Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-09 / 6. szám
Középiskolások sportja Szőköl Imre, a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Gépészeti és E- lektrotechnikai Ipariskola diákja írja: Iskolánknak sajnos nincsen saját tornaterme, s ez nagyban gátolja sportolóinkat a felkészülésben. A téli alapozást a tavaszi edzéseken i- gyekeznek bepótolni — ha ez egyáltalán lehetséges. Sok ezért az atlétikai szakosztály gondja, melyet Albert tanár elvtárs vezet, de ugyanezt mondhatják Nógel tanár elvtárs labdarúgói is. (Kivéve azokat, akik valamelyik kassai egyesülettel alapoznak). Télen az asztaliteniszezők és a sakkozók élik világukat iskolánkon. Az asztaliteniszezők — akiket Kupecz tanár elvtárs vezet — elérték eddigi legszebb sikerüket: a fiúk a negyedik, a lányok a második helyen végeztek azon a versenyen, amelyen nemcsak a kassai középiskolások vettek részt, hanem az eperjesiek (Presov), trineciek és ostra- vaiak is. Mindkét első helyet az NHKG Ostrava versenyzői nyerték. Az egyéni versenyben is folytatódott a sikeres szereplés: Gecse harmadik, Koncz hatodik, Csákvári tizedik lett a fiúknál, a lányoknál Katócs Ágnes a harmadik, Paluscsák Edit az ötödik helyen végzett. — Érdemes volt tehát edzeni. Tél révén iskolánk tanulói hagyományos sítúrán vesznek részt Dobsinán. Osztályom, a III. C január végén ment síelni. Legközelebb a sakkozók tevékenységéről számolok be. Benge Klára, Nagymegyer (Calo- vo): A Nagymegyeri Magyar Tannyelvű Középiskola januárban rendezte meg a hagyományos kosárlabda-bajnokságot. Nagy volt az érdeklődés, 88-an vettek részt a bajnokság mérkőzésein, de szurkoló is akadt bőven. A lányok csoportjában a III. B győzött az I. A-B-C és a II. A előtt. A fiúknál az egyesített III. B-C csapata nyerte az aranyat; megelőzve a II. A-t és a III. A-t. A legeredményesebb kosarasok a gólkirályok voltak. A lányoknál Faragó lett első Kosár előtt, a fiúknál Cséfalvay Kürtyt és társait előzte meg. A járási bajnokságon az alábbi játékosok képviselik iskolánk színeit: lányok: Faragó, Varga, Forró, Németh, Kosa, Győry, Sándor, Méry, Kosár; fiúk: Cséfalvay, Kürthy, Morva, Kulcsár, Fehérváry, Sipos, Lakatos, Molnár, Horváth. A győzteseknek és Michnya Ferenc tanár elvtársnak gratulálunk és sok sikert kívánunk a járási fordulóban. ^ -...» H ZSEBREGÉNYÜNK Paul Castel: (2) RCKX Becsvágy? Kétségtelenül. Mint minden rangelső, így Merckx is büszke csapata tagjaira, megköveteli a tekintélytiszteletet és hihetetlenül igényes. Ogy uralkodik ebben a sportágban, mint annak idején XIV. Lajos király udvarában. Ha valaki megtenné, hogy megnyerjen egy versenyt, amelyet ö tartott fenn magának, ez sértené önimádatát, s olyan k'h>Tás lenne, amelyet igyekezne minél előbb visszafizetni. Az igazság az, hogy ilyen sikerről Merckx nem is álmodott. Igaz ugyan, hogy ennek érdekében minden tőle telhetőt megtesz. Nagyon szigorú diétát tart s szinte már nevetséges aggodalommal foglalkozik járművével, ápolgatja annak legapróbb alkatrészét is. Semmiről sem feledkezik meg, semmit sem bíz a véletlenre. A legjobb orvos, ápoló és masszőr gondoskodik róla. Nem találjuk meg nála a dilettantizmus legcsekélyebb nyomát sem, pedig ez a tulajdonság az élsportolók többségének jellemzője. Ha nem tartana attól, hogy nyilvánosságra kerül, legszívesebben kerékpárjával aludna. Eddy csak nagy néha mosolyodik el, s szinte alig van kedvtelése. Az olvasás untatja, ezért inkább nem is olvas. Keresztrejtvényt nem fejt, mert ez idegileg kimeríti; nem tréfálkozik, mert nem ilyen a természete; moziba nem jár, mert nem szeret sokáig egy helyben ülni, s szomszédainak fel kellene állniuk, ha ki szeretne mennie. Ha Merckx otthon tartózkodik gyönyörű villájában, melyet a Brüsszeltől negyedórányira levő Trevorenben építtetett a Royal Golf klub és a Közép afrikai Etnológiai Múzeum közötti részen, idejét kisleánya, Sabrina kényeztetésével, Tuck nevű dogja sétáltatásával tölti, vagy pedig a földszinten ellenőrzi kerékpárjait. Minden tekintetben pedáns ember, lázasan készül nagyszerű teljesítményeire s télen óriási erőtartalékot gyűjt, amelyet aztán a nyár folyamán hasznosít az országutakon. — Nagyon kedves — mondja a felesége, Claudine Acou, egy néhai versenyző lánya — igazán nagyon kedves, csak kissé zárkózott és sokkal bátortalanabb, mint azt bárki is elképzelhetné róla. Merckx Belgiumban nemzeti hősnek számít. A flamandok és vallonok megfeledkeznek nézeteltéréseikről, és egyértelműen bálványozzák. Ez viszont problémát jelent számára, például a kislánya részére olyan nevet kellett választania, hogy az ne legyen se flamand, se vallon, s hogy mindkét nemzet meg legyen elégedve, Sabrinának nevezték el. Ezzel az örökké nyugtalan, ideges emberrel, aki a verseny előtt rosszul alszik, akit felidegesít a legkisebb részletkérdés is, minden valószínűség szerint nem könnyű élni. De Acau Claudine, aki maga is kerékpárversenyző lánya s aki ezenkívül még psichológiát is tanult, annyira jól ismeri a kerékpárversenyzők között uralkodó légkört, hogy a férje bogaras megnyilvánulásai egyáltalán nem lepik meg. Merckx csak a kerékpárnak él, erre gondol, erről beszél, álmodik. Míg Anquetil például érdeklődik minden iránt, szívesen beszélget mindenről s habozás nélkül válaszol a legbalgább kérdésekre, Merkxnek azonban egyáltalán nem tetszik, ha a beszélgetés letér az általa tökéletesen ismert ösvényről. Mikor beszélgetésünk kezdetén, főleg azért, hogy megtörjem a jeget, a „fouche“-ról vagyis Poulidorról, a doppingról vagy a kerékpárról beszéltem, mosolygott s úgyszólván felszabadultan beszélt. Mikor azonban megkérdeztem, mit olvasott az este, vagy felvetettem a kérdést, hogy mit gondol, hamar vége lesz-e a vietnami háborúnak, vagy észlel-e különbséget a pornográfia és az erotika között, a kérdések felingerelték. Anquetil az ö helyében ügyesen elkerülte volna az egyenes választ. Merckx viszont ellenséges pillantást vetett rám. — Igen, a hivatásommal meg vagyok elégedve. Bizonyára olyan vagyok, mint a többiek. Néha szenvedek, néha félek. Akkor is kerékpárversenyző lettem volna, ha csak a harmadik vagy a huszonhetedik helyezést értem volna el. Hogy az elsők érvényesülhessenek harmadikokra és huszonhetedikekre is szükség van. Ezután egyszerre izgatott lett, mindamellett nem viselkedett egyáltalán gorombán. Sokkal jobban hozzászokott már az újságírókhoz, semmint elvesztette volna az önuralmát. De az alig észrevehető jelek alapján, a hanglejtéséből, ahogy megkérdezte, hány óra van, ahogy egyik lábáról a másikra topogott, ahogy az ajtóra tekintgetett, észrevettem, hogy már szeretné az egészet befejezni. — Az újságíró, aki sportolót keres fel, csak az általa űzött sportágról beszéljen — mondta oktatólag minden további magyarázat nélkül. Ennek ellenére később nyilatkozott kedvteléseiről, például a gyorshajtásról (280-as Mer- cedesével 180 km-es sebességgel jár), a labdarúgásról (különben az anderlechti csapat szurkolója), Salvatore Adamoról és az olasz ruhákról. — Szokott álmodni éjszaka? — Soha, uram, csak a versenyek előtti éjszakákon. — Miről álmodik? — A versenyről. — Ki választja ki nyakkendőit? — A feleségem. — S a felesége ruháit? — ö. — Cszreveszi-e egyáltalán a felesége új ruháit? — Hm... — Aláteszi-e a széket, ha asztalhoz ül? — Azt nem. Udvarias vagyok, de nem eny- nyire. Merckx titka, hogy nincs titka. Éppen azért, mert Merckx hivatását tökéletesen, hivatásszerűen űzi, azzá lett, amivé, ezért uralkodik könyörtelenül a kerékpárosok világában, kétség- beesésbe kergeti azokat, akik a szemére hányják, hogy ezt a sportágat tönkreteszi, hogy mindent elsöprő előnyével csökkenti annak érdekességét. Minden korosztályban feltűnik egy versenyző, aki kiválik kortársai közül, előretör, rangelső lesz, egy udvartartást kitevő szolgahadra téve szert, korlátlanul uralkodik korszakában. Ez a folyamat mindig hasonló volt, kezdve Bottechiéktűl, Magnovéken, Bobetéken, Kubleréken, Kobletéken, Bartaliéken, Coppié- ken és Anquetiléken keresztül egészen Merckx- ékig. Kezdetben adva van egy becsvágyó s a kerékpározás számára nagy fizikai képességekkel megáldott fiatalember. A többiektől jobb megfigyelőképességgel rendelkezik, jobban készül fel, jobban tud tűrni, s anélkül, hogy ezt kimutatná, mind a kitartás, mind az intelligencia és becsvágy terén jobb eredményeket mutat fel. Éppen az teszi őt rendkívüli bajnokká. Merckxnek, hasonlóképpen Anquetilhez, mindenki ellenszenves, aki az országúton ellenszegül vele. A belga fiú taktikája viszont egyoldalúba Állandóan támad, rátolakszik ellenfelére, lelkileg kimeríti támadásaival s végül utolsó ütésként teljesen elhagyja. A mód, amellyel tavaly megnyerte a Tour de France- ot, tökéletes példája Merckx módszerének. Az első útszakasztól kezdve támadott és vetély- társaiban ilymódon állandó kétségeket ébresztett („Ha ez így hajt — gondolták —, akkor átkozottul sok erőtartaléka lehet.“). Huszonegy útszakaszon keresztül ugyanilyen módszert alkalmazott, síkságon, hegyre fel, sőt hegyről le is, amikor Merckx miatt a legtöbb aggodalomra volt ok, éppen ő volt az, aki a harcot provokálta, s elhagyta mindazokat, akiknek eszükbe jutott őt bosszantani. Minden reggel, amikor az újságírók sorba látogatták ellenfeleit (Poulidort, Pigeont, stb.), azt hallották ezektől, hogy „ma megcsiklandozzuk a talpát!“ Csakhogy! Alig indul meg a verseny, máris kibontakozik az első küzdelem. Ki kezdeményezte? Bizony Eddy Merckx. Higgyék el, hogy ez gondolkodóba ejti a harci vágytól legjobban égő s a küzdelem feladására legkevésbé hajlamos versenyzőt is. Huszonkét versenyszakaszon át csak arról hallottunk, hogy „henceg“. Hogy őt is utoléri egyszer a gyengeség, amely elöl előbb-utóbb senki sem menekül. ( Folytatjuk)A hetvenes évek ökölvívója Lagutin (jobbról) olimpiai bajnokságot nyert és a szovjet ökölvívó-iskola egyik leghíresebb képviselője. Elmondható, hogy az utóbbi évek amatőr ökölvívásában a Szovjetunió játszotta a prímet. Versenyzői sorra nyerték a nemzetközi bajnokságokat. Legfrissebb sikerük az Egyesült Államok legyőzése. A siker annál értékesebb, hogy az összecsapásra az Egyesült Államokban került sor. Számos szakember töri a fejét azon, mi a szovjet ökölvívók sikereinek titka. Tanulmányozzák a szovjet ökölvívó-iskolát. A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint a kiváló erőnlét, mások szerint a kiváló technika a fölény oka. Mindkét megállapításban van igazság. De az i- gazi ok a tömegességben keresendő. Elmúltak az idők, amikor csak moszkvai vagy le- ningrádi bokszoló nyert aranyérmet a bajnokságon. Üj központok jöttek létre. Ma már az sem ritkaság, ha a bajnok petrozavodszki, szaratovi vagy volgo- grádi. A konkurrencia eredményezi aztán az egyre alaposabb felkészülést. Vegyes harcmodor VEGYES HARCMODOR Amikor Ogurenkot, a neves szovjet szakértőt megkérdeztem, mi jellemzi majd a hetvenes évek bokszolóját, elmosolyodott: „Az élenjárók kiváló fizikai és pszichikai erőben lesznek, és ismerik majd a vegyes harcmodor fortélyait. Nem okoz nehézséget számukra a közelharc. De a távolról bevitt ütések sem.“ Ogurenkoval egyetérthetünk. A szovjet ökölvívás legjobbjai képzett, művelt emberek. Az 1964-es tokiói olimpia győztese, Popencsenko például a technikai tudományok kandidátusa. A kétszeres Európa-bajnok, Frolov pedig elektromérnök. Az általános vélemény szerint nem az erő a fontos a ringben, hanem az ész. Lagutin, Sokolov vagy Poz- niak egyaránt jól bírja a közelharcot vagy a középtávolságból folyó ütésváltást. A HARMADIK MENET PROBLÉMÁJA A helyes erőbeosztásnak is döntő szerepe lesz a jövőben. Már csak azért is, mert egyre több a bokszoló, és egyre tovább tartanak a viadalok. A legutóbbi olimpia ökölvívótornája például két teljes hétig tartott. Ezek szerint a fizikai erőnek, illetve az erőnlétnek is döntő szerepe lesz. Kiselev szovjet ökölvívó nagyon közel állt Mexikóban az olimpiai bajnoki cím megszerzéséhez. De a harmadik menetre elfogyott az ereje, és más nyerte az aranyérmet. A NEMZETKÖZI RINGBEN A jövőben mindenki arra törekszik majd, hogy megtépázza a szovjet ökölvívók babérjait. A lengyelek, románok, olaszok, amerikaiak és a többiek egyre nehezebb ellenfelek lesznek. A tavalyi Európa- bajnokságon a nemzetek versenyében a románok egy ponttal megelőzték a Szovjetuniót. Fizikai erejükről híres bokszolóik meglepték a világot. Technikásak lettek. Denisov, az AEBA elnöke a következő mondattal jellemezte, mit vár a hetvenes évek ökölvívásától: „A szovjet iskola igyekszik megtartani vezető pozícióját. Érdekesebbek lesznek a versenyek.“ Borisz Olsevszkij (Klochan Károly)
