Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-29 / 26. szám
2 új ifjúság ERNST HEMINGWAY Tíz évvel ezelőtt, 1961. július 2-án halt meg Ernest Hemingway, Nobel-dijas amerikai Irö. Illinoisban született, iskolái végeztével Kansas Cityben lett riporter. Az első világháború idején Franciaországban önkéntesnek jelentkezett; az o-- lasz frontra került, és ott is maradt a háború végéig. A háború után a torontói „Star“ közel-keleti tudósítója volt, majd Párizsban telepedett meg több honfitársával együtt, ak:k kiábrándulva a céltalan háborúból, nem akartak hazájukba visszatérni. Gertrud Stein párizsi szalonjának gyakori vendége, az ö hatására adta ki első novelláit és verseit. Három elbeszélés és tíz költemény címen. Már ezekben a novellákban kiütközik Hemingway si- játos élménye a valóságról; az ..elveszett nemzedék" szószólója ő is. azoké a százezreké, akik gyerekfővel sodródtak a háborúba, céltalanul szenvedtek, s most, hogy a háborúnak vége, nem találják helyüket a világban. Csalódtak az eszményekben és azokban a vezetőkben, akik becsapták 3- ket. Cinizmussal fordulnak el mindentől, már csak az ő«i ösztönökben, a nyers erőben: a természetes embernek hisznek, akit nem rontott még meg a civilizáció. Ez a lelki élmény szabta meg Hemingway elbeszéléseinek tárgyválasztásit: hősei kiábrándult in- tellektuelek, gátlástalan sportemberek, atléták, vadászok, pionírok, . akik testi erejükkel ügyességükkel tűnnek ki. Hemingway művészetének marékkor. feltűnő vonása a minden érzelemtől vagy Írói kommentártól mentes személytelen, s csak a lényegre szorítkozó realista ábrázolás. 1929-ben jelent meg első nagysikerű regénye, a Búcsú a fegyverektől, a regény az első világháborúból vesz! tárgyát, és a háború céltalanságát éppen úgy megmutatja, mint Hemingway nemzedékének kiábrándultságát. A harmincas évek első felében főként novellákat írt és két kisebb könyvet: Halál délután és Afrika! vadásznapló. Az előbbi a spanyol bikaviadalokról, az utóbbi az afrikai nagy-vad vadászatról szól. A harmincas évek vége félé Hemingway egyre behatóbban érdeklődött a társadalmi kérdések Iránt, ő maga !s kereste a megoldást, rakonszenvve! fordult a szocialista eszmék felé. Ezt már világosan mutatja az Akinek van. s akinek nincs című regénye. A spanyol polgárháborúban önkéntesként harcolt a köztár- sáságiak oldalán. A polgárháborúról szól az Akiért « harang szól című regénye, amelynek címe, egy Donne -ádázét, jelképes értelmű: ha a világ bármely pontján elvész a szabadság, az emberiség szabadsága vallja kárát. Madridi kémtörténetet mutat be Az ö- tödik hadoszlop című három- felvonásos drámája. A második világháború után irt művei körül kiemelkedik Ax öreg halász és a tenger című kisregény. (Nőbe!-dijat kapott érte 1954-ben!) Hemingway művéseztének pozitív vonása következetes an- tlfaslzmusa a válságos években, rokonazenve a szocialista eszmék iránt a harmincas é- vek végén és negyvenes évek elején. Mindemellett egész gondolkodása nem tudott túljutni egy polgári szabású demokrácia illúzióján. Nagy erénye e művészetnek, hogy éles fénnyel világit be kia emberek életébe, kis emberek problémáiba. Hemingway egyike a XX. század legnagyobb amerikai realistáinak. Pataky Bertalan 0] Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlov. Központi Bizoriságának lapja # Kiadja a Smena kiadóvállalata # Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava. Praáská B. Telefon: 485-41-45 Post allék JO • Főszer kaaz tó: dr. STRAS- SER GYÖRGY. Nyomja; Pápadoslovenaké tla- flarne Ól • Előfizetési díj egész évre 52.- Kés, fél évre 28 - Kés • Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizethető minden postakézbesltőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza A A lapot külföldre a PN52 Ostredné expe- dlcle tlaée. Bratislava, Gott- waidovo nátn. é. 48 útján lehet megrendelni. Az ember eredetileg azért készítette el az első gépjárművet, hogy megkönnyítse életét. A rohamosan- gyarapodó közú*i közlekedés azonban olyan fonák helyzetet teremtett, hogy a segítőtárs egyre Inkább veszélyezteti az ember létét. Erre vallanak legalábbis a szaporodó közúti balesetek. Földünkön évente mintegy 200 ezer ember hal meg közúti baleset következtében. Az érdekesség kedvéért hadd említsük meg, hogy az Egyesült Államok fennállása óta, hadviselésben nem veszített annyi embert, mint az automobil feltalálása óta eltelt rövid pár évtized alatt a közutakon. Hazánkban viszonylag nem egészen ilyen katasztrofális a helyzet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak viszonylag, mert a gépjármüvek számával arányban blíony egész „előkelő“ helyet foglalunk el a világ baleseti statisztikájában. Hazánkban tavaly 70 977 közúti balesetet tartottak nyilván, melyek 2199 halálos áldozatot követeltek. Az előző évivel szemben a közlekedési balesetek száma 287-tel, a halálesetek száma 305-tel csökkent. Ugyancsak kevesebb volt a súlyos és könnyebb sérülések száma. Az anyagi kár azonban emelkedett; a közúti balesetek több mint 430 millió korona kárt okoztak. Szlovákiában tavaly 15 239 közúti balesetet jegyeztek fel, ami az előző évivel szemben 0 százalékos emelkedést jelent. Halálos sérülést 674 ember szenvedett, ami 72 halálesettel kevesebb az 1969. évivel szemben. A legtöbb közúti balesetet a gyorshajtás okozta, második helyen áll az előnyszabály megszegése, de épp elég balesetet okoztak az ittas gépkocsivezetők. Emiatt 17 000 gépkocsivezetőtől vonták meg a hajtási jogosítványt. A statisztika kimutatja továbbá, hogy a legtöbb közlekedési baleset pénteken történik, tehát akkor, amikor a gépkocsivezetők túlságosan sietnek haza. Legkevesebb a baleset szerdán. Tessék jól odafigyelni az összefüggésekre. A múlt évben tehát — némileg — csökkent a közúti balesetek száma. Sajnos, az év első hónapjaiban a közutakon ismét arat a halál. Az év első öt hónapjában Szlovákia országúiéin 5371 közúti baleset történt, ami 445-tel több a múlt év hasonló Időszakához képest. A sebesültek száma 11-gyel, a halottak száma 49-cel emelkedett, és ugyancsak nagyobb az anyagi kár. Pedig az év első hónapjaiban a közutakon még aránylag uborkaszezon van. A főidény tulajdonképpen csak most kezdődik. Mármost ebből az következik, hogy a legközelebbi hónapokban még több közlekedési balesetre számíthatunk? A kérdés már csak azért is aktuális, mert sok ember oly fatálisán fogja fel a közúti balesetek problémáját, hogy minden védekezést és megelőzést hiábavalónak tart. Szerintük a közúti balesetek száma a gépjárművek számával egyenes arányban nő. Ez a vélemény nagyon árt a közlekedési balesetek elleni harc ügyének. Ezért világszerte Intézetek, hivatalok és bizottságok foglalkoznak a közúti közlekedés biztonságának a kérdésével. A külföldi tapasztalatokról beszéltem legutóbb Pierre Luigi Sagtina olasz újságíróval, az automobilizmussal foglalkozó olasz újságírók szövetségének (UIGA) alelnökével. Olaszországban a közúti közlekedés aránylag magas szinten van. A tehergépkocsikat nem számítva, az ország minden 6—7 lakosára jut egy személygépkocsi. A „végzet“ elkerülhetetlensége tehát még va- lószínűbb, mint nálunk. Vajon ml erről a véleménye Lulgl Sa- gonának. aki gyakori vendég nálunk is a közlekedésrendészettel kapcsolatos szimpóziumokon, kiállításokon, autószalonokon. — A tudományos-műszaki forradalom az utóbbi évtizedben jelentősen befolyásolta a közlekedést mind műszaki tekintetben, mind pedig arányaiban — mondotta az olasz újságíró. — Különösen a közúti közlekedésben állt be óriási fejlődés. A gépkocsi m,a már nem luxuscikk, hanem az ember mindennapi segítőtársa, amelyet minden ember előbb- utóbb igyekszik megszerezni. A gépkocsik száma az utóbbi 30 évben úgy megszaporodott, hogy arra a közlekedés többi ágában nincs példa. Az Egyesült Államokban megháromszorozódott, nálunk (Olaszországban — a szerk. mégj.) megtízenötszöröződött, sőt Japánban megnegyvenszereződött. Olyan arányok ezek, amelyekkel az egykori városrendészet Pierre Luigi Sagona és urbanisztika nem számolhatott. Ezért kénytelenek vagyunk megférni az adott helyeken. De visszautasítok minden olyan nézetet, amely végzetesen e- gyenes arányba állítja a gépjármüvek számának szaporodását a közúti balesetek számának szaporodásával. Az ember értelmes lény, tudnia kell dönteni, hol hogy hajtson, hogy idejében megelőzze a baleset- veszélyt. Ez a biztonságos közlekedés alfája és ómegája. Ügy hiszem, hogy az önök közlekedési rendszabályainak ts az a legfontosabb kitétele, a járművezető úgy hajtson, hogy idejében észrevegye az úton található akadályokat. Ha ehhez tartanák magukat a Járművezetők, akkor egyetlen köítútl balesetnek sem kellene történnie. Viszont az automobilizmus ma már nemcsak az autótulajdonosok és a gépkocsivezetők ügye. A járókelők Is akarva- akaratlanul érzik a jelenlétét, kapcsolatba kerülnek vele. Nem véletlen, hogy a járókelők is rengeteg közúti balesetet okoznak. Ezért jó lenne, ha már az iskolában oktatnák a közlekedési rendszabályokat, mert fennáll a veszély, hogy a gyermek első lépteivel egyidőben közlekedési baleset áldozatául eshet. NDK-bell kollégáimtól hallottam, hogy ott a gyermekes ifjúsági szervezeteken belül, verseny formájában népszerűsítik a közlekedés rendészet alapelveit. Lengyelországban a kerékpározó gyermekeknek vizsgát kell tenniök a közlekedési rendszabályok ismeretéből, amelyet e célra kiadott igazolvánnyal tanúsítanak. Ogy vélem, hogy csöppet sem ütközne nehézségekbe az egész világon rendeletileg bevezetni a közlekedési rendszabályok oktatását, az alap- vagy középiskolák valamelyik osztályától kezdve. Meg vagyok róla győződve, hogy rohamosan csökkenne a közúti balesetek száma, mert a gyermekek és a fiatalkorúak meggondolatlanságból és tudatlanságból rengeteg balesetet okoznak. A közúti balesetek elhárításában nagy segítséget nyújthat a sajtó. Végképp nem gondolok azonban arra, hogy az újságírók a tragikus közlekedés! balesetékkel elrémítsék a gépkocsivezetőket. Az Ilyen propaganda egyenesen káros. Ugyancsak nem helyeslem, hogy a legveszélyesebb útszakaszokat táblákkal lássák el, amelyek felhívják a figyelmet a gyakori balesetekre. Ezek a felhívások az ellenkező hatást váltják ki, mint amit remélnénk. Inkább arra gondolok, hogy nagyobb nyomást kell gyakorolni a sajtó fegyverével a városrend^- szetré, hogy az építészek a várostervezésnél már azzal is számoljanak, hány jármű közlekedik majd egyik másik utcán, városnegyedben. Ugyancsak nyómást kell gyakorolnunk annak érdekében, hogy minél több közlekedési gyermekjátszóteret építsenek. E téren nem lehetünk tekintettel az anyagi költségek nagyságára. Könyörtelenül le kell rántani a leplet az autógyárak propagandájáról, amelyek gyártmányaikat igyekeznek a legjobb színben feltüntetni és hibáit elkendőzni. Rengeteg közúti balesetnek az az oka, hogy a vezetők túlságosan megbíznak járművük műszaki képességeiben. Sajnos, a sajtó eddig többet foglalkozott a közúti balesetek következményeivel, mint azok megelőzésével. Legközelebbi és legfontosabb feladatunk az lenne, hogy befolyásoljuk az emberek felfogását, gottdolkodás- mOdját. Mert milyen meggondolatlan is az ember? Hosszú Időt, a nők órák hosszat is képesek a tükör előtt üldögélni, ha mondjuk a sarki üzletbe indulnak, ezzel szemben gondolkodás nélkül bevágják magukat az autóba, hogy meggyőződnének róla, rendben van-e és száz kilométeres sebességgel rohannak vesztükbe. A lövőben lélektani szempontból is nagyobb megalapozottsággal kell nevelnünk a fegyelmezett embereket. Jó lenne, a közlekedésrendészet melett esetleg különálló intézetben, lélektani tanácsadó szolgálatot is létesíteni. Nagyon helyeslem az utóbbi időben egyre terebélyesedő nemzetközi együttmökö- dést, amelyet a sajtó terén tapasztalunk. —O— A közelmúltban a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya is foglalkozott a közúti forgalom biztonságának a kérdésével. AZt megelőzően a föderális kormány, Illetve annak bizottságai a mlnlsztériumközi bizottság (Szlovákiában a BE- CEP *— Bezpeőno8t cestnejpre- mávky, Csehországban és föderatív szinten a BES1P — Bezpecnosf silniCního provozuj és a Belügyminisztérium Illetékes osztályai is megvitatták a közlekedésrendészetben uralkodó helyzetet. Ennek eredményeképpen a közúti forgalom rendszabályaiban a közeljövőben több módosítás is várható. Az idén újabb megelőző és „megtorló“ intézkedések bevezetésére készülnek azok ellen, akik az országutat összetévesztik a versenypályával. AZ eddiginél is sűrűbben ellenőrzik majd az utak mentén a jármüvek műszaki állapotát, mert bebizonyosodott, hogy a gépkocsivezetők nem törődnek vele; revideálják a jelzőtáblák rendszerét, több utcán (elsősorban a városokban) megszüntetik a kétirányú forgalmat, a traktorokat és a nehéz tehergépkocsikat — elsősorban a hétvégeken — kizárják a legfontosabb utak forgalmából. A legközelebbi napokban az autosztráda első szakaszának — Prága és MfroSovice között — megnyitásával egyidőben a 80-as számú rendeletet az au- tosztrádán való közlekedés szabályait tartalmazó függelékkel toldják meg. A kővetkező évtől valószínűleg teljes egészében módosítják a 80-as számú rendeletet. Persze, a legmesszemenőbb intézkedések is híábavalőak volnának a gépkocsivezetők ás járókelők megfelelő önfegyelme nélkül. Tartsuk ezt mindig szem előtt! Palágyi Lajos Három kérdés SCHMIDT Milánhoz ÚI.: Hogyan értékeli a Szocialista Ifjúsági Szövetség országos tagsági gyűlését? Milan Schmidt: Az országos tagsági gyűléssel nagyon gyorsan és időben akartuk tájékoztatni a tagságot a XIV. pártkongresszus határozatairól s a SZISZ SZKB negyedik üléséről, valamint az Ifjúság jelenlegi feladatairól. A tévé segítségével valósítottuk ezt meg, így sikerült tájékoztatni a széles hazai közvéleményt arról, hogy milyen eredményeket értünk el, hogyan kapcsolódik be az ország fiatalsága a szocialista társadalom építésébe. Ha az országos tagsági gyűlést ebből a szempontból nézzük, meg lehetünk és meg is vagyunk elégedve az eredménnyel. A tagsági gyűlés beváltotta elképzelésűn két, s ha nem is mindenhol egyformán készültek föl rá, még akkor is hasznosnak mondhatjuk. Természetesen a jövőben nagyobb súlyt fektetünk a szervezésre. Ha sor kerül hasonló országos rendezvényre, akkor fokozottabb figyelmet szentelünk az apparátus és a vezetők, a választott funkcionáriusok kiképzésére, iskolázására, mert azt tapasztaltuk, hogy ahol ez megtörténi, ott jobb eredményt értek el. ÜL: A nyár rendkívüli lehetőségeket kínál a fiataloknak. Mire számíthatunk ebben az időszakban? Milan Schmidt: Nyugodtan elmondhatjuk, hogy felkészültünk a nyári időszakra, s számtalan olyan ifjúsági rendezvényt készítünk elő, amely kellő visszhangra és népszerűségre talál a fiatalok között. Itt elsősorban az Ifjúsági Utazási Iroda (CKM) kirándulásaira gondolok. Számtalan kiváló turistautat készítettek elő a szocialista, de a nyugati államokba is. Ugyancsak rendkívül népszerűek lesznek szerintem a hazai utak is. A fiataloknak módjukban lesz meggyőződniük országunk szépségéről, méltán büszkék lehetnek rá. A CKM rendezvényein kívül természetesen számtalan helyi, járási, kerületi és központi rendezvény várja a fiatalokat. Napjainkban folyik egy országos ifjúsági tálálkozó a Sumavában. Ezen a héten tartották meg a kerületi ifjúsági szervezetek találkozóit és a következő héten pádig Bratlslavában sor kerül az ifjúsági fényszóró országos értékelő ünnepségére. Augusztus elején lesz a hagyományos tátrai találkozó. Mint ismeretes, Vlagyimir Iljics Lenin 1913-ban kétszer is megmászta a Rysyt. Az ő emlékének szentelve a nyári ifjúsági találkozót, úgy véljük, nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom kiváló egyéniségét állítjuk ifjúságunk elé példaképnek, hanem egy rendkívül értékes egyéniség embsri arcát is. Augusztus végén tartjuk a hagyományos strágnlcei találkozót. Még sorolhatnám tovább Is, mert most rendezzük a helyi, a járási, kerületi funkcionárius-tanfolyamokat, amelynek nevelő pedagógiai céljuk mellett üdülést, felfrissülést Is jelentenek a résztvevőknek. Ül.: Mit tartanak jelenleg legfontosabbnak az ideológiai nevelés területén? Milan Schmidt: Két héttel ezlőtt hagyta Jóvá az elnökség az ifjúsági ideológiai nevelésére vonatkozó elveket. Kell, hogy a politikai nevelés sokkal magasabb szintet érjen el, sokkal professzionálisabb legyen. Ezért az alapszervezet vezetői számára tanfolyamokat tervezünk. Fontos, hogy mindnyájan képesek legyenek szervezeteik vezetésére, s arra, hogy magukkal tudják ragadni a fiatalokat. Természetesen tudatosítani kell, hogy voltak időszakok, amikor az ideológiai nevelés túlméretezett és merev volt. Ezt a veszélyt akarjuk elkerülni, hiszen úgy, mint akkor, ma is bizonyára kárunkra lenne. Ugyancsak fontos, hogy ne becsüljük le ezt a munkát. Erre is van számos rossz tapasztalat. Volt olyan időszak, amikor lenéztük, nem tulajdonítottunk különösebb fontosságot neki, s mind a mai napig bánjuk az eredményét. Nem szabad a fiatalokat idealizálnunk, s nagyon tudatosan arra kell törekednünk, hogy megmagyarázzuk nekik azokat a fontos kérdéseket, amelyek irányítják, illetve befolyásolják életünket. A politikai nevelés területén elsősorban a párt és a munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozását, valamint a mar- xlzmus-Ieninizmus elveinek terjesztését helyezzük előtérbe. Megpróbáljuk megvilágítani az értelmiség szerepét és helyzetét és az egységes ifjúsági szervezet küldetését. Ezenkívül fontos, hogy társadalmunk, s fgy a fiatalok is tisztában legyenek az internacionalizmus és a nemzetközi szolidaritás elveivel. Hogy az egyes szervezetek milyen utat, milyen módszert választanak a cél érdekében, nem lényeges. Az a fontos, hogy mindenki saját maga határozza ezt meg, és mindenki a lehető legvonzóbb és a legeredményesebb munkaformát válassza a cél elérése érdekében. Lejegyezte: N. I. (Munkatársunk az interjút jön. 18-án készítette. — a szerk. meg).).
