Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-16 / 7. szám
a I Egy csipet ■ ■■ o» J2 IO <o a (Befejező rész) — Régen történt? — Nem is olyan régen, 1937. november 21-én. A születésnapi ajándékokkal még ráérnek. — Eredetileg milyen pályára készült? — Zenésznek. Miskolcon zeneiskolába jártam, majd a Zeneművészeti Főiskolán oboát tanultam és közben a Pénzügyörök zenekarában játszottam addig, míg nem kezdtem énekelni. — Nem bánta meg, hogy nem maradt az oboánál? — Nem, de vannak, akik más véleményen vannak és azt mondják, hogy sokra vihettem volna. Egyszer például — amikor itthon már elég sok lemezem forgalomba került és külföldön is több helyen felléptem, — valahogy Miskolcra kerültem és találkoztam egy régi jó zenetanárommal. Kedélyesen elbeszélgettünk, s a végén így szólt hozzám: „Látod, látod, János, ha a színház zenekaránál maradtál volna, akkor most már legalább a fél város ismerne." Látja, hogy mit veszítettem? — Mégis, miért adta a fejét az éneklésre? — Egy szóló oboista nem j nagyon válogathat. Persze, ha focista lettem volna vagy gebines, vagy valami ehhez hasonló... Egyszer, ha emlékezetem nem csal, 1960. december 25-én egy bálon elénekeltem, hogy Tu sei ro- mantica, és rövidesen lőttek az oboának. Aztán jött az első siker, a Micsoda nagyszerű dolog és az első hullámvölgy, amikor már azt hittem, hogy nincs más választás, vissza az oboához... — Mire gondol, ha meglát egy kislányt a zongoránál? — Nagyon, nagyon sokat köszönhetek neki, csak hálával gondolhatok rá. Tulajdonképpen ez adta vissza az önbizalmamat. Ezután következett az Örült, Mi férfiak stb., stb. — Könnyezett már egy nő miatt? — Nem. Pedig nős vagyok... / — Azt mondják, hogy a házasság a szerelem sír- < ásója... — Nem igaz. Csak egy kicsit megnehezíti a dolgot. Két embertől függ... — Sajnos — szőlt közbe az asztaltársaság egy tagja. — Albert Flórt és Horváth Zoli kardvívó világbajnokot hívtam tanúnak, ők a megmondhatót, hogy nem bántam meg. így mondta, s ezek után nem tudom, hogy azt nem bánta-e meg, hogy őket hívta tanúnak, vagy azt nem bánta-e meg, hogy megnősült. — Ogy látszik, nagy futballrajongó. — Tetőtől talpig. Es ha már itt tartunk, visszatérve az előző kérdésre, azért előfordul, hogy ellágyulok, mert alapjában véve romantikus lélek vagyok. Például egy szép focigyőzelem után. Sajnos, erre az utóbbi időben nem nagyon került sor. — Fradi? — A legjobb csapat. — Most is? — Nekem mindig. — A magyar válogatott? — A magyar válogatottról vagy Jót, vagy semmit, persze voltak szép idők... — Ha tehetsége lenne hozzá és módjában állna választani; focista vagy énekes? — Énekes-focista. Az lenne ám a kasszasiker. Sam- ny Davis vagy Tom Jones jöhetne labdaszedőnek. — Milyen sportot űz? — Hát ha lehet így nevezni — ezt azért mondom, mert többnyire csak hébe-hóba jutok hozzá — a focit meg a vitorlázást. A Balatonon van egy kis jachtom. — Tényleg. Ez a show Katival azt jelenti, hogy szakított Hofival? — Nem. Csakhogy Magyarország kis ország, még a legjobb műsor sem mehet évekig. Show-ból is megárt a sok. Ezért jó időnként frissíteni. De mihelyt hazatérek, máris hozzálátunk az új Hofi-Koős-show megírásához. — Hogy készül egy ilyen Hofi—Koős-show? Vacsorafőzés közben kamasz fiát korholja az édesanya. Találkozott ugyanis az osztályfőnökkel,' és nem sok jót hallott fiacskájáről. Megnézte az, ellenőrzőjét és nagyon megharagudott, mikor látta, hogy újabb beírás árulkodik csemetéje csin- talankodásáról. v — Édes fiam! Tönkreteszed az idegeimet! Mondd, mikor változol már meg? Mi lesz így be-' tőled? A gyerek bűnbánóan lehajtja fejét s nem szól. A sürgetésre — megfogva az ajtókilincset — csaló ennyit mond: — Ne aggódj, mama. Ideggyógyász leszek! —0— A legújabb hírek szerint nyugaton egy hang-- lemez-hamisító bandát lepleztek le. Várható volt. Míg a legtöbb pénz értéke megy, mendegél lefelé, úgyhogy már nem is érdemes hamisítani, a jó hanglemez biztos üzlet. £s az a- bizonyos banda csak jó hanglemezeket hamisig tott. No ná...! Megszervezte a legnépszerűbb pop-* felvételek „élethíí“ lemásolását és árusítását. Fejedelmi nyereséggel dolgozott. Nem csoda, mert én sem nagyon utasítanék rissza egy „hamis“ Tom Jonest vagy Beatlest... (pi) — Az ötletek többnyire Gézától származnak. Ragyogó elme, pedig ki sem néz belőle, mi? A külsejéből ítélve akár banktisztviselő vagy agronómus is lehetne. Szerencsére se nem ez, se nem az. Elég az hozzá, hogy amikor előáll az ötletekkel, akkor nekiülünk, és olyankor show-gor ide, show-gor oda, mese nincs, megírjuk a műsort. Olyan az ő vagy az én lakásom, mint egy show-hivatal és sűrű show-hajtások közben megszületik a show. Mert fenemód komoly dolog ám egy ilyen másfél órás marhaság megírása. Sok minden történik, míg sólet, pardon show — lesz belőle. Időnként hajba is kapnánk, csak hát a Géza fején nem nagyon van mit megfogni, és ezért inkább tréfával ütjük el a dolgot. — Hogy nevezné ezt a műfajt, ezt a hogyishívjákot, ezt, ezt a marha-show-t, amelyet Hofival művelnek? — Hát csakis show-nak. A hagyományos értelmezésétől eltérően azonban a mi show-nkban a zene és az ének mellett a humor is fontos szerepet játszik. Igyekszünk fontos társadalmi mondanivalót is belevinni. — Kihez hasonlítaná Hofit? — Hofit csak Hofihoz lehet hasonlítani. — Legközelebbi tervei? — Turné a Szovjetunióban az Express-együttessel, Aranyszarvas Fesztivál Romániában, a Hofi—Koós-show összeállítása, bemutató — valamikor júniusban. — Távolabbi elképzelések? — Szeretnék musicalt csinálni. Ez minden vágyam. Persze, ez sok tényezőtől függ. Színészi ambícióim is vannak, sőt szilárd elhatározásom, ha abbahagyom az éneklést, - a színpadot választom. Esetleg filmezés. Távollétemben mutatták be első nagy filmemet, A gyilkos a házban van címmel, melyben Kloss kapitány, vagyis Stanislaw Mikulski is játszik. A filmezéssel kapcsolatban van egy kellemetlen emlékem is. Tatán filmeztünk, éppen nyeregben ültem, amikor Hofi olyan marhaságot mondott, hogy a lovam megbokrosodott tőle, leestem és eltörtem a karomat. Hofi megvigasztalt, hogy minden ló legfeljebb csak háromszor boilik meg. — Milyen emlékekkel távozik Csehszlovákiából? — Csehszlovákiában pályafutásom leghálásabb és legnagyszerűbb közönségét ismertem meg. Lehet, az is közrejátszott, hogy ismernek a televízióból, meg nagyrészt magyar közönség előtt léptünk fel, de olyan tapsot kaptunk mindenütt, amilyent még soha. Mindig hálával gondolok majd vissza erre a turnéra és ígérem, hogy igyekszem majd minél gyakrabban visszatérni ide. Hofival együtt. Hadd lássák a saját szemükkel, hogy mit el nem bír ez az öreg sárgolyó. PancsaésBori Két becenév, mindkettőt nagy szeretettel ejti ki a MATESZ kolektívája. Két kedves kollégánk, Petrécs Anna és Boráros Imre személye rejtőzik a becenevek mögött. A Csallóköz legészakibb, illetve legdélibb csücskéből indultak el a világot jelentő deszkákra. Komáromban (Komárno) a MATESZ-ban találkoztak, megszerették egymást és egy életre is partnerekké váltak. A szimpatikus fiatal színészházaspár a Magyar Területi Színház tehetséges felfedezettjei közé tartozik. Kezdetben csak kis szerepekben mutatkoztak. Pancsa a Szent Páter esernyőjében még kiscseléd, Bori pedig Vibra Gyurka. Aztán szerepről szerepre, évadról évadra nőtt a színház bizalma, és jöttek a nagyobb szerepek. Már három éve házasok, de a színpadon még soha nem alakították ezt a szerepet. A kedves és vidám Szalmakalapban a Helénke szerepét játszó Petrécs Anni már a Ferdinán- dot alakító Borárns Imre menyasszonya, de még nem férj és feleség (képünkön). Az 1971-es esztendő ezt az örömet is meghozta számukra. Színházunk újdonságában, Raffai Sarolta magyarországi írónő Diplomások című színművében már férj és feleség a kedves színészházaspár. Boráros Imre Arató Kálmán vidéki orvos szerepét, Petrécs Anna a feleségét, Ritát játssza majd a darabban, amelynek bemutatója február 2B-án lesz. Petrécs Anna 1965 tavaszán került a színházhoz, a Kismadárban és a Rozsdatemetőben kapott egy-egy epizódszerepet. A lőcsei fehér asszonyban Krisztinát, a lőcsei bíró lányát alakította. A Liliom című Molnárdarabban bájos leányalakot vitt színpadra, az utolsó képben, Lujzikát, Liliom leányát. Aztán jött a „mélyvíz“ — Petrécs Anna kapta Frederico Garcia Lorca Bernarda háza című drámájának egyik főszerepét, Adela alakjának megformálását. így nyilatkozott a műsorfüzetünkben: „Nem akarok „nagyot alkotni“, de mindenképpen arra törekszem, hogy mindazt a poézist, folklórt és drámai szenvedélyt, amelyet Lorca megrajzolt Adela alakjában, erőteljesen ábrázolhassam.“ És jöttek sorban a kisebb-nagyobb szerepek: a Salem! boszorkányok Bettyje, az Ének a romok felett fiúja, 1989 őszén Solovié Ez aztán a meglepetés e. vígjátékának leányfőszerepe és Dolly az Anna Kareniná- ban. Az 1970-es év nagy sikerű darabjában, a Szalmakalapban már főszereplő, ö az a bizonyos Helénke, aki boldog... Nagyszerű alakítás, telitalálat... A nagy műtétben ismét bájos leányalakot vitt színre, Máját, a kis úttörőlányt. —■ Szeretnék már asszonyt, fiatalasszonyt játszani. Már néha azt hiszem, hogy nem bíznak bennem — Így panaszkodott. Hát most asszony lesz a lányból a Diplomásokban, éspedig a férje oldalán. Boráros Imre életútja a MATESZ-ban sikeres és változatos. Az Ilyen nagy szerelem című Kohut-darabban debütált. A Haramiákban Hermannt játszotta, az intri- kust, de nem ez az igazi szerepköre, már akkor látszott. Túl szimpatikus alkat ahhoz, hogy ellenszenves legyen. A Rókák, jó éjszakát c. drámában, Károly szerepében is ugyanezt a benyomást keltette. Aztán jött a nagy lehetőség. A Szent Péter esernyőjében Vibra Gyurit, a kedves, szimpatikus, fiatal ügyvédet alakította sikerrel. Ezt követte a Dandin György című Moliéra vígjáték mulatságos Clitander grófja, a Rejtélyes körülmények között c. krimi újságírója és a Világ négy sarka című Lahola-darab egyik szerepe. Ű volt színpadunkon a sikeres Liliomfi végtelenül mulatságos és kedves ifj. Schwarza (első énekes szerepe), majd a Leszámolásban Polevoj főhadnagy és a Rómeó és Júlia e. jubileumi darabban Páris grófja, A Szent Antal csodája c. vígjátékban ő Gusztáv úr, az örökölni vágyó polgár, a Hazudj igazat c. Wilde-komédiában az egyik férfi főszereplő, az Isten, császár, parasztban a huszita küldött a Handabasában Rigó, ismét énekes szerep. Az 1969—70-es évadra fizetetlen szabadságot vett ki, és mint táncdalénekes nagy sikerrel szerepelt Szlovákia városaiban. Kellemes hangjával, kitűnő előadóképességével belopta magát öregek-fiatalok szívébe. Dohát a pódium csak pódium, a színpad az „igazi“ „.így érzi Boráros Imre és már a fizetetlen évad letelte előtt visszatért a színpadra, és Ferdinand szerepét Játszotta a Szalmakalapban. Kitűnő Játékát és kellemes hangját végre együtt is érvényesíthette. A Szalmakalap ut^p a Bánatos örökösökben Mica szerepét, a léha fiatalembert játszotta. Most készül dr. Arató szerepének megformálására. Két fiatal művész — két életút. Sikerek, kis és nagy szerepek, dolgos köznapok és ünnepnek számító bemutatók, ezek jelzik ezt a két életutat. (Sj) }
