Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-05 / 40. szám
Még mielőtt megvédte az ismeretlent a kutyáktól, Moka- nina Petar már tudta, hogy nem véletlenül állított be hozzá a paraszt, hanem a szükség haftfa. Haragosan ráförmedt az ebekre, s végignézett látogatóján: az ismeretlen paraszt piros lélekmelegítöt viselt, mint a Deli-Ormán vidékén é- lő szegények általában. A derék, nagydarab férfiról leriít, hogy ágrólszakadt, született szegény ember: az ingén folt hátán folt, s a nadrágját felemás darabokból ügyetlen öltésekkel toldta össze, s elnyűtt, ütött-kopott volt a tüszője is. A mezítlábas férfi hatalmas termetű volt, akárcsak egy hegy, de Mokanina jól látta, hogy azok közé a galamb- szívü emberek közé tartozik, a- klkról azt beszélik, hogy még a hangyának is utat engednek. A paraszt köszönt, valami o- lyasfélét motyogott: „Hogy szolgál az egészsége?“ — de gondterhelt tekintetén látszott, hogy máshol jár az esze. Ré- vetegen bámult maga elé, s e- löre mutatott, azt akarta megtudni, vajon Mandzsilari falu arrafelé van-e, és mennyi az út odáig? Mokanina megadta a felvt- lágosíjfist, s közben az országúton egylovas kocsit pillantott meg. A paraszt hagyta ott, a- míg betért hozzá. Á kocsin egy asszony ült görnyedten, a kezét összekulcsolta a mellén. Pefkendöfét meg sem kötötte, mintha így könnyebben bírná a meleget. Nagy volt a hőség, az igaz, de Mokanina tudta, hogy ha az asszonyok kioldják jejkendöjüket, akkor a jorróságon kívül valami más Is gyötri őket. A kocsiderékban csergébe bugyolált fiatalabb nö feküdt, fejét egy fekete párnára hajtva. Mokanina lánynak nézte, bár félrefordított arcát nem láthatta. — Beteget visztek? — kérdezte Mokanina. — A lányom beteg. A paraszt a mezőn legelő juhok felé nézett, rajtuk felejtette gondterhelt tekintetét, mintha nem is látná őket. — Hát ez a mi nagy bajunk — folytatta. szemünk világára. A szánktól vontuk meg a falatot, hogy vásárolhassunk neki néha valamit, s csináltattunk ruhát is, ne fájjon neki, ha látja, a többi mit viselt Hát mostanig vigyáztunk rá. Isten kegyelmével. Aztán nemrégiben, egyszerre mintha agyonütötték volna. Semmi baja, csak sor- vadozik. Hallom — az anyjának beszéli —, az bántja, hogy a barátnői mind férjhez mentek, ö meg pártában maradt. Jie gyötörd magad, lányom — vigasztaltam —, megszony szájába mászott bele. De nem marta meg. A lányodat se bántotta, ugye? — Nemi Csak a mellére feküdt. Nonka megragadta s elhajította. Így mesélte nekem. Nem tudom, rossz álom volt-e vagy valóság! Azóta alig áll a lábán. Elhervadt, mint a letépett virág. A mellét fájlalja. „Ott, ahol a kígyó megnyomta — mondta —, ott fáj!“ — Ejnye, de furcsa! — ál- mélkodott Mokanina. — Hát most hová viszed? Talán doktorhoz? ^onoAfir trorKOv*z találod majd te is a boldogságodat. Mit törődsz te a többiekkel? Azok jómódúak! A legények manapság gazdag menyasszonyt keresnek maguknak! De még elég fiatal vagy, te Is férjhez mégy majd, nem késtél le róla. Sose törődj másokkal!“ — Hány éves a lányod? — Tizenkilenb múlt. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tölti be a huszadik évét. — Elég fiatal még. — fiatal bizony. A paraszt elnémult, s újra a juhokat nézte, anélkül, hogy látná őket. A rekkenő hőségben csak a tücsök ciripelése hallatszott valahol a közelben. — A nyáron könyörgött, hadd menjen el 6 is aratni. Szegények vagyunk, szűkösen élünk, de csak nézem, milyen gyenge, milyen beteges, nem engedtem. De egyre rimánkodott: „Apám, nagyon kérlek, engedj el engem is a többi lánnyal!“ Hát jó, elengedtem. Hogy aztán mi Eh, a doktorok! Mit érnek a doktorok?... Hánynál jártunk már! Most elviszem... hm..., hogy is mondjam csak... Én ugyan nem hiszek benne, de hát tudod, milyen az asszonynép, ha egyszer valamit a fejébe vesz. S beteg is, meg any- nyira fiatal még... Megremegett s elnémult. Nézelődött. Ok nélkül húzogatta hol a bajuszát, hol meg a szakánál; már régen borotválkozott, s az állán erősen őszülő borosta ütött kt. Mokanina szavak nélkül is megértette, hogy minden ősz szál bajról és bánatról tanúskodik. — Egy este — folytatta az Ismeretlen — a mieink a révtől jötek haza. Ott beszéltek valamit az emberek, tudom Is én, hogy mit, jókedvű emberek voltak, talán csak tréfálkoztak velünk. De Sztoenlca, az ángyom, azon nyomban átfutott hozzánk, be nem állt a szája, mindig mindent tud! „Guncsof — kiabált már a kapunál. — Szerencséd van, neked is, meg — Nem vagy idevalósi. Honnan jössz? — Nadezsdából, Kanara mellől. Azelőtt Kucsuk-Ahmednek mondták. Humát árulok mindenütt, jó agyag az, arra mifelénk sokat találni, s az asz- szonyok örömmel megveszik a jó humát. Amikor pedig eljutok a tengerhez, veszek ott halat vagy szőlőt, vagy ami éppen akad. Hál’lstennek, megélünk. Hiszen ha ez a szerencsétlenség nem szakad ránk... A paraszt leült a földre, e- lőszedte kecskebőr dohányzacskóját, s körülményesen cl- garettásodráshoz fogott. Moka- nina melléje telepedett, s látta, hogyan reszketnek a férfi cigarettát sodró vastag s bütykös ujjal. — Egy gyereket se tudtunk felnevelni — panaszolta. — Csak ő maradt meg egyedül — mutatott a kocsi felé —, három még kiskorában meghalt. Vigyáztunk rá, mint a történt, nem tudom, hiszen nem voltam ott. Éjjel-nappal kint voltak a szántóföldön, este ott feküdtek le, s reggel ott keltek fel. Csak azt tudom, amit később maga mondott el nekem. Egyik nap, egész napos aratás után, a lányok megvacsoráztak, aztán énekeltek s nevetgéltek. Majd lefeküdtek. Nonka — így hívják a lányomat - ugyancsak lepihent. „Ledőltem — mondja — a kévék között, egy asztag alá, lefeküdtem szélmentes helyre, s beburkolóztam. Elaludtam. Aztán egyszerre éreztem — mondja, —hogy valami nehéz, valami hideg nyomja a mellemet! Kinyitottam a szememet: kígyó!“ — Ejnye! — Bizony, egy kígyó! Ráte- kerődzött, s a mellére feküdt. Felkiáltott, rémülten megfogta a kígyót, s elhajította. — Rátekerődzött? Megesik aratáskor az ilyesmi. Hallottam olyat is, hogy a kígyó egy asza lányodnak is! Most minden rendbe jön!“ — „Mi történt?' — kérdem. „A révtől jöttek haza a SzldoTov gyerekek, Nikola meg a Penju, azzal, hogy Mandzsllarban megjelent... megjelent egy fehér fecske. Olyan fehér mint a hó!* — „Hát aztán?“^ — ,^udod-e — azt mondja mit jelent a fehér fecske? Száz évben egyszer, ha megjelenik valahol, s az, aki meglátja? rögtön kigyógyul minden nyavalyából! Guncso — mondja —, Indulj, siess, ne halogasd! Vidd el Nonkát!“ — „faj, talán segíti" — zokogott a lányom, meg az anyja is sírni kezdett. És így jutottunk el ide... — De vajon Igaz-e? — kiáltott fel Mokanina. — Hol lehet az a fecske? — Mondtam, hogy itt jelent meg, Mandzstlariban! — fehér? — Hófehér! Mokanina csodálkozva nézett körül, aztán az országúira tekintett. Minden áldott nap erre a legelőre hajtotta kt a nyájat, de csak most vette észre, hogy a telefonhuzalokon menynyi fecske üt. De ilyenkor megszokott látvány ez: közel az Or Színeváltozásának ünnepe, és ilyentájt már összegyűlnek, Osz- szesereglenek a gólyák meg a fecskék is, útra készen. Oly sok volt a fecske, s olyan sűrűn ültek egymás mellett, hogy a huzal megereszkedett alattuk, s lelógott, mint egy rózsafűzér. Se szeri, se számuk, de mind fekete. — Hát ezért jöttem ide is — mondta a paraszt, bátrabban, megkönnnyebbülten. - Mondom magamban, megkérdezlek téged is, tálán láttad a fehér fecskéi, talán hallottál róla valamit... — Nem hallottam, jóember, semmit sem hallottam. Fehér fecske? Hírét sem hallottam, s nem is láttam soha egyet sem... Aztán hirtelen észbe kapott, hogy szavai talán végleg két- ségbeejtik ezeket az embereket, s hozzáfűzte: — De lehet, hogy ilyen is akad. Van fehér bivaly, fehér egér meg fehér holló is. Akkor talán fehér fecske is akad. Biztosan van, ha hallottál róla... — Ki tudja — jajdult fel a paraszt. — Ami engem illet, nem hiszek én benne, de hát tudod, milyenek az asszonyok,.. Felcihelödött. A meghatódott Mokanina felállt, hogy elkísérje s megnézze a leányt. A sok szerencsétlenségtől megtört, sápadt asszony már messziről figyelte a férjét, amint az országút felé közeledtek, mintha a férfi arcáról akarná kitalálni, mit tudott meg. A leány még mindig oldalt fordulva, a telefonhuzalon ülő fecskéket figyelte. — Ez az ember azt mondja, közel a falu — szólt a paraszt. Amikor meghallotta az apja hangját, a leány megfordult. Lesoványodott alakja egészen elveszett a takaró alatt, alig lehetett kivenni a kör vonalait, arca viaszfehér, s csak a szeme ragyogott, nevetett még fiatalosan. felváltva nézte az apját meg Mokanlnát. Nonka, ez az ember látta a fecskét — szólt a paraszt, Mo- kaninára tekintve. — Abban a faluban látta. Gyerünk, még mi is megláthatjuk! — Bácsi! Meglátjuk-e vajon? — kérdezte a leány, s a szeme felcsillant. Mokanina szive összeszorult, a torkát fojtogatta valami, s a szeme könnybe lábadt: — Meglátjátok, lányom, hogyne látnátok! — felelte hangosan. — Én is láttam, ti is meglátjátok! Tulajdon szememmel láttam, egész fehér, hófehér fecske! Te is meglátod majd! Adja Isten, hogy láthasd, lányom, s meggyógyulj!... Fiatal vagy még. Meglátod majd, mondom, hogy meglátod még a fehér fecskét... és meggyógyulsz... Az anya becsukta a szemét, és sírva fakadt. A magas, széles vállú paraszt köhintett e- gyet, kézbe kapta a gyeplőt, s megindult a kocsi mellett, a lovát vezetve. — Erőt, egészséget! — kiáltott utánuk Mokanina. — Közel a falu! Kövessétek mindenütt a huzalokat, a huzalokat! Aztán sokáig álldogált az országúton, s a kocsi után bámult. Nézte a fekete fejkendős anyát, a kocsiderékban fekvő leányt s a görnyedten lépkedő, magas parasztot, aki a lovát vezette. S nézte a felettük, a telefonpóznák között repkedő fecskéket, amint újra meg újra visszatérnek, és rászállnak a huzalokra. Mokanina elgondolkozva ment vissza a juhokhoz, és újra hozzálátott a bocskorkészltéshez — nyers lóbőrből fonta. Fehér fecske? — gondolta. — Vajon létezik-e?“ De valami Osszeszorította a szívét, és nyomta a lelkét. Az ár megállt a kezében, s az égre nézve felkiáltott: — Istenem, Istenem! De tenger sok szenvedés van ezen a földön! S újra a távolodó kocsi után nézett. Balta György ú| versei; RÓMEÖ ÉS JÚLIA Rómeó korallvörös tűzszökökűt most Is, szerelme Tejetek cslllagkövezetét izzítja, ám hiába röppen fel az éjszaka kék kakasa: júlla ajkán nem ragyog a szerelem szép foszfora; combjai tüzére kövér záporokat zúdított az Idő, nyárestéken illatos baracklekvárral szöszmötöl Immár, finom ujjal pihés gyümölcsök testére fonódnak — az erkélyjelenet így sajnos rendre elmarad VERS A FINOM KÖLTÖRÍTl A finom költő? Az érzékeny, „mint a mimóza?“ jött egy tenger-rlngású lány, s ő egyszerre szilaj lett mint forradalma lángszekéren görögve Dózsa: A szeméből szabadult fénylovak — egy egész méntelep! — mohón legelték a nyak és comb füvét, virágostul! pusztították a has rőtjeit, a test csodás gyepéti VÖRÖS SPIRÁLISON A golyó, a fémdarázs, a tüdejébe és egy szllvafába mart. Láthatatlan, de sejthető vörös spirálison a föld felé Indult egy levél; a katonával együtt csavarodott a halálba. ÁLOM A RÁKRÖL Bennem is kinyíltak, bennem is kinyíltak halálos pipacsai; nyomnak a föld alá. nyomnak, mint holtakat városok kristályai Én még sok-sok dinnyS' és őszibarackot szeretnék megenni Puha tűben én még gólszöget akarnék a kapuba verni Süllyednek mind a fák, már csak koronájuk zöld wolframja villog; szállnak alá, szállnak csendesen a tornyok Nem vagyok falevél, nem szabad lehullnom! Sétálni szeretnék Sétálni szeretnék zöldpermetO fenyőligetben, lebegni vizekben Süllyednek mind a fák, már csak koronájuk zöld wolframja villog; szállnak alá, szállnak csendesen a tornyok Leigázták tüdőm, jöttek, jöttek, jöttek, eret robbantottak, s akarták, daloljam: „A halál a legszebb“ Süllyednek mind a fák, már csak koronájuk zöld wolframja villog; szállnak alá, szállnak, csendesen a tornyok (Még szomorúbban, már ébren:; Rákot űzött könnyes szemmel Rendért fordult a világhoz KI segitné, ml segitné. Ha ott kint is minden rákos?
