Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-19 / 42. szám

S $zdíce (Százd} nemzeti bizott­ságának új, kétemeletes épü­letéből jövünk. Átvágunk a ré­ten, a „gulyáshfdon“ átlépjük a Búr patakot és a Mordára igyekszünk. Valóban igyekez­nünk kell, mert Sázdicén nem közép- európai idő szerint nyugszik a nap I.ehanyatllk a Morda domb mögé, és bár Ilyenkor még csak délután három óra van, itt már esteledni kezd. A falu a domb keleti lábánál bújik meg. Fönt szőlők, gyümölcsösök, lent pedig körben házak. Vagy másfél kilométer hosszú ez az egyébként aprócska, hatszázhúsz lelket számláló falu. A sokévi átlaghoz képest kisebb hanyatlásról tanúskodik ez a szára. A századforduló idején Hont várme­gye monográlfája hatszáznyolcvankl- lene lélekröl tudott, s a községek 1965-ben kiadott jegyzéke még ma­gasabb lélekszámot, pontosan hat­százkilencvenhét lakost tüntet föl. Valójában ez a megállapftás, hogy hanyatlik, nem lilik egészen a köz­ségre. A falu, amelynek ,'felenleg Ba­ka János az elnöke, ugyanis roha­mosan fejlődik; lakóházainak több mint a fele 1961 után épült, gondo­zottak az utcák, szép a gyermek­park és a játszótér, csinosak a közé­pületek. Most éppen az említett új épüle­ten szorgoskodnak az emberek. A faluszépftésl akcióban építik, s min­denekelőtt Baka János érdeme, hogy erre sor került. — 1966-ban jöttem haza — mond­ja az elnök, — A faluban éveken keresztül nem építettek semmit; rossz volt nézni, hogyan pusztul min­den... Hívott a lakosság, s én haza­jöttem; elvállaltam a község vezeté­sét. hogy végre nálunk is legyen valami! A sazdeclek nem választottak rosz- szul. Baka János az az ember, aki maga mutat példát, s ezzel mintegy mozgósítja az embereket a falu ja­vát szolgáló munkára. A nemzeti bi­zottság új épületén eddig 55 napot dolgozott le. Vagyis: minden szabad szombatját és vasárnapját itt töltöt­te. A többiektől nem követel ennyit, megelégszik 2-3 brigádnappal. Aki többször is eljön, annak megfizeti, megfizettet! a napidíját. S az embe­rek jönnek Isi Amikor ott Jártunk, Gembula Jenő például a villanyt sze­relte, Pásztor Vilmos és a többiek pe­dig vakoltak. Nem ez az egyetlen épület, amely­nek munkálataiból az utolsó években kivették részüket a sazdlcelek. így például több épületet átalakítottak és Őszi séta egy kis községb rendbe hoztak, a falu közepén pe dig egy várótermet varázsoltak elő. Ez a szó, hogy varázsoltak, helytál­ló még akkor is, ha a valóságban nem varázsoltak, hanem szorgalmasan terveztek és dolgoztak. A várótermet, amely nemcsak az övéké, hanem a környék lakosságáé Is, télen fűtik, ■ pár lépéssel odébb pedig egy nyilvá­nos Illemhely is található. ★ ★ I assan kapaszkodunk a Mordá­ra. Ez a Morda ugyanis olyan meredek, hogy bizony cudarul próbára teszi az ember izoro- zatát és tüdejét. Oldalt és fönt a domb tetején a falu.sí gyer­mekek vadregényes birodalma tárul elébünk. A pásztorkodó, játszó gye­rekeket bizonyára elbűvölte Itt a be­tyártörténetek romantikája és a ré­gi, főleg a török idők hangulata Most azonban a veröfényes ősz nyu­galma melenget bennünket, szemben pedig két asszony közeledik: kezük­ben maguk készítette, találékonyság­ra valló almaszedő, hátukon almával megrakott puttony. Amott egy asz- szony s vele három gyereke baktat. Diót raktak kosaruk fenekére, a te­tejére pedig őszibarackot. Idén ke­vesebb a szilva, ám annál több az alma. Egy-egy fa alatt szinte hor­dószámra hever a gyümölcs. ★ ★ Mialatt lenyűgöz ez a nyugalom, a természet gazdagsága, valamint a csodás őszt színek tarkasága, or­runkba csap a kellemes,, az édes szö- lölllat... Aztán, ahogy hirtelen meg­iramodunk lefelé a domb oldalán, majdnem orra esünk. Hát Igen, ló lessz itt egy kicsit lassúbbra fogni a lépést és szigorúbbra a szóti U- gyanis nemcsak egy-két elszáradó­félben levő göcsörtös szőlőtőke ékte­lenkedik a domboldalon, hanem egy egész tábla. A szövetkezet hagyta el; benőtte a gaz, elfojtotta a fű, s már nem teremnek a tökék. Több ilyen magán- és szövetkezeti területtel ta­lálkozunk még. Néhányan elhagyták 0 szőlőültetvényt, mások meg kivág­ták a tőkéket. Amott a szövetkezet fiatal cseresznyése: állítólag ezt sem gondozzák, nem szedik, mert hát közpréda! Vagyis: még nincs minden egészen rendben! Odalent, a falu a- latt állami pénzen szabályozzák a Búr patakot, hogy új, művelhető te­rület váljék a mocsárból, s Itt, pár lépéssel följebb, a dombokon pedig parlagon hagyják az évszázadokon keresztül gondozott és jól termő föl­deket. .Kevés a munkaerő vagy csak a kényelem sok? Nem fizetödik ki ezeknek a földeknek a művelése? A falu másik »égén ismét vissza- kanvarodunk a házakhoz. A kép to­vábbra is változó. Szemben új vagy még épülőfélben levő házak, a domb oldalán pedig a volt Steinlein-, il letve DurCansky-knsiély omladozik. A szövetkezet fölépítette az új, korsze rűbb Istállókat: a régi épületekben műtrágyát tárolnak. Ez rendijen is volna. De a körülöttük elterülő telek miért olyan gazos, elhagyatott? S a kastély? Tatán gabonatároló, de en­nek a közeiében is sok a gaz, majd­nem nyakig ér. A falakon és a tetőn látszik, hogy a kastély gazdátlan vagy legalábbis rossz gazda törődik vele. Gondolom, talán lemondhatná­nak róla a falu, esetleg az ifiúság javára. Baka János biztos nem hagy­ná roskadozni. ★ ★ Sötétedik. Fölmegyünk a lépcső­kön a templomhoz, leülünk és pihe­nünk. Lassan jönnie kell már a ha- rangozónak. Megvárjuk. Itt az évszá­zados templom tövében jólesik tű­nődni, emlékezni, hallgatni kísérőm elbeszélését. — Nem tudjuk mikor és ki ala pította községünket. Talán a szászok telepedtek 1de; erre lehet következ­tetni a nevéből Is. Egyszer egy ma­gyarországi fiatal műtörténész fog­lalkozott a templom freskóival, s a községhez intézett levelét Százd vá­ros polgármesteréhez címezte. Per­sze, tudjuk, hogy Sazdlce sohasem volt város, de azért jólesett ez a megszólítás. Főleg erre a korai gót stílusú templomra vagyunk büszkék. Ogy érezzük, azért Sazdlce lakossá­gának Is van hozzá köze, hogy fenn­maradt, nem pusztult el az évszáza­dok folyamán. gyébként a templomot ebben az évben Is tatarozták, újra ceiek. Elmerengünk a terebé- vakolták, átfestették a sazdi- lyes tölgyfa koronája alatt, s hallgatjuk a régi Idők törté­E netét. — A falut először 1352-ben említi egy oklevél, mégpedig Possessie Zaazd néven. A török hódoltság ko­rában sokat szenvedett a lakosság. Sőt egy forrásmunka az 1685-ben el­pusztult községek között említi épp­úgy, mint a tőle nem messze levő Hébec községet. De álljunk meg egy pillanatra! Bár mind a két község elnéptele­nedett, majd Hébec teljesen el is pusztult, ám templomai megmarad­tak és mindmáig állnak. Igaz, ki tudja meddig? Legalábbis a hébecl. Az történt nemrég, hogy a templom közelében elterülő Kiserdőben a re­metelak üresen maradt. Lakója, Id.ős remetéje megbetegedett. kórházba szállították, felépülése után pedig az orvosok tanácsára már nem jöhetett vissza, s az aggok otthonában he­lyezték el. V’afon nem fosztják-e majd ki az őrizetlenül hagyott temp­lomot, ezt a román kori műemléket? — A remete máskülönben nemcsak a templom közeléből hiányzik, ha­nem Sazdicérő! is — folytatja kísé­rőm. — Érdekes .színfoltja volt a fa­lunak. Évente egyszer belátogatott a községbe, sorra járta a házakat: bo­rocskát, kenyeret, diót. gyümölcsöt gyűltött magának. Mindig a templom melletti házban ebédelt. Hiába ma­rasztalták, nem ült le mások aszta­lához. Fivére N. Bafíán lakott. Min­dig bírálták azért, hogy elhagyatott remete a testvére. Egyszer aztán megunta a sok korholást, eljött a bátyjáért és magával vitte. Nem volt ott az öreg sokáig; megszökött, több mint száz kilométert gvalogolt, hogy csak itt lehessen. A férfiak meg-még- tréfálták, de ö csak mosolygott: Jól­esett neki a szívélye.sségük. Amikor pedig hosszú heteken, hónapokon ke­resztül magára maradt, a macskáival társalgott... Most már nem Jön visz- sza többé;, egyedül éppúgy összeros- kadna, akárcsak a templom... Jő lenne, ha az illetékesek napi­rendre tűznék az évszázados, alap­jaiban román kori műemlék védel­mének kérdését. Persze, nem holmi fiatalabb remetét kellene a szomszéd­ságába, a kis remetelakba telepíte­ni. Inkább valamilyen üdülőt, őrtor nyot vagy ehhez hasonlót létesítse­nek a közelében! ★ ★ Pénzes János másodpercnyi pon­tossággal érkezik, hogy a vecsernyé- re kongassa a harangokat. Amíg azok Ott fönt a reánk ereszkedett napes­tét hirdetik, ml a gyönyörű kit templom belsejét, szép freskóit és barokk szobrocskáit csodáljuk. A templom, amint említettük, korai gót stílusban a XIII. század alkonyán é- pült, azóta többször átalakították. A tornyot a XV. században építették, majd a XVII. században emelték a barokk oltárt és faragták a hozzá­tartozó szobrokat. Kár, hogy az ol< tárt korábban nem óvták kellőkép­pen, és annyira tönkretette a szú, hogy néhány évvel ezelőtt szétesett, amikor restaurálni akarták. Szeren ­csére a szobrok megmaradtak, és a- zokat nemrég konzerválták. Aki ar­ra jár, ne mulassza el megnézni e- zeket az értékeket. Megéri! De ta­lán még értékesebbek az 1360-1409 között festett freskók, feles festőjük: Nicolo di Tomasso, akinek nemcsak a neve, hanem a stílusa Is olasz, már-már reneszánsz cedetre vall... Csodaszépek ezek a festmények, a- kárcsak a falu. amelyet Llpták György — ahogy itt mondják: „va­sárnapi festő“ — képei újra meg­örökítettek. Nem sok képe maradt odahaza. Kérik, elviszik a festményeit. Az e- gyik, a „Naplemente“ vibráló vérvö­rös színben Játszó égperemmel lep meg. Valóban ilyennek láttuk a saz- dicei naplementét. Másik képe, „A betyár", a népdalok és az egyszerű emberek képzeletvllágából lépett ki. A kép fő alakja szilaj, kemény, fér­fias erőtől duzzadó alak. Háta mö­gött baloldalt három zenész, ök Je­lentik a képen a balladal elemet. Llpták György azonban csak azt tud­ja és mondja is, hogy ez itt erdő, ez pedig patak, naplemente, betyár stb. S ez így helyes. Sőt, ez a Jó! Ezért árasztanak hangulatot, mű­vészi erőt, frissességet az alkotásai. ★ ★ K ésőre Jár. Végére értünk a saz- dlcei sétának, elfáradtunk, ta Ián már az írás Is hosszúra nvűit, pedig még sok mindent meg kellene nézni. De azért még valamit: Volt itt a falu­ban a templom alatt egy sokfelé ágazó, több folyosóból álló pince, benne faragványos polcok. A pince bejáratánál kőoszlop állt, mellette pedig egy tisztavizű kút. Hova tűnt? Pedig Jó lett volna belőle meríteni. NÉMETH ISTVÁN------ Új ifjúság 3 ÖRÜLNI KELL ~ Igazán csak a fiaimról akar velem beszélni? — Ha egyszer nem lányai vannak. Csak később derült ki, miért hangzik hihetetlenül látogatásom oka Ida asszonynál. Az ok: fiatal, huszonkét éves és két gyermek anyja. No és ml ebben a „pláne”? — kérdezheti bárki. Mindkét tényező: a fiatalság és a két gyermek Is. Nemcsak nagy és „leges“ emberek, jók és rosszak, hősök és gonosztevők lehetnek riportok főszerep­lői, de két- kisgyerek is, akik szavát eddig még csak édesanyjuk érti. A ház, ahol laknak, szép, modern, kis udvarral, kerttel. A fiatalok laknak az ut­cára nyíló részben, a nagyszülők hátul. Ida asszony menyecske, tehát nem könnyű, a sorsa. Korán ment férjhez, a két gyerek is túl korán jött, de nem safnálfa sem egyi­ket, sem a másikat. FÉRJE — Ügyes és okos. Rengeteget játszik a gyerekekkel. Hét évvel idősebb nálam, és úgyszólván minden fontosabb dologról ki­kérem a véleményét. Esti tanfolyamon el­végezte az építőipari középiskolát, és most a Bratislaval Lakáskarbantartó Vállalat mestere. Emberek vannak gondjára bízva, nála idősebbek is, mégis tud beszélni a nyelvükön. Keresete? 1900 korona körül mozog... Kevés-e vagy sok? Elég. Kijönnek belő­le, mindenre futja. Lakásuk ízlésesen be­rendezett, s a háziasszony arra a kérdé­semre, hogy mit szeretnének még, mi az, amit hiányol a családjuk, hosszas gondol­kodás után sem tudott válaszolni. Próbál­tam „kisegíteni" egy MB ötletével, de ő még az érdeklődés legelemibb jelét sem mutatta az autó Iránt. — Most otthon vagyok és havonta 500 koronát „keresek". A fiaim a megmondha­tói, mit jelentett számunkra az október el­sejével érvénybe lépett rendelkezés. A szülési szabadság letelte után szere­teti volna visszamenni munkahelyére. Ki­tanult laboránsnő, munkáját szívesen csi­nálja, és attól tartott, lemarad a többiek mögött, ha túlságosan sokáig fog élni egy­azon emberek társaságában. Azért adták Richárdkát bölcsődébe. Mindössze egy hétig bírta. Sírással kezdődött szegényke napja és azzal is fejezte be. Végül úgy döntöt­tek, hogy megvárják, míg elért az óvodás kort, ott talán könnyebben magára talál. Jobb így. FIAI Richárdka két és fél éves, Albertke más­fél. — Még a pelenkamosást sem kellett ab­bahagynom, olyan gyors egymásutánban jöttek. De ez nem baj. Nem féltékenyek egymásra és- nem Is Irigykedők, de mi is úgy igyekszünk, hogy erre ne is legyen okuk. Nyáron egész nap az udvaron van­nak; most, hogy hidegebbre fordult az idő, reggelenként az ágyban hancúroznak, és Richárdka ügyel arra, hogy ha Alblka ül a bilin, akkor annak valami eredménye is legyen. Ha nincs, akkor kap egy-két test­véri slmogatást a fenekecskéjére... Amíg beszélgetünk, Richárdka kockákkal játszik, s félóra alatt olyan tökéletesen ösz- szemaszatolja a fehér pulóverét, mintha csak azt kapta volna feladatul. Mellém ül, de előtte még a lábamra tapos, mert ér­dekli őt a ruhám csatja. Kekszet is hoz az asztalra, de azután életveszélyes a köze­lében ülni. A kekszből először csak autó lesz, majd repülő és legutoljára szőnyegen ülő legyekké változik. — Értelmes gyerek, de nagyon csintalan. A kisebbikkel többet foglalkozom, még sincs annyi eredménye, mint Richárdkánál Amikor Albika is felébred, összekapasz­kodnak, cirógatják egymást, és minden pil­lanatban várható, hogy a nagy szeretettől valamelyik mécsese eltörik. —• Nem betegeskedtek sokat, csak mint minden gyerek; ők is kényesek a torkukra, de már elhatároztuk, hogy kiszedet fűk a manduláikat. A gondokról beszél. — Most már könnyebb. A főzés, takarí­tás és mosás mellett kézimunkázásra is jut időm. Sok munka van két gyerek körül, igaz, de erre nem szabad gondolni, örülni kell. Annak, amikor a gyerek kimondja az első ép szót és érti is az értelmét, ami­kor megjelenik az első foga, amikor járni kezd. Hát van ennél nagyobb boldogság? NÉHÁNY KÉRDÉS-— Itt az ősz, tél. Ahol gyerekek vannak, ez ruházkodási gondokat jelent... — Eddig még mindig sikerült hozzájut­nom a szükséges holmikhoz. Ha nem is ak­kor, amikor szerettem volna. Már megtanul­tam, hogy akkor kell vásárolni, amikor a polcokon sok az áru, és nem amikor va­lamire szükségünk van. — Elégedett-e azzal a támogatással, a- mit a fiatal házasok kapnak államunktól? — Igen. Más a helyzet azoknál, akik sze­retik a „készet". Nem szabad mindenben az állam segítségére várni. Gondolok itt főleg a lakásra. Faluhelyen a fiatalok leg­többje saját erejéből építi fel családi házát. Azt hiszem, a városban is meg lehetne ta­lálni a lakáskérdés megoldásának hasonló módját. — Az államunktól kapott támogatás sok­rétű. Melyiket értékeli a legmesszemenőb­ben? — Természetesen azt, amely lehetővé te­szi, hogy az anya gyerekei mellett marad­hat, amíg elérik azt a kort, amikor az a- nyát legalább részben helyettesíti az óvo­da. Azért tartom ezt a leglényegesebb in­tézkedésnek, mert bármely munkahelyen helyettesíthetik az alkalmazottat, a mun- kásnőt, de a gyereknek az édesanyját sen­ki sem tudja pótolni. — Ml az, amit hiányol a támogatások e- gészéből? — Talán az óvodahálózatot kellene kibő­víteni és főleg modernizálni... Hogy a lá­nyommal már könnyebben boldoguljak... Ezt már csak egészen csendben tette hoz­zá, mintegy választ adva az el nem hang­zott kérdésre. Életműnek mondható egy csodálatos fest­mény, amelyen a művész évekig dolgozik; híd, amelynek építőjére büszke az egész ország-, a legnagyobb csodának mégis egy új élet kibontakozását tartom. Azt a plcur- kó kis teremtést, akinek születésekor min­dene megvan, tíz ujja a kezén, tíz a lábán, van szeme és értelme, csak arra vár, hogy mindezt használhassa, hogy valaki megmu­tassa, megmondja neki, ml mire is való, aztán a többire már egyedül is rájön. Hát ez, ez, az emberfaragás a világ legszebb, de egyben legnépszerűbb művészete. Cso­dálatos valami, aminek titkát csak az a- nyák ismerik. De erről még egymás közt sem beszélnek. Csak Itt-ott megcsillan va­lami a szemükben... Ida asszony talán naphosszat is tudna beszélni fiairól, jó őt hallgatni. Elégedett és boldog. És ezt a mondatot akár mellőz­hettem is volna. Mert hiszen, ez minden szavából világos. ZÄCSEK ERZSÉBET Büszkeségem — a két fiam. Albika épp Rl- rhárdka lábát tapossa és csak azon cso­dálkozom, hogy ö ezt tűri...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents