Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-08 / 23. szám
APRÓ-CSEPRŐ Az osztrák alpesi sísport szegényebb lett ötmillió schilllnggel. Egyik legbőkezűbb támogatója, az Első Osztrák Nemzeti Takarékpénztár megvonta a juttatást. Miért? Mert a szövetség nem járul hozzá, hogy a sízők a bank nevét verseny közben bukósisakjukon viseljék. Dehát miért nem? — Megpróbáltuk — szólt a télhivatalos válasz —, de még körös-körül sem fért rá. Eszerint vagy a bank neve túl hosszú, vagy a versenyzők feje túl kicsi. —0— A meséből tudjuk, valahányszor futóversenyre kerül a sor, a teknős mindig legyőzi a nyulat. Különösen, ha erőteljes edzéseket is tart. A Brakefield Ällatkert őrei nemrég megrendezték a teknősbékák első háztömb körüli futó-világbajnokságát. Három nagymenő állt rajthoz: Peter óriá sl küzdelemben tíz másodpercet vert rá George-ra; a 200 méteres távot Peter 3 óra négy perc alatt száguldottá végig, és Weawer, a világbajnokság harmadik résztvevője nem ért célba. Távközben elaludt, őrzője úgy cipelte haza. — Imádok versenyezni — nyilatkozott Weawer az öltözőben —, de sürgetni nem hagyom magam. —0— Gerd Müllert, a világhírű gólkirályt több ízben megkérdezték, mire gondol, amikor a sorsdöntő gólokat lövi... — Gondolkozni? — kérdezte a dinamit- lábú középcsatár. — Pajtás, rég rossz lenne, ha én olyankor gondolkoznék! —0— Pancho Gonzales, a profítenisz nagy örege szabad Idejében órákat ad, bőkezű milliomosokat oktat a fehér sport rejtelmeire. És nagyon elégedetlen. — Rossz nézni, mit művelnek — mondja. — Ha a kést, villát úgy fognák, mint a teniszütőt, rég éhen haltak volna. —0— Egy mexikói tavon az Idén is megrendezték a hagyományos evezősversenyeket. Igen, a versenyek hagyományosak és mégis rendhagyók. A rajt előtt ugyanis valameny- nyi hajót megfúrják. A vízvonal alatt. Az győz, aki a legnagyobb távolságot képes megtenni, mielőtt hajója elsüllyed. Üdítő változatosság lenne, ha Csehszlovákiában, Ausztriában vagy Magyarországon is bevezetnék. Végre egy sportág, ahol nem a szövetségi kapitányt fúrják megl —0— Paternl, a rettentő izomzatú francia súlyemelő laikusok társaságában érzékeltetni akarta roppant edzésmunkáját. — Gondoljanak arra, uraim — mondta —, hogy én naponta felemelek egy zsúfolt autóbuszt. — Ahá — csapott a homlokára a hallgatóság egyik tagja. — Most már értem, miért romlik napról napra Párizs közlekedése. 6 új ifjúság--------FRITZ HACK: A legjobb futballistát több dolog jellemzi. A fociban ugyanis a gyorsaság 'fogalmán sok mindent értünk. Én négyféle gyorsaságot különböztetek meg a pályán: a futás iramát, a manőverezőképesség iramát, a labda továbbításának iramát. • és a legfontosabbat, a gondolkodás gyorsaságát. A gondolkodás gyorsasága olyan képesség, amely lehetővé teszi a helyzet villámgyors fölismerését, annak a szituációnak a fölfedezését, amely még csak alakul a pályán. Véleményem szerint Jasin ezen a téren felülmúlhatatlan volt! A nyugalom is irigylésre méltó. Egyszer Argentínában védett, azt hiszem, 1361 öszént történt a dolog, a River Plate stadionján. Jasin mident védett, szinte az őrületbe hajszolta az argentin csatárokat. Egyszer Sanfilippo elől tisztázott nagy nyugalommal. Az argentinok legjobb csatára a fűre rogyott és sírni kezdett. KONSTANTIN GRANATKIN: Én elmondanék egy ellenkező hangulatú esetet róla. Elhinnék- e, hogy egyszer az ellenfél kapusa lőtt neki gólt? A másik kapuból szúrta rá, és a labda Jasin hálójában kötött ki! Igaz, hogy ez Jasin pályafutásának kezdetén volt, és edző- meccsen történt, de gól volt, mese nincs. Rosszul futott ki a kapuból, rosszul szární- j tóttá ki a labda ívét, és már bent is volt a dugó. Ekkor Jasin sem tudott uralkodni az idegein. Korántsem volt olyan nyugodt, mint később. Homics, aki Jasin edzője volt, sokat foglalkozott temperamentumának megfékezésével. Sokáig tartott, amíg higgadttá és bölccsé nevelte a heves fiút. Jasin nagyon tisztelte mesterét, vakon követte tanácsait. Tőle örökölte azt a pár kesztyűt, amelyben még nemrég is védett. Nem lenne hiteles és teljes a világhírű kapusról alkotott kép, ha elhallgatnánk, hogy például egyszer öt is kiállították, méghozzá nem is akármilyen találkozón. A Szovjetunió kupaversenyének döntőjén a Dinamó, Jasin csapata egy katonacsapat ellen küzdött. Néhány másodperccel a találkozó vége előtt 2:lre vezetett a Dinamo, és ekkor az ellenfél egyik csatára egyedül állt a kapu előtt! Jasin izzadni kezdett és csak a labdát figyelte. A növés pillanatában előrevetette magát és elsodorta a csatárt is. Nyilvánvaló volt a kíméletlenség, könyörtelenség. A játékvezető azonnal kiállította. Igaz, Jasin nem akarattal tette, de megmozdulása vaskos durvaságnak számított. El kellett hagynia a pályát! A szövetség aztán alkalmat adott a javításra, és Jasin többé nem követett el ilyen durvaságot, sőt ettől a perctől kezdve még csak nem is figyelmeztette őt a bíró! M. MEZZONI: Sohasem felejtem azokat a napokat, amikor Dinamo Brazíliában járt. Az egyik tévétársaság elhatározta, hogy kihasználja a kapus népszerűségét és szenzációs műsort kínál föl a nézőknek. A szenzáció be is következett, bár nem úgy robbant a bomba, ahogy azt a tévések várták. A forgatókönyv szerint a tévéstúdióban kaput állítanak fel, és három kitűnő csatár tizenegyeseket rúg Jasinnak. A jutalom dollár volt. Ha a csatár belövi a gólt, sok dollárt kap, ha a kapus kivédi a tizenegyest, kétszer annyi pénz üti a markát. Nem nehéz kitalálni, milyen nagy volt Brazília-szerte az adás előtti izgalom, mindenki tudja, mit jelent ebben az országban a foci. Jasin mindhárom büntetőt kivédte és átvette a mesés összeget. A kommentátor és a nézők legnagyobb meglepetésére azonban a mikrofonhoz lépett és néhány keresetlen szóval elmondta, hogy a teljes összeget fölajánlja a brazil árvák részére. Nem vitás, hogy azóta még népszerűbb lett a kávé hazájában. KI VOLT, HOGYAN KEZDETT JASIN? Ggy, mint sokan mások. Tizennégy éves korában lakatosnak tanult, egy üzemi mérkőzésen feltűnt, és úgy rukkolt be, hogy tudtak már róla. Miután leszerelt, a Dinamóba került, itt aztán Homics foglalkozott vele. Kitartás és akarat társult a tehetséghez, és az eredmények egymás után jöttek. A nagyszerű kapus Moszkvában született 1929 ben. Ma is a Kutuzov sugárúton lakik. A felesége újságíróno, két kislánya diák. Lakását klasszikusok reprodukciói és horgászbotok díszítik. Kevesen tudják, hogy 1951 és 53 között a jégkorongliga kapusa is volt! 1958-ban fantasztikus csúcsot állított fel ez a rendkívüli futballista: húsz ligás és válogatott meccsen nem tudtak neki gólt rúgni! Hússzor hagyta el úgy a pályát, hogy egyetlen gólt sem kapott! Jasinról tisztelettel beszél mindenki. Negyvenkét éves korában akasztotta szegre a cipőt, s a tévé képernyője révén szinte az egész planéta láthatta utolsó védéseit a pályán. Lakatosként kezdte, remek sportemberként fejezte be. Bejárta az egész világot, mindenütt ismerik. A legjellemzőbb tulajdonsága mégis az volt, hogy a focit — bármennyire is közhelynek hangzik — mindennél jobban szerette. Az évek szállnak, és most már tudjuk, hogy ez nagyon nagy dolog, mart egyre kevesebb az ilyen labdarúgó. SZAJKÓ - PRESS HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTI: (Mottó: Jó, ha az újságíró több nyelven ért. Még jobb, ha a madarak nyelvét is bírja. A madarak sok mindent kiszajkóznak, és bár az ilyen hírforrások nem teljesen megbízható információk, hátha lesz mégis valami a dologban...} Hidegkúti Nándor (képünkön) és Buzánszky Jenő ismét Csehszlovákiában járt. A József Attila Ifjúsági Klub és a féliek (Tomasov) vendégeként állítólag nagyon szomorú, de ugyanakkor nagyon igaz dolgokat mondtak a jelenlegi magyar fut- hallról. A szófiai 0:3 után ezen most már egyáltalán nem csodálkozunk. Itt az ideje, hogy felkeressük Sebes Gusztávot. Móder József kedveli a vörös színt. Ezek után nem hat meglepetésnek, ra csapatául a Spartát választja. Clayton, a világ legjobb maratoni futója talán élete legnagyobb versenyéi vívja az idei kassai békemaratonon. Ellenfele Drayton, a kanadaiak büszkesége, a világranglista második helyezettje lesz. A bajuszos ausztrált, akivel tavaly az Dj Ifjúság is készített interjút, már most izgalommal várjuk. Képek: K o 1 á r Péter Szöveg: BATTA György A büntetőterület egyre sűrűbben lakott, az egy négyzetméterre eső támadók és védekezők száma egyre magasabb. Kevesebb a gól, kevesebb a göllövő, és ha netalán hosszabb szünet után ismét feltűnik valaki, aki sorozatosan betalál a hálóba, arról rögtön nagy lelkesedéssel beszélnek a szurkolók és a szakemberek. Az utóbbi hónapokban a Sparta csatársorában tűnik föl egy játékos, aki mérkőzésről mérkőzésre gólt ad. Egyelőre sem MaSekhez, sem Mráz- hoz nem hasonlítható, de egyszer talán a nyomdokaikba lép. Jaroslav Bartoiíról írunk most néhány sorban. „Akkor is boldognak érzem magam, ha történetesen Jurkanin vagy Vrána lő gólt, csak nyerjen a Sparta“ — mondja az újdonsült csatár. Mindössze 175 cm magas és hetven kilogramm, de máris vigyáznak rá a védők, sőt nem egy esetben személyes őrzőt kap. Barton az opavai járásban levő Vítkovban született. Innen szülei nemsokára Odrába költöztek. Az itteni agyagos Vasút utcában lőtte első góljait. Mindig igazi gyepről álmodozott. de az ötéves gyerekeket elkergették a kaszálgató földművelők. A sok vitatkozásnak és a betört ablakoknak az lett a haszna, hogy Bartont elvitték a szülei a helyi klubba, hogy ne rúgjon ki több ablakot és szakember keze alá kerüljön. Élete első igazi meccsén kilencszer talált a hálóba, és ez azért is nagyszerű, mert csapata ll:0-ra győzött. Odrából Ostravára került iskolába. Egyik barátja atletizálni hívta. Nem volt a csapatnak rúdugrója, és a jó felépítésű Bartoii megpróbálkozott ezzel az atlétikai ággal. Sokra vihette volna, mert volt tehetsége. Rövidesen kerületi bajnok lett 380 cm-es teljesítménnyel. Az, hogy végül is a focinál kötött ki, annak köszönhető, hogy egyszer nagy bajok voltak a rúd körül. Az atléták szegények, négy ugróra osztottak ki egy rudat. Bartoii ekkor megfogadta, hogy soha többet nem versenyez ebben a versenyszámban, ahol még a rúdért is koldulni kell... Ceské Budéjovice és Pfíbram után kötött ki a Letnán. Igazi csatár. Tudja, hogy a gól nemcsak az ö érdeme, hanem az egész közösség igyekezetének a gyümölcse. „Nekem akknr megy a játék, ha a középpályásainknak kijön a lépés. Ha jó labdát kapok és el tudom csípni az átadást, többnyire három-négy gyors lépést teszek csak és rászúrom. A védőkkel folytatott küzdelem nem merít ki, de egy-egy ligamérkőzés után tele vagyok kék foltokkal és rúgásokkal Egyébként nem vagyok ijedős természetű, és ez azért is jó, mert a védők az első pillanatban megérzik, emberükre akadtak. Ha elrontom a labdát, dühös vagyok, nem a társakra, az ellenfélre vagy a bíróra, hanem magamra. Halkan egész sor szitkot szórok magamra, és gyakran kedvem lenne odafutni az edzőhöz, hoev dorgáljon meg.“ Kíváncsi voltam, van-e a góllövő csatárnak álma. Álmodozik-e valamilyen különlegesen szép gólról, amelynek helövése rá vár, egyedül rá? „Az eszményi az lenne, ha minden meccsen két egészen szürke gólocs- kát gurítanék a kapus háta mögé, de ezzel a két egészen szürke gőlocs- kával mindig két ponthoz jutna a Sparta.“ És van-e vajon valamilyen kedvtelése? „Egy időben régi pénzt és bélyegeket gyűjtöttem, de a múltkor az öcsémnek adtam az albumokat. Minden szabad időmet a családdal, két gyermekemmel töltöm“.
