Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-29 / 26. szám

de gé nehéz, fárasztó a n é?-\ náluk nem. A nyolcórai ok szak alatt nem fáradnak se- ami szerintük még en

Dunán Innen és Dunán túl munkaerőhiány van. Az Illetékes szervek mégis tudtak egymáson segíteni. Dunán Innen Komáromban (Komárno) a ha Jógyárba huszonnyolc szak munkás jár át Magyarországról, Dunán túlra, a magyarországi Komáromba, a Lenfonó és Szövőipar! Vállalat komáromi fonógyárába pedig 170 fonónő.

Átsétálunk a hídon, s egyenesen a fonógyárba tartunk. A kapu sarkig tárva, bent két autóbusz. Odaátról, vagyis tőlünk Jöttek, a délutáni műszakban dolgozó lányokat, asszonyokat hozták.

szerződés, otven no indult át a hídon. Ma, amikor egyre szorosabb ez a kapcsolat, négyszeresére nőtt a kezdeti létszám, s nemcsak munkára, ha nem iskolába, iparitanuló-kép- zőbe is jár már húsz fiatal lány. Egy év múlva szakképesítést, ezután pedig munkát kapnak a magyarországi fonógyárban.

Az autóbusz hátsó ülésén éppen ezek a lányok ülnek. Hangosak, vidámak. Egyikük, Gogh Katalin varrónő akart lenni, de helyszűke miatt nem vették fel. Ekkor jött egy leirat, hogy jelentkezhet Magyarországra fonónőnek Felvették, és most

Az MNL—2700 tonnás hajón dulgoznak a munkások

(Foto Vlőktt)

— Mi tette ezt szükségessé? — kérdezzük Bartos Ferenctöl, a Komáromi járási Nemzeti Bizottság munkaügyi osztályának

vezetőjétől.

— Komáromban és környékén nincs nőket foglalkoztató üzem, nem tudjuk elhelyezni a női munkaerőket. Tavaly már elég tarthatatlan volt a helyzet. ezért előzetes tárgyalást folytattunk a magyarországi elvtársakkal. Mivel odaát fordított a helyzet, épp női munkaerőhiány van, kapva kaptak az alkalmon, s a gondolatot közölték, épp úgy, mint mi, az illetékes minisztériummal. A kezdeményezés nyomán a két szocialista állam között tavaly tárgyalásra került sor. Szerződést írtak alá. A munkaerőkooperáció e szerződés értelmében jött létre. A szerződés természetesen nemcsak komáromi vonatkozásban, hanem a többi határmenti járások, illetve megyék, városok fontosabb és nagyobb ipari központjait is érinti A szerződés kimondja, hogy a két állam a kölcsönösség elve alapján munkaerő- kooperációt, munkaerőcserét, illetve munkaerükölcsönt biztosít. s igyekszik egymás segítségére lenni.

— Amikor érvénybe lépett a

már egész közel van a „szabadulás napja“. Különben négyes tanuló, tehát elég jó. Szombat és vasárnap kivételével mindennap átjár. Három nap dolgozik, két nap Iskolában van.

Ugyanúgy, mint Csehszlovákiából Magyarországra, onnan is jár autóbusz hozzánk. A hajógyárba hozza a munkásokat. Vezetőjük Szelei Béla.

— Hogyan érzik magukat a hajógyárban, meg vannak elégedve?

— Nagyon jól érezzük magunkat. *n ezelőtt vidékre u- tazgattam munkába. Egyszer autóbusszal, egyszer vonattal, de valahogy sohasem volt jó. Utoljára például a timföldgyárban dolgoztam. Ha autóbusz- szal mentem, onnan kellett visszagyalogolnom, de vonattal sem volt jobb. A motor télen nem felelt meg, csupa sár, csupa tócsa volt az út. Rokonaim is vannak itt, Izsán, Perbetén (12a, Pribeta), néhányuk a hajógyárban dolgozik. Van úgy, hogy naponta találkozunk. A fizetéssel is meg vagyunk elégedve. Odaát 2800-3000 forintot kerestem havonta. Itt 2200 2300 koronát. A fizetés 40 szá zalékát koronában, 60 száza lékát pedig forintban kapjuk Állandó útlevelünk van. Itt is. ott is vásárolhatunk, jó néha az ógyallai (Hurbanovo) sör gyár Aranyfácán márkájú sö rébol hazavinni egy-egy palac kot...

Nincs persze sok idő a beszélgetésre, mert a 48-as gyom ra már várja Szelei Bélát. E- gyetlen gond, amit nem is ö, hanem a mester, Rozbroy Lajos említ — a járműhasználat. Néha szükség lenne, hogy .a magyarországi elvtársak is bejöjjenek szombaton és vasárnap, de nem lehet. Egy-két emberért nem indul autóbusz, s a saját járműre pedig nagyon sokat kell fizetni a vámon.

Feichtinger Gyula esztergályos tizenkilenc éves. Odaát majdnem 40 kilométert utazott naponta, s a keresete sem volt a legjobb. Itt szorgalmasan, megbízhatóan dolgo.ik. Es a keresete is... Volt úgy, hogy megkereste a 2700 koronát. Januártól van a hajógyárban. Az engedélyezett 40 százalékot szépen bankba helyezi, majd egyszerre vásárolja el. Otthon már többen is kérdezték tőle, hogyan lehetne átjönni, s munkát vállalni a hajógyárban. Föltehetőleg fognak még jönni, szakmunkások, technikusok is. A hajógyárban nagy szükség van rájuk.

Lassan hajógyári sétánk végére értünk. Még néhány szót váltunk a festőkkel, ján Öum- bier csoportjában hárman dolgoznak odaátról. Meg van velük elégedve?

— jól eldolgozgatnak — mondja i.icsit szlovákosan.

Ugyanígy a mi lányaink a fonógyárban.

Szendrői György Igazgató 1- rodájában szintén afelől érdeklődünk, meg vannak-e elégedve a lányainkkal.

— A megelégedettség mindig viszonylagos — mondja. — Általában nincs mint minden ben, a csehszlovákiai lányok,; között Is van néhány lezse- rebb. Ez már így szokott lenni.

Az igazgató elvtárs még elmondta, hogy a legtöbbjük a- zonban jól beilleszkedett a munkába, s két csoport saját kezdeményezésére bekapcsolódott a szocialista munkab.igá- dok mozgalmába.

A legfontosabb, hogy a kezdeti munkaerőingadozás lassan szűnőfélben van. Akik újabban jönnek, azok már meg is maradnak. Voltak, akik nem találták meg számításukat, vagy azt képzelték, itt csak úgy osztogatják a forintokat. Azok elmaradtak. A többiek pedig szorgalmasak, ügyesek: gyorsan és megbízhatóan tanulták meg az egyes munkafogásokal; az egyik asszony három napon belül 100 százalékos teljesítményt nyújtott.

A fonógyárba Neivirth Imrével, az üzem technológusával indulunk. Meglátogatjuk a cér- názót, a fonodát, a kiszerelőt, a vlzesfonót és az előfonodát. A cérnázó részleg tisztasága, áttekinthetősége hatott iánk leginkább. Természetesen nem mindenhol ilyen jó dolgozni, de az előfonódéban sincs kibírhatatlan por, s a vizesfonoda bár kellemetlenebb szagok terjengenek ott, még mindig megfelelő munkahely. A lányok gumikőtényt és csizmát viselnek.

Az üzemi látogatás természetesen ezzel még nem ért véget. Először a cérnázó egyik fiatal asszonyával, Kahlerová

Helénával, majd Ferenczy Erzsébettel, a kiszerelő fiatal fonónőjével beszélgettünk.

Ferenczy Erzsébet húsz év körüli, törékeny, kissé halk szavú szemüveges lány.

— A munkámmal meg vagyok elégedve. Amíg lehet, nem hagyom Itt. A keresetem is jó. Általában megkeresem az 1800-2000 forintot.

Egyébként ez a kiszerelő a gyár legkorszerűbb részlege. Modern, porelszívó felszereléssel vannak ellátva a gépek, a csarnok magas, jó világítású és a szellőztetés Is kiváló.

Erzsi rendkívül dolgos kislány. Odahaza kézimunkázni szokott. Közvetlen vezetőnője, Berényi Ferencné, a kedves Kati néni is nagyon sok jót mondott róla. Igaz, panaszko dott is, ha nem is Erzsire, de a többi lányra.

— Nem mind egyformák, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kedves, dolgos, végtelenül igyekvő lányokat kaptam. Vannak művezetők, akik panaszkodnak és panaszkodhatnak is, de én nem. A fizetésük is sok mindent elárul. Vargová, Angyalo- vá, Baloghová, Ferenczyová — végig hozzáteszi az -óvá végződést, hogy ezzel is jelezze, o- daátról való lányokról beszél — 1900-2000 forintot keresnek.

És ennek még az az információ sem mond ellent, amelyet útközben Neivirt Imréné mondott el. Az a megfigyelés, hogy kezdetben bizony ez a hirtelen jött munkaerőszaporulat, no meg az, hogy a lányok nem magyarországiak voltak, eléggé meglazította a munka- fegyelmet. De különben valóban nincs velük baj.

Befejeztük a látogatást, elköszöntünk s tűnődve visszasétáltunk a hídon. Az Európa Szálló előtt két lány, Jády Marika és Határ Marika várt ránk. Az autóbuszban megbeszéltük, hogy elhozzák a fényképüket. Jády Marika nem csupán a fényképek miatt jött. A csehszlovákiai lányok közül csak ö és Mészáros Irénke dolgoznak a fehérítőben, ahol egyébként összesen kilencen vannak. S mivel erről nem e- sett szó, leírták gondolataikat. A többi munkarészlegen elégmunka, műéi. S még ennél is ____ fizetésük is sokkalta jobb, mint a többi lányé. Volt úgy, hogy 240Ü forintot kaptak. Mindezt külön leírták

egy papírra, mert nem szeretnék, ha kimaradna az írásból, és igazuk is van. Bár egy valamit már korábban is megfigyeltünk, de az 0 példájuk csak igazolja megfigyelésünket: egyik üzem vezetősége sem tesz különbséget a hazai s a vendég munkások között. Két szocialista államhoz méltó eljárás. Nem kizsákmányolni, kihasználni akarják a szomszédos ország munkásait, hanem a szocialista társadalom érdekében egymás rendelkezésére bocsátani.

Persze a munkások is megérdemlik ezt a bánásmódot. Ho- tár Marika például, amikor megkérdeztük, nem szándékszik-e otthagyni a gyárat, hiszen mint ahogyan mondta az autóbuszban, fáradt, s enni sem volt ideje, csak ennyit felelt: „Fonónő vagyok, minek mennék máshová.“

NÉMETH ISTVÁN

Az MNL—2700 tonnás hajó egyis része

(Foto VICko)

Vonyík Nándor a nyelviskola gazdasági vezetője Eta Kratochvílová a nyelviskola vezetője, tanára és fömé- todikusa

Körtvélyesen (Hrusov), e kellemes Duna-parti Üdülőhelyen a folyó mellett sétálgatok e környéket jól ismerő ismerősöm társaságában. Kérdezgetek, s ő válaszol.

Szombaton és vasárnap hajó jár ide, hét közben gépkocsik százai, autóbuszok és motorcsónakok tucatjai, iskolásgyerekek, vállalati csoportok hivatalosan és nem hivatalosan, na és persze szerelmesek is. Ezek itt a Jednota víkendházai, ez egy orvosé, ez a takaros most készült el, ez itt nyelviskola....

— Micsoda? Nyelviskola? Itt, Körtvélyesen, ahová mindenki kikapcsolódni, vtkendezni jár? Na ezt megnézem.

Földszintes épület, de ezen az üdülőtelepen ez a legnagyobb. A teraszon apró kutya ugat rám, bódéja előtt napoz- tatja még apróbb kölykelt. Benyitok — előszoba, ajtók. Bekopogok az egyiken. Magas, harminc körüli térti fogad, bemutatkozik: Vonylk Nándor, ő itt a gazdasági vezető. Gondja nem kevés, a nyelvoktatáson, na meg szakácsmunkán kívül ő végzi azokat a feladatokat, amelyek egy ilyen intézményben elmaradhatatlanul szükségesek. Mert valóban nyelviskoláról van szó, amelynek diákjai felnőttek. ahol az oktatás bentlakásos, tehát a hallgatók elszállásolásáról, étkezéséről nem kis feladat gondoskodni. Vonylk Nándor a Tátrából jött ide, ott dolgozott tfz esztendeig, miután Kézsmárkon (Kejí- marok) elvégezte a vendéglátóipari szakiskolát. Az épület a Testnevelési Szövetség tulajdona, s a Technika Háza béreli, mert ennek szervezésében folyik itt a nyelvoktatás. Vonylk Nándor nem idegen helyre jött. Húsz méternyire innét van a szülőháza, ahol nevelkedett, s ahol most is élnek a szülei. Az övéké az egyetlen családi ház, amely már az üdülőtelep kiépítése előtt is Itt állt az árterületen, hajdan csárda volt. Szereti ezt a tájat, minden követ, minden bokrot ismer. Ezt csak azért írom, hogy megokoljam, lelkiismeretesen végzi munkáját, figyelme minden apróságra kiterjed, hogy hallgatók teljes kényelmét és nyugalmát biztosítsa. Ezt már Eta Kratochvílová mondja, akihez elvezettek. Ö a nyelviskola vezető metudikusa s természetesen oktat is, német órákat tart.

A nyelviskoláról, mint olyanról, ő beszél.

— Nyelviskolánk abban különbözik a többitől, hogy nem a hagyományos nyelvoktatási módszerekkel tanítunk, s célunk mindenekelőtt az, hogy a hallgatók aktívan elsajátítsák az idegen nyelvet, s ez a bentlakásos idő folyamán energiájuk teljes kihasználásával jár. Az oktatás módszere természetesen audovlzuálls. Négy nyelvet, angolt, oroszt, franciát és németet tanítunk, párhuzamosan két, maximum három tanfolyamban. A bentlakás Ideje két hét, és nem olcsó, csaknem a kettő es fél ezer koronába kerül, de ez alatt a két hét alatt hazánk egyetlen iskolájában sem tudnának olyan sokat elsajátíttatni a hallgatóval, mint itt- Persze ez nem azt jelenti, hogy két hét után perfekt nyelvtudással távoznak hallgatóink. Egy esztendő leforgása alatt még kétszer, néhány esetben háromszor jönnek vissza ugyancsak kéthetes iskolázásra, ahol az oktatás természetesen lépcsőszerüen egyre magasabb és magasabb szinten folyik. A harmadik adott esetben a negyedik kurzus befejezése után hallgatóink olyan nyelvtudással távoznak, hogy akár kisebb üzletkötések lebonyolítását is rájuk lehetne bízni. A tankönyvek ára benne van az említett összegben, s a hallgató magával viszi őket, hogy a kurzusok között s a kurzusciklus befejezése után is tanulhasson, ismételhessen. Ezt az oktatási módszert farncia- jugoszláv együttműködéssel dolgozták ki. ők készítették a tankönyveket is. Elismert tény, hogy sehol a világon egyelőre nem tanítanak jobb módszerekkel. Itt ugyanis a második oktatási napon óra alatt már nem hangzik el egyetlen anyanyelvű szó sem. A feladat így elmondva túl nehéznek látszik, valóban nem könnyű, de rendkívül eredményes. Egyszerűsítve úgy is lehetne mondani, hogy aki itt nyelvet tanúi, az úgy tanul, mint az egyéves csemete tanulja anyanyeivét Napi tizenegy oktatási órára vesszük igénybe' a hallgatókat. Ez, amint már mondtam, maximális megterhelés, de csak olyan értelemben maximális, hogy az energiaszükséglet nem megy a felfogás rovására. Komoly kapacitású tudósok módszere ez, sok év fáradságos munkájába került, hogy hat, esetleg nyolc hét alatt egy kurzuson belül, tíz ember aktívan e) tudjon sajátítani egy-egy idegen nyelvet.

— Kik jelentkezhetnek erre a tanfolyamra?

— Bárki. Igaz ugyan, hallgatóink nyolcvan százaléka műszaki beosztású s ritkán akadnak magánköltségen tanulók. Egy-egy vállalat alkalmazottal számára kibérel egy-egy kurzust. persze ez még nem zárja ki, ha valaki magánköltségen akar nálunk nyelvet tanulni, hogy ne vegyük fel.

— Valljuk be, furcsának tűnik, hogy háromszor két hét alatt valaki annyira meg tudjon tanulni egy idegen nyelvet, hogy azt aktív nyelvtudásnak lehessen nevezni. Érzékelhetőbben bizonyíthatná ezt a tényt?

— Kérem. Az utolsó két hét után a teljesen kezdd hallgatónak is minden körülmény között meg kell tanulnia hat— nyolcszáz idegen szavat, s meg Is tanulja. Ehhez nem kell nyelvzseninek lennie, s megtanulja akkor Is. ha egyenesen antitalentum. Ez a szám a következő kurzus folyamán megkétszereződik. Itt nem önálló szavakat, hanem mondatokat tanulunk, adott helyzetben társalgunk a hallgatóval. Globál- strukturális nyelvtanulás ez.

— Milyen a pedagógusellátás?

— Egy-egy kéthetes összpontosítás alatt három-négy tanár váltja egymást, mert ha hármúvn furcsának Is tűnik. n igazság az, hogy mindez a tansrntik sokkal megterhel íl'b feladat, mint a diáknak.

Furcsállotta«! mindezt és sokat tamas'kodiam. Aztán részt vettem egy német órán. teljesen kezdők között, akik ötödik napja tartózkodtak a nyelviskolában. Nyelvtudás híján nemigen tudtam őket ellenőrizni, de azzal a. meggyőződéssel «á- voztam, hogy ez a hallgatócsoport — öt nap után — hi-iíny németül beszel az órán. És beszéltem velük is — természetesen nem németül. Meggyőztek. Állítják, öt nap alatt legalább hússzor ann-lt tanultak, mint amennyit saját képességeik ismerete alapi m feltételeztek volna önmagukról.

Ha pénzem lesz. egyszer magam fa megpróbálom. Mert ha így igaz. akkor mindenképpen megéri.

Márpedig Így igaz. Hat-nyolc hét alatt perfekt semmiképpen sem, de remekül meg lehet tanulni itt angolul, oroszul, franciául és németül. Ügy néz ki, rövidesen a spanyol nyelv oktatását is bevezetik, mert van rá igény. -kszl-