Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-01 / 22. szám

A pályaudvarok mindenütt egyfor­mák a világon. Szuszogó mozdonyok, recsegő hangszórók, fojtogató szén­gáz, ténfergő várakozók és rohanó utasok. Elke Winzernek meg kellett állnia, hogy megértse a hangszóró bejelentését: — Figyelem, figyelem! A Rómából érkező expressz a tizenegyedik vá­gányra fut be! Este tíz óra ötven percet mutatott az óra. Hideg márciusi szél söpört végig a müncheni főpályaudvar pe­ronján, és hideg hópelyheket vágott a szőke, törékeny termetű Elke Win­zer arcába. A lány fázósan felhajtot­ta lenge vörös kabátja gallérját és a nyakához szorította. Már több mint fél órája várt főnökére, dr. Werner Schenkendorfra, a nőgyógyászati kli­nika főorvosára, akinek hónapok óta a szeretője. Kezdettől fogva tisztában volt hátrányos helyzetével, mert ő volt az, aki a főnöke nyakába akasz- kodott. Ezért nem vitte magával az orvos Bolognába, az új klinika meg­nyitására. Igaz, a feleségét sem vit­te, s ez Elket kissé megnyugtatta. Bolognából egyetlen táviratot ka­pott: „Szombaton este érkezem az alpesi expresszel.“ A mozdony pontosan Elke Winzer mellett állott meg, és ő tétovázva elindult a kocsikból kiáramló utasok felé. Megvárta, amíg az utolsó utas is eltávozott, de Wernert sehol sem látta. Néhány pillanatig még nézelő­dött, aztán maga is elindult a kijárat felé. Ha néhány másodperccel tovább marad, akkor biztosan meghallotta volna, amit az expressz két jegyke­zelője beszélt: — Először Kufsteinben akarták le­kapcsolni azt a vagont, amelyben a hullát találták — mondta az egyik. — Az első osztályú fülkék egyiké­ben feküdt. Teljesen egyedül volt. A golyó a bal halántékán hatolt be és a jobb fülén jött ki. Azt mondják, hogy valami ismert müncheni orvos volt az illető — felelte a másik. — Ki tudja, hogy gyilkosság-e vagy öngyilkosság? — A vasúti rendőrség nem tudta eldönteni. Elke Winzer éjféltájban lépett két­szobás, összkomfortos lakásába, amelyben barátnőjével, Gitta Rheins- szel lakott. Gitta huszonhat éves volt vagyis mindössze két évvel idősebb, mint Elke, de ahogy mondani szokta, „tíz évvel férfiasabb.“ — Mi az, nélküle jöttél? — kér­dezte Gitta gúnyosan. — No akkor ez az éjszaka csendes lesz! Elke rögtön meglátta az asztalon álló félig üres whiskysüveget és a szanaszét dobált női fehérneműt. — Azelőtt kedvesebb voltál hozzám, Gitta. Nem voltál annyira közönsé­ges, mint mostanában. Miért iszod le' magad folyton? — Jól tudod, picikém, hogy mi a bajom. Tudom, az a bajod, hogy bará­tom van... De megmondtam már számtalanszor, hogy úgysem szere­tem. Csak ki akartam próbálni, ér­ted? Először is: ő a főnököm. Má­sodszor: válófélben van. Minden nor­mális nő a nyakába akaszkodna^Te viszont meg akarod tiltani, hogy nor­mális legyek. Harmadszor pedig... női orvos. Ha valaki segíthet rajtam és megtaníthat arra, hogy jól érezzem magam a férfiakkal, akkor ez csak ő lehet. Hirtelen csengeni, kezdett a tele­fon. Elke felemelte a kagylót. — Winzer kisasszony, szörnyű do­log történt! — hallatszott a klinikai ügyeletes ápolónő hangja. — Meghalt a főnökünk. Meggyilkolták a vonaton. Értesítenünk kellene... Elke Winzer egy pillanatig kifeje­zéstelenül meredt a semmibe... A bűnügyi rendőrség öt napig ered­ménytelenül nyomozott. Csak annyit tudtak kideríteni, hogy a főorvost egy ritkatípusú, külföldi gyártmányú re­volverrel ölték meg. Kihallgatták a klinika egész személyzetét, a doktor családtagjait, sőt a betegeket is, de mindannyian azt vallották, hogy a fő­orvosnak nem voltak ellenségei, ha­csak a feleségét nem tekintik annak, mert az nagyon el volt keseredve az utóbbi időben. Elke Winzert pénte­ken hallgatták ki. Alaposan megfor­gatták. Teljesen kimerült, és csak es­te tért haza. Gitta szokásához híven már a heverőn feküdt. — Mindenről kifaggattak — szólalt meg Elke elsőnek. — Mindenesetre ő most már számomra teljesen ha­lott. Tudod mit, Gitta? Holnap utaz­zunk el a kocsidon valahová! Gitta vetkőzni kezdett. Alsónemü- jét ismét szétdobálta a szobában. — Folyton Kufsteinen jár az eszem. Majdnem egy éve, hogy nem jártam Ausztriában — folytatta Elke. — Én sem! Egy jól begyakorolt mozdulattal Gitta a melltartóját a whiskysüveg nyakába dobta. — Hülye vagyok! Teljesen levetkőz­tem, és nincs mit szívnom. Légy olyan kedves, drágám, ugorj le bagóért. Elkének adta pénztárcáját, és az engedelmesen leszaladt az első saro­kig, kivett a pénztárcából egy ezüst­pénzt és bedobta az automata nyílá­sán. A fémpénz azonban kihullott. Elke csak akkor nézte meg jobban. Osztrák shilling volt. Osztrák shilling, és Gitta az imént mondta, hogy egy éve nem járt Ausztriában! Elke tur­kálni kezdett a pénztárcában, talált benne német pénzt is, vett cigaret­tát, aztán lassan visszaballagott a la­kására. — Holnap elmegyünk Kufsteinbe és tisztázzuk dr. Schenkendorf esetéti — jelentette ki Elke határozottan, s a cigarettát meg a pénztárcát ingerül­ten az asztalra dobta. — Ahogy lá­tom, neked úgyis van shillinged! Gitta villámgyorsan a heverő alá nyúlt, majd egy fényes revolvert szo­rított a homlokának. Elke rávetette magát. Szótlanul, lihegve birkóztak, míg Elke meg nem kaparintotta a re­volvert. — Valóban ritka példány! A Me­xikóban élő bátyádtól kaptad? — Elke együttérzően átölelte barátnője nyakát, s az csendesen mesélni kez­dett. Mesélni kezdett kétségbeeséséről, terveiről, hogy miként próbálta elvá­lasztani Elkét az orvostól. Kocsin uta­zott Kufsteinbe, onnan vonaton Inn­sbruckba. Ott szállt fel az alpesi ex- presszre. A főorvost egyedül találta a fülkében. Kérte, hogy mondjon le Elkéről. Az orvos cinikusan válaszolt a könyörgésére: „Nem mondok .le Elkéről. Leszboszi még úgysem volt a gyűjteményemben!“ — mondta ne­vetve. Gitta ekkor húzta meg a’ ra­vaszt. A két barátnő másnap mégsem Kufsteinbe utazott, hanem egy bajor tóhoz. A part menti vendéglőben ká­vét rendeltek, aztán kiültek a tóra néző teraszra. Elke elővette az oszt­rák shillinget és messzire hajította a vízbe. — Végleg eltűnt az a tárgy, amely majdnem tönkretett — mondta a ba­rátnőjének. — Ma este megszabadu­lunk attól a másik dologtól is, amely még hátra van. — Hol tartod most? — A táskámban. Visszasétáltak a vendéglőbe, és is­mét helyet foglaltak az asztalnál. Ek­kor a szomszéd asztaltól két férfi ál­lott fel. — Engedje meg, Winzer kisasszony, hogy bemutatkozzam — mondta az egyik —, Losen a nevem. Egy mün­cheni nyomozóirodánál dolgozom. Schenkendorf asszony meg van róla győződve, hogy a doktor úrral ön is Bolognában járt. Megbíztak, hogy... — Hogy kémkedjen utánam? — Őszintén szólva igen! Be kell azonban mutatnom önnek Lindenhu- ber kalauz urat is — mutatott a tár­sára, aki a múlt szombaton teljesí­tett szolgálatot az alpesi expresszen, és... — Kérem szépen, ezt a hölgyet — intett a vasutas Elke felé — nem is­merem. De ezt a másikat — mutatott Gitta felé — láttam, amint múlt szom­baton Innsbruckban felszállt a vo­natra. — Mi közük maguknak az egész­hez? — dühödött meg Elke. — Hagy­janak bennünket békén! Winzer kisasszony — szólalt meg ismét a müncheni detektív. — Még egy vallomással tartozom önnek: az imént egy apró törvénykihágást kö­vettem el — mutatott az ablakdesz­kán pihenő két női táskára. — Meg­néztem, hogy mi van bennük. Az egyik táska tartalma életveszélyes. Kié ez a táska? — Az enyéml — vágta rá Gitta nyomban. — Nem igaz, az enyém! — szólalt meg nyugodtan Elke Winzer. - Vagyis helyesebben szólva mind a kettőnké... Kérem, uraim, fizessék ki a kávén­kat és hívják a rendőrséget. 0 „Hangyaboly: Verseiben vannak szép érett sorok; na­gyon sok azonban még bennük a töltelék, a semmitmondó bal­laszt. Példa a szépre: / csak a csend üveghegyén / stb. Gon­dolatilag kell mélyülnie. Vi­gyázzon a versépítésre is. Ta­nuljon, művelje magát, idővel jelentkezzen újra. (A körbe- körbe című nagyon rossz!) • „Makacs“: Mi is maka­csok vagyunk: azokra a leve­lekre, amelyekben nincs feltűn­tetve a szerző neve és címe, nem válaszolunk. 0 „Hajnali harmat“: Küld­jön még néhányat eredeti ver­seiből. 0 „Marika“: Ne szégyellje a nevét — ha a verseit nem szé- gyellil 0 „Május“: Csak szavak. Hiányzik belőlük az életet adó tűz — a költészeti 0 „Míg élsz remélj“: Versei­ben egyben a válaszunkat is megfogalmazta: „Ne tovább, mert megbolondulok!“ — Köz­érthetőbben: ne reméljen! 0 „Barbara“: Névtelen leve­leket nem vehetünk figyelem­be. 0 „íródeák“: XVIII. század! 0 „Alkony“: Elnézését köt­jük, ha előbbi versei elkerülték volna figyelmünket. Most is csak bíztatni tudjuk. Dolgoz­zon, tanuljon, olvasson sokat. A Mondd kedvesem című ver­se tökéletes, ha küld még né­hány olyat — közöljük! tfUPR* íuían" cft,m italoknak MINT A MEGFAGYOTT VIRÁG... Az első menstruációval a leány érett nővé változik, persze csak biológiai szempontból, tehát alkalmas a megtermékeny ülésre. A' ne­mi életet a nemi ösztön irányítja. Az ember abban különbözik az állattól, hogy nemi ösztönét ésszel uralja és ellenőrzi, Ä nemi ösz­tön feletti jőzan uralom már az ösztön ébredésétől elengedhetet­len. A nemi önmegtartóztatás semmilyen korban nem ártalmas, s a fiataloknál eiengedheletlen feltétel egészséges testi és lelki fejlő­désükhöz. • Megállapították, hogy a korán kezdett nemi élet kihat a fiatal szellemi fejlődésére, becsület- és kötelességérzetéré, valamint az emberhez való helyes viszonyulására, nemegyszer ez az érzelmi kö­zöny, fásultság, csalásban, lopásban vagy más kihágásokban csúcso­sodik ki. Ezek a negatív jellembeli változások aztán kedvezőtle­nül befolyásolják a fiatal egész életét. A nőknél a korai nemi élet még komolyabb következményekkel jár, mint a férfiaknál. Hogy csak egyet említsünk: a nem kívánt, túl fiatal korban bekövetkező terhesség felbillenti a fejlődő szer­vezet egyensúlyát és megfosztja a normális fejlődése befejezéséhez szükséges anyagoktól. Minden kornak megvan a maga varázsa, de mégis legszebb ez a zsenge fiatal kor. A teljes „érettség" idő előtti megismerésének, a türelmetlen kíváncsiságnak nagy éra van: sorsunkkal fizetünk ér­ts. Olyan ez, mint a bimbó, melyet megcsípett a kora tavaszi fagy, és soha többé nem nyithatja ki szirmait. A SERDÜLŐKOR — NEM BETEGSÉG Ä serdülőkori külső változások az első pillantásra szembeötlenek, és ezek mögött a külső változások mögött bonyolult lelki folyamatok mennek végbe. Azt is mondhatnánk, hogy a serdülőkor — kölönc. A normálisan fejlett, testileg és lelkileg egészséges gyermekek azon­ban rendelkeznek annyi energiatartalékkal, hogy leküzdhessék e korral járó nehézségeket. Némelykor azonban a serdülőkorhoz bizonyos be­teges — testi és lelki — jelenségek társulnak és egyszeriben az eddig kiegyensúlyozottan élő „gyermek-felnőtt“ életébe összhangta- lanság vegyül. AZ EGÉSZSÉGET NEM KILÓKBAN MÉRIK! A serdülőkor kísérő jele a fokozott anyagcsere. A' fejlődő szerve­zet növekedéséhez és újabb belső funkciói biztosításához nagy meny­nyiségű kalóriára van szükség. A fiatalnak farkasétvágya van, de ez nem elég. Gondosan összeállított étrenddel irányítani kell táplálko­zását, hogy szervezete minél több olyan tápanyagot kapjon, amely nélkülözhetetlen zavartalan fejlődéséhez, leginkább fehérjéket (hús, tojás, tej), ásványi sókat (zöldség, gyümölcs) vitaminokat; emellett csökkentsük a szénhidrátot (tésztafélék, édességek) és a zsiradékok felvételét, így elkerülhetjük náluk az elhízást. A pubertáskorig az anyagcsere olyképpen megy végbe, hogy a gyermek szervezete a növekedéshez a lehető legtöbb tápanyagot kap­ja. Ha az anyagcsere továbbra is ilyen beállítottságú marad, abnor­mális súlygyarapodást eredményez,- és ez leginkább a fiúk számára kellemetlen, s ehhez társul még a szexuális fejlődés késése is. Test­alkatuk nőies külsőt ölt: megnagyobbodik a mell és a csípő tájékára zsírpárnák rakódnak'. Az étrend megváltoztatásával, sporttal és ki­egészítő hormonális kezeléssel átsegíthetjük a fiúkat, a számukra oly kellemetlen időszakon. Legfontosabb, hogy a fiú tudatában legyen; ez a rendellenesség átmeneti. Ne gyötörje magát feleslegesen még akkor sem, ha olykor a kevésbé intelligens társai ki is nevetik. Az említett hízás szöges ellentéte a gyors fogyás. A felvett táp­lálékból a szervezet nagyobb mennyiségű energiát „termel“, mint amennyire szüksége lenne. Ezt gyakran étvágytalanság és hányás kí­séri. Megfelelő diétával, a mozgás korlátozásával, nyugodt környezet biztosításával szép eredményt érhetünk el. SZÍVMŰKÖDÉSI RENDELLENESSÉGEK A fiatal szervezet robbanásszerű fejlődésével és működésével a szív nem mindig tud lépést tartani. Fokozott testi vagy szellemi tevé­kenységnél a szív teljesítménye nem arányos. Azok a fiatalok, akik a pubertáskorig jő sportolók voltak, egyszeriben nem bírnak futni, sportolni, s néha elegendő valamilyen nehezebb munka is. hogy elá­juljanak. Sokszor a szülők nem is tudatosítják gyermekük szívbaját. A beteg szív csökkent teljesítőképessége ugyancsak átmeneti jelle­gű. A pubertáskor elmúlásával többnyire az addig aránytalanul kis szív megnő és teljesítőképessége is fokozódik. A beteg szívű gyer­mek a serdülőkorban tornázhat, de csak mértékkel, mert ezzel is erősíti szívizmait. A túlzott testi megerőltetés viszont károsan hat az amúgy is beteg szívre, s javulás helyett az állapot rosszabbodása következhet be. INDOKOLT-E A TORNA ALÖLI FELMENTÉS? Egyes esetekben, hogy a szív eleget tegyen feladatának, az anyag­csere zavartalan lebonyolításában, megnagyobbodik, kitágul, szívbil­lentyű-elégtelenség lép fel, melyet szívzörejek kísérnek. Az ebben a betegségben szenvedő gyermekek — többnyire a szülő unszolására — igyekeznek orvosi javaslatra megmenekülni a kötelező iskolai test­nevelés „nyűgétől“. Sőt a legkisebb mozgást is kerülik; nem tuda­tosítják, hogy ezzel tulajdonképpen a leghatásosabb gyógyszert dob­ják el maguktól. Pedig a rendszeres, mértékkel végzett testgyakor­lat aranyat ér, nem kis része van a szlvtágulás megszűntetésében, elősegíti ugyanis a szívizomzat megerősödését s ezzel egyidejűleg megszünteti az átmeneti szívtágulásos állapotot. A GYAKORI FEJFÁJÁSRÓL Fáj 'gyakran á fejünk? Ez még nem indíték arra, hogy rögtön gyógyszertárba rohanjunk fájdalomcsillapító tablettáért. Inkább sé­táljunk egyet, és ha ez sem segít, forduljunk orvoshoz. Lehet, hogy idegrendszeri zavarról van szó, amely a magas vérnyomás egyik leg­gyakoribb okozója. A magas vérnyomásban szenvedő felnőttek java része még a serdülőkorban szerezte betegségét, éppen ezért indo­kolt az átmeneti magas vérnyomás kezelése rögtön a kezdet kezde­tén. Migrénes fejfájásra leginkább a gyenge idegzetű lányok panasz­kodnak. A migrén tulajdonképpen öröklődő betegség, általában egy nappal a menstruáció előtt vagy 3—4 nappal utána jelentkezik. A serdülőkorban a migrénes fejfájás sokszor oly heves, hogy majd szét robban a leány feje. Ilyenkor vegyen be fájdalomcsillapító tablettát, de tanácsos az alapos orvosi kivizsgálás, mert a fájó ponttól távol eső gennyes góc is kiválthat migrénes fejfájást. Jót tesz a friss le­vegőn való mozgás és a torna. A tapasztalt pedagógusok első pillantásra felismerik' a diáklány migrénes rohamát; szabályos időközökben a kislány elsápad, arckifej­tése fáradt, agyongyötört, egyik vagy mindkét szemét bezárja. Ilyen­kor küldjük őt haza és másnap ne feleltessük. Ártatlan tünetek — nagy gondok Lányoknál a másodlagos nemi jelleg kialakulásában kimondottan átmeneti, szóra sem érdemes pubertáskori rendellenesség, ha a mell- mirigyek nem fejlődnek egyenletesen, az egyik emlő valamivel na­gyobb a másiknál. A kislány — teljesen feleslegesen! — kétségbe­esve arra gondol, hogy méhdaganata van. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a szövetek nem reagálnak egyformán a nemi hormo­nok hatására. AZ EMBER — KÖRNYEZETÉNEK MEGTEREMTŐJE Lényegében lehetetlen vagy nagyon nehéz a fiatalokat beskatu­lyázni egy-egy előre meghatározott csoportba, néhány jellemző vo­nás alapján mégis megkíséreljük. Ismerünk diákokat, akiknek bármely helyzetben, otthon vagy az iskolában, illetve egyéb alkalmakkor fel­lépésük, magatartásuk oly határozatot, hogy nyugodtan megbízhatjuk őket feladatokkal — teljesítik. Vannak olyan fiatalok, akik a társadalmi együttélés elveit eldob­ják maguktól, önzők, haszonlesők, elkényeztetettek és képtelenek leküzdeni az adódó akadályokat. Nem hajlandók a kollektíváért sem­minemű áldozatot hozni, cinikusak, ellenkezők. Társaiknak és a kör­nyezetükben élőknek sok gondot okoznak, főleg azoknak, akik neve­lésükért felelősek. További csoportba a depresszióban szenvedő gyermekek tartoznak, akik úgy viselkednek, mintha félnének a jelentől, de még inkább a jövőtől. A magányba menekülnek, de az sem nyújt - nekik menedé­ket. Az ifjúsági kollektívákból kivonják magukat és bizalmatlanoki *1 felnőttekhez. Világos, hogy az utóbbi két csoportba tartozó fiatalok­nál a serdülés pszichikai szempontból nem kívánt módon zajlik le — hiányzik az összhang. Ha ezeket a gyermekeket kivizsgáljuk, elbe­szélgetünk velük, azt tapasztaljuk, hogy legtöbbjük rendezetlen élet­körülmények között nevelkedett. Ezért a pubertáskor! Idegműködési és pszichikai zavarok elkerülése végett teremtsünk számukra kedvező életfeltételeket. Ma már tudjuk, hogy nagyon sok felnőttkori ideg- bántalam eredete még a serdülőkorra vezethető vissza. Időben nyúj­tott kezeléssel ezeket a megbetegedéseket gyógyítani lehetett vol­na. Az ilyen irányú nevelés nemcsak a szülők', nevelők, pedagógusok — jobban mondva a felnőttek kötelessége: sorsáért végeredményben maga a fiatal is felelős, kezében van annak irányítása. Meg kell ta­lálnia az alkotó kollektívához vezető utat, be kell kapcsolódnia az ifjúsági szervezet munkájába és meg kell teremtenie harmonikus fej­lődésének előfeltételeit. /

Next

/
Thumbnails
Contents