Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-31 / 35. szám
közül rajta kívül még egy öreg ember és egy legény lakik a házban. És egyszerre sípszó hatol a fülükbe. A nagy csendben sziniÉe a fülükbe füródik az éles hang. A hegylébnál valaki teli tüdővel. ..férfiasán fújja a riadót. Még távolabb is felfigyelnének rá! Melis társai megrökönyödnek. — Plzsík! — káromkodja ol magát a főhadnagy. Rabesan Tónit már nem is látja. A vödröket eldobva befutott a házba. És már rohan, is ki, kabáttal a karján. Még valamit lóbál a kezében. Puska? Puska formája van annak a sötét, hosszúkás tárgynak. Melis futásnak ered. .A többiek követik. Rabesan eltűnik az épület mögött, és beleveti magát az erdőrengeteq- be. A főhadnagy megállítja az embereit. — Nem érnénk utol — mondja lihegve. — Megint .egérutat nyert. Az öreg tanyasi gazda a búbos kemence padkáján ül. A szájába veszi a hosszú szárú pipát, és olyan nyugalommal pöfékel, mintha semmi sem történne körülötte. Már egy órája hallgat. Bármilyen kérdést is tesznek fel neki, csak három szó a válasz: Nem tudom... Keressék... A megözvegyült lánya, a már negyven felüli asszony, csak tesz-vesz a tűzhely körül, és sóhajtozik: Szegény Tóni... A szökés hajú. délceg, magas fiú és a tizenöt év körüli lányka hallgatagon méregetik tekintetükkel a civil ruhás detektívet és a két egyenruhás rendőrt. Itt csak a ház ura, az öreg hegylakó beszélhet. De ő nem beszél, csak három szót ismételget. Nem tudom... Keressék... Melis a társaival együtt már rég elmehetett volna, mert .jól tudja, nincs itt már semmi keresnivalója. De meg akarta nyugtatni megbolygatott lelkiismeretét, hogy valóban Rabesan Tóni volt az a tömzsi, alacsony férfi, aki úgy rohant ki a házból, mintha nyílból lőtték volna ki. És azt is tudni akarja, ml volt az a hosz- szúkás, sötét tárgy. Ha valóban puska volt, azt jelenti: Rabesan Tóni semmi áron sem ad,)a meg magát! A főhadnagy türelmetlenül telsóhajt. — Megáldott engem magukkal a jő isten! Hát .jól van. Másképp is tudok beszélni! Már másfél év óta körözött embert rejtegettek! — Int az egyik rendőrnek. — Felvesszük a jegyzőkönyvet! — A rendőr az asztalhoz ü! és noteszt vesz ki a zsebéből. — Ha most sem akarnak beszélni, majd a biröságon kinyitják a szájukat! — és felteszi az első kérdést. — Ismerik Rabesan Antalt? — az öreg nem válaszol. Melis Int' a rendőrnek. — írja! Nem ismerik Rabesan Antalt! — újra a füstgomolyokat eregető öreghez fordul. — Megtaláltuk Rabesan fekhelyét! Mióta re.itegették az istállójukban?... Erre sem válaszol? írja! — szól a rendőrhöz. — Megtagadja a választ! — megint az öregre pillant. — A többiek üldözőbe vették Rabcsant, nemsokára elfogják, s 6 majd n\aguHra, t>i?ionyjttj^, ^^hogy hóna* pok ötá Itt rejtözkMÖtt! Rabesan puskát is vitt magával! Azért adták neki, hogy a rendőrökre lőjön?! — kérdezi éles hangon Melis. Az öreg csak eregeti a füstöt. A szökés hajú legény nyugtalanul előbbre lép. — Nagypapa! — szól izgatottan az öreghez. — Legyen végre esze! Nemsokára katonának megyek, és azt akarja, hogy ilyen marhaság miatt a bányában dolgoztassanak?! A nagyapa lassan a fiúra emeli a tekintetét, majd a vele 'szemben álló elvi! ruhás, kérdezősködő zsandárt veszi szemügyre. Még egyet szippant a pipájából, és csak ^ azután szólal meg. — Itt élt. Koszflért... Megint csak három szót mondott, és ebbe belesüritett mindent. — És a puska? — Vadászpuska. — Maguké? — Nem. — Kitől szerezte? — Nem tudom — feleli az öreg, és elnéz Melis feje felett. Nincs több mondanivalója. Ezzel ki is adta a hívatlan vendégek- útját. Eleget tett annak, amit a hatalom követelt tőle, többet ne várjanak a tan.ya urától. Melis még azon gondolkodott, hagyjon- e itt két embert éjszakára. Hátha visz- szalopakodik Rabesan Tóni? Pillanatok alatt lemond szándékáról, mert eszébe jut Plzsík figyelmeztetése: Ahol zsandár járt, oda többé be nem teszi a lábát! Amikor a terepjáróval a bakterház közelébe érnek, megálllt,ia a kocsit. Villanyfény szűrődik ki a kis ablakból. Még nem alusznak. Ha aludnának is, akkor is bekopogna Plzsíkékhez... A vasutas még az ágyat sem vetette meg, a fiát sem fektette le. Az asztalnál ül, és pálinkát iszik. Még egy üres pohár van az asztalon. Látogatóra várt. Amikor Melis belépett, te- letöltötte az üres poharat. — Rád vártam, ülj le! — mondja a vasutas. — Nem érek rá... — Egy pillanatra leülhetsz, egy-pohárral megihatsz! — Szolgálatban vagyok. A csapott vállú, őszülő hajú vasutas feláll, a kezébe veszi a maga poharát, a másikat pedig a barátja felé nyújtja.' — Idd ki! Most neked is jól fog esni! — Nagyon jól! — Csak ne pattogj! Idd ki előbb! Koccintás nélkül ürítik ki poharukat. — Két vonat majdnem összeütközött — szólal meg nagy nehezen a vasutas. — Ha nem fújod teli tüdővel a sípot, valóban összeütköznek... — Idejében sípoltam. Meghallották. S az egyik visszatolato« a mellékvágányra... — ÄZ éri voltam! Jól van, Plzsík, nem bírtad ki! Nem haragszom rád... (Folytatjuk) INAGY LAJOS: Világszemlélet I az irodalomban I (Bef. az előző számiinkből) I Nincsen l’art pour Tart I művészet, művészet a műI vészetért, mert ha ez volna I is és érték volna, értéket I a mOvészet-a-művészetért I produktumnak az cí másik I művészet adna, amelyikért I való volna, tehát az agltaI tív erejű, az Igazi művéI szét. I Az íréi alkotásnak értéI két a belőle kisugárzó, az I olvasó lelkét étfűtő agltaI tiv erő teszi, tehát az frói I alkotá.snak tendenciái vanI nak. Vannak, mert az agiI tatív erő valamiktől el és I valamik felé tör. Ezek a I tendenciák szinte rejtettek I és így mintegy szándéktaI lanok, mert a művészet I nem kigondolás, hanem inI tenctó — mégis az Igazi I írók sokban mindig tudaI tosak Is. I Persze, az ellenvetők itt I a „tendenciás“, a müvésziI leg értéktelen írásokra gonI dóinak, és hivatkoznak arI ra, hogy mennyire nem leI hét például egy drámát í'fI ni a párbaj intézménye eíI len. De csak azoktól eredI hét ilv ellenvetés, akik I nem értik, vagy nem akarI ják megérteni ebben a kérI désben az Igazságot. Mert I ellenük állítom azt, hogy I az igaz művész oeuvre-jéI bői sohasem derülhet ki I például az, hogy aki a háI zasságl hűséget megszegi' I az bűnt követ el, ellenben I feltétlenül kiderül, vagy I legalább sejtésként megI mozdul benne — anélkül, I hogy ezt tételként kihozni I akarná —, hogy nem a háI zasság a legtökéletesebb I formája a szexuális életI nek, múlnia kell, és heI lyette valaminek, ami jobb, I jönnie kell. III. I PATRICKOT NEM ÉRDEKLI AZ IRODALOM Patrick apja művel közül különösen az Afrikai vadásznapiét, a Kilimandzsáró havát és Francis Macom- ber rövid boldogságát szereti a legjobban. Szerinte apja könyvei elsősorban arra szolgálnak neki, hogy felidézzék életének eseményeit és színhelyét: Miután elolvasta az Akiért a harang szól-t és apjának más könyveit, amelyek Spanyolországra vonatkoznak, fölkereste az ott leírt helyeket. — Nagyon szomorú emlék ez számomra — Ismétli, visszatérve az 1954-ben történt utolsó találkozásukra. — Apám nagyon szerette Afrikát, itt mindig jókedvű volt, élénk és üoIt dog. És a fia Is mintha itt keresné a boldogságot a fekete kontinensen, a tanzániai Arusha és a kenyai Nairobi között. Érdekes, hogy Patrickot különben nem érdekli az irodalom. Azt írják róla, hogy hirtelen természetű, s bár beszéd közben nem gesztikulál, sokszor mintha föl szeretne ugrani a székről, s hogy véleményei olykor bizarrok, de eredetiek; a saját fejével gondolkozik. líegjellegzetesebb rajta a vadász éles, fürkésző tekintete. Patrick imádja Afrikát, s irtózik a szeméttel borított nagyvárosoktól, a füstös negyedektől, és az utak mentén éktelenkedő autóroncsoktól, a legkevésbé tetszik azonban neki New York. Dicséri viszont Japánt, ahol az építészet a leginkább összhangban van a természettel, „mert a japánok nem építenek gyár formájú lakóházakat“, és nagyon a szívéhez nőtt Moszkva, „mert kitűnő a közlekedési rendszere, és nincsenek piszkos le- bujai“. Moszkvában 1969-ben járt, s mint mondja, kellemesen meglepte, hogy apja könyvelnek nagy keletje van a Szovjetunióban. HEMINGWAY POSZTHUMUSZ MŰVE A legújabb hírek szerint az Egyesült Államokban a napokban Jelent meg Hemingway posztumusz műve, a Szigetek az árban. Az írö özvegye, Mary Welsh rendezte sajtó alá. A kíváncsi újságírók ez alkalmából megkérdezték az ugyancsak író és újságíró Hemingwaynét, hogy nem írja-e meg visszaemlékezéseit. Mary asszony határozottan visszautasította a gondolatot. Azt mondja, nem méltó arra, hogy Ilyen vállalkozásba bocsátkozzék. Megbízta Carlos Beckert, aki az író nagy barátja, élete utol- magyarázatien tény kerül még napsó éveiben afféle személyi titkára világra korunk egyik legnagyobb íróvolt. Bizonyára sok érdekes és meg- járói. vége Mary asszony Hemingway dolgozószobájában fáradhatatlanul dolgozik az író hagyatékán Két csoport kelt útra a terepjárókkal, hogy a hóval, jégkéreggel borított szekérút se akadályozhassa őket. Leadőt is vittek magukkal. Az egyik csoport az alagútnál, a másik nyugatról, az országút feBI mássza meg a hegyet. Melis az első csoporttal tartott, mert a rajtaüUés előtt . még Plzslkkal akart beszélni. A sofőrön kívül két civil és két egyenruhás ül a tereptárőban. Ezzel megközelíthetik a bakterházat Is, s még tovább is mehetnek. Olyan, mint egy kis tank. a .járhatatlan üt is Járható számára. A bakterháznál megállnak. Plzsík nem örül a látogatásnak, pedig tegnap még ő biztatta Mellst, csak óvatosan, úgy, mint a hegyekben! Egyszerre szőtukar lett. magától nem mond semmit, csak a kérdésekre válaszol és gondterhelten szívja a maga sodorta cigarettát. Melis nem ütközik meg a szokatlan viselkedésen. Ügy véli, hogy Plzslkban feltámadhattak a partlzánkori élmények. Együttérezhet a rajtaütőkkel. Amikor a németiek ellen Intéztek meglepetésszerü támadást, nemigen volt kedvük beszélgetni a rajtaütés előtt. Caak szívták a cigarettát, höpy csilikpttsák az agyukban kergéBözö gondolatokat: Elkerül? Nem sikerül? Meghalok? Élve maradok? Most az élet és a halál kérdése fel sem merülhet, és mégis Izgatött az ember, s izgatóttságá- ban Inkább hallgat, nehogy véletlenül olyasmit mondjon, ami előre kudarcra ítélné az akciót. Élet és halál! Erről most szó nem lehet! Valami más oka lehet Plzsík szöfukarságána'k. Rabcsanért aggódna? Akkor figyelmeztethette Is Rabcsant! Megkérdezi tőle. Nem beszélt T6- nlval. — Akkor mi bajod van? — kérdési nyugatalanul Melis. — Semmi. — Valamit elhallgatsz előttem! . — Emlékszel. hogy a mültícor mit mindtam neked? — emeli fel a hangját Plzsík. — .Az árulók színét sem bírom látni! Utálom magamat! Ezért a sír! hangulat? Plzsík saját magát temetné? Saját emberségét? Mert megszegte az egy életre szóló fogadalmat'. hogy sosem lesz az igaz ügy ár.ií- lőja?! — Hogy mondhatsz Ilyet, amtkór Segíteni akarunk?! — fakad ki Melis. ■ '* — Tóni szemében így is, úgy Ts áruló vagyok! — Sosem tudja me.q, Iwgy te vezettél bennünket a nyomára! — Nem érted... — Mit? — Tónit! Az a rettenetes félelem még é! benne, s amikor meglát titeket, egyszerre megbénulhat a szive. Erre nem gondoltál? Plzsík Rabcsant temeti! Mi mindent kell még átélnem? — kérdez! magában a főhadnagy. Eddig még sosem merült tel benne, hogy a nyomozás, az „ember- vadászat“ a halál okozója Is lehet. És éppen most. amikor végre pontót tehet az ügy végére! — Nem akarok' a hóhéra lenni! — mond la Melis. — És én?! — Nem hagyhatjuk, hogy tovább űzze őt a félelem, az okozná a vesztét! Erre nem gondoltál ? Plzsík lehajtja a fejét. Ä kis konyhában újra eluralkodik a stri hangulat. Mind a ketten már kételyek nélkül érzik, hogy embert temetnek, élő embert süllyesztenek a sírba... Nem temetünk' senkit! — kiált fe! magában Melis. Segíteni akarunk! Fogadkozása erőtlen, úgy érzi, csupán gyenge visszhang. Mintha ingoványba gázolna. Bármit Is mondana Plzslknek, most nem tudná megnyugtatni, és nem tudná a saját lelkiismeretét sem megnyugtatni Ha bekerítik Rabcsant, halálát okozhatja! Ha futni hagyja, a vesztébe kergetheti! — Mit csináljak? — teszi fel tehetetlenül a kérdést. A hallgatásba merülő Plzsík a csapott vállát vonogatja. Az akciót nem fúihat.)a le. és mégis azt kérdezi, hogy mit csináljon! Ojabb ellentmondás. Nem hallgathatok az érzelmeimre! — viaskodik önmagával Melis. Nemcsak a parancs, hanem a jelkiisme- rete is azt diktálja; Nem hagyhatja tovább szenvedni Rabcsant! Akinek a halálát okozhatja... A homlokán kiüt a verejték. Keze fejével letörli az izzadságot, és szinte megkönnyebbülve fut ki a bakter- házből, amikor a rádiósrendőr figyelmezteti: Jelentkezett a másik csoport, megkezdhetik a „hegymászást“. A tsrepjéróval addig kapaszkodnak a hegyre, amíg csak tudnak és utána gyalog folytatják útjukat. Keskeny a kitaposott ösvény. Libasorban kapaszkodnak tel a hegyre, mint a partizánok, amikor a sikeres akció után visszatérnek a támaszpontjukra. Az akciő után örült az ember, hogy felmehet a hegjTe — gondolja Melis —, a biztonságos helyre. Ök csak most kezdik az akciót. A hegyre menéssel kezdik az akciót. Az eredmény bizonytalan. Hogy áthidalja lehangoltsgát, sürgeti az embereit: Gyorsabban! A német Is hasonlóan kiáltozta a schnellt, amikor partizánvadászatra indult, hogy csirájában fojtsa el magában a kételyt. Mert sosem tudták, mi vár rájuk a hegyen. Mert mindig az volt előnyben, aki a hegyen volt. aki a hegyet uralta; Most Rabesan van előnyben! Most Rabesan uralja a hegyet! Talpuk alatt ropog a jeges hókéreg. Csúszós a talaj. Egyikük hasra esik. Minél feljebb érnek, annál jobban érzik a szitáló, ritlkás ködöt. Csak ezer méternyire léthatnak._,Már erősen szürkül a láthatlár. ,r;íC,'i'9!höjc^''tón4*.^rmosabb színt öltenek magúkra, csaíc' a' hő vflágit, fehérük. Mintha lepedőn járnának.-Kemény a hó- takaró, niég bakáig sem süpped a lábuk. Meredek itt a hegyoldal, vigyázniuk kell minden léptükre. Még néhány perc. s elérik a? erdőt. Ott már könnyebben folytathatják a meneóelést. Nézik a sudár, magas tenyöket. Az ágakra üllepedett hó szépíti a kúp alakú fákat. Ogy tűnik, mintha rengeteg fekete csíkkal teletűzdelt cukorsüveget látnának maguk előrt... Beérnek az erdőbe. Felérnek a hegyte- ; tőre. Nem menetelhetnek ka.tlonásan. Gyakran derekat hajtva surrannak el a lecsüngő fenyőgallyak alatt, közben fi- ' gyelniök is kell, tekintetük ide-oda ugrál, I nem pillantják-e meg véletlenüt a zan- i dárszagot megérző Rabesan Tónit... A) észak felé húzódó tisztás, á hóborttotté • megművelt földterület közelébe érnek. Hátul, vagy egy kilométernyire a tanya. 'A rádiósrendőr jelenti, hogy a másik csoi port már velük egy szinten van, és most ! indulnak az erdő sűrűjében a tanya be- . kerítésére, hogy hátulról zárják el az utat. Melisék is a sudár törzsű fenyői között közelítik meg a tanyát. Már hét- ' száz méternyire lehetnek, amikor a ház • nrögül előbukkan egy tömzsi, alacsony- férfi. Két vödröt tart a kezében. Rab- csan Tóni! Más nem lehet, mert férfiak
