Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-22 / 25. szám
új ifjúság 7 iLBeStÖK Legalábbis odaát, magyar honban. Marseille-ben kezdődött (vagy már jóval előbb), Szófiában folytatódott, s az egészre az MXK—Celik Zenica tette fel a koronát. A harmadrangú jugoszláv csapat úgy játszott az élvonalbeli MTK-val, mint macska az egérrel. Szófiában állítólag a második félidőben Boncv felemelte a földről a labdát és megmutatta az egyik magyar fiúnak, ami azt jelenti: „Itt van, ne keressétek...“ Persze ez már azután történt, hogy a magyar játékosok jó hetven perc után egy egyenesei sem rúgtak a labdába. Nagy is a bánat Magyarországon. Nagyobb, mint a mohácsi vész után. Nem is csoda. Ennyi őszinte cikket labdarúgásról már évtizedek óta nem olvastam magyar lapokban. mint most. Megtudtam például azt is — ami eddig nyílt titok volt —. hogy egy közepesen falábú NB I-es labdarúgó, akiről a nézők többnyire csak másnap az újságokból tudják meg, hogy játszott, legalább 15 000 forintot keres havonta, egyéb földi javai mellett. Ennyiért érdemes ácsorogni... De legyünk őszinték. Mi lett volna nálunk, ha akkor Frantisek Vesely nem rúgja be pontban tizenkettőkor azt a bizonyos gólt. Egszakadás, földindulás. „Mázlitok van“ — mondta másnap Bodor Gy. Tamás, bukaresti kollégám. Cgy hiszem, hogy Nováknak és Kacsányinak is. Pedig sajnálnám őket, úgyis mint egykori kedvenceimet, úgyis mint embereket. Mikor ezeket a sorokat Írom, még nem tudom, mi lesz Helsinkiben... Persze Eugen Magda kollégám a Veéernlkből már a bra- tislavai meccs után megírta, hogy „a vak tyúk is talált szemet“, meg hogy „a futás közben történő labdakezelés számunkra rébusz“. Sajnos, igaza van. De szerencsére mázlink van. Meddig? (palágyi) Négy teljes napig volt Bratislava a könnyűzene kedvelői figyelmének a középpontjában. Négy teljes napig tartott a versengés az öreg Vigadó, a Szlovák Filharmónia hangversenytermében, az Arany, Ezüst és a Bronz Líráért, a közönség és nem utolsósorban a zsűri szimpátiájáért. A dijakat kiosztották. Hogy igazságosan-e, arról a vélemények megoszlanak. Már a döntő előtt komoly viták folytak a Líra kulisz- szái mögött arról, hogy e- gyik-másik dal megérdemelte volna legalább a döntőbe való Jutást. Egy azonban bizonyos. Az idei Bratislava! Líra ismét jelentősen hozzájárult a hazat könnyűzene fejlődéséhez. Számtalan színvonalas dal hangzott el, amelyről még csak a Jövőben derül ki, sláger lesz-e valójában.A zsűri döntését bizonyára ki-ki egyéni ízlése szerint bírálhatja. Tökéletes, mindenki számára elfogad ható döntést a legjobb akarattal sem hozhatott volna Mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a Bratt- slavai Líra elsősorban dalverseny. Ezt csak azért tartottuk érdemesnek megjegyezni, mert sokan az énekesek versenyének vélik, és eszerint ítélik meg egyikmásik számot. Az előadó- művész kétségkívül nagymértékben hozzájárulhat a dal színvonalához, sikeréhez, de a zsűri elsősorban „szakmai-zenei“ szempontból bírálja a számokat. A közönség egyértelműen Ondráéek és Borovec „Hej, LÍRA Éva Máziková — Siváőek és Janovic „Orfeus és Eu- rydika“ című. Ezüst Lírát nyert dalát énekelte. HELEXA felvétele nebucT nesvá“ című száma mellett tette le a garast. Persze úgy is mondhatnánk, hogy inkább a kiváló ost- ravai énekespár, Marie Rott- rová és Peter Némec temperamentumos előadásmódja nyerte meg a tetszését. Annyi bizonyos, hogy a számból sláger lesz. Hogy mennyire megoszlanak a vélemények; az A- rany, Ezüst és Bronz Lírával jutalmazott szám előadói például egyhangúlag azt mondták, hogy Hammel és Peteraj „Mafovanie na plot“ — Václav Neckár előadásában — című száma megérdemelte volna valamelyik lírát vagy lagalább a döntőbe való jutást. Margareta Pislaru, a kedves, megnyerő és hallatlanul magabiztos román énekesnő viszont úgy vélte, nagy igazságtalanság volt, hogy a „Tretí trubadúr“ című szám nem jutott be a döntőbe. Hát kérem, az ízlések és pofonok különbözőek. Nézzük azonban az idei Bratislavai Líra dicsőséglistáját. A zsűri az Arany Lírát Ondráéek és Borovec „Spoutej mé“ című számának ítélte oda, amelyet Ha- na Dlrychová énekelt. Az Ezüst Líra a szó szoros értelmében itthon maradt: Éva Máziková énekelte Siváőek és Janovic bratislavai szerzöpár számát az „Orfeus és Eurydiká“-t. Végül a Bronz Líra Zahradník- Kreümar „Vánek“ című szerzeményéé lett, melyet Viktor Sodorna énekelt. A Líráról szólva meg kell említeni a külföldi részvevőket is, akik szintén hozzájárultak a dalverseny színvonalának és népszerűségének emeléséhez, s hazájukba hazatérve különösen jó reklámot csinálhatnak legnagyobb hazai köny- nyűzenei fesztiválunknak. Első helyen kell említeni Gilbert Bécaud-t, akinek minden várakozást felülmúló fellépéséről írni egyenesen felesleges. Meggyőződhettünk, hogy nemhiába nevezik „Monsieur 100 000 Voltnak“. Ugyancsak osztatlan sikert aratott a vele egy estén fellépő Zalatnay Sarolta. Remek együttest ismerhettünk meg a skót The Marmalade-ban. „Narancs- lekvárékat“ múlt évi karácsonyi számunkban már bemutattuk olvasóinknak. Edita Pjehova a Szovjetunióból, Eleonóra Rega Kubából, Margareta Pislaru Romániából, Hris Doerk és Frank Scböbel az NDK-ból, Desmond Dekker Jamaicából, Stan Borys Lengyelországból és Josipa Lisaő Jugoszláviából — valamennyien érdekes és feledhetetlen színfoltjai voltak az idei Bratislavai Lírának. Ezzel pontot tettünk az idei Líra után. De még a fesztivál napjaiban ülésezett a Bratislavai Líra törzskara és eldöntötte, hogy a fesztivál VII. évfolyamát 1972. június 7-10-e között tartják meg a Szlovák Filharmónia hangversenytermében. Viszontlátására, viszonthallásra! (P. L.) nek, aki évtizedeken át csak rohant, rohant. aki több időt töltött autóban, vonaton, repülőgépen, mint más közönséges halandó a karosszékben. — A menedzserem azt szokta mondani: „Satch, addig csináld, amíg kellesz, és amíg bíróé'". Ez volt. Játszottam hajnalig, aztán aludtam 3—4 órát — ha aludtam —, s már megint mennem kellett, utazni, átszállói, utazni, este megint fellépni... A testem sokszor elnehezült, a lábam mintha ólomból lett volna, néha úgy éreztem összeroskailok a dobogón. De miközben én Így, a magam lábán állva, húztam a betegséget, annyi kiváló zenész — mind-mind régi jő barátom — távozott el végleg... Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam... Nem esik nehezemre itthon maradni, a szomszédok kárpótolnak mindenért. Nem múlik el nap, hogy valamelyik srác be ne nézne hozzám, és meg ne kérdezné, hogy vagyok. A születésnapomon legalább ötve- nen voltak. Fölfalták Lucille minden tortáját és süteményét, és én fene boldog voltam... De a zene, a dzsessz, a trombita, az a mindenem. Most már egyre gyakrabban jutnak eszembe a koncertek, a melegszívű nézők, akiknek oly nagy élvezet volt játszani. Várjon csak... Pillanatokon belül visszatér, kezében a legendás Selmer-trombitával. Tréfásan előrebillenti magát, fehér zsebkendőjével meg- törli az ajkát, és belefúj a hangszerbe: „What a Wonderful World! — milyen szép a világ!“ — Ne haragudjon, nem fújom tovább — mondja néhány akkord után. (Folytatjuk) II. New York félreeső negyedének egyik külsőre igénytelen házában lakik, lassan három évtizede. Itt talán semmi nem változott azóta: a kapu előtt ugyanúgy játszadoznak a srácok, mint azelőtt... Itt él Satchmo. Armstrong élő példája annak az emberAz ifjú Armstrong (a kép jobb szélén az előtérbenj a Now Orleans-i Zulu Club tagjai körében 1931-ben. '/ A televízió hatalmas tömegekre hat. Egy-egy világraszóló esemény közvetítésekor százmilliók ülnek a képernyők elé, hogy szemtanúi legyenek a szenzációnak. Röviden Így jellemezhetnénk: korunk eszköze. Érthető tehát, hogy sok fiatalemberben — nőben és férfiban — különösen pályaválasztás idején felmerül a gondolat, hogy riporter vagy bemondó lesz a tv-nél. Am nehéz hivatás az, igénybe veszi az ember fizikai, a szellemi erejét és az idegeit. —O— Néhány hete ismerhette meg BERKES ZSUZSÁT, a budapesti tv legfiatalabb bemondónőjét a nézők milliós tábora. A fiatal lány először konferált föműsorban, tehát az esti időszakban, amikor a legtöbben nézik a televíziót. — Hogyan került sor erre a nagy napra? — Mikor megtudtam a beosztásomat, elhatároztam, hogy jól felkészülök. Időben megírtam a szöveget — mert a bemondó feladata ez is — és gondosan megtanultam. Abban reménykedtem, hogy délelőtt pihenhetek, s csak a fodrászhoz megyek, hogy teljesen frissen ölhessek a kamera elé. A pihenésből azonban nem lett semmi. Az egyetemről nem hiányozhattam. Éppen csak annyi időm volt a suli után, hogy letusoljak, s már rohantam is a tv-be. — Milyen érzése volt, amikor kigyulladt a műsor kezdetét jelző lámpa piros fénye? — Ügy éreztem, hogy hang nem jön ki a torkomon, elfelejtettem a szöveget, a tenyerem is vizes lett. Pedig nem kis idő telt el tanulással, felkészüléssel, amíg erre a szereplésre sor kerülhetett. Már három éve jár a tv bemondói tanfolyamára és Fischer Sándor tanár úr — akinek keze alól a rádió és a televízió annyi kitűnő bemondója került '.már eddig is ki — beszédtechnikai foglalkozásaira, ahol a helyes kiejtést tanulja. Ki gondolná, hogy még a hang színezetét is lehet módosítani. A magas hangot mélyíteni kell, vagy ahogy szakmai berkekben mondják: nem szabad csicseregni. Az első hat hónap alatt nincs más feladata a jövendő bemondónak, csak a tanulás. Aztán .óvatosan engedik a vízbe: előbb csak egy-egy kisebb műsort konferálhat, s ha ez sikerült, akkor konferálhat. Berkes Zsuzsa eddig az Iskola-tv és a délelőtti műsorok bemondónője volt. BERKES ZSUZSA első szereplése a főműsorban sikerült. Ű maga így értékeli szereplését: — Átlagos volt, nem csináltam különösebb hibát. De megy ez majd jobban is. Amit eddig elértem, azt Fischer tanár úrnak köszönhetem. — Mire kell vigyázni a bemondónak? — A bemondó nem lehet egyszerű beszélőgép. Szépen, tagoltan, érthetően kell beszélnie. Tudnia kel], bogy mi van a műsorban és a műsort végig kell vezetnie. Kicsit színésznő, de főleg hangulatos háziasszony. — Mit hozhat a jövő ezen a pályán? — Bizonyára eljön az az idő, amikor a bemondó e- gyéniségét és a műsor jellegét figyelembe véve határozzák meg, hogy ki konferáljon. Ezért még jobban kell igyekeznem. —O— Vannak nehéz helyzetek, amelyek próbára teszik a bemondót. Ilyen például a baki. Ezt senki sem kerülheti el. Ilyenkor a bemondónak természetesen kell viselkednie, mintha mi sem történt volna. Aztán olykor az is előfordul, hogy egy pillanatra elfelejti a szöveget. Ezt úgy próbálják kiegyensúlyozni, hogy tussal, nagy fehér táblára írják a szöveget, s ha bekövetkeznék a rövidzárlat, egy pillanat alatt lehet korrigálni. Mert igényes a néző, és ha valami hiba van, annak óriási a visszhangja. —O— BERKES ZSUZSA az Eötvös Lóránd Tudományegyetem francia szakos hallgatója. Idejének nagy részét az e- gyetemen és a tv-ben tölti. De azért kedvenc hobbyjai- ra is jut idejéből. Sokat olvas, szeret főzni és varrni. A ruháit maga tervezi. (Télen a midi, nyáron a mini, a maxi slampos.) Szereti a zenét, a klasszikust is, a könnyűt is (de nem a diliket!). Ha fáradt, Bachot vagy cigánydalokat hallgat vagy zongorázik.
