Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 4. szám
71 FORSYTE SAGA Hát itt van. Hogy mi? Uramisten, hát a Forsyte Saga. Csak azt sajnálom. hogy a jó öreg Galsworthy nem lehet közöttünk és nem szurkolhat velünk a tv képernyője előtt, hogy Frances vagy Helene, Irene vagy Soames, és ki kivel, mikor és hol. Ha élne, egész biztos örülne, vagy ráncolná a homlokát, mert ekkora őrületre nyilván álmában sem gondolt. Mindenesetre ilyenkor, amikor nincs foci, meg Liz Taylor is megnyugodott, meg Bardot sem hallat magáról, :neg a csészealjak sem röpködnek, meg — okulva a történtekből — Suhanekné is titokban csinálja, jól jön ez a kis izgalom. Már hallottam a villamosban meg a Szentháromság-templomban az igehirdetés alatt, hogy az a Helene mégiscsak egy közönséges kis nő, ha elcsavarta egy nős férfi fejét — mire a másik: mert a Frances rideg, számító nő, úgy kellett neki és Joe-nak teljes mértékben igaza volt. Szinte látom, hogy oszlik két, három, több táborra Joe-, Frances-, Helene-, Irene-, Soames- pártira az egész társadalom. És jönnek a családi viták, a válóperek, mert aki ürügyet keres, az könnyen talál. Egyelőre csak annak voltam tanúja, hogy a barátom felesége igy sóhajtott fel a Viktória- korabeli történet szemlélése közben: — Istenem, de szerettem volna abban a korban élni...! Mire a barátom sem volt rest és igy válaszolt: — Helyes. Akkor legalább nekem is nyugtom lehetne, mert már két méterrel a föld felszíne alatt pihennél. Azóta nem beszélnek egymással. Pedig egyelőre még csak Joe rúgta fel a Forsyte család ósi törvényeit. (palágyi) Mi az oka, hogy megszerettek a nézők? Talán az, hogy önmagamat is ki szoktam gúnyolni. Sőt! Csak magamat szoktam gúnyolni. £n úgysem sértődöm meg. Ezt persze mások kihasználják, és túlzásba esnek. Egyik kollégám gyengéd rosszmájúsággal azt terjesztette rúlam, hogy dicsekszem. — Képzeljétek — mondta —, a kis Kabos azt meséli, hogy legutóbb Rómában Gina Lollobrigidával és Sophia Lorennel ment karonfogva, és az emberek összesúgtak mögötte: „Vajon ki lehet az a két csinos nő ott Kabos oldalán?“ Mire való ez a túlzás? Szú sem volt Lollobrigidéról! Csak Lorennel sétáltam! A közönség egyszer ilyen, másszor olyan. Néha fagyos csendben üli végig a legjobb előadásokat is, aztán ugyanazon a napon, két órával később, egy másik társaság hasfájdulásig nevet. A kedvencei hihetetlenül népszerűek, de ha megharagszik rájuk ...! Hajaj!.., Egy időben az igazságügyi szervek egy időre kivontak a forgalomból. Van ugyanis egy kocsim, karamboloztam, és ezért ajánlatot kaptam egy biztonságosabb, bár kissé szűk lakásra. Amikor kijöttem, lámpalázam gadnak újra a színpadon? Egy magánszámot adtam ^ „ látszott. Csend az első csattanón^ívV/ diknál... Énekelni kezdtem. „Ott túl Kitört a taps. Visszafogadtak. Megnyertem egy ütközetet. „Élő“, egyenes, adás volt, a rendező peoig — ismerve, hogy az újrázások miatt mennyi „úszás“ lehet — nagyon szorosra fogta az időt, hajtott, egyre hajtott mindenkit. **A.*«£v Aztán egyszeri csak elfogyott az utolsó műsorszám *i,'*1 , múlva lent ülök a klubban, nézem az or at: nat axKor ugrik*«, in u la ti > a tizenkettesre. M elsietett mtisakvAiatt !&£<& iflepeltünk húsz perc irt. vagyok idősebb egy évvel. *V)Hogy miért vágyók kis Kabos, az érthető. Aki már láttad Veréb is madár Című szuperprodukciómat, talán a^Tis rájött. hogy miért hívnak egyesek vörös Kabos- nak. Azt azonban kevesen tudják, hogy én jószívű Ka , bős is vagyolg'^S^*^ Há^'egy fiUnhajj^SiAtten játszanak két szerepet, mind- kettejfr^gázsit kapnak. Mi légyen azonban akkor, ha egy olyan páratlafU^gurára van szükség, mint én vaAyokfcsáWásul igenis?épben? eztán én játszottam el mind a két szerepet. De 'VV*rt «m dűl, csak egyszeres bérért. ^ ’ef>v't$karékoskodni a gyártásvezetővállaltam el? A művészi alázat miatt, azonosulni kell. Aki madár, az vi Vv&VíV A népszerűség nagyon jó valami, de.*«zért néha tér es is. A.Vy. £♦**♦%?• “------,----------“-4, komorso.'ifes^ató+Xj a gyom tják, 4 gázböjlaMoirobbant, a fe Itam valamiI. ló munkások rám kiabálnak égj hes Megyek a színházba, kon rom, a kocsimat javítják, jem hasogat, alig aiudtam És akkor a rakodó muiíkft&ojt ram kiabálnak egy teherautó tetejéről, rám neveüttlW,-jnlegétilek. Azt várják, hogy mondjak vamfc'Yífo&tfUt*JüS?« ahogyan a színpadon. Nem bánthatom me^-i ratogetek, mondok valami vicceset, azt£n a gyomromra szorítom a kezem, nyögök és megyek.telibb, A tévé egyszer .tg készített arról, hogy a közhiedelem szériát, hogyan ólnak otthon a komikusok. Kazal, Kibádykós szerénynek nem mindig mondható személyem. '>*«&'•- ***' És soká ifimig ezt-a fllninf^s komolyan vették. Kaptam egy IeVd^^Mj hse !yh®lt%el k'dijslc a receptjét annak, amit főztem, mert ők i & akarják ugratni a szomszédjukat! VSK.V %$*> De higgyék el, nem ilpt^an rossz foglalkozás komikusnak lenni. Én mondóim, aki már egy jó néhány szakmát kipróbáltam. Voltam házmester, széntróger, postás, parkőr, buszkalauz, betörő, fusizó, madárszelídítő .. és voltam én kis kertészlegény (komolyan!). Suhanckoromban. De már akkor is színészkedtem... Egy nagy internátusbán laktam, ahol kifiguráztam a tanárok és a srácok jellegzetes szokásait. Sokszor hajnali négyig adtam műsort a fiúknak és pendliztem a székek, az asztal és az emeletes ágyak között... Hu, de röhögtek! Röhögtek akkor is, amikor meghallgatásra jelentkeztem a Magyar Színháznál, és egy drámai jelenetet adtam elő Shakespeare „Velencei kalmár“-jábél. Később tudtam meg, hogy úgy meghatódtak drámaisá- gomtól, hogy nevetés ellen zsebkendőt tömködtek a szájukba ... Aztán kaptam egy levelet: „Sajnos, komikusra nincs szükség!“ Hát ki akart komikus lenni? ... — A Pódium Kabaré pedig ezzel utasított el: „Nincs humora.“ Na, most melyik lábamra álljak? — kérdeztem magamtől. Aztán ráálltam mind a kettőre és már javában színész voltam, amikor egy alkalommal Gőzön Gyulabácsi körül settenkedtem a színésztársalgóban. Meg akartam ismerkedni a nagy mesterrel. „Hát te ki vagy?“ — kérdezte. — „Színész“ — feleltem. „Aztán tanulsz-e sokat?“ — „Igenis!“ — „Tanulj is, fiam, mert ezzel a pofával másképp nem viszed sokra... Ronda vagy ám, süsd meg ...“ — Meg is tanulom én szóról szóra a szerepeimet. De ha közben eszembe jut egy jó bemondás, azt be is mondom... Pedig az büntetendő cselekmény! Meg is büntetnek gyakorta 100—200 forintra. Igazán nem mondhatják, hogy olcsó humorom van ... Nem nézek ki annak, ami vagyok, de egy évvel biztosan idősebb vagyak. Ennek a tévé az okai Néhány évvel ezelőtt a szilveszteri műsorba apaitanyait beleadtak. Az egész programot a Kis Színpadról sugározták. s? Szabó Rózsi rózsacsokra Bécí! Bécil — kiabált férjének, s szája, mint egy diáklánynak fülig szaladt a nevetéstől. — Képzeld, otthon hagytam a rózsákat, amelyeket neked vettem. Kassától Loäonctg (Koäice, Luóenec) ezen morfondírozott. Eleinte mérgelődött, de aztán Inkább a humoros oldaláról nézte a „balszerencséjét". A losonci bemutató előadásra izgatottan készülődött az egész együttes. Évadzáró premier volt, kicsit ünnepélyesebb, mint a többi. Minek tagadni, lelke mélyén minden színházi ember nagy sikert várt. Szabó Rózsi a Cocteau-dráma után ebben a darabban nem szerepelt. Egy színésznőnél ki tudja jobban, hogy mit jelent egy virágcsokor az előadás végén, főleg ha azt váratlanul nyújtják át? Otthon felmérve az esemény nagyságát és a férj érdemeit, megszületett az elhatározás: a premieren (először a színészházaspár életében) Bécl, azaz Várady Béla rózsacsokrot kap Rózsitól. Béla az autóbusznál várta Rózsikát... Értetlenül nézett, mikor Rózsi azzal üdvözölte nagy nevetve, hogy otthon maradt a rózsacsokor. Végre a kusza magyarázatból megértette a férj, miről van szó, s ő is nagyot nevetett. — Hagyd már, Rózsika, így is megleptél. —0— Tulajdonképpen csak egy egyszerű mindennapi kis történet, amely a színház világában pár év múlva ki tudja, milyenné színesednék. Nem életbe vágó esemény, mégis jellemzi a színészek életét. És hogy ez az élet nem könnyű, arról már sokat hallhattunk tájoló színészekkel beszélgetve. Szabó Rózsi hétszáz koronás gázsiért szerződött a Faluszínházhoz, otthagyva a jól fizetett gyógyszerész laboráns állását. Sokat vállalt magára ezzel a lépéssel, nemcsak a hétszáz koronát, hanem a falujárást, a hideg öltözőket, ócska szállodákat... és az ezzel járó betegeskedést. Rózsi színésznő akart lenni már akkor, amikor színházat belülről még nem is látott. Moziba az anyja „lopta be“ kabát alatt. Két évig dolgozott a Faluszinháznál. Arbuzov Tányá- jára és Jirásek Vojnárnéjának cselédjére még ma is szívesen emlékszik vissza. A Faluszínház feloszlása után 1959-ben a komáromi (KomárnoJ MATESZ-hez szerződik. — Komárom... — mondja elmélázva —, Kérők Kisfa- ludytól, a Rozsdatemető, a Liliom, majd esküvő Bécivel, utána Bea (ma már nyolcéves iskolás lány). Szerettem Komáromot, az ottani közönséget és szeretem ma is. 1970 tavaszán a színészcsalád felkerekedik és Kassára (Kosice) jön — színházat alapítani. Pedig színházat alapítani nehezebb, mint királyságot, s ezt tudják ők is. Komáromban befutott színészek voltak, mégsem tétováznak. A hivatásérzet, a színészi erkölcs diktálta elhatározásunkat — mondja Szabó Rózsi. — Azt akartuk, hogy legyen még egy színház. Nem volt könnyű dolga Szabó Rózsinak az első idényben. Négy főszerepet vállalt. Mind a négy szerepben sikert aratott... A Két úr szolgájának Sroeraldinája sokáig emlékezetes alakítás marad számára. ».A nézők nem felejtik el egykönnyen a vérbő cselédlány viháncolását, amely a lírikusabb jeleneteknél finom költészettel volt átszőve. A színházkritikákban több dicsérő jelzőt olvashattunk a gömörhorkai (Gém. Hőrka) bemutató előadás után Szabó Rózsiról. A Rettenetes szülők c. Cocteau- darab Leonija újabb meglepetés a színházkedvelő közönségnek. Szabó Rózsi nála eddig még sosem tapasztalt sokszínűséggel alakította a végtelenül árnyalt, nagyon Igényes szerepet. A kritikák egy ű] szabó Rózsit emlegetnek. Színészt pályafutása alatt eddig mindig csak naiv cselédlányokat játszott, beleszorulva a „naiva kategóriába“ .... s ekkor jött a meglepetés. A szorgalmáról és kitartásáról közismert színésznő azonban nem pihen babérjain. Az új idényt Ismét igényes szereppel kezdte: Az altonal foglyok c. Sartre-darab Lénijével. — A színésznek sosem szabad berozsdásodnia — mondogatja és ehhez Is tartja magát. A kassal harmadik indulása azt bizonyítja, hogy Szabó Rózsi még nem rozsdásodik, még sok közölnivalója van — érdemes tehát odafigyelni Játékára, lágyor Péter
