Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-08 / 23. szám

-NAPOK 1971

JÓKAI

Tudjuk, hogy a Jókal-napok eseménysorozata az immár két évtizedes hagyománnyal bíró országos szavalóversenyből terebélyesedett nemcsak a hazai szavalők és prózamondók, hanem az irodalmi színpadok és a műkedvelő színjátszók országos méretű seregszemléjévé. Következésképpen azt hihetnénk tehát, hogy a vers- és prózamondás évi mérlege hagy maga után legkisebb hiányérzetet. Az idei nyolcadik Jókai- napok keretén belül lezajlott tizenhatodik országos szavaló;, verseny után bizony más a kép’, joggal vártunk több és több jó szavaiét, jelentkezőket, új arcokat. Joggal vártunk egy nagyobb, művészibb igényű verskultúrát, jobb versválasztást alkotó képet. De hiába. Kevés volt az új szavaló és még kevesebb az új és jó szavaló, prózamondó. Persze hallottunk néhány remekelést, de azoktól, akiket az országos seregszemle pódiumáról már évek óta ismerünk, kiknék értékeivel már évek óta tisztában vagyunk, akik a mércét felállították, a színvonalat kultúrált előadói színvonalra emelték. Névsoruk bizonyára ismerős: Szőcs Éva, Tóth Erzsébet, Szépe Katalin, Laboda Anna, Majkrics Erzsébet. E névsor csaknem megegyezik a díjazottak névsorával, s kiegészíthető még néhány névvel, akik nem a versmondók pódiumán, hanem az irodalmi- színpad-produkciókon belül nyújtottak emlékezetes élményt, akik ugyancsak régi ismerőseink: Vas Ottó, Truchly Gabriella és Molnár László.

Csupán rájuk nem érvényes az a megállapítás, az a jogos észrevétel, hogy a versválasztás alapkritériuma ismét a pátosz, a hangzatosság, legjobb esetben a szavalhatóság lett. Láttunk döbbenetesen gyönge szavaiét, s kerestük a magyarázatát, hogy jutott el az országos versenyre. Hallottunk rutinosan átvett Jancsó Adrien-i stílust, hallottunk anyámtyúkja-stílus- ban előadott Juhász Ferencvérset, s így a verseny felénél nyilvánvalóvá vált a színvonal- csökkenés. De hallottunk egy részletet a Húsz órából Laboda Anna előadásában, amelyet nem lehet egyszerűen elfelejteni.

Az irodalmi színpadok seregszemléje a komárnói Petőfi Irodalmi Színpad bemutatójával kezdődött. A járási fesztivál kapcsán már írtunk e régen ismert és régen színvonalasnak nyilvántartott csoportról. Az egy éve halott Fábry Zoltán emlékének és életművének, hagyatékának szentelték a produkciót. A járási fesztivál kapcsán elmondott értékek a Jó- kai-napok keretében lezajlott előadásra is ugyanúgy érvényesek. A csoport fő erénye továbbra is a tudatosság, az ösz- szeállítás színvonala és nem utolsósorban az, hogy ebben a csoportban dolgozik Szépe Katalin, Szőcs Éva és Laboda Anna, kiknek nevét a legjobb szavalők kisszámú listáján ott találjuk. Nem véletlen, hogy a színpadi beszéd díja nekik jutott. A műsor összeállítója és rendezője Kiss Mihály volt.

Az ipolysági (Sahy) József Attila Irodalmi Színpad régi résztvevője a Jókai-napoknak, néhány emlékezetesen jó előadás színre vivői. Az idén bemutatott feldolgozásának irodalmi színpadon való tolmácsolása nem kis feladat, s nem is tudtak vele eléggé megbirkózni, ami mindenekelőtt a jó szavalók hiányával magyarázható. A rendező Vass Ottó túl népes gárdára bízta a tolmácsolást. Sem a mű, sem a nézői szem és nézői fül nem Igényelt ennyi embert. A Szlovák írószövetség Magyar Szekciójának díját kapták.

Meglepetést nyújtott az izsai Jókai Irodalmi Színpad, amelyet a járási fesztivál kapcsán szintén pozitívan értékeltünk. Az elismeréshez most hozzá kell adni: az előadást átdolgozták, s szerencsére az előadás javára. A vállalkozás nem volt kis feladat, két novellából alkottak irodalmiszínpadf összeállítást,

amely egyértelműen elismerést érdemel, akárcsak annak megvalósítása. A zsűri különdíjjal jutalmazta a csoportot, amelynek rendezői Izsák Lajos és Komlósi Menyhért voltak, s a szereplők között hetvenéves izsai asszonyokat is láttunk.

Az Egy kézfogás még, Váci Mihály című összeállítást a Komáromi Gépipari Szakközépiskola mellett működő irodalmi színpad mutatta be Sz. Mészáros. Zsuzsa és Ropják Istvánná rendezésében. A csoport a komáromi járás irodalmi színpadainak egyike, rendezőinek értékeiről a járási fesztivál kapcsán szintén szóltunk. Akkor jobb volt a produkciójuk. Hiányérzetünk része továbbra is, hogy az összeállításból maga Váci Mihály hiányzott. A műsoron belül egy mindenképpen jó pontként elkönyvelhető sikeres próbálkozást láttunk: a megzenésített és gitárkísérettel előadott Váci-vers volt az, a- mely meghökkentően hozzáadott értékeikhez. A csoport rendezői a legjobb rendezés díját kapták.

A bratislavai Duna-utcai iskola Forrás irodalmi színpada, a rég ismert élvonalbeli irodalmi színpadok egyike mintha nem eléggé őrizte volna meg régebbi jó stílusát, juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című művét vitte irodalmi színpadra. Az előadás középpontja G. Molnár László volt, akit a legjobb férfiszavaló díjával tüntettek ki. Megérdemelten — bár néha a verssel járó, ösztönösen energikus - mozgás színpadiassá tette a produkció néhány központi részletét. Régi jő hírnevükön azonban nem csorbított a bemutató.

A Lévai Pedagógiai Középiskola (Levice) jó nevű irodalmi színpada a tavalyi emlékezetes siker után nem jött el az idei Jókai-napokra, bár azt mondhatjuk, mégis ott volt. Tagjai azóta elvégezték az iskolát, szétszéledtek, ám legjobbjai ma a dunaszerdahelyt járásban tanítanak. Az eltelt esztendő T alatt a Dunaszerdahelyi Járási Művelődési Otthon mellett irodalmi színpadot alakítottak, a- melynek első műsorát Truchly Gabriella rendezte és állította össze. A csoport és a produkciója magán hordja a lévai hagyományokat, Az • értékeket méltóan továbbvitték, de mintha az elmúlt évek kitűnő lévai előadásait fogalmazták volna újra, testesítették volna meg. Produkciójukat a fesztivál háromezer koronás nagydíjával tüntették ki.

A CSEMADOK Kassa-délváro- si helyi szervezete mellett működő Orient irodalmi színpad kapta a legjobb összeállítás díját. A műsort Villon-versekből állították össze. Az összeállítás díja megérdemelt, csak a tolmácsolással volt némi baj. Villon világából, egyéni, páratlan légköréből pedáns szalonlégkört teremtettek — s: ami a legfőbb hiba, hogy teátrális eszközökkel, teátrálisan. Az irodalmi színpadok seregszemléjének ez volt az utolsó előadása, utána a műkedvelő színjátszók következtek. Az volt a benyomásunk, mintha ^produk- ciójuk hidat alkotott Volna a két műfaj, az irodalmi színpad és a színház között. Az előadást Havasi Péter rendezte. Központja Majkrics Erzsébet volt, aki teljesítményéért meg is kapta a legjobb női szavaló díját. '

Csehszlovákia Kommuni?ta Pártja fél évszázados jubileumának tiszteletére a Jókai-na- pok keretén belül az idén először került megrendezésre a költészet napja. Csanda Sándor áttekintő előadása után a csehszlovákiai magyar irodalom negyedszázados versterméséből összeállított műsort mutattak be a Jókal-napok élenjáró sza- valói. A kezdeményezés örvendetes, várjuk, hová fejlődik.

A Jókai-napok vers- és prózamondóinak, irodalmi színpadjainak seregszemléje után egyetlen jogos hiányérzetről szükséges szólni: az esemény- sorozat varázsa, ünnepélyessége szegényesebb volt, mint az ’ elmúlt években.

Reszeli Ferenc

Tulajdonképpen

bilingvis

PÜSPÖKI NAGY PÉTER:

OUNASZERDAHELY VÁROS CÍMERE;

KIADTA A DUNASZERDAHELYI Vnb

Dunaszerdahely (Dun. Streda) városának nemzeti bizottsága a sikeres címerpályázat után egy szép kiállítású, ízléses könyvecskében adta ki a címerpályázaton első díjat nyert munkát, a kis heraldikai és történelmi tanulmányt. A Dunaszerdahely város címere című kis tanulmányt Püspöki Nagy Péter fiatal történészünk a címerpályázat nyertese írta, s a tanulmány Gyurcsik Józsefnek, a város polgármesterének előszavával jelent meg. Mint ahogy maga a polgármester is elmondja, Dunaszerdahely már a római korban is jelentős település volt, és később is szerda napi vásáraival a környék legismertebb városainak, helységeinek egyike volt.

Mindezt a kis heraldikai és történelmi tanulmány kellő tudományos apparátussal és archeológiái, illetve levéltári a- nyaggal bizonyítja. A tanulmány először tárja fel tudományos alapossággal Dunaszer dahely történetét, és valójában egy későbbi helytörténeti monográfia előtanulmányának is tekinthetjük. Gyurcsik József a következőket mondja a már említett előszóban: „A város történetével, múltjával és jelenével való ismerkedés azt a reményt kelti bennünk, hogy a jövőben is segítségünkre lesz ezen a téren.“ (Mármint Püspöki Nagy Péter — a szerk. megjegyzése.)

A tanulmány kilenc fejezetre oszlik és az általános címeralkotás és heraldikai kérdéseken, a város múltjának rövid áttekintésén kívül tartalmazza az új címert, annak leírását, értelmezését, valamint

a város zászlaját is, amelyet rendkívüli ízléssel a címer há rom alapszínéből, ugyancsak a pályadíjnyertes Püspöki Nagy Péter alkotott a város részére. Hogy mennyire fontos és mindent számba vevő munka ez a szép, kerek tanulmány, azt elsősorban a 9. fejezetből láthatjuk meg. Ebben a szerző leírja és megmutatja az új címer mindenkori újjászerkeszté- sének a módját is.

A szép kiállítású könyvet maga a szerző tervezte, és tulajdonképpen bilingvis kiadásnak is tekinthetjük, hiszen a szlovák (Erb mesta Dunajskej Stredy) és a magyar változat Dunaszerdahely városának címere) ha nem is azonos könyvben, mindenképpen azonos célt szolgál. Németh István

•ragok helyesírása

új ifjúság 5

MOST JELENT MEG

A MADÁCH KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN

CSANDA SÁNDOR: HARMADIK NEHZEDÉK

című, kritikákat, tanulmányokat tartalmazó kötete. Az ismert irodalomtörténész folytatja két évvel ezelőtt kiadott „Első nemzedék“ című munkájának portrésorozatát. Ám az előbbi kötet a szó szoros értelmében vett Irodalomtörténet volt (a csehszlovákiai magyar irodalom két világháború közötti első nemzedékének a története), az új Csan- da-könyv immár nem életművek méltatása, hanem a „harmadvirágzás“ (vagyis a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom) alkotásainak a kritika-, illetve recenziógyűjteménye. „A csehszlovákiai magyar irodalom fél évszázada“, „Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete“, „A csehszlovákiai magyar irodalom értékelésének kérdéseiről“ árulkodnak tartalmukról az egyes tanulmánycímek. S olvashatunk Fábry Zoltánról és Egri Viktorról, Forbáth Imréről és Szabó Béláról, Dobos László, Mács József és Duba Gyula regényéről, Bábi Tibor, Tőzsér Árpád és Gál Sándor verseskönyveiről.

A kötet másik témaköre: „Rokon irodalmakról, kapcsolatokról“, a függelékben pedig „Balassi Bálint költői hasonlatai és szóképei“ című hosszabb tanulmányát teszi közzé a szerző.

Ugyancsak az elmúlt napokban jelent meg a cseh

JAROSLAV FOGLER: SÜNDISZNÖ A KETRECBEN

című érdekfeszítő ifjúsági regénye a „Sebes Nyíl“ fiainak lélegzetelállító kalandjairól. A szerző érti a módját, hogyan kell a serdülő fiúk képzeletét lángra lobbantam, s a könyv bizarr címe olvasás közben átütő erejű, igazi élményünkké válik. E regényt egyébként Czagány Iván fordításában szintén a Madách Kiadó jelentette meg.

A magyarországi behozatalban is akad egynéhány nagyszerű újdonság. Említsük meg legeslegelsősorban

ILLYÉS GYULA: HUNOK PÁRIZSBAN

című regényét. Illyés elsősorban mint költő írta be nevét a magyar irodalomba, sokan ismerik mint kiváló drámaírót is, azt azonban kevesebben tudják, hogy ő ír ma legszebben magyar nyelven prózát is. Az 1946-ban kiadott s most második kiadásban megjelent „Hunok Párizsban“ műfaji megjelenése ugyan az, hogy „regény“, regénynek azonban még modern értelemben sem foghatjuk fel, még kevésbé hagyományos értelemben. A széppróza, az értekezés s főként az önéletrajz elemei keverednek e műben mesteri módon, ugyanúgy, mint a régebbi Illyés-prózában, a „Puszták népében“, a „Petőfidben vagy az „Ebéd a kastélyban“ című mesteri kisregényben. A „Hunok Párizsban“ tulajdonképpen egyik láncszeme az önéletrajzi sorozatnak, s témája a Tanácsköztársaság bukása után Párizsba emigrált Illyés (s a hozzá hasonló sorsú „hunok“) párizsi évei. A könyvben leírt események immár nemcsak Illyés életrajzának fontos fejezete, hanem az egész magyar irodalomtörténetnek, történelemnek is kikerülhetetlen dokumentumai.

Közös kiadásban jelent meg a tragikusan korán elhunyt kiváló XX. századi olasz író, '

CÉSARE PAVESE: AZ ÖRDÖG KASTÉLYA

című kisregényé. Gyakran hasonlítják Paveset a hasonló sorsú Sarkadi Imréhez. „Az ördög kastélya“ 1949-ben jelent még először, s benne az író három egyetemista erkölcsi forrongását, emberré érlelődésének nehéz pillanatait ragadja meg. A Lőrinszi László fordításában megjelent kötetet a Magyar Helikon adta ki Gyulai Líviusz illusztrációival.

Ugyanebben a sorozatban, ugyancsak Gyulai Líviusz Illusztrációival jelent meg a modern amerikai irodalom legnagyobb mesterének, William Faulknernek

MÍG FEKSZEM KITERÍTVE

című klasszikus kisregénye is. Faulknernek ez a könyve 1930-ban jelent .meg, s az egy évvel előtte megjelent „A Hang és a Téboly“ s az egy évvel utána kiadott „A szentély“ és a „Megszületik augusztusban“ című regényekkel együtt a szerző életművének summáját jelenti. A regény „témája“: egy tanyasi öregasszony halála és temetése. De amint már ez Faulknernál természetes, nem témája miatt érdekes elsősorban a történet, hanem pszichológiai bravúrjai miatt. Faulkner ugyanis egyike azon kevés íróknak, akiknek valóban sikerült új dimenziókkal tágítaníok az irodalom tematikáját, de ez a dimenzió nem fizikai, hanem lélektani, kevés író tudott többet mondani az emberi lélekről, mint Faulkner éppen ebben a kis remekében.

ÖT, AZT VAGY ÖTÉT, AZTAT?

A határozúragok helyesírásáról a kővetkezőket kell megjegyeznünk:

1. A — ból, -bői, -ról, -ről; -tói, -tői ragokban hosszú magánhangzót írunk.

Rövid magánhangzót írunk a -hoz, • -höz; -tg; -ul, -ül; -stul, -síül; -szór, -szer, -szőr ragokban.

2. A ban, -ben és a -ba, -be ragokat nem cserélhetjük jel egymással: (Különösen gömöriek vigyázzunk!)

Hol? Hová?

iskolában iskolába

városban városba

3. Ha a -kor rag magánhangzóra végződő szóhoz kapcsolódik, akkor a ragok hangját sokan hosszan ejtik ugyan, ezt azonban írásban nem jelöljük. A -kor ragot mindig egy k-val és rövid o-val írjuk: öt órakor, vacsorakor stb.

4. Ha az -an, -en rag s végű melléknévhez kapcsolódik, akkor egyesek hosszú s (ss) hangot ejtenek, írásban azonban nem jelöljük. Ügyeljünk tehát arra, hogy írásban az -an, -en rag előtt sohase kettőzzük meg a melléknév végső s betűjét: hangosan, figyelmesen, okosan, ügyesen stb.

A lassú és a friss melléknevek kettőzött s (ss) betűje természetesen az -an, -en rag előtt is megmarad; lassan, frissen.

5. A -képp, -képpen ragokat kettőzött p fppj betűvel írjuk: másképp, ekképpen.

6. Az -ért ragok hangja a kiejtésben néha nem hangzik, írásban azonban mindig jelölnünk kell: munkáért, pénzért, becsületért stb.

7. Tudjuk, hogy ha a -val, -vei; -vá, -vé ragok mássalhangzóra végződő névszóhoz kapcsolódnak, akkor a rag v hangja .a névszó utolsó mássalhangzójához teljesen hasonul: kanállal, késsel; naggyá, széppé stb. Különösen ügyelnünk kell a -val, -vei; -vá, -vé ragok helyes írásmódjára a következő esetekben: aj kard + -val — karddal; pénz + -vé — pénzzé Ha a névszó két mássalhangzóra végződik, akkor a v hang teljes hasonulása következtében létrejött kettőzött mássalhangzót nem ejtjük hosszan. Ilyenkor tehát az írás eltér a kiejtéstől, ezért kell jobban ügyelnünk a v hang teljes hasonulásának a jelölésére.

b) toll + — val — tollal; tett + — vei — tettel; jobb + -vá — jobbá; szebb + -vé — szebbé.

Ha a névszó hosszú (írásban: kettőzött) rfíássalhangzó- ra végződik, akkor a -val, -vei; -vá, -vé ragok v hangja teljesen hasonul ugyan, de ezt írásban nem jelöljük három azonos mássalhangzóval, hanem ilyenkor is csak a szóvégi kettőzött mássalhangzót írjuk le.

ej fános + -val — Jánossal; Ferenc + -vei — Ferenccel; Mihály + -val — Mihállyal; György + -vei — György- gyei.

A keresztnevekhez ugyanúgy kapcsoljuk hozzá a -val, -vei ragot, mint a köznevekhez.

d) Molnár + -val — Molnárral; Székely + -vei — Székellyel; de Kiss + -vei —- Kiss-sell Papp + -val — Papp- pal; Móricz + -val — Móriczcal; Tóth + -val — Tóthtal; Kováts + -val — Kovátscsal; Madách + -val — Madách- csal.

A vezetéknevekhez általában úgy kapcsolódik a -val, -vei rag, mint a köznevekhez. Az írásmód eltérését két esetben figyelhetjük meg:

Ha a vezetéknév hosszú (írásban: kettőzött) mássalhangzóval végződik, a -val, -vei ragot hasonult formájában kötőjellel kapcsoljuk a névhez. Kiss-sel stb. A kötőjel

nélkül írt Kissel ugyanis az egy s-re végződő Kis vezetéknév -vei rágós alakja.

Ha a vezetéknév régies betűvel végződik, a régies betűt változatlanul hagyjuk, a ragot pedig hasonult formájában kapcsoljuk hozzá a szóhoz: Móriczcal.

Ügyeljünk arra, hogy a tárgy ragja mindig egy -t! Ne tévesszük össze tehát a tárgy ragját azokkal a toldalékokkal Ia múlt idő jele, a befejezett melléknévi igenév képzője), amelyek -t vagy -tt alakban egyaránt előfordulhatnak!

Mindegy, hogy a -t előtt magánhangzó van-e vagy mássalhangzó, eyy t-t írunk: kezet, lábat, széket, asztalt, szekrényt, leányt.

Á 3. személyű névmás tárgyesete az egyes számban őt. Csak akkor tesszük ki, ha nyomaték van rajta: őt láttam, nem valaki mást.

Még ma is sokan azt hiszik, hogy áz őket névmást alakot csak személyre lehet vonatkoztatni. Ezért így írnak:

A törvényeket üzért hozzák, hogy megtartsák azokat. Helyesen... megtartsák őket.

Az ökröket nem hajtottam haza, mert eladtam azokat, Helyesen: őket.

A magyar az időt megéri, nem megéli. Így mondjuk: Megérem még azt az időt.

Azokban az esetekben, amelyekben a tárgy rágósán vagy ragtalanul egyaránt szerepelhet, mindkét alak használata helyes: engemet vagy engem; tégedet vagy téged; keresem a toliamat vagy toliam; megkaptam a leveledet vagy leveled; stb.

Helytelen azonban a tárgy ragjának a megkettőzése: ötét, aztat, eztet. Helyesen: őt, azt, ezt.

Pazderák Bertalan