Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-28 / 39. szám

újiliúság 3 A politikusok, közéleti sze­mélyiségek többnyire — min­dennapi munkájuk kapcsán — közlékeny emberek. Megszok­ták a „szereplést“ és a nyil- váíiosságot. az élénken figyelő szempárok kereszttüzét, a köz. vélemény mindenre kiterjedő érdeklődését, s mellőzve bár­mily zárkózottságot, szinte é- letelemükké lett az elbeszélés Is. Jól tudják: felelősségteljes munkájuk, az újságok híradá­sai révén, az érdeklődés ref­lektorfényében állnak. Meg­szokták azt is, hogy egy-egy kérdésben vallott nézetük az emberek szemében afféle mi- heztartási mérce, hogy széles körű tájékozottságuk s főkép­pen sokoldalú élettapasztala­tuk sem „magántulajdon", ha­nem egyszerűen közkincs... A minap ünnepelte hatvana­dik születése napját FÄBRY ISTVAN, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke és a CSEMA- DOK országos elnöke. Az ö életében mindez fokozottan érvényesül, hiszen negyvenkét esztendeje tagja a CSKP-nak. s e négy évtized alatt — a párt futárjaként — a harmin­cas években ö volt a Gömör- vidéki munkásmozgalom egyik legaktívabb szervezője, a Kom­munista Ifjúmunkás Szövetség területi vezetője; volt spanyol, harcos és partizán: a felszaba­dulás után pedig a népi mill- oia szervezője és parancsnoka, kerületi párttitkár és azSZNT megfcfzottl hivatalának vezető­je .. Különösen mostanában, az utóbbi másfél két esztendő­ben alig múlik el egy-egy hét anélkül, ho^ eleget téve a számos meghívás egyikének- másikának ne húzná őt vissza szive oda, ahonnan egykor el­indult: a roznavai (Rozsnyó) bányavidékre. ★ ★ ★ — Gyerekkoromban kerültem kapcsolatba a munkásmozga­lommal. Részben édesapám révén, aki a helyi, falusi párt- szervezet alapítójának egyike volt, másrészt a magam körül látott nyomor és ínség ébresz­tett a valóságra. Hét-nyolc é- vesen, az év tizenkét hónapjá­ból ötöt-hatot már én is le­dolgoztam, hogy enyhítsem a- pájn családfenntartási ggnd.ia- it. Tavasszal facsemetéket ül­tettem, nyáron az aratásnál s a takarmánybegyűjtésnél se­gédkeztem. Életem első, meg­rendítő emléke az 1920-as ál­talános sztrájk, amikor a kör­nyék bányamunkásai, lábbeli híján mezítláb vonultak föl jo­gaik kivívására, népjóléti hely­zetük javítása érdekében... Ekkor kezdtem a párt szervez­te ifjúmukás-mozgalom mese­délutánjaira járni, ahol életem­ben először kaptam forró ka­kaót ropogós vajas kiflivel!... Öriási élmény volt ez, máig is számban érzem annak az om. lós péksüteménynek az izét... Ezeken a délutánokon vagy e- gyütt játszottunk a Szovjet- únlóból visszatért hadifog­lyokkal, vagy egykori vöröska­tonákkal beszélgettünk. Alig múltam el 15 éves. amikor a közeli bányaüzem vaspörkölö- jébe kerültem munkásnak. Ko­sárban hordtam a kemencéből kifolyó, izzó. pörkölt vasércet, összeszorított fogakkal kínlód­tam. egy-egy kosár harminc kilós súlya alatt. Minden igye­kezetem ellenére egy év múl­tán elbocsátottak. Kőművesek­hez szegődtem segédnek. Egy esztendővel később ércmosó­ként ismét alkalmazott a bá nyaüzein. Ekkor lettem tagja e kommunista ifjúmunkás-moz­galom üzemi szervezetének, majd néhány hónappal később az üzemi bizottság elnökévé választottak. Tizenhét évesen 1928-ban a Kommunista Ifjú­sági Szövetség járási vezető­ségének, egy évvel később pe­dig a területi pártbizottságéi, nökségének lettem a tagja Még ugyanebben az évben kap­tam első rendőrségi-bíróság büntetésemet; egy vidéki föl- szólalásom „jutalmául“ 14 nap börtönt szabtak rám... Késöbl — képletesen mondva — szín te ahányszor fölszólaltam, any- nyiszor ültettek le... Nehéz i- dök voltak azok... — Egy súlyosabb politika börtönbüntetés letöltése helyet a párt lehetővé tette számomr« hogy az „Irány Madrid“ jelsz' jegyében beálljak a spanyolba] cosok sorába! ,A legelsők kö zött kerültem így egy Maor nevű faluba, ahol Petőfi-sza kasz néven önálló egysége szerveztönk. A Zizka-száza zászlaja alatt harcoltunk. Spa nyol bajtársaink nagvon meg Munka közben FÄBRY ISTVÁN: „MEGÉRTE A FÁRADOZÁST, SEMMIT SEM SAJNÁLOK, AMIT AZ IFJÚSÁ­GÉRT TETTEM!“ A PART FUTAR1A szépségverseny Most azokhoz prőbálunk sz6I- ni, akik legszívesebben té[dk az 0] Ifjúságot — a pelenka­kötelesek nagy táborához. Bizonyítanotok kell azt, hogy szépek, egészségesek, betyárok, huncutok, de kedvesek is tud­tok lenni. Még hozzá nem Is olyan kevés embernek, mert minderre az Oj Ifjúság olva­sótábora kiváncsi. Rengeteg né­ni és bácsi, akik aztán majd összedugják a fejüket és el­döntik, melyikötök a legesle­ges... Persze ehhez szükséges, hogy lássanak benneteket, és ez csak úgy lehetséges, ha előtte mo­dellt ültök egy olyan bácsinak, aki egy fekete lepel alól bú- jöcskázik veletek. A többi már a mami gondja. Kedves szülök, keresztma­mák, nagymamák, nénikék, bá- cslkák! — Jövő számunkban indul az Oj Ifjúság nagy gyermekparádéja, legkisebbjeink szépségversenye. És mivel sokáig tartana, mig néhány szépségkorona-jelölt vé­gigtotyogna a szigorú zsűri előtt, úgy határoztunk, hogy a versenyt fényképes formában bonyolítjuk le, és a zsűrit majd maguk az olvasók alkotják. Következő számunkban kö­zöljük az elsőként beérkezett fényképeket. egy szelvénnyel együtt, amely nélkül nem ér­vényes olvasölnk leadott szim­pátia-szavazata. Ezek után a szokásos eljárás következik. Vagy mégis, van aki nem is­meri? Tehát: Miután kiválasztották azt > gyerkőcöt, aki a legszebb és akit akár a magukénak is fo­gadnának, a kivágott szelvényt ragasszák fel egy postai leve­lezőlapra. majd Írják rá a ked­vencke nevét, illetve számát. Ez tehát a zsűri kötelessé­ge. A „versenyzőké“ sokkal egy­szerűbb: egy kitűnő minőségű fényképet ellátni a „modell“ elmével, korával és így bekül­deni szerkesztőségünk címére. A versenyzők felső korhatára három év. AIső korhatár nincs. £s hogy ez a nagy felhajtás ne legyen hiábavaló, a szép- ségkirálynöket és királyokat busásan megjutalmazzuk: ru­házati cikkekkel, játékokkal, édességgel. A versenyt minden negyedik számunk megjelenése után értékeljük, ami nem je­lenti azt, hogy olvasóink csak a negyedik szám megjelenése után küldhetik be szavazatukat. Egy szelvény csak egy szava­zatot jelent, de a lÉbb szel­vénnyel ellátott postai levele­zőlapon szereplő gyerkőc annyi szavazatot kap, mint a szelvé­nyek száma. Tehát: várjuk a fényképeket és a szavazatokat. Minden gyerek szép és cso­dálatos és egyéni és legdrá­gább. Etetünk értelme, kincs, amiért élünk, dolgozunk, szén védünk és ami a boldogságot jelenti számunkra. A gyerek a szülök dísze, ékessége. Nem Is arról van sző, hogy különbsé­get tegyünk köztük. Azt akar­juk, hogy legyenek az OJ Ifjú Ság díszei Is, hogy mindnyájan gyönyörködhessünk bennük. Hiszen a mi gyerekeink... és íigyehnes hallgatóként (Foto: Prandl S.) a mai fiatalok nem közömbösek az idöse'bbek áldozatkész harca iránt, mindöseze azt követelik — jogosan —, hogy a szavak és tettek minden esetben e- gyezzenek eaymással. ★ ★ ★ Gömörben, az aktív pártmun­ka hatására, erős volt a Kom­munista Ifjúsági Szövetség já­rási szervezete. Sokoldalú te­vékenységet fejtettek ki annak ellenére is, hogy 1924-ben hi­vatalosan betiltották a KISZ-t. Leghatékonyabb fegyvereik e- gyike a cseh, német, magyar és ukrán nyelven megjelenő ^kommunista ifjúsági sajtó volt. Állandóan — a sajtóban és gyűléseken egyaránt napiren­den szerepelt például a munka­idő kérdése, melyet a törvény ugyan nyolc órában határozott meg, a tanoncok, szolgálók na­ponta mégis tiz-tizenkét órát is dolgoztak. Emellett a ta­nonciskolába szombaton este és vasárnap délelőtt kellett jár­niuk, nehogy ezzel Is rövidebb legyen a „gyakorlati foglalko­zás“. .. Különösen sokat szen­vedtek a vidéki béresek gye. rekei, akik kénytelen-kelletlen már 10-12 éves korban kima­radtak az iskolából és öt-hat koronányi napidíjért dolgoztak A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség tagjai nagyon aktí­van vállaltak részt a különbö­ző mozgalmi munkában. Sztrájkokat szerveztek, röpla­pokat sokszorosítottak s ter­jesztettek; szembetűnő falra­gaszokat, jelmondatokat fes­tettek. A KISZ 1931-ben orszá­gos ifjúsági találkozót rende-' zett Smolnikban. A szigorú csendőr! felügyelet ellenére a fiatalok ezreinek sikerült a ta­lálkozó színhelyére jutni, ahol a karhatalom fejvesztve, pus­katussal, gumibotokkal táma­dott a találkozó résztvevőire... A fiatal kommunistáknak azon­ban nem tudta kedvét szegni egy-egy kemény ütés vagy é- les fenyítés. Válaszképpen rendszeresen megrendezték az egyes járások ifjúságának ta. lálkozóit. Leggyakrabban a Szádelói-völgyben, Gombaszö­gön, Domicán, a üobsinai-jég^ barlangnál vagy Szilicei-fenn- síkon került gor ezekre a moz­galmi találkozókra, melyeken a politikai kérdések szabad meg­vitatása mellett kulturális és sportrendezvények is szerepel­tek. A központi hivatalok ké­meket, árulókat küldtek egy- egy találkozóra és akikre föl­jelentés érkezett, az bizony magaviseletből rossz jegyre, de az iskolából való ^csapásra vagy a legrosszabb esetben még börtönbüntetésre is szá­míthatott. Különösen érdekesek voltak a nyári vakációban tartott If­júsági találkozók, amikor a vá­rosokban tanuló főiskolások és egyetemisták vezették a poli­tikai foglalkozásokat. Tájéko­zottságukkal, elméleti tudá­sukkal, tanácsaikkal helyes 1- rányba terelték a vidéki fia­talok mozgalmi tevékenységét. — A Kommunista Ifjúmun­kás Szövetség nagyon jó isko­la volt minden becsületes, ha­ladó gondolkozású fiatal szá­mára. Sorainkban számos ki­váló antifasiszta harcos, par­tizán és elvhü kommunista nőtt föl. — mondja. — Megérte? Karja heves mozdulattal a magasba röppen. — Föltétlenül! Semmit sem sajnálok, amit a fiatalokért tettem, hiszen a mai tizen- és huszonévesek már nem ismerik azt a sok borzalmat, melyet nekünk kellett átélni... ★ ★ ★ Választások... Sajátos Ize, varázsa, küldetése van ennek a szónak a kommunista képvi­selők munkájiát hosszú ideig i­rányító Fábry István számára. — Valóban... A velem egy- korúak, de a fiatalabbak is bi­zonyára emlékeznek még a ka­pitalizmus idején tartott vá­lasztásokra, az azt megelőző hangos korteskedésre, az u- ralkodó réteg fondorkodására. A mai fiatalok számára mindez már csak afféle élő múlt. tör­ténelem. hiszen a mai válasz­tásoknál a kommunista párt nem a dolgozók megosztására, hanem épp ellenkezőleg: a tö­megek egyesítésére törekszik- Joggal merülhet itt fel a kérdés; milyen embernek kell lennie egy-egy mai képviselő­nek? Az SZNT alelnökének vé. leménye szerint a legalapve­tőbb szempontok egyike az Il­letőnek a szocializmushoz va­ló viszonya, de nagyon fontos az is, hogy mennyire ismeri leendő választókörzetének problémáit, mindennapi gond­jait, milyen viszonya van a lakossághoz... Nem jó viszont az a képviselő, aki csupán a helyi érdekeket látva, háttérbe szorítja az össztársadalmi ér­dekeket és célokat, hiszen e- gyenlóen, igazságosan kell szét. osztani azokat a javakat, me­lyekkel társadalmunk bír. — Különösen érzékeny pont­ja a választási előkészületek­nek a fiatal, először választők fölkészítése érre a fontos bel­politikai eseményre, hiszen ők már az új társadalom nevelt­jei. Tudniuk kell azonban: mi­ért tesznek hitet a szocializ­mus mellett! Hangja felerősödik, érzem: olyan témániál vagyunk, mely a szívügye! — A fiatalok kíváncsiak... El kell hát nekik mondani, hogy egykor mennyire féltek tőlünk a kapitalisták a válasz tások kiírásakor és ezért hu szonnyolc pártot állítottak ve lünk szembe. Tudniuk kell hogy az első köztársasiágbai «9y-egy kommunista képvise lőjelölt megválasztása számta lan akadályba ütközött. A fia taloknak világosan látniuk kel pártunk választási progiramjá nak célkitűzéseit, mélynél aprópénzre váltásában, gyakor lati megvalósításában minden kire konkrét feladatok várnai Egy pillanatnyi hallgatá után inkább csak magánál jegyzi meg; — Ha harminc órája lenn a napnak, az is kevés lenne annyi most a munka... És fiatalokkal is naponta kellen találkozni, beszélgetni!... ★ ★ ★ A példa, ha csak dióhéjba; is — ennyi. A tanulság is. ^ igazság még egy arasz nyival odébb van. Mert; múlt és jelen... Vá lasztások és a CSEMADOK.. A mindennapi munka és a táv lati célok. Vérbeli képviselő é kontár honatya. Ekkori harc társak és a mai fiatalok. Csa Iád és becsülettel végzett köz életi tevékenység... Mindez és még sok má probléma szinte beszorul ide Szlovák Nemzeti Tanács alel nőkének és a CSEMADOK or szágos elnökének hosszúkái szobájának négy fala közi hogy fontosság szerint osztá lyozza, rendszerezze őket. E főképp, hogy ©gytől-egyl megoldja e kérdések mindé pikét. Mert az igazságba be letartozik az az áldozat is. ma lyet a garmadával végzett több letmunkával Fábry István nap ról^ napra hoz. Amiért nei nyújt teljes kárpótlást sem ki tüntetpt, sem szóban kifeje zett hála. Legföljebb a pihené, a családi körben töltött őrá jóleső meghittsége. De erre — a párt futárjána életében — oly ritkán nyíll alkalom... BORSAI M. PÉTF szerettek bennünket, jó szak­emberekként, megbízható kato­nákként tartottak számon. 1938 szeptemberében kivontak ben­nünket a harcból. Egységünk szétesett. Franciaországba ke­rültem, egy fogolytáborba. Ta­karó nélkül, a csupasz földön aludtunk, s bizony az ennivaló ritka nagy érték volt itt... 1939 telének karác^nya egy politikai foglyok számára léte­sített büntetőtáborban ért. In. nen szabadulva több hétig Pá­rizsban tartottak fogva. Haza­tértem után azonnal bekapcso­lódtam az •illegális oártmun- kába. Fél esítendö után azon­ban valahogy kitudódott kilé­tem. Tizennyolc naplq szinte embertelen kínokat éltem át a kémelhárltó kassai beosztott­jainak kínzásai közben. A lá­bam annyira bedagadt, hogy csak néhány számmal nagyobb bakancsot tudtam felhúzni... Makacs hallgatásomért először egy budapesti toloncházba, majd a romániai Kolozsvárra kerültem. Lassan teltek-múltak a hetek, hónapok... Egy napon azonban mellém szegődött a szerencse: a sorozó bizottság döntése alapján nemcsak hogy haza, hanem egyenesen Rozs­nyó kaszárnyáinak egyikébe kerültem! Ismét — bár csak né­hány hónapra — fölvettem a kapcsolatot szülövidékem kommunistáival. Amikor u- gyanis a hatóságok rájöttek a velem kapcsolatos ,.tévedésre“, újabb munkatábor következett, ezúttal Ukrajnában. Egy rak­tárba voltam beosztva, ahol szabadon hallgathattam rádiót, így értesültem a Szlovák Nem­zeti Felkelésről, sőt, közvetle­nül bátyám hangját is hallot­tam! Ettől a naptól kezdve már kétszeresen nem volt ma­radásom, amíg egy napon meg nem szökhettem. Bujkáltam a hegyekben, erdőkben: harcol, tam a Vörös Hadsereg oldalán, amíg 1945 februárjában végleg nem kerültem haza. ★ ★ ★ Közvetlenül a felszabadulás után járási párttitkár volt, majd 1948-ban, a reakció hata­lomra törésekor öt bízták meg a kelet-szlovákiai munkásőrség megszervezésével. Röpke órák alatt kellett cselekedni, meg­szállni a fontos ipari üzeme­ket és középületeket. Fábry István ismerte a legelszántabb kommunistákat, összehívta 6- ket, és az ö segítségükkel há­rom óra alatt kereken kétszáz embert toboroztak. — Tudtam, hogy katonai formációkat kell szervezni. Volt bát'Orságom elvállalni a feladatot, hiszen Spanyolor­szágban tiszti kiképzésben ré­szesültem. Megbíztam az elv­társakat. hogy tíztagú alakula­tokat szervezzenek. Reich elv­társ révén kapcsolatban lép­tünk a volt partizánokkal, és Bystranin elvtárg egy egész szakaszra vaio embert szerve­zett meg. Elf'Oglaltuk ez egyik üresen álló laktanyát. A biz­tonsági szervek parancsnokától szereztük az első fegyvereket. Később egy önzetlen katonai raktárban három gépfegyvert, puskákat, számtalan töltényt és gránátot találtunk. Másnap már fel voltunk fegyverezve és megkezdtük az üzemek, közé­pületek megszállását. Minde­nütt őrségeket állítottunk és lepecsételtük a páncélszekré­nyeket, mig az akcióbizottsá. gok által kinevezett felelős személyek át nem vették az üzemek irányítását. Röviddel ezután indult az Oj sző, melynek első számá­nál ő is ott bábáskodott. 1951- ben kerületi párttitkárrá ne­vezték ki. majd Komárnóba (Ko>márom) hívta a sürgős kö­telesség: hajót, hajógyárat é- píteni. Később a SZNT megbí­zott hivatalainak egyikét ve­zette, s pillanatnyi beosztása előtt a kommunista képviselők klubjának munkáját irányítot­ta. Katonás tömörséggel mond­ja: — A nekem jutó feladatok mindegyikét becsülettel, erőm teljes összpontosításával vég­zem. A szocializmus építésé­nek hőskorában, a fölszabadu­lást követő első évtizedben bi­zony többször voltak olyan he­tek, hogy a cipő napokig nem került le a iábamről... ★ ★ A mai fiatalok? Nagyon ked­velem, szeretem, s ha csak te­hetem: segítem őket... Semmit sem sajnálok, amit az elmúlt évtizedekben értük tettem! Ha meghívnak, szívesen megyek ®9iy-efKy beszélgetésre a gim. náziumokba vagy szakiskolák­ba. Szilárd meggyőződésem; a fiatalok nem rosszak, csak tudni kell szólni a nyelvükön, helyes irányba terelni az ér­deklődésüket. kiaknázni kezde- mén.yezőkészségüket. Minden­kinek, aki az ifjúság nevelésé­vel foglalkozik, tudatosítania kell. hogy ma már nem kísért az elnyomás réme, így nem a kizsákmányolás elleni harc tartja egybe a tizenévesek nemzedékét. Ehelyett az idő­sebbekben jó, utánzásra ér­demes személyi példát keres a fiatalok többsége. És nincs is ennél meggyőzőbb, követésre ösztönzőbb „adu“ a mi nemze­dékünk kezében. Családi kör­ben is ezt tapasztalom, hiszen nekem is vannak gyerekeim. ., És bizony nemegyszer megkér­dezték már: „Apu, hogy tudta­tok annyi kitartást, erőt ma­gatokba gyűjteni: a legnehe­zebb megrőbáltatásokat is győzni lelkesedéssel és aka­raterővel?!..Hasonló kérdé­seket tesznek föl a diákoli ®9y-egy iskolai ünnepély vagy SZISZ-gyúlés keretében tar­tott beszélgetésen is. Mindem ékes bizonyítéka annak, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents