Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-25 / 21. szám

8 of ifjúság STEVE APRILE: MAGÁNDETEKTÍV Egy kövér férfi keltegetett. Ahogy csúnya arcába néztem, olyan érzésem támadt, hogy még mindig áimodom, méghoz­zá kellemetlen álmot. A férfi megmutatta rendőrségi jelvé­nyét, s rosszkedvűen morogta; — Na, öltözz fel, te Hump­hry Bogart! — Mit jelentsen ez? — kér­deztem. Felültem az ágyon, s a karórámra néztem. Éjfél u- tán kettő volt. — Munkám van a számodra ■— mondta a rendőr. — Char­lie Dallas magándetektív vagy, ha nem tévedek. — Nem téved. — Egy barátom szeretne al­kalmazni, mégpedig azonnal. Kelj fel. Az álom már elröppent a Szememből, de még mindig nem értettem, miről van szó. A rendőrségi jelvény azonban valódinak látszott, s az isme­retlen is túl erős és magas volt ahhoz, hogy ellenkezni tá­madjon kedvem. — Iowai vagyok — mond­tam, amíg öltözködtem. — Munkaengedélyem nem jogosít fel, hogy New Yorkban dolgoz­zam. Éppen az imént érkeztem meg Európából. — A munkaengedély ne o- kozzon fejtörést, senki nem fogja számon kérni tőled. Dol­gozni voltál Európában? — Igen — bólintottam. — Biztosan szép összeget vágtál zsebre. — Csak a költségeket szá­mítottam fel. A kövér rendőr hitetlenkedve megrázta a fejét. — Hát akkor mi hasznod volt az egészből? — Láttam Európát, alkal­mam nyílt, hogy utazzam. Gúnyosan elmosolyodott. — Ti magándetektívek, mint­ha csak egy képregény lapjai­ról léptetek volna le. A ház előtt autó állt. Amikor beszáll­tunk, megkérdeztem, hova me­gyünk, s a rendőr a bajsza’ a* latt mormogta: — Ügyfeledhez látogatóba, a börtönbe. Nem értem, miért ép­pen téged szeretne alkalmaz­ni, de végeredményben ez az ő dolga. — De hát ki is az ügyfelem? — A nagy George Walker. Leesett az állam a csodál-* kozástól. Walker közismert sze­rencsejátékos volt, több kaszi­nó tulajdonosa. Hallottam, hogy ő is a hajón volt, de egyetlen­egyszer sem láttam. Természe­tesen az első osztályon uta­zott. Walker nem a cellájában volt, a rendőrfőnök irodájában várt rám. Kényelmesen hevert egy karosszékben, lába az asz­talon. Alacsony, kövér, elegán­san öltözött férfi volt. — ön is tegnap érkezett a Corsairon? — kérdezte. Bólintottam. — Emlékeztem nevére az u- tasok névsorából. De mindjárt a dologra térek: néhány órá­val a hajó megérkezése után egyik útitársunkat, Franklin Allan professzort holtan talál­ták szállodai szobájában, itt New Yorkban. A rendőrség vé­leménye szerint csakis a hajó utasai közül ölhette meg va­laki. Engem azért tartóztattak le, mert állítólag indítékom volt a tett elkövetésére. Előző este ugyanis kártyáztunk, a professzor sokat veszített, de nem fizetett egy garast sem. Azért szeretném önt alkalmaz­ni, mert ismeri az utasok több­ségét. — Néhány másodpercig hallgatott, majd folytatta. — Nem én vagyok a gyilkos. Eb­ből a kellemetlen ügyből sze­retnék minél előbb kimászni, mert csütörtökön tárgyalásom van, s ez a bűnügy ártana a dolgomnak. — Pénztárcájából szép lassan tíz ropogós száz­dollárost számolt le elém. — Ez csak előleg. Ha sikeresen megoldja az ügyet, még kétez­ret kap. Miközben a pénzt a zsebem­be gyűrtem, megkérdeztem: — Miért gondolják a rend­őrök, hogy a hajó utasai kö­zül került ki a gyilkos? — Mert Allan nyugalmazott professzor volt, több éve Euró­pában tartózkodott már, itt nemigen volt ismerőse. — Gyorsan old,a meg az ü- gyet, nem maradok adósa — mondta búcsúzóul Walker, — Szeretném látni a pro­fesszor lakosztályát — mond­tam. A kövér rendőr ciniku­san vigyorgott: — Azt hittem, megoldod az ügyet, még mielőtt felkelnél a székről. Elindultunk. Allan lakosztá­lya az egyik Central Park kör­nyéki szerény szállodában volt. A portástól megtudtam, hogy a professzor egy hónappal eze­lőtt telefonon foglalta le a két­szobás lakosztályt. A szobák kicsinyek, de rendesek voltak. A holttestet elszállították, de az ügyeletes nyomozótól meg­tudtam, hogy Allant tompa tárggyal, valószínűleg egy vascsővel gyilkolták meg. A gyilkos megmosta a kezét a fürdőszobában: vérnyomok vol­tak a mosdón. A bűntényt a hálószobában követték el, a professzor éppen a holmiját csomagolta ki. Maga engedte be a gyilkost, valószínűleg jől ismerte. Bólintottam s körülnéztem. Éreztem, hogy a fürdőszobá­ban felfedtem valami nagyon fontosat, a bűnügy kulcsát, de még nem tudtam, hogy mi az — Megnézhetnék még né­hány fürdőszobát ezen az e- meleten? — De hát miért tartod ezt fontosnak? — kérdezte a kö­vér rendőr. — Valamennyit u- gyanaz a szobalány takarítja. Na, fői van, gyerünk — egye­zett bele végül. Amikor visszatértünk a pro­fesszor lakosztályába, megszó­laltam: — Nézzenek utána, nem állt- e fenn a gyanú, hogy valaki ékszert vagy kábítószert akart csempészni a Corsairon? Ezen­kívül tartóztassák le azt a ste- wardot, aki Allan kabinját ta­karította — ő a gyilkos. A kövér elhűlve nézett rám. — Tréfálsz? — kérdezte. — Hogy hívják a stewardot? — kérdezte az ügyeletes nyo­mozó. — Mindent én sem tudhatok — - szóltam vissza távozóban. — Mindenesetre tartóztassák le. Miért üljön Walker úr ártat­lanul a börtönben? —O— Reggel hét óra volt, a nap éppen kibújt a felhők közül, a- mikor Walker elém számolta a kétezer dollárt, s boldogan ke­zet rázott velem. — Charlie — mondta —, ne menjen el New Yorkból. Ha ki­alszom magam, szeretnék be­szélgetni önnel... Az a steward valóban ügyes volt: becsem­pészte a kábítószert a profesz- szor csomagjába, s az ártatla­nul átsétált vele a vámtisztvi­selők gyűrűjén. — Nem kellett hozzá nagy ész — vontam meg a vállam. — Ön is tudja, hogy takarítás közben bármikor hozzányúlha­tott a bőröndhöz. Walker hozzáfűzte: — Mindent jól kitervelt, csak ott hibázott, hogy a pro­fesszor rajtakapta, amikor a szállodában a csomagjai \özt turkált. Érdekel, hogyan talál­ta ki, hogy ő volt a gyilkos. Elmondhattam volna neki, hogy szerencsém volt, mert tudtam, hogy a hajópincérek különleges tanfolyamon tanul­ják meg, hogyan kell takaríta­ni a kabinokat. Amikor láttam, hogy Allan fürdőszobájában a törülközők hosszában vannak összehajtva s felakasztva, e- szembe jutott a hajó. A steward a gyilkosság után kezet mosott, s önkéntelenül is a szokott mó­don hajtotta össze a törülközőt. De nem mondtam el. — Egyszerűen arra gondol­tam, mit tett volna a helyem­ben Humprey Bogart — mond­tam, s gúnyosan a kövér rend­őrre mosolyogtam. A SERDÜLÉS ÜJRA SZÜLETÉS A fiú míg férfivá serdül, sok kockázattal járó fejlődésen megy át. A serdülőkor, mondhatnánk, az ember második születése. A' fiatalnak feltétlenül segítenie kell ezt a folyamatot, hogy az ered­ményesen záródhassék. Ezzel megkönnyítjük a szülők, nevelők, pedagógusok amúgy sem könnyű munkáját: higgyük el, megér­demlik bizalmunkat, és ne engedjük, hogy más hivatatlan sze­mélyek beavatkozzanak életünkbe! A KISLÁNYBÓL ÉRETT NŐ LESZ... ,í,és ez oly hirtelen következik be, hogy testmagasságban, súly­ban — s nemegyszer szellemi fejlettségben is — túlszárnyalja a vele egyidős fiúkat. „ A legutóbbi megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy a serdülő lányok fejlődése még kifejezettebb, mint a fiúké, á 10-15 éves lá­nyok magasabbak, testsúlyuk is nagyobb, mint a velük egyidős fiúké. A test egyes részein kialakul a jellegzetes női szőrzetf, befeje­ződik a külső és belső nemi szervek fejlődése, nagy fokú fejlődés­nek indul az emlő, s az egész test nőies külsőt ölt. Ä lányok természete ugyancsak megváltozik: tágul és mélyül ér-> tiek'lődési körük, adnak külsejükre és viselkedésükre. A legkifeje­zőbb változáson azonban a nemi szervek mennek keresztül. A női nemi szervek legfontosabb része a medence két oldalán el- halyt-zkedö petefészek, amely szilva alakú és nagyságú páros szerv. A fejlődő petefészek a serdülő lányoknál megkezdi működését — női bormonokat termel, ezek pedig nélkülözhetetlenek a szervezet to­vábbi zavartalan fejlődéséhez és a női csírasejtek, a petesejtek megéréséhez. Minden hőnapban megérik egy petesejt, amely aztán kiszabadul a petefészekből s a petevezetéken át a körte nagyságú anyaméhbe vándorol. Ha a petesejt a méh felé vezető útján spermiumokkal találkozik', azok egyikével egyesül és megtermékenyül. Ha a meg- termékenyülésre nem kerül sor. a petesejt kisebb vérzés kíséretében a hüvelyen át eltávozik a méhbői. A vérzés oka a méh megduzzadt nyálkahártyájának leválása. Ezt a hónaponként megismétlődő folya­matot menstruációnak neveztük. A menstruációs vérzés, amikor a hüvelyen át a megtermékenyi- tetlen petesejttel együtt eltávozik a foszlányokban levált méhnyál- kahártya, általában 3-5 napig tart. Némelykor mérsékelt alhasi és kereszttáji fájdalmak kísérik. Ezeket a fájdalmakat többnyire a nyálkahártya-maradványok és a vér kilökését elősegítő méhizom- psszehúződások idézik elő. A női petesejt bizonyos időközökben, többnyire 28 naponként érik meg,- amikor fellazul és elhagyja a petefészket: ez körülbelül a két menstruáció közötti időszak közepére esik. A havi vérzés tehát bonyolult belső folyamatok kísérőjelensége. Egészséges nőknél — a terhességet kivéve —> a pubertástól (12­14. évtől) az átmeneti korig (45-50. évig) — rendszeresen megis­métlődik. A két menstruáció között! rendszeres szünetek képezik a men­struációs ciklust, amely a szervezet több fontos funkcióját Irányí­tó biológiai ritmushoz tartozik. Az emberi szervezet szervei leg­többjét a napi ritmus — a nappalok és éjszakák váltakozása — befolyásolja, a petefészek működésének ritmusát a hónapok ritmu­sa irányítja. A NŐ A HAVI VÉRZÉS ALATT NEM BETEG, DE MÉGIS... A’ menstruáció semmiesetre sem betegség, hanem normális jelen­ség ez érett nő életében. De hogy elkerüljünk néhány ebből kelet­kezhető betegséget, egészségünk érdekében fontos néhány utasítást betartani: különös gondot fordítsunk ilyenkor testünk higiéniájára. Alaposan mosakodjunk meg, napjában legalább kétszer, így eltávo­lítjuk nemcsak a testünkre rakódott szennyet, hanem az izzadsá­got Is, amely a menstruációkor kellemetlen szagot áraszt. Mosakod­junk meleg vízzel és toaüettszappannal. legjobb állva, mert Így nem kerülhet víz a hüvelybe, s emellett alaposan megtisztíthatjuk a kül­ső nemi szerveket. A mosakodást elölről hátrafelé végezzük, épp úgy, mint széklet után a végbél toalettjét. így megelőzhetjük a kór­okozók bejutását a belső nemi szervekbe és az ebből eredő fertő­zést. Mehstruáciő alatt kerüljük a kád- vagy ülőfürdőt és az uszo- 'díkban, folyóvízben valő fürdést, mert az így fellépő fertőzés tar­tós megbetegedésekkel járhat. Legjobb ilyenkor a zuhany. Gyakran váltsuk az egészségügyi betétet, és semmi esetre se használjunk hüvelybe helyezhető betétet, mert ezzel nemcsak fer­tőzést vihetünk a belső nemi szervekbe, hanem a bent maradt menstruációs vér bomlásnak' indul, és ez szintén nem tesz jót e- gészségünknek. ___ Menstruáció alatt a nő nyugodtan végezheti mindennapi teen­dőit, csak kerülnie kell a test megerőltétését, mint például a meg­erőltető sportolást, de a mérsékelt mozgás, séta csak jót tesz. A dohányzás, alkoholfogyasztás, mulatozás és ehhez hasonló rossz szokás most még károsabb, mint bármikor máskor. És végezetül még egy jő tanács: a menstruációs napokat jegyez­zük be egy naptárba, iegjobb speciális menstruációs naptárba. Meglátjuk, milyen jót tesz egy-egy kirándulás, utazás, mulatság ,,betervezésekor“, nem beszélve arról, mennyire megkönnyítjük az orvos munkáját különféle menstruációs rendellenességek kivizsgá­lásakor. MIKOR FORDULJUNK ORVOSHOZ? Ha a serdülő lány fejlődése nem úgy zajlik', ahogy kéne. ne ad­junk a barátnők avagy a „tapasztalt nők" tanácsaira. Nemegy ko­moly rendellenesség elhanyagolása vagy annak következménye — sokszor meddőség — szárad ezek lelkén. Forduljunk bizalommal or­voshoz. ha 15 éves korunkig nem jelentkezik a menstruáció. Leg­többször elegendő az életmód megváltoztatása,^ esetleg átmeneti gyógykezelés. Továbbá orvosi kezelést Igényel, ha a menstruáció 24 napnál hamarabb, illetve 32 napnál későbben jelentkezik és ha to­vább tart, mint hat napig. Bár 16 éves korig a lányok legtöbbjé­nél rendszertelen a havi vérzés, mégis jobb, ha orvoshoz fordulunk Egészséges lányoknál kezdetben a menstruáció fájdalmas szokott lenni, de az állandóan megismétlődő fájdalmak esetén meg kell ál­lapítani a fájdalmak okát. Egyébként elegendő néhány órát me­legben pihenni, esetleg egy fájdalomcsillapító tabletta. Fiatal lányoknál gyakran előfordul a folyás, amelynek általában semmi jelentőséget nem tanúsítunk. Ha a folyás alsőnemünkön fol­tot hagy, szintén orvosi kezelést Igényel. A húgyhólyag és húgyvezeték megbetegedését gyakori vlzelés. metélő és égető fájdalom, nemegyszer folyás kíséri. Az időben nyúj­tott kezeléssel megelőzhető az említett szervek tartós megbetege­dése. Az emlő aránytalan növekedésé és á szőrzet kialakulásában ész­lelt rendellenességeik többnyire belső elválasztású mirigyeknek mű­ködésével függnek össze, kezelésük szintén szakemberre tartozik. (Folytatjuk) GYURCSÖ ISTVÁN: Az EMBER és a MUNKA éneke POÉMA (részlet a II. tételből) ELŐHANG: „Fölszántatom, fölszántatom a kosúti főutcát, vetek bele, vetek bele piros pünkösdi rózsát! Ha az utca, a főutca, Piros rózsát teremne, minden szőke, barna kislány prolilegényt szeretne! Megmondtam én, megmondtam én, a kosűti csendőrnek, hagyjon békét, hagyjon nyugtot szegény prolilegénynek! De a csendőr, bitang csendőr, a jó szómat nem érti, a kosúti széles utcát prolivérrel behinti! Csendőrgolyók szántották fel a kosúti főutcát, prolik vére, prolik könnye, mint az eső pereg rá! Abból nyílnak, abból nyílnak, forradalmi virágok, átmásítják, megforgatják ezt a cudar világot...!“ PÜNKÖSDI INTERMEZZO: Bárók, bérlők, botos-ispánok lovagló csizmás lábbal álltak a kapások, kaszások fölött: mögöttük fegyverbe öltözött hatalom-osztagok vigyáztak. „Szép szabadság!“ Szurony, puskatus! — Ne nyíljatok, pünkösdi rózsák! — Az utcán dörrent a vezényszó, kísérte ünnepi harangszó: — — Jegyezzétek meg ezt az órát! — A templom mögött vért áldoztak! Véres mise: villant valami! Kard! a kasza hűtlen testvére — Az isten háttal állt, a bűnre nem nézett: szolgáját küldte ki. Pirulj el, „Polgári Szabadság!“ Üdv! Hozsánna, pünkösdi napok! Gyilkosok születtek Kosúton, szenteltvízre várnak az úton: áldjátok, tömjénszájú papok! “ Hozsánna, ünnepi vacsora! — Pünkösdi pecsenye a haszon — „Ö, jöjj el, szentlélek úristen..." S eljött, hogy feloldozást hintsen a bűnre, az ünnepi toron... ... Nyíljatok ki, pünkösdi rózsák! Koszorúra vár három halott. „Föl, föl, ti rabjai a földnek...“ A harcban hősök is születnek s megbűnhődnek még a gyilkosok! A KASZÄK ÉNEKE I. Az akácfák csonka bütykein tarisznyák lógtak, az emberek a félpirkadás ködét járták, vágták a lucernarendeket. A zöld koszorúk ráhajoltak a kaszák élére csendesen: az élet rendje így indul el — de csend volt, nem dalolt senki sem. Az élet rendje! Kié a Rend? kérdezték két mozdulat között s megálltak, a kaszát megfenték, a gyöngébbje megtörülközött. — Kié a Rend ? — és visszanéztek, ott lógtak a tarisznyák a fán, mint sovány halottak, meredten, mint ember a kivégzés után. Kié a Rend? a Törvény? a Jog? A kasza rikoltott: A miénk! És a fenőkövek pengették a kaszák élén: Miénk! Miénk! Az emberek nem értették, hogy mit dalol a kasza meg a kő: a tarisznyák csak lógtak a fán, pedig közelgett már az Idő! Közeledett. A Nap fellépett egy nyárfa hegyére, sugarát leszúrta a zöld lucernába, mintha mondta volna: Nincs tovább!

Next

/
Thumbnails
Contents