Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 4. szám

2 új ifjúság

A KŐBE VÉSETT ÁLMOK

Menyhért — 1716. január 11-én született Kaltenbrunnban. Előbb egy würzburgi lakatos- műhely számára készített rajzokat, később a bécsi magyar királyi testőrség rajrfcanítója volt, de legjelentősebb alkotásait az egykori és a mai Magyarország területén találjuk. A klasszicizáló késő barokk mestereként tartja nyilván a művészettörténet, és úgy érzem, emlékének adózunk, ha legalább röviden foglalkozunk e stílus- 'irányzat jellemzőivel.

A barokk émelygősen dús a- ranyozását megfeketitette az idő, és az építőművészet új utakat keresett: a túlzsúfoltsáQ helyet az egyszerűen fenségeset. a clkornyák helyett a világos szerkezetet, a finom ritmust. Az alkotók önkéntelenül a múltba nyúltak mintákért és újra felfedezték az antik szépségét. Fokozta ezt a múltba vágyást, hogy a 18. század második felében tárták fel Hercu- laneumot és Pompejit és a látó szemek mohón tapadtak a kincs szépségére.

Bizonyos mértékig Igaz, hogy a 18. század a preromantikáva! keresztezett klasszika korszaka, de nem fogadható el az a több müvészttörténész által hangoztatott elv, miszerint a klasszika (vagy akár — pszeudo- klasszlka) morális tartalom nélkül, pusztán esztétikai síkon dolgozott, mintákat ismételt. Ugyanis a klasszicizmus elválaszthatatlan a felvilágosodástól elválaszhatatlan attól az eszmei tisztulástól, amely a buja, erjedt, pöffeszkedő egyházi barokk tömjénes levegője helyet

— a szellem ablakait kitárva

— ismét a józan mezők virágillatát adta az emberiségnek.

Az új irány szépségét hirdetik a párizsi Pantheon előcsarnokának timpanonos korinthoszi oszlopai, a párizsi háztömbök között a* antik görög világot idéző Madeleine-templom Vagy a tőzsde attikája csakúgy, mint a regensburgi Walhalla mega- ronra emlékezhető belső csarnokának iónoszloprendje.

A klasszika átvonult Közép- Európán. kialakította a stílus népies-nemzeti változatait és tagadhatatlan, hogy ebben a térségben — korai fázisában — közel állt a romantikához, sőt a szentimentallzmustól sem volt mentes és így a kispolgári biedermeier előfutára volt.

Magyarországon a föpápok és főnemesek által behívott idegen építészek terjeszettték el. Á kezdeti korszak kiemelkedő egyénisége az osztrák származású Hefele volt., A Prímáspalotán kívül, amelyet 1777-81- ben épített Batthyány József megbízásából, jelentős alkotása a győri székesegyház átépítése, a szombathelyi szeminárium, püspöki palota és székesegyház épülete. Hangsúlyozni kell, hogy az utóbbi az egyik legmonu- mentálisabb 18. sz.-i templombelső Magyarországon.

Ugyancsak szombathelyi alkotásai a Szegedy- és Rosty- házak, valamint Eölbey kanonok háza, de művészetét dicséri az olyan kisebb mű is, mint a Zala megyei Nova temploma.

Májusban kell megáitól a téren, gyönyörködni a Prímáspalota szépségében. És amíg a sonatino hangjaira kacéran ieb- ben a tér közepén álló fa lombkoronája, gondolkodjunk Hefele Menyhértre, aki kőbe álmodta a szépséget — de ne csak rá, hanem Messerschmidt Ferenc Xavér szobrászra is, az épületet díszítő figurák alkotójára.

Péteri! Gyula

Ei3

Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Sziov. Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja a ímena kiadóvállalata 0 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava. Praiská 9. Telefon- 485 41-45. Posfafiők 30 O Főszerkesztő: dr, SÍRÁS1 SZER

GYÖRGY.

Nyomja: Záoadoslovenské Hasiamé 91 0 Előfizetési dli

egész évre 52.— KSs. fél évre 26.— Kő», negyedévre 13.— Kős ® Terleszti a Posta Hír lapszolgálata, előfizethető min des oostakézbesltönél vaav postahivatalnál O Kéziratok*1 nem érzünk meo és nem kül dűnk vissza 0 A lapot kül főidre a PNS Ostredná expe dlefa tlaőe. Bratislava, Gott svaldovo a ám 5. 48 útján te hét megrendelni.

Az egész világból

Az ősz komor hangulata kísérte 1939-ben a jelvonuló tiltakozó tömeget. Puskaropogás, gumibot jogadta a tüntetőket, és néhány ember vére pirosra festette Prága utcaköveit. Köztük fané is, Ján Opletalé, aki orvostanhallgató volt a Károly EgyetemenI Néhány napig küszködött sebeivel, de a halál könyörtelen volt. November tizenegyedikén ... Aki csak tudta, elkísérte utolsó (ltján, és mint az már ilyenkor lenni szokott, ismét szembe találták magukat a fegyverekkel.

ján neve szimbólum lett. November tizenötödike, tizenhatodika, tizenhetedike. Az SS-kato- nák éjszaka körülfogták a kollégiumokat és akit csak tudtak, elhurcoltak. Majdnem kétezer embert. Bezárták az egyetemeket.

Futótűzként terjedt Európában a hír, körbejárta a világot, tiltakozásul a diákok nemzetközi napjává avatták ezt a napot. Így lett november tizenhetedike egyike azoknak a napoknak, amelyekhez vér és megbecsülés, gyalázat és embert nagyság kapcsolódik. Szimbólummá, az összefogás, a szolidaritás, egy új szolidáris mozgalom kezdetévé vált.

Hosszú lenne felsorolni azoknak az országoknak, fővárosoknak a nevét, amelyek felírták magukat ennek a napnak a jegyzékére: Buenos Airestöl Londonig, Prágától Moszkváig. A háború sok keserűséget hozott, teljesen új helyzeteket teremtett, mégsem felejtették el. Alig virradt föl a világ fölött a nemzetközivé nőt diákmozgalom napja, máris tovább akart és tudott lépni a mozgalom. Ismét Csehszlovákia volt az az ország, amelyik beírta magát a világ jóérzésü emberéinek emlékezetébe. 1946- ban megtartották az első kongresszust, amelyet azután követette a többi. Prága után Varsó, Peking, Bagdad, Leningrád. Szófia, de a távoli Ulánbátor is szót kért, és Bratislava sem maradt ki, hogy az előbbiek után most Szlovákia fővárosa is vendégül láthassa, otthont

hozzánk jönnek

nyújthasson a haladó diákmozgalom küldötteinek. Ez év februára harmadlka és tizediké között több mint négyszáz fiatal jön el, hogy megbeszélje gondjait, egyeztesse nézetét saját diákéletéről és a világ legégetőbb kérdéseiről.

A jubileumi év így nemcsak azért lesz jelentős a számunkra, mert szerte a világon Csehszlovákia, Prága és fan Opletal gyakran elhangzott, nevek lesznek, hanem azért is, mert ismét tanúbizonyságot adhatunk arról, hogy nem lettünk hűtlenek a hősök emlékéhez. A huszonöt év ugyan gyorsan eltelt, de a Nemzetközi Diákszövetség azóta is nálunk. Prágában székel, és így van abban némi ráció, hogy a negyedszázados évforduló alkalmából a jubileumi kongresszus nálunk kerül megrendezésre.

Bratislava bizonyára méltó színhelye lesz a kongresszusnak és a diákszövetség hagyományaihoz híven gazdag eredményekkel jegyzi be ismét a nevét a világ fiataljainak emlékezetébe.

A kongresszus küldötteit sokrétű program várja, de a szoros napirend ellenére is találkozhatnak fiataljainkkal. Külön erre a célra Bratlslavában, Banská Bystricán, Ostraván, Brnó- ban és más városokban ifjúsági találkozókat szerveznek, hogy hazánk fiataljaival együtt kifejezhessék szolidaritásukat a harcoló vietnami fiatalokkal, hogy tiltakozzanak a gyarmati elnyomás ellen, hogy szót emeljenek az európai békéért, hitet tegyenek a harcoló latin-amerikai fiatalok mellett.

Mindez persze csak előzetes beharangozás, tájékoztatás. A kongresszus eredménye, a fiatalok lelkesedése remélhetőleg ezen túltesz. Tehát lesz miről írnunk. Ezt egyébként szívesen vállaljuk, hiszen olyan ritka alkalom, hogy Európa fiataljai mellett Ázsia, Afrika, Amerika fiatal képviselőit is megszólaltathassuk.- Németh KITŰNŐEN VIZSGÁZTÁK

Tavaly ünnepeltük Lenin szü- kiderült, hogy a dunaszerda- letésének századik, valamint helyi (Dunajská Streda) Járáshazánk felszabadulásának hu- ban az ekecsl (Okoő) fiatalok szonötödik évfordulóját. Az év- érték el az egyik legjobb ered- fordulók alkalmából a Szocla- ményt. Alapszervezetük különös lista Ifjúsági Szöyetség Közpon- figyelmet szentelt a fiatalok ti Bizottsága az alapszervek és politikai és kulturális nevelé- a járási szervezetek számára sének. Felszabadulásunk tiszte- „1945 májusának hagyatéka“ letére 1970. április 25-én ünne- clmmel versenyt hirdetett, a- pl estet rendeztek, Ismertették melyet tavaly novemberben ér- Lenin elvtárs életét, munkássá- tékeltek. Az értékelés folyamán gát, szeptember 26-án megKI MIT TUD?

Mint libfnden évben, most is nagy lelkesedéssel készültek a Tornaijai (Sáfárikovo) Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai a már hagyományos — immár nyolcadik — KI mit tud versenyre. Az iskola ' tiz osztályának a tanulói hat kategóriában versenyeztek, és nem volt könnyű dolga a zsűrinek, mert mintegy negyvenöt fellépő közül kellett kiválasztania a legjobb, legtehetségesebb versenyzőket. Az . iskola vezetősége külön örült annak, hogy a tánc- és népdalénekesek, valamint a zenekar szereplése mellett egy új műfajjal Is gyarapodott az idei műsor: Hagony János vezetésével irodalmi színpad alakult az iskolán. Az Öt szomorú ballada című műsoruk kiváló kezdés, és reméljük, a közeljövőben még sokat hallunk majd munkájukról. Petija Márta

emlékeztek a Szlovák Nemzett Felkelés 26. évfordulójáról, október 28-án pedig a NOSZF 53. évfordulójára emlékeztek.

„A párt beszél az Ifjúsággal“ című rendezvényen előadás hangzott el, amelynek témája és címe: Munkával és harccal

De nemcsak erről számolhatnak be az ekecsl fiatalok, hanem megírták a község párt- szervezetének és munkásmozgalmának krónikáját, több mint kétezer órát dolgoztak a társadalom javára, segítettek a kul- btzonyított barátság, túrotthon, valamint az óvoda tatarozásénál. De ez még nem mindén. .Gyűjtöttek Vasat, segítettek ..az a'ratásnál és ott voltak mindenhol, ahol társadalmunk javát szolgálhatták.

Az értékelő bizottság méltányolta Igyekezetüket és mint az ország másodig legjobb szervezetét, 3500 korona jutalomban részesítette. A jutalmat Ladi- slav Janák, a SZISZ kerületi bizottságának elnöke adta át a szervezetnek. -NICsáfalvay László Cséfelvay Zsuzsa Csápai Zoltán

ZOLDSZALAGOSOK

Mostanában gyakran találkozni velük. Fiatalok, életerővel, akaraterővel felfegyverezve. Kabát gallérjuk bal sarkára tűzött „remény szalagja" arról tanúskodik, hogy ebben az évben érettségire készülnek. A sok ezer zöldszalagos közül hárommal, a Nagymegyeri (Calovoj AK diákjaival arról beszélgettem, mit Is jelentett számukra a szalagavató, hogyan készülnek az életre, milyenek a vágyaik és tervek.

Cséfalvay Zsuzsa: — Remekül sikerült a szalagavatónk. Még mindig frissen élnek az élmények. Lehet-e egykönnyen elfelejteni a szalagavató varázsát, a szalagfeltüzés ünnepélyes és örömtelfes perceit, a pillanatnyi önállóság érzését? Az ember ilyenkor akaratlanul is arra gondol, hogy maholnap önállóvá válik, s kikerül az életbe. A felnőttek már annyi mindent beszéltek róla. Akárhogy is van, úgy hiszem, az iskolából magammal viszek egy olyan alapot, melyre mindig tudok majd építeni. Ápolónő leszek. Részben nagyanyám hosszú betegsége is befolyásolta, hogy így döntöttem. Láttam, hogy a betegnek mennyire szüksége van a gondos és lelkiismeretes ápolóra. Beteg embereken segíteni — ennél jobb érzés nem lehet.

Csápai Zoltán: — Én mezőgazdász szeretnék

lenni. Ogy volt, hogy technikumba iratkozom. De az mégiscsak négy év, ezért inkább az általános középiskolát választottam. így egy évvel hamarább bekerülhetek a főiskolára. Ugye csodálkozik, hogy nem vágyom divatos- sabb foglalkozás után? Falusi gyerek vagyok, szüleim is mezögazdasázok meg aztán nem lehet mindenki tanító, vagy orvos. Szerintem a mezőgazdaságnak is mind nagyobb jelentősége lesz társadalmunkban. A falusi emberektől seni félek. Tudok a nyelvükön beszélni. Fontos, hogy aki emberekkel foglalkozik, az egy kicsit pszlholóqus is legyen. Természetes, ennek első feltétele, hogy sikerüljön a felvételt. Azután még öt év.

Cséfalvay László: — Szeretném, ha az emberekért tehetnék valamit, főleg azokért, akiknek az élet nem adott meg mindent, mint nekünk. A szellemi fogyatékosságú gyerekekre gondolok, ugyanis gyógypedagógus szeretnék lenni. Tudom, hogy ez nem könnyű hivatás. Egy egész embert, türelmet, hozzáértést igényel. Az az érzés azonban, hogy munkám eredményeként ezek a gyerekek Is a társadalom szerves részévé válnak majd, azt hiszem, minden fáradságot kárpótol.

Marton Iván

INTERJÚ A SZISZ PSZ ELNÖKÉVEL

A helyiségben, ahol dolgozik, meglátszik a női kéz nyoma. A falon, a dolgozóasztalán és úgyszólván mindenütt finom kézimunkák, gyermekrajzok, apró-cseprő ajándékok, figyelmességek vannak — a pionírok figyelmességei. A szobának annyira otthonos a jellege, hogy már-már a lábam Is felraktam a kényei mes fotelra...

„Otthonos“ témával, a főzéssel kezdődött beszélgetésünk Eudmila Korytárovával, a SZISZ pionírszervezetének elnökével.

— Szeretek főzni. Ugye nem is hiszi? Főleg töltött csirkét, leveseket: bablevest, gulyást, tudja, ami jóllaktat. Nagy lehetőségeim nincsenek, mert hiszen mindmáig a SZISZ ínternátusi szobáját lakom, ahol egy becsületes gyorsforraló a segítőtársam a főzésnél.

— Mit nem tud főzni?

— Knédlit. De ez valóban az egyedüli étel, amely fene tudja, miért nem „megy".

— Tudom, hogy kevés a szabad ideje, mégis megkockáztatom a kérdést: A gyerkőcök problémáin kívül még mivel szokott foglalkozni?

— Nagyon kevés szabad időm van, és ezt arra használom, hogy készülök a bölcsészkari felvételi vizsgákra. Régi vágyam a legmagasabb színvonalon megismerkedni a pedagógiával, és akkor vagyok a legboldogabb, ha ezenkívül még az olvasásra Is jut Időm.

— Hogyan öltözködik és mi a véleménye a legmodernebb divatról?

— Az öltözködés rengeteg időmet igénybe veszi, de nem sajnálom. A maxi jó divat, praktikus, főleg télen, de én még nem hordom. Nem azért, mintha nem szeretném...

— Milyen zenét hallgat a legszívesebben és ki a kedvenc énekese?

— Nem vagyok válogatós. Nem kapcsolom ki a rádiót, ha komoly zenét sugároznak, de akkor sem, ha beat-et vagy tánczenét. Nagyon szeretem' Csajkovszkijt ésxa modern zene megteremtői közül nálunk Karel Gottot.

— Mit szeret az embereknél? Milyen emberi tulajdonságot tart a legszebbnek?

— Szeretem az őszinte, dolgos embereket és csodá lom azokat, akik éveik ellenére megőrizték fiatalságukat, életkedvüket. Azokról szoktak Így beszélni, akik a gyerekekkel vagy a fiatalokkal foglalkoztak, és azt hiszem, van ebben valami igazság.

— Foglalkozásánál fogva nagyon sok népszerű emberrel találkozik. Melyjk találkozásra emlékezik vissza a legszívesebben?

— Számomra minden ember valamiképp érdekes, mindenkiben van valami sajátos, ami csak rá jellemző. A legmélyebb benyomással azonban mégiscsak Ludvtk Svo- boda köztársasági elnökünkkel való találkozás volt rám. őszinte apai szavai, viszonya az ifjúsághoz, életkedve, emberszeretete annyira természetes, hogy azt szinte nem lehet nem észrevenni.

— Milyen érzéssel fogadta a megtiszteltetést — funkcióját illetőleg?

— Amikor megtudtam, hogy a több százezres gyerektábor élére javasoltak, sőt meg is választottak, mindenekelőtt a reám háruló felelősségre, az igényességet ás egész embert követelő munkára gondoltam. Ismerem azokat, akik évek óta úgyszólván minden percüket a gyermekmozgalomnak szenteltek, ök a példaképeim, és csak egy kívánságom van: még sokáig legyenek mindnyájunk példaképei és sose fáradjanak el.

— Hogyan jellemezné a Pionlrszervezet helyét a SZISZ keretén belül és egyúttal a jelenlegi társadalomban is?

A novemberi SZISZ-konferencia után a Pionírszerve- zetre hárult az egész gyermekmozgalom felölelése Csehszlovákiában. A szervezet csaknem 22 éves múltra tekint vissza, és ezek az évek nem kis mértékben hozzájárultak nevelő munkája elmélyítéséhez. Irányítja a gyerekek szabad idejének eltöltését, megvalósítja érdekeiket és az iskolával karöltve kommunista szellemben neveli őket.

A PSZ jelentős szerepet kapott a szocialista társadalomtól is. Közös érdekek és célok kötik például az iskolához, de a többi társadalmi szervezethez is, amelyek a fiatalok nevelésével foglalkoznak. A PSZ a SZISZ különleges alkotórésze, és az ifjúsági szervezeten belül relativ önállósággal rendelkezik. A SZISZ valójában véve vállaira vette a legfiatalabb nemzedékről való törődés nehéz gondját, de emellett a Pionírszervezet neveli a SZISZ jövendőbeli tagjait.

— Milyen tevékenységet tart legmegfelelőbbnek a gyerekek szabad Idejének kitöltésére?

— A gyerekek szabad idejének kitöltésében nagy szerepet játszik az iskola, a PSZ és a többi társadalmi szervezet is. A városi gyerekeknek több lehetőség áll rendelkezésére érdektevékenységük megvalósításához. Itt vannak például a pionír- és gyermekotthonok. Szlovákiában több mint 80 van belőlük, és a nagyobb városokban úgyszólván minden téren kielégítik a gyerekek igényeit. Falun, ahol hiányzik a kellő lehetőség és tér a gyerekek sokérdekü tevékenységének a kielégítésére, ott ez a munka a tanítókra, a pionírvezetőkre és aktivistákra hárul.

Szerintem a gyerekek szabad idejét olyan tevékenységgel kell kitölteni, amely szükségleteikből és érdekeikből indul ki. Megvalósítása a felnőttek kezében vau, egyedül rajtuk múlik.

— Milyen a visszhangja a Vörös csillag nyomában című pionír játéknak, hogyan szervezik és minek az alapján választják ki az egyes feladatokat?

Befejezés a 11. oldalon