Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-08 / 23. szám

APRÓ-CSEPRŐ Az osztrák alpesi sísport szegényebb lett ötmillió schilllnggel. Egyik legbőkezűbb tá­mogatója, az Első Osztrák Nemzeti Taka­rékpénztár megvonta a juttatást. Miért? Mert a szövetség nem járul hozzá, hogy a sízők a bank nevét verseny közben bukó­sisakjukon viseljék. Dehát miért nem? — Megpróbáltuk — szólt a télhivatalos válasz —, de még körös-körül sem fért rá. Eszerint vagy a bank neve túl hosszú, vagy a versenyzők feje túl kicsi. —0— A meséből tudjuk, valahányszor futó­versenyre kerül a sor, a teknős mindig le­győzi a nyulat. Különösen, ha erőteljes edzéseket is tart. A Brakefield Ällatkert őrei nemrég megrendezték a teknősbékák első háztömb körüli futó-világbajnokságát. Három nagymenő állt rajthoz: Peter óriá sl küzdelemben tíz másodpercet vert rá George-ra; a 200 méteres távot Peter 3 óra négy perc alatt száguldottá végig, és Weawer, a világbajnokság harmadik részt­vevője nem ért célba. Távközben elaludt, őrzője úgy cipelte haza. — Imádok versenyezni — nyilatkozott Weawer az öltözőben —, de sürgetni nem hagyom magam. —0— Gerd Müllert, a világhírű gólkirályt több ízben megkérdezték, mire gondol, amikor a sorsdöntő gólokat lövi... — Gondolkozni? — kérdezte a dinamit- lábú középcsatár. — Pajtás, rég rossz len­ne, ha én olyankor gondolkoznék! —0— Pancho Gonzales, a profítenisz nagy öre­ge szabad Idejében órákat ad, bőkezű mil­liomosokat oktat a fehér sport rejtelmeire. És nagyon elégedetlen. — Rossz nézni, mit művelnek — mond­ja. — Ha a kést, villát úgy fognák, mint a teniszütőt, rég éhen haltak volna. —0— Egy mexikói tavon az Idén is megren­dezték a hagyományos evezősversenyeket. Igen, a versenyek hagyományosak és mégis rendhagyók. A rajt előtt ugyanis valameny- nyi hajót megfúrják. A vízvonal alatt. Az győz, aki a legnagyobb távolságot képes megtenni, mielőtt hajója elsüllyed. Üdítő változatosság lenne, ha Csehszlo­vákiában, Ausztriában vagy Magyarorszá­gon is bevezetnék. Végre egy sportág, ahol nem a szövet­ségi kapitányt fúrják megl —0— Paternl, a rettentő izomzatú francia súly­emelő laikusok társaságában érzékeltetni akarta roppant edzésmunkáját. — Gondol­janak arra, uraim — mondta —, hogy én naponta felemelek egy zsúfolt autóbuszt. — Ahá — csapott a homlokára a hall­gatóság egyik tagja. — Most már értem, miért romlik napról napra Párizs közleke­dése. 6 új ifjúság--------­FRITZ HACK: A legjobb futballistát több dolog jellemzi. A fociban ugyanis a gyorsaság 'fogalmán sok mindent értünk. Én négyféle gyorsaságot különböztetek meg a pályán: a fu­tás iramát, a manőverezőképesség iramát, a labda továbbításának iramát. • és a legfon­tosabbat, a gondolkodás gyorsaságát. A gon­dolkodás gyorsasága olyan képesség, amely lehetővé teszi a helyzet villámgyors fölisme­rését, annak a szituációnak a fölfedezését, amely még csak alakul a pályán. Véleményem szerint Jasin ezen a téren fe­lülmúlhatatlan volt! A nyugalom is irigylésre méltó. Egyszer Ar­gentínában védett, azt hiszem, 1361 öszént tör­tént a dolog, a River Plate stadionján. Jasin mident védett, szinte az őrületbe hajszolta az argentin csatárokat. Egyszer Sanfilippo elől tisztázott nagy nyugalommal. Az argentinok legjobb csatára a fűre rogyott és sírni kez­dett. KONSTANTIN GRANATKIN: Én elmondanék egy ellenkező hangulatú esetet róla. Elhinnék- e, hogy egyszer az ellenfél kapusa lőtt neki gólt? A másik kapuból szúrta rá, és a labda Jasin hálójában kötött ki! Igaz, hogy ez Ja­sin pályafutásának kezdetén volt, és edző- meccsen történt, de gól volt, mese nincs. Rosszul futott ki a kapuból, rosszul szární- j tóttá ki a labda ívét, és már bent is volt a dugó. Ekkor Jasin sem tudott uralkodni az idegein. Korántsem volt olyan nyugodt, mint később. Homics, aki Jasin edzője volt, sokat foglalkozott temperamentumának megfékezésé­vel. Sokáig tartott, amíg higgadttá és bölccsé nevelte a heves fiút. Jasin nagyon tisztelte mesterét, vakon követte tanácsait. Tőle örö­költe azt a pár kesztyűt, amelyben még nem­rég is védett. Nem lenne hiteles és teljes a világhírű ka­pusról alkotott kép, ha elhallgatnánk, hogy például egyszer öt is kiállították, méghozzá nem is akármilyen találkozón. A Szovjetunió kupaversenyének döntőjén a Dinamó, Jasin csapata egy katonacsapat ellen küzdött. Néhány másodperccel a találkozó vé­ge előtt 2:lre vezetett a Dinamo, és ekkor az ellenfél egyik csatára egyedül állt a kapu előtt! Jasin izzadni kezdett és csak a labdát figyelte. A növés pillanatában előrevetette ma­gát és elsodorta a csatárt is. Nyilvánvaló volt a kíméletlenség, könyörtelenség. A játékveze­tő azonnal kiállította. Igaz, Jasin nem akarat­tal tette, de megmozdulása vaskos durvaság­nak számított. El kellett hagynia a pályát! A szövetség aztán alkalmat adott a javítás­ra, és Jasin többé nem követett el ilyen dur­vaságot, sőt ettől a perctől kezdve még csak nem is figyelmeztette őt a bíró! M. MEZZONI: Sohasem felejtem azokat a napokat, amikor Dinamo Brazíliában járt. Az egyik tévétársaság elhatározta, hogy kihasz­nálja a kapus népszerűségét és szenzációs mű­sort kínál föl a nézőknek. A szenzáció be is következett, bár nem úgy robbant a bomba, ahogy azt a tévések várták. A forgatókönyv szerint a tévéstúdióban kaput állítanak fel, és három kitűnő csatár tizenegyeseket rúg Jasinnak. A jutalom dollár volt. Ha a csatár belövi a gólt, sok dollárt kap, ha a kapus ki­védi a tizenegyest, kétszer annyi pénz üti a markát. Nem nehéz kitalálni, milyen nagy volt Brazília-szerte az adás előtti izgalom, mindenki tudja, mit jelent ebben az ország­ban a foci. Jasin mindhárom büntetőt kivédte és átvet­te a mesés összeget. A kommentátor és a né­zők legnagyobb meglepetésére azonban a mik­rofonhoz lépett és néhány keresetlen szóval elmondta, hogy a teljes összeget fölajánlja a brazil árvák részére. Nem vitás, hogy azóta még népszerűbb lett a kávé hazájában. KI VOLT, HOGYAN KEZDETT JASIN? Ggy, mint sokan mások. Tizennégy éves ko­rában lakatosnak tanult, egy üzemi mérkőzé­sen feltűnt, és úgy rukkolt be, hogy tudtak már róla. Miután leszerelt, a Dinamóba ke­rült, itt aztán Homics foglalkozott vele. Kitar­tás és akarat társult a tehetséghez, és az eredmények egymás után jöttek. A nagyszerű kapus Moszkvában született 1929 ben. Ma is a Kutuzov sugárúton lakik. A felesége újságíróno, két kislánya diák. Laká­sát klasszikusok reprodukciói és horgászbotok díszítik. Kevesen tudják, hogy 1951 és 53 között a jégkorongliga kapusa is volt! 1958-ban fantasztikus csúcsot állított fel ez a rendkívüli futballista: húsz ligás és válo­gatott meccsen nem tudtak neki gólt rúgni! Hússzor hagyta el úgy a pályát, hogy egyetlen gólt sem kapott! Jasinról tisztelettel beszél mindenki. Negy­venkét éves korában akasztotta szegre a ci­pőt, s a tévé képernyője révén szinte az egész planéta láthatta utolsó védéseit a pályán. La­katosként kezdte, remek sportemberként fe­jezte be. Bejárta az egész világot, mindenütt ismerik. A legjellemzőbb tulajdonsága mégis az volt, hogy a focit — bármennyire is köz­helynek hangzik — mindennél jobban szeret­te. Az évek szállnak, és most már tudjuk, hogy ez nagyon nagy dolog, mart egyre kevesebb az ilyen labdarúgó. SZAJKÓ - PRESS HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTI: (Mottó: Jó, ha az újságíró több nyelven ért. Még jobb, ha a madarak nyelvét is bírja. A madarak sok min­dent kiszajkóznak, és bár az ilyen hírforrások nem tel­jesen megbízható információk, hátha lesz mégis valami a dologban...} Hidegkúti Nándor (képünkön) és Buzánszky Jenő ismét Cseh­szlovákiában járt. A József Attila Ifjúsági Klub és a féliek (Tomasov) vendégeként állítólag nagyon szomorú, de ugyan­akkor nagyon igaz dolgokat mondtak a jelenlegi magyar fut- hallról. A szófiai 0:3 után ezen most már egyáltalán nem cso­dálkozunk. Itt az ideje, hogy felkeressük Sebes Gusztávot. Móder József kedveli a vörös színt. Ezek után nem hat meglepetésnek, ra csapatául a Spartát választja. Clayton, a világ legjobb maratoni futója talán élete legna­gyobb versenyéi vívja az idei kassai békemaratonon. Ellen­fele Drayton, a kanadaiak büszkesége, a világranglista máso­dik helyezettje lesz. A bajuszos ausztrált, akivel tavaly az Dj Ifjúság is készített interjút, már most izgalommal várjuk. Képek: K o 1 á r Péter Szöveg: BATTA György A büntetőterület egyre sűrűbben lakott, az egy négyzetméterre eső támadók és védekezők száma egyre magasabb. Kevesebb a gól, kevesebb a göllövő, és ha netalán hosszabb szünet után ismét feltűnik valaki, aki sorozatosan betalál a hálóba, arról rögtön nagy lelkesedéssel beszélnek a szurkolók és a szakemberek. Az utóbbi hónapokban a Sparta csatársorában tűnik föl egy játékos, aki mérkőzésről mérkőzésre gólt ad. Egyelőre sem MaSekhez, sem Mráz- hoz nem hasonlítható, de egyszer talán a nyomdokaikba lép. Jaroslav Bartoiíról írunk most néhány sorban. „Akkor is boldognak érzem ma­gam, ha történetesen Jurkanin vagy Vrána lő gólt, csak nyerjen a Spar­ta“ — mondja az újdonsült csatár. Mindössze 175 cm magas és hetven kilogramm, de máris vigyáznak rá a védők, sőt nem egy esetben szemé­lyes őrzőt kap. Barton az opavai járásban levő Vítkovban született. Innen szülei nemsokára Odrába költöztek. Az it­teni agyagos Vasút utcában lőtte el­ső góljait. Mindig igazi gyepről ál­modozott. de az ötéves gyerekeket elkergették a kaszálgató földműve­lők. A sok vitatkozásnak és a betört ablakoknak az lett a haszna, hogy Bartont elvitték a szülei a helyi klubba, hogy ne rúgjon ki több abla­kot és szakember keze alá kerüljön. Élete első igazi meccsén kilencszer talált a hálóba, és ez azért is nagy­szerű, mert csapata ll:0-ra győzött. Odrából Ostravára került iskolába. Egyik barátja atletizálni hívta. Nem volt a csapatnak rúdugrója, és a jó felépítésű Bartoii megpróbálkozott ezzel az atlétikai ággal. Sokra vihet­te volna, mert volt tehetsége. Rövi­desen kerületi bajnok lett 380 cm-es teljesítménnyel. Az, hogy végül is a focinál kötött ki, annak köszönhető, hogy egyszer nagy bajok voltak a rúd körül. Az atléták szegények, négy ugróra osztottak ki egy rudat. Bartoii ekkor megfogadta, hogy so­ha többet nem versenyez ebben a versenyszámban, ahol még a rúdért is koldulni kell... Ceské Budéjovice és Pfíbram után kötött ki a Letnán. Igazi csatár. Tud­ja, hogy a gól nemcsak az ö érde­me, hanem az egész közösség igye­kezetének a gyümölcse. „Nekem akknr megy a játék, ha a középpályásaink­nak kijön a lépés. Ha jó labdát ka­pok és el tudom csípni az átadást, többnyire három-négy gyors lépést teszek csak és rászúrom. A védőkkel folytatott küzdelem nem merít ki, de egy-egy ligamérkőzés után tele va­gyok kék foltokkal és rúgásokkal Egyébként nem vagyok ijedős ter­mészetű, és ez azért is jó, mert a védők az első pillanatban megérzik, emberükre akadtak. Ha elrontom a labdát, dühös vagyok, nem a tár­sakra, az ellenfélre vagy a bíróra, hanem magamra. Halkan egész sor szitkot szórok magamra, és gyakran kedvem lenne odafutni az edzőhöz, hoev dorgáljon meg.“ Kíváncsi voltam, van-e a góllövő csatárnak álma. Álmodozik-e vala­milyen különlegesen szép gólról, amelynek helövése rá vár, egyedül rá? „Az eszményi az lenne, ha minden meccsen két egészen szürke gólocs- kát gurítanék a kapus háta mögé, de ezzel a két egészen szürke gőlocs- kával mindig két ponthoz jutna a Sparta.“ És van-e vajon valamilyen kedv­telése? „Egy időben régi pénzt és bélye­geket gyűjtöttem, de a múltkor az öcsémnek adtam az albumokat. Min­den szabad időmet a családdal, két gyermekemmel töltöm“.

Next

/
Thumbnails
Contents