Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-05 / 40. szám

••

3

Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy Nagy László mérnökkel. a Zlatná na Ostrove-i (Csa!- lóközaranyos) szövetkezet elnökével nem is a községben, hanem másutt kellett volna találkoznom. Vagy fél évvel ezelőtt Prágában futottunk össze, s most, hogy keresem, Magyarországon jár! int született, e falu ösztöndíjasaként tanult. Ha nincs ilyen vagy olyan alkatrész, az anyagbeszerző nem járt sikerrel, maga veszi hátára az országot, hogy valahogy mégis megszerezze a hiányzó alkatrészt. Most éppen egy kukoricatörő gép kiegészítő szerkezete után járt. Szeretné, ha mennél gyorsabban megkapnák, hiszen akkor már az idén gazdaságosabban, gyorsabban, s kevesebb fáradsággal takaríthatnák be a kukorica egy részét.

Hogy elmehet-e az elnök egykét napra a gazdaságból? Ennek a kérdésnek itt nincs értelme. Mialatt várakozom rá, körüljárom a szövetkezet flelepét, figyelem az embereket. Állandó jövés-menés, szorgoskodás tartja fogva mindnyájukat. A kerekek egymásba kapaszkodnak, fordulnak, anélkül, hogy szigorú parancs vagy kemény rezsim kényszerítené erre

őket. Mintha valamilyen hagyomány, tudatos akarat fegyelmezné — sejtem az Indítékokat, amikor Tárnok András, a nyugdíjas, egykori csoportvezető, a viláplátott molnárember — most nappaliör — beszélni kezd;

— A falu határának nagy része földbirtokosoké volt. Vörös Ede háromszázötven holdat bírt, öccse, Zsigmond háromszázat... Komisz emberek voltak. Edét úgy hívták, hogy gyolcsnyakú, rá is szogált a csúfnevére.

Ha szükségből bement hozzá a zsellér, s ötven korona előleget kért. rárlpakodott, hogy mire már megint neki a pénz. Az ötven helyett húszat adott, de a kért ösz- szeget jegyezte a noteszába. Fizetés napján aztán az ötvenet vonta le.

„De kérem, tiszüelettel, hiszen csak húszat tetszett adni" — tiltakozott bocsánatkéröen a zsellér.

„Ml az, ml az. húsz meg harminc az ötven, nem? — eszelös- ködött.

„Igen. Igen. de..." — De már nem volt mentség. A gyolcsnyakú lekanyarintotta a maga harmincasát a zsellér vékonyka járadékából.

A másvilágra azonban nem vitte el. Ott, ahol a földjei végződtek, most egy korszerű baromfi- telepet létesített az állami birtok, s a szövetkezet is valami hascm- lón gondolkozik. A járás tizenhárom szövetkezete társult, hogy korszerű sertéshizaldát építsenek, ők se akarnak alulmaradni.

És ez már nagy szó, hlszeji mint annyi helyen, ők is eléggé rászolgálták arra, hogy biztosítani tudják annak a mintegy kétszáz- hatvan szövetkezeti tagnak a munkát és megélhetést, akik a szövetkezetben dogoznak.

Közben megérkezik Nagy László. Világosszürke nadrágot, sötét pulóvert visel. Ha az ember nem tudná róla. hogy 6 az elnök, azt is gondolhatná, hogy valamilyen járást hivatal képviselője, egyetemi tanársegéd vagy más hasonlő beosztású személy. Szóval nem a megszokott kép...

— Nem a legnyugalmasabb Időkben s körülmén.yek között lettél elnök — kezdem a beszélgetést. — Szeretném, ha mondanál néhány szöt a tapasztalataidról, hiszen tudom, a fiatal mezőgazdasági

mérnököknek nem a legfózsásabb a helyzetük a szövetkezetekben.

— Mil,ven problémám lett volna? — teszi fel önmagának a kérdést, aztán így folytatja: — íl- került bizonyítanom, s ez megkönnyítette a helyzetemet. Most én irányítom az egész gazdaságot. Ogy érzem, hallgatnak rám az emberek. Elmondom a tagoknak, hogy hogyan gondolom, és ók pedig megítélik, helyes-e az elképzelésem. A legtöbbször azt mondják, hogy Igen, helyes. Esetleg néhány részletkérdésben szoktak kiegészíteni.

Nem szoktam beleavatkozni a csoportvezető s a többi vezető munkájába. Az egyes szakaszok az 6 gondjaikra vannak bízva, s ha esetleg valaki panasszal fordul hozzám, akkor azt mondom, a vezetőjükkel Intézzék a dolgokat. 1- gaz, közben én Is érdeklődöm az ügy felöl, de soha sem csökkentem a vezetőim tekintélyét.

Ez persze nem véletlen, tudása mellett van némi tapasztalata is. A középiskolát Komárnóban (Komárom) végezte, utina Vráblen volt körzeti zoolögus. Én ebből az időből Ismerem. A kiválóak közé tartozott. A vállalati ösztöndíj mellett mindig megvolt az elő- meneteli ösztöndíj teljes összege, s ha nem jött volna közbe az 1965-ös árvíz, az utána következő újjáépítés, amikor a hétvégeket s a vizsgaidőszak egy részét odahaza töltötte, szülei romba dőlt házát segített újjáépíteni, akkor vörös diplomával fejezhette volna be a tanulmányain.

Az iskola után segédkönyveid volt a szövetkezetben, majd ö lett az elnök. A tagok kezdettől bíztak benne. Tudták, hogy közülük való. Répa- és kukoricakapáláskor ott volt mindig a földeken, s később is, amikor az apja beteg volt, kijárt öccsével a baromfi- telepre, hogy a munka ne maradjon el.

„Emlékszel, milyen rend volt a ti időtökben a telepen?" — mondogatják még most is a tagok. S ez az a terület, amelyre ő is büszke. Mert ahogy mondja, a munkafegyelmen van még mit já' vitanl. Indokolatlan hiányzásokért levonják a két nap szabadságot, akárcsak az üzemekben, de azért egy-két ember még néha kimarad. Persze minden nem megy egyszerre...

■Amikor befejezte a mezőgazda- sági főiskolát, volt egy elképzelése: levelező tagozaton továbbtanulni Bmóban a jogi karon. Ds aztán jött az elnöki tunkciö, s egyelőre le kellett a tanulásról mondani, hiszen a feladatkör leköti, a munkája mellett nemigen tanulhatna.

— De majd talán később — mondja s még hozzáteszi, hogy könnyen szüksége lehet még erre az iskolára. Tudja, hogy a fejlődés nem áll meg, s a szővetke-. zetek együttműködnek ma.jd, s akkor csak az a vezető állhatja meg s helyét, aki más vonatkozásban is helyt tud állni. 0 mindenesetre szeretne helytállnt.

Németli István

áth Végh István „SzeR

relem, házasság" című könyvében emlékszik meg egy Tlraquean nevű francia tudósról, akit a francia tudomány elöljárói is jónak, bölcsnek, nagy tudományúnak Ismertek. De róla mondták azt is, hogy minden évben egy könyvvel és egy gyermekkel ajándékozta meg a nemzetet..

Fennmaradt könyveinek száma negyven.

Nem hiszem, hogy ma találnék egy Ilyen érdemes apát, mindenesetre, amikor útnak indultam, tudtam, hogy négygyermekes családnál alább nem adom. Mert a négy gyerek a mai világban már soknak számit.-0— Bratlslavában van a nővérénél.

— A gyerekkel együtt?

— Hát persze. Nem is mozdul mellőle.

Ezzel fogadott Bernolákovön Slany Kató anyósa. Mondom, ml járatban vagyok, ö csípőre teszi a kezét és szinte büszkén kivágja;

— Hát mit gondol, nekem hány gyerekem volt? Mind fiú. Istenem, milyen körülmények között neveltem őket. Akkor nem volt se pelenka, se „ko- cslpénz", se „anyasági szabadság.“ Es dolgoznom kellett. De mennyltl

FIAIM

útban Bratislava felé az autóbuszban két gyerekkocsi is volt. A felszállók és leszállók egyaránt morogtak emiatt, eléggé durván, a busz sofőré pedig hidegvérrel támaszkodott a volánnak...

lány néni hat fiának

S összesen kilenc gyereke van. Ebből négy Katóé. János tizenkét éves, Gabi tíz, Jenő nyolc és kis Erik féléves A Safárlk téri parkban egy pádon beszélgettünk — nem gondokról — örömökről.

— Nézze ezt a gyereket. Ugye, milyen értelmes? Pedig két hónappal előbb jött a világra, mint kellett volna. És tudja, milyen picinyke volt? Egy kiló nyolcvan deka. Már gagyog, és a nagy fiaim majd megeszik öt.

Beszél. Én nehezen jutok szóhoz. Ogy érzem, boldogságából valamicske rám is ragad. Ezt az asszonyt nem érdekli, miről tárgyal az ENSZ, mennyibe kerül egy maxi kabát, számára a világ a fiaival kezdődik és a család fogalmával végződik. Mint darukezelö dolgozott, de ha valaki azt hiszi, hogy jól jövedelmező állás, hát próbálja ki. Hidegben, esőben, havi 1600 koronáért viselte gondját az

óriáskéznek. Naponta bejárt Bratlslavába, azt mondja, ö építette a kútikyi lakótelepet, meglehet, az én lakásomat is.

— Ez a terhességem volt a legnehezebb. Harminchét éves vagyok és úgy éreztem, az em berek nevetnek rajtam. Még azok is, akik közvetlen közelemben tartózkodnak. £n azonban örültem, és nem hagytam elrontani boldogságomat.

érje Bratlslavában dolF

gozík. Irógépjavító. Futja-e a keresetéből a nagy család minden szükségletére?

— Nem kell rettegnem minden fillér kiadásánál. Be kell osztani, igaz, de csak Jól gazdálkodtunk, ha ez évben megkapjuk az autót. Már most azon törjük a fejünket, milyet is válasszunk, hogy az egész család beleférjen.

— Ml a véleménye pártunk új szociális Intézkedéseiről? ' — Nem olvastam, csak az orvosnál hallottam az asszonyoktól. Kár, hogy nem jött pár hónappal előbb. Nem tartom véglegesnek ezeket az Intézkedéseket sem; bízom benne, hogy a több gyermekes családok további támogatást kapnak államunktól.

— SokaIl]a-e a négy gyereket?

— Egyáltalán nem. Amikor összeházasodtunk, csak hármat akartunk. Aztán jött a kis Erik, a kedvencke, és öt ugyanúgy vártuk, mint az előző hármat.

— Melyik flát szereti a legjobban?

— Jánoskát, mert rengeteget segít a ház körül, reggel tejért szalad, és tavaly megnyert egy országos siversenyt. Gabit, mert okos és ]61 tanul, Jenőt, mert szépen énekel és esténként bohóckodik, szórakoztatja az egész családot. Eriket Is legjobban szeretem, mert ó a legkisebb, és mert a mienk.

Nevet, amikor azt kérdem, szeretne-e még gyereket.

— De végre már egy lányt, Angelikát.

Zácsek Erzsébet

A maszek és a szerviz

A Messiást nem várták annyira annak idején, mint ahogy mi lestük a „mestert“ heteken keresztül. Nem kávézni, de még nem is römizni hívtuk, hanem azért, hogy nézze már meg, mi a csoda történt avval a tévének csúfolt dobozunkkal. Már reménytelennek látszott várakozásunk, amikor váratlanul betoppant Öméltósága. Jó hírben álló iparengedély nélküli maszek mester előtt szervizről beszélni meggondolatlanság. Legalábbis erre következtetek abból a szóáradatból, amelyet a megsértett „mester“ zúdított rám. így kezdte:

— Ja, kérem, ha azok a szervizesek egyszer valamihez hozzányúlnak... Mást se tudnak azok, csak elrontani, ami jó.

Hiába érveltem, hogy nem volt jó a készülék már, amikor elvittem, ó rám sem hederítve folytatta.

— Tudják önök, hogy ml a szerviz nálunk? Úgy hangzatos cím. Csak zsarolni tudnak!

— Nem mondhatnám, hisz alig húsz koronát fizettettek velem...

— De nem javították meg — vágott a szavamba mosolyogva, majd folytatta: — Nem úgy kalkulálnak ám azok, mint mii... Mt, címtábla nélküliek... Nálunk már az a garancia, hogy nem dolgozunk a szervizben. AmatörOsködünic! No de nézzük csak, mt fojtotta e dobozba a szuszt — és hozzálátott tévénk szétszedéséhez.

— A szervizben azt mondták — kockáztattam meg, de a „mester“ nem hagyta, hogy folytassam, félbeszakított...

— Mondták, mondták... Ja, kérem, ók mindig mondanak valamit, mert

ugyebár, rá kell fogni valamire a hibát... Bezzeg könnyű ráfogni valamire... No, nézd csak, hogy összevisz- sza hegesztették azok a barmok e- zeket a vezetékeket! — mondta, miközben egy jó maroknyi drótot szakított ki a nagydoboz belsejéből.

— Állítólag azt gondolták, hogy... — próbáltam felvilágosítani a csoda „mestert", de nem sikerült. Mivel nem akartam veszekedni vele, ezért félrevonultam. Csak a nagy csörömpölésre kaptam fel a fejem. Rám nézett, és magyarázkodni kezdett.

— Látja, így van ez, ha ók egyszer javítanak valamit, akkor az darabokra hullik, ha hozzáér az ember.

— De hisz ezt maga törte Ősszel szaladt ki a számon. Ezt hallva a „mester“, rám nézett, és csak any- nylt mondott:

— En?> Na akkor végeztem. Öt- ven korona!

Az első pillanatban egy kicsit megijedtem, de aztán arra gondoltam, valóban jobb, ha kifizeti az összetört lámpa árát, és hagyja az egészet, mielőtt még nagyobb bajt csinálna. Sőt, még az is eszembe jutott, hogy az üzletben csak 38 korona egy új lámpa, és ezt meg ts mondtam neki. Nem akartam, hogy ráfizessen. Ekkor derült ki, hogy nem 6 fizet nekem az összetört lámpáért, hanem én neki, az elvégzett munkáért. A fizetésről hallani sem akartam. Látva makacsságom, engedett. -Pelajánlotta, hogy segít Ingyen elvinni a szervizbe a masinát, meri úgyis arra megy, megnézi, hogy az ő tévéjét megjavították-e már.

Hiába történt fényes nappal, egy józan áruház kellős közepén, mégis úgy pergett minden, mint valami remekbe szabott színházi előadás.

Jómagam valami három méter távolságból figyeltem hiába várakozva, hogy velem is szóba álljon valamelyik elárusító; de nemcsak én, hanem a mögöttem ülő ' pénztárosnö, két kereskedősegéd és négy-öt másik vásárló is elbűvölve élvezte a rendkívüli jelenetet.

— Tessék adni két kiló kristálycukrot is — sorolta a törékeny, ősz hajú asszony, kinek fonnyadt arcáról öregségére sem törölte le egykori szépsége nyomait a könyörtelen idő.

— Igenis, két kiló kristálycukrot, a legédesebbölt — csapta a pultra nyornban a két gyári csomagolású papírzacskót a vevőjénél csaknem egy fejjel magasabb, pulykatojás arca ellenére ts megnyerő, mosolygós képű kereskedOinas.

— Vennék egy kis narancsot is, ha nem savanyú — mosolygott a legénykére bizalommal a-törékeny teremtés.

— Tessék csak rám bízni, csupa érettet és csupa piros bélül fogok kiválogatni! — biztatta a pelyhes állá kamasz. — Mennyit adhatok?

— Elég lesz egy kiló. Es kérek lg... — kezdte az öregasszony, de pulykatojás arcú fiú, tréfás ijedséggel a szavába vágott.

— Jaj, nehogy olyasvalamit kérjen, ami nincs a raktárunkon, mert szégyenletemben itt süllyedek el, a pult előtti

Nem tagadom, magam is szorongva vártam az ősz hajú teremtés válaszát, s meghökkenve hallottam.

még a

hogy 6 akarja legkevésbé elrontani u pompás játékot.

— Ugyan, ugyan, már hogyne volna szardíniájuk, kedves flamt

— Méghozzá a legfinomabb olajbogyóval ízesített, friss árul — vágta rá ragyogva a pelyhes állú- kamasz.

— Most még megkérném arra is, segítsen nekem mindent belerakni a hálómba — kérte a vevő.

— Sőt, én magam fogok mindent belerakni, szépen, gondosan, amíg maga fizet! — nyújtotta a számolócédulát az Inas.

A játék fizetéssel Járó megszakítása alatt felajzva találgattam, milyen lesz a befejezés? Csöppet sem kételkedtem, hogy nem maradhat el a jelenet ragyogó csattanója sem.

— Tessék, minden a hálóban van, de talán ne fáradjon a hazacipelé- séoel sémi Csak adja meg a címét, és váltáskor, úgy kettő után én majd hazaviszem! — buzgólkodott a pulykatojás arcú fiú.

— Ugyan már, te tessék tréfálni velem! Honnan ts kérhetném meg f- lyesmtrel — Ingatta fejét elédesédve a törékeny teremtés.

— Dehogyis tréfálok. Inkább nagyon ts komolyan beszélek éni 35!. ha van unokája ts, és az fs olyan szép lány, mint amilyen "aJnha maga lehetett... Hát akkrir annak Is megteszek mindent, am/r csak kíván! — kacsintott félreérthetetlen vtgyor- ral az inas.

Az öregasszony egy hosszú percig sóbálvánnyá dermedve holtsápadtan meredt a pulykatojás arcú kamaszra, azután szótlanul leemelte hálóját a pultról és szégyenle! ében lecsapott fejjel Indult meg kifelé.

Fényes nappal történt

Zsebtükör

KÉSZÜL A SZILVESZTERI MOSOR

Bratislava közismert borozójában, a Nagy Ferenceseknél rendezkedett be a* elmúlt napokban a Szlovák Televízió stábja. Ismét itt forgatják, ezúttal már másodszor, a szilveszteri műsor egy részét. A 30 perces műsorban a Dunajka fúvószenekara, Rlnaldo Oláh népizenekara és a brnól Zor- nlce cirabalomegyüttes lép fel összekötőszöveg nélkül.

KIVIRAGZOTT A MAGNOLIA

Bardejov fürdő ékességei közé tartoznak azok a délszaki fák, amelyek a város különböző pontjain nőnek.

A természetbarátok körében most nagy az öröm, mert az egyik magnólia sok évi terméketlenség után termést hozott. Érdekes, hogy ez a lomblevelű fa pontosan olyan tobozokat terem, mint a tűlevelű fák.

CSAK MATE VARA

Trencséni Csák Máté kora legnagyobb hatalmasságai közé tartozott Korlátlan ha. talmát hirdette büszke vára Is, amely azonban 1790- ben teljes egészében leégett, és azóta romlásnak Indult. Csak néhány évvel ezelőtt kezdték meg a vár tatarozását, amely eddig 10 millió koronát emésztett fel.

Ez a költekezés azonban nem volt blábavalö. Ogy rendbe hozták a várat, hogy maga Csák Máté sem ismerne rá. Időnként tárlatokat, kiállításokat rendeznek benne. A jövőben állandó Jel , legű múzeummá alakítják.

A RABLÓ VEGZETE

Különös eset történt a ml nap Ceské Budőjovlcén. A közbiztonsági szervek éjjeli járőrszolgálata észrevette hogy az egyik vendéglő ablaka nyitva van, és egy létra áll a falhoz támasztva. Bepillantottak a vendéglőbe ahol egy sötét alak motoszkált. A betörő Is észrevette a rendőröket, és az ablakon kiugorva sikerült elmenekülnie. A közeli Moldva felé futott és belevetette magát a vízbe, hogy a túlsó parton egérutat nyerjen. Alig távolodott el a parttól, fulladozni kezdett és segítségért kiáltott. Az egyik rendőr gondolkodás nélkül utána- ugrott, de a betörő eltűnt a folyó hullámaiban. Vagy húsz perc műivé megtalálták, de már nem élt.

NEM KERÜLT AZ ELET ^ PEREMERE

Hazánkban bárom helyen oktatják a testi fogyatékosságban szenvedő személyeket gépjárművezetésre. Évente több mint 500 ember szerez itt hajtási jogosítványt Prágában a 2i2kovon van egy ilyen iskola, itt szerezte a képesítését Hugo Merth. Az Idősebb férfi a- zonban olyan súlyos fogyatékosságban szenved, hogy a közbiztonsági szervek közlekedésrendészetén is bizalmatlanul fogadták. Három teljes évig jéii lilhöz- lához, míg iiK’gkapia a híij- tási fogosllványát. Először csak korlátozott sebességgel hcisználhalta . Trubant 601 személykocsllát Ké.s.őbb e korlátozás aló! l.s felmentették Naponta jár

be munkahelyért’ l'iniifx. ben volt már Lengyelországban, kétszer az NDK-ban és az Idén Jugoszláviában. Jugoszláviába tartva egyhuzamban 700 kilométert vezetett. Hugo Merth esete szolgáljon buzdításul azoknak, akik valamilyen testi fogyatékosság miatt kishitűségbe estek. (pi)