Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-13 / 28. szám
új ifjúság 7 Az osakai Sbockika színház reklámfotöla Armstrong vendégfellépése al kalmából, 19S4-ből Két éve Játszottam már Joe papával, a- mikor 1924-ben Fletcher Henderson hívott a zenekarába. Híres muzsikusok voltak: az elsé nagy, néger zenekar. Ez újabb lép- cséfokot jelentett felfelé. így sikerült megérkezni a „nagyok" közé. Sok-sok éve a trombitám a mindenem. Még a feleségem, Luciile sem fontosabb: öt például azért szeretem annyira, mert ezt megértette. Hogy egyetlen előadást sem kellett lemondanom, az azért van, mert bizonyos rendszert alakítottam ki az életemUina és kisfia, Mirko. „Mirko az én napsugaram" — mondja Gina. Viszonzásként Mirko a kővetkezőket mondja anyjáról: „Az én anyám egy teljesen csodálatos teremtmény.“ iLieStmK A telefon iránt senki sem közömbös, ki dicséri, ki szidja. — Micsoda áldás a telefon! — Micsoda átok a telefon! Cs most egy olyan telefontalálmányrél érkezett hír, amely még csak mélyíti a szakadékot a telefonimádék és telefongyúlölők között, mert az egyiknek még nagyobb örömet, a másiknak pedig még nagyobb bosszúságot okoz. A nyugatnémet posta Eurépai Rádiótelefon néven újfajta kommunikációs rendszert épít. Eszerint már 1972- ben minden német polgár a telefonelötizetéshez hasonlóan előfizethet egy zsebben hordozható parányi rádiókészülékre, s ennek segítségévei Európa bármelyik sarkán fölfedezhetik hollétét: a kis zsebrádió különleges jelekkel jelzi, hogy keresik az illetőt, s az a legközelebbi telefonon lebonyolíthatja a kívánt vagy nem kívánt beszélgetést. Hiába próbál ezután kibújni vaiaki egy keilemetlen beszélgetés alól, nem lehet, a kis rádió ott jelez a zsebében: nincs menekvés. De azért nekünk még nincs okunk arra, hogy megijedjünk, sem pedig, hogy örüljünk! Hiszen nálunk még közönséges telefont is külön művészet kapni. lighanem a világ legnépesebb családját vallhatja magáénak Shirley MacLaine ismert amerikai filmszínésznő. — A legtöbb emberrel szemben azt vallom, hogy vannak az életben fontosabb dolgok is, mint az. hogy valaki vásárol hat gépkocsit vagy négy villát — jelentette ki a népszerű filmdíva. Utóvégre úgyis csak egy gépkocsival járhat és csak egy villában lakhat egyszerre. És ő ehhez is tartja magát. Három évvel ezelőtt, Indiában járva, nagyon megdöbbent a nyomor láttán, és azonmód örökbe fogadott 87 inidiai gyermeket. Ezenkívül Japánban, ahol férjével együtt letelepült, annak idején már adoptált 100 gyermeket, Sőt egyetlen kislányán kívül az Egyesült Ällamoicban további 12 gyermeknek viseli gondját. Ez összesen kétszáz gyermek. Persze azért leginkább kislánya, Sachie iránt vonzódik, de hát az vesse rá az első követ, aki hajlandó követni példáját. Képünkön Shirley MacLaine a Cabiria éjszakái című Fellinifilm musical-változatában a New York-i Brodwayn. A „Swett Charity“-re keresztelt és New York-i modern miliőbe ültetett musical-ben élete és minden idők egyik legkimagaslóbb alakítását nyújtotta. 200 gyermek anyja Olvasóink is bizonyára észrevették, hogy lapunk legutóbbi számának I 71 rovatában képcsere történt. Szécsi Pál képe véletlenül a Lovas Róbertról szóló cikkhez került és fordítva. Ugyancsak értelemzavaró hiba csúszott ugyanazon az oldalon az „Egy különös olimpia margójára“ című tárcába, melynek első három sora helyesen így hangzik: „Előrebocsájtom, hogy amiről most szó lesz, annak semmi köze a sporthoz. Olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.“ A sajnálatos hibákért olvasóink elnézését kériüki es ná Lollobrigida ben. Hogy még egyáltalán van ajkam, azt meg valainj különleges kenőcsnek köszön- betem... A legszebb az egészben: hogy annyi év és annyi siker után: New Orlenas, Chicago, New York, manapság nagyobb „ász" vagyok, mint valaha — a Hello, Oolly-val. Nemigen jutnak eszembe a régi szép me- iődiák. Ha valaki annak Idején nem hallgatta meg őket, az ő baja. Vegye meg a lemezeket. Nem azért, mintha ma már nem tudnám úgy eijátszand... mindig tudni fogom, ugyanúgy, ntint akkor. De sohasem volt és lesz szándékomban tüntetni a régi divat mellett. Minden dalom — a régiek, az újak — az életemből hordoz egy darabkát. Amikor valaki zenével fejez Id valamit, át kell éreznie, át kell gondolnia mindent. A Blueberry Hill c. dal például számomra arról a lányról szól, akit egyszer nagyon régen láttam. Bicska Maxi az én képzeletemben New Orieans-i gengszter. Hányat láttam belőlük... kést rejtegettek, és csak azt várták, mikor döfhetnek hátba a pénzedért... Azt hiszem, a Hello, DoUy-t niár legalább egymilllöszor énekeltem az egész világon: Budapesten, Bukarestben és nagyon sokfelé, s a közönség mindig egyformán reagált. Amikor elkezdtem, mindig akadt valaki a nézőtéren, aki rázendít a Yeeaaah- ra. Ha ők nem unják, elképzelhetnek engem... Amikor belépek, kldUlIesztett mellel, fintorokat vágva, a közönség tapsolni kezd — kezdhetjük, szőrakozzuníc együtt! Ogy érzem, rám akkor figyeltek fel igazán. amikor némi mimikát vittem az előadásomba... A legfontosabb: hogy az ember a közönségért éljen... ...Kevesen maradtunk a régiek közül. De ahogy Joe Petit mondja: ,,Nem hagyom, hogy ez a trombita megöljön. Inkább én ölöm meg őt*. Annak idején maga nyilatkozta: „Négyszer házasodtam, de mindig a trombitámba voltam szerelmes..." Sajnos, ezt a szerelmet, ezt a hűséget kikezdte az Idő. Vége Glna Lollobrigida autóbalesetből eredő egyévi kényszerszünet után ismét a felvevőgép elé állt. A vörös emberek folyója című vadnyugati filmben. Ebből az alkalomból fogadta a Via Appián levő villájában az újságírókat. Sokan azt állítják, a filmcsillag fogalma a múlté. Érvényes-e űnre is ez a megállapítás? Ogy látszik, tréfál. A filmsztárt még senki sem temette el, csupán arról van, hogy ez a fogalom közelebb került az anyagi valósághoz. A sztár többé nem elérhetetlen, majdnem Irracionális lény, hanem olyan nő aki stílusában, népszerűségében különbözik a többitől. Tehát On még mindig nagyon népszerű? — Hát kételkedik ebben? Aligha beszélne így, ha Spanyolországban lett volna a napokban, amikor legújabb filmemet forgattuk. Madridban enyhén szólva pompásan fogadtak. Külön kíséret tudott csak megszabadítani az Imádóktól. Az ajándékokról nem Is beszélek. Valamikor a filmcsillagok nemcsak a névtelen közönség „áldozatai“ voltak, hanem a' tekintélyes embereké is, akik képesek voltak a legrosszabbra is, ha a díva nem részesítette őket figyelemben. — Ami valamikor volt, megtörténik ma Is. Tapasztalatból beszélek, bár neveket nem szeretnék említeni. Két nagy tekintélyű francia már évek óta üldöz és fenyeget. Néha a rendőrségre kényszerültem. Aztán Itt van egy texasi olajmágnás is, aki szintén évek óta nem hagy nyugton. Azt akarom ezzel mondani, hogy bolond szeretők mindig is voltak. Igaz-e, hogy as. új olasz törvény meghozatala után ' elsőnek adta be válókeresetét? — Igen. Nem értem, miért ne törvényesíthetném helyzetemet. Férjhez megy-e újra? — Fogalmam sincs.' Semmit sem tervezek az életben. A mának élek, és nem gondolok a holnapra. El tudja viselni a magányt? — Kicsoda magányos? Miért vállal még mindig szerepet, most Is, amikor a film válságban van, hisz szépen pihenhetne? — Lehet, hogy a film válságban van, de nem én. Film az életem, legnagyobb szórakozásom. Ezenkívül most értem meg teljesen, most tudom a legtöbbet nyújtani. Nem érzi szükségét, hogy egy férfi legyen ön mellett? — Megtanultam egyedül megoldani problémáimat. Talán valami feminista mozgalom tagja? — Ml jut eszébe? Amerikai ügy az ilyesmi. A nőnek soha sem kell versenyeznie a férfival. Nőnek kell maradnia. Ez a legerősebb fegyvere. Ezért Igyekszem minél nőiesebb lenni, s úgy látszik, kiválóan sikerül Is. Nem gondolja? Kétségtelenül. Ma szebb, mint tfz evvel ezelőtt, de térjünk vissza a férfiakra. CsaJödott bennük? — Némileg, de ez elmúlt. Ma egész biztosan nem esnék abba a hibába, hogy teljesen átadjam magam egy férfinak. A szerelemben én akarok a karmester lenni. Pillanatnyilag kinek vezényel?
