Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-28 / 39. szám

Több mint egy évtizede már, hogy a nagy repülőgép tervezők hozzáláttak egy olyan gép megalkotásához, amely Mllépi a han^tatárt, és a sebességét legalább 2000 km-re vagy afS- lé növeli. Nagy vita kezdődött arről, hogy kifizetődőek és egyáltalán szUkségesek-e az 1- lyen típusú repülőgépek. Majd az amerikai törvényhozás váratlanul úgy döntött; nem engedélyezi az SST (Super Sonic Transport) program állami pénzekkel való támogatását. Hiába vetette latba elnöki tekintélyét Nixon, hiába hozta fel érvként azt a nyilvánvaló presztízsveszteséget, amelyet Amerika ipara elszenved, ha ebben Európa megelőzi — a honatyák hajthatatlanok maradták. A kéviselőház döntését a szenátus Is jóváhagyta, az a- merikai szuperszőnikns utas- szállítógép-programot leállították. Döntésüket — legalábbis kifelé* — elsősorban a zajártalommal és a levegőszennyező- désssl indokolták. Elgondolkoztató, hogy eszükbe sem jutott tiltakozni amiatt a lég- szennyezés és zajártalom miatt, amit az évek óta rendszeresített katonai szuperszónikus gépek okoznak.

A CONCORDE ELLENZÉKE

Amint elterjedt a híre az amerikai SST-program befagyasztásán^, nyomban színre léptek a francia-angol Concorde megépíMsének ellenzői is. Kiszámították: hiába teszi majd meg a Concorde mondjuk a Párizs — New York-utat a jelenlegi gépek 7 órás repülési ideje helyett 3 és fél óra a- latt, az utas nem ér el hamarabb céljához. A nagy zaj miatt ugyanis a szuperszónikus gépek fogadására és indítására alkalmas repülőtereket a nagyvárosoktól olyan messze kell majd megépíteni, hogy a kl- és beutazással elvész a repülésen szerzett idönyerés. A tervezőknek és a Concorde é- pitOlnek azonban a gazdaságosság okozza a legtöbb gondot. 1962-ben, amikor a francia Sud Aviation és az angol Brltsh Aircraft Corporation — megegyezett a Concorde közös megépítésében, a költségeket 1,8 miliárd francia

frankra (kb. 330 millió amerikai dollár) becsülték. A ténylegesen kiadott összeg jelenleg már 11 milliárd franknál tart. És — bár Franciaországban is, Angliában Is elkészült egy-egy prototípus, és ezek túl is vannak több sikeres próba- repülésen — hol van még a Concorde a szériagyártástól meg a nagy tételek eladásától! Kiszámították: ahhoz, hogy a már eddig ráfordított összeg megtérüljön és a gyártás nyereséges legyen, legalább 200, egyesek szerint minimálisan 250 gépet kellene az első e- resztésben eladni. Eddig azonban csak mintegy 80-ra van e- lőzetes, tehát még nem végleges megrendelés.

Ezt a meglehetősen lanyha érdeklődést élénkítette az a- merikai szuperszónikus utas- szállító gépek gyártásának leállítása, de korántsem olyan mértékben, mint azt - francia és angol kereskedelmi szakemberek remélték. Amerikában ugyanis — hogy elhitessék a progp'am leállításának a zajártalommal való indoklását, no meg elsősorban persze azért, hogy gátat vessenek a konkur- renciának — rendelettel megtiltották a szuperszónikus u- tasszállitó gépek repülését. Márpedig a világ bármelyik nagy légitársasága csak akkor találná kifizetődőnek a Concorde forgalomba állítását, ha azt nagy távolságokon, földrészek között, mindenekelőtt az Amerikába irányuló nagy forgalmú vonalain közlekedtethetné.

POMPIDOU PÁRIZS FÖLÖTT

Franciaország és Anglia a legutóbbi években súlyos gazdasági és pénzügyi válságot élt át. Újabb krízis elkerülése, a gazdaság viszonylagos stabilizálása. az oly sokat gyengélkedő francia frank és angol font súlyos betegségének elhárítása döntően azon múlik, hogy sikerUl-e jelentős mértékben növelni az exportot. A Concorde közös megépítésével — a kétségtelenül nagy sztre- pet játszó politikai és presztízs okokon kívül — ez a gazdasági meggondolás is vezette a két ország kormányát.

Ez év tavaszán Pompidou, francia köztársasági elnök részt vett a Concorde egyik próbarepUlésén. A Párizstól Toulouse-ig tartó utat — a- melyet a gép az Atlanti-óceán fölött leírt vargabetűvel tett meg, időként 2300 km-es maximális sebességgel száguldva — közvetítte a francia televízió, és valamennyi francia lap óriási terjedelmet szentelt az eseménynek. A nagy sajtónyilvánosság nem pusztán annak a kétségtelen ténynek szólt, hogy a francia elnök volt az első államfő, aki a hangnál gyorsabban repülő gépen utazott, hanem annak a politikai és gazdasági döntésnek, ame. lyet Pompidou a repülőút alkalmával tett nyilatkozatában nagy nyomatékkai hangsúlyozott: nem állítják le a Con- oorde-programot, azt a terveknek megfelelően folytatják... E döntésben jelentős támoga. tást kapott a szakszervezetektől. A Concorde építésén 50 ezer ember dolgozik, a munka közvetve további 50 ezret foglalkoztat. A program leállítása ezeket — köztük sok magas képzettségű kiváló szakembert — kenyértelenné tenne. Pedig Franciaországban már most hivatalosan (élmillió, ténylegesen pedig legalább 750 ezer munkanélküli van, több mint az 1968-as nagy általános S2drájk óta bármikor.

Mindez azonban még természetesen nem nyugtatja meg azokat, akik a Concorde-vál- lalkozás esetleges súlyos ráfizetése miatt aggódnak. S éppen ez az, amiért — alig néhány nappal Pompidou elnöknek a Concorde-on tett utazása után — minden érdeklődés a párizsi nemzetközi repülőgép-kiállításra érkezett szovjet szuperszónikus gép, a TU-144-es, és azzal együtt a francia fővárosba jött szovjet szakemberek, közötük a világhírű konstruktőr, Tupoljev felé fordult.

LESZ-e

TU—CONCORDE-144?

Persze mindenkit érdekelt, hogy mit tud a TU-144-es. A- lig titkolt irigységgel és féltékenységgel vették tudomásul, hogy a Concorde 6 ezer kilométeres hatósugarával szemben a TU-114-esé 6 500 km, ó- ránkénti sebessége pedig 2500 km, vagyis 200 km-rel több, mint francia-angol rokonáé, aznkívül sokkal kisebb zajt is

csinál. A kérdések kérdése a- zonban megsem a TU-144-es teljesítménye volt, hanem az; hogyan hidalták át a Szovjetunióban a szuperszónikus u- tasgép gazdaságosságával, költségeivel, használhatóságával felmerülő problémákat, tehát mindazt, ami Amerikában a program leállítását előidézte, Franciaországban és Angliában pedig a belpolitikában olyan örvényeket kavart, a- kárcsak a Concorde repülés közben a levegőben.

Tupoljev többek között a következőket mondotta;

— Meggyőződésem, hogy az ilyen gépek nemzetközi felvevőpiaca igen nagy lesz. Szerte a világon szükség van mind gyorsabb és mind nagyobb hatósugarú gépekre. A technika fejlődésének logikája ezt követeli. Amint ez első ilyen gépek forgalomba kerülnek, egyszeriben nagyon Is kapósak lesznek. Bennünket azonban a külföldi cégek kereslete nem izgat különösképpen. A Szovjetunió óriási távolságain ezek a gépek már kezdettől igen gazdaságosak lesznek. Semmi aggályunk efelöl. Ezért hosszúhosszú ideig repülőgépgyártásunk teljes kapacitását leköti majd az óriási belföldi felvevőpiac. Igaz, járt már Moszkvában sok külföldi, köztük az amerikai légitársaság képviselője és tárgyalt TÚ-144-esek vásárlásáról. Az amerikai cégek a saját országukban még érvényben levő tilalom miatt a gépeket egyelőre más kontinensek között járatnák. Természetesen nem zárkózunk el gépeink eladásától, de ismétlem, a belső nagy szükséglet kielégítését elsőrendűnek tartjuk.

A közelmúltban nagy figyelmet keltett a londoni Times- nak az a cikke, amelyben a- zokat az előnyöket taglalja, a- mit Angliának és Franciaországnak jelentene, ha a Szov- jetúnióval egyesíteni tudná a szuperszónikus utasgép megalkotására tett erőfeszítéseit és létrejöhetne egy „TU— Concorde-144-es“. Ez idő szerint egy ilyen együttműködés, re alig van kilátás, már csak azért is, mert a Szovjetunió sokkal előbbre tart. Mégis figyelemre méltó, hogy a francia és az angol kormány saját ellenzékével szemben a szovjet példából kapott biztatást és érvet ahhoz, hogy folytassa a Concorde-programot.

«I

Selmec Adolf

— Olvasúink többször találkozhattak már lapunk hasábjain Selmec Adolf nevével. Érdekes vadásztörténetei, élménybeszámolói gazdag múltról, sok-sok élettapasztalatról vallottak. Nos, nem véletlenül. Selmec Adolf ugyanis a napokban ünnepelte 90. születésnapját. Ebből az alkalomból kértük meg, hogy olvasóink kedvéért mondja el élete néhány érdekes állomását, fordulópontját. Hiszen ügy tudjuk, hogy volt Levoéán (Lőcse) főgimnázíumi tanár, hadifogoly, szovjet újságíró, lapszerkesztő, iskolaigazgató...

— 1910-beu nyertem a budapesti Pázmány Tudományegyetemen tanári oklevelet. Történelem-íöldra)z-la- tín nyelvet tanítottam a lőcsei főgimnáziumban. Az első világháború engem sem mellőzött el. Lascsovnál hadifogságba estem. A kijevi kórházba, majd felgyógyulásom után Turkesztánba kerültem. 1918 tavaszán Sza- markandba költöztem, ahol Vjacseszlav Jenjutyin Iskolaigazgató támogatásával a „Golosz Szamarkanda“ című napilap riportere lettem. Majd 1919 Januárjában a „Turkesztánszkie Izvesztyija“ munkatársa lettem, majd vezető szerkesztője. 1922 januárjában kerültem haza Zólyomba (Zvolen). Márciusban a koálcei (Kassa) reálgimnázium tanárává neveztek ki, melynek két év után igazgatója lettem. Az 1931-es változások következtében a bosszúálló Tuka Béla kormánya nyugdíjba kergetett és degradált. Jogaimat csak a felszabadulás adta vissza. Mint idömilliomos, tollat fogtam és megírtam élményeimet, visszaemlékezéseimet. Szlovák, magyar és ukrán lapok hozták és hozzák írásaimat. Közben egész életemet végigkísérte a sportszeretet, hiszen aktív sportoló Is voltam, és a szenvedélyek közül az egyik nemesebb, a vadászszenvedély. Ma Bratlslavában élek. Horgászgatok, és időnként meglátogatom barátaimat a szerkesztőségekben.

— Milyen érzés 90 évesnek lenni? Egy darab múlt századnak a birtokában figyelni naponta változó világunkat?

— Hogy milyen érzés 90 évesnek lenni? Nem tudom. Ogy elszaladt ez a néhány év... Mindig dolgoztam, úgyhogy pillanatnyi időm se volt arra gondolni, hány éves vagyok. A huszadik század fejlődése, az a fantasztikus előrehaladás, azok a változások, amelyek bekövetkeztek a rádió, a televízió feltalálása, az űrhajózás realizálása, az első holdutazás, mind-mind olyan eredmény, amelyet csak megdöbbenéssel lehetett és lehet fogadni. Mégis valahogy természetesnek érzem ezt a hatalmas fejlődést, hiszen mlndannylunk becsületes munkájából következik.

— Mit üzen a mai fiataloknak? Hogy éljenek, hogy ők is ilyen erőben, egészségben, szellemi frisseségben, ilyen magas kort érjenek meg? A kérdést egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnák. Árulja el, mi a hosszú élet titka?!

— Csak egy „receptet“ ajánlhatok — mindent mértékkel tegyenek. Én egész életemben ezt az elvet követtem. És még valamit — a füstös kávéházak helyett mindig jobban szerettem a hegyek, dombok jó levegőjét. A fiataloknak egyvalamit szeretnék üzenni; éljenek mindig becsülettel.

— Az Űj Ifjúság szerkesztőségi kollektívája, valamint olvasótáborunk nevében még sok-sok alkotó évet kívánunk Ilyen erőben, egészségben. Beszélgetett: —t—

köszöntése

(íi

j

í

%

Ü

I

i

í

t

I

a

!5K

Foci fura módra ;

Aki Bratislavában lakásra vár, tudja meg, hogy azt ^ legalább egy héttel később kapja meg, mint tervezte.

Erre akkor jöttem rá, amikor a bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozóit futballozni láttam. Szörnyű! Még ’ az utolsóként kullogó Inter is lepipálná őket. A nagy meccs a Fadrusz utca frissen betonozott útján játszódott le. A játékosok átlagéletkora 40-50 év között mozgott. A labdát találták. Egyszerű gumilabda volt, valamelyik gyerek kint felejtette. De a munkások úgy látszik, felfedezték magukban a fntball-tehetséget, mert másnap már johb minőségű volt gömbölyű „munka- j

eszközük“. Fiitballozás közben egy utat betonoztak, de ;

a munka csak addig ment, míg az út nem lett foci- i pálya nagyságú. Aztán már csak futballoztak. Naponta több órán át. Csak úgy fejből kiszámítottam, hogy az a pár óra egy év alatt egyhetes munkaidőt tesz ki. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a nagy focizás munkaidő alatt zajlott le.

Egyáltalán nem azon botránkoztam meg, hogy valaki munkaidő alatt nem azt csinálta, amiért fizették.

Ez nem lenne új. Csak arra a jövendő kérdésre akartam válaszolni, amelyet majd az új lakásra, útra, bölcsődére évekig várakozók feltesznek: Miért kell még másfél évet várnom...?

Pardon, másfél évet, plusz egy hetet. - —z—

Elhagyott a szerencsém ;

A rendőr tízest kért tőlem, mert pirosba léptem. Kemény kenyeret viszek haza, a lakásajtóm előtt jövök rá, hogy kulcsaiamat íróasztalom fiókjában felejtettem. ’ Pechem van, vagy mi?

Nincs, csak májusban a nyakláncom megmakacsolta magát és elszakadt. Fo-gtam és elvittem a bratislavai Kő téri Klenoty üzletbe, amely egyúttal aranyjavitási munkákat is vállal. És azóta ott van. Már csaknem fél éve. Ogy kell neki, minek szakadt el! ^

A kudarcaim és az aranylánc között ne keressék az < összefüggést. Megmondom. Májusig nyakamban lógott ^ a születésemkor kapott négylevelű lóhere, ami szá- H momra Fortuna keresztmamaságát jelentette. És sze- í rencsém is volt mindig. Hogy nem hiszik? Én sem tel- - jesen. A hangsúly azonban az aranylánc féléves javí- ■■■ tásán van. Nem is annyira a javításon, mint a fél é- f ven.