Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-05 / 40. szám
I. Eredetileg bírálatot akartam írni Egri Viktor Eszter, Bella és a többiek című elbeszéléskötetéről, amelyet a Madách Könyv- és Lapkiadó az idén jelentetett meg. Szándékom módosult, miután az Oj Ifjúság 33. számában elolvastam Szenk Sándornak ezzel a könyvvel foglalkozó írását. Úgy hiszem, nemcsak Egri legújabb müve, hanem Szenk írá sa fölött sem lehet hallgatással napirendre térni. Még annak árán sem, hogy mondanivalóm ilyformán műfaji szempontból törvényszerűen rendhagyóvá válik, mert nemcsak méltatnom és bírálnom kell, hanem egyben opponálnom is egy szerintem téves nézettel szemben. Kezdjük az utóbbival. Maga Szenk Sándor is érezhette, hogy írása aligha minősülhet kritikának. Elsősorban azért nem, mert hozzávetőleg négy gépelt oldalon Egri tíz elbeszélésből álló könyvének csupán négy írásával foglalkozik. Kiragadja azokat, amelyek embersorsok tükrében az ötvenes évek kezdete személyi önkényének és kultuszának egy-egy torzulását, ficamát vetítik e- lénk. A többi hat fölött, amely már egészen más témákat feszeget, Szenk nem túlságosan elegánsan átsiklik. Talán úgy hiszi, hogy erre feljogosítja f rásának alcíme: Széljegyzet helyett Egri Viktor könyvéről. Am legyen, de akkor mivel magyarázzam, hogy írásában, a- melyben egyetlenegy további elbeszélésről sem esik szft, nem is beszélve már az elemzésről, a tartalmi és a formai mérleg megvonásáról, s több helyen Is az egészre vonatkozóan, általánosítva ítélkezik? Például így; „Sajnos, a könyv olvasása közben hovatovább egyre nagyobb hiányérzete, sőt helyenként kétsége támad az olvasónak az író szándékával (!) szemben.“; vagy „A novel- láskötet, enyhén szólva (!) egy rosszul időzített mü; vagy az osztályszempontok és a pártosság szerinte helytelen értelmezésével kapcsolatban: „Erről tanúskodik egyébként a kötet csaknem valamennyi írása“; vagy „A könyv egyébként semmiben sem mond újat.“ ,S négy írás alapján az igazságtól nagyon is messze álló és önmagáért Is beszélő megállapítás: „Ugyanis az Eszter, Bella és a többiek alfája és o- megája az a „sok“ sérelem, a- mely a csehszlovák „dolgozö- kat“ érte az ötvenes évek elején“, majd a letaglózás: „Persze könnyű elmarasztalni egv korszakot, ha a fától nem látjuk az erdőt, ha szándékunk is az (a kritikusnak itt már „nemcsak kétsége támad“ az író szándékát illetően, hanem azzal hirtelen tisztába is jött — a cikkíró megj.), hogy a divatnak megfelelően az említett korszakot minden áron el marasztaljuk“. Ilyen előzmények után nem is meglepő hogy Szenk szerint ez a kötet „meglehetősen disszonáns ban got képvisel a csehszlovákiai magyar irodalombaú“, és hiányolja az író „politikai körültekintését és éberségét.“ A mondottakból nyilvánvaló hogy Szenk milyen módszert követ. A priori megfogalmazott tételeit a marxista esztétikához nem méltó módon igyekszik Igazolni nemcsak az említett négy elbeszélésnek a kötet egészéből való ,,kipreparálásával“, hanem ezen a maga által választott kereten beUi! is — amint azt mé.g bizonyítani fogom —, a boncolgatás helyett egyes idézetek önkényes kiválasztásával és ten- denciózns kommentálásával is. Régi, lejárt módszer ez, aligha férhet ehhez kétség. A vádak eléggé súlyosak, indokolt tehát szemügyre venni elsősorban azt a négy „oszlopot“, amelyre Szenk megállapításai támaszkodnak. A kötetet nyitó Eszter című elbeszélésben véleménye szerint az író mondanivalója így summázható: „...a kárhoztatott ötvenes években egy sor te hetségtelen ember keresett érvényesülési lehetőséget nemcsak a politikai és a társadalmi életben, hanem a művészet, konkrétabban az irodalom bér keiben is.“ A novella buktatója nézete szerint az. hogy Egri benne „sajnálja a polgári családból származó tehetséges fiatalt, de ezt az egyUttérzésI már semmiképpen sem tudja, vagy legalább is nem ilyen ma gas hőfnkon táplálni az alsóbb rétegekből (?!) induló és kétségkívül gyakran tehetséges, úgynevezett miinkáskáderek- kel szemben“. Nos, Egritől — vagy bárki mástól — egy rövid lélegzetű irodalmi „mpfajban^,teljességet i.gényeíiit nem' éppen szerencsés vállalkozás. Az Eszter u- gyanis nem értekezés az ötvenes évek elején a sajtóban és az irodalomban, a művészetben is jelentkező munkáskáderek sikereiről és balsikereiről, hanem elbeszélés, amelyben ez a problémakör csak a társadalmi háttér szerepét tölti be, míg a cselekmény homlokterében Eszter, egy fiatal, valóban tehetséges lány magvas, drámai sodrású, talán kissé nosztalgikus, de feloldódással szolgáló élettörténete áll. Egy lányról szól az író, akit a háború idején szüleitől megfosztottak, kitaszították, az é- let peremére űzték és megalázták, s aki az új viszonyok között — néha gátakba ütközve — erejét meghaladó módon bizonyítani akar olyasmit, a- mit már régen és sok ízben bizonyított: nem kevesebb a többieknél. Fordulatos és érdekes ez az elbeszélés, jó a szerkezeti felépítése is, és áthatja az, ami különben az e- gész kötetet — az tró mély séges humanizmusa. Ami az ötvenes' évek társadalmi bálterét illett, a szerző — ha mindent egybevetünk — húsz könyvoldalból ennek csak másfelet szentel. Ezt nagyítja fai torzító arányokban .Szenk. mégpedig eléggé oktalannl, mert amit ezzel kapcsolatban Egri ír, az megállja a helyét, színtiszta Igazság. Különben sem lehet rásütni a munkáská- dérekkel szembeni ellenszenv vádját olyan íróra, aki ebben az elbeszélésben is meleg színekkel ecseteli a narasztgye rekbői újságíróvá érett Zsiga va.gy például a Szenk által szintén kifogásolt Piri c. elbeszélésben Bodnár Sanyi gépkocsivezető alakját. Szabadjon itt hozzáfűznöm azt a személyes tapasztalataimra épülő meggyőződésemet, hogy az ötvenes évek elején, amikor Egri az Oj Szó szerkesztője volt. aligha akadt a hazai magyar újságírás és Irodalom berkeiben még valaki, aki annyi műgondot, oly sok időt, és figyelmet szentelt éppen a fiatal munkásokból lett újságírók pallérozásának, mint éppen ö. Vegyük a további inkriminált I- rásokat. ,,A Piri című novellában például a káderp-snek. ha naiv eszközökkel is, nyakát szegi (Egri a tottiss — a cikkíró megj.) Ugyanis ez a káderesz tette tönkre egy meglehetősen beteg lel kületu nó (?) életét. Ahhoz azonban, hogy a szándékot hiánytalanul lássuk, vagy legalább érezzük (megint a szándékkal bíbelődünk! — a cikkíró megj.), feltétlenül mélyebb elemzést igényelne az emlltelt novella.“ Ez a né hány sót szól i Piriről, és oldalnyi széljegyzetet lehetne hozzáfűzni. Elsősorban azt, hogy a kérdéses káderes közvetve, de oktalanul halálba- kergette ezt ,a tiszta kezű és lelkű kis level-ezögép- Irónőt. igazat adok Szenknek abban. hogy a káderes halála egy véletlen gépkocsi-iszerencsétlen- ségríél eléggé naívul. -deus ex lita- china-szerüen illusztráljá azt a 'tézist, hogy a rossz végül is meg- bünhödik. De nincs semmi szükség arra sem, hogy a rosszat mentegessük, mondván az elbeszélés hőséről, hogy ,.meglehetősen beteg lelkületű no." .Akárhogy is igyekez-tem. ezt nem tudtam a szövegből kikövetkeztetni. Piri legfeljebb egy élettől megtépázou, s ezért magába zárkózó, megoldást, helyes kiutat nem találó ember, de az ellene elkövetőit vétséget történetesen az sem mentené, ha olyan lenne, amikven- nek Szenk Sándor látja. Ennél 's érthetetlenebbnek tartom, hogy Szenk az írói szándék tisztázása érdekében ugyan szükségesnek tekinti a ,,mélyebb elemzést“, de már ezt megelőzően ír az osztályszempontok és a pártosság helytelen ér'elmezéséröl, s rögvest Itt hozza fel példának a Pirit. Szóval elemzés nincs, de az ítélet annál keményebben csattan. Pedig ez a Piri az általam említett fenntartás ellenére élmény- anyagot sejtet, van hitele, cre- ,je, s kiválónak tartom benne főleg azt a részt, amelyben Bodnár Sanyi, akit gyöngéd szálak tűztek az elbeszélés hőséhez, elmondja, hogyan akart bosszút állni Piri halála miatt. Ennek a résznek valóban drámai a sodra. .A Kálmán bácsi C. elbeszélés következik a sorban. Szépen megírt. színeiben és izeiben is gazdag és meleg emberségtől átha tott történet ez a nyakas, haragtartó középparasztról, aki nemcsak a múlt csapásain tűnődik el, hanem cljuwtt saját ballépéseinek, makacsságának felismeréséig és a mcflbékéiéséia is. Szenk is elmondja ennek a „nem legszerencsésebb“ elbeszélésnek a storyját. Kár. hogy még itt is elrugaszkodik attól, ami a könyvben fekete-fehéren megtalálható. Mert Kálmán bácsit az ötvenes évek c- lején ngm kényszerítették a szövetkezetbe, ahogy azt Szenk állítja. hanem középparasztként ku- lákllstára tették. vagyis földjét, házát vesztette. s hajóg.yárhji ment el dolgozni Ez azért mé- gisrsak kis különbség! Azt sem hallgathatom el. hogy Szenk Sándor ez esetben is úgy állítja be a dolgot, mintha az elbeszélésben másró! sem esne szó, mint az öt- veneá évek rimarasztalásáról. Pedig csak egyszer keli elolvasni a Kálmán bácsit, hogy az ember megtudja belőle: az öreg sok más csapást is emleget, például az első világháború emberirtó poklát két fiának elvesztését, a második világégésben, majd állampolgársága megvonását, a haragot Judit lányával, aki egy szegény falusi legény mátkája lett, s ő ezt ak- korib,an szégyennek érezte, tizenhárom évig haragot tartott és három unokáját is csak a megbékélés után ismerte meg. Ennek tudatában valóban enyhén szólva furcsállom, és nem tekintem ízesnek az ilyen megállajíítást: „Az író ebből is (vagyis a szövetkezetbe való kéiívszerbelépés szenki konst- riikcióiáhól — a cikkíró megj.) ifalaniitple antihiimanizmust. nagy-nagy sérelmet aknáz ki. s közben egyetlen egyszer sem níal arra, hogy azért a szövetkezeti mozgalomnak is van valami érdeme abban, hogy a gyógyfürdőben a reggeli iszap- pakolás után most a mester és az öreg paraszt békés be szélgetésben marasztalhatják el az átkozott ötvenes éveket.“ S a továbbiakban egy szó sem esik arról, aminek a szerző el- be.szélésében hosszú oldalakat szentel, hogy Kálmán, bácsi a bajok egy részéért önmagát o- koija, például: „Megtanultam ott, hogy az ember örökké nem tarthat haragot a világgal, különben sírba viszi a bánat; vagy: „azt a többet, a törődést valakiért, sokakért a közösségért... azt csak később ismertem fel...“; vagy: „Űristen. mitől fosztottam meg magamat, az asszonyt, és őket is, hogy annyira rabja voltam a tegnapnak, az tartott fogva a vasmarkával, bele lehet abba halni...“ Sorolhatnám tovább a példákat, de talán eny- nyi is elég, hozzátéve azt, amt az elbeszélésből egészen nyilvánvaló — Kálmán bácsi azóta önként nemcsak szövetkezeti tag lett, hanem a közös Is a szívéhez nőtt, kora ellenére tanult az életből, új ember lett, aki kétségtelenül az oldalunkon áll. Hát erről Is illett-volna írni... GÄLY IVAN (A cikk befejező részét lapunk jövő heti számában közöljük) PASIAR = CS[ND[S lÁSZlÓ Otí’észes szlovák tévéfilm készül, és ebben az ötrészes szlovák tévéfilmben néhány csehszlovákiai magyar színész is szerepet kapott. Az egyik, aki Pasiar hadnagyot alakítja. Csendes László, a M.ATESZ Thália Színpadának tagja. Jó pár forgatási nap mögötte van már és jó pár várja még annak ellenére, hogy a film készítői rendkívül gyorsan haladnak előre. A film címe „Katakombák“, A forgatókönyvet Palo Gejdos írta, aki ezt mondja a liészülő müröI; „A Katakombák megírásakor felhasználtam néhány szituációt és visszaemlékezést az ogyesszai ellenállási mozgalom még élő résztvevői elbeszélése alapján. A személyek viszont költöttek, bár sokaknak visszaidézik majd az ellenállási izgalommal és eseményekkel teli napjait, a sorsokat és helyzeteket, amelyek csaknem feledésbe merültek. Az igazsághoz való hűség, a becsület és az állliatato.sság nem pusztulhat el sohasem, még akkor .sem, ha jól tudjuk, hogy az elesett katonákat nem támaszthatja fel senki. A nézők mondogatják, hogy gyakoriak a háborús té- máiú filmek. Mindaddig, amíg újabb veszélyek leselkednek ránk, nem hanyagolhatjuk el az emberiség ed- d’Si legnagyobb lírámáiának mozzanatait, nem felejthetjük el a szovjet emberekhez fűződő barátságunkat, mert ez bűn lenne a felnövő nemzedékkel szemben.“ Csendes László hozott néhány gyönyörű felvételt a forgatásról. Ezek közül választottuk ki ezt az egyet, a- melyen rajta van a film feszültsége. Jó dolog, hogy a szlovák tévések és filmesek bevonják a ml színészeinket is a munkába, és Gálán Géza meg a MATESZ többi művésze után ,niost Csendes László Is komoly szerephez jutott, (b) A választások elé A napokban országszerte több ezer agitációs központot nyitottak meg. Fö Jeladatuk, hogy a választókat tájékoztassák a novemberi választásokkal összefüggő kérdésekről. Braiislavában több' agitációs központ működik. Mi a Gorkij utcai 3-as számút látogattuk meg. amelyet különben mintaközpontnak is neveznek. Díszítésében nincs semmi fölösleges. Az asztalokon újságok, politikai, kulturális és kizárólag a választásokkal foglalkozó könyvek, televízió, s mindez nem szerényebb környezetben, mint Bratislava egyik legmodernebb kiállitócsarnokában elhelyezve. A fö falon köz- társasági elnökünk, Ludvik Svoboda és a CSKP főtitkárának. Gustav Húsúknak arcképe, alattuk a csehszlovák és a szovjet zászló. Látogatókkal még nem dicsekedhetnek, hiszen ott- jártunkknr csak második napja tartottak nyitva. De várnak rájuk, és az érdekesnek ígérkező programtervezetből arra következtettem, hogy nem lesz bennük hiány. Számos választással kapcsolatos előadást terveznek ■— többek között egy tájékoztató jellegűt az első választóknak —, beszélgetést választási törvényünkről, itt mutatkoznak majd be' a küldött jelöltek is, hog'f csak a főbb rendezvéhyeket említsük. A választókkal töltött közös esték „könnyebb“ oldalút is igyekeztek a látogatók feltételezett korának és érdeklődési körének megfelelően biztosítani. A minta agitációs központ az SZI.KP Bratislava— Staré mesto-i körzeti, bizottságának védnöksége alatt működik. —z— Most jelent meg A MADÁCH KÖNYVKIADÓ GONDOZÁS.ÁBAN JAROSLAV HASEK; Svejk, a derék katona cfmű világhírű regények legújabb kiadása. Réz Adám művészi fordításában. Aligha kell bárkinek bizonyítanunk, hogy a derék katona világháborús kalandjainak mulattató története magyar nyelven ‘3 meghódította az olvasók tömegeit, s hogy Hasek írásai a ivgnépszerúbb olvasmányok közé tartoznak Magyarországon is. Ritka pillanata pedig az irodalomtörténetnek, különösképpen a kis népek irodalomtörténetének, amikor egy író, amikor egy regényhös a világirodalom színpadjára lép. A Svéjkkel megtörtént ez a csoda. Neve ott szerepel a regényirodalom legismertebb alakjai: Don Quijotte, Julien Soréi, Raszkolnyikov mellett. Olvassuk és másokkal is szerettessük meg Jaroslav.»Hasek mulatságos és tanulságos regényét. Kis népek világirodalmi rangú íróiról, regényeiről szólottunk a Svejk kapcsán, ez jut eszünkbe. ANDERSEN NEXÖ: Ditte, az ember lánya cí.nú. most megjelent regényének olvasása közben is. A regény nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, noha eddigi kiadásaiban Szürke fény címmel szerepelt, csak ez a mostani kiadása állította vissza az eredeti címet. Mit kell tudnunk .Nexöröl? 1869-ben született Koppenhágában s 1954-ben halt meg. Egyike a szociálist,a realizmus legjelentősebb művelőinek. Az 1917—1921 között megjelent Dittén kívül nevezetes regényei még a Hódító Peile, a Vörös Morten és az Elveszett nemzedék. Andersen Nexö filmen is nagy sikert aratott regényének Jánosy István kiváló fordításában olvashatjuk magyar nyelven. E hetekben került könyvpiacra, a Helikon Kiskönyvtár néhány ízlésesen kiállított kötete Is. .Az egyiV'. HEINRICH MANN: Ronda *anár úr című. Kosztolányi Dezső immár klasszikus értékű fordításában megjelent kisregénye. .A Ronda tanár úr. amely egyébként filmváltozata, a Kék .Angyal révén vált világhírűvé, .Marlene Dietrichhel a főszerepben Heinrich Mann-nak, Thomas Mann nem kevésbé híres fivérének a legjobb regénye. Ugyancsak a Helikon Kiskönyvtár-sorozatban jelent meg IVAN OLBR.ACHT: Vándorcirkusz című kisregénye, a modern cseh próza egyik legnagyobb alakjának gyönyörű története. „Elbeszélésem a kora ifjúságról szól — írja előszavában a szerző —, a zsendúiö körről, amikor az ember még csupa nyugtalan várakozás és vágyakozás, amikor keres valakit, ckit éveinek túlcsorduló érzéseivel eláraszthatna“. .A kötetet egyébként Ágai Ágnes fordította magyarra, s Kondor Lajos illusztrálta a tőle megszokott magas színvonalon. A Helikon Kiskönyvtár harmadik újdonsága pedig VIRGINIA WOOLF: Mrs. Dalloway című kisregénye. Mit tud a mai fiatal olvasó Virginia Woolfról, a két világháború közötti időszak egyik legfontosabb írójáról? .Sajnos, keveset. Legjobb esetben látta vagy olvasta Albee izgalmas drámáját, amelynek eredeti címe: Ki fél Virginia Woolftöl? (.Magyarul .,\'cm félünk a farkastól“ volt a elme). Mit jelent ez a' cím. mitől is nem félnek Albee- hősei? A lélekelemzéstől. Az emberi bolsöbé való betekintéslöl. Mert ennek volt Virginia Woolf egyik legnagyobb mestere, s éppen a Mrs. Dalloway volt az a regény, amely iskolapéldáját adta ennek a modem regény- technikának (1923-ben jelent meg először, alig három esztendővé; Joyce: Ulysses című regénye után. amelynek szinte testvérdarabját látták c történetben.) .A Mrs. Dalloway, amely megjelent már egyszer magvarul a harmincas években, ezúttal új fordításban látott napvilágot. .A .jelenlegi pompás fordítás elkövetője: Tandori Dezső. A világirodalom remekművű újdonságai után, nézzük, mit kínál a magyar szerzők listája. Említsük elsókénc ILLYÉS GYULA: Petőfi Sándor című életrajz regényét, amely a szerző müveinek sorozatában jelent meg. E kötet azonos is meg nem is az 1936-ban írott s immár klasszikus Petőfi című regénnyel. Illyés ugyanis a néhány évvel ezelőtt megjelent francia kiadás számára jelentősem kibö- vitetále az eredeti szöveget, amely magyarok olvasmányául készült, mondanivalója a magyarok ismereteihez igazodott. De mit tud a francia olvasó a magyarok történetéről? Kossuthról és Széchenyiről? Ellentétükről? Mindezt bővebben meg kellett magyarázni a franciáknak, ahogyan Illyés az előszóban írja. A magyarázatok. a mostani kiadás szövegének majd a fele, talán a magyar olvasók számára sóm lesznek haszontalanok. Az Olcsó Könyvtárban jelent meg a másik nagy magyar stiliszta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Pacsirta című regényének új kiadása (jegyezzük meg cégérként, hogy ez a történet is filmre került már, nem is egyszer, legutóbb Páger .Antal, Tolnay Klári és Nagy Anna szereplésével). Az 1924-ben írott regény egy évvel előzi meg az Aranysárkány-t. s kettővel az Édes .Annát (ez a kettő is filmre került), s a három együttesen jelenti Kosztolányi művészetének a csúcsát. S a harmadik modern magyar klasszikus, HUNYADI SÁNDOR: Három kastély címú kötete. Ki volt Hunyadi Sándor, a harmincas évek egyik legnépszerűbb színműírója, a Fekóteszárú cseresznye szerzője'. Bródy Sándor törvénytelen fia (erről szól Családi album címú regénye). Persze, nem a Feketeszárú cseresznye és a Bródy Sán- dor-rokonság a fö erénye, hanem az írásai. A korán eihúnyt és méltatlanul elfelejtett Hunyadi Sándor egyike századunk legjobb magyar novellistáinak. .A ..Három kastély" művészetének a legjellemzőbb műfajából, s karcolataiból, újságcikkeiből nyújt az olvasónak egy felfedezésre méltó válogatást. t ESZTER, BELLA ÉS A TÖBBIEK (Szabályos bírálat helyett Egri Viktor könyvéről)
