Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-05 / 40. szám

új ifjúság 7 SUNYOVSZKY SZILVIA A MATESZ THALIA SZÍNPADÁNAK MŰVÉSZNŐJE ÉV KÖNNYBŐL ÉS MOSOLYBÓL (Várady Béla köszöntése) A Magyar Területi Színház Thália Színpadának színésze és mű­vészeti vezetője. Várady Béla gyűrött papírlapot vesz elő a zse­béből. A cédula régi személyazonossági Igazolvány egyik lapja, rajta egy pecsét, a pecsétben dátum: 1951. 9. 24. Ezen a na­pon szerződött a FaluszInházhoz egy fiatal silical fiú, miután sikerrel tette magát tül a felvételin és elhatározta, színész lesz. Most 1971-et írunk, Várady Béla ismert csehszlovákiai magyar művész, ismerik az ország minden olyan magyarlakta helységé­ben, ahol a Falusztnház, a MATESZ vagy MATESZ Thália Szín­padának társulata legalább egyszer megfordult. Első szerepében, tizennyolc évesen — egy hetvenéves aggas­tyánt személyesített meg. Félórán át sminkelték, és amikor vég­re a tükörbe nézhetett, nem állta meg nevetés nélkül. Családjá­ban Béla az első színész; amatőr alapon gyakran szerepelt már otthon is, a csupa kő, csupa fa községben, és amikor a Falu- színház pályázatot' hirdetett, úgy érezte, eljött az ö ideje. Sze­rette már akkor la a mozgást, a változatosságot, az embereket, így lett színész. A szülei nem nagyon lelkesedtek. Először Kubo szerepében láthatta az édesanyja Roüiíaván' (Rozsnyón). Majd­nem elsírta magát: „Fiam, egészen tönkretettek“ — mondta a kisminkelt színészfiú láttán. Most. húsz év után bizonyára meg­nyugodtak a szülök is. Béla szerepek egész sorát játszotta el remekül. A legemlékezetesebbek közé éppen a Kubo. a Különös házasság Vidonkája, a Kismadár At.yusa tartoznak. De a nézők szívesen idézik fel a Bekopog a szerelem, az Énekes madár, a Két úr szolgája c. darabokban mutatott alakításait is. és a töb­bit is, tekintet nélkül arra. hogy főszerepről vagy ún. „kissze- repröl“ van-e szó. Erre egyébként külön kitért a jubiláns; az ún. klsszerepek is szerezhetnek — és szereznek is! — igazi alkotói örömöket. Ha az ember eltalálja a figura hangulatát, jól érzi magát még ak­kor is, ha csak néhány percig tartózkodik a színpadon. És víg­játékban jói szerepelni? A legnehezebb feladatok közé tartozik. A közönség szívesen megy vígjátékra, de olcsó megoldásokkal nem lehet „megetetni". Várady Béla, aki az ország szinte minden magyarlakta hely­ségét ismeri, aki játszott pompás, milliókba került kultúrházak- ban és kicsi, fütetlen szinpadocskákon, vajon milyennek látja közönségünket? Milyen a csehszlovákiai magyar néző? Ért-e a színházhoz? FöIfogja-e a játék értelmét? Megérzi-e a sokszor kimondatlan mondanivalót? Szereti-e színészeit? „A mi nézőink értik és szeretik a színházat. Figyelemmel kí­sérik a nehéz darabok cselekményét is. A színészeket pedig ter­mészetesen szeretik. Nem volt ritkaság az olyasmi sem, hogy az előadás után disznót vágtak a tiszteletünkre és gavallérosan megvendégeltek bennünket“. Kapnak-c vajon a mi színészeink leveleket' a rajongóktól? Meg­felelő reklám (színházi újság, tévé, film) hiányában eljut a szí­nészig az érdeklődés fénye? „Mi is kapunk leveleket, többnyire autogramkéröktöl; Olyanok Is vannak, akik értékelik az egyes alakításokat, összehasonlítják az egyik-másik darabban nyújtott teljesítményeket és őszintén megírják, mi betszett, ml nem. Leveleket — főleg egészen fiatal koromban kaptam sokat.“ Ennél a témakörnél álljunk meg egy pillanatra. Mond.luk el a jubiláns üneplésének kapcsán azt, ami régen bántja színészein­ket — és olvasóinkat is. Lapjaink nem foglalkoznak eleget a két társulatunkkal, illetve az egyetlen színházunk két színpadá­val (Az Üj Ifjúságot kivéve. — A szerk. megj.). Tévé, film és ■ egyéb reklámeszközök hiányában elsősorban a hetilapok feladata lenne rendszeresen — és nem időszaki jelleggel! — tájékoztatni az olvasókat erröl-arról. Kevés a szinészportré, kevés a szlnész­I riport. Többnyire csak a bemutatók kapcsán jelennek meg Irá- I sok ezekről az emberekről, akik a szó szoros értelmében ..szol­gálják“ a csehszlovákiai magyar kultúra ügyét. Természetesnek' vennénk, ha szép kivitelű hetilapjaink, a HÉ'T és a NÖ rendsze- ! résén közölnék címoldalukon a közelgő bemutatók egy-egy jele- : netét, vagy egy-egy színész portréját. Elkelne egy rendszeres I színházi rovat. Mindig akadna bele érdekesség, apróság színé- ! szelnk háza tájáról is. Várady Béla ünnepel. Elérkezett egy állomáshoz, amely további I távlatokkal kecsegteti. Szívesen eljátszaná például Shakespeare ■ III. Richárdját. Nem akar megállni ezen a ponton, ahová fárad- i ságos és kemény munka árán jutott. Tett-e közülünk valaki többet a csehszlovákiai magyar' kultú- j ráért, mint éppen színészeink? Töltsünk időnként egy-egjr hetet j 3 társulatokkal, kísérjük el őket a legeldugottabb magyarlakta I faluba is. és jöjjünk vissza velük éjszaka, autóbusszal, de úgy, I hogy másnap reggelre frissen ott legyünk velük, a próbán. Blr- ; aánk-e er» a hajszát? A közönséget nem lehet becsapni. Mert ! Izgalommal várják este a munkában megfáradtak az előadást, I Szomjazva nézik a darabot, hisz csak nagy ritkán jut el hiva- I tásos magyar színház. A magyar nemzetiségű munkások, föld­művesek és értelmiségiek ünnepnek érzik, ha ott ülhetnek a né- [ lőtéren és figyelhetik a darabot, amelyet anyanyelvükön játsza- ' lak. Anyanyelvükön, amely mégiscsak a legszebb, a legmélyebbefl I zengő. BATTA György Frantisek Ladislav Vék Értem, mire céloz — kez­di vallomását Radoslav Brzobohat^, a nagy sikerű FrantiSek Ladislav Vék cí­mű tévésorozat címszerep­lője. — Rendszerint kemény fickókat játszom, és ez a szerep egészen más. De mé­gis van valami közös voná­sa amazokkal. Mert alapjá­ban véve azok a kemény fickók sem voltak rossz, jellemtelen emberek. Igaz, Frantiéek Ladislav Vék e- gészen más vérmérsékletű ember, csendes, szelíd. Ami­kor megkaptam a szerepet, lélekben feltettem magam­nak a kérdést: képes le­szek-e megformálni ezt a szerepet. A rendező megnyugtatott, bogy alaposan fontolóra vette, miként cselekszik. ^ Később rájöttem, hogy o- ' lyan vonásokat is felismert az alkatomban, amelyeket eddigi színészi pályafutá­som alatt nem érvényesít­hettem. Nyugodt, kiegyen­súlyozott családból szárma­zom, akárcsak F. L. Vék. A film szereposztása — ma­gamról persze nem beszél­hetek — kitűnő. A legki­sebb szerepeket is kiváló és ismert színészek játsz- szák. A mai DobruSka termé­szetesen egészen más, mint jirásek idejében. Nincs meg a filmezéshez szükséges kellő színezete. Ezért a kül­ső felvételeket Nővé Mésto nad Metují városában for­gattuk. S ha már itt tar­tunk. el kell mondanom, hogy az egész sorozat hí­ven követi Jirásek regényét. Természetesen nincs benne minden, ami a regényben van, de végigkíséri F. L. Vék egész életét, gyermek­korától, felnőtté érésén ke­resztül, élete teljéig. Hogy tévedés ne essék, azt a huncut kis gyereket nem én játszom. A felnőtt Vék é- letsorsa szorosan összefügg azzal az időszakkal, amikor egyre erősödik a nemzeti öntudat. Természetesen a filmsorozatnak ez a része van a legaproieKosaooan, legteljesebben kirajzolva. A forgatás olyan csodá­latos légkörben zajlott, hogy ehhez foghatót ritkán éltem még át. Ha a film­sorozatnak csak olyan sike­re lesz, mint a forgatásnak, akkor a sorsa miatt nem aggódom. Az alkalmi járó­kelők gyakran hosszú órá­kon keresztül, hajnalig is figyelték a stáb munkáját. Szinte velünk együtt ját­szottak. Igaz, a Csehszlovák Tele­vízió az utóbbi időben meg­lehetősen látványos soroza­tokkal kedveskedett a né­zőknek, mint például a For- syte-sorozat vagy a Prágai bűnös emberek. De Franti- éek Filip is rutinos „soro­zat-rendező“. A nézők talán még emlékeznek az Érdek- házasságok című sorozatá­ra. Szerintem a Frantiéek Ladislav Vék nem rosszabb, mint a legtöbb hasenló zsá­nerű film. Az új évadban a Madách Színházban játszik. A kö­zönség már ismeri, mint az Ármány és szerelem Mil­ler Lnjzáját, A huncut kísértet Beatrizát, a Ráktéritő című tévéfilm Malináját. Ez az ismeretség azonban u- gyancsak fogyatékos. Sunyovszky Szilvia a főiskola el­végzése után a knéicei Thália Színpadon, a Magyar Területi Színház részlegében játszott főszerepeket, Be- ke Sándor főrendező keze alatt nevelődött. A főiskola egy részét is Bratislavában járta. — Roínaván születtem. Mint lelkes színjátszócsoport- tag, egy fesztiválon dijat nyertem Csongor szerepével. Az előadás után autogramkérő kislányok tömege vár­ta Vörösmarty hősét, s majdnem kővé meredtek, mi­kor szoknyában megláttak. Egri Viktor író, aki látta ezt a különös bemutatkozást, ezt mondta; „Kislány, okvetlenül jelentkezzék a főiskolára, kísérelje meg to­vábbtanulni Budapesten is, az sem baj, ha elveszítjük.“ — Bratislavában startoltam, Elektrát játszottam, a Színművészeti Főiskolán legnagyobb élményem a Há­rom nővér Mása szerepe volt. — A koéicei színpadon első szerepem az Altona fog­lyai jobannája volt. Szívesen játszottam még az Én, Te, Ű című Arbuzov-darab Lida szerepét. Ezután még nagy örömömre eljátszhattam Zsámbéki Gábor vendég­rendezésében Goldoni hősnőjét, Mirandolinát. A Madáchban tovább játszom az Ármány és szerelem Lujzáját. Egy kicsit meglepődtem a romantikus darab sikeres fogadtatásán. Teenagerekkel beszélgettem, ar­ról faggattak; Hát ilyen szerelem is létezik? Ilyen tisz­ta? És ráébredtem, hiába nézik rendszeresen az olasz filmvigjálékokat, melyek tulajdonképpen már a szere­lembe belefáradt harmincasakról szól. hiába játsszák a közönyöst, kimondatlan vágy él bennük, a szerelem egy elképzelt mércéje után, s számukra ez a darab —■ úgy látszik — felmutatja ezt. Az Ármány és szerelem első előadásán nagyen izgultam, s a mérget, az arse- nikomot tartalmazó limonádét ijedtemben kiittam. Huszti, akinek inni kellett volna a méregből, dermed- ten nézte az üres peharat, egy pillanatig ügy tűnt, happy end lesz a szomorújáték vége. Nagy Judit A pénznek nincs szaga — állapították meg már ré-j gon a bölcsek. De azért ha régi, és sok kézen átment,! nagyon veszélyes lehet. Ezt az utóbbit a stuttgarti or-f vosi kamara állapította meg. Különösen nyáron, a tu-| ristaidényben veszélyes a dolog, amikor hazai és kül­földi pénzek keverednek egymással. A kék, zöld és pi­ros hasú bankókon veszélyes betegségek, kórok víru­sai lapulnak, az ember kezébe veszi a pénzt, a kézéi | meg a szájába, s kész a baj. Azt is megállapították a stuttgarti orvosok, hog; j pénzzel terjed a tífusz, a vörheny, a tébécé és a to­rokgyík, a nemi betegségek, s az unalmas náthaláz is Ha egyes vidékeken rejtélyes módon felüti fejét eg> | ritka kór, biztosak lehetünk, hogy egy pénz- és baci­lusgazda terjeszti. Mit lehet hőt tenni? Mert arra aligha lehet rábeszél­ni az embereket, hogy mondjanak le a ropo'gós ban­kókról, s készpénzfizetés helyett térjenek vissza a cse-1 rekereskedelemre. A nyugatnémetek erre is kerestek megoldást: mü- anyaghól készült kísérleti bankjegyeket hoztak forga­lomba, amelyek ellenállóak voltak a vízzel szemben. Utólag azonban kiderült, hogy csak vegytisztítóban le­het őket tisztára mosni. Kivonták hát a forgalomból, és most tökéletesítik őket. Addig is az lesz a legjobb, ha kesztyűs kézzel bánunk a pénzzel!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents