Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-22 / 25. szám
( 8 #• »f» » * u| ifjúság PETOOCl BAUIYIL Ap0^ VIII. ...'Az elsötétített hotelszoba ablakában álló, emlékidéző Rabcsan Tóni akaratlanul Markára gondol. Ha eszes nő lenne... Mi történne? Beköltözne a házamba, és azt csinálná másokkal, amit velem csinált! ő sem bírná ki férfinépség nélkül! Akárcsak Tonicska. Az egyik úri dög, a másik tanyasi cafat! Amikor megtudta, hogy egy prágai úr lakik Tómnál, máris átfutott a közeli tanyára. Az anyja is küldte: Nézd csak meg, mi féle úr az! Marka hamar megtudta, miféle úr lakik az agglegény szomszédnál! Tonda úr nem sokat teketóriázott vele, mert Tóni már az első napon eldicsekedett azzal, hogy Marka miféle lány. Tóni nagyot kacagott, amikor a konyhából be-belesett a szobájába. Tonda csak „játszott“ a szétvetett lábbal, hanyatt fekvő Markával, s az meg csak idegeskedett: Mire vársz? Aztán Tóni is levetkőzött, és hármasban játszadoztak. Marka tanulékony volt. egyszerre már két férfinak is örömet tudott szerezni. Dicsérte is Tonda: „Mielőtt elmennék innét, szép városi ruhába öltöztetlek, és feljössz velem Prágába. Ott egy helyes szőke asszony, akit mi hercegnőnek becézünk, majd a pártfogásába vesz. Már jól érted a mesterséget, sok pénzt kereshetnél. Csak a tanítómesteredtől ne kérj egy fityinget sem!“ Mégis adott neki, hadd őrüljön, hadd szívódjék a tudatába, hogy ára is van az örömnek, nem szabad azt mindig ingyen osztogatni... — Az én pénzemből fizette az örömet! — motyogta most maga elé Rabcsan Tóni. És tizennyolcezer koronáját siratja. Csak négyszáznegyvennégy maradt belőle. Évek óta kuporgatta össze 5 rengeteg pénzt. Aztán jött Tonda, és elúsztak a zöld hasú bankók. „Ne sajnáld, dollárban kapod vissza!“ — biztatta Tonda, amikor látta, hogy Rabcsan milyen szomorú tekintettel, reszkető kézzel nyújtja át neki a százasokat. Néha néhány napra, de előfordult, hogy egy hétre is „eltűnt“, és ilyenkor — amikor a közeli környéken megbízható embereket igyekezett beszervezni az ellenállási mozgalomba — két-három ezer koronát is magával vitt. A kisebb szervezési költségeket fedezte Rabcsan pénzével. — Dollárban kapom vissza — suttogja a nyitott ablaknál álló Tóni. Hogyis mondta?. A dupláját, a tripláját kapom vissza, és külön jutalmat kapok azért, hogy befogadtam a házamba, etettem, itattam, rejtekhelyét biztosítottam neki... — Rágyújt, és újra a szemközti egyemeletes házak felett röppen el a tekintete. — Arra a határ, ott szökünk át... — A külváros vibráló fényei mögött, a lilás- kék mélységben feketéllő hegy titokzatos, nyomasztó érzést vált ki benne. Nem meri elsuttogni kérdését. Sikerülni fog? Újra megszállja a kétely, a félelem. — Csak jönne már Tonda! Miért nem jön? — kérdezi gyanakodva, és az az érzése támad, hogy veszélyt rejt magában a sötétség. A villanykapcsolóhoz siet. Ki- gyúl a fény a kétágyas szobában. Az asztalhoz ül, szemben az ajtóval, és a kilincsre szegezett tekintettel várakozik Tonda érkezésére. Tonda a szálloda éttermének hátsó sarkában türelmetlenkedik. Rajta kívül még két késői vendég ül a fehér abroszos asztalnál, jó messze tőle, az asztalsor legelején, a két részre osztott, ék alakú terem határvonalánál, a kávéházi zsöllyék szomszédságában. A zenekar játszik, a párok táncolnak. Subrt az órájára pillant. Fél tíz múlott öt perccel. Nemsokára, tízkor zárják az éttermet. A szőke, telt pincémő mintha megérezte volna, hogy a magányos vendégnek mire van szüksége, mosolyogva közeledik feléje, és konyakos poharat tesz az asztalára. — Igyál, drágaságom! Kristálytiszta a levegő! — mondja hamiskás mosollyal. — Most már szavalhatsz, báró úr! Hogy kerülsz ide, ebbe az isten háta mögötti fészekbe? Megint egy jő palira akadtál? Vagy megkísérted a vándorrepülést? — Én kérdezhetném tőled, hercegnő! Már két éve nem láttalak! — Egy éve, hogy kinyitották előttem a rácsos kaput... — Hallottam. Aztán elsodort a szél. Szép helyre sodort! — Csak gúnyolódj! Amikor kiengedtek, visszamentem Jendához. Nem kiszimatoltak a kutyák! Szerencsémre az új csibéim strichen voltak, nem kapták el őket. Három napig etettek, vízzel itattak, és három áldott napig oktattak, a fővárosba be sem tehetem a lábam! így döntött a bíróság. Ha nem szabad, hát nem szabad, szót kell nekik fogadni. Jedna ekkor gondolt egy nagyot, és idehozott. — Hol van Jenda? — Egy ideig itt dolgozott a bárban. — Dolgozott? Meglépett talán? — Nekem azt mondta, hogy az esti gyorssal Prágába utazik. A kpoók nem hitték el, azt állították, nekem tudnom kellett volna róla, hogy az ellenkező i- rányba távozott. Kinevettem őket. Ahoi Elzák és Berták élik a világukat, az elegáns főumak nem lehet szüksége egy haladó szellemű, kikopott hercegnőre! — És i^t ragadtál? — A hercig fiúk úgy gondolták, hogy a mostani, egyre növekvő idegenforgalom idején épp egy ilyen kikopott fővárosi hercegnőre lenne szükségük. Ha már a fővárosba nem tehetem be a lábam, egy darabig itt megtűrnek... — Na, akkor megyek is! Nem láttál, hercegnő! — Detektív uraik, alázatosan jelentem, előkeritettem Subrt Tonda báró urat! — Kitől tudod?... — Frida írt a múltkor, hogy tűvé teszik érted az országot. A barátaidat már hónapok óta zaklatják, nem láttátok Ton- dát? Ügy látszik, ők is tuzexbont szeretnének tőled venni, és te rossz üzletemberként eltűnsz, mint a kámfor! — Már itt sem vagyok! — Jól van, Tonda, bennem bízhatsz. Ki az a pali, aki veled vacsorázott? — Kíváncsi volt egy határvánosra, s a véletlen úgy hozta, hogy épp idevezettem... — Majd kiugrott a szemed! — Ki az a hölgyike, aki most csücsült le a zenészek közelében? — Egy víg özvegy. A férje tavaly az autójával bolond fejjel nekirohant, egy fának. — Ismered? — Egy este itt elsírta bánatát. Mit csináljon? A mérnök úr kis villájában hozzá szokott a jobb élethez. Most újra, egy ezresért pötyögtesse egész nap az írógépet? Abból még egy rongyot sem tudna venni magának. Ä kis villát pedig nem szeretné eladni... Mondom neki, növekszik az idegenforgalom, segítse ki a szállodaipart, kevés a szoba és sok a vendég, egy percig sem kell ülnie az írógép mellett, és nyugodtan élhet... — Ugrott a tyúkocska? — Hozzá csak úri vendégeket küld- hetek, elsősorban külföldieket. — Tűrik a „csibetartást“? — Egy kis „pletykáért"... — Ne is emlegesd! — Az olyanok is érdeklik, mint te, aki váratlanul érkezik a városba, ki tudja, milyen célbői... — Mikor indul a prágai gyors? — Tíz előtt... — Már nem érném el. — A másik hajnalban. — A szállodába nem mehetek, a nevem nem szerepelhet a lajstromon. Még jó, hogy csak a palit jelentettem be.. — Szóljak neki? — int a pincérnő a zenekar közeiében ülő fiatalasszony felé. — De „pletyka" nélkül — mosolyodik el Subrt. — Aztán siess vissza, valamit meg kell veled beszélnem. A barátomról van szó... Valaki kopog. Rabcsan rémült tekintettel mered az ajtókilincsre. Szólásra nyílik a szája, de a hang beléje reked. Tonda nem kopogna! Akkor sem kopogott, amikor az aranyórájáért, az aranyláncáért jött vissza. Egyszerűen benyitott. Csak a zsandárok jöhetnek érte! Miért gondol a legrosszabbra? Megmozdul a kilincs. — Nincs itt senki? — Itt vagyok... A lenge nyári ruhába öltözött pincérnő belibben Tóni szobájába. Tálcát tart a kezében. A tálcán egy nagy üveg konyak és három pohár. Az ugrásra készen ülő tökmagemberre mosolyog. — Már-már azt hittem, hogy megné- mult! Rabcsan Tóni megrökönyödve nézi a szőke, nagy keblű nőt. — Nem ismer rám? Én hoztam az asztalukhoz a vacsorát — mondja a pincérnő, és leteszi a tálcát. Az egyik poharat Tóni elé csúsztatja. — Ez a magáé... Ez Subrt úré... Éz pedig... Ejnye, de udvariatlan! Még hellyel sem kínál? Rabcsan fáradt hangon válaszol. — Tessék, üljön le. Á pincémő nevető szemmel leül, és tölt a poharakba. — Egészségére! Rabcsan kezében megremeg a pohár. — Subrt úr azt üzente, igyunk csak nyugodtan... — Mit üzent? — Igyunk előbb, Rabcsan úr! Rabcsan kényszeredetten koccint, és sietve a szájába önti az italt. A pin- cérnö a kezét nyújtja. — Még be sem mutatkoztunk. Adja már ide azt a nagy kacsőját! — amikor a tenyerébe simul Rabcsan érdes, nagy lapátkeze, újra megszólal. — Subrt úr azt üzeni, hogy várjon türelemmel, úgy két óra körül jöhet csak vissza, legkésőbben három előtt! Még csak fél tizenegy! — biztatón mosolyog a helyét nem lelő tömzsi férfira. — Bozsenka vagyok. Magát hogy hívják? — Rabcsan. A keresztneve? — Tóni. — Maga is Tonda? — A fiatalok Tóni bácsinak hívnak... Bozsenka kacarészik. — Ne nevettesse ki magát! Tonda azt mondta... — Mit mondott?! — Azt mondta, maga nagyon bírja az iramot! — Bírni bírom... — Erre innunk kell! — mondja lelkesen Bozsenka, és megtölti az üres poharakat. Rabcsan szemöldökét összehúzva mered a szőke nőre. — Mit nézel úgy rám? Ne félj, nem harapom le az orrodat! — fakad ki egyszerre Bozsenka. — Tonda itt járt, és nem jött fel?! — Még ilyen férfit sem láttam! Mit tudom én, hogy mit csináltok kettő, három után, de addig verd ki a fejedből, vagy saját magamat verem ki innét, mert nem érdemied meg, hogy veled legyek! — Mit mondott Tonda?! — Ha már annyira kíváncsi vagy, elárulom: Nem mondott ő semmit! Egy vénasszonyt küldött az étterembe, aki azt suttogta a fülembe, hogy arrnáít az embernek a felesége, na, tudod, leié! — Tudom. — Mi dolgotok van azzal a banyával? Ha valami bajom lesz... — Nem lesz semmi bajod. — Végre tegezel, kis tökmagom? Aranyos bácsi vagy! — Mit mondott még? — Az a szipirtyó? A barátod most az öregével sétálgat az erdőben, egy kicsit körülnéznek, mert szeretik a tiszta levegőt. Érted? — Értem". — Okos ember lehetsz, mert én nem értem. Közel a határ... Az istenbe veled, mi bajod van?, Mitől ijedtél meg? — Nem ijedtem meg! Mást nem mondott? — Tonda kettő-három körül visszajön, és elvezet azokhoz a vén emberekhez. És még két százast küldött, hogy egy jó üveg konyakot hozzak neked, és hagyjunk neki is néhány kortyot... Rabcsan fellélegzik. A literes üvegre pillant. Ha Tonda’ is inni akar ebből az üvegből, nincs semmi baj. Kettőikor vagy háromkor visszajön. A gondolat nyugtatja. Minden rendben van. Köze! e határ. Már hosszabbak az éjszakák. Ha háromkor is jönne, virradat előtt már odaát lehetnek! (Folytatjuk) l í A I— Ér m • „Alkonyat“: Az Egy éjszaka emléke című versében Így ir: / Mint földöntúli lény / tör, kúszik előre, / mint vad démonok / törnek nyelvei az égbe / stb. Ügy gondoljuk, eny- nyi is elég, hogy az írásról lebeszéljük. A tanulásról, olvasásról azonban nem! 0 „Alba Regia 66“: Véleményünket önmaga fogalmazta meg a legtalálóbban Félelem című versében — / Minden egyforma / Kopár, szürke, / stb. — Versei nyelvileg is kezdetlegesek. Tanulnia, művelődnie kell! írni csak akkor írjon, ha úgy érzi, általános érvényűt tud mondani! 0 „Béta“: Verseiben gondolatilag fejlődött. A versek logikai felépítését azonban elhanyagolta. Kevés a szín, a kép is bennük. Egyszerűbben fogalmazva a gondolatot még nem tudja versül visszaadni. Tanuljon, művelje magát! 0 „Renáta“: Versei a kezdés minden hibáját magukon viselik. Hiányaik belőlük mind a gondolat, mind a költői látás, lábtatás. Lebeszéljük! 0 „Balaton 67“: Ha valami durva, még nem vers, nem költészet; talán egy érdekes példa egyik verséből: / Kezed Jassú rothadása / ingerli agyam közepét, / a fehérneműk suhogása / ősz hajad hullása / jelenti a jövendőt / stb. Verseiből hiányzik a gondolat, a ké- piség. Tanulnia kell még! 0 „Annamária“: Versei mind gondolatilag, mind verstanilag — éretlenek. Mindenből csak a felszínt fogalmazza meg, csak a sablonokat ismeri. Tanuljon, művelje maglát! 0 „Sármány“: „Közöljék versemet!“ — írja levelében. Kérésének örömmel tennénk eleget, ha a versek színvonala nem akadályozna benne. Sajnáljuk! ÄJJ MUPft. *!l2?AJr 0ÍT,m kilók _ roi italoknak VIII. A FIATALOK ÉS A MUNKA Első pillantásra talán úgy tűnik, hogy a fiatalok és a felnőttek munkahigiéniájára vonatkozó előírások azonosak. A fiatal szervezet felépítésében, fejlődésében és működésében tapasztalható sajátosságok azonban arra utalnak, hogy a fiatalok munkahigiéniájára különös súlyt kell fektetni. A még fejlődő szervezet sokkalta érzékenyebb, ezért nem elegendő a felnőttekre is vonatkozó munkaelőirá- sok következetes betartása, ha biztosítani akarjuk a szervezet további normális fejlődését és egészségét. Fiataljainkból ne csak öntudatos, produktív dolgozókat akarjunk nevelni, hanem hosszú időn át munkaképes embereket is. HELYES TESTTARTÁS Fiataljaink számára a legideálisabb, ha munka közben változtathatják testhelyzetüket: egyszer ülve, egyszer állva dolgozzanak, és persze nem árt egy kis testmozgás sem. Az állandó ülés épp olyan fárasztó és kimerítő, mint mondjuk az állva végzett munka — főként akkor, ha nem megfelelő széken ülünk, avagy olyan munkát végzünk állva, mely közben nem mozgathatjuk lábunkat. Az alacsony munkaasztalok és -gépek arra késztetik a fiatalt, hogy mélyen előre hajlítsa törzsét, és testhelyzetének megtartására fokozott energiát fordítson. Ennek következménye nemcsak a gyors elfáradás, hanem a rossz testtartás, a meghajlott hát is, amely később állandósulhat. A magas munkaasztalok és -gépek ugyancsak gyorsan kimerítik a fiatal szervezetet, a fokozott statikus megerőltetés a felső végtagok elfáradását idézik elő. A serdülők munkaasztala legyen 80- 90 cm magas. Felnőttek számára gyártott gépek mellett dolgozó fiatalok munkáját deszkaemelvénnyel könnyítsük meg. Ezen állva nem fáradnak el olyan hamar. Továbbá arra is ügyelni kell, hogy a munkaeszköz 45 cm-re legyen a szemtől. Ezzel kapcsolatban említhető meg, hogy a fiatalt a helytelen testtarstásra rövidlátása készteti vagy a munkahely rossz megvilágítása. NEM ERŐLTETJÜK MEG MAGUNKAT MUNKA KÖZBEN? Fontos kérdés a munkával vaiő megerőltetés foka, amely még nem káros a fiatal egészségére. Itt elsősorban azoknak a tárgyaknak a súlyára gondolunk, amelyet a fiatalnak egyik helyről a másikra kell áthelyeznie. Az alábbi norma érvényes, amelyet minden 16-18 éves fiatalnak szem előtt kell tartania: a) kézben való szállításnál 20 kilogramm. b) kettesben hordágyon 50 kilogramm, c) talicskán 50 kilogramm, d) három- vagy négykerekű kocsin 100 kilogramm, e) síneken mozgó kocsin 600 kilogramm a megengedett súly. Tizenhat évesnél fiatalabbaknál ezt a normát a felére kell csökkenteni. A túlzott megterhelés veszélyezteti a szervezet fejlődését és működését, a csontok korai elmeszesedéséhez és ennek következményeként növekedési rendellenességekhez vezethet. NE CSAK KÉZZEL, ÉSSZEL IS DOLGOZZUNK! A munkafolyamatot fiataljaink számára úgy szervezzük, hogy kis mozdulatokat végezzenek, ujjaikat, csuklójukat és karukat vegyék leginkább igénybe. A munkaeszközök, a megmunkálandó tárgyak és az irányító mechanizmusok megfelelő elhelyezésével a mozdulatok beidegződnek, állandósulnak: ezzel tulajdonképpen növekedik a munkatermelékenység, és elkerülhető a felesleges megerőltetés és elfáradás. Az ilyen automatikus mozdulatok gazdaságosabbak, mert csak a legszükségesebb izmok vesznek részt a munkában. A gyakorlaton tapasztalt szakember felügyelete alatt a mozdulatok gazdaságos alkalmazásának elsajátítása tehát fontos tényező nemcsak egészségi szempontból, hanem a jobb munkatermeléken*ég szempontjából is. Ezért a kezdet kezdetén sajátítsuk el a helyes munkamozdulatokat és -szokásokat, mert sokkal könnyebb valamit jól megtanulni, mint a bevett rossz szokásokról leszokni. A JÓ MUNKAESZKÖZTŐL IS SOK FÜGG Különös figyelmet kell fordítani azoknak a munkaeszközöknek, a- melyekkel a fiatal dolgozik. A fogantyúnak a kéz nagyságéhoz illőnek kell lennie. Ennek a követelménynek legjobban megfelel a hatszög alakú, legömbölyített élű 14:9 arányú fogantyú. Á munkaeszköz súlyának ugyancsak a fiatal izomerejének mértnek kell lennie. MILYEN LEGYEN A MUNKARUHA? Mint ahogy nem megyünk strandra stbakancsban vagy színházba sportöltözetben, ugyanúgy munkahelyünkön is megfelelő ruhát, cipőt viselünk. Kezdjük fentről: lányok — de ugyanez vonatkozik a mostani divathóbortot követő hosszú hajú fiúkra is — hálóval vagy kendővel védjék hajukat, ha mozgó kerékmü mellett dolgoznak. Máskülönben azoknak a nőknek a sorsára jutnak, akik frizurabemutatójukért a szó szoros értelmében skalpjukkal fizettek. Ugyancsak tilos gép mellett lengő ujjú, szétgombolt kabátban vagy széles szárú nadrágban tartózkodni. Nem munkába valő a teniszcipő, viseljünk kényelmes, de a lábat stabilan tartó lábbelit. Olyan munkahelyen, ahol a biztonsági előírások megkövetelik, a diákoknak feltétlenül viselniük kell a védőeszközöket. A megfelelő munkaöltöny kiválasztásánál tekintetbe kell venni a fiatal akklimatizáiódó képességét; a- mirit akklimatizálódik. könnyebben viseli el a magasabb hőmérsékletet. Rendszeres edzéssel fokozódik a fiatal szervezet ellenállóképessége s a környezet természeti ingadozásából eredő különböző betegségekkel szemben is ellenállóbb lesz. KI PIHENNI NEM TUD, DOLGOZNI SEM TUD Kedvező munkakörülmények között végzett fizikai munka, a fokozatos testi megerőltetés a munka és a pihenés arányos váltakozásával és gondosan összeállított étrenddel párosulva a fiatal szervezetre egyáltalán nem káros, sőt fejlődésének egyik legtermészetesebb biztosítéka. A munkaszünetek az energia felújulását biztosítják. Minél nehezebb munkát végzünk, annál gyakrabb és hosszabb pihenőket tartsunk. Abból a tapasztalatból indulunk ki. hogy a serdülők munkateljesítménye minden 50 perc után csökken. Az iskolában, a tanítási órák közti szünetekben a diák felfrissül, újra képes összpontosítani, de a hatodik óra után végleg kimerül. így van ez a munkahelyen is. A gyakorlatok elején gyakran kell szünetet tartani, a munkaidőt pedig csökkenteni. Legjobb a szünetet friss levegőn, rossz idő esetén legalább más helyiségben tölteni. S ne töltsük a szünetet puszta csintalanságból futkározással, ordibálássai, mert ez nemcsak hogy nem nyugtat meg, hanem a megkezdett hosz- szabb munka folytatására is képtelen lesz a fiatal. (Folytatjuk)
