Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-18 / 20. szám

új ifjúság 3 M inden ember életében be­következik az a pillanat, amikor családot alapít, vagy legalábbis önálló­sítja magát, „kirepül“ a szülői házból és kénytelen-kel­letlen saját otthon után néz. Csakhogy ez nem olyan egysze­rű. A lakáshelyzetünk enyhén szólva is kritikus, és a kilátá­sok sem valami rózsásak, mert az építőipar kapacitása nem kielégítő. Ráadásul az élet kü­szöbét átlépő fiatalok nem na­gyon dúskálnak a pénzben, rendszerint nem áll módjuk­ban, hogy költséges lakásépít­kezésbe bocsátkozzanak. A probléma nem újkeletű. Azokból az időkből örököltük, amikor a lakásépítésnek má­sodrendű jelentőséget tulajdo­nítottak és eléggé szűkén szab­ták rá a költségvetést. Talán vitatható, hogy mi volt akko­riban a fontosabb, de annyi bi­zonyos, hogy a rossz lakáshely­zet számtalan egyéni vagy csa­ládi tragédiának volt már a forrása. Vitán felül áll tehát, hogy a lakáskérdést haladék­talanul meg kell oldani. Elvég­re szocialista társadalmunk alapvető célkitűzése az egyén igényeinek legteljesebb kielé­gítése. Könnyű ezt mondani, de mi­tévő legyen az a fiatal, aki kez­dő fizetéssel éppen csak, hogy meg tud állni a lábán? Erre a kérdésre néhány hét­tel ezelőtt jómagam is képte­len lettem volna válaszolni. De mióta tudomást szereztem az érsekújvári (Nővé Zámky) Já­rási Építőipari Vállalat (OSPj vállalkozásáról, meggyőződé­sem, hogy egy kis jóakarat mellett megoldható a probléma. Arról, hogy milyen vállalkozás­ról van szó, Szegő Zsigmond mérnök, az ötlet egyik értelmi szerzője tájékoztatott. — Tudjuk, hogy az építőiparra nagy feladatok várnak, és azt is tudjuk, hogy a mai műszaki színvonala mellett ezeket a fela­datokat aligha teljesíthetnék. Ezért szüntelenül keresnünk kell a progresszív módszereket, amelyek segítségével meggyor­síthatnánk a lakásépítést, pél­dául a családi házak építését. E gy családi ház felépítése teljesen önsegélyezéssel és saját erőből legalább három és fél évig tart, semmiképp sem mondha­tó gazdaságosnak. Meg aztán valljuk be őszintén, hogy az építő e negyvenkét hónap alatt a munkahelyén sem végez tel­jes értékű munkát. Az egyéni gondok annyira lekötik a fi­gyelmet, hogy a hivatását felü­letesen látja el, ami népgazda­ságunknak mérhetetlen károkat okoz. Ez az építkezési forma a mo­dern társadalomban szükség­megoldás. Mivel pedig a szo­cialista termelési módra éppen a fejlett munkamegosztás és a magas fokú munkatermelékeny­ség jellemző, a családi házak építésében sem maradhatunk nagyapáink korában, keresnünk kell az újabb, racionálisabb ki­vitelezési formákat, amelyek tehermentesítenék az embere­ket és meggyorsítanák a lakás­építést. Végső soron az a cé­lunk, hogy a lehető legrövi­debb időn belül megtoldjuk a lakáskérdést, és ez csak az építés' ütemének fokozásával érhető el. így született meg az érsekújvári Járási Építőipari Vállalat berkeiben a „sorcsa- ládházak“ építésének a gondo­lata. Hogy mit jelent ez köznyelv­re fordítva, arról ismét Szegő mérnök tájékoztatott. — A sorcsaládházak építése jelentős mértékben megkönnyí­ti és meggyorsítja a lakásépí­tést. A házak lényegében egyet­len, egységes terv alapján, egy­forma munkafolyamattal épül­nek — afféle szalaggyártás ez — ami lehetővé teszi a gépi eszközök jobb kihasználását. A tervezőmérnök teljes mérték­ben érvényesítheti a modern városrendészet követelményeit, ami ez ideig az individuális la­kásépítkezésről nem nagyon mondható el. Az egyetemes terv lehetővé teszi továbbá a köz­művesítés, a villany-, víz-, gáz- és egyéb vezetékek olcsóbb és gyorsabb kivitelezését. A szak­értők megalapítása szerint ez­zel a módszerrel optimális kö­rülmények között 900 óra is elegendő egy ötszobás családi ház elépítéséhez. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a magánem­bernek a mai viszonyok között a puszta formalitások elintézé­se és az anyagbeszerzés is több idejét veszi igénybe. 0 Á llami és gazdasági szer­veink éppen ezért mesz- szemenően támogatják az említett építkezési for­mát. Az 1968. évi 137. számú törvényrendelet és az 1970. ávi 67. számú kormány- rendelet olyan előnyöket bizto­sít a sorcsaládházak építőinek, hogy úgyszólván bárki, anyagi eszközök híján is, családi ház­hoz juthat, a nemzeti bizottsá­gok anyagi eszközeinek, illetve az Állami Takarékpénztár köl- csönének az igénybevételével. Az érsekújvári Járási Építőipa­ri Vállalat dolgozóinak az em­lített rendeletek adta lehetősé­gek kihasználására ragyogó ötletük támadt. — Annak idején értesültünk arról, hogy a nyfanyi kutató- intézetben különleges, mond­hatnánk forradalmi eljárással kísérleteznek — mondja Szegő mérnök. — Szakítottak a ha­gyományos falrakással, formák­ba öntik a falakat. Ogy véltük, hogy ez a módszer teljesen megfelelne az elképzeléseink­nek. Elmentünk Nyfanyba és rendeltünk egy formát. Az ostrava-kunőícei vasgyárban 50 —60 családi házra való salakot vettünk, a jnb-n pedig elintéz­tük a telekkiutalást. A családi házak formába va­ló öntésével Szlovákiában Ér­sekújváron kísérleteznek elő­ször. Bizonyára az olvasót is ér­dekli, milyen eljárással készül egy ilyen családi ház, — Az említett eljárás való­ban újdonság. Minden tekintet­ben előnyösebb az ismert mód­szereknél. Az építőanyagként használt beton közvetlenül a helyszínen készül, nagy telje­sítményű betonkeverőben, jó­formán emberi beavatkozás nél­kül, sűrített levegő segítségé­vel kerül az elkészített formá­ba, zsaluba, amely az előre megépített alapokon hever. Az első ciklus alatt teljesen meg­töltik az 50 cm magas zsalu­formát, majd a megszabott 2—3 órás technológiai idő lejárta után ez hidraulikus úton 10 centiméterrel felemelkedik. Ez­után megismétlődik az iménti folyamat. A 10 cm magas zsalu feltöltése gyakorlatilag 20—30 percig tart, majd az plőírt vá­rakozás után a hidraulikus szerkezet 10 cm-rel ismét fel­emeli a zsalukat. Ezzel az eljá­rással egyszerre készülnek az összes vertikális falrészek, be­leértve a közfalakat és a kül­ső falakat is. Az „öntéssel“ egyidőben elhelyezzük a falak­ban a villany-, víz- és gázve­zeték csöveit is. A tetőszerke­zetet és a mennyezetrészeket előregyártott elemekből építjük a forma eltávolítása után. A zsaluforma megépítése mindösz- sze nyolc órát vesz igénybe. Ha több családi ház épül aránylag egymáshoz közel, a forma da­ru segítségével áthelyezhető anélkül, hogy szét kellene szed­ni. Egy Nyfany-típusú zsalu­forma segítségével évente 30— 50 családi ház készíthető el, s a berendezés lényegében elnyű- hetetlen. Az eljárás további előnye az, hogy feleslegessé vá­lik a falak vakolása, mert a forma használata gyakorlatilag tükörsima falakat biztosít, me­lyeket elegendő lefesteni vagy kitapétázni. Az új eljárás 50 százalékkal csökkenti a mun­kabefektetést, teljesen meg­könnyíti, úgymond „iparosítja“ a lakásépítést. Az említett mód­szerrel egy családi ház felépí­tése legalább 30 százalékkal olcsóbb. Egy Nyfany-típusú öt­szobás családi ház előzetes szá­mításaink szerint 200—220 ezer koronába kerül majd. Ehhez a jnb 47 ezer korona kamatmen­tes, esetleg térítésmentes köl­csönnel járul, i A CSKP küszöbön álló XIV. kongresszusának irány­elvei értelmében az épí­tőiparra komoly felada­tok várnak. Az ötödik ötéves tervben legalább fél mil­lió — ebből Szlovákiában 180 ezer — lakást kell felépíteni. Nyilván nem vagyunk az ese­mények elébe, ha már most feltételezzük, hogy a kongresz- szus ezeket a számokat talán még meg is toldja. Ezért min­den szerény hozzájárulás egy lépés pártunk programjának megvalósításához. Legyen jó példa az érsekújvári Járási Építkezési Vállalat kezdemé­nyezése. Szegő Zsigmond mér­nök beismerése szerint nagy kálváriát jártak meg, míg idáig eljutottak. Készségesen segítsé­get nyújtanak azonban minden­kinek, aki követi, a példájukat. Reméljük, hogy sok követőre találnak. Komensky és Batsányi városainak szövetsége Sok vita folyik a csehszlovákiai magyar irodalom szín vonaláról, helyzetéről és perspektívájáról. És még több vi­ta csiholódik akkor, ha a hazai magyar iskolaiigyről be­szélgetünk. Egyesek túlzottan lebecsülik pedagógusainkat, iskoláinkat, másokból viszont a tökéletes megelégedettség sugárzik. A rendelkezésünkre álló statisztikák szerint a magyar diákok megállják helyüket a termelésben és a fő­iskolákon, nem kell értük szégyenkeznünk. Az viszont va­lóban túlzó megállapítás, hogy minden rendben van az oktatás színvonala körül; de ha rendben is lenne — ak­kor sem szabad megállnunk. A világ nagy léptekkel halad előre, nem szabad pedagógusainknak sem lemaradniok. Hogyan tovább? Hogyan lehetne még jobb munkát végezni, még több tapasztalatot szerezni? Nem tudom, melyik tantestület javasolta az ötletet, csak azt tudom, hogy nagyszerű távlatokat nyitó megállapodást kötött két középiskola igazgatósága a közelmúltban. A sá­rospataki Rákóczi Eerenc Gimnázium és a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Általános Műveltséget Nyújtó Középis­kola igazgatói elhatározták, hogy ezentúl tervszerűen, rendszeresen együttműködnek majd az iskolaszervezés, az iskolavezetés és az iskolafejlesztés tapasztalatainak átadá­sa terén. Papírra vetették, hogy szakmai és kartársi kap­csolatokat hoznak létre a két tantestület tagjai között, hogy emelkedjék az oktatás színvonala, tökéletesedjék a szocialista tudatformáló munka és erősödjenek az interna­cionalista érzések. Együttműködik majd a két iskola ifjúsági szervezete, küldöttségek látogatják egymás iskoláit és városait stb. A megállapodást megkötötték, és kíváncsian vártuk, mit hoz a közeljövő. Lesznek-e gyakorlati lépések is, vagy csak papíron maradnak az ötletek? Örömmel számolhatunk be róla — Ritzko Béla igazgató tájékoztatása alapján —, hogy az első gyakorlati lépések megtörténtek már. A pataki diákok egy része sítanfolva- mon vett részt a Tátrában. Májusban viszont kassai diá­kok, és közöttük a versmondó Tóth Erzsébet rándulnak a pataki diáknapokra. Még ebben az iskolai évben össze­ülnek a két tantestület tagjai is egy kis módszertani esz­mecserére. Eddig tehát minden jól halad. Nem kétséges, hogy a két, tradícióval teli város iskolája csak profitál majd a megállapodásból, és diákjaik révén, közvetve gazdagodik társadalmunk is. Születnek-e hasonló megállapodások má­sutt is? (bt) Könözsi István: Meditáció Segíteni? segíteni... Csak most, hogy néhányat szusszantot­tam a második emeleti ajtó előtt, tudato­sítottam igazán, hogy hová is jöttem. Nem saját panaszommal, tanácstalanságommal érkeztem, s mégis egy kicsit elbizonytala­nodtam. Es ezt akár jelképnek is vehetjükI Itt, e mögött az ajtó mögött, mindnyájan önmagunkkal, saját énünkkel, emberi tulaj­donságainkkal találjuk magunkat szemben. Valaki szocialista papnak nevezte a házas­sági és házasság előtti tanácsadót jpred- mantelská a manielská poradfía] és van is ebben a tréfás megnevezésben elég nagy marokra való igazság. A gyóntatószék is hasonló intézmény volt, azzal a különb­séggel, hogy ott a töredelmes vallomás u- tán jött az Isten nevében kirótt büntetés. Az intézmény, amely Bratislavában az Április 4. tér 2. számú épületének a má­sodik emeletén székel, tulajdonképpen e- gészen szerénynek mondható, és mégis elő­reláthatólag meglehetősen nagy lesz a visszhangja és az emberi életekre gyako­rolt hatása. Ez elsősorban abból követke­zik, hogy a tudományra és a bölcs embe­ri tapasztalatra épít. Tulajdonképpen olyan intézmény, amely elemeiben már rég meg­volt, csak létre kellett hozni, megszervez­ni, hogy hivatalosan is betérhessenek a ta­nácsra szorulók ebben az intézménybe. Ezeket a tájékoztató adatokat és a fenti gondolatokat dr. Ján Zochnáktól, prom. fii. fán Gaburától és Irena Galanovától tudtam meg. ök az intézmény vezetői, állandó al­kalmazottal. Ha tehát valaki elhatározza, hogy meglátogatja a házassági és a házas­ság előtti tanácsadót, először is velük fog beszélni. Amikor belép, leültetik, kézmoz­dulatai, tekintete, szava járása alapján rög­tön ismergetni próbálják. Ha tehát én most saját panaszommal, ta­nácstalanságommal érkeztem volna, ugyan­csak ebbe a fotelba ültettek volna le, és nem én kérdeznék, hanem ők. Azt ugyanis fontos tudatosítani, hogy itt csak akkor se­gíthetnek ha őszintén és nyíltan mindént elmond az ember magáról. Az intézet vi­szont szavatolja, hogy őszinteségével nem él senki vissza, ezért mindenki bizalommal, teljes titoktartással számolva jöhet hozzá­juk. Ök tehát, ha valaki belép, máris meg­próbálnak beletekinteni a „leikébe". Ha nem megy, kérdeznek, közösen töprenge­nek, majd pedig a panasz jellege szerint pszichológushoz, ginekológushoz, jogász­hoz, pedagógushoz, szexuológushoz irányít­ják. Eddig 18 olyan külső munkatársuk van, aki korábban is végezte már ezt a munkát, csak éppen nem intézményesítve. Sőt, igazában talán ők voltak az intézmény létrejöttének ösztönzői. Azt tapasztalták u- gyanis, hogy számtalan olyan ember van, aki tanácsra szorul, csak éppen nem tud­ja, hová forduljon ügyes-bajos dolgaival. Hogy másról ne is szóljunk, csak a prágai, a libereci, a budéjovicei, plzeni, a brnói és nitrai tanácsadók tapasztalatairól. Itt a vá­ros és környékének nagysága szerint 200- 400 ember keresi fel havonta a tanácsadót. Bratislavában, ahol most a városi nem­zeti bizottság határozata értelmében és költ­ségvetése keretén belül létrehozták ezt az intézményt, 100 újonnan kötött házasság­ra több mint 27 válás esik, illetve esett az elmúlt években. A szakemberek és a vá­rosi nemzeti bizottság vezetői tudatosítot­ták azt is, hogy az ország fővárosában majdnem 20 000 egyetemista, több mint 12 000 középiskolás és majdnem ugyaneny- nyi fiatal tanul szakmát. Ha mindehhez hozzávesszük az üzemekben, vállalatoknál, közhivatalokban dolgozó fiataloknak a szá­mát, érthető nemcsak a szándék, hanem az igyekezet is. Szülői felügyelet, tanács és útmutatás híján a magára maradt fiatalok­nak, fiatal házaspároknak a segítségére a- karnak lenni. Az első segélyre szorulók már jelentkez­tek is. Fennállásuk rövid két hetében tíz különböző esettel foglalkoztak. Prágában 1967-ben az első hónapban egyetlen egy kliensük sem akadt. Ma viszont egymásnak adják a kilincset. Az intézmény dolgozói pár nappal ezelőtt meglátogatták a prágai testvérintézményt, hogy tapasztalatokat és gyakorlati útmuta­tást szerezzenek munkájukhoz. A szaktanácsadók minden egyes kliens­sel folytatott beszélgetés tapasztalatait le­írják és összegyűjtik, hogy a későbbiek fo­lyamán feldolgozhassák és mindnyájan le­szűrhessék a tanulságokat. Azaz, további tudományos célokat is óhajtanak szolgál­ni. Amikor ott jártunk, az első szerény ta­pasztalataik összegezésénél és különböző szervezési problémák megoldásánál tartot­tak. Ez természetes is olyan intézmény e- setében, amely 2-3 hete dolgozik. Magunk is részt vettünk a tanácskozáson. Az intéz­mény vezetőin kívül jelen voltak a szak- tanácsadók is. Ogy láttuk, okos, megfon­tolt és tapasztalt embereket kértek fel se­gítségre. Már a nevek és beosztásuk em­lítése is bizalmat kelt. Az egyikük a vá­rosi jogi tanácsadó munkatársa, a másik az igazságügyi minisztérium szakelőadója. A szexuológusok, pszichológusok, ginekoló- gusok, a női klinikák, szülészetek, illetve az ország legnagyobb és legjobb kórházai­nak a munkatársai. — S az olvasók már sejthetik is, hogy milyen jellegű panaszokkal fordulhatnak a tanácsadóhoz. — Elsősorban a házasságra való felké­szülés időszakában teszik jól, ha eljönnek — válaszolja, dr. fán Zochnák, a házas­sági tanácsadó vezetője. Majd így folytat­ja: — főhetnek házassági perpatvarokból, félreértésekből adódó gondjaikkal, család- tervezési kérdéseikkel, a szexuális élettel és a fogamzásgátló szerek használatával ösz- szefüggő gondjaikkal is. Egyszerűen minden olyan problémával, pl. az alkoholizmus kérdésével is —, amely összefügg a házas­ság pszichológiájának a problémáival. — Személyesen vagy írásban, esetleg te­lefonon is kérhetnek felvilágosítást? — Nagyon jó, hogy ezt a kérdést említi! A házassági és házasság előtti tanácsadó csupán személyes tanácsokat ad. Sem köz­hivataloknak, sem pedig levélben, kérvény formájában érkező iratokra, illetve telefon­hívásokra nem válaszol. Nem ad vélemé­nyezéseket magánemberekről. — Ingyenesen• végzi ezt a munkát? — Nem! Minden egyes hozzánk forduló 30 koronát fizet a beszélgetésért. Egyes e- setekben, ha szociális helyzetük indokolja, eltekinthetünk ettől az összegtől. Külön szeretném az Oj Ifjúság olvasóit figyelmeztetni, hogy az intézmény belső és külső munkatársainak a kiválasztásánál ü- gyeltünk arra, hogy legyen közöttük olyan szakember, aki tud magyarul. Ezzel hang­súlyozni akartuk intézményünk össztársa­dalmi küldetését. — A tanácsadáson kívül milyen felada­tokat lát még el az intézmény? •— jelenleg természeteesen csak tanács­adói feladatokat, de a jövőben szeretnénk ezt kiszélesíteni. Számolunk azzal, hogy együttműködünk majd az iskolákkal, be­szélgetéseket, tájékoztató, népművelő előa­dásokat, szabad vitákat rendezünk. Az in­tézmény a későbbiekben filmvetítéseket és vele kapcsolatos vitákat és beszélgetéseket is szervez. — Mikor jöhetnek a tanácsadóba az ér­deklődők? — Reggel 8-tól esi'- 18 Óráig. Nos. talán mindent elmondtunk, illetve megkérdeztünk, ami fontos, ami lényeges. Megköszönjük a tájékoztatást és elköszö­nünk. Bezárult mögöttünk az ajtó, módunk­ban van isméi eltöprengeni a hallottakon. Szükség volt erre az intézményre? Igen! Célja és küldetése világos — hidat verni két ember közölt — mint ahogy ezt a ta­nácskozás egyik résztvevője mondta. Igen, hidat verni, megteremteni vagy helyreállí­tani az emberek között a kapcsolatot. Se­gíteni, segileni.„ NÉMETH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents