Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-18 / 20. szám

új ifjúság 3

M

inden ember életében bekövetkezik az a pillanat, amikor családot alapít, vagy legalábbis önállósítja magát, „kirepül“ a szülői házból és kénytelen-kelletlen saját otthon után néz. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. A lakáshelyzetünk enyhén szólva is kritikus, és a kilátások sem valami rózsásak, mert az építőipar kapacitása nem kielégítő. Ráadásul az élet küszöbét átlépő fiatalok nem nagyon dúskálnak a pénzben, rendszerint nem áll módjukban, hogy költséges lakásépítkezésbe bocsátkozzanak.

A probléma nem újkeletű. Azokból az időkből örököltük, amikor a lakásépítésnek másodrendű jelentőséget tulajdonítottak és eléggé szűkén szabták rá a költségvetést. Talán vitatható, hogy mi volt akkoriban a fontosabb, de annyi bizonyos, hogy a rossz lakáshelyzet számtalan egyéni vagy családi tragédiának volt már a forrása. Vitán felül áll tehát, hogy a lakáskérdést haladéktalanul meg kell oldani. Elvégre szocialista társadalmunk alapvető célkitűzése az egyén igényeinek legteljesebb kielégítése.

Könnyű ezt mondani, de mitévő legyen az a fiatal, aki kezdő fizetéssel éppen csak, hogy meg tud állni a lábán?

Erre a kérdésre néhány héttel ezelőtt jómagam is képtelen lettem volna válaszolni. De mióta tudomást szereztem az érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Építőipari Vállalat (OSPj vállalkozásáról, meggyőződésem, hogy egy kis jóakarat mellett megoldható a probléma. Arról, hogy milyen vállalkozásról van szó, Szegő Zsigmond mérnök, az ötlet egyik értelmi szerzője tájékoztatott.

— Tudjuk, hogy az építőiparra nagy feladatok várnak, és azt is tudjuk, hogy a mai műszaki színvonala mellett ezeket a feladatokat aligha teljesíthetnék. Ezért szüntelenül keresnünk kell a progresszív módszereket, amelyek segítségével meggyorsíthatnánk a lakásépítést, például a családi házak építését.

E

gy családi ház felépítése teljesen önsegélyezéssel és saját erőből legalább három és fél évig tart, semmiképp sem mondható gazdaságosnak. Meg aztán valljuk be őszintén, hogy az építő e negyvenkét hónap alatt a munkahelyén sem végez teljes értékű munkát. Az egyéni gondok annyira lekötik a figyelmet, hogy a hivatását felületesen látja el, ami népgazdaságunknak mérhetetlen károkat okoz.

Ez az építkezési forma a modern társadalomban szükségmegoldás. Mivel pedig a szocialista termelési módra éppen a fejlett munkamegosztás és a magas fokú munkatermelékenység jellemző, a családi házak építésében sem maradhatunk nagyapáink korában, keresnünk kell az újabb, racionálisabb kivitelezési formákat, amelyek tehermentesítenék az embereket és meggyorsítanák a lakásépítést. Végső soron az a célunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtoldjuk a lakáskérdést, és ez csak az építés' ütemének fokozásával érhető el. így született meg az érsekújvári Járási Építőipari Vállalat berkeiben a „sorcsa- ládházak“ építésének a gondolata.

Hogy mit jelent ez köznyelvre fordítva, arról ismét Szegő mérnök tájékoztatott.

— A sorcsaládházak építése jelentős mértékben megkönnyíti és meggyorsítja a lakásépítést. A házak lényegében egyetlen, egységes terv alapján, egyforma munkafolyamattal épülnek — afféle szalaggyártás ez — ami lehetővé teszi a gépi eszközök jobb kihasználását. A tervezőmérnök teljes mértékben érvényesítheti a modern városrendészet követelményeit, ami ez ideig az individuális lakásépítkezésről nem nagyon mondható el. Az egyetemes terv lehetővé teszi továbbá a közművesítés, a villany-, víz-, gáz- és egyéb vezetékek olcsóbb és gyorsabb kivitelezését. A szakértők megalapítása szerint ezzel a módszerrel optimális körülmények között 900 óra is elegendő egy ötszobás családi ház elépítéséhez. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a magánembernek a mai viszonyok között a puszta formalitások elintézése és az anyagbeszerzés is több idejét veszi igénybe.

0

Á

llami és gazdasági szerveink éppen ezért mesz- szemenően támogatják az említett építkezési formát. Az 1968. évi 137. számú törvényrendelet és az 1970. ávi 67. számú kormány- rendelet olyan előnyöket biztosít a sorcsaládházak építőinek, hogy úgyszólván bárki, anyagi eszközök híján is, családi házhoz juthat, a nemzeti bizottságok anyagi eszközeinek, illetve az Állami Takarékpénztár köl- csönének az igénybevételével. Az érsekújvári Járási Építőipari Vállalat dolgozóinak az említett rendeletek adta lehetőségek kihasználására ragyogó ötletük támadt.

— Annak idején értesültünk arról, hogy a nyfanyi kutató- intézetben különleges, mondhatnánk forradalmi eljárással kísérleteznek — mondja Szegő mérnök. — Szakítottak a hagyományos falrakással, formákba öntik a falakat. Ogy véltük, hogy ez a módszer teljesen megfelelne az elképzeléseinknek. Elmentünk Nyfanyba és rendeltünk egy formát. Az ostrava-kunőícei vasgyárban 50 —60 családi házra való salakot vettünk, a jnb-n pedig elintéztük a telekkiutalást.

A családi házak formába való öntésével Szlovákiában Érsekújváron kísérleteznek először. Bizonyára az olvasót is érdekli, milyen eljárással készül egy ilyen családi ház,

— Az említett eljárás valóban újdonság. Minden tekintetben előnyösebb az ismert módszereknél. Az építőanyagként használt beton közvetlenül a helyszínen készül, nagy teljesítményű betonkeverőben, jóformán emberi beavatkozás nélkül, sűrített levegő segítségével kerül az elkészített formába, zsaluba, amely az előre

megépített alapokon hever. Az első ciklus alatt teljesen megtöltik az 50 cm magas zsaluformát, majd a megszabott 2—3 órás technológiai idő lejárta után ez hidraulikus úton 10 centiméterrel felemelkedik. Ezután megismétlődik az iménti folyamat. A 10 cm magas zsalu feltöltése gyakorlatilag 20—30 percig tart, majd az plőírt várakozás után a hidraulikus szerkezet 10 cm-rel ismét felemeli a zsalukat. Ezzel az eljárással egyszerre készülnek az összes vertikális falrészek, beleértve a közfalakat és a külső falakat is. Az „öntéssel“ egyidőben elhelyezzük a falakban a villany-, víz- és gázvezeték csöveit is. A tetőszerkezetet és a mennyezetrészeket előregyártott elemekből építjük a forma eltávolítása után. A zsaluforma megépítése mindösz- sze nyolc órát vesz igénybe. Ha több családi ház épül aránylag egymáshoz közel, a forma daru segítségével áthelyezhető anélkül, hogy szét kellene szedni. Egy Nyfany-típusú zsaluforma segítségével évente 30— 50 családi ház készíthető el, s a berendezés lényegében elnyű- hetetlen. Az eljárás további előnye az, hogy feleslegessé válik a falak vakolása, mert a forma használata gyakorlatilag tükörsima falakat biztosít, melyeket elegendő lefesteni vagy kitapétázni. Az új eljárás 50 százalékkal csökkenti a munkabefektetést, teljesen megkönnyíti, úgymond „iparosítja“ a lakásépítést. Az említett módszerrel egy családi ház felépítése legalább 30 százalékkal olcsóbb. Egy Nyfany-típusú ötszobás családi ház előzetes számításaink szerint 200—220 ezer koronába kerül majd. Ehhez a jnb 47 ezer korona kamatmentes, esetleg térítésmentes kölcsönnel járul, i

A

CSKP küszöbön álló XIV. kongresszusának irányelvei értelmében az építőiparra komoly feladatok várnak. Az ötödik ötéves tervben legalább fél millió — ebből Szlovákiában 180 ezer — lakást kell felépíteni. Nyilván nem vagyunk az események elébe, ha már most feltételezzük, hogy a kongresz- szus ezeket a számokat talán még meg is toldja. Ezért minden szerény hozzájárulás egy lépés pártunk programjának megvalósításához. Legyen jó példa az érsekújvári Járási Építkezési Vállalat kezdeményezése. Szegő Zsigmond mérnök beismerése szerint nagy kálváriát jártak meg, míg idáig eljutottak. Készségesen segítséget nyújtanak azonban mindenkinek, aki követi, a példájukat.

Reméljük, hogy sok követőre találnak.

Komensky és Batsányi városainak szövetsége

Sok vita folyik a csehszlovákiai magyar irodalom szín vonaláról, helyzetéről és perspektívájáról. És még több vita csiholódik akkor, ha a hazai magyar iskolaiigyről beszélgetünk. Egyesek túlzottan lebecsülik pedagógusainkat, iskoláinkat, másokból viszont a tökéletes megelégedettség sugárzik. A rendelkezésünkre álló statisztikák szerint a magyar diákok megállják helyüket a termelésben és a főiskolákon, nem kell értük szégyenkeznünk. Az viszont valóban túlzó megállapítás, hogy minden rendben van az oktatás színvonala körül; de ha rendben is lenne — akkor sem szabad megállnunk. A világ nagy léptekkel halad előre, nem szabad pedagógusainknak sem lemaradniok. Hogyan tovább? Hogyan lehetne még jobb munkát végezni, még több tapasztalatot szerezni?

Nem tudom, melyik tantestület javasolta az ötletet, csak azt tudom, hogy nagyszerű távlatokat nyitó megállapodást kötött két középiskola igazgatósága a közelmúltban. A sárospataki Rákóczi Eerenc Gimnázium és a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola igazgatói elhatározták, hogy ezentúl tervszerűen, rendszeresen együttműködnek majd az iskolaszervezés, az iskolavezetés és az iskolafejlesztés tapasztalatainak átadása terén. Papírra vetették, hogy szakmai és kartársi kapcsolatokat hoznak létre a két tantestület tagjai között, hogy emelkedjék az oktatás színvonala, tökéletesedjék a szocialista tudatformáló munka és erősödjenek az internacionalista érzések.

Együttműködik majd a két iskola ifjúsági szervezete, küldöttségek látogatják egymás iskoláit és városait stb.

A megállapodást megkötötték, és kíváncsian vártuk, mit hoz a közeljövő. Lesznek-e gyakorlati lépések is, vagy csak papíron maradnak az ötletek?

Örömmel számolhatunk be róla — Ritzko Béla igazgató tájékoztatása alapján —, hogy az első gyakorlati lépések megtörténtek már. A pataki diákok egy része sítanfolva- mon vett részt a Tátrában. Májusban viszont kassai diákok, és közöttük a versmondó Tóth Erzsébet rándulnak a pataki diáknapokra. Még ebben az iskolai évben összeülnek a két tantestület tagjai is egy kis módszertani eszmecserére.

Eddig tehát minden jól halad. Nem kétséges, hogy a két, tradícióval teli város iskolája csak profitál majd a megállapodásból, és diákjaik révén, közvetve gazdagodik társadalmunk is. Születnek-e hasonló megállapodások másutt is? (bt)

Könözsi István: Meditáció

Segíteni? segíteni...

Csak most, hogy néhányat szusszantottam a második emeleti ajtó előtt, tudatosítottam igazán, hogy hová is jöttem. Nem saját panaszommal, tanácstalanságommal érkeztem, s mégis egy kicsit elbizonytalanodtam. Es ezt akár jelképnek is vehetjükI Itt, e mögött az ajtó mögött, mindnyájan önmagunkkal, saját énünkkel, emberi tulajdonságainkkal találjuk magunkat szemben. Valaki szocialista papnak nevezte a házassági és házasság előtti tanácsadót jpred- mantelská a manielská poradfía] és van is ebben a tréfás megnevezésben elég nagy marokra való igazság. A gyóntatószék is hasonló intézmény volt, azzal a különbséggel, hogy ott a töredelmes vallomás u- tán jött az Isten nevében kirótt büntetés.

Az intézmény, amely Bratislavában az Április 4. tér 2. számú épületének a második emeletén székel, tulajdonképpen e- gészen szerénynek mondható, és mégis előreláthatólag meglehetősen nagy lesz a visszhangja és az emberi életekre gyakorolt hatása. Ez elsősorban abból következik, hogy a tudományra és a bölcs emberi tapasztalatra épít. Tulajdonképpen olyan intézmény, amely elemeiben már rég megvolt, csak létre kellett hozni, megszervezni, hogy hivatalosan is betérhessenek a tanácsra szorulók ebben az intézménybe.

Ezeket a tájékoztató adatokat és a fenti gondolatokat dr. Ján Zochnáktól, prom. fii. fán Gaburától és Irena Galanovától tudtam meg. ök az intézmény vezetői, állandó alkalmazottal. Ha tehát valaki elhatározza, hogy meglátogatja a házassági és a házasság előtti tanácsadót, először is velük fog beszélni. Amikor belép, leültetik, kézmozdulatai, tekintete, szava járása alapján rögtön ismergetni próbálják.

Ha tehát én most saját panaszommal, tanácstalanságommal érkeztem volna, ugyancsak ebbe a fotelba ültettek volna le, és nem én kérdeznék, hanem ők. Azt ugyanis fontos tudatosítani, hogy itt csak akkor segíthetnek ha őszintén és nyíltan mindént elmond az ember magáról. Az intézet viszont szavatolja, hogy őszinteségével nem él senki vissza, ezért mindenki bizalommal, teljes titoktartással számolva jöhet hozzájuk.

Ök tehát, ha valaki belép, máris megpróbálnak beletekinteni a „leikébe". Ha nem megy, kérdeznek, közösen töprengenek, majd pedig a panasz jellege szerint pszichológushoz, ginekológushoz, jogászhoz, pedagógushoz, szexuológushoz irányítják. Eddig 18 olyan külső munkatársuk van, aki korábban is végezte már ezt a munkát, csak éppen nem intézményesítve. Sőt, igazában talán ők voltak az intézmény létrejöttének ösztönzői. Azt tapasztalták u- gyanis, hogy számtalan olyan ember van, aki tanácsra szorul, csak éppen nem tudja, hová forduljon ügyes-bajos dolgaival. Hogy másról ne is szóljunk, csak a prágai, a libereci, a budéjovicei, plzeni, a brnói és nitrai tanácsadók tapasztalatairól. Itt a város és környékének nagysága szerint 200- 400 ember keresi fel havonta a tanácsadót.

Bratislavában, ahol most a városi nemzeti bizottság határozata értelmében és költségvetése keretén belül létrehozták ezt az intézményt, 100 újonnan kötött házasságra több mint 27 válás esik, illetve esett az elmúlt években. A szakemberek és a városi nemzeti bizottság vezetői tudatosították azt is, hogy az ország fővárosában majdnem 20 000 egyetemista, több mint 12 000 középiskolás és majdnem ugyaneny- nyi fiatal tanul szakmát. Ha mindehhez hozzávesszük az üzemekben, vállalatoknál, közhivatalokban dolgozó fiataloknak a számát, érthető nemcsak a szándék, hanem az igyekezet is. Szülői felügyelet, tanács és útmutatás híján a magára maradt fiataloknak, fiatal házaspároknak a segítségére a- karnak lenni.

Az első segélyre szorulók már jelentkeztek is. Fennállásuk rövid két hetében tíz különböző esettel foglalkoztak. Prágában 1967-ben az első hónapban egyetlen egy kliensük sem akadt. Ma viszont egymásnak adják a kilincset.

Az intézmény dolgozói pár nappal ezelőtt meglátogatták a prágai testvérintézményt, hogy tapasztalatokat és gyakorlati útmutatást szerezzenek munkájukhoz.

A szaktanácsadók minden egyes klienssel folytatott beszélgetés tapasztalatait leírják és összegyűjtik, hogy a későbbiek folyamán feldolgozhassák és mindnyájan leszűrhessék a tanulságokat. Azaz, további tudományos célokat is óhajtanak szolgálni.

Amikor ott jártunk, az első szerény tapasztalataik összegezésénél és különböző szervezési problémák megoldásánál tartottak. Ez természetes is olyan intézmény e- setében, amely 2-3 hete dolgozik. Magunk is részt vettünk a tanácskozáson. Az intézmény vezetőin kívül jelen voltak a szak- tanácsadók is. Ogy láttuk, okos, megfontolt és tapasztalt embereket kértek fel segítségre. Már a nevek és beosztásuk említése is bizalmat kelt. Az egyikük a városi jogi tanácsadó munkatársa, a másik az igazságügyi minisztérium szakelőadója. A szexuológusok, pszichológusok, ginekoló- gusok, a női klinikák, szülészetek, illetve az ország legnagyobb és legjobb kórházainak a munkatársai.

— S az olvasók már sejthetik is, hogy milyen jellegű panaszokkal fordulhatnak a tanácsadóhoz.

— Elsősorban a házasságra való felkészülés időszakában teszik jól, ha eljönnek — válaszolja, dr. fán Zochnák, a házassági tanácsadó vezetője. Majd így folytatja: — főhetnek házassági perpatvarokból, félreértésekből adódó gondjaikkal, család- tervezési kérdéseikkel, a szexuális élettel és a fogamzásgátló szerek használatával ösz- szefüggő gondjaikkal is. Egyszerűen minden olyan problémával, pl. az alkoholizmus kérdésével is —, amely összefügg a házasság pszichológiájának a problémáival.

— Személyesen vagy írásban, esetleg telefonon is kérhetnek felvilágosítást?

— Nagyon jó, hogy ezt a kérdést említi! A házassági és házasság előtti tanácsadó csupán személyes tanácsokat ad. Sem közhivataloknak, sem pedig levélben, kérvény formájában érkező iratokra, illetve telefonhívásokra nem válaszol. Nem ad véleményezéseket magánemberekről.

— Ingyenesen• végzi ezt a munkát?

— Nem! Minden egyes hozzánk forduló 30 koronát fizet a beszélgetésért. Egyes e- setekben, ha szociális helyzetük indokolja, eltekinthetünk ettől az összegtől.

Külön szeretném az Oj Ifjúság olvasóit figyelmeztetni, hogy az intézmény belső és külső munkatársainak a kiválasztásánál ü- gyeltünk arra, hogy legyen közöttük olyan szakember, aki tud magyarul. Ezzel hangsúlyozni akartuk intézményünk össztársadalmi küldetését.

— A tanácsadáson kívül milyen feladatokat lát még el az intézmény?

•— jelenleg természeteesen csak tanácsadói feladatokat, de a jövőben szeretnénk ezt kiszélesíteni. Számolunk azzal, hogy együttműködünk majd az iskolákkal, beszélgetéseket, tájékoztató, népművelő előadásokat, szabad vitákat rendezünk. Az intézmény a későbbiekben filmvetítéseket és vele kapcsolatos vitákat és beszélgetéseket is szervez.

— Mikor jöhetnek a tanácsadóba az érdeklődők?

— Reggel 8-tól esi'- 18 Óráig.

Nos. talán mindent elmondtunk, illetve megkérdeztünk, ami fontos, ami lényeges. Megköszönjük a tájékoztatást és elköszönünk. Bezárult mögöttünk az ajtó, módunkban van isméi eltöprengeni a hallottakon. Szükség volt erre az intézményre? Igen! Célja és küldetése világos — hidat verni két ember közölt — mint ahogy ezt a tanácskozás egyik résztvevője mondta. Igen, hidat verni, megteremteni vagy helyreállítani az emberek között a kapcsolatot. Segíteni, segileni.„

NÉMETH ISTVÁN