község kllenczsáz lakosából hat- szózan ott tapsoltak együttesünk előadásán. Nyári kőrútunk sikere és az együttes szeptemberi karvi- nái s Rimavská Sobota-i (Rima­szombat) vendégszereplésének visz- hangja eloszlatott minden olyan kételyt, miszerint az Szívek iránt nincs érdeklődés, nincs aki végignézné műsorunkat... A táblás házak és a hosszan tartó vastaps tanúsága szerint a közönség i- gényii a népművészetet, sőt úgy tűnik: nálunk is reneszánszát a folklór! A nyári körút azonban a jóleső siker mellett több Ta­pasztalatot Is hozott. £pp a mű­sor fogadtatásából kiindulva, egész évi föllépési tervünket! arányosab­ban kell elosztani a nyár s az esztendő többi hónapja között, hogy télen éppúgy „mobilisak“ le­gyünk mint n,yáron. Természete­sen, nem mindén kultúrházban ..fér el“ az egész műsor, a jövő­ben ezért kevesebb szereplőt i- génylö kamarajellegű műsorok ösz- szeállítására is gondolnunk kell majd. Kétségtelen: a kultúrházi fellépéseknek is megvan a sajá­tos varázsa, kár lenne ezért el­zárkózni az ilyen meghívások elöl. A körút sikere ugyanis mindany- nyiunkat kötelez, amit nem hagy­hatunk figyelmen kívül további munkánk során! ^ Ml tagadás: lapunk hasábjain meglehetősen régen foglalkoztunk behatóbban, egy-egy elemző írás vagy beszélgetés formájában a nehézségeivel. Ezt a mulasztást szeretnök most pótolni, külön ’s tekintettel arra, hogy önt kere­ken egy esztendeje bízták meg e- gyetlen, félhivatásos dal- és tánc- együttesünk vezetésével. Minde­nekelőtt arra kérem hát, hogy te­gyen egy rövid számvetést az e- gyüttes utóbbi éveinek munkájá­ról. — Elórebocsáfom, hogy egy-egy ilyen beszélgetés, bármilyen hosz- szúra is szabhatnánk, nem bizto­sít megfelelő teret e komoly prob­léma sokoldalú, objektív és teljes elemzésére. Ezért inkább csak váz- latszerűen. egy-egy lényeges kér­dést említve válaszolok. Valami­kor alapító tagja voltam az együt­tesnek. s így ismertem, és Isme­rem, az indulás minden gondját- haját, nehézségét... Más munkate- rületrfe kerülve azonban megsza­kadtak közvetlen kapcsolataim az Ifjú Szivekkel, s emiatt 1970 szep­tembere előtt a problémák több­ségét csupán ,,kívülről“, esetleg a közvéleményből j.övö hírek alap­ján Ismerrtem. \ fentiekből kiin­dulva ezéM úgy érzem: nem va­gyok hívatott bírálatot mondani másfél évtized nem könnyű s ál­dozatkész munkájáról. .Azt azon­ban mindenképpen hiányolom, hogy sem a sajtó, sem egykori fenn­tartó szervünk: a CSI.S2 Központi Bizotsága nem eszközölt egy át­fogó jellegű kritikai fölmérést az Ifjú Szívek sokévi ttevékenységé­rol. Igaz. 1961-ben született egy kusza értékelés, de az sem volt teljes, azóta pedig semmilyen szakavatott felmérés vagy bírálat nem született! Szeretném, ha ezt a mulasztást mielőbb pó­tolni lehetne, hiszen a hozzáértő művészeti bírálatot és értékelést a sikeres mindennapi munka egyik fo kiindulópontjának tartom. — Lehet, hogy első hallásra kissé furcsának tűnik, de tömeg­bázis tekintetében ma nehezebb körülmények között dolgozunk, mint az indulás nem könnyű évei­ben. .Akkoriban ugyanis a magyar tannyelvű közép- és felső fokú pe­dagógiai iskolák révén a jövő hu­mán érUelmisége, a vidéki kultu­rális élet leendő fáklyavivői cso­portosultak Bratislavában. ilyen körülmények között elő sem for­dulhatott olyan probléma, hogy létszámhiány legyen az ének- vagy tánckarhan, illetve a pedagógiai iskolák zenei nevelésének jóvoltá­ból a zenekarban. Ma lényegesen más körülmények között dolgo­zunk! A fent említett iskolák kö­zül ma már egy sem működik a szlovák fővárosban, így a több­nyire természettudományi Irányza­tú fakultásokon tanuló főiskolá­sokra és a munkaviszonyban álló fiatalokra kell alapoznunk a tag­toborzás során. Tisztelem ezeket a fiatalokat és hálás vagyok lelke­sedésükért, hiszen a próbák rend­szeres látogatása és a fellépések számos munkahelyen felmerülő probléma eredője lehet. Egy fia­talnak rendszerint két hét sza­badság jár a munkahelyén, amit zokszó nélkül föláldoz az együttes érdekében. Mi azonban többet kö­vetelünk tőle, hiszen csupán a nyári körút három hétig tart és számtalan esetben késő éjjel ér­kezünk megy «gy-egy hétvégi fel­lépésről. amit pedig csak fizetet- len szabadsággal vagy a fölöttesek jóindulatú „s/.embehunyásávar* le­het megoldani. S mindezt puszta lelkesedésből, Önfeláldozásból te­szik a fiatalok, hiszen nincs mó­dunk megtéríteni az illető kerese­tét. s az 1957-ben (!) megállapí­tott havi kétszáz korona honorá­rium valóban nagyon csekély ju­talom a sok fáradságért, odaadá­sért és átvirrasztott éjszakáért. Gondolom, hogy e problémák tor- nyosulása okozta, hogy az utóbbi években kissé stagnált az együt­tes. s az egyes művészeti rész­legek szinte állandó emberhiány­nyal küzdöttek. Legszembetűnőb­ben talán a zenekarban domboro­dott ez ki. amely legrégebben fá­jó. de legalábbis érzékeny pontja az együttesnek. Az ok kézenfekvő: nincs elég olyan fiatal a konzer­vatóriumon, sőt 3 zeneiskolákban sem. aki ilyen körülmények között hajlandó lenne vállalni a sok megkötöttséggel s kevés jutalom­mal járó tagságot. .A tavaly szep­tembertől eltelt tizenkét hónapban ezért legtöbbet épp a zenekar kér­désével "foglalkoztunk, alaposan megismerve közben a többi belső problémát Is... Pozitív eredmény nek tartom, hogy új művészeti vezetőkkel frissült föl s egészült ki az együttes: még novemberben stabilizálódott és létszámban tt*!" jcs lett az énekkar; mindhárvmi részleget új ruhákba „öltöztet­tük“. s hosszas várakozás után megkaptuk országjáró héjolásink egyik legfontosabb kellékét: a tár­sasgépkocsit. Ügy érzem: e foko­zott erőfeszítések jutalma volt a tavaszi s nyári föllépések jóleső sikere és lelkesítő visszhangja a közönség soraiban. Mindent egybe vetve talán így summázható az elmúlt tizenkét hónap mérlege: si­került elkerülni az Ifjú Szíveket fenyegető krízist és utat talál­tunk a közönséghez, amelynek tapsban, vendégszeretetben kifeje­zett támogatása nélkül aligha len­ne értelme nem kis erőfeszíflések- kel fémjelzett munkánknak. ^ Ha az ember a színpadon „készen“ látja a műsort, minden mégis olyan egyszerűnek, termé­szetesnek tűnik... A fentiek tuda­tában azonban nehéz lehet a bet i- nuiás, amelynek ..zátonyai“ s buk­tatói bizonyára összefüggnek az Ifjú Szívek imént említert prob­lémáival. — Kétségtelen, hogy a .}ó sze­replés egyik legalapvetőbb előfel­tétele a próbalehetőségek zavar­talan biztosítása. Saját próbate­remmel sajnos csupán a ránekar büszkélkedhet. Zenekarunk egy méreteiben alkalmatlan, volt Uz- leléielyiséghen. énekkarunk pedig a Duna utcai gimnázium épületéb{>fi gyakorol. Tagságunk mai hetero­gén összetétele a próbákra is ki­hat. Amíg valamikor nem jelen­tett különösebb gondot a próbák időpontjának egyeztetése, most több esetben is előfordul, hogy egy-egy kisebb csoportban napon­ta tíbbb részletben, más-más idő­pontban próbálunk. Sa.jnos, mind máig csupán ábránd maradt a központi művelődésügyi szervek­nek az a terve, hogy a Szlovák Népművészeti Együttes (SLUK). a Lúcnica és mi közös épületet ka­punk. Csupán érdekességként em­lítem: ha összpróbát tartunk, al­kalomról alkalomra egy-egy Ide­gen helyiséget vagyunk kénytele­nek bérelni... Mindez persze a né­zőt, és joggal, nem érdekli: az Ifjú Szívektifil igényes, magas mű­vészi színvonalú műsort vár. Mi az adott körülmények kozott jó szervező munkával, az egyes rész­legeken folytatott művészi munka színvonalának állandó emelésével mindent megteszünk, hogy többet, jobbat nyújtsunk mint a múltban, co-cmáé ^ Amennyiben a tudományos kutsutóintézetek a népművészet múltjának megfigyelői, akkor az Ifjú Szíveknek afféle élő króniká­nak kellene lennie, azaz a cseh­szlovákiai magyarság népművésze­ti ihletésű dalait, táncait kellene tolmácsolnia a színpadon. Mennyi­re tudják teljesíteni ezt a külde­tésüket? Az együttes alapszabály­zatában a néprajzi gyü,jtömunka a mindennapi feladatok egyik alap­vető követelményeként van feltün­tetve. Miképp tudnak helytállni e- zen a téren? — A kérdés első feiere vála­szolva talán ennyit: törekszünk az élő, színpadi krónikások szerepét vállalni, hiszen ennek bizonyítéka a sok sikert aratott műsor is, a- melyben a tánckar például Zobor vidéki, Martos környéki és gömö- ri táncokat eleveníti föl művészi átköltésben. Sajnos, énekkarunk ebben a vonatkozásban eléggé le­maradt, aminek okát abban látom. hog,y kevés vagy legalábbis köz­pontilag alíg-alig hozzáférhető a népművészeti ihletésű anyag. Is­métlem: ennek ellenére az a szán­dékunk, hogy vállaljuk az élő kró­nikások szerepét. Más kérdés el­lenben. hogy ez mennyire sikerül a gyakorlati megvalósítás során. Ennek hozzáértő és szakavatott megítélése, értékelése, a néprajzi és tánoszakemberek kötelessége, mert az együttes ez irányú tö­rekvései egyelóí*e szakkörökben meglehetősen hangtalanok voltak. — A néprajzi gyűjtőmunkára mai körülményeink között nagyon ke­vés módunk nyílik. Nagy szükség lenne arra. hogy erre a nagyon fontos munkaterületre egy külön embert alkalmazhassunk az együt­tesben. .A fennálló nehézségek el­lenére szeretnék fbleleveníteni a népdalgyűjtés hagyományait, ami­nek lehetőségeit a nyári körúton már több községben ..puhatoltuk.“ Fontos, hogy ezeket a mulasztáso­kat mielőbb pótoljuk, mert a csehszlovákiai magyar néprajzi gyűjtőmunka pillanatnyilag csupán egykét ember lelkesedésén, ál­dozatkészségén alapszik. Célunk, hogy két esztendő múlva az Ifjú Szívek a hazai magyar néprajzi a- nyagból tartson bemutatót* ^ Az együttesnek nincs állan­dó színpada, és így minden fellé­pés lényegében kaland, ismerke­dés a közönséggel. Mit mondana el ez irányú tapasztalataiból, kü­lönösen a vidéki kultúrházak szín­vonalát illetően? — Sok olyan községet tudnék fölsorolni, ahol nincs a falu nagy­ságához. a lakosság számához mért kultúrház. vagy pedig kezdetle­ges. alig használható a színpadi berendezés. Ezek a körülmények alaposan megnehezítik az együttes szereplőinek és műszaki személy­zetének munkáját: Országjárásaink során azonban számos szép. akár palotának is beillő kultúrházzal is találkoztam. Példaként hadd em­lítsem Orechová Potón-t (Üióspa- tony). Erre a fellépésre fél eszten­dő távlatából is szívesen emlék­szik vissza a tagság, és nem alap­talanul! ^ Gondolom, nem, árulok el tit­kot, ha ,,rákérdezek“: az együt­tes további művészi fejlődéséhez, sajátos arcélének végleges kikris­tályosodásához több szervezési- művészi átalakulásra, néhány to­vábbi pozitív változásra lenne szükség. Gyakorta szóba esik en­nek kapcsán például az utánpót­lás sarkálatos kérdése. Szeretném, ha befejezésképpen ezekről a „mű- holytitkokról" Is szólna. — A szervezési-művészi átala- kulásokal* közvetve vagy közvetle­nül már érintettük a fentiekben. Kétségtelen, hogy a további jó munka egyik alapvető elóföitétele az utánpótlás kérdése. Tavaly na­gyon jól sikerült a tagtoborzás; ennek eredménye a tánccsoport női részlegének és az énekkarnak a stabilizálódása. Fiú-táncosokban azonban továbbra sem bővelke­dünk. Remélemi. több tehetséges magyar fiatal jelentkezik majd az október 19-2U-ára hirdetett felvé­teli pályázatra, hogy a jövőben a most megkezdett úton még sike­resebb munkát végezhes.sünk. Nem mentegetőzésképpen, hanem a tel­jesség kedvéért mondom: munka- feltételeink. körülményeink, léte­zési feltételeink megjavítása vagy megváltoztatása önerőből lehetet­len. Bízunk ezért a fölöttes szer­vek megértésében és segítő támo­gatásában. Feladatunk azonban, hogy az égető kérdések mindegyi­két állandóan napirenden tartva szorgalmazzuk azok mielőbbi fölül- vízsgálását, megoldását. Erre kö­teleznek az együttes eddig elért sikerei, hagyományai s az a sze­repkör, amelyet az Ifjú Szívek ha­zai nemzetiségi kulturális életünk­ben botolt. BORSAI M. PÉTER új ifjúság 5 Magyar siker a Bratislava! Zenei Ünnepeken A Bratislavai Zenei Ünnepek egyik nemes és dicséret­re méltó célja: fjatal tehetségek'bemutatása. Erről győ­ződtünk meg a múlt kedden a Szlovák Filharmónia nagy- tarmében, amikor i szép számú közönség megismerkedhe­tett a fiatal magyar zongoristagárda egyik kiválóságával, FALVAI Sfáiulorral. A fiatal művész hatéves korában kezdett zongorázni, majd 1967-l>en elvégzi a miskolci konzervatóriumot s ezt kővetöleg a budapesti Liszt Ferenc Akadémián folytatja tanulmányait Bäciier Mihály professzornál. Az elmúlt év tavaszán két külföldi turnén vesz részt: moszkvai bemu­tatkozása nagy siker. Ugyanaz év végén nagy kitüntetés­ben részesül: meghívást kap a lausannel nemzetközi gála- koncertre, ahol a világhírű hegedűművész, Yehudl Menu­hin Is szerepelt. Az említett koncerteken kívül Falvai Sán­dor az NSZK-baa Is bemutatkozott. A fiatal zongoraművész alig huszonegy éves. de már s.zép nemzetközi sikereket ért el. Bratislavában Liszt A- dnr koncertjével hódította meg a közönséget. Ez a mű vezető zenei gondolatának kromatikus harmóniáival, von­tatott menetével fájdalmas sóvárgást, visszafojtott fájdal­mat fejez ki. A gyengéd lírai bensöség és érzelmi eímé- lyiiltség kitűnő előadót talált Falvaiban. Rendkívüli mu­zikalitása, bravúros technikája, kiegyensúlyozottsága nagy­szerű tehet.ségröl tanúskodik. Játékát a miskolci fllharmó- nikusok zenekara kisérte Mura Péter Liszt-díjas karmester vezényletével. A koncerten az említett zongoraművön kívül elhangzott még Kodály „Marosszéki táncok“ című műve és Mendels­sohn IV. Olasz szimfóniája is. A koncertest ismertetése csak ízelítőt ad a Bratislavai Zenei Ünnepek gazdag programjából. Az ünnepek véget értek ugyan, ám október lé-én a Szlovák Filharmónia nagytermében már megkezdődött az új Idény. Reméljük, mély és értékes élményt nyújt majd a zenekedvelő közön­ségnek. Horváth Katalin Folynak a Próbák a MATESZ-ban Időszerű magyar dráma és klasszikus vígjáték az évad elején \ A .Magyar Területi Színház az 1971/72-es évadot a régi sikeres darabok sorozatelőadásával kezdte. A „Szulmaka- lap“ sikeres kelet-szlovákiai előadássorozata után most a •sziiiliáz a küsicei (KassaJ Thália Színpada szerepelt Nyu­gat-Szlovákiában Tamási Áron „Énekes madár“ című lírai hangvételű színművével. De a színháznak az előadások mellett az ú] darabok próbái jelentik a legizgalmasabb feladatot. Őszi bemutatóink előtt állunk: mai magyar szer­ző és klasszikus író darabjaival jelentkezünk. Darvas /ózsefnek, a Magyar Írók Szövetsége elnökének neve nem ismeretlen a színházi világban. „Szakadékok“ című müvének fiira- és tévéváltozatát sokan látták a szlo­vákiai magyar színházlátogatók közül Is. A komáromi szín­padon október 22-én az író „Kormos ég“ című drámáját visszük színre Komád József rendezésében.. Amikor a szín­ház egy-egy darabot a műsorára tűz, Jogosan merül föl a kérdés a nézők részéről: miért éppen ezt? S legtöbb esetben maga az előadás felel a föltett kérdésre. Komád József rendező így fogalmazta meg a „Kormos ég“ idő­szerűségét:-— Kötelességünknek tartjuk, hogy színpadunkon is fog­lalkozzunk azokkal a problémákkal, amelyek az 1968-as esztendőt, illetve az azt megelőző időszakot juttatják e- szünkbe. Darvas drámájával egyrészt azt akarjuk bizonyí­tani, hogy 1968-as fejlődésünknek ellenforradalmi jellege volt, no meg arra is rá akarunk mutatni, hogy hová fa­jultak volna a dolgok szövetségeseink közbelépése nélkül. Van-e abban valami rendkívüli, hogy a feltett kérdésre, vagyis bogv volt-e Csehszlovákiában ellenforradalom, o- lyan drámával válaszolunk, amely az 1956-os magyaror­szági ellenforradalommal foglalkozik? Nincs. Itt nálunk ilyen jellegű niű még nem íródott. Darvas drámája pedig, mint magyar példája az eseményeknek, idézésre méltó válasz. Tehát politikailag jelentős és tanulságos darabbal mu­tatkozik be a MATESZ a választások előtt, hogy ezzel is segítse a párt XIV. kongresszusán hozott haíározatok tel­jesítését. Thália Színpadunkon ugyanakkor a vidámság jegyében készülünk újabb bemutatóra. Carlo Goldoninak, az olasz vígjáték klasszikus mesterének egyik igen népszerű és sokat játszott komédiáját, a Mirandolinát mutatjuk be no­vember 4-én, Zsámbéky Gábornak, a kaposvári Csiky Ger­gely Színház főrendezőjének vendégrendezésében. A ter­vezőművészek Is magyarországi vendégeink: a díszleteket Szinte Gábor, a jelmezeket Mialkovszky Erzsébet tervezte számunkra. Magy.ar dráma és klasszikus vígjáték az év elején! Ko­moly téma és tanulság egyrészt, vidámság és szórakozta­tás másrészt. Egy színháznak ez is, az Is kötelessége. Bár Goldoni vrtgjátéka a szórakoztatáson és vidámságon fölül -sokkal többel ígér és ad. Hiszen darabja komoly társada- lombirálat is a XVIII. század olasz világának viszonyai­ról. Mindkét bemutatónkat nagy érdeklődéssel várja a szlo­vákéi magvar színházlátogatók sokezres tábora. A bemu­tatók értékelésére lapunk hasábjain visszatérünk. ISII

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents