Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-05 / 40. szám
Egjr neves proiesszor mondta; „En megoperáltam a beteget. Hogy életben marad-e? Az a nővéren múlik." Egy hónapja több mint száz lány uralja a KrálovlCo- vé Kraöany-1 (Királyfiakarcsa) Bartal-kastélyt. Vannak akik csak nappalaikat töltik a zegzugos épületben, de ötvenhatén közülük akár álmaik és éjszakai beszélgetéseik bölcsődéjének is mondhatják a volt grófi falakat. Tavaly nyílt meg itt az e- gészségügyl középiskola, és csak szerencsének mondható, hogy Dnajská Stredán (Duna- szerdahely) akkortájt nem lAnyok a kastélyban volt alkalmas épület, úgyhogy az Iskola ide került a Kráf. KraCany-i park kellős közepébe. Egészségesebb és a tanulásra Ideállsabb környezetet nem is láttam eddig. Czafik Béla elvtárssal, ez iskola Igazgatójával „lányairól“, az iskoláról és több érdekes problémáról beszélgettünk. Sok pályaválasztás előtt álló olvasónknak tartozunk ezzel a tájékoztató Jellegű interjúval. — Véleménye szerint van-o ápolúnővér-probléma, és ha i- gen, hogyan nyilvánul meg oz a Dunajská Streda-i járásban? — Van, és Járásunkban eléggé rosszul állunk nemcsak a kitanult ápolónövérek számát, hanem az utánpótlást illetően is. Kénytelenek vagyunk más járásokból „kölcsönözni“ nővéreket, és lassan már azzal is megbékéltünk, hogy többségük egy szép napon búcsút mond a kórháznak. Mit gondol, hová mennek Innen dolgozni? A Priorba mint elárusltónők. Pedig még nem is olyan régen hivatásuknak érezték a betegápolást. — Azt hiszem, nem nehéz megérteni azokat a lányokat, akik anyagiakat, szabad időt. felelősségmentes tiszta munkát hoznak fel mentségükre. Érthető, hogy egy fiatal lánynak szüksége van a pénzre, és azt akarja, hogy szombatja-vasár- napja szabad legyen. Bizonyára tökéletesen ismeri az ápo- lénővérek munkabeosztását. Megfelelőnek tartja-e annak anyagi értékelését? — Anyagiakban nagy a különbség a többi középiskola és a mi iskolánk végzettjei között. A múlt évi Intézkedések ugyan egy kicsit Javítottak e- zen a helyzeten, de azt hiszem, az egészségügyi dolgozók radikálisabb értékelést vártak. És mivelhogy feminízált foglalkozásról van szó, az egészségügyre még a legújabb szociális Intézkedések sincsenek Jó kihatással. Persze, még a legrosszabb anya is jobban nevel, mint a bölcsőde. Ez tény, és az intézkedés egyike a legemberibbeknek, amelyeket országunkban az utolsó években elfogadtak. — A logikus most az lenne, ha az iskola padjai üresek lennének. Ugyanis egy „rossz hlrü“ szakma iránt nem lehet nagy az érdeklődés sem. En viszont úgy tudom, hogy helyszűke-problémákkal küzdenek... — Így van. Ez Idén százhúsz tanulóból csak harminchatot tudtunk felvenni — helyszűke miatt. Pedig van kikből válogatni. Ezt mutatja a tavalyi elsősök év végi tanulmányi átlaga Is, amely 2,21 volt. Jövőre ismét szeretnénk két első osztályt nyitni. Nem az épületet akarjuk megnyújtani; ü- gyes munkaszervezéssel talán sikerül elérnünk egy kis .,ü- resedést.“ Ugyanis a harmadik osztály Jövőre hetenként két tanítási napot a kórházban tölt, ezzel megüresedik itt egy tanterem. Ha a harmadikosoknak • rendes tanításuk lesz, akkor a másodikosok vagy a laboratóriumban, vagy a kórházban lesznek... Komplikált, ugye? Ha jól emlékszem, az illetékesek csak ideiglenes „lakóhelyül“ ajánlották fel a Kráf. Kraéany-i kastély épületét. Mikor lesz az iskola igazán Dunajská Streda-i? — Azt ígérték, 1972-re elkészül a mezőgazdasági szakközépiskola új épülete, és mi megkapjuk a régi iskola épületét. De én nagyon lemondó vagyok, és nem bízom ebben az Időpontban. Talán két év múlva... — Biztosított-« a lányok jövője? — Igen. Mi a felvételikor százhúsz lányból választhattunk ki harminchatot, a harminchat érettségizett nővér százhúsz hely között válogathat. Természetesen nem mindnyájan maradnak a Járásban, mert a felvételiknél is igyekeztünk szem előtt tartani, hogy a Jelentkezők három Járásból — komárnói, galantai és a ml Járásunkból — tobor- zódjanak össze. — Tankönyv-, tanerőproblé- májnk van-e? — Nincsenek megfelelő magyar nyelvű szakkönyveink. Nehéz a tanítás és tankönyvek hiányában a tanulás sem könnyű. —0— Hogy megmarad-e a beteg? Az a nővéren múlik. En nem szállók vitába ezzel a bölcs mondással. A nővérek végzik a gyógyító munka zömét, ők a- zok, akik még a homályos kórtermekbe is napfényt és egy kis örömet visznek. Erre minden betegnek szüksége van. Érdekes, bogy kórházainkban csak nagy ritkán akad egy- egy üres ágy. Beteges nemzet vagyunk, de azzal már kevesebbet törődünk, hogy a kórházi ágyak számával arányosan nőjön a fehér bóbitás lányok száma is. Egy értékes és jó irányú lépést már tettünk azzal, hogy magyar lányok számára Dunajská Stredán megnyitottuk az egészségügyi középiskolát. Legalább ezzel e- gyenértékú intézkedésre lenne szükség annak érdekében, hogy a kitanult nővérek valóban hivatásuknak érezzék szakmájukat. Beszélgetett: Zácsek Erzsébet 1969. szeptember 26-a, reg-' gél tél négy. Rigó Béla a három kilométerre fekvő lehnicel (Nagylég) vasútállomásra Igyekszik a sötét falun keresztül. A falu szélén az egyik ház ablaka világos, nyilván itt Is valaki utazni készül. Rigó megáll a ház előtt, cigarettára gyújt és benéz a kivilágított ablakon. A szobában egy fiatal nő öltözködik. Egy pillanatig figyeli a még fehérneműben levő nőt, majd egy sötét elhatározás lesz úrrá rajta. Futásnak ered, nyolcszáz méterrel a vasútállomás előtt lemegy az útszéli árokba és vár. Nemsokára kerékpár közeledik, rajta az előbb még öltözködő nő. Amikor Rigóhoz ér, ez kilép az árokból, megfogja a kerékpár kormányát és megállít- Ja. — Adja idő a pénzét — mordul a nőre Rigó. — Nincs semmi pénzem. Rigó nem tétovázik, átfogja derekánál a nőt, lerántja a kerékpárról és beclpeli a kukoricába. Nem segít a kiabálás és a fenyegetés, hogy feljelenti. A kukoricában leteperi a földre, rátérdel és meg akarja erőszakolni. — Inkább meghalok, minthogy odaadjam magam — védekezik körömszakadtáig a nő. A szerencsétlen nem is sejti, milyen közel van az igazsághoz, amikor ezeket a végzetes szavakat kimondja. Rigó még néhány másodpercig birkózik, közben széttépi a nő ruháját, majd amikor látja, nem bír áldozatával, kezét hidegvérrel a nő nyakára kulcsolja, és pár perc vergődés után az áldozat elcsendesedik — örökre. Rigó becipeli a kerékpárt a tetemhez, gyorsan átnézi a táskáját — valóban nincs benne egy fillér sem —, utána mintha semmi sem történt volna, folytatja útját a vasútállomásra. Itt odaáll egy csoporthoz, amely éppen arról tárgyal, hogy az előbb furcsa hangokat hallottak a kukoricából. Rigó azonnal ajánlkozik, elmegy megállapítani, mi volt az. Erre azonban már nincs ideje, mert megérkezik a vonat. Rigó beszáll és Bra- tislavába utazik. Még aznap este a biztonsági szervek őrizetbe veszik. A bírósági boncolásnál később megállapítják, minden kétséget kizáróan a halált foj- togatás következtében beállt fulladás okozta, és az áldozat áldott állapotban volt. Hogy ki látta az egész esetet? Sajnos senki. Az egészet a vádlott Rigó vallomása alapján rekonstruálták. A biztonsági szervek felkutatták a tett színhelyét, de semmilyen érdemleges bizonyítékot nem találtak. Az egyetlen bizonyítékul felhozható tény: néhány vércsepp Rigó nadrágján. A vegyelemzés megállapította, hogy ugyanaz a vércsoport, mint az áldozaté. Rigó vércsoportja más. Ds ez Is csak közvetett bizonyíték, mert csak a vércsoport és nem a vér azonosságát bizonyltja. A talált ujjlenyomatok is felhasználhatatlanok. Gyenge és elkenődött voltuk miatt nem lehet azonosítani. Marad tehát a vallomás. Rigó bevallja a gyilkosságot, elmondja részletesen, hogyan történt. Sőt még mást is bevall. Többszöri betörést, zsebtolvajlást és fiatalkorúval való tiltott nemi közösülést. Azután visszavonja vallomását. Majd megmásítja. Végül ismét bevallja, de hozzáfűzi, nem saját szándékából tette, az áldozat férje bérelte fel. Harmincezer koronát ígért neki. A biztonsági szervek elindulnak ezen a nyomon. A nyomozás megállapítja, hogy a Rigó által megadott napon, amikor állítólag a férjjel a gyilkosságról tárgyalt, ez semmiesetre sem találkozhatott Rigóval. Sőt bebizonyítja, nem is ismeri Rigót. Rigó ismét visszavonja a vallomását. Azután újra beismeri a gyilkosságot és a megerőszakolást. Itt újabb probléma merül fel. A boncolás egyértelműen bebizonyította, hogy a halált megelőző időben az áldozat sem megerőszakolva, sem önkéntesen nem közösült nemileg. Rigó tehát nem erőszakolta meg áldozatát. De mégis bevallotta a megerőszakolást. Vajon miért? És miért gyilkolt, mi volt a tett motívumé? Többszöri pszichológiai vizsgálat megállapította. Rigó teljesen beszámítható. A kérdés válaszra vár. A választ a bíróságnak kell megtalálni. Két évig tart, amíg a bí- ró.ság minden lehető eszközt felhasználva némileg fényt derít az ügyre. Most is Itt áll a Kerületi Bíróság szenátusa előtt Rigó, hogy féléjén tetteiért. Rigó semmit sem változott. Ismét bevallja bűnét, majd megint tagad. — Mondja el már végre, hogyan történt az egész — szólítja fel a szenátus elnöknö— En senkit sem gyilkoltam meg, és senkit sem erőszakoltam meg, semmiről sem tudok — válaszolja konokul. —' Majdnem két éven keresztül bevallotta bűnét — állapítja meg a bírónő. — Soha sem írtam alá a kihallgatás! Jegyzőkönyvet. Kény- szerltettek, hogy vallják. — Ki kényszerítene? — A kihallgatást vezető nyomozó. — Egyszer azt vallotta, hogy az áldozat férje bujtotta fel magát. Pénzt ígért a gyilkosságért. Igaz ez? •— Nemi Nem is ismerem. — Miért vallotta be a fiatalkorúval való elkövetett tiltott nemi közösülést és a betöréseket? Erről a nyomozok nem is tudtak. — Hogy örömet szerezzek a nyomozóknaki — Gondolja, ők örülnek ennek? A bíróság előtt tanú tanút követ. Némelyek vallomása a- látámasztja Rigó állításának egyes részeit, némelyek cáfolják ezeket. De perdöntő vallomás nem hangzik el. A néző felfigyel, amikor egy őszülő, szimpatikus férfi lép a szenátus elé. A nyomozó. Nyugodt hangon mondja vallomását. — Kategorikusan visszautasltom Rigó állítását, hogy kényszerítettem a vallomásra. A vádlott spontánul, magától vallott. Azután mindig visszavonta a vallomását. Egyszer megkérdezte, melyik bűntényért van nagyobb büntetés, a szezuális gyilkosságért vagy a rablógyllkosságért. Én nem válaszoltam erre a kérdésre. Azt állította, fogolytársai szerint a szexuális gyilkosságért Járó büntetés enyhébb. Ekkor vallotta be, hogy az áldozatot kétszer megerőszakolta. Majd néhány nap múlva levelet Irt a fogságból, kérte hallgassam ki újra, megmondja a tiszta Igazságot. Ekkor vallotta, hogy az áldozat férje bérelte fel. ' Húsz éve vagyok nyomozó, | soha senkit nem kényszerltet- tem a vallomásra. Igaz, megkínáltam többször cigarettával, de csak azért, mert magam is dohányos vagyok, és embertelennek tartottam, hogy a kihallgatás közben én dohányzóm, és a vádlottnak, aki szintén dohányzik, ezt néznie kell. — Védlott, hallotta a tanú vallomását? Mondja a szemébe azt, amit nekünk mondott a kényszerítésről! — Visszavonom a vallomásomat. A nyomozónak igaza van. — Akkor mondja el, mi igaz a vallomásaiból. — Már maguk kivizsgálták, minek mondjam én? — Elkövette a bűntényt? — Nem mondok semmltl — Miért vallotta, hogy kényszerítették a nyomozók? — Nem vagyok köteles Indokolni, mit miért vallottam! Vallomás, visszavonás, féligazság, hazugság egyvelege. A bíróságnak kötelességé lezárni az ügyet. A több napos tárgyalás a végéhez közeledik. Az ügyész hosszasan sorolja fel érveit, melyekkel bizonyítja a vádlott bűnösségét. — ...a vádlott bűnössége egyértelműen bebizonyosodott. Ezért kérem a szenátust az abszolút ítélet, a halálltélet kimondására! A védő nézete más: — ...mivel egyetlen objektív bizonyítékot sem tudott a bíróság felhozni, kérem, a bíróság ne hozzon halálítéletet. Ha később újabb bizonyítékok merülnének fel a vádlott ártatlanságáról, minden ítéletet revideálni lehet. Csak a halái- Itéletet nem! A szenátus hosszas tanácskozás után meghozza az ítéletet: Tizenöt évi börtönbüntetés. Az utolsó döntés Joga azonban a Legfelsőbb Bíróságot illeti. Vajon az Is így Ítéli meg Rigó bűnösségét, mint a Kerületi Bíróság? —hr— felhívás Előző számunkban már figyelmeztettük olvasóinkat ■ most induló bébiszépsógversenyUnkre. Feltételezzük, hogy nem minden olvasónkhoz Jutott el az Oj Ifjúságnak ez a száma, éppen ezért elhatároztuk, hogy ■ felhívást megismételjük. zzz Most azokhoz próbálunk szólni, akik legszívesebben tépik az Oj Ifjúságot — a pelenkakötelesek népes táborához. Bizonyítanotok kell azt, hogy szépek, egészségesek, betyárok, huncutok, de kedvesek is tudtok lenni. Méghozzá nem is olyan kevés embernek, mert az Oj Ifjúság olvasótábora is kiváncsi rátok. Rengeteg néni és bácsi, akik aztán majd összedugják a fejüket és eldöntik, melyikőtök a legesleges... Persze, ehhez szükséges, hogy lássanak benneteket, és ez csak úgy lehetséges, ha előtte modellt ültök egy bácsinak, aki fekete lepel alól bújócskázik veletek. A többi már a mami gondja. Kedves szülők, keresztmamák, nagymamák, nénikék, bácsikák! Jövő számunkban indul az Oj Ifjúság nagy gyermek- parádéja, legkisebbjeink szépségversenye. £s mivelhogy sokáig tartana, míg néhány szépségkorona-jelölt végigtotyogna a szigorú zsűri előtt, úgy határoztunk, hogy a versenyt fényképes formában bonyolitjuk le, és a zsűrit majd maguk az olvasók alkotják. Következő számunkban közöljük az elsőként beérkezett fényképeket, egy szelvénnyel együtt, amely nélkül nem érvényes olvasóink szimpátiaszavazata. Ezek után a szokásos eljárás következik. Vagy mégis van, aki nem ismeri? Tehát: Miután kiválasztották azt a gyerkőcöt, aki a legszebb, és akit akár a magukénak is fogadnának, a kivágott szelvényt ragasszák fel egy postai levelezőlapra, majd írják rá a kedvencke nevét. Ez tehát a zsűri kötelessége. A „versenyzőké" sokkal egyszerűbb: egy kitűnő minőségű fényképet ellátni a „modell" címével, korával, és így beküldeni szerkesztőségünk címére. A versenyzők felső korhatára három év. Alsó korhatár nincs. Es hogy ez a nagy „felhajtás" ne legyen hiábavaló, ^ a szépségkirálynőket és -királyokat busásan megjutalmazzuk: rubázati cikkekkel, játékokkal, édességgel. A versenyt minden negyedik számunk megjelenése után értékeljük majd, ez nem jelenti azt, hogy olvasóink csak a negyedik szám megjelenése után küldhetik be szavazatukat. Egy szelvény csak egy szavazatot jelent, de a több szelvénnyel ellátott postai levalezőlapon szereplő gyerkőc annyi szavazatot kap, amennyi a szelvények száma. Tehát; várjuk a fényképeket és a szavazatokat. Minden gyerek szép és csodálatos és egyéni a legdrágább. Életünk értelme, kincs; érte élünk, dolgozunk, szenvedünk és ö jelenti számunkra a boldogságot. A gyerek a szülök dísze, ékessége. Nem is arról van szó, hogy különbséget tegyünk köztük. Azt akarjuk, hogy legyenek az Oj Ifjúság díszei is, hogy mindnyájan gyönyörködhessünk bennük. Hiszen a mi gyerekeink... Diákszemmel címmel új rovatot indítunk. ; Talán csak a cím új, a rovat már eddig is ^ létezett, mert hiszen lapunk olvasótáborának ’ zömét diákok képezik, és ez kötelezi az Üj Ifjúságot- Arra, hogy életük és mindaz, ami kö- « rülöttük történik, kellőképp visszatükröződjék g lapunk hasábjain. a Kedves Diákok! ít Eletetek legmozgalmasabb éveit élitek. Higy- gyétek el, ilyen már nem lesz soha többé. Éppen ezért próbáljátok megörökíteni diákéveitek pillanatait, fényképeken, de főleg szöveg- p ben. Mert a szöveg is lehet az esemény fény- képe, sőt szükséges is, hogy az legyen. írja- tok tanáraitokról, miért szeretitek őket, isko- ^ Iátokról, ifjúsági szervezetetekről, sportren- í dezvényeitekről és arról, amiről senkivel sem | beszéltek szívesen, kérjetek tanácsot, tájéko- il zódjatok nálunk pályaválasztásokkal kapcso- | latos problémátokról és szóljatok hozzá más ’ jellegű kérdésekhez is lapunkban. í A Diákszemmel a tiétek. Rajta keresztül s próbáljatok emberközelbe kerülni az Új Ifjú- | Sággal, de saját magatokkal is. í
