Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-23 / 8. szám
8 úi Hiúság MINTí 0**~AZ |ORKárí x. Hol is kezdje? — Ha Soutbendben fogták el, tehát b karambol után Is oda tért visz- sza. Igen ám, de amikor Symp emberei újból odaértek, híre-hamva se volt. Southendbő! aznap négy bajó is Indult több irányba, de az Információk szerint egyiken sem látták. Hol, merre keli keresni? Valahol másfelé. Ez nyilvánvaló Es ez a szerencsétlen, lám, nem kíméli még a volt kollégáit sem. Ez a legnagyobb baj. Ha az ellenség soraiba kerül, százszorta nagyobb veszélyt jelent, mint azelőtt. Sietni kell, de hogyan? Mark Dawidson ilyen gondolatok között aludt el az íróasztalára borulva, kimerültén a háromnapos sikertelen munkától. Csúnya, nyirkos este volt, és Dániel közérzete Is Igen-Igen alacsony skálán mozgott. Aki Ismerte a fiatalembert, az tudta, hogy Ilyenkor a legveszélyesebb, a legvérengzőbb. New Portban, a Cardiff felé vezető út mellett az Atlantic-motel egyik kis elkülönített helyiségében ült és bámult kt a fekete éjszakába, a szurokként, lustán mozgő tengerre. Plpár3 gyújtott és már a negyedik whiskynél tartott. Nyolc óra elmúlt, és e von Richterrel megbeszélt találkára nem került sor. Fél kilenc felé megjelent az ajtóban Ewelyn Stamp, a bájos útitársnő. Daniel lesütötte a szemét, mert szégyellte, hogy ez a lány olyan csúnyán kijátszotta. Szerette volna most egyetlen mozdulattal eltörni a nyakát. A lány odasurrant mellé és átölelte. Ügy bújt hozzá, mint egv kis állat, és ajkával Dantei ajkát kereste. — Te vagy a legptszkosabb, leg . aljasabb céda. akivel az életben ta lálkoztam. — Dániel, tudom, miért nem akadályoztad meg, tudom, miért hagytad, hogy rád lőjek. — Ugyan miért? — Mert magad sem hitted, hogy hozzájuk tartozom, csak belevaktáz- tál... Nem hitted, hogy képes vagyok rád lőni. Es most azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled, Daniel, szeretlek! Harway felhajtotta a whiskyt és felállt: — Ha el nem hallgatsz, eltöröm a nyakad! A lány némán odaosont mellé és átölelte a hatalmas férfit. Nem szólt, hallgatott, de hevesen szorította. — Egyedül jöttél? — kérdezte szárazon a férfi. — Igen, és nem kell sietnünk. Váltottam szobát Cardiffban, szeretném jóvátenni, amit elhibáztad. — Te csak az ágyban tudod jóvátenni a bűneidet? — Nem szégyellem: többek között ott ts. — Akkor gyerünk. Dániel fizetett, és magához vette a kis bőröndöt. Kiléptek az éjszakába. A lány még mindig szorosan mellette haladt. Harwayban forrott a düh. Nem így képzelte el ezt a találkozót, azonkívül Iszonyodott a gondolattól, hogy ez a csitrt megint tőrbe csalja. Igaz, most már nem volt vesztenivalója, mégis ez így egy kicsit lebecsülő gesztus, hogy lányt küldenek érte. Amikor beszálltak a kocsiba, a hátsó ülésről megszólalt egy férfihang: — Az tdiltből nem lesz semmi, Swansea-ben várnak ránk. A lány lehajtotta fejét és nagyot sóhajtott: — Hát nem biztatok bennem? — Ismerjük a gyengédet. Harway pedig kernénykötásű gyerek, még az ágyban is. Indulj! A kocsi óvatosan kanyarodott a bristoli öböl nyugati partján és tas san fosztotta az egyre sűrűbb köd- gyapjút maga előtt. — Mister Harwayl — Nos? — Legszívesebben azt kérdezném, hogyan bújt ki az általam kötött kínai gúzsból, de ettől fontosabb az: hova tűnt a hajóról? Nekünk ugyanis tegnap már szükségünk lett volna önre. És kit találunk a hajón, egy szerencsétlen vénasszonyt, táskájában az ön gyűrűjével. Azt, remélem, tudja, hogy az első gyanús cseleke dete az életébe kerül. Ml ellenőriztük viszonyát volt gazdáival szemben, de nem tudhatjuk, miért állt rá oly gyorsan, hogy szolgálatunkba lépjen. — Tűi sok a szöveg, öregem! Ez nem kérdés, ez kfváncsiskodő vénasszony lefetyélése. Veled nincs mit tárgyalnom és nem válaszolok semmilyen kérdésre. Csak magammal egyenrangú emberrel vagyok hajlandó tárgyalni. A hátsó ülésen ülő elhallgatott. Nem is szőlt egy szót se Swansea-íg. Itt repütőbe szálltak mindahányan. és megkezdődött a hosszú éjszakai utazás. A gépben már négyen ültek, Dánielen és a lányon kívül, Harwayt alaposan átkutatták, mindent átvizsgáltak rajta, s amikor meggyőződtek róla, hogy semmilyen lőfegyver, sem jelzőberendezés nincs nála, nyugodtan elbóbiskoltak. A lány Harway ölébe hajtotta fejét és úgy aludt. — Ml vagyok én, dajka? — düny- nyögte magában. Gyönyörű napsütésre ébredtek. A gép pár ezer méter magasságban ú- szott. Daniel figyelte a felhők alatt elvonuló vidékeket. Sehogyan sem tudta megállapítani, hol, merre repülnek, hisz alig pár perc múlva eltűnt alóluk a sárgászöld szárazföld, és a tenger sötétkék egyhangúsága következett. Harway számolgatta, körülbelül hány kilométert tettek meg, és hol tarthatnak, melyik szélességi pontnál. Hiába, a számítás csak hozzávetőleges volt, semmit se lehetett belőle megtudni. Ewelyn már nem volt az ölében, a luxusgép hátsó helyiségébe vonult. A kísérők is felébredtek. „Csupa gengszterarc“ — állapította meg magában Daniel. — Mister Harway, nincs kedve egy parti pókerre? — Tehenészjátékl — legyintett Daniel és pipájára gyújtott.' — Kér valami innivalót? — kérdezte röviden a hátsó helyiségből e- lőlibegő Ewelyn, aki időközben ste- wardessnek öltözött. — Ám legyen. — Van lengyel vodka, curvolsier, magyar cseresznyepálinka és metaxa konyak. — Az elsőre szavazok. — Igenis, Danié! — súgta a lány. Daniel nem tudta, mit gondoljon erről a kis különös teremtésről. Idegesítette jelenléte, de izgatta a gondolat, ha nem volt mellette. K! kellett volna valahogy próbálni, vajon mennyire ragaszkodik hozzá. Akármennyire is neheztelt rá alattomos tette miatt, be kellett Ismernie, hogy rttka szép nőről van szó. Harway felállt, klnyűjtózott és e- lőreballagott a pilótafülkébe. — Halló, mister Harwayl — szólalt meg a két pilóta közül az egyik. — jó reggelt, Herr von Richter! — köszönt vissza mosolyogva Daniel. — Talán csak nem haragszol az óra miatt? — Nem, valóban nem haragszom, és látod, betartottuk az ígéretünket, nem követett senki. — Ó, Igen, nagyon köszönöm. Viszont gondoskodtatok rólam, különben Southendből Portsmouthlg halálra unatkoztam volna magam. Igazán kedves volt tőletek. — Nem mondom: remek ötlet volt a kopókat Southendbe csalni és ott végleg lerázni a nyakadról. Kis híján elkéstünk... — Hogyan? — Semmi, semmi — dünnyögte maga elő a vörös hajú óriás. Bánta, hogy elszólta magát, Harway pedig magában nagyot nevetett, mert megtudta, hogy von Richterék egész véletlenül és az utolsó pillanatban akadtak rá. A kémelhárftókkal való leszámolásáról utólag szereztek tudomást. — Herr von Richter! Van egy kérésem hozzád, remélem nem utasítod vissza. — Ö, már megszoktam a feltételeidet és állandóan az az érzésem, hogy én vagyok a te kezedben és nem fordítva. De hát, mit lehet itt tenni. A főnöknek szüksége van rád, kivételesen mindent megteszek, hogy magamra ne haragítsam. Bár, hogy őszinte legyek, nem tudom megérteni, hogy sorainkban nem talál olyat, aki téged helyettesíthetne. Úgy beszél rólad, mint valami elérhetetlen csodabogárról. No hadd haljam a kérésedet! — Megkérném tőled Ewelyn kezét. Azt, hogy ebben a pillanatban mi történt, egy kicsit sem egyszerű dolog lejegyezni. Von Richter vérbe forgó szemmel ugrót fel, Daniel háta mögött pedig hangos csörömpölés hallatszott. Daniel megérezte, hogy túl gyilkos volt az irónia és igyekezett visszatáncolni: — Feltételeztem, hogy rokonok vagytok. Nekem roppant megtetszett a lány, és 6 is eszét vesztette utánam... — Hallgass, Daniell — sziszegte a lány, miközben szedegette az üvegcserepeket a padlóról. — Nekem semmi közöm Linóhoz, és jegyezd meg, hogy még néhány Ilyen pimaszság és elfelejtem a parancsot, mely szerint élve kell a főnök színe elé járulnod. Nem esküvőre megyünk, ezt remélem, tudod. Nem esküvőre, hanem mészárszékre — ordította von Richter. Ewelyn karon kapta Harwayt és kivonszolta a pilótafülkéből. — Te őrült! Te nem tudod, milyen érzékeny ez az állat az Ilyesmire. Sohasem nősült, nem is volt nőkkel dolga, azt mondják, hermafrodita. Akaratlanul léptél a tyúkszemére és ezt nem fogja elfelejteni. A négy kísérő is hallotta a Dániel és von Richter közötti rövid villogást, és most Ijedten lapultak meg élőhelyeiken. „A trükk azért mégiscsak bevált, egyrészt a lányt provokáltam ki, másrészt megtaláltam a véreb Achilles- sarkát“ — nyugtázta magában Harway, miközben Ewelyn újabb Ital elkészítése körül foglalatoskodott. — Te nem hiszed nekem? — villámzott rá a lány egyszerre minden bevezetés nélkül. — Hiszek, csak bizalmam nincs benned — mondta nevetve Daniel. — Általában sohasem hitem egyetlen nő önzetlenségében sem: Pedig legalább annyival volt dolgom, amennyi férfit te lelövöldöztél a szerelmes éjszakák után. A lány szeme villámokat szórt. — No azért bizonyosan van kivétel Is ezen a világon. Ki tudja, hátha épp te leszel az, kedves Lina. Nem veheted rossz néven, Igazán semmit sem tudok rólad, csupán testi erényeid ismerem. Ez aztán betetőzte a dolgot. EE pár szó csak olaj volt a tűzre. Daniel olyan pofonokat még sohasem kapott nőtől, mint most Ewelyntől, A kis kezek oly fürgén vágódtak a magas férfi arcába, mint veszett korbácsok. /Folytatjuk] • „Asparágus“: A költészetnek nem pillanatokat, hanem életet kell áldozni... Az eddig írt mintegy 20 db verséből küldött válogatásban nem találtunk figyelemre méltót. S mivel névtelen levelekre nem szokásunk reagálni, önnel is csak azért teszünk kivételt, hogy lebeszéljük. Természetesen csak az írásról. • T. T. Milanovce: Verselt egyelőre kezdetlegesnek/ találjuk. Túlságosan is fiatal azonban ahhoz, hogy hiányosságait* hibáit levetkőzhesse. Tanácsként engedje meg: a költészet képes beszéd a világ újrateremtése! Leírni csupán dolgokat, ezerszer elmondott dolgokat — a költészethez kevés! $ „ZERO“: Csak biztatni tudjuk! Kérjük, küldjön többet verseiből, hogy jobban megismerhessük. Addig is olvassa el biztatásként — néhány sorát lapunkban: / Rádcsodálkozom/ túlnősz szívemen / nagy melegséged virágot lobbant / a kusza ágakra — elcsordul a hú / zöld hajnalkor megnyílik tenyered / — Várjuk további verseitl $ „Esti ragyogásban“: Versei egyelőre túl Iskolásak, nyelvileg görcsösek, témáiban is felszínesek és színtelenek. Tanulnia kell és nagyon sokat olvasnia — ha tovább akar fejlődni!- © „K. K. Tornaija“: Túlságosan is fiatal ahhoz, hogy komolyan vegyük próbálkozásait. Először tanulnia kell! © „Errare humánum est II.“: Oj versel valahogy szétfolyób- bak, gondolati töltetük is vérszegény. Talán a Fázom című sikerült a legjobban. Biztatásként olvassa el: / Lekonyult jégvirágok / mormolják / szerelmünk / fájdalmas olvasójának / titkait / hazugságaink barikádján / elvérzett igazunkat / ordítva fújja / a szél / a tél / az éj / — Várjuk további verseitl oesi élet mm f* Massimo Minorenti: bűnrészes vagy áldozat? (5) A római rendőrség féltő gondossággal őrzi Casati márki furcsa hagyatékát, az ln- diszkrét fényképeket és a különös naplót. Néhány felvétel azonban a legnagyobb titoktartás ellenére Is a nyilvánosságra került, sőt a lapokban Is megjelent. Azt mondják, hogy a márki naplójában erősen kompromittáló feljegyzések vannak az olasz politikai és kulturális élet, főleg azonban a filmvilág néhány személyiségéről. Az ügybe keveredett személyek között emlegetik Magda Konopka, a világhírű cseh származású, huszonhat esztendős fllmszl- nésznő nevét ts, akit tavaly Ravennában a Lady Universe címmel tűntettek ki. Cacatl márki képgyűjteményében több olyan felvételt találtak, amely az említett színésznőt ábrázolják meglehetősen hiányos öltözékben vagy teljesen meztelenül. — Aljas rágalom, hogy a nevemet belekeverik ebbe a piszkos ügybe — jelentette ki Magda Konopka. — A Casati család közeli barátja voltam. De nem Igaz, hogy a márki meztelenül fényképezett engem. A felvételeket a felesége készítette két évvel ezelőtt a Porto Rotondo-i nudista strandon. Tudják, be kell vallanom, hogy a nudizmus lelkes híve vagyok. De 'ml ebben az erkölcstelen? A legtöbb köztiszteletben álló képeslap ennél sokkal plkánsabb képeket közöl. Erélyesen visszautasítok minden olyan vádaskodást, amely azt állítja, hogy részt vettem a csoportos szexuális orgiában. Az újságírók időközben egy egész sereg ismeretlen fiatalembert fedeztek fel, akik valamilyen módon belekeveredtek a kényes ügybe. Néhányan nyíltan, a legkisebb szégyenérzet nélkül közölték, hogy 10—50 ezer lírát kaptak a szolgálataikért. Egy színésznő is jelentkezett, aki újabb, eddig Ismeretlen részleteket közölt a Via Puccini 9. szám alatt folyó édes életről. Teljes mértékben bebizonyosodott, hogy a Casati villában exhibicionizmus, csoportos szex- és egyéb nemi elferdülésről tanúskodó esemény folyt. A homoszexualltásról nincs bizonyíték. A Casati házaspár életmódja ennek ellenére eklatáns példája a római felsőbb tízezer züllötségének, és romlottságának. A legújabb értesülések szerint Carlo Li- zani elhatározta, hogy megfilmesíti a Casa- ti-ügyet. A márkiné szerepét Silvana Man- ganora, Camillo Casati alakítását Michel Ficcollra, Massimo Minorenti életre keltését pedig Marcello Mastroiannlra bízta. Nyilvánvaló, hogy a film — erkölcsi okokból — még csak az elenyésző részét sem mutathatja be annak, ami valójában a Ca- sati-villában folyt, de így is sok kellemetlen pillanatot szerez majd az olasz burzsoázia tagjainak. Vége iiiiiiiiiiiiiiim Egy kép a márki gyűjteményéből
