Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-01 / 22. szám
j •‘W'íí 1 ÉNEKEL, TÁNCOL, IDÉN VÉGEZ Imrich Godin, a Zeneművészeti Főiskola docense, tehetségeket keresett. Tóth Jancsinak azt tanácsolta, Iskolázza a hangját, tanuljon, érdemes. Ennek a dicséretnek, biztatásnak is örült és jelentkezett a Konzervatóriumra. Felvették. Minden iskolának megvan a maga szabályzata. A konzervatórium legalapvetőbb szabályzatainak egyike, hogy diákjai az első három évben csakis az iskolában énekelhetnek, természetesen gyakorlás formájában. Érthető előírás. Ez a kényszerűség vitte őt arra, hogy ezek után a tánckarban próbálkozzon, mert nem akart megválni az Ifjú Szívektől. Ez is régen volt, s annak is néhány éve már, hogy az együttes szóló táncosa. Az utóbbi esztendőben pedig ismét szólóénekese is, hiszen a Konzervatóriumnak már végzős, hatodikos diákja. Közben szorgalmasan tanult és nem egy hangversenyen sikerrel szerepelt, esténként próLassan már egy évtizede, hogy egy Tóth János nevű fiatalember beállt nyomdászinasnak, és négy éven keresztül abban a nyomdában tanult, dolgozott, ahol lapunk is újságtestet ölt. Akkor még nem ismertük őt, ám ugyanez alatt az idő alatt az Ifjú Szívek szólistájává nőtt fel, Így hát sokaknak nem idegen a neve: látták őt táncolni, ismerik hangját. Lassan egy hónapja már, hogy ez a fiatalember a Prímáspalota tükörtermében vizsgahangversenyt adott, amelyről nézők, tanárok, zenebarátok és zeneszakértők egyaránt elismeréssel nyilatkoztak: szerintük teljesítménye a proíesszionáüs hangversenyek között is megállja a helyét. Tóth János bariton, huszonötéves fiatalember örült ennek, mint ahogy annak idején is örült, hogy az Ifjú Szívek énekkarába fölvették. Néhány hónap leforgása alatt szólistává nőtt ki a karból. Aztán jött bájt, vasárnaponként pedig vidéken lépett fel az Ifjú Szivek együttesével. Vizsgahangversenyén Boro- gyin: Igor herceg és Verdi: Ri- goletto című operájának nagyáriáit hallhattuk. Jómagam laikus, egyszerű zenebarát nem mondhattam többet sem neki, sem magamnak, csak annyit, hogy meglepődtem. Ezt sokan nem hittük volna Tóth Jancsiról, S a szakvélemények mind-' ezt megerősítették. A konzervatóriuml hat esztendő az idei iskolai évvel számára is végetér. Mi következik ezután? A Zeneművészeti Főiskola. Felveszik-e? Bizonyára, hiszen kiugró tehetségként tartják számon, és végzős diáknál már ez nagy szó, nagy érdem, hogy egyáltalán számon tartják. Mert nem könnyű pálya ígérete Tóth János. Utána természetesen jön a katonaság, majd a pálya, s lehetőségek. Ezekről a lehetőségekről és tervekről szerényen beszél, akárcsak múltjáról, önmagáról. Apnak ellenére, hogy inkább az operaszínházhoz vonzódik, kezdeni mégis operettben, még inkább muzikalban szeretne, hiszen nemcsak énekelni, hanem táncolni' is kitűnően tud. Keveseknél párosul ez a két képesség ilyen szerencsésen. Nála egyértelműen elkönyvelhető. Ezt is végig szeretné próbálni, tapasztalni, aztán kívánkozik csak az operaszínpadra. Mikor nyomdászinasnak ment, még nem ismertük, azóta sokat hallottunk róla. Láttuk őt táncolni és hallottuk énekelni, s bizonyára a jövőben is sokat hallhatunk, sok elismerést olvashatunk majd róla. Gratulálunk és sok sikert kívánunk neki.-kszlÉvadzáró bemutatónk elé A komáromi (Komárno) Magyar Területi Színházban az évadvégre készülnek. Rekkenö hőségben folynak a színház évadzáró bemutatójának, Csiky Gergely „Kaviár“ című zenés bohózatának próbái. Á századforduló táján játszódó vidám darabhoz TardoS fréla írt fülbemászó zenét Innocent Vincze Ernő verseire. A tavalyi nagy sikerű Szalmakalap után az idén is, az évad végére zenés darabbal lép a színház közönsége elé. Konrád József, a darab rendezője, aki nagy munkakedvvel és igen vidám próba-légkörben dolgozik az együttessel, így nyilatkozott a zenés műfaj évadzáró műsorként! jogosultságáról: „Gondokkal, vitákkal és konfliktusokkal terhes évad áll mögöttünk. Nyár is van, amely aligha alkalmas időszak — a meleg miatt — nehezebb fajsúlyú gondolatok befogadására. A darab bemutatójával most is inkább — tavalyihoz hasonlóan — a szórakoztatásra gondolunk, de külön öröm lesz majd számunkra, ha a közönség észreveszi a komédia társadalmi mondanivalóját is a századforduló polgári világának és álerkölcsének bátor csikyi leleplezésében. Ez a komédia néző és színész számára egyaránt az önfeledt nevetés, a szórakozás és a csillogó jókedv forrását jelenti. Nevettessünk és nevessünk hát felszabadultan, ahogy a Szalmakalapnál is, hadd fújjuk ki magunkat a nehéz évad után, új erőt gyűjtve a következő évadunk igényesebb feladataihoz.“ Konrád József rendező — szórós' igyiittmü- ködésben zenei munkatársával, Ta- rics Jánossal és a koreográfussal, Félix Dömény bratislavai vendég- művésszel, valamint a darab díszlet- és jelmeztervezőivel, Platzner Tiborral és Szekulesz Judittal, a budapesti Magyar Televízió tervezőművészével — valóban látványos, fordulatos, mindvégig szellemes és vidám produkcióval igyekszik meglepni a MATESZ közönségét. Ebben segíti őt a szereplők lelkes munkája. Igen jó hangulatban folynak a darab próbái. Főbb szerepekben Boldoghy Katót, Ferenczy Annát. Német Icát, Udvardi Annát, Lőrincz Margitot, Szentpétery Arankát láthatjuk majd a gyengébb nemből, a darabban a „teremtés koronáját“ Tóth László, Boráros Imre és Rozsár József képviselik. De fellép a MATESZ egész komáromi művészegyüttese is. Hogy miről szól a Kaviár? Egyszerű kis história: Poroszkay úr, egy vidéki patikus, amolyan kisember, felkerül a fővárosba, kalandokra vágyik, ahogy mondja, meg akarja ismerni a mondén életet, meg akarja ízlelni az élet „kaviárját“ — persze felesége őnagysága nélkül. Bomba Lili személyében kilátásba kerül a nagy kaland, de Poroszkay úr rajtaveszt. Persze fiatal szerelmespár, egy rettenthetetlen hajóskapitány, a Delfin hajó parancsnoka és erkölcsös vénkisasszonyok Is szerepelnek a darab végtelenül fordulatos meséjében, a vidék lahd iában. Mikor a próbán voltam, épp Félix Dömény koreográfus dolgozott a színpadon a társulattal. A darab mozgásos jeleneteit, a táncokat állította be, sok ötlettel és szellemesen. Nagy sikernek ígérkezik a Kaviár. Bemutatóját június 25-én tartja a MATESZ Komáromban, a Szakszervezetek Házában. Ügy érezzük, kedves nyári ajándék lesz ez a vidám zenés bemutató a színháztól és jó szórakozást jelent majd azoknak, akik elmennek az előadásra. U| ifjúság 5 „Nemzetemhez — bármely végzet adta közösséghez — azzal óhajtok tartozni, hogy vállalom.“ , Illyés Gyula A Mester apja — idősebb Dürer Albert, a Békés megyei Ajtós községből származó ötvösmester, nem vállalta szülőföldje közösségét és 1455-ben Nürnbergben telerpe- dett le. Ott született 1471. május 21-én Albrecht DÜRER. Hallott-e valaha apja szülőföldjének szépségéről, hallot-e arról, hogy a gyulai várat éppen születése előtt 6t évvel foglalta el a török? Ki tudja? Amikor nemzedékem hajába még nem rajzolt ezüst csíkokat az idő, a fiatal festők és művészettörténészek a szaíkmabeliek profán humorával „az almás Madonna“-ként emlegették a legnagyobb német festőnek és grafikusnak 1526-ban festett „Madonna az almával“ című alkotását. Nem tudom, hányszor vizsgáltuk hosszú időn át a képen látható gyermek kezében levő virágot a reprodukciókon. A német szakirodalom „Kornblume" — rozsvirág néven emlegeti, de ml úgy láttuk, hogy a virág meghitt ismerősünk — búzavirág. Olyan, amilyen csak ott, a békési tájakon szökken a magasba, aminek kék színe napfénytől meleg, síirmát a gyulai vár felől illanó szellők simogatták. Vajon hol talált Ilyen búzavirágot, talán édesapja imakönyvében? Albrecht Dürer születésének 500. évfordulójáról nem érdemtelenül emlékszik meg a világ minden kultúrnépe. Még alig volt 13 éves, még nem tudhatott semjmit Leonardo da Vinciről, amikor már az olasz mester kedvenc rajzeszközével, az ezüstvesszővel készítette el a saját arcképét — tükörből. Egy év múlva — 1485-ben — született Mária-kép című tollrajza, amely már előrejelzi a lángelméjű tehetség jelentkezését és már láttatja a felsőnémet gótika jeleit. Nürnbergben Wolgemut festő műhelyében kezdte meg tanulmányait, majd 4 évig ván- ■. .dorolt, de röviddel- hazatérése után újra . .elindult — Velence felé. Ekkor találkozott a reneszánsszal, és ez a találkozás szabta meg művészi fejlődésének további irányát. Bellini hatására festette a német reneszánsz elsőt madonnáit, és. az olaszországi útnak köszönhetjük legszebb tájkép akvarelljeit is. Művészi egyéniségének két alapvető vonása volt: a tudományos és a fantasztikus, a szépség lényegét kereste és találta meg — elsősorban a természetben, amelynek valóságát ‘ közvetlenül értelmezte: „A művészet valójában a természetben gyökerezik, aki kitépheti onnan, azé.“ Olaszországból hazatérve, Nürnbergben telepedett le és ott alkotta a német késö- gótika egyik legmegdöbbentőbb dokumentumát, a 15 fametszetből álló Apokalipszist. A marxista művészettörténet egyik jelentős érdeme, hogy ezt a zseniális alkotást megszabadította a különböző schöngeist- esztéták elméletének hordalékától és felfedezte a műben a lázadást a hatalmasok ellen. A dúsak, királyok és a harácsoló, minden földi bűnben hempergő bíborosok gyáván, remegve várnak az utolsöf^téléfre, az , egyszerű népre, pedig ráragyög a?, örök 1 Igazság boldogsága. Az olasz reneszánsz formavilága' különösen a századforduló iírlején készjut alkotásain látható és e karszak legnagyszerűbb alkotásai a Krisztus születése — oltár, a Paumgürtner-oltár és a Királyok imádása. Második velencei útján készült a Rózsafü- zér-ünnep c. oltártáblája, és már otthon, de a velencei élmények hatása alatt festette a Tízezer keresztény vértanúságát ábrázoló képét. Dürer már 1510-töl kísérletezett az úgynevezett hidegtű-eljárással. Ez a rézkarc készítésének az a módja, amikor a művész közvetlenül a simított rézlapra írón alakú kemény acéltűvel vagy gyémántszilánkkal karcolja rajzát. Ezzel az eljárással alkotta meg 1512-ben a „Szt. Hieronymus a fűzfával“ c. metszetét, majd 1513—14-ben három további nagyszerű rézmetszetét: Lovag, halál és ördög, Szt. Jeromos szobájában és Melankólia. Hatalmas, az egész emberi történelmet megváltoztató történelmi események kortanúja volt: 21 éves volt, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát, megérte Dózsa György parasztfelkelését (vajon hallott-e róla?), személyesen hallhatta Luther vádjait a romlott római egyház ellen, élt, amikor Münzer parasztlázadását vérbe fojtották, amikor a török ágyúk eldördültek a mohácsi csatatéren és amikor a német császári csapatok feldúlták és kirabolták Rómát. De vajon mit hallott a 14 éves Dürer a szülői házban, amikor Mátyás király elfoglalta Bécset? Vajon nem gondolt-e arra, hogy a fekete sereg vitézei Nürnberget Is meglátogatják, és akkor az ajtósi születésű Dürer Albert fiának valamelyik alacsony termetű, széles pofacsontú harcos mesél valamit arról a csodálatosan kék virágról, amely ott terem messze-messze, napsütötte rónán — ott, ahonnan az apja elindult, mert nyugat tornyai magasabbak voltak, mint a fénylő síkságon árnyat vető gémes- kutak?! ötszáz évvel ezelőtt született Albrecht Dürer. Gondolatban egy szál virágot teszek szülőháza kapujába. Búzavirágot! Péterfi Gyula Az alany és az állítmány egyeztetése Az alany elmaradhat a mondatból akkor, ha előzőleg volt róla sző, ha a szövegösszefüggés, a beszédben helyzet szükségtelenné teszi, hogy újból kitegyük. Az állandó alanyt tehát nem kell minduntalan megneveznünk. Ez nagy előnye a magyar nyelvnek az indoeurópai nyelvekkel szemben: elkerülhetjük az alanynak, illetőleg a rá utaló névmásnak_ ismételgetéséből fakadó egyhangúságot. Horváth János, a neves irodalomtörténész állapítja meg egy nyelvművelő cikkében, hogy például „egész dolgozatot megírhatni valamely költőről, anélkül, hogy egySzernél többször megneveznők." Helytelen tehát így fogalmazni: Nagy elvtárs felment az emelvényre, és megnyitotta az ülést. Majd javaslatot tett Nagy elvtárs az elnökségre. A szavazás után felkérte ő az elnökség tagjait, hogy azok foglalják el helyüket az emelvényen. — Helyesen fogalmazva: Nagy elvtárs felment az emelvényre, és megnyitotta az~ ülést. Majd javaslatot tett az elnökségre. A szavazás után felkérte az elnökség tagjait, hogy foglalják el helyüket az emelvényen. Nem szabad azonban elhagynunk az alanyt vagy a rá utaló névmást akkor, ha nélküle a mondat félreérthető lenne. Pl. Petőfi apja mészáros volt, Kiskőrösön született. — Helyesen: Petőfi apja mészáros volt. A költő Kiskőrösön született. Az általános alanyt más nyelvekben gyakran szenvedő igealakokkal fejezik ki, sőt a régibb magyar nyelvben is divatos volt a megidéztetik, megdícsértetik, el- tároztatott és sok más hasonló szólás a megidézik, megdicsérik, elhatározták-fé- le általános alanyt jelentő kifejezés helyett. A magyar nép nemigen használja, nem kedveli a szenvedő igealakokat. Használjuk mi is az általános szenvedő mondat szerkezetek helyett. A mondat két fő részének: az alanynak és az állítmánynak kapcsolatát ragok és jelek (az igei személyragok és a többes szám jelei) teszik világossá. Az igei állítmány számban és személyben megegyezik az alannyal. Pl. Én láttam, de ti nem láttátok. — A névszói állítmányt az alanynyal számban egyeztetjük. Az idő meleg, de a reggelek még hűvösek. A névszói-igei állítmány névszói része számban és személyben e- gyezik az alannyal. Szép volt az anya, de a lányai még szebbek voltak. Az alany és az állítmány egyeztetése azonban nem mindig ilyen egyszerű. A főbb nyelvhelyességi szabályok a következők: 1. Ha a mondat alanya formailag többes számú, de egységes fogalmat fejez- ki. az állítmány egyes számba kerül. Elsősorban országok, intézmények, szervezetek neve, könyvek, újságok címe szokott ilyen alanyként állni. Pl. Az Egyesült Államok elnökválasztásra készül. „A kőszívű ember fiai" érdekes olvasmány. 2. Különösen vigyázni kell az egyeztetésre akkor, ha a mondatnak több alanya van. A több alany lehet: a) több egyes szám; bl több különböző legyes és többes számú); c) több különböző sze- mélyű alany. aj Több egyes számú alany után az állítmány egyes számba és (értelmi egyezte# tésselj többes szátnba is kerülhet. Az egyes szám használata ilyenkor magyarosabb. Pl. Kard, eke, lánc készül a vasnak gazdag eréből (Vörösmarty: Vashámor j. Kiváltképpen magyaros az egyes szám használata akkor, ha az állítmány megelőzi az alanyokat: Üres most a halászkunyhó és a csőszház (Petőfi: A puszta télen). Mindamellett a többes számú állítmány sem kifogásolható, különösen akkor, ha az alanyok személyek: Csapiár és csaplárné nagyokat alhatnak (uo.). b) Ha különböző (egyes és többesI számú alanyok kerülnek a mondatba, Igyekezzünk a mondatot úgy szerkeszteni, hogy az állítmány mellé a többes számú alany kerüljön, az állítmányt pedig tegyük többes számba. Pl. A szép kiállítás, a régi épületek sok látogatót vonzanak. A helyszínre rohantak a főnökök, a katonai parancsnok, a detektív. Ha erre a szerkesztésmódra nincs lehetőség, akkor egy megje lelő rokon értelmű állítmány beiktatásával segíthetünk magunkon. Pl. • A diákok, sőt a tanáruk is köny- nyezett a búcsúzáskor. Ügyesebben fogalmazva: A diákok sírtak a búcsúzásjkor, sőt a tanáruk is könnyezett, c) Ha az alanyok különböző személyüek, akkor az állítmány mindig többes számba kerül, mégpedig ha az alanyok között van 1. személyű. akkor 1. személybe; ha nincs, akkor 2. személybe. Pl. Csak egy hűvösen Heverő répa, egy jámbor meszelő meg én hallgatjuk gondolkodva (József A.: EsikI Te és Pista velem jöttök. A magyar a páros testrészeket és a hozzájuk tartozó ruhajogalom nevét egynek tekinti, s egyes számukat a jél szóval fejezi ki: Fáj a szemem. — Betekint félszemmel egy törött ablakon. — Féllábbal van csak otthon. — Az ember télen kesztyűt húz. Kerüljük az ilyesféle szerkezeteket: Őseink harcias nép voltak. Mondjuk inkább így: Az ősi magyar nép harcias volt. Pazderák Bertalan 1
