Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-29 / 26. szám

V új ifjúság 5 A NÉPMŰVÉSZET ÜNNEPE Tizennegyedszer visszhang­zott a dal, a muzsika és a tán­coló iábak dobogása a zselí- zi (Zeliezovce) Schubert-park évszázados fái alatt. Tizennegyedszer rendezték meg a CSEMADOK országos népművészeti fesztiválját. Nyil­ván ennek a tradíciónak kö­szönhető, hogy a közönség a rossz, erre az évszakra szélső­ségesen hideg időjárás ellené­re is hű maradt ehhez a szép kulturális megmozduláshoz. A fesztivált a „Csak tiszta forrásból“ című népművészeti műsor vezette be. E név mö­gött a népművészeti vetélkedő országos döntője rejtőzött. Népdalénekesek, népi zenészek, népszokásokat bemutató és é- neklő csoportok színes kalei­doszkópja vonult fel a Vass Lajos vezette zsűri előtt. Nép­művészetünk gyöngyszemeiből összeállított fűzér méltó meg­nyitója volt a nagy „folklór- show“-nak. Kár, hogy a ren­dezők kevés figyelmet szentel­tek a műsor szervezésének. A zaj és mozgolódás a teremben (a műsort a kultúrházban bo­nyolították le) nem volt mél­tó kerete az értékes rendez­vénynek. Ezután következett egy má­sik verseny — a koreográfu­sok országos versenye —, a- mely néhány éve szintén fon­tos tartozéka a zselízi ünnep­ségeknek. A zsűri Takács And­rás vezetésével a következő­képpen ítélte oda a díjakat a kilenc bemutatott koreográfia három legjobbjának: első díjat Szombatit Marianna, az érsek- újvári (Nővé Zámky), a máso­dikat Czingel László a féli (Tomasov) és a harmadikat Adám Lajos a rimaszombati (Rim. Sobota) táncegyüttes vezetője kapta. A szombati események kicsú- csosodását az esti műsor jelen­tette. A Schubert-park szabad­téri színpadán a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a vendégszerep­lő BUDAPEST táncegyüttes mu­tatták be tudásukat. A műsor osztatlan sikert aratott a kö­zönségnél, amit mi sem bizo­nyít jobban, mint az, hogy a közönség a dermesztő hidegben kitartott a műsor végéig. Vasárnap délelőtt a „Tavaszi bokréta“ című műsorban folk­lórcsoportok, tánccsoportok és a „Csak tiszta forrásból“ or­szágos vetélkedő győztesei mu­tatkoztak be. A délutáni főműsort a ren­dezők a CSKP 50. évfordulója tiszteletére mutatták be. A „Napfényes utakon“ című mű­sorban viszontláthattuk leg­jobb táncegyütteseinket, szó­listáinkat, valamint a Lengyel Kulturális Szövetség OLZA táncegyüttesét. A műsor végén ismét a BUDAPEST táncegyüt­tes és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának műsorában gyönyörködhetett a közönség. Az időjárás szeszélyei elle­nére a XIV. országos népmű­vészeti fesztivált sikeresnek mondhatjuk. A kis hízelgő MOST JELENT MEG A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköztár­saság közös könyvkiadási egyez­ményének keretében NÉMETH LÁSZLÓ: ÉGETŐ ESZTER című regényének legújabb kiadá­sa. Az Égető Eszter 1948-ban író­dott, 1956-bat) jelent meg, s a mostani kiadás, amely a Kossuth- díjas Irő hetvenedik születésnap­jára jelent meg Németh László Müveinek sorozatában, immár a hatodik. Mi sem bizonyltja jobban, hogy Irő és Olvasó, Mű és Közön­ség ezúttal valóban egymásra ta­lált, 5 nem akármilyen író, s nem akármilyen Mű, természetesen Mert bestsellerről van szó, nem az átlagközönség meglehetősen bi­zonytalan ízlését kiszolgáló regény hatodik kiadásáról. Az Égető Esz­ter a különben sem könnyű író egyik legsúlyosabb műve. Család­regény, ha ügy akarjuk, egy csa­lád három nemzedékének a törté­nete. De több is ez a mű szok­ványos családregénynél. Hisz a család itt elsősorban a központi hős, Égető Eszter szemszögéből van ábrázolva, s Így nem elsősor­ban a külső motívumok azok, a- melyek meghatározzák a cselek­mény szálait, hanem Eszter bel­ső világa, pszichológiája. így vá­lik ez a regény méltó társává a szerző többi nagy asszony-regé­nyének, a Gyásznak, az Iszonynak, az Irgalomnak. Ugyancsak most jelent meg a nemrég elhunyt nagy magyar író, SZABÓ PÁL: KÁNIKULA című kötete. A könyv a szerző eddig kötetben meg nem jelent írásainak a gyűjteménye, így tu­lajdonképpen felfedezés. Felfede­zés, hogy az olyan jól ismert, gazdag életműben, a Talpalatnyi fold, a Nyugtalan élet, az Embe­rek, az Anyaföld, az Ahogy lehet s a. kötetekre rúgó elbeszélések mellett, még ennyi ismeretlen írás rejlik. Olyan elbeszélések, mint a clmadó Kánikula, a Péter a Para­dicsomban, az Őszi levél, s olyan regények, kisregények, mint a Honfoglalás, Az apostol, a Pénz és pénz. es a Vigyázz. Jóska. Gyönyörű bibüófil kiadásban je­lent meg a Magyar Helikon gon­dozásában a XX. századi próza e- g.yík legnagyobb e mesterének, Thomas Mann-nak „HALÁL VELENCÉBEN“ című halhatatlan novellája. Úgy hisszük, nem túlzások ezek a jel­zők. Hiszen az immár másfél év­tizede halott Thomas Mann, a Buddenbrook-ház, a Varázshegy, a József és testvérei. valamint a Doktor Eaustus szerzője valóban egyike századunk legnagyobb al­kotóművészeinek. S nemcsak em­lített nagy regényei miatt. Novel­lái miatt is. Ezek egyike az 1911- ben írott „Halál Velencében“ című remekmű, a szerző életművének talán summája, Gustav von Aschenbach, az öregedő művész megrendítő története. Nem kevésbé híres történet a francia SAINT EXUPÉRY: A KIS HER­CEG című hírneves írása. A nálunk (igazságtalanul) kevéssé ismert Saint Exupéry — Aragon. Eduard kortársa — a századdal egyidős. 1900-ban született, s 1944-ben halt meg, a második világháború kellős közepén, berepülő pilóta­ként. Híres müvei az „Éjszakai repülés“, az „Emberek földje", valamint ,,A kis herceg“. Törté­nete úgy indul, mint valamennyi Saint Exupéry-regény: egy repü­lőkalanddal. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú a másik bolygóról... Szintén fiataloknak szól a Móra Ferenc Könyvkiadó és a Madách kiadó közös gondozásában megje­leni Bartők-eletrajz SZÉKELY JÚLIA: ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBÓL című ifjúsági regénye. A kötet a ..Nagy emljtrek élete“ című soro­zatban látott napvilágot, második kiadásban. A szerző írja utósza­vában: „Nem életrajzot akartam írni. Erre csak olyan író lenne méltó, aki vele egyenrangú művész... Mert nem életrajzot, portrét készítet­tem: megpróbáltam öt lefesteni o- lyánnak, amilyennek láttam, hát­térben a hazával, ahonnét elin­dult..." S ugyancsak elsősorban az ifjú­ságnak szól a Műhelytitkok című sorozatban megjelent, gyönyörű illusztrációkkal tarkított MIÉRT FEST AZ EMBER? című kötet, Karátson Gábor mun­kája. A sorozat — így az itt em­lített kötet is — egyetlen kérdés­re kíván feleletet adni: hogyan fejlesztheti ki az olvasó a benne rejlő (ezúttal festői) képessége­ket? Illyés Gyula: HAJSZÁLGYÖKEREK Hatszáz oldalas, apró betűs, súlyos könyv. Sú­lyos nem dekára, hanem tartalmára. Gondolati­ságára, eszmeiségére, a tárgyalt problémák ter­jedelmére, nemzeti és nemzetközi fontosságára nézve. Miért éppen „Hajszálgyökerek“? A szerző ma­ga adja meg a választ: „A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termo talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom holyhocskákkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket, azok­kal a kis előőrsökkel.“ A közösségi tudat, a nemzeti érzés ilyen haj­szálgyökerei fonják át a könyvet, aminthogy ezek hálózzák be napjainkban nemcsak a honi talajt, hanem a földkerekséget, századunk talán legnagyobb gondjává téve azt a feladatot: ho­gyan egyeztessük a hazai, a nemzeti közösségi törekvéseit Európa, vagy a még tágabb haza, az emberiség érdekeivel. Népének sorsproblémái úgy fogalma­zódnak meg az íróban, hogy egyben a világ jövendőjére is gondol. A nemzeti óhaj nemzet­közibe ágyazva jelenik meg. Az egyéni a kö­zösségiben. Illyés gondolkozásában és módsze­rében e két pólus közelítése, egyeztetése jel­lemző a-z egész kötetre: kortársairól, önmagá­ról és műveiről szóló vallomásaira, társadalmi- politikai eszmefuttatásaira, történelmi visszapil­lantásaira, útijegyzeteire, interjúira vagy rádió- nyilatkozataira. Ugyanakkor mindezekből kicsen­dül az őszinteség (amelyet különben korunk leg­nagyobb hiányának tart, mert a művészi fel­adatok között ez a legnehezebb) és a rendíthe­tetlen bizakodás abban, hogy a világ a szóér­tés -útján fog haladni. Illyés az Élőszóban című fejezetben szól leg­többet önmagáról. Szerényen, tartózkodás­sal. (Művészet-erkölcsi elvével összeegyeztet- netetlennek tartja, hogy író önmagáról elisme­réssel vagy dicsérőleg nyilatkozzék.) Itt nyomon követhetjük emigrációs éveit, az avantgarde- dal való találkozását, írói-költői kibontakozásá­nak éveit; megismerkedhetünk ,a szabad vers­ről vallott felfogásával, ars poeticájával (ennek egyik esztétikai faktora az igazság); betekint­hetünk a néj)i írók mozgalmába, a Puszták népe és a Petőfi megírásának műhelytitkaiba; véle­ményt olvashatunk a nyelvkultúrából és a köl­tői nyelvről, az írói morálról, saját drámai fo­gantatás! körülményeiről; mindemellett jóleső cáfolatot Herdernek arról a vészes jóslatáról, hogy a magyar nyelv el fog veszni. Amikor Illyés önmagáról vall, a költé­szetről is vall. Hirdeti a költő és a közön­ség egymásra találásának szükségességét, a köl­tészet erkölcsi-társadalmi hivatását és elhiva­tottságát, nem engedi elvitatni közösségi funk­cióját. Ezt a tudatot erősíti a különböző nem­zetközi költői találkozókon elhangzott beszédei­ben is. A költőről szólva itt még egy vonatkozást említek: Ady inspiralását: „Ha föladom magam­nak a kérdést, eletem melyik korszakában volt rám hatással Ady Endre, azt kell válaszolnom, kezdettől fogva s azóta mindig. Mégpedig min­dig lényegbe vágóan. S nemcsak mint költő szol­gált meggyőző irányítással utaimon, hanem mint közéleti ember, mondhatnám mint gondolkodó is.“ Ebből vonja le a következtetést: Az igazi művész nem az, aki inspirálva van, hanem aki inspirál.“ Hadd tegyem hozzá: .maga Illyés is ilyen inspiráló erővel hat. Föiemelötík és meghatóak — nem kevésóé tanulságosak — kortársairól: barátairól, közéleti személyiségekről, politikusokról szóló visszaemlékezései és nekrológjai. A roppant te­hetségű és szerénységü Babits, az értő Marti- nov, a teljes emberi szellem legmagasait bejárt József Attila, az „oltárórzö“ Fábry Zol­tán, a mártír Zsilinszky, a forradalmár Karolyi Mihály, a klasszikus moralitású Veres Péter, a miniszter André Marlaux, Frénaud, a, dialekti­kus költő vagy a művésznagyságok: Ferenczy Béni, Kodály, Medgyessy Ferenc — mind-mind hiteles történelmi, művészi és emberi közelség­be kerül az olvasóval. A Veres Péter koporsó­ja előtt mondott gyászbeszéd erre az egyik pél­da: „Világosan tudta, és rezzend nélkül vál­lalta, hogy ott alkot, ahol él; olyan országban, ahol az írás lángelméivel omló bástyán ágyúgo­lyó, vesztett csata után lándzsa végez.“ Fábry Zoltán helyét így határozza meg: „11a indulhatna valami boldoggá avatási per, hogy ki állt kegyükben, nagy elődeink szent hitében, legigazolhatóbban már e földön, kortársaim kö­zül bizony Stösz irányába szögezném az ujjam. Él ott egy európai, egy szentszagú, hü szabad­sághívó.“ Korunk egyik leglerebélyesebb problémájának Illyés a nemzeti érzést tartja, amely a lélek mélyrétegéig nyújtja le hajszálgyökereit. Ezeknek a hajszálereknek e kiszálazása, kibo­gozása s annak megmutatása: hogyan, működ­hetnének azok a lehető legjobb eredménnyel mindnyájunk, az egés^ emberiség javára — ez az író feladata is. Egy nemzeti közösséghez va­ló ragaszkodás nem ellenkezhet az emberi e- gyüttélés szabályaival. „Nemzetemhez — bár­mely végzet adta közösséghez — azzal óhajtok tartozni, hogy vállalom.“ Vitázik azokkal a koz­mopolitákkal, akik számára elavult vagy sem­mis a nemzeti érzület, akik lebecsülik a nem­zeti szempontot. Ezekkel kapcsolatban idézi a költő Palágyi Lajosnak, a szocialista líra egyik elöfutárjának találó epigrammáját: Magyar, ki honát megveti, És mindent, ami nemzeti, Mindegyre szid, mindegyre mar: Oh az még nerr) nemzetközi, Csak rossz magyar. Illyés ebből azt az egyedül helye« következ­tetést vonja le, hogy jó magyarként kell nem­zetközinek lenni, ill. következetes nemzetközi­ként sem ellentmondás jó hazafinak lenni. A nemzeti érzés nem nacionalizmus. Senki — tudtommal — eddig még nem fogalmazta meg olyan tömören és találóan a nemzeti és nacio­nalista közötti különbséget, mint Illyés a Haj- szálgyökerekbem „Nemzeti, aki jogot véd; na­cionalista, aki jogot sért.“ Természetesen a nemzeti érzésnek —_ mint mindenfajta közösségi érzésnek is — meglehet­nek a maga veszélyei. Ha nem tartjuk gyep- löszáron az indulatokat. Ha a nemzeti .büszke­ség nemzeti türelmetlenségre vált. át. Ha a nemzeti mellőzi az osztály tartalmat, s ha nem közelítjük a nemzetközihez. Ebből adó­dik napjaink égetően sürgető feladata határon innen esi határon túl: „Nem a nézetek eltávo­lodásán. hanem épp közeledésén, összehanyoló- dásán kellene mindnyájunknak munkálkodnunk, haladék nélkül.“ Az írástudóknak különösképpen. A mi tájainkon többszörös • hangsúllyal. Hogy az anyanyelvekre és országokra szabdalt irodal­makban a költők egy nyelvet kezdjenek be­szélni. hogy felerősödhessenek és állandósulhas­sanak az elszigetelődés, elkülönülés és szétta­goltság megszüntetését szolgáló törekvések, hogy a népek közelebb kerüljenek egymáshoz. Mert: „Vagy lesz itt Európa és szocializmus, s ha igen, akkor az ellentéteknek fel kell oldódniuk, mert akkor nein lehet nemzeti hátrány — vagy megeszi az egészet az ördög.“ Egy eljövendő szép szóértés vágya él a költőben. Ehhez azonban széles látókörre, a nemzetit és intertiacionaJ.i s.t.á t dialektikus egységben értelmező szemléiét- r e van szükségük mindazoknak, akik felelősek a népek sorsának alakításáért, a történelem me­netéért, a toll forgatásáért. Ez ma és itt azt jelenti, hogy lehűtjük önhitettségünket s kite­kintünk, átnézünk a saját kerítésünkön, a még folyton-folyvást kísértő provinciális (mert zárt) látásmódon. A könyv társadalmi témái közül az ítélkező ifjúság című cikket emelném ki. Arra a kérdés­re keres választ, hogy milyen az ifjúság ma. Nem dicséri, nem is irigyli. Az ála'kuló új nem­zedéket fesztelennek tartja. A fiatalok „a világ­ban egyszerűbben, természetesebben mozognak, mint annak idején... Gesztusaik mindenképpen tagabbak, mint hajdan a mieink. Az életet lát­hatóan jobban a magukénak tekintik.“ Érthető, hogy eközben véleményt, ítéletet mondanak ró­lunk. De nem személyünket ítélik el, hanem megrögzött szokásainkat. „Azt, ami szerintük bennünk múltbeli, halott, mérgező. Amit nekünk is ki kell dobnunk magunkból; ha képesek va­gyunk rá.“ Biztató és felemelő könyv a Hajszálgyökerek. Kommentálás helyett ennek tanúságául magát a szerzőt idézem: „Bízom a magyar nép erejében. Bizonyos va­gyok abban, hogy ez a nemzet nem romlása, hanem épülése felé halad, bármily próbák ér­ték is; hisz nem kis mértékben épp próbái megállásával jelezte életerejét s világravalósá- gát... Bizonyos vagyok abban, hogy a föld né­pei az osztály nélküli társadalom felé haladnak. Szerves egyesülésük első állomása a teljes e- gyenjógúság. Egymást becsülő felek közt egyen­jogúságot megteremteni másképp, mint szóértés­sel, vagyis békével, képtelenség... Bízom tehát abban, hogy van okuk szívósan és jókedvűen dolgozni halálunk pillanatáig.“ TOLVAJ BERTALAN A szótagról Kecs-ke-mét is ki-ál-lít-ja nyal-ka ver-bunk-ját, Csár-da e-lőtt ki is tü-zi ve-res zász-la-ját. Gyer-tek i-de, fi-a-ta-lok, tes-sék be-áll-nil Nyolc esz-ten-dö nem a vi-lág, le-het pró-bál-ni. (Népdal) A szavak lassú kiejtésekor, így például énekléskor is világosan elkülönülnek a szó kisebb egységei, a szótagok. A közölt népdal szövegében a következüket figyelhetjük meg a szótagokról: Minden szótagban van egy magánhangzó. Ebből követ­kezik, hogy a szavak annyi szótagra tagolódnak, ahány magánhangzó van bennük. A magánhangzóra végződő szó­tagot nyílt szótagnak, a mássalhangzóra végződőt pedig zárt szótagnak nevezzük. Nyílt szótagok: tü-zi, i-de. Zárt szótagok: gyer-tek, tessék. A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot. A más­salhangzók a magánhangzók köré csoportosulva helyez­kednek el a szótagban. A szótagolás legfontosabb szabályai a következők: Ha a szóban két magánhangzó áll egymás mellett, az első az előbbi szótag végére, a második a következő szó- tag elejére kerül: ki-ál-lít-ja, fl-a-ta-lok. Ha a magánhangzók között akár egy, akár több mással­hangzó van, mindig csak egy mássalhangzó megy át a kö­vetkező szótagba: vi-lág, nyal-ka, ver-bunk-ját. A szavak szótagokra bontására leginkább akkor kerül sor, ha írás közben a sor végére érve a szó égy részét a következő sorba kell átvinnünk, vagyis el kelt választa­nunk a szavakat. Az elválasztás szabályainak a megállapí­tásakor meg kell különböztetnünk az egyszerű és az ösz- szetett szavakat, s külön kell beszélnünk az idegen sza­vak elválasztásáról. 1. Az egyszerű szavak elválasztása a) ír, föld, csak Az egytagú szavakat nem lehet elválasztani. b) le-á-nya-i, a-ján-dék, ost-rom A több tagú szavakat a szótagolás szabályai szerint vá­lasztjuk el. bal-lag, var-rás, ket-tő, ag-gó-dik. A hosszú Ikettőzöttj mássalhangzók betűjének egyik í- rásjegyét az előző sorban hagyjuk, másik írásjegyét pe­dig a következő sorba visszük át. pogy-gyász, any-nyi, asz-szony A kétjegyű hosszú (kettőzöttj mássalhangzókat elválasz­táskor felbontjuk: a sor végén s a következő sor elején egy-egy rövid kétjegyű mássalhangzót írunk, bod-za, mad-zag, maharad-zsa ftn-dzsa, lán-dzsa edz-dzünk, fogódz-dzatok Azokat a szavakat, amelyek nem dz vagy dzs betű for­dul elő, a következőképpen választjuk el: Ha a dz, dzs betű két magánhangzó között fordul elő, elválasztáskor d és z, Illetőleg d és zs elemekre bontjuk szét; bod-za, maharad-zsa stb. Néhány szavunkban a dzs betű mássálhangó után kö­vetkezik. Az ilyen szavakat úgy választjuk el, hogy a dzs betűt átvisszük a következő sorba: fin-dzsa stb. Azokat a szavakat, amelyekben teljes hasonulás követ­keztében ddz betűt írunk, úgy választjuk el, hogy a ddz betűt dz-dz elemekre bontjuk: edz-dzük stb. ej pén-zért, nyol-ctg, hd-zak, na-gyobb, í-rás, pes-tt A toldalékkal ellátott szavakat ugyancsak a szótagolás szabályai szerint választjuk el, éppen úgy, mint a toldalék nélküli egyszerű szavakat. Helytelen tehát az elválasztás­nak az a módja, ha valaki a toldalékot különíti el a szó­tól: pénz-ért. Helyesen: pén-zért. 2. Az összetett szavak elválasztása: rend-őr, vas-út, kert-ajtó, meg-ír, fel-adat, leg-alább A felsorolt példákból kitűnik, hogy az összetett szava­kat nem a szótagok határán, hanem az összetételt alkotó . szavak határán választjuk el. Hosszabb, több szótagból ál­ló összetett szavakat úgy is el lehet választani, hogy vagy az előtagot, vagy az utótagot vágjuk ketté, természetesen a szótagolás szbály'aat szerint: vál-lalatvezetö, tervértekez­let stb. 3. Az idegen szavak elválasztása: gra-fikon, prog-ram, elekt-romos, demok-rácia Azokat az idegen szavakat, amelyeket a magyar nyelv­érzék egyszerű szónak érez, a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el. extra-profit, kllo-gramm, meló-dráma Vannak olyan idegen eredetű szavaink, amelyeknek ösz- szetett voltát a magyar nyelvérzék is felismerheti, mivel vagy mindkét tagjuk, vagy az egyik tagjuk külön is hasz­nálatos nyelvünkben. Az ilyen szavakat az összetétel ha­tárán választjuk el. PAZDERÁK BERTALAN l »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents