Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-25 / 21. szám

ADAM EC A csehszlovák válogatottnak sok Aj szurkolója is akadt a románok elleni mérkőzésen. Azok, akik tisz­telték és szerették a korrekt, be­csületes, a gyepen tiszta modor­ban küzdő Novákot ás Kacsányit, most edzői minőségükben is szur­kolnak értük. Tudják, hogy ez a két szakember sohasem küldi úgy a pályára játékosait, hogy alatto­mos eszközök igénybevételére biz­tassa őket. Bizonyos, hogy az ál­taluk irányított tizenegy valódi sportemberekből áll majd. Ada- meccel viszont nekik is lesz egy kis bajuk. A trnavai „fenegyerek“ most a csehszlovák válogatott csa­patkapitánya volt. Így becsülték tudását, érettségét, és így akar­tak rá hatni az utóbbi hónapok eseményei, a letiltás után. Sajnos Adamec visszaélt kissé a biza­lommal. Éppen az ellenkezőjét nyújtotta, mint amit vártak tőle. Mindenekelőtt nem volt higgadt és fegyelmezett, bár az ő felada­ta lett volna, hogy az esetleges forró pillanatokon, játékvezetői tévedések okozta izgalmakon át­vezesse társait. fl volt az első, aki az egyébként jól bíráskodó portugál játékvezetőre rákiabált, olyan gesztusokkal kísérve moz­dulatait, amelyek félreérthetetle- nek. A képernyőn több ízben na­gyon markánsan rajzolódott ki Adamec másik arca, a bíróra sze­gezett éles tekintet, és az azt kí­sérő sirámok. Még szerencse, hogy nem akadt senki, aki követ­te volna ebben a magatartásában a kapitányt. A mérkőzés folyamán bebizonyosodott a lélektan igazsá­ga. Az ilyen játékos nem a fut­ballra összpontosít, hanem a bí­róra, közönségre stb., és amikor koncentrációt igényelne cselekvé­se, hiba történik. Túl azon, hogy Adamec nem játszott jól, nem i- rányított precízen és nem lőtt, mellédurrantotta a sorsdöntőnek is számítható tizenegyest. Még szerencse, hogy Veself csodála­tos kis jobb Iába mindig a kellő pillanatban pofozza a labdát a há­lóba. (Lásd Marseillet). Ha nincs Vesely gólja, akkor Adamec so­káig analizálhatta volna a tizen­egyes rúgásának körülményeit. Nyilvánvaló, hogy a mellérúgás, illetve fölérűgás pszichológiai e- redetű volt. Ki hinné el a trnavai csatárról, aki harminc méterről is betalál a hálóba, hogy ne tud­jon értékesíteni egy büntetőt? Kár, hogy egyes újságjaink az­zal magyarázták a kapitány visel­kedését — ezt a legkevésbé hisz- szük —, hogy „Adamec nem bír­ta lelkileg hazai környezetben a kapitányi feladatot. Ez furcsa kommentálás és eléggé hihetetlen. Esetleg csak Adamec hiszi el, de ez neki sem tesz jót. A szlovák futball az utóbbi év­tizedekben megerősödött, szép e- redmények egész sorát produkál­ta, neve van a világban. Egy Pop- luliár, Hrivnák, Kacsányi, Buber- ník azonban a viselkedésével is reprezentált. Jó lenne, ha egyszer Adamecnél is tapasztalnánk javu­lást. Nem kétséges, hogy népsze­rűbb és elismertebb lenne, mint 6 új ifjúság----­Aki csak egy kicsit is érdeklődik a sport iránt, ismeri a nevét. Mind­össze tizenhét éves ez a lány, de már négy esztendeje írnak róla a la­pok. Tizennégy éves korában Európa- bajnokká avatták. Legutóbb érte el eddigi legnagyobb sikerét: Nagoyá- ban bronzérmet szerzett a női egyes­ben. Megelőzött egy egész sereg ki­váló asztaliteniszezőnőt, kínaiakat és japánokat is. Eddig összesen hszonöt érmet sze­dett össze különböző versenyeken. Ebből tizenhét juniorverseny volt. — Az asztaliteniszezést szüleim szerettették meg velem. Mariánské Lázneban már négyéves koromban sparring-partnerük voltam. A legjob­ban édesanyám játszott, ő volt a csa­lád legsikeresebbje. Érdekes, hogy mégis őt vertem meg előbb, nem a- pámat. Hatéves lehettem akkor. Az apa inkább a focinak hódolt és nem titkolta, hogy boldogabb lett volna a szüléskor, ha felesége fiúval ajándékozza meg. Talán ezért is tör­ténhetett meg, hogy VoSta úr az el­ső perctől kezdve fiúnak nézte a lá­nyát. Már egész kicsi korában fo­cizni tanította például. — Apám azt akarta, hogy sportoló legyek. így hát amikor asztalra vár­tunk — mert Mariánské Lázneban mindig sokan pingpongoztak —, nem lustálkodtunk. Míg ránk került a sor, fociztunk egyet az udvaron vagy el­futottunk az erdőig. Ilona rövid időn belül szülei fölé pal sem indulhatott a versenyeken, nőtt. Szinte minden versenyszámban ezért motoros versenyzőnek szegő­legyőzte szüleit. Szerencse, hogy egy dött, és ott kapott engedélyt! A Petríőek nevű ligajátékos is hallott pingpongot veszélyesebbnek találták a csodagyerekről és időnként tanít- volna, mint a motorversenyzést? ga,ía A »“rtélyokra, majd eljuttatta _ Nagyon megöriiltemi amikor luret Pragaba. 1965-ben meghívtak a csehszlovák — 1962-ben meghívták a televízió juniorválogatottba. A prágai Európa­karácsonyi tornájára. Ezen a verse- bajnokságon vettem részt. Édesa- nyen csak férfiak indultak. Egy szét- nyám rávarrta az oroszlánt a mezein­ket én is játszottam — versenyen ki- rBi Bs Bn sokáig néztem magam a viil — Stípekkel, a válogatott akko- tükörben. Nem értem el különösebb ri edzőjével. Utána pedig szorgalma- sikert, de egy évvel később, Szom- san lestem a nagyok játékát, hogy hathelyen már bronzot szereztem, ellessek valamit. Tizenhárom éves volt, amikor Mindenkit meghökkentett a tehet Stockholmba vitték, a világbajnok- séges lány játéka. Még Stípeket is ságra. Az első meccsen Anglia el- be-becsapta, pedig a kislány alig ér- ]Bn, az ellenfélbe fojtotta a szuszt: te el az asztalt! Leütései általános a sorsdöntő találkozón megverte a feltűnést keltettek. világ egyik legjobbját, Wrightet! Ne­— Meghívtak ezután egy összpon- ki is köszönhető, hogy a csapat az tosításra, ahol a sokkal idősebb és előkelő negyedik helyen végzett! tapasztaltabb versenyzőket is meg- _ Dániában aranyérmet nyertem a vertem. Csak az bántott, hogy túl junior Enrópa-bajnokságon. És mind­fiatal korom miatt még kölyökver- járt két arannyal tértem haza, mert senyeken sem indulhattam. Túráivá) a vegyest is megnyertük. Emlékszünk ezekre az évekre. Egy Könnyeztem, amikor a himnuszt ját- másik tehetség, a tizenötéves Posej- szőtték, nem is láttam, milyen az érem, amelyet a nyakamba akaszta­nak. És ezután jött a legnagyobb siker Lyonban, tizennegyedik születésnap­ján aranyérmet nyert a nők verse­nyében. Már 10:l-re vezetett a favo­rizált Rudnova, de Ilona nem hagy­ta magát, és a közönség lelkes él­jenzése közepette nyert. — Mint újdonsült bajnoknőnek, sokkal nehezebb volt a dolgom. Min­denki meg akart verni, mindenki speciális taktikát dolgozott ki rám. Amikor néha vereséget szenvedtem, azzal vádoltak, hogy fejembe szállt a dicsőség. Ha meg más vesztett a csapatból, az edző vállon veregette: Nem baj, majd legközelebb. Hiába, ez már a bajnoknők sorsa. Mindenki őket akarja megverni. 1969-ben, az újabb junior Európa- bajnokság után féléves fegyelmit ka­pott. De azóta ismét erősség. — Tavaly Moszkvában és az idén Nagoyában jól ment. Főleg a japán nők ellen. Nehéz őket megkülönböz­tetni, nagyon hasonlítanak egymás­ra. Az egyiket megvertem az első fordulóban, erre a másodikban me­gint jön. Csak a stílusa árulta el. hogy másról van sző. VoStová fogalom az asztalitenisz­ben. Legtöbb ellenfelét térdre kény­szeríti, akár támadó, akár védekező a stílusuk. Szarajevóban, a legköze­lebbi világbajnokságon tizenkilenc é- ves lesz. Bizonyára mindent megtesz a „bő^gh^g^Jigg^Édéséért^^ KÉT HÍR 1. A szenei (Senec) magyar középiskolások ren­dezésében bonyolították le a nyugat-szlovákiai ke­rület magyar tannyelvű középiskoláinak röplabda­tornáját. Mind a fiúknál, mind a lányoknál a szen- eiek győztek. Főleg Szene és Calánta összecsapása hozott szép eredményeket. Mindez a tanárok érde­me is. Külön dicséretet érdemel Szabó László, a szenciek tornatanára, aki remekül felkészítette ta­nítványait. A verseny vendégei voltak a szenei szlovák tan­nyelvű középiskola röplabdázói is, akik nagyon jól szerepeltek, mert végigverték a mezőnyt. Nagy Ernő 2. Dióspatonyban (Orechová Potön) labdarúgó- tornát rendeztek. A tornát a SZISZ JB írta ki. Az időjárás is kedvezett a rendezvénynek. A négy csa­pat — Dióspatony, a mezőgazdasági technikum, a tanonciskola csapata és a Juhocukor versengésé­ből végül is a hazaiak kerültek ki győztesen. Dicsé­ret illeti Kalmár László fiait, akik a vándorserleg birtokosai lettek. A torna legeredményesebb játé­kosa Tengeri József volt. Csóka Zoltán inn i/ii [1(1 KI íJU I\lL Egy ideig úgy tűnt, hogy Gary Ga­belich meg sem áll a holdig. Cap Kennedyn készülődött a többiekkel. Naponta tíz kilométert futott, retten­tő gyors gépekből ugrott ki, és fil­mezte, hogy nyílik ki az ejtőernyő a feje felett. Napokig űrkörülmények között űrkabinban élt, tubusból ét­kezett. ■ _, • Agyonedzett sportemberré vált, 180 magas, 70 kilő, csupa ín és izom, sehol egy gramm felesleg. Aztán kiderült, hogy mégsem me­het a holdba, és abban a pillanat­ban hátat is fordított az egésznek. Űrhajós a földön — vélte — fából vaskarika. Mindez 1968-ban történt. És Gary Gabelich 1970 őszén ott ta­lálta magát a Sós Pusztán, egy víz­szintes űrhajó kapszulájában. A Kék Lángot, ezt a szárny nél­küli repülőgépet, ezt a kerekeken gördülő löveget 52 vállalat összjáté- ka hozta létre. A célt nagyon vilá­gosan közölték Gabelich-csel. Meg kell döntenie a sebességi világcsú­csot. A feladat rázós volt, hiszen 1965 nyarán ugyanezen a Sós Pusztán Bredlove már 965 km/óra átlagsebes­séget ért el az Amerika Lelke be­cenevet viselő szörnyeteg volánjá­nál. 1970 szeptemberében gördült ki a stáb Wendover városkából. A tett színhelyére érve harminc üveg pezs­gőt tettek a büfé jégszekrényébe, hogy legyen majd mivel ünnepelni a világcsúcsot. Az biztos, hogy nem kellett langyos pezsgőt inniuk. A palackok pontosan harminckilenc napig maradtak jégen. Több mint öt héten át a Kék Láng uralta a vidéket. Félelmetes látványt nyújtott. Hossza tizenkét méter. Leg­nagyobb magassága 241 cm. Hátsó kerekének átmérője 170 cm. A ra­kéta hajtómű teljesítménye ötven­nyolcezer lóerő. — Tulajdonképpen egyetlen hosz- Az első menetben 993 km/órát ért szú cső az egész — mondta Gabe- el a Kék Láng. A teherautó kifutott, lieh. Pontosan olyan, mint egy űrha- a szerelők nekiestek, megfordították, jó, csak nem felfelé halad, hanem ezerféle módon istápolták a szörnye- előre. Ráteszem a gyújtást, aztán a teget. Negyvennyolc és fél perc múl- mikrofonba ordítok: „Nyomás“! Ab- va Gabelich újból indulhatott. A só ban a pillanatban a deszkáig tapo- rátapadt a kerekekre, távolról úgy som a pedált, és figyelem a sebessé- tűnt, hogy rakéta lebeg a levegőben get... 300... 450... 800... vízszintes kék-ezüst villámként vá­A szakemberek a vállukat vono- g6dik !e,öre isí0nya,0s r°ba*ial-Bent gatták. A köpeny mindent kibír. A- kár 1300-as átlaggal is repülhet a Kék Láng. tott Brelove sebességén. Odafelé. De a szabályok szerint a gyorsasági vi­lágrekordot egy óra alatt két ízben kell megfutni. Méghozzá ugyanazon a pályán oda-vissza. A nekifutás egy egykilométeres szakasz sebessé­gét mérik, s a két futam átlaga ad ja a végeredményt. Aztán október huszonnegyedikén minden összejött. Amíg a szerelők serege a Kék Lángot bütykölte, Ga­belich a büfében tankolt. Megivott egy fél liter forró kakaót, és meg­evett hozzá két szegfűszeges süte­ményt. Sárga garbót viselt, kék far­mert és fekete kötött sapkát. Oda­kint a kocsi mellett még ráhúztak egyet-mást. Tűzálló overall!, tűzálló sisakot, tűzálló csizmát, kesztyűt, ál­arcot, óriási szemüveget. Ebben a pillanatban végzetesen hasonlított a hold felszínén szaladgáló Armstromg- hoz. Gabelich még rövid beszédet in­tézett a Kék Lánghoz: — Csináljuk meg, szívem — mondta. — Gyerünk! Te meg tudod csinálni, bébi. Együtt megcsináljuk, jó drágám? Aki végighallgatta, hogyan társa­log a rajt előtt Balczó András a lo­vával, az ismeri az ilyenfajta szöve­get. Aztán Gabelich bemászott a kap­szulába. Ilyenkor a következő történik — meséli. Befekszel, rád teszik a fe­delet. Hirtelen felmegy a pumpa, mintha a szívedet is turbina hajta­ná. Aztán minden kivilágosodik, új­ra tudsz gondolkodni, és akkor min­den gyönyörű. Egészen más világban élek. Mint az oroszlánszelídítő a ket­recben. Indítok, elengedem a fene­vadat. A sebesség valósággal belepré­sel az ülésbe. Ezernél kihagy a hal­lásom, de még mindig gyönyörű minden, csendes és nyugodt. Sehol nem találsz ilyen csendet és nyugal­mat. a kapszulában Gabelich Vidám volt Sima volt — mondta. Nagyon si­ma. Kicsit mintha úszott volna, de 'semmi zűr nem történt. Tökéletes Eleinte nem nagyon repült. Az uta- V0]j Tökéletes, hi síkság kiszámíthatatlan pálya. lnn . Óriási, fehéren csillogó sómeder, két- ™ k n/öra yiBlt a "lásad,k futam oldalt hegyekkel. A vakító felületre a kf* meaet át,aga ped’g tíz kilométer hosszan fekete vona- J““1 kn*/öra- Az erab?r a ?zS//zf° ‘ lat pingáltak, azon kúszhat végig a J“ J* az ezerk.lometeres határ fo mennydörgő gép, ha nem jön közbe semmi. Mert az időjárás szeszélyes Ebben az évben rámegyünk a odafenn, a talaj érzékenyen reagál hangsebességre — nyilatkozta nem­minden változásra. A só felülete e- régen Gabelich. Három vágyam van gyenetlenné válik, s már egy tízkilo- még. Szeretnék a földön a hangse- méteres szellő pofon csaphatja a po- besség fölé kerülni és szeretném egy koli sebességgel száguldó kocsit. Ga- rakétacsónakban a vízi világrekordot belich szeptember tizenkilencedikén 's megjavítani. Hát a harmadik? próbálkozott először. Aztán még ti- — A harmadik? Szeretném mind­zenkilencszer. Hét alkalommal túlju- kettőt túlélni. __________________ H un i iiiiiimii iifni mii íitnHüM HiHi i Ilii "ii'TTBl ""rTiTrinnminr ínrrrTWTrriTTTHBWTlIMirilMWnnflIlTr^T^ri

Next

/
Thumbnails
Contents