Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-16 / 7. szám
8 új ifjúsáp Az ajtó újból becsukódott. Dániel Harway lassan felemelkedett. Miféle készülékről van sző? Lassan végigvizsgálta egész öltözetét. I- gen, miféle készülékről van szó? A cipőben? Alaposan megvizsgálta. Nem, itt nem volt semmi gyanús. Gombjai is eredetiek voltak. S akkor gyűrűjére esett tekintete. Ezt a nagy onyx- betétes gyűrűt csak mosakodáskor vette le a kezéről. Persze kicséréltékl Nem tudta mitévő legyen. Kissé fél- rsvonta a függönyt, kinézett a fedélzetre. És ott a szomszédságban Tron- ton arcát pillantotta meg. A derék fedélzetmester szájából kihullott a vi- haredzett meggyfa pipa a meglepetéstől. Daniel felmutatta neki a kötelet és néhány mozdulattal megmagyarázta, hogy rabul ejtették, és hogy azonnal jön. Egyetlen rántással föltépte az ajtót, aztán lesurrant a “hallba. Nagy sürgés-forgás volt itt. hisz a hajó pár perc múlva Indult. Dániel Harway gyűrűjét egy éltes öreg hölgy táskájába csúsztatta, aztán kiosnnt a másodosztály fedélzetére. Mire odaért, a szomszédos hajóról már repült a pányva. Ogy kúszott fel rajta, mint egy akrobata. A King XY már indult is, nem várta a révknlnuzt, s ez nagy riadalmat keltett a kikötőben. Teljes gőzzel i- gyekezett délre a Wight felé. Dick Newton egyetlen ismertetőjele az volt, hogy hajója bármilyen váratlanul távozott a kikötőből, sohasem maradt le, de a parton maradt nőszemély sem panaszkodhatott rá, hogy kegyek nélkül hagyta volna. Az éles katonás füttyjelre pillanatok alatt felsorakozott a legénység a hajőfedélzeten. Mindenki tudta, hogy Mr. Dampsey a hajón van. Newton bemutatkozott, s utána mindjárt a nála fél fejjel magasabb legényfia is tisztelgett Harwayuak. Tronton és Dyxtorn Is ott állt sunyi mosollyal egymás mögött, egybenőtt bajusszal, szakállal. Csúnya két borzas alak volt. — Uratm, Dampba azért megyünk, hogy vísszaszereljék a hajó díszét, a lövegeket. Dick Newton önfeledten összecsapta tenyerét az örömtől. — Még valamit — toldotta meg Harway. — Ha egy hajón olyan fegyverek vannak, amelyekkel nem cethalra lőnek, akkor az a hajó azért van, hogy komoly dolgokat műveljen. Mr. Newton, ha azt gondolja, hogy bizonyos pillanatokban képtelen lesz legyőzni csodálkozását, akkor kérem, azonnal hagyja el a hajót, mindazokkal együtt, akiket szintén meglepnének furcsa parancsaim. Dick Newton duzzogva kikérte magának.,. Úgyszintén a többiek Is. — Nemsokára megérkezünk Dampba, itt arra kérem a legénységet, hogy képességeikhez híven segédkezzen a lövegek felszerelése és a lőszer behajózása körül. Most pedig ide figyeljen mindenki: a fizetést az Atlanti-óceánon kapják meg, a bért személyenként én szabom meg, ha valakinek nem tetszik, az azonnal visz- szatérhet. Ez alapjában véve egy önkéntes expedíció, titkos feladatokkal. Ami a kereseteket illeti, senki sem lesz vele elégedetlen, ha parancsomat pontosan és gyorsan teljesíti. Most pedig kérem a rádióst. Egy falábú, hóríhorgas ember lépett elő. — Jelen, Mr. Dampsey! Leroy a nevem, lábam Dunkerqueben maradt. Lehetetlen, hogy nem emlékszik rám, Mr. Har... Mr. Dampsey. — Leroy! Te jó ég! Hogyne emlékeznék rád. Mindenre emlékszem — ölelte át a legényt Daniel Harway. — No gyere a rádiőfülkébe, beszélni akarok .veled. Legénység, oszolj! — adta ki katonásan a parancsot. — Mit jelentsen ez Phil? Hogy kerülsz ide? — Nincs semmi baj. Csak az érdekel, hogy lett belőled Dampsey, ezt az egyet nem értem. — Sürgős, hogy megértsd? — Nem mondhatnám. — Akkor légy türelemmel, és gyere, keressünk, halásszunk egy kicsit a zavaros éterben. Ez a te rég! szenvedélyed, biztos azért voltál most Is munka nélkül, mert piszkos ügyeket fogtál ki. No, most nemcsak hogy szabad, hanem én ezért fizetlek. Nem tellett bele negyed óra, Leroy felkiáltott: — Megvan, ez lehet az. Állandó rövid jelzés, és itt van, bevettem a távolságot is, húsz mérföldnyire van innen, és egy közepes utasszállító hajó sebességével halad Cornwall felé. — Bravó! Nagyszerű! Most pedig sétálj egyet a fedélzeten. Phll elmosolyodott. Megértette, miért kell távoznia. Daniéi bekapcsolta az adót, és egy négy másodperces rejtjeles jelentést küldött az éterbe. Kikapcsolta a készüléket és felsietett a hajóhídra. — Mr. Dampsey, megérkeztünk! — mondta Newton a hangszóróba. Harway a kapitányhídrá sietett, és átvette a kormánykereket. Az említett „hajógyár“ egy . különös, mély fjordban húzódott meg. Csupán négyen várták be a hajót, négy katonatiszt. Newton roppánt kényelmetlenül fészkelődön a helyén, amikor feljöttek néhány szóra meg egy pohár jeges whiskyre. Beültek a szépen berendezett szalonba, és csupán Harway-val váltottak néhány szót. Newton nagyon furcsán érezte magát, hisz nemrég még ő is hozzájuk tartozott, most pedig... De akkor lepődött meg csak igazán, amikor a lövegeket meglátta. Nem az eredeti régi tínusú ágyúk voltak ezek, hanem egy egész új felszerelés, amilyet még ő sem látott soha, még képen sem. Nem is tudta, hogy létezik ilyen. Elég körülményesen szerelték föl őket, de minden matróz odaadőan dolgozott, és estig megvoltak vele. A King XY kifordult a fjordból, és nem telt bele negyed óra. bentről. a kis barlang irányából, hatalmas robbanás hallatszott. — A „hajógyárnak“ nyoma sem maradt — mondta csendben Harway és szivarra gyújtott. — Sajnos, néha fej kell áldozni ezt-azt, hogy a terv sikerüljön. 7. Londonban az Exmoor Street sarki különítmény helyiségeiben egyedül a főnök, Mark Dawidson volt. A legújabb rendeletet olvasta már vagy tizedszer: „Dániel Harwayt mindenáron elfogni, vagy megsemmisíteni. Az ellenség soraiba igyekszik. Jelentést kérünk a parancs célbaviteléről!“ Igen, most már nyilvánvaló, hogy Harway eladta magát, pedig hát mindent előre kiszámítottak, minden azt mutatta, hogv sikerülni fog a dolog. Ilyesmi még nem történt meg, a mióta ő, Mark Dawidson az eszét tudja: hogy egy alantas megtagadja j&z engedelmességet és hogy az ellenség soraiba szökjön. És milyen könnyű kiadni a parancsot: Harwayt elfogni, Harwayt megakadályozni. Harwayt megsemmisíteni! Ogy írják ezeket a parancsokat, mintha légyről vagy patkányról lenne szó, nem pedig Daniel Harwayról, az angol kémelhárítás történelmében a legagyafúrtabb, legveszélyesebb fickóról. Dawidson előtt összefutottak a sorok. Hol keresse ezt a fenegyereket? Svmp emberei közül négy a kórházban fekszik, a különös autószerencsétlenség áldozataként. Egvet a taxiban véletlenül agyonütött, aztán még négyet ripityára ve.rt. Ez ellen az ördög ellen egv egész hadsereg sem elég. Ezt atombombával sem lehet megsemmisíteni. És égy biztos: nyugdíjaztatása helyén volt. Az utóbbi eseményekből ítélve, kitörölhetetlen nyoma maradt a náci laboratóriumokban átélt kínzásoknak mind lelkületében, mind jellemében. És lám, éveken keresztül a legcsendesebb londoni csavargóként ismerté mindenki! Most kitört, és ez rettenetes. f Folytatni1" ’ • „Tenager-tulipán“: Versei még a régi rigmuskák világát idézik. Költészetet nem találtunk bennük. Lebeszéljük. 9 G. I- Ipolyság (Sahy): Három verséből nem tűnik ki a tehetség. Mind gondolatilag, mind verstanilag rosszak. Egyelőre a tanulást ajánljuk! 6 „Talán majd egyszer“: Egyik verséből idézünk: / Céltalanul, értelmetlenül, habozva, / ballagtam az ősz karjaiba. / stb. A válaszunk: sajnos, nem! 0 „Minden relatív“: Kérjük, küldjön több verset, hogy jobban megismerhessük. % „Virtuozitás“: A versei érdektelen, suta próbálkozások csupán. A prózájában látunk fantáziát. Kérjük, küldjön prózai írásaiból. 0 „Genova“: íráskészsége van. írásaiban azonban egyelőre csak leír, de nem ábrázol. A láttatás művészetét kell eltanulnia. Biztatjuk! Jelentkezzen újra! 0 „Szeverin“: Versei egyelőre túl nyersek, darabosak. Hiányzik belőlük a költői látás láttatás. Témái megválasztásában is igénytelen. Ezek alapján a versek alapján csak lebeszélni tudjuk, persze csak az írásról. Hogy jobban higgyen vé leményünknek, olvassa el néhány sorát nyomtatásban: / Zo máncozott vakolat / csügg a fejem felett. / Félek! / Megmarja az idő a meszel, / és rá- pottyan gondolkodó fejemre. / stb. Nagyon rossz! .Q „703“: Ha részletesebb vé leményt akar, keresse fel szerkesztőségünket. Így csak annyit mondhatunk — versei éretlenek, pontosabban nem is versek! Lebeszéljük! • # „Versek“: Nem versekl (4) Mit mond a meggyilkolt Minorenti menyasszonya Érdekes, hogy Massimo Minorenti vőlegény volt. Annak idején eljegyezte a 29 esztendős jugoszláv származású Zo- rica Milosevicset. A Milosevics név nem ismeretlen a nyugati világ botránykrónikájában. Zorica Milos Milosevicsnek, Alain Delon testőrének a húga. Mint ismeretes, Milos Milosevicset 1966-ban Hollywoodban rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Zorica egy éjszakai lokálban ismerkedett meg Massímo- val, ahová csupa gazdag ember és filmcsillag járt. Azt rebesgetik, hogy Massimo körül nagyon sok nő forgott. Vonzó, csinos, jó megjelenésű fiatalember volt. Zoricával rövid időn beiül összeköltöztek. Zorica tartotta el a jövedelem nélküli diákot. — Anna Falarinoval Massimo 1969 újév napján ismerkedett meg — mondja Zorica Milosevics. — Két nappal azelőtt összevesztem vele, amikor közölte, hogy meghívást kapott Masaro márkitól. Itt került sor a végzetes találkozásra Anna Falarino és közötte. Nem akartam elhinni, hogy Massimo a márkiné szeretője lehet. Csak akkor döbbentem rá, hogy az lett, amikor kihallgattam egyik telefonbeszélgetésüket. Ezután bizonyos voltam benne, hogy kettejük kapcsolata több a barátságnál. Sőt, Massimo odáig ment, hogy egyszer felkért, menjek vele a Casatl villában folyó orgiára. Megsértődtem. Azóta csak kétszer láttam őt. Mit mond a pszichológus Eredekes észrevételei vannak a Casatl-üggyel kapcsolatban Fausto Antoninl professzornak, a római rádió pszichológusának: — Casatl márki bizonyos szexuális eltorzulásokban szenvedett. Talán az elfojtott homoszexualitás volt az, amely magában hordta a megvetést, mert vágyát nem elégíthette ki. A nőt csak eszközként használta, hogy a férfival való viszonyát figyelve, kielégülést nyerjen. — Mi a véleménye, professzor úr, a fényképvelvételek- ről, Casatl márki különös hobbyjáról és a feleségéről, aki ellenvetés nélkül teljesítette férje óhaját? — Ami az asszonyt illeti; hogy a szépségével és a testével kérkedik valaki, az még nem rendkívüli. Csak akkor beszélhetünk abnormalltásról, amikor a teste mutogatásával valami előnyökre törekszik. Egyébként a fényképek 90 százaléka egyszerű nudista felvétel, csupán 10 százaléka ábrázolja Anna Casatlt szexuális aktivitás közben. Ez arra vall, hogy a furcsa szórakozás kezdeményezője Casatl márki volt, és pusztán az ő beteges hajlamainak kielégítésére történt minden. — Mivel magyarázható akkor, hogy a márki nem tudott uralkodni magán, amikor észrevette, hogy felesége beleszeretett Mlnorentibe. — Nem osztom azok véleményét, akik azt állítják, hogy Anna Casati szükségét érezte forró szerelme felfedezésének, és emiatt került sor a végzetes eseményekre. Inkább a márki által ráerőszakolt furcsa sors elől akart menekülni. Casatl márki Is nyilván ezért folyamodott a végső eszközhöz. Az olyan típusú emberről, mint Casati volt, nem feltételezhető, hogy féltékenykedne. Hogy is lehetne féltékeny az az ember, aki maga intézte úgy, hogy felesége intim kapcsolatba kerüljön más férfiakkal? Casati márki nem azért nyúlt fegyverhez, mert a felesége szerelemre gyulladt egy másik férfi Iránt. MI több, nem Is Ismerte ezt az érzést. Bizonyosra vehető, hogy azért folyamodott a végső eszközhöz, mert felesége és Minorenti megtagadták az engedelmességet. A Casatl márkihoz hasonló embertípus hirtelen haragú és betegesen irtózik attól, hogy elveszítheti a tekintélyét. Ez lehetett Casati márki végzetes tettének közvetlen Indítéka. Temetés fényes pompával Casatl márki és neje tetemét fényes ceremóniával helyezték el a családi sírboltban. Massimo Minorentit minden külsőségek nélkül hántolták el egy egyszerű sírban a temető más részében. Apja temetésén megjelent húszesztendős lánya, Anna Maria Casatl is. Természetesen nem térhetett ki a kíváncsi újságírók kérdései előtt. — Halvány fogalmam sem volt apám és a mostohám furcsa életmódjáról — jelentette ki Anna Maria Casatl, az óriási vagyon egyetlen örököse. Látszott rajta, hogy az ügy nagyon mély nyomokat hagyott a lelkében. (Befejezés következik) Zorica Milosevics, Minorenti menyasszonya (balra) és Anna Maria Casatl, a márki 21 éves lánya, a hatalmas va gyón egyetlen örököse.
