Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-25 / 21. szám

ADAM EC

A csehszlovák válogatottnak sok Aj szurkolója is akadt a románok elleni mérkőzésen. Azok, akik tisztelték és szerették a korrekt, becsületes, a gyepen tiszta modorban küzdő Novákot ás Kacsányit, most edzői minőségükben is szurkolnak értük. Tudják, hogy ez a két szakember sohasem küldi úgy a pályára játékosait, hogy alattomos eszközök igénybevételére biztassa őket. Bizonyos, hogy az általuk irányított tizenegy valódi sportemberekből áll majd. Ada- meccel viszont nekik is lesz egy kis bajuk. A trnavai „fenegyerek“ most a csehszlovák válogatott csapatkapitánya volt. Így becsülték tudását, érettségét, és így akartak rá hatni az utóbbi hónapok eseményei, a letiltás után. Sajnos Adamec visszaélt kissé a bizalommal. Éppen az ellenkezőjét nyújtotta, mint amit vártak tőle.

Mindenekelőtt nem volt higgadt és fegyelmezett, bár az ő feladata lett volna, hogy az esetleges forró pillanatokon, játékvezetői tévedések okozta izgalmakon átvezesse társait. fl volt az első, aki az egyébként jól bíráskodó portugál játékvezetőre rákiabált, olyan gesztusokkal kísérve mozdulatait, amelyek félreérthetetle- nek. A képernyőn több ízben nagyon markánsan rajzolódott ki Adamec másik arca, a bíróra szegezett éles tekintet, és az azt kísérő sirámok. Még szerencse, hogy nem akadt senki, aki követte volna ebben a magatartásában a kapitányt. A mérkőzés folyamán bebizonyosodott a lélektan igazsága. Az ilyen játékos nem a futballra összpontosít, hanem a bíróra, közönségre stb., és amikor koncentrációt igényelne cselekvése, hiba történik. Túl azon, hogy Adamec nem játszott jól, nem i- rányított precízen és nem lőtt, mellédurrantotta a sorsdöntőnek is számítható tizenegyest. Még szerencse, hogy Veself csodálatos kis jobb Iába mindig a kellő pillanatban pofozza a labdát a hálóba. (Lásd Marseillet). Ha nincs Vesely gólja, akkor Adamec sokáig analizálhatta volna a tizenegyes rúgásának körülményeit. Nyilvánvaló, hogy a mellérúgás, illetve fölérűgás pszichológiai e- redetű volt. Ki hinné el a trnavai csatárról, aki harminc méterről is betalál a hálóba, hogy ne tudjon értékesíteni egy büntetőt?

Kár, hogy egyes újságjaink azzal magyarázták a kapitány viselkedését — ezt a legkevésbé hisz- szük —, hogy „Adamec nem bírta lelkileg hazai környezetben a kapitányi feladatot. Ez furcsa kommentálás és eléggé hihetetlen. Esetleg csak Adamec hiszi el, de ez neki sem tesz jót.

A szlovák futball az utóbbi évtizedekben megerősödött, szép e- redmények egész sorát produkálta, neve van a világban. Egy Pop- luliár, Hrivnák, Kacsányi, Buber- ník azonban a viselkedésével is reprezentált. Jó lenne, ha egyszer Adamecnél is tapasztalnánk javulást. Nem kétséges, hogy népszerűbb és elismertebb lenne, mint

6 új ifjúság----Aki csak egy kicsit is érdeklődik a sport iránt, ismeri a nevét. Mindössze tizenhét éves ez a lány, de már négy esztendeje írnak róla a lapok. Tizennégy éves korában Európa- bajnokká avatták. Legutóbb érte el eddigi legnagyobb sikerét: Nagoyá- ban bronzérmet szerzett a női egyesben. Megelőzött egy egész sereg kiváló asztaliteniszezőnőt, kínaiakat és japánokat is.

Eddig összesen hszonöt érmet szedett össze különböző versenyeken. Ebből tizenhét juniorverseny volt.

— Az asztaliteniszezést szüleim szerettették meg velem. Mariánské Lázneban már négyéves koromban sparring-partnerük voltam. A legjobban édesanyám játszott, ő volt a család legsikeresebbje. Érdekes, hogy mégis őt vertem meg előbb, nem a- pámat. Hatéves lehettem akkor.

Az apa inkább a focinak hódolt és nem titkolta, hogy boldogabb lett volna a szüléskor, ha felesége fiúval ajándékozza meg. Talán ezért is történhetett meg, hogy VoSta úr az első perctől kezdve fiúnak nézte a lányát. Már egész kicsi korában focizni tanította például.

— Apám azt akarta, hogy sportoló legyek. így hát amikor asztalra vártunk — mert Mariánské Lázneban mindig sokan pingpongoztak —, nem lustálkodtunk. Míg ránk került a sor,

fociztunk egyet az udvaron vagy elfutottunk az erdőig.

Ilona rövid időn belül szülei fölé pal sem indulhatott a versenyeken, nőtt. Szinte minden versenyszámban ezért motoros versenyzőnek szegőlegyőzte szüleit. Szerencse, hogy egy dött, és ott kapott engedélyt! A Petríőek nevű ligajátékos is hallott pingpongot veszélyesebbnek találták a csodagyerekről és időnként tanít- volna, mint a motorversenyzést? ga,ía A »“rtélyokra, majd eljuttatta _ Nagyon megöriiltemi amikor luret Pragaba. 1965-ben meghívtak a csehszlovák

— 1962-ben meghívták a televízió juniorválogatottba. A prágai Európakarácsonyi tornájára. Ezen a verse- bajnokságon vettem részt. Édesa- nyen csak férfiak indultak. Egy szét- nyám rávarrta az oroszlánt a mezeinket én is játszottam — versenyen ki- rBi Bs Bn sokáig néztem magam a viil — Stípekkel, a válogatott akko- tükörben. Nem értem el különösebb ri edzőjével. Utána pedig szorgalma- sikert, de egy évvel később, Szom- san lestem a nagyok játékát, hogy hathelyen már bronzot szereztem, ellessek valamit. Tizenhárom éves volt, amikor

Mindenkit meghökkentett a tehet Stockholmba vitték, a világbajnok- séges lány játéka. Még Stípeket is ságra. Az első meccsen Anglia el- be-becsapta, pedig a kislány alig ér- ]Bn, az ellenfélbe fojtotta a szuszt: te el az asztalt! Leütései általános a sorsdöntő találkozón megverte a feltűnést keltettek. világ egyik legjobbját, Wrightet! Ne— Meghívtak ezután egy összpon- ki is köszönhető, hogy a csapat az

tosításra, ahol a sokkal idősebb és előkelő negyedik helyen végzett! tapasztaltabb versenyzőket is meg- _ Dániában aranyérmet nyertem a vertem. Csak az bántott, hogy túl junior Enrópa-bajnokságon. És mindfiatal korom miatt még kölyökver- járt két arannyal tértem haza, mert senyeken sem indulhattam. Túráivá) a vegyest is megnyertük.

Emlékszünk ezekre az évekre. Egy Könnyeztem, amikor a himnuszt ját- másik tehetség, a tizenötéves Posej- szőtték, nem is láttam, milyen az

érem, amelyet a nyakamba akasztanak.

És ezután jött a legnagyobb siker Lyonban, tizennegyedik születésnapján aranyérmet nyert a nők versenyében. Már 10:l-re vezetett a favorizált Rudnova, de Ilona nem hagyta magát, és a közönség lelkes éljenzése közepette nyert.

— Mint újdonsült bajnoknőnek, sokkal nehezebb volt a dolgom. Mindenki meg akart verni, mindenki speciális taktikát dolgozott ki rám. Amikor néha vereséget szenvedtem, azzal vádoltak, hogy fejembe szállt a dicsőség. Ha meg más vesztett a csapatból, az edző vállon veregette: Nem baj, majd legközelebb.

Hiába, ez már a bajnoknők sorsa. Mindenki őket akarja megverni. 1969-ben, az újabb junior Európa- bajnokság után féléves fegyelmit kapott. De azóta ismét erősség.

— Tavaly Moszkvában és az idén Nagoyában jól ment. Főleg a japán nők ellen. Nehéz őket megkülönböztetni, nagyon hasonlítanak egymásra. Az egyiket megvertem az első fordulóban, erre a másodikban megint jön. Csak a stílusa árulta el. hogy másról van sző.

VoStová fogalom az asztaliteniszben. Legtöbb ellenfelét térdre kényszeríti, akár támadó, akár védekező a stílusuk. Szarajevóban, a legközelebbi világbajnokságon tizenkilenc é- ves lesz. Bizonyára mindent megtesz a „bő^gh^g^Jigg^Édéséért^^

KÉT HÍR

1. A szenei (Senec) magyar középiskolások rendezésében bonyolították le a nyugat-szlovákiai kerület magyar tannyelvű középiskoláinak röplabdatornáját. Mind a fiúknál, mind a lányoknál a szen- eiek győztek. Főleg Szene és Calánta összecsapása hozott szép eredményeket. Mindez a tanárok érdeme is. Külön dicséretet érdemel Szabó László, a szenciek tornatanára, aki remekül felkészítette tanítványait.

A verseny vendégei voltak a szenei szlovák tannyelvű középiskola röplabdázói is, akik nagyon jól szerepeltek, mert végigverték a mezőnyt.

Nagy Ernő

2. Dióspatonyban (Orechová Potön) labdarúgó- tornát rendeztek. A tornát a SZISZ JB írta ki. Az időjárás is kedvezett a rendezvénynek. A négy csapat — Dióspatony, a mezőgazdasági technikum, a tanonciskola csapata és a Juhocukor versengéséből végül is a hazaiak kerültek ki győztesen. Dicséret illeti Kalmár László fiait, akik a vándorserleg birtokosai lettek. A torna legeredményesebb játékosa Tengeri József volt.

Csóka Zoltán

inn i/ii

[1(1 KI íJU I\lL

Egy ideig úgy tűnt, hogy Gary Gabelich meg sem áll a holdig. Cap Kennedyn készülődött a többiekkel.

Naponta tíz kilométert futott, rettentő gyors gépekből ugrott ki, és filmezte, hogy nyílik ki az ejtőernyő a feje felett. Napokig űrkörülmények között űrkabinban élt, tubusból étkezett. ■ _, •

Agyonedzett sportemberré vált, 180 magas, 70 kilő, csupa ín és izom, sehol egy gramm felesleg.

Aztán kiderült, hogy mégsem mehet a holdba, és abban a pillanatban hátat is fordított az egésznek.

Űrhajós a földön — vélte — fából vaskarika. Mindez 1968-ban történt.

És Gary Gabelich 1970 őszén ott találta magát a Sós Pusztán, egy vízszintes űrhajó kapszulájában.

A Kék Lángot, ezt a szárny nélküli repülőgépet, ezt a kerekeken gördülő löveget 52 vállalat összjáté- ka hozta létre. A célt nagyon világosan közölték Gabelich-csel. Meg kell döntenie a sebességi világcsúcsot. A feladat rázós volt, hiszen 1965 nyarán ugyanezen a Sós Pusztán Bredlove már 965 km/óra átlagsebességet ért el az Amerika Lelke becenevet viselő szörnyeteg volánjánál.

1970 szeptemberében gördült ki a stáb Wendover városkából. A tett színhelyére érve harminc üveg pezsgőt tettek a büfé jégszekrényébe, hogy legyen majd mivel ünnepelni a világcsúcsot. Az biztos, hogy nem kellett langyos pezsgőt inniuk. A palackok pontosan harminckilenc napig maradtak jégen.

Több mint öt héten át a Kék Láng uralta a vidéket. Félelmetes látványt nyújtott. Hossza tizenkét méter. Legnagyobb magassága 241 cm. Hátsó kerekének átmérője 170 cm. A rakéta hajtómű teljesítménye ötvennyolcezer lóerő.

— Tulajdonképpen egyetlen hosz- Az első menetben 993 km/órát ért szú cső az egész — mondta Gabe- el a Kék Láng. A teherautó kifutott, lieh. Pontosan olyan, mint egy űrha- a szerelők nekiestek, megfordították, jó, csak nem felfelé halad, hanem ezerféle módon istápolták a szörnye- előre. Ráteszem a gyújtást, aztán a teget. Negyvennyolc és fél perc múl- mikrofonba ordítok: „Nyomás“! Ab- va Gabelich újból indulhatott. A só ban a pillanatban a deszkáig tapo- rátapadt a kerekekre, távolról úgy som a pedált, és figyelem a sebessé- tűnt, hogy rakéta lebeg a levegőben get... 300... 450... 800... vízszintes kék-ezüst villámként váA szakemberek a vállukat vono- g6dik !e,öre isí0nya,0s r°ba*ial-Bent

gatták. A köpeny mindent kibír. A- kár 1300-as átlaggal is repülhet a Kék Láng.

tott Brelove sebességén. Odafelé. De a szabályok szerint a gyorsasági világrekordot egy óra alatt két ízben kell megfutni. Méghozzá ugyanazon a pályán oda-vissza. A nekifutás egy egykilométeres szakasz sebességét mérik, s a két futam átlaga ad ja a végeredményt.

Aztán október huszonnegyedikén minden összejött. Amíg a szerelők serege a Kék Lángot bütykölte, Gabelich a büfében tankolt. Megivott egy fél liter forró kakaót, és megevett hozzá két szegfűszeges süteményt. Sárga garbót viselt, kék farmert és fekete kötött sapkát. Odakint a kocsi mellett még ráhúztak egyet-mást. Tűzálló overall!, tűzálló sisakot, tűzálló csizmát, kesztyűt, álarcot, óriási szemüveget. Ebben a pillanatban végzetesen hasonlított a hold felszínén szaladgáló Armstromg- hoz. Gabelich még rövid beszédet intézett a Kék Lánghoz: — Csináljuk meg, szívem — mondta. — Gyerünk! Te meg tudod csinálni, bébi. Együtt megcsináljuk, jó drágám?

Aki végighallgatta, hogyan társalog a rajt előtt Balczó András a lovával, az ismeri az ilyenfajta szöveget.

Aztán Gabelich bemászott a kapszulába.

Ilyenkor a következő történik — meséli. Befekszel, rád teszik a fedelet. Hirtelen felmegy a pumpa, mintha a szívedet is turbina hajtaná. Aztán minden kivilágosodik, újra tudsz gondolkodni, és akkor minden gyönyörű. Egészen más világban élek. Mint az oroszlánszelídítő a ketrecben. Indítok, elengedem a fenevadat. A sebesség valósággal beleprésel az ülésbe. Ezernél kihagy a hallásom, de még mindig gyönyörű minden, csendes és nyugodt. Sehol nem találsz ilyen csendet és nyugalmat.

a kapszulában Gabelich Vidám volt Sima volt — mondta. Nagyon sima. Kicsit mintha úszott volna, de 'semmi zűr nem történt. Tökéletes Eleinte nem nagyon repült. Az uta- V0]j Tökéletes, hi síkság kiszámíthatatlan pálya. lnn .

Óriási, fehéren csillogó sómeder, két- ™ k n/öra yiBlt a "lásad,k futam

oldalt hegyekkel. A vakító felületre a kf* meaet át,aga ped’g

tíz kilométer hosszan fekete vona- J““1 kn*/öra- Az erab?r a ?zS//zf° ‘ lat pingáltak, azon kúszhat végig a J“ J* az ezerk.lometeres határ fo mennydörgő gép, ha nem jön közbe

semmi. Mert az időjárás szeszélyes Ebben az évben rámegyünk a

odafenn, a talaj érzékenyen reagál hangsebességre — nyilatkozta nemminden változásra. A só felülete e- régen Gabelich. Három vágyam van gyenetlenné válik, s már egy tízkilo- még. Szeretnék a földön a hangse- méteres szellő pofon csaphatja a po- besség fölé kerülni és szeretném egy koli sebességgel száguldó kocsit. Ga- rakétacsónakban a vízi világrekordot belich szeptember tizenkilencedikén 's megjavítani. Hát a harmadik? próbálkozott először. Aztán még ti- — A harmadik? Szeretném mindzenkilencszer. Hét alkalommal túlju- kettőt túlélni. __________________

H un i iiiiiimii iifni mii íitnHüM HiHi i Ilii "ii'TTBl ""rTiTrinnminr ínrrrTWTrriTTTHBWTlIMirilMWnnflIlTr^T^ri