Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

Az életet már úgy rendezték be, hogy bizonyos pillanatok­ban dönteni kell. Aztán az a döntés sorsfordulót jelent. Meg­határoz mindent. Millió gyors­vonat robog el melletted, s egyre neked is fel kell szán­nod. Állomások következnek, parkokkal peremezve, rozoga kis bódék. Szerelmeseket látsz sztriptíztáncosnőket és notori- kus alkoholistákat, homokban játszadozó gyerekeket és bot­ra támaszkodó öregeket. Robog a vonat, a te vonatod, meg­megszakítod utadat, majd is­mét folytatod, de a végállomá­sodat nem ismered. Az életed végállomását. Aztán vannak valódi vona­tok: A prágai gyors a máso­dik vágányról 18.30-kor indul. Tessék beszállni. Tolongás, u- tazási láz, bőröndök, néhány böcsúcsók és elindulunk. Hol van már a romantikus, döcö­gő, csupa báj1 gőzmozdony? A modern villanyvonat két kar­jával a huzalra kapaszkodik és végigszelí a tájat. Az emberek ezrei gondoskodnak üzemelte­téséről, mintha láthatatlan ke­zek irányítanák a robogó moz­donyokat és vagonokat. Hogy és miként kell működ­tetni ezt az apparátust, azt Zsolnán (Zilina) a Közlekedést Főiskolán lehet megtanulni. A városban több mint háromezer főiskolás él. Többnyire fiúk, de lányok is akadnak szép szám­mal. Lányok és a közlekedést Néhány évvel ezelőtt ez a két sző, ez a két fogalom összefér­hetetlennek tűnt. Ma már ter­mészetes. Legalábbis egyesek­nek. Vannak, akik még mindig kételkednek a női nem tökéle­tességében, és, felteszik a kér­dést: hogyan férnek össze a törékeny leányálomok a szá­mokkal és a diagramokkal tö- mített realitással? — Nem tudom elképzelni, hogy valami más is szép lehet, érdekes lehet, mint a fémek tulajdonságainak ismerete, mint a menetrendek harmoni­kus összjátéka, mint az isme­retlen lehetőségek felkutatása. — Ezek Perla szavai, aki Prá­gából jött ide, mert csakis e- zen a főiskolán akarta folytat­ni tanulmányait. Megúnta a vi­lágváros zsjbongását, egy kis­város nyugodt légkörére vá­gyott. — Ha hazamegyek, min­den idegennek tűnik, fárasztó­an hat a villamosok végtelen csilingelőse a szemaforok örö­kös villogása. Három napon be­lül visszajövök. És ami bennün­ket és a szakmánkat illeti: ne­kem az a véleményem, hogy a nők képesek mindarra, amire a férfiak. Miért ne lehetnének tehát jó közlekedési szakem­berek? — Én nem a férfiaknak aka­rom bebizonyítani, mire vagyok képes, engem a dolgok lénye­ge, az ismeretlenek megisme­rése érdekel. Szerintem a jö­vő a villamosenergiáé. Ha vo­nattal utazom, pontosan tudom, mi játszódik le a masinában. Míg mások a kifűtött fülkében nyugodtan olvasnak, az én kép­zeletemben megjelenik a bo­nyolult szerkezet minden fogas­kereke, minden csavarja. Míg mások szitkozódnak a késés miatt, én sohasem bosszanko­dom, talán éppen azért, mert tudom, hogy néha egy kis hi­ba is órás késéseket okozhat. A Közlekedési Főiskolát Prá­gából helyezték át Zsolnára. Már akkor elkészítették a fő­iskola épületkomplexumának tervét. Sajnos, a megvalósulá­sáról még nem beszélhetünk. Az iskola egy régi, múlt szá­zadbeli épületben kapott helyet, amelyben az oktatás modern módszereit nem lehet megva­lósítani. — Az épület nehezen fűthe­tő. Télen sokat dideregtünk, nyolc fokot mutatott a hőmé­rő, az előadásokra mégis el kellett járnunk. Kesztyűben jegyzeteltünk, majd megfagy­tunk, mégsem segített lázon­gásunk. Minden tanszéken van szak- könyvtár, a szemináriumi mun­kákat a hallgatók többnyire ott készítik el. A Szakszervezetek Házában is van egy nagy könyvtár, ott is lehet olvasni, tanulni. Az előkészület hátra­levő része a diákszálláson tör­ténik. Az új negyed — HUny — né­hány háza semmivel sem kü­lönbözik a többi lakóháztól. Ha csak azzal nem, hogy két épü­let földszinti ablakain rács van. — A lányok épületeire rá­csokat szereltek — magyaráz­za Ilona. — Tiltakoztunk elle­ne, sőt néhányan napokon át fel sem húzták a rolót, abla­kot sem nyitottak. Aztán rájöt­tünk, hiába. Egyáltalán, ki vet­te ezt észre? Sértőnek éreztük, hogy a lányok épületében van portás, a fiúkéban nincs, hogy a lányok ablakaira rácsot sze­relnek, a fiúkéira nem, hogy a fiúk szombaton és vasárnap kettőig kimaradhatnak, mi meg csak éjfélig. Miért? Hiszen mi ugyanannak a főiskolának va­gyunk a hallgatói, mint a fiúk, tőlünk ugyanazt a teljesítményt követelik, mint tőlük, nekünk ugyanazok a kötelességeink, mint nekik. A lányok a heverők sarkába kuporodnak, halkan szól a rá­dió, közben gyertyát gyújtunk. Nem azért, mert nincs villany, inkább a hangulat kedvéért. — Szabad idő? — Nincs sok, de jól ki le­het használni. Csaknem min­den tanszéken továbbképző szakköröket nyitottak. Estén­ként be-benézünk a V-klubba, a főiskolások klubjába. Heten­te műsoros estet rendeznek Itt, de különben is a fotelekbe süppedve zenét lehet hallgatni, társasjátékokat játszani, biliár- dozni, hangszerek is vannak és jó zenekar, ötórai teákat ren­dezünk, vagy a klubba beszél­getésre neves embereket hí­vunk meg. Aki sportolni akar, arra is megvan a lehetősége, jó, hogy Zsolnán van fedett uszoda, igaz, kevesebb a tor­naterem, de azért az adott le­hetőségeket kihasználjuk. Nyá­ron teniszezni meg röplabdázni szoktunk. Télen sízni meg kor­csolyázni. Az iskolában kölcsö­nözhetünk sportfelszerelést, és ez nagyon jó, mert mondjuk egy sífelszerelés diáknak na­gyon költséges. Különben mo­ziba, színházba, tárlatokra szok­tunk járni. Igaz, az internátus­bán is van vetítés, majdnem mindig az utolsó helyig meg­telik a nézőtér. Persze a diák­életnek vannak árnyoldalai is. Itt van például az étkezés: szép, tiszta, modern az étte­rem, de az ételkészítés higié­niájának előírásait nem tart­ják be. A mosogatás inkább csak az edények leöblítése, úgyhogy ha a teán zsírfotlok úszkálnak, nem nagyon lepő­dik meg senki. Nagyon kevés a zöldségféle. Naponta a hús mellé burgonyát, rizst és gom­bócot készítenek — három é- telbő! lehet választani — így a hallgató esetleg annyiban szí­nesítheti étlapját, hogy egyik nap krumplit, másik nap rizst és a harmadik nap gombócot eszik. Szombaton és vasárnap nincs meleg vacsora. Ez nem is volna olyan nagy baj, sok­kal inkább az, hogy hétről hét­re mind a két nap ugyanazt a szalámit kapjuk. A rádióban valami előadás kezdődik. Egy kicsit elviccelő­dünk, a fiúkra meg a divatra terelődik a szó. — A divattal többnyire úgy tartunk lépést, hogy egymás nak varrunk, kötünk, meg az anyukák segítenek. Persze nemegyszer a kosztpénzból ci­pőt vagy pulóvert vásárolunk. De könyvet vagy hanglemezt is. Jó dolog mindig valamire spórolni — aminek van látsza­ta. A fiúk? Hát persze, de e- zek inkább olyan baráti kötelé­kek. Legalábbis az első évek­ben nem nagyon kötünk komo­lyabb Ismeretséget. A fiúk gyakran segítenek a tanulás­ban. Előkerül a magnó, vagy tíz szalaggal. Kissé csodálkozva szemlélem, nem mintha nem láttam volna magnót, inkább a szalagokra felvett zenének a jegyzéke lep meg. Többnyire klasszikus muzsika, barokk, né­hány orgonaszám is meg zon- goramü. De most Matuákát hallgatunk. Zselmíra — akié a magnó — zenerajongó. Tíz é- vtg tanult zongorázni, erede­tileg azt gondolta, zongorata­nárnő lesz, de aztán volt egy matematikatanára, aki azt ál­lította, hogy Zselkának van ér­zéke a számokhoz, jól tájéko­zódik azok birodalmában. — Azt mondják, a zenében és a matematikában van valami kö­zös. Hogyan vélekedik erről? — Nem tudom, de egy biztos, hogy mindkettővel következe­tesen kell foglalkozni. A folyosóról lárma hallat­szik. Nem sokkal később szél­től kicsípett arcú lányok ron­tanak be a szobába. Mikor meglátnak, kissé visszahőköl­nek, de ez csak az első reak­ció. Azután barátságosan kezet fogunk, én elmondom, miért jöttem, a lányok meg azt, hogy most ért véget az előadás, és most jó a kedvük. Igen, mert itt a tanárok és a diákok kö­zött jó a viszony. Inkább ba­rátok, mint professzorok, do­censek, adjunktusok, Nemcsak tudást kívánnak, hanem segí­tenek is, türelmesen magya­ráznak, szakirodalmat javasol­nak. Csak néhány fiatal előa­dó gondolja magában: „Engem is megizzasztották, majd én is megizzasztalak benneteket.“ De a lányok ezen csak mosolyog­nak, mert tudják, néhány éven belül ők is megváltoztatják né­zetüket. No meg milyen lenne az az iskola, ahol ne kellene néha izgulni? Klára búcsút vesz, hétre az ESŐ — főiskolások szövetkeze­te — egy családhoz küldi, a- hol két gyerekre kell vigyáz­nia, mert a szülők moziba a- karnak menni. — Jó, hogy van ez az ESŐ, így legalább né­hány koronát lehet keresni, legalább harisnyára — szól vissza az ajtóból. Később meg­tudom, hogy nemcsak gyere­kekre lehet vigyázni, hanem ta­karítást, műszaki rajzok készí­tését, apró javításokat, mázo­lást, festést stb. is vállalhat­nak. Elérkezett a vacsora ideje. Vége van egy napnak. De nem, nem is, mert itt a vizsgaidő­szak, tehát tanulni kell. Ügy, mint más főiskolán, úgy, mint más egyetemen. Miközben a buszra várako­zom, arra gondolok, hogv egy­szer majd arra a vonatra szál­lók, melynek indulási tervét Zselka készítette, melynek ü- zemeltetéséről Perla gondosko­dik, s melynek indulásához Klára adott jelt. Lehetséges, mert nem tudhatjuk, ki melyik vonatra száll fel. OZORAI KATALIN Érettségi előtt Vivos közben Forgács Oszkár edzó és tanítvány*! Ezekben a hetekben országszerte drukkolnak a szülők, testvé­rek, rokonok, barátok, iskolatársak, ismerősök az érettségiző diákoknak. Akik átestek már ezen a próbán, nagyon jól tudják, mit jelem az életbe röppenő fiatal fiúnak vagy lánynak ez a próbatétel: a nevetés és forró fiatalság mellett a tervek még egy kicsit ismeretlen és buja szövevényét, a lehetőségeket, me­lyet optimizmus és pesszimizmus egyaránt átsző. A fiatalok vá­gyai rendkívül sokoldalúak, színesek, és tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy igényesek. Az utóbbi években ugrásszerűen meg­nőtt lehetőségek néha már dilemma elé állítják őket, jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb foglalkozások kínálkoznak. A tech­nika fantáziával határos fejlődése és rétegeződése. a kultúra ki­szélesedése és specializálódása — mindez sok-sok lehetőséget nyújt, de ugyanakkor nehéz választás elé is Aliit. Tanácsadókra van szükség, és ki más lehetne ilyenkor a legjobb tanácsadó, mim az az ember, aki három-négy éven át végigkíséri a diákot, figyeli fejlődését, kitapintja képességeit, speciális hajlamait, vagyis a tanító, a tanár Ki mint. vet, űgv arat. mondja a közmondás, és adjunk neki igazat, de nézzük meg hogy mi mindentől függ a vetés, ill. ara­tás Mert hiába vet becsületesen a paraszt, ha nincs ió eső, meleg nap, gyenge szellő. És így van ez mindennel. Az iskolával is. Erről győzött meg minket a Somorjai (Samorín) Gimnázium­ban tett látogatásunk, ahol ezen az éven két osztály, azaz öt- venhét diák áll a bizottság elé, hogy bizonyítsa jól vetettek-e. Az Igazgató, Orosz Tibor szavai arról tanúskodnak, hogy az iskolában nagyszerű az együttműködés mind diák és diák kö­zött., mind diák és tanár között. Mikor az érettségiről Kérdezzük az igazgatót, azzal a kelle­metlen hírrel kezdi, amely gyors szárnyakon terjedt el. ti. az Írásbeli érettségit el kellett halasztani az iskolákon, mert a szlo­vák érettségi tétel valamilyen módon idő előtt köztudott lett. Aztán azzal folytatja, hogy magyarbői és oroszból már megvol­tak az írásbelik, most állnak közvetlenül a szlovák nyelv előtt. Aztán másra fordítjuk a szót, mielőtt magúkkal a főszereplők­kel az érettségiző diákokkal beszélgetnénk, Orosz Tibortól kér­dezősködünk az iskoláről, a diákokról. Elmondja, hogy a gimná­zium tanulóinak 90—93 százaléka munkás-paraszt származású, a Csallóköz környező falvaiból (összesen 25 faluból!) járnak be naponta. A közlekedéssel nincsenek különösebb gondok, bár oly­kor-olykor a diákok nehezteltek egy kicsit, hogy a mindennapos utazás néha a tanulás vagy. szórakozás rovására megy. Ennek ellenére a tanulók ötven százaléka jelentkezett főiskolára, amely országos viszonylatban is kitűnő eredmény. Az iskola színvona­lát igazolja az Is. hogy a továbbtanulásra jelentkező fiatalok leqnagyobb részét a felvételiztető bizottság felkészültnek tartja. Jelenleg is jó pár Juniorján végzett fiatal tanul főiskolán. A természettudományi vagy a társadalomtudományi ág van túl­súlyban a főiskolára jelentkezők közül? Igyekszünk a tanulókat a természettudományok felé irányítani, mondja az igazgató, mert ez gazdaságilag előnyösebb az ő számukra, de sokan vonzódnak a társadalomtudományokhoz is. Ez talán azzal magyarázható, hogy a gimnáziumi tanulók nyolcvan százaléka lány. Itt felme­rül egy probléma: a kilencéves Iskola elvégzése után a fiúk szí­vesebben mennek szakközépiskolákba vagy ipari tanulónak, mert U| iftusag 3 Minden eladó Amit a cím hirdet, természetes — hiszen a tudósítás a köz­szükségleti cikkek második nemzetközi vásárról szól, Bmóból. A vásár ünnepélyes megnyitóján jártunk és kormányunk vezetői Is jeleli voltak. A megnyitót követő első négy nap természetesen a kereske­delem embereié, az üzletkötőké, s a következő három nap pe­dig a látogatóké, a közvetlen fogyasztóké volt, akik rengeteg közszükségleti újdonságot láthattak, sok mindennek örülhettek, de természetesen feltehették a kérdést Is: A kiállítás áruren- getegének újdonságai mikor jutnak el az üzletekbe és elegendő mennyiség lesz-e belőlük. A válaszadók prognózisai megnyugtató­ak. A gépipari vásár mellett a közszükségleti cikkek vásárá­nak is komoly hagyományai vannak, s komoly a perspektívája is. Tavaly 500 millió devizakorona értékű szerződést kötöttünk a külföldi érdeklődőkké!, az idén ez az érték már elérte az 1.2 milliárd devizakoronát. A külföldi gyártóktól tavaly 157 millió de viza korona értékben vásároltunk, ami az Idén 400 millióra emelkedett. Ez a komplex zárószámadat rengeteget mond. Mit láthatott a tátogató, mit várhat az üzletekbe, és mit vá­sárolhat a külföldi üzletember? A kollekció összetétele felsorolhatatian, s a kínálat gazdagsá­gáról, rohamosan javuló minőségéről, színvonaláról, valamint a kivételes csúcsértékről is nehéz röviden szólni. Üveg, kerámia, bizsu, cipó, szőrme, ruha, bútor, hangszer, rádió és televízió, vegyipari termékek, élelmiszer építőanyag, szerelhető családi há­zak... valóban, még főcímekben is felsorolhatatian a kínálat Hs- tája. Amit a napról napra fejlődő és igényesedé életszínvonal és életmód megkíván, azt a vásár anyaga mind a hazai, mind a külföldi árukon keresztül kínálja is. Néhány számadat: 32 ország, közel ezer kiállító cég Jött el, s csupán hazai kiállítóink 24 000 négyzetméternyi területet fog­laltak le gyártmányaiknak. Említsük meg néhány ország nevét: Belgium. Brazília, Finnor­szág, Franciaország, India, Japán. Kanada. Kuba. Ciprus. Pa­kisztán. Görögország, Svájc. Svédország. Anglia a természetesen az összes szocialista ország, élen a Szovjetunióval, a legnagyobb kereskedelmi partnerünkkel. A leglátványosabbnak, legtarkábbnak az A pavilon mondható, ahol a hazai és külföldi textilipar termékeit összpontosították a rendezők, s ezzel természetesen ide összpontosították a nöláto- gatók sok ezres seregét. A B pavilon földszintjén sem volt ki­sebb az érdeklődés, hiszen a hazai bútoroktól kezdve a pazar kényelmet biztosító híres finn bútorokig, jó néhány ország bú­toriparának termékeit állították ki. Ugyanitt kapott helyet a vi­lághírű csehszlovák üveg. bizsu és kerámia, amely méltán el­nyerte a látogatók elismerését, s az üzletemberek rendkívüli üzleteket kötöttek. A C pavilon az élelmiszeripar és a háztar­tási gépek, az F pavilon a kozmetikai cikkek otthona volt. A több tucat kiállító cég közül meg kell említeni a leghíresebbet, a Dlort. A legnagyobb, a Z pavilon a háztartási cikkek, sport­cikkek. játékok, bőrdíszműipart termékek kiállítási pavilonja volt, megtekintésére egy egész nap sem lett volna elegendő. Láthattunk francia papirruhát, ott volt a teljesen automati­zált magyar mosógép, amely tizenkét művelet elvégzésére képes és vasalásra kész állapotban bocsátja ki a száz perccel koráb­ban beadagolt szennyes ruhát; láthattuk, milyen a francia, az indiai, a brazil és a hazai divatprognózis, mert reprezentatív di­vatbemutatók követték egymást a kiállításon. A legnagyobb külföldi kiállító természetesen a Szovjetunió volt. Tizenhárom szovjet külkereskedelmi vállalat, kétszáz ter­melőüzem gyártmányait hozta el és állította ki a csaknem két­ezer négyzetméternyi területen. Láthattuk a legkülönbözőbb szov­jet tévékészüléket, rádiókat, órákat, fényképezőgépeket, hűtőket, népművészeti tárgyakat, vadászfegyvereket, sportszereket. Népgazdaságunk tavalyi eredményei pártunk gazdasági politi­kai vezetésének helyes irányvonalát bizonyítják s komoly per­spektívára engednek következtetni. A vásár többek között ezt akarta bizonyítani és e't he Is bizonyította. —k— Párt- és kormányküldöttségünk a divatbemutatón ez gyorsabban ad kenyeret a kezükbe. Ez nagyon régi gond, s bizonyára még a múltból ránk maradt helytelen felfogásnak az eredménye. Mennyire használják ki a fiatalok a főiskoláink nyújtotta sok­oldalú lehetőséget? Az elhelyezkedés ennek megfelelő, diákjaink jelentkeztek Bra- tislavába, Nyitrára (Nítra), Zólyomba (Zvolen), Zsolnára (Zili­na), azonkívül négyen: Bankó István, Vass Tibor, Kis László és Tóth István Magyarországon tanulnak tovább. Kíváncsiak vagyunk a diákokra is, milyen az ő véleményük önmagukról, az osztálytársaikról, az iskoláról, az éretségtről. Leg­szívesebben elbeszélgetnénk egy egész osztállyal, de sajnos erre nincs lehetőségünk, Így csupán egypár fiatallal beszélgetünk. De így is sikerül megérezni az érettségi előtti hangulatot, hisz egy kitünően működő kollektívának az ereje sugárzik mindegyikük­ből. Koczkás Rozália (akárcsak a többiek) sugárzó szemmel be­szél a terveiről. Elmondja, hogy szereti a természetet, kedvenc tantárgya a biológia; logikus tehát, hogy erdészeti főiskolára jelentkezett Zólyomba. Vass Tibor már nyugodtan beszélget ve­lünk, kezében a papír hogv tanulmányait Magyarország vala­melyik mezőgazdasági főiskoláján folytathatja, igy a focira, amely kedvenc sportja, több Ideje jut ezután. Az Iskolán tevékeny irodalmi kör működik, amelynek keretén belül tehetséges Irogatők, vers- és prózamondók jelentkeztek, de az igazgató egy kicsit borús arccal mondja, hogy eddig még nem sikerült megszervezni az iskolai lap megjelentetését, bár kezdeményezések már varrnak. Az iskola kapcsolatban van a szovjetunióbeli Kazán! 123-as számú iskolával, Rábái Kati erről beszél nekünk, ö mint jő sza­való (a Puskin-emlékversenyen kitünően szerepelt), egyike volt annak a kilenctagú csoportnak, amely két hetet Kazánban és Moszkvában töltött. Takács Jenő Zsolnára készül, a „közlekedé­sire", ő a legderülátőbb az összes között, nyáron, az érettségi és felvételi után Drezdába és Pestre készül. hogy kielégítse nyugtalan természetét, na és hogy Jól kipihenje magát. A bra- tislavai Komensky Egyetemre készülő Mucska Koméi is nagyon szép szakot választott, de ahogy mondja, az ez éven nyíló ma­gyar-esztétika szakra rengeteg lesz a jelentkező, nehéz feladat vár rá a felvételi vizsgákon. Bízik a sikerben, hiszen szereti az irodalmat, rajzolgat Is, kedvencei a klasszikus festők, de azért a moderneket sem veti meg. itt derű! ki, hogy a gimnazisták legtöbbje hátulról kezdi olvasni a* Oj Ifjúságot, néha azért el­jutnak az elejéig is. Állő Emília szintén Bratislavába készül ké­mia-fizika szakra, ő az egyetlen, aki nagyon Izgul. A többiek, akikkel nem sikerült személyesen beszélgetnünk, szintén telve vannak izgalommal, színesebbnél színesebb tervek­kel. Az igazgató elmondja, hogy akik nem tanulnak tovább, azok­ról is gondoskodnak, például gépírást tanítanak az Iskolán, hogy a végzősöknek megkönnyítsék az elhelyezkedési gondokat. Végezetül az Igazgató még elmondja, hogv a tizenhárom tagú tantestület Igyekszik példásan felkészíteni a tanulókat az érett­ségire, Ez az év különösen gazdag, a CSKP ötvenedik évforduló­jára, valamint a XIV. kongresszus tiszteletére az év elején ter­vet dolgoztak ki — ez hajtja át az egész iskolai év munkáját. Kulcsár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents