Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-25 / 21. szám

Gazdag rajzsorozatok (TÁRLATI JEGYZETEK LÖRINCZ GYULA KIÁLLÍTÁSÁRÓL) A párt megalakulása ötvene­dik évének jubileuma tisztele­tére rendezett megemlékezések, előadások, beszélgetések egy­mást követik, de Lőrincz Gyu­la festőművész tárlata még eb­ben a meglehetősen sűrű ese­ménysorozatban is megkülön­böztetett helyet foglal el. Lőrincz Gyula, a közéleti, politikai életben tevékenykedő művész a rajz gazdaságos esz­közeivel tolmácsolja mondani­valóját. Ez egyszerűen a sűrű és mindennapi politikai elfog­laltság és a művészi munka a- ránybahozatalának kísérlete. Mintha csak az önkifejezésre maradt kevés idejét a maxi­mumig fokozná azáltal, hogy leszűkíti az eszközök időigé­nyességét. Ez nem új vonás Lőrincz Gyula munkásságában. Már ko­rábban is számtalanszor lépett hasonló rajzsorozattal a közön­ség elé. Ebben az esetben ez a vonás azonban jobban kidom borodik. A kiállított két sorozat — Kosút 1931 és Dózsa György katonái —. mindezt fényesen bizonyítja. Az elsőt Major Istvánnak a- jánlja. A Dózsa György kato­nái sorozat rajzai statikusab- bak, tűnődőbbek — lírai arc­képek, típusok felvonultatása —, mint az előbbi sorozat raj­zai, amelyek pedig egy balla­da sűrű szövetéből rajzanak elő. A hirtelen eldördülő fegy­verek, a sortűz megdöbbentő pillanatából sugároznak, gyű­rűznek a képek. Minden egyes rajz tele van tudatalatti fe­szültséggel, vibráló komor le­vegővel, még akkor is, ha va­kítóan tiszta fehér papírra 1- ródtak. Érdekes megfigyelni, hogy az ecset-, illetve a fapálcikavoná- sok, mennyivel zaklatottabbak, szaggatottabbak a Kosút 193 V című sorozat lapjain, níint a Dózsa György katonái című rajzciklusban. A tus elfolyó, elvastagodó vonalai, pacnijai a Kosút 1931-ben az esemény súlyosságát, kegyetlenségét fe­jezik ki, amott inkább a kompo­zíció és az egyes típusok bel­ső életének a kifejezői. Az el­sőben a vonalvezetés szinte csak jelzésszerű, szakadozott, az utóbbiban viszont nyugod- tabb, megállapodottabb, valami belső biztonságról és békéről szól. . A Kosút 1931 című sorozat ilyen formájában nemcsak a művész emberi és politikai hit­vallása, hanem valódi szeren­csés pillanata is, hiszen iga­zán ki szólhatott volna hiva- tottabban erről az eseményről, ha nem Lőrincz Gyula? Már az első sorozatban meg­jelennek a jellegzetes típusok, ha úgy tetszik, a magyar ar­cok. A farkasszemet néző föld­munkások és az elesettek arc­képei arról tanúskodnak, hogy Lőrincz Gyula ismeri a Má- tyusföld és a Csallóköz népét. * A második ciklusban ez a mo- ipentum felerősödik, és igazi éltető eleme lesz Dózsa György katonáinak. Az arcok kifogy­hatatlan mennyisége, különbö­ző típusok, jellemző vonások számtalansága gazdaggá teszi a sorozatot, és bár arcokról, e- gyedekről van szó, mégis va­lahogy összeállnak és hadse­reggé lényegülnek még egye­diségükben is. Kár, hogy legföljebb csak két-három ember verődik ösz- sze, kerül csoportba a rajzo­kon. Mintha még nem fejező­dött volna be a sorozat. Hi­szen aligha képzelhető el, hogy most, amikor már elkészültek az „előtanulmányok“, ne fe­jezné be és ne „értékesítené“ azt, mert úgy tűnik, hogy ez csak segítene igazán kerekké, valódi emberi közösséggé ál­modni Dózsa György lázadóit. A Dózsa-felkelés erre bőven nyújt lehetőséget. A második sorozat egyik vo­nása . azonban vitatható. Lő­rincz Gyula nyilván a felke­lés nemzetközi jellegét akarta hangsúlyozni azzal, hogy a fa­vágót Jánosíkra jellemző ruhá­zatba öltöztette, egy másik harcosnak pedig 2izka jelleg­zetes félszemű maszkját adta. Vitatható, mert hiszen a mű­vész nem történelmi kordoku- mentáciőra, hanem az ábrázolt kor értelmezésére, valódi bel­ső lényegének a megmutatásá­ra vállalkozott. Egy kicsit ta­lán túlságosan is beleérzett vagy belemagyarázott gondolat Zizka, Jánoslk, Dózsa György. Ez a néhány rajz egy későbbi, tartalmában és kifejező eszkö­zeiben is internacionalizmust sugalló sorozat alapját képez­hetné. Szólnunk kellene külön-kü- lön az egyes rajzokról; a so­rozatok sikerültebb példányai­ról, mert a Dózsa-portré vagy Major István átszellemült arc­képe, alakja, illetve egy-egy rendkívül sikerült példány e- gész embert, valódi élő lényt ábrázol, még ha csak két há­rom vonással is van papírra vetítve. Most azonban eléged­jünk meg ezzel a rövid fel­jegyzéssel. Németh István Sokat köszönhetnek neki... Szepsiben (Moldava nad Bodvou) szinte mindenki ismeri az idős szabómestert és kommunistát, Gross Benjámint. Rozsnyói (Roznava) születésű, de négyéves korától Szepsiben él. Mindenki tudja róla, hogy már fiatalkorától szívvel-lélekkel a kom­munista eszmék győzelméért har­colt. Benő bácsit 1938-ban kommu­nista magatartásáért Kassán (Ko­sice) börtönbüntetésre, maid va­gyonelkobzásra Ítélték és családjá­val kitiltották a Horthy-Magyaror- szágból. A hatóságok üldözése elől Szlovákiába menekült. Itt a Tiso- kormány idején illegalitásban mű­ködött. Kézsmárkon (Kezmarok) talált menedéket; itt azonnal fel­vette a kapcsolatot az illegális kommunista párt vezetőivel, Dávid lischmid és Karol Fiedler elvtár­sakkal, segítségükkel jutott 1942- ben Eperjesre (Presov), ahol Wé- ber János álnéven szerepelt. 1944 telén leleplezték személyét, rájöttek, ki rejtőzik az álnév mö­gött, ezért szöknie kellett. Haza­felé tartott, de sajnos csak Kas­sáig (Kosice) jutott. A hatóságok elől Kassán Krasky Rudolf rejtet­te el. Razzia razziát követett, s ő ilyenkor elhagyta rejtekhelyét, az utcán kószált. Többször felismer­ték, és menekülnie kellett, nem­egyszer két-három napig sem volt feje fölött tető. 1945 január 19-én bevonult Kas­sára a szovjet hadsereg. Benő bácsi is megérte a rég óhajtott szabadságot. Első teendője volt, hogy megkeresse az erdőben buj­dosó feleségét, s amikor vissza­tértek Szepsibe, rádöbbentek, hogy a nagy családból csak ők ketten maradtak életben. A felszabadulás után lelkesen dolgozott, tanított, terjesztette a kommunista párt eszméit, azért, hogy a párt a felszabadított ország vezető erejévé váljon. Részt vett a város újjáépítésében. Pártisko­lázásokat szervezett, a nóbizottság tagjairól sem feledkezett meg, pártoktatást szervezett számuk­ra is. Az 1948-as februári győze­lem után a községháza ablakából tudatta a néptömeggel, hogy Kle- ment Gottwald elvtárssal az élen a munkáshatalom vette át az or­szág vezetését. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a CSEMADOK helyi szervezetének létrehozásában és a vidék szövetkezeteinek meg­alakításában. Ma már 78 éves, de még most is fáradhatatlanul tanít, oktat. Kö­zépiskolákba látogat, hogy a jövő kommunistáinak átadja ' tudását, hogy hirdesse a szocializmus esz­méit. A szebb és boldogabb jövő­ért küzdött egész életében. Milicky Jolán----------------------------fi] ifjúság 5-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. till HOZOTT AZ ül MŰSORSZERKEZET? (Néhány megjegyzés a hazai magyar rádióadásról) Négy-öt hónap elég ahhoz, hogy némi képet alkossunk a csehszlovákiai magyar rádiózás 1971- ben bevezetett módosításainak eredményeiről, társadalmi-politikai kihatásáról, az új műsor­szerkezet tapasztalatairól. Az év eddig eltelt időszakában — több-keve­sebb rendszerességgel — igyekeztem figyelem­mel kísérni a műsort. Az a megállapításom, hogy az előző évekhez viszonyítva mind tartal­mában, mind formájában gazdagodott, sokré­tűbbé s a hallgatók részére vonzóbbá, „kereset­tebbé“ vált. Az új műsorszerkezetben mindenki megtalálja a kívánt műfajt; a legtöbb számban tükröződik a csehszlovák specifikum, az ország­hoz kötődés, a sajátos hazai szemléletmód. Az egész koncepció szorosan igazodik a párt politikájához, segíti annak konszolidációs törek­véseit. A pártosság a hírek megválogatásában, a riportokban, a napi krónikákban, valamint a hétvégi politikai és ideológiai aktualitásokban, a kül- és belpolitikai kérdésekben, a napjaink margójára elhangzó kommentárokban egyaránt tükröződik. Szerencsés ötlet yolt a fiataloknak szánt mű­sorok módosítása. A Kontaktus c. 60 perces adás közkedvelt műsorszám lett (akárcsak a rá következő tánczenei koktél). Ügy tetszik, össze­állítói közel álnnak az ifjúság érzés- és gondo­latvilágához, jól ismerik társadalmi problémáit. Az adásban van lendület, fordulatosság, a szö­vegmondásban kellő dinamika és fiatalosság. Az egyes magyar, cseh vagy szlovák, esetleg kül­földi slágerek kedvező arányban váltják egy­mást, s a „választék“ — kissé tudatosabb sze­lektálással — hozzájárulhat az ifjúság ízlésé­nek javításához. A levelekben érkező és a szer­kesztők által felvetett vagy felkutatott prob­lémák azonban mintha leszűkülnének egy síkra: a falu kulturális lehetőségeire (művelődési ház. klubhelyiség, zenei élet stb.), esetleg az ifjú­ság munkafeltételeire. Viszonylag kevés szó esik a fiatalok művelődési igényeinek növelé­séről, a magasabb képesítés elnyerésének kor diktálta szükségességéről. Csak ötletként emlí­tem; Vajon nem lenne-e célszerű egyéni sors­problémákat is meg-megpendíteni az adás ke­retében? A Mit tudsz szülővárosodról? c. új sorodat sikeréhez csak gratulálhatunk. Növeli a tanu­lóifjúság általános tudását, történelmi és föld­rajzi ismereteit, emellett elmélyíti a szülőföld, a haza iránti szeretetét. A vállalkozás előké­születei és eredményei azonban nagyobb -publi­citást kívánnának és érdemelnének a sajtó ré­széről. A Sporthíradó, a Sport és muzsika jól szol­gálja a sportkedvelő hallgatok igényeit. Ez utóbbi műsorba talán hasznos lenne (esetleg, havonta egyszer) motorosok számára a- Pozor, zákruta! problémakörét érintő kérdéseket is be­iktatni... Fontos küldetést teljesít a képzőművészettel foglalkozó rovat. Helyes, hogy rendszeresen hírt ad a hazai tárlatokról, az alkalomszerű ren­dezvényeken kívül azonban rendszeresen be kel­lene mutatni legjobb hazai magyar képzőművé­szeinket. Az irodalmi adás eddigi formáihoz a „Miért szép?“ társult. Dicséretes kezdeményezés. Érté­két , és „honiságát“ növelné, ha az új köntös alá hazai magyar költők verseinek az elemzése is beférne. A Tíz perc irodalom keddi sugár­zása nem a legszerencsésebb: nincs közönsége. Tanácsosabb lenne szombatra • áttenni, amikor különben is elég sok a zene. Legmegfelelőbb lenne, szerintem, a Kontaktus és a Tánczenei koktél közé beiktatni. Ügy vélem, hogy az egyre műveltebbé váló csehszlovákiai magyar befogadó közönség igényelne még egy — mondjuk ha­vonta egyszer jelentkező — irodalmi műsort (lehetne egyórás). A zenei program igazán változatos. Á népi muzsika, tánczene és operettmelódiák mellett a komoly zene’ kedvelői is megtalálhatják az ízlésüknek és képzettségüknek megfelelőt. (A hallgatóság rétegedőzéséhez mérten talán sok is az opera és a hozzá hasonló súlyosabb műfaj, ennek eldöntéséhez azonban alaposabb felmérés­re lenne szükség.) Megfontolás tárgyát képezhetné, vajon nem túlzenésített-e a szombati és vasárnapi műsor. Nem bírna-e el több élőszót, színes összeáll!- , tást és hang játékot? Sokat* érne, ha ebből a cél­ból meg lehetne nyújtani a hétvégi adásidőt. Az iskolások műsorához egy későbbi’ időpont- • ban visszatérek. ­A műsor propagálásában jelentős lépésnek' tar­tom, hogy legalább a hétvégi programot rész­letesebben közzéteszik az! Üj Szó pénteki szá­mában. Tovább növelné a hallgatóság érdeklő­dését. ha a heti műsor némely számát is kö­zelebbről meg lehetne határozni, a tartalmára utalni. Utoljára hagytam a nyelvhelyesség kérdését. A legtöbb csiszolniváló ezen a téren akad. Ez a probléma külön tanulmányt érdemelne (ma­gyartalanság egyes riporterek beszédében,'a for­dított szövegekben, tájnyelv, bakizás, hörgfő lé­legzetvétel, találgatás, „szájba rágó“ kérdések', szlovakizmus stb.) Egyelőre a legkirívóbb hibá­ra akarok csupán figyelmeztetni; egyes bemon­dók helytelenül beidegződött szóhangsúl.ybzására. Itt a tipikus hiba az, hogy az összetett szavak esetében a bemondó rendszerint az összetétel második felét (az utótagot) hangsúlyozza, ami ellentmond a szép magyar beszéd és kiejtés törvényeinek. Ugyanez a jelenség figyelhető meg bizonyos állandósult szókapcsolatok használatá­ban is. Á jelző és jelzett szó hangsúrtytörvé- nyeit is gyakran fordítva alkalmazzák. Funk­ciójából eredően a jelző hangsúlyos, nem pedig a jelzett szó, ahogyan ez egyes bemondóknál berögződött. Alább felsorolod néhány ilyerí példát, félkö­vérrel jelezve a helytelenül hangsúlyozott szót vagy tagot: — első titkára — vezető titkára — ifjú szemmel — a rádió magyar adását hallották — meghallgatták az üdvözlő beszédet — üdvözlő távirat — hepe-hupás térségen — a pártszervezet tevékenységéről — amerikai rádióállomás — elítélték az újabb repülőtámadásokat —■ valóságos terrorakciókat — második tengeralattjáró — afrikai egységszervezet — utánpótlásának toborzását — hangversenykörútra utazott / — lavinaveszélyre / — Amerikai Egyesült Államok y •. — nemcsak a szovjet nép. hanem áz egész világ — kedves hallgatóink — idő járásjelentés Néhány további nyelvhelyességi megjegyzés. "Az egyik bemondónő nem ejti tisiztán a kom­munisták, kommunista szót (kumunistát mond). A pionír szóban nem ny-et, hanem n-et kell magyarul ejteni! A főekonóm-nak van magyar megfelelője is. Néhány technikai jellegű megjegyzés. Egyes műsorok ismétlésekor le törletl énül .marad az ismétlésre figyelmeztető utolsó mondat: „Ezt a műsorunkat ma délután 14.00 órakor megismé­teljük“. (Közben 14.00 óra már régen elmúlott, s a műsor sem ismétlődik többet.) Az egyés műsorok, főleg riportok, végén — az adás köz­ben bekapcsolódó hallgatók kedvéért — taná­csos lenne megismételni: mit hallottunk, kicso­da kivel beszélt és milyen témáról. A Rádió magyar szerkesztősége és annak ve­zetése nagy odaadással törekszik egyre minő- . ségibb munkát végezni. Igyekezetük eredményei — amint láttuk — fokozatosan jelentkeznek. Ennek egyik kézzelfogható mutatója az a levél- özön, amely 1971 első negyedében érkezett a szerkesztőségbe: 1870. Legyen ez biztatás és buzdítás a további sikerekhez. Tolvaj Bertalan Az írásjelek alkalmazása az összetett mondatokban Az írásjeleknek kétféle szerepük van: egyrészt arra va lók, hogy világosan feltüntessék a mondatok szerkezetét, tagolását, másrészt arra használjuk őket, hogy beszédünk­nek betűkkel ki nem fejeztető sajátosságait: a hangsúlyt, a hanglejtést és a beszédbeli szüneteket a lehetőség sze­rint ■érzékeltessük velük. Ha a mint szócska hasonlítást vezet be, eléje vesszőt teszünk: Olyan piros lett az arca, mint a rózsa. Ha ■azonban a mint állapotot vagy minőséget jelölő szó előtt 411, nem teszünk eléje vesszőt: Nagy Bélát mint ta­nút hallgatták ki a bíróságon. Ha a, -va, -ve; -ván, -vén képzős határozói igenévhez több bővítmény csatlakozik, s így az igeneves szerkezet szinte külön mellékmondatnak tűnik, akkor utána vesszőt teszünk: Őszintén feltárva családi körülményeit, segítsé­günket kérte. Az egymás után kötőszó nélkül következő■ egynemű mon­datrészeket vesszővel választjuk el egymástól: Kenyeret, vajat, sajtot vásároltam. Ha az egynemű mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, e - kötőszók elé nem teszünk vesszőt. Vajat meg sajtot vettem. Ha azonban az egynemű mondatrészeket nem az emlí­tett kötőszók egyike, hanem valamely más kötőszó kap­csolja össze, akkor a kötőszó elő vesszőt kell tenni: Jóízű, ■de kissé száraz sajtot kaptam. Az értelmezett szó és az értelmező közé általában vesz- Szőt teszünk: Pista, a legjobb barátom tegnap elutazott. A mondat élén álló indulatszó után szintén vesszőt te szünk: Jaj, de meleg van! A megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől: Pista, olvasd el ezt a könyvet! Ezt a könyvet, Pista, olvasd el! Olvasd el ezt a könyvet, Pista! Mások mondásának, szavainak megismétlését idézésnek nevezzük. ■Az idézés két részből áll: idéző mondatból és idézetből. Az idéző mondat a bevezető, magyarázó rész, az idézet pedig mások szavainak megismétlését tartal­mazza. Kétféle idézést ismerünk: szó szerinti és tartalmi idé­zést, 1. Szó szerinti az idézés akkor, ha valakinek a szavait pontosan, szó szerint megismételjük. Háromféle írásmód lehetséges: aj Kölcsey így figyelmezteti kortársait a haza iránti kötelességükre: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!“ Ha az idéző mondat megelőzi az idézetet, akkor az idé­ző mondat után kettőspontot teszünk, az idézetet pedig idézőjelek közé foglaljuk. Az idézetet nagybetűvel kezd­jük, az idézet végén levő írásjelet Jpont, kérdőjel vagy felkiáltójel.! pedig az idézőjelen betűi tesszük ki. b] „Még kér a nép, most adjatok neki!“ — követeli Pe­tőfi A nép nevében című versében. Ha az idéző mondat az idézet után következik, akkor az idézetet idézőjelbe tesszük, az idézet után gondolatjelet írunk, és az idéző mondatot kisbetűvel kezdjük. Ha az idé­zet kijelentő mondat, akkor a végére nem teszünk pontot! Ha azonban az idézet kérdő mondat, akkor a kérdőjelet kitesszük: ..Idézet?“ — idéző mondat. A felszólító, óhajtó, felkiáltó tartalmú idézetek végére ugyancsak kitesszük a felkiáltójelet. - ej „Nagy nemzetünk — állapítja meg Bessenyei — a maga anyanyelvét felejteni látszik. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós — hirdeti Bessenyei —, idegenen sohasem.“ Ha az idéző mondat az idézet közé ékelődik, akkor az idézet elé és végére idézőjelet teszünk, az idéző mondatot kisbetűvel kezdve gondolatjelek közé foglaljuk. Ha a közbeékelt idéző mondat vesszőnél vágja ketté a környező mondatot, a vesszőt a közbeékelt mondatot kö­vető gondolatjel után tesszük. f Hosszabb párbeszédek idézésében nem az idézőjeles í- rásmódot alkalmazzuk. Ebben az esetben az egyes idézete­ket — a beszélő személyének váltakozása szerint gondo­latjellel kezdve új bekezdéssel írjuk: Estére a fiú teljesen elvesztette a kedvét. Soká leszel a gépen? — kérdezte mosdás után a lánytól. — Soká. — Meddig? — Mindig. IMóricz Zsigmond: Pillangó] 2. Tartalmi idézés akkor történik, ha valakinek a sza­vait bizonyos változtatással, azaz nem szó szerint ismé­teljük meg. Bessenyei György megállapította, hogy a tudományokat minden nemzetnek a maga nyelvén kell művelnie. A tartalmi idézés legtöbbször tárgyi mellékmondat, írás­módja az összetett mondatokéval egyezik. PAZDERÁK BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents