Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-08 / 23. szám

új ifjúság 7 ■■■■■■ üss JO® .. ■R ■ A hangyák viselkedését, szokásait tanulmányozta egy holland kutató há­zaspár. Vizsgálatuk eredménye megcá­folta a hangyaszorgalomról szóló eddi­gi mítoszt. Anna és Pierre Andreville ugyanis azt állítja, hogy a legtöbb hangya csak nyüzsög, tulajdonképpen lusta, csak mímeli a munkát, más bolyok lakóival viszont keresi a veszekedést. A nősté­nyek minden alkalmat kihasználnak, hogy csápjaikkal tisztogassák magukat. Ha úgy vesszük, nemcsak a hangyák viselkednek így... DOLGOZOK FILMFESZTIVÁLJA ’71 Június 11-én Szlovákia 11 városában immár huszon­kettedszer csendül fel a dolgozók filmfesztiváljának megnyitását jelző harsona­szó. A dolgozók filmfeszti­válja ünnep a maga módján, a világ haladó filmgyártá­sának, a népek közötti ba­rátság és együttműködés ün­nepe. A június 21-ig tartó fesztiváli napokon Bratisla­va, Banská Bystrica, KoSice, Luöenec, Martin, Nitra, Pre- äov, Trenfiín, Vysoké Tatry, Zilina és Ziar nad Hronom moziközönsége a hazai és külföldi filmgyártás legjobb, legattraktívabb alkotásait láthatja. Az idei filmfeszti­válnak különösen ünnepi hangulata lesz, mert a CSKP megalapításának 50. évfor­dulója jegyében zajlik. A filmfesztivál egyik leg­nagyobb eseménye kétségkí­vül az Európa felszabadítá­sáról szóló, Felszabadulás című filmciklus harmadik részének — A fő támadás iránya — bemutatása lesz. Jurij Ozerov rendezői képes­ségeit már az előző két részben Is megcsodáltuk. A színes, panoramatikus, 70 milliméteres film ezúttal is felejthetetlen élményt kínál. A filmben találkozunk a má­sodik világháború legna­gyobb hadvezéreivel, Konyev és Zsukov marsallokkal is. A vörös sátor című szov­jet-olasz koprodukciós film­ről annak idején már írtunk. A film Nobile olasz tábor­nok északi-sarki léghajós expedíciójáról szól, amely — mint ismeretes — tragikus következményekkel járt. Az expedíció tagjainak életét a szovjet Kraszin jégtörő hajó mentette meg. A filmben olyan neves filmművészeket láthatunk — talán először, — mint a „hírhedt“ 007-es számú ügynök, Sean 0‘Con­nery, Claudia Cardinale, Pe­ter Finch, Marie Adrof, Do- natas Banionis, Eduard Mar- cevics stb. Az utolsó ereklyék című film a XVI. században Észt­országban játszódik. A ret­tenthetetlen, bátor Gábor lovag és egy apáca szerel­méről szól. Mint minden ha­sonló film, telis-tele van párbajjal, apácarablással, furfangos kémekkel, várat­lan fordulatokkal. Ugyancsak foglalkoztunk már a magyar filmgyártást képviselő Szerelmi álmok­kal. Keleti Márton rendezé­sében magyar-szovjet ko­produkcióban készült. Liszt Ferenc viharos életét viszi vászonra, a címszerepben Sinkovits Imrével találko­zunk, szovjet részről Ariad­na Scngelajával, Klara Lucs- kóval és másokkal ismer­kedhetünk meg. A film kü­lönösen a komoly zene ked­velőinek ígér sokat, Chopin, Beethoven és a főhős feled­hetetlen alkotásait Szvjato- szlav Rihter szovjet zongo- ravirtuóz és Cziffra György adják elő. A másik bemutatásra ke­rülő magyar film olyan zsá­nerű, amelyben a magyar filmgyártás az utóbbi idő­ben figyelemre méltó sike­reket ér el. Szatíra a javá­ból. Gondoljunk csak A ve­réb is madár című film éles társadalombírálatára. Nos az Én vagyok Jeromos semmi­ben sem marad el mögötte. Éles eszközökkel ostorozza a szolgáltatásokban uralko­dó áldatlan állapotokat, a rossz munkaerkölcsöt. A ha­zai mozinéző bizonyára sok hasonlóságot talál majd ben­ne az itteni viszonyokkal. Éppen ez a körülmény teszi még vonzóbbá ezt a nagyon szellemesen feldolgozott filmvígjátékot, amely Tímár Alfonzó, úgyis mint Jeromos a dolgozók filmfesztiválján bemutatott magyar filmben István rendezői bemutatko­zása, s a főszerepben a nép­szerű Alfonzéval találkozunk benne. Különösen a fiatalabb kor­osztály érdeklődésére tart­hat nagy igényt az NDK filmgyártásának egy további indiánfilmje, a Halálos té­vedés. Szokványos, de nagy rutinnal rendezett indián­történet. Nemzeti történelmünkhöz nagyon közel álló témát dolgoz fel a Romantikusok című lengyel filmalkotás. Az 1848-as magyar szabad­ságharcból meríti tárgyát. A legendás hírű Bem tábor­Annak idején nagy feltű­nést keltett — a világ szám­talan nyelvére lefordították, s az utóbbi évek egyik leg­nagyobb könyvsikere volt — Erich von Dániken Vissza­emlékezés a jövőre című könyve. A szerző megpró­bálja bizonyítani, hogy a vi­lágmindenségben nem va­gyunk egyedül. Már a tör­ténelem előtti időkben is ellátogattak földünkre más bolygók lakói. Ezt az érde­kes sci-fi regényt dolgozza fel Harald Reinl rendezésé­ben a hasonló című nyugat­német film. Érdekes, figyelemre mél­tó alkotás az olasz Paolo Cavara filnHe, A borzalom pillanatai. Érződik rajta a forgatókönyvíró, Alberto Moravia művészi tolla. A Disney-filmek kedvelői bizonyára szívesen fogadják majd a Mary Poppins című kombinált filmalkotást, a- melyben megismerkedhe­tünk a világhírű revüszí- nésznővel, Júlia Andrevs- szel. Az utolsó kereszteshadjárat című román film a román állam megalapításának ide­jébe vezeti vissza a mozi­nézőt. A hazai filmek közül el­sősorban A kulcs érdemel említést, amelyről lapunk 21. számában részletesen beszá­moltunk. A szlovák filmgyártást a Fénykeresők című lélektani dráma képviseli. Két, élet- re-halálra ellenségeskedő férfiről szól, akik a beom­A kulcs című cseh film egyik izgalmas jelenete Sinkovits Imre a Szerelmi álmok című film egyik jelenetében nők oldalán akkor számos lengyel nemes és közkato­na is harcolt a Habsburg- elnyomás ellen. A különös párbaj című bolgár film a közelmúltban játszódik le. A Bécsben szé­kelő kémszervezet komoly érdeklődést tanúsít a Közel- Keleten és a Balkánon le­játszódó események iránt. Szokványos kémtörténet. A Tetováltak című fran­cia filmben először játszik együtt a francia filmgyártás nagy öregje, Jean Gabin és a filmkomikusok koroná­zatlan királya, Louis de Fu- nés. E két művész közös szereplése már magában vé­ve is nagyon jó ajánlólevél Denys de La Patelllere al­kotásának. A Locomotív GT tagjai (balról): Barta Tamás, Frenreisz Károly, Laux József és Presser Gábor. !Ü*. lőtt bányában kénytelenek megbékélni sorsukkal, s vé­gül is megtalálják az egy­máshoz vezető utat. A főbb szerepeket Karol Machata, Ivan Rajniak, Ivan Mistrík és Ida Rapaiőová játsszák. A szép dragonyos cjmű cseh film tulajdonképpen a televízióban sugárzott „Bű­nös prágai emberek“ című sorozat egy része, színes, szélesvásznú feldolgozásban. A Drágám, négy gyilkos­ság elég című cseh film pedig jól sikerült comics- paródia tele hátborzongató és mulatságos jelenetekkel. Afféle Limonádé Joe, új változatban. (palégyi) Sokáig úgy tűnt, hogy alaptalan szóbeszéd az egész: „Bom­lásnak indultak a népszerű beat-zenekarok!... — Szétesett a Metró!... Külön zenekart alakított Zalatnay!... — Ilyen és ehhez hasonló „beat-rémhlrek“ keringtek szerte az ifjúsági klubok tájékán, és akadtak rosszmájú felnőttek. A pletykát alátámasztotta néhány tény is: alig-alig szerepelte a Metró és ritkábban kerül a plakátokra az Omega neve is. Aztán egyszer csak minden bizonyossá vált. új együttes alakult, a Locomotív GT. A kulisszatitkokról Zalatnay Saroltával beszélgettünk: — Kezdhetném azzal, hogy tulajdonképpen nekem a legne­hezebb — mondja a népszerű Saci, alig titkolva, hogy több­szörösen érdekelt az ügyben. — Hiszen sajnálom a Metrót, sokszor léptem fel az Omegával is, de nem tagadom, most a Locomotlvhoz húz a szívem. Legalábbis mint újaknak, ne­kik szorítok. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy talán megmozdult valami a hazai beat-ben is.... Már egy kicsit túl biztosan ültek a „menő" zenekarok a babérokon. A mostani személycserék felrázzák a betokosodott szerzőket és előadó­kat, és lehetőséget adnak az újak betörésére is... Különben a pletykából csak annyi igaz. hogy az új együttesben, a Lo- comotívban három másik együttesből kivált tag fogott össze. A közönségnek csak haszna lehet abból, ha több zenekar igyekszik az élre kerülni. (Üj tagokkal feltöltve ugyanis megmarad a Metró és az Omega is.) A közös muzsikálásra éppen Zalatnay most elkészült máso­dik nagylemezének felvétele adott jó lehetőséget. Együtt ját­szottak ott metrósok az omegásokkal, sőt a Tolcsvayékkal is. — Éppen ezért azt szerettem volna — folytatja Saci —, ha lemezem „Együtt“ címmel jelenik meg. De azt mondták, biztosabb a siker, ha nem „romantikázunk“. Így hát egysze­rűen „Zalatnay II.“ lett a elme. Most aztán hallgathatom a vicceket, hogy „egy is sok belőle!“... Az újonnan alakult négytagú együttes — a Locomotív, most szívósan, kitartó lendülettel gyakorol. Az eredmény előfelté­telének tartják, hogy összeszokjanak. Nem agyafúrt zenével akarják elkápráztatni közönségüket, hanem populáris, modern muzsikával szeretnének fiatal rajongókat hóditani maguknak, és a magyar könnyűzenének. A Trombitás Frédi és Tölcsért csinálok a kezemből szerzői — Presser Gábor és Frenreisz Károly — kellő biztosítéknak látszanak az együttes elé tű­zött cél eléréséhez. A dolog tulajdonképpen karácsonykor kezdődött. Az egyik „illetékes“, Presser Gábor Így meséü el: — Karácsonykor felmentem Frenreisz Kareszhoz, csak úgy, minden ok nélkül* Éppen ott volt a hungáriás Barta, beszélgettünk, aztán —* mivel a kezünk ügyében volt a gitár és a zongora" — játszot­tunk egy kicsit. Egy óra múlva valaki felkiáltott — már nem is tudom, ki volt: — Srácok, ez kitűnő. Másnap lementünk a házunk pincéjébe — ekkor már eljött Laux Blöró is. Igazi örömzene volt. Csudára tetszettünk egymásnak. — A többi már tulajdonképpen egyszerű volt — veszd át a szót Laux. — Több hónapos szervezés, meggyőzés, agy- gyötrés, és megalakult az új zenekar. Három hétig gondol­koztunk azon, mi legyen az új név. Aztán ez is összejött. Locomotív GT lett a nevünk, mert a mozdony az erőt szimbo­lizálja. A GT a világon mindenütt a különlegesen erős mo­torok jelzése, — Jó név a Locomotív GT — mondja Frenreisz Karesz —. ha nem lenne, akkor biztosan supergroupnak hívnának min­ket. Egyébként április 5-én alakultunk meg hivatalosan, mert eddig a Metrónál, Omegánál, illetve a Hungáriánál érvényesek voltak a szerződéseink. — Beszéljünk a zenéről is — szól közbe Barta Tamás. — Senki se higgye, hogy most aztán egészen extra, csak keve­sek számára érthető törekvéseink vannak. Tévedés! Csak magyar számokat fogunk játszani, az 1970-es évek zenéjét, modernebbet, mint eddig, de sohasem öncélút. Túl tradicio­nális volt az eddigi beat-zene nálunk, megállt egy kicsit az idő. Hát mi megpróbálunk lendíteni rajta. Az új együttes számainak zenéjét felváltva fogják írni, a szövegíró: Adamis Anna, nem tudni viszont, hol fognak ját­szani, lesz-e klubjuk és így tovább. A tervek szerint csak nyáron állnak a nagy nyilvánosság elé. Addig a Fóti Gyermekvárosban és a Mozgásképtelenek Otthonában adnak ajándékhangversenyt, remélve, hogy ezzel kettős eredményt érnek el: visszhangot kapnak már gyakor­lás közben, és éppen olyanoktól, akik különösen hálásan fo­gadják a hozzájuk érkezőket. Addig egyetlen gondjuk van: hol gyakoroljanak? Jelenlegi helyükről — egy Bem rakparti házból — távozniuk kell, mert a pincében sem tűrik meg a „nagyhangú“ együttest.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents