Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-20 / 16. szám

A fasizmus elleni hare korszaka és a felszabadulás Mielőtt foglalkoznánk a CSKP történetének a címben jelzett időszakával, ki kell térnUnk Dél-Szlovákia magyar lakta vidékének haladö hagyományaira. Ezzel nincs szán­dékunkban elhallgatni az itteni magyar nacionalista tö­rekvéseket amelyek a Horthy-Magyarország támogatását él­vezve, különösen a harmincas években váltak támadó jellegűvé. Mivel azonban ennek az Írásnak a témája a forradalmi hagyományok felelevenítése, szeretnénk némi tájékoztatást adni arról, hogy az első köztársaság ide­jén a csehszlovákiai magyarság mivel járult hozzá ahhoz a harchoz, amely végül is a párt győzelméhez és a szo­cializmus építéséhez vezetett. A második világháborű előtt Dél-Szlovákia túlnyomóan mezőgazdasági jellegű vidék volt. Itt összpontosult a szlo­vákiai nagybirtoknak több mint a fele. Ebben az időben az 50 hektáros és nagyobb mezőgazdasági birtokok száma Dél-Szlovákiában 2947 volt. Ez a röviden felvázolt birtok- viszony döntően meghatározta a lakosság összetételét is. A mezőgazdasági proletariátus, a föld nélküli napszámo­sok, béresek, cselédek alkották a lakosság jelentős há nyadát. Ide kell sorolni még a kisparasztokat, akiket sa­ját „nadrágszfj földjük“ nem tudott eltartani. A munka idő a csúcsmunkák időszakában napi 14-16 óra volt. A mezőgazdasági munkások bére az embertelen munkakö­rülmények ellenére sem érte el a minimumot, amellyel magukat és családjukat nehézség nélkül eltarthatták vol­na. A mezőgazdasági dolgozók gyakran tiltakoztak a tűr­hetetlen munka- és bérviszonyok ellen. A leghatásosabb és legjobban alkalmazható harci eszközük a sztrájk volt. Az 1921. évi mezőgazdasági munkássztrájk volt ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb és legdrámaibb meg­mozdulása a szociális haladásért vívott harcban. Ez a sztrájk kiterjedt Dél-Szlovákia szinte egész területére. Központi követelménye a kollektív szerződések kikény­szerítése volt. A sztrájkkal szolidaritást vállaltak az er­dei munkások, a fűrésztelepeken, valamint a szeszfőzdék­ben dolgozó munkások Is. Az 1921. évi sztrájkban többek között a következő járások dolgozói vettek részt nemze­tiségi hovatartozásukra való tekintet nélkül: Galánta, Bra­tislava, Somorja (Samorín), Dunaszerdahely (Dunajská Streda, Érsekújvár (Nővé Zámky), Nitra, Kassa (Kosica), Bártfa (Bardejov). A sztrájk 1921 júniusának második fe­lében fejeződött be. A sztrájkolok száma szinte meghatá­rozhatatlan, mivel számuk napról napra változott. A tör ténészek ezt a sztrájkot mindenesetre úgy tartják szá­mon mint egyikét a nagy forradalmi megmozdulásoknak. Az 1923-24-es években beállt nyugalom relatív volta ha­mar megmutatkozott. Egymástól függetlenül kisebb-nagyobb sztrájkok robbantak ki ismét. — A húszas évek második felében már egyre több a céltudatos, egységesen szerve­zett sztrájk. A sajtóban egyre többet szerepeltek a követ­kező járások: Dunaszerdahely, Komárom (Komárno), Ga­lánta. Érsekújvár, Zselíz (Zeliezovce), Űgyalla (Hurbano vo). Párkány (Stúrovo), Ipolyság (Sahy) mint a sztráj kok színhelyei. A sztrájkmozgalom 1927-29-ben tovább folytatódott, jel­lemzője a fokozódó harciasság volt, valamint a kommu­nistáknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági dolgozók harcában az ösztönösséget a szervezettséggel helyettesít­sék. A szervezettség mutatkozott meg az 1923-29. évi sztrájk- hullámban. A nemzetiségi hovatartozás itt sem jelentett különbséget. Az 1929, évi sztrájkokat megtorlások követ­ték. A burzsoá rendszer azonban 1931. május 25-én ra­gadtatta el magát végzetesen, amikor a túlerőben lévő csendőrök Kosútyban tüzet nyitottak a védtelen munkások­ra. Ekkor vetették börtönbe Major Istvánt. — Major Ist­ván és Steiner Gábor ekkor már ismert kommunista po­litikusok voltak. 1925-től a Nemzetgyűlésnek voltak tag­jai. „Major István természeténél fogva is nyugalmas élet­re volt hivatott, nem volt olyan kimondottan hivatásos lázadó típus, mint például Steiner Gábor. De talán éppen természetéből eredően rendelkezett igen gazdag szociális érzéssel és azzal a képességgel, hogy megértse mások fájdalmát és ezért lett a szó legszorosabb értelmében a magyar nép szeretett népszónoka és a szlovákiai kom­munista mozgalom egyik élvonalbeli vezetője.“ — írja ró­la Zdenka Holotíková. Steiner Gáborról pedig a követke­zőket írta: „A csehszlovák forradalmi munkásmozgalom történetében pozitív többletet jelentett a forradalmár Stei­ner Gábor tevékenysége is. Steiner Gábor 1937-ben töltöt­te be ötvenedik életévét. A Slovenské zvesti szeptember 9-i számában „Steiner szenátor ötven éves“ cím alatt Vla­dimír Clementis üdvözölte őt a kommunisták nevében. Cikkét így fejezi be: maradj számunkra az, aki eddig vol­tál! Az ember és a politikus életének morális győzel­mét jelenti, ha ötvenedik születésnapján a mozgalomban töltött több mint két évtized után. próbatételekkel hem­zsegő úttal maga mögött, azzal a kívánsággal találkozik, hogy olyan maradjon amilyen volt. Milyen ember volt Stei­ner Gábor — 1937 szeptemberéig és utána? Rendkívül tevékeny, erélyes, dolgos, elvhű és megalkuvásra képtelen. Szenvedélyesen és magától értetődően szolgálta a kom­munizmus eszméjét.“ A kommunista párt volt az egyetlen következetes fa­sisztaellenes erő. A CSKP az 1933-as év kezdetétől fogva elszántan küzdött a fasiszták ellen, főleg a határmenti te­rületeken, ahol a német szociáldemokraták alapszerveze­teivel együtt nem kis sikereket ért el a fasistzaellenes egységfront megalakításában. A CSKP 1933 márciusában ajánlatot tett az akcióegységre, amelyet a reformista pár­tok vezetősége mereven visszautasított. A kommunisták az egyes akciók és kampányok során hatalmas munkát vé­geztek. A párt munkájának eredményeire azonban nega­tívan hatott, az a tény, hogy jó ideig eltartott, amíg ki­dolgozták a párt eljárásának koncepcióját. A munkát az is akadályozta, hogy főleg 1933 őszétől kezdődően a KI szerveiben egyre erősebben érvényesült a dogmatizmus. A párt azonban a hibák kiküszöbölésére törekedett. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935 nyarán jött össze, hogy kidolgozza a kommunista pártok és az egész nemzetközi munkásmozgalom politikájának a- lapvető irányelveit az új feltételek között. A KI VII. kong­resszusa rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a mun­kásosztály és az emberiség előtt az a fő kérdés áll, hogy milyen módon akadályozzák meg a fasizmus győzelmét és az új háború kitörését. A KI VII. kongresszusa rámu­tatott a fasisztaellenes egységfront és népfront harcának forradalmi távlataira is. A KI határozatai és megállapí­tásai jelentős mértékben hozzásegítették a CSKP-t ahhoz, hogy kidolgozza új politikáját. A CSKP VII. kongresszusát 1936 áprilisában tartották Prágában. Itt kimondták, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja egyértelműen kiáll a demokrácia és a köztár­saság mellett és a fasizmus ellen szegül. 1938-ban rendkívül fellendült a köztársaság védelméért síkraszálló népfrontmozgalom. A párt sajnos nem tud­ta már megakadályozni a burzsoáziát a nép érdekeinek elárulásában, amely a szégyenletes müncheni diktátum­ban csúcsosodott ki. A müncheni diktátum mély válságot idézett elő az or­szágban. A csehszlovák burzsoázia teljes egészében kapi­tulált. A kommunista párt volt az egyetlen csehszlovákiai párt, amely soha sem ismerte el Münchent és engesztel­hetetlen harcot vívott a fasiszta megszállók ellen. Ez a harc nagyon nehéz és áldozatos volt. Itthon illegalitásba kellett a pártnak vonulnia. A szovjet Vörös Hadsereg és a csehszlovákiai emigráció harcai 1945-ben végül is meg­hozták a felszabadulást a csehszlovák népnek. —as— Wittenberg József: X. Jöttem, láttam... őrültem Ahova most kézen fogva lemegyünk (mert átkozot­tul sötét van Itt), kevesen fordulnak meg az emberek közül. Végigbotorkálunk egy hosszú folyosón, hátul az udvarban ládák, szétdobált ócskavasak ásítoznak bu­tán, majd jobbra fordulunk (szüntelenül ébernek kell lenni), lefelé tapogatunk a sötét lépcsőkön, végre egy gyéren kivilágított pincébe érkezünk. Hanyagul össze­tákolt asztalok, ugyanilyen lócák, valamennyi a furfan­gos, bohém-esztétika szabályai szerint falpapírral le­borítva. Borszag. Kicsit beljebb hatolunk. Bal oldalt egy csapszék, helyesebben egy csapra vert hordó, kocs máros és kocsmárosné. Bratislavában vagyunk. Egy, a rohanó, munka, üzlet és szórakozás után lótó-futó embereknek ismeretlen helyen. Sokan csak regényekből, elbeszélésekből tud­nak hasonló dolgokról. Ezek számára mindig volt és van ebben valami titokzatos, el nem érhető roman­tika, és félnek tőle vagy tisztelik, mint olyan jelensé­get, melyet nem tudnak megmagyarázni. Az ember szá­mára lócskán egzotikusnak tűnhet az efféle bohémta­nya (mert ide jöttünk le az imént botorkálva), és megközelíthetetlen ts. Ide nem ütheted be az orrodat riporterként sem, az íratlan törvény Itt így szól: asze­rint vagy barát vagy Idegen, hogy milyen vér folyik az ereidben, nem pedig aszerint, hogy milyen tinta folyik a toliadban. Valami megfoghatatlan, pimasz cslntalanság lebeg a levegőben, és még valami, még leírhatatlanabb, hason ló a gyerekek homokvárépítéséhez, bújócskáihoz és Teli Vilmos harcaihoz. Minden szabályos és pontos, mint a természet megmásíthatatlansága, mikor közé jük keveredek, egykettőre foglya leszek egy különös szabadságnak, amely belülről árad: szabálya és ki mértsége van, mindazon által végtelen és véletlen e- redetü. Ha a hegymászó egy csúcsot akar meghódítani, ter­mészetszerűleg vesz magához hegymászóbakancsot, kö teleket, szögeket, kalapácsot és hasonlót. Nálam Is vannak hódító csecsebecsék: cigaretta, nyaklánc, gyű­rű. Először ez nélkülözhetetlennek tűnik. Az egyik lánynak, aki mellém telepszik, nyakába akasztok egy nyakláncot, úgy örül, mint a gyerek, majdnem köny­nyezik. Képzőművészeti főiskolára jár, szerinte Cézan­ne, Klee vagy Rimbaud Irtó jó fejek voltak. Melléke­sen megjegyzi, hogy Rozsnyó (RoZnava) mellől van, aztán a kubizmusról beszél, meg valami új realiz­musról. Imádja a művészetet és imádja az életet. A fiúk könnyedek és nagyvonalúak valamennyien rajzol­nak, festenek vagy írnak valamennyien természetesnek tartják, hogy az élet bonyolult és küzdelmes. Egyné- hányuknak már saját kiállítása is volt. Először meg vagyok hatódva, aztán a meghatódott- ságot a meglepetés váltja fel bennem. Tehát bor mel­lett nem csak káromkodni és ordítozni lehet. Ezek a bohémkedő fiúk és lányok azért bújnak itt össze, hogy vitatkozzanak, itt nem szállnak el egykönnyen a gon­dolatok. Szavaiknak súlya van, és problémáik sem ki­csinyesek. őszinték önmagukhoz, ezáltal mindenkihez őszinték. Felszabadítják magukban az elnyomott ener­giákat, lázasak és keresők. A legnemesebb és leghala­dóbb festők, írók neveivel érvelnek, szembeállítják ő- ket, keresik a szintézist vagy az újat, egy új kifeje­zést. Forralt bort rendelünk, koccintunk, nevetünk, vitat­kozunk. Igyekszem csupa fül lenni, igyekszem kereszt- kérdéseket feltenni, zavarba hozni őket. Nem nagyon sikerül. Valószínűleg ismerik Szokratészt Is, aki hason­lóképpen próbálta vitapartnerei képességeit és filozó­fiai készségét felülvizsgálni. Egyikük sem részeg. Nem is azért járnak ide, hogy leigyák magukat. Egyszerűen bor mellett akarnak né ha nagy vitát csapni. Amikor távoztam tőlük, felvillant még bennem egy kérdés, egy eléggé paradox kérdés: Hogyan lehet az, hogy ezek a fiatalok, akiket a felszínesen gondolko­dó ember megszól, elkötelezettnek érzik magukat, ko­molyan veszik életüket, munkájukat egyaránt, a má­sik oldalon a fiatalok egy csoportját, akikről lerí a sznobizmus, a banalitás és primitívség, ugyanaz az ember pozitívan értékel? A válasz nagyon egyszerű- .sok problémában, nehézséget kerülő, sima életű em­ber szaladgál szerte a világon, akik a külszín és ha­mis máz láttán meghatódnak, és különös módon el várják a saját szent és Igaz meggyőződésük követését. Ezen legjobb mosolyogni, hiszen levegőbe még senk' sem akasztotta fel magát, s levegőből még senki sem akasztott le szalonnát. Kulcsár Ferenc Az élet peremén ■ * ./''■• y ESTI ÜJSÄG A harmincas évek elején nagy reklámozás közepette jelent meg Bratislavában a bulvárlapok prototípusa, az Esti Újság című napilap, amely óriási lapcímekkel közölte a legkevésbé közérdekű cikkeket is. Hogy az olvasóközönség figyelmét fokozzák, folyta­tásokban közölték dr. Parányi Pál írását, a Mayerling titka című elcsépelt és sokszor átdolgozott tragédiát. Ennek befejezése után, ugyancsak hosszú folytatásokban közölték Szögyén-Wittenbach Hubert gróf tollából a Ferenc József két szerelme című regényt. A kevés számú szerkesztőségi gárda élén Herceg Gábor laptu­lajdonos állt; a lap belső munkatársai: Kalász József. Kemény András. Molnár Tibor és Somos Elemér gondoskodtak a napi „szenzációs“ hírekről. A laptulajdonos nem vállalt semminemű politikai kötöttséget, a riportlapok mentalitásával kívánta a lapra felhívni az olvasók figyelmét. így az 1936-ban lezajlott spanyol háborús eseményekről naponta kétszer „rendkívüli kiadásban“ hozott híreket. A híreket úgy közölte, mintha a lap tudósítója a polgárháború színteréről küldené. A politikai helyzet változásának következtében, amikor 1938 'novemberében az úgynevezett Szlovák Állam hatalmasai megtil­tották a zsidó származású újságírók működését. Herceg Gábort, az Esti Újság laptulajdonosát volt „munkatársai“ minden anyagi kártérítés nélkül eltanácsolták a laptól. Az átszervezett szerkesztőség az új idők szelének védett he­lyére helyezkedett és minden igyekezetével a fasiszta szellem szolgálatába állt. Az idegen tőkével dolgozó „laptulajdonos“ idejekorán észre­vette, hogy az olvasók száma erősen csökkent, anyagi támoga­tást sem az államtól, sem az egy pártra csappant szloven- szkói magyar párttól sem kapott, így a lap megjelenését min­den előzetes bejelentés nélkül, 1941. november 5-én beszüntet­te Tőrük csapat* fc : : ; :: ***, -ÍSS—­•; . 3 *^j***^ r-« .T.T“. KASSffl UT5ÄG A hetvenes években Tinódi Lantos Sebestyén volt az első I kassai újságíró, hiszen az ő krónikás versei tulajdonképpen ko- j rának egy-egy nevezetes eseményét foglalták rigmusokba. A 18. században a kassai nyomdában jelent meg Gyöngyösi Istvánnak a Márssal társalkodó Murányi Vénusz című elbeszélő1 költeménye is. Amikor pedig II. Rákóczi Ferenc 1705—1710-ig, , az ó kurucz városában lobogtatta a zászlót, itt jelent meg az * első latin nyelven szerkesztett magyar lapok egyike, a Mercu- j rius veredicus ex Hungária. A város német eredetét és jellegét az 1888-ban létesült Kaschauer Kundschaftsblatt című lap tük*- [rözte. amely később Kaschauer Zeitung néven folytatódott. A kiegyezés utáni (1867) időszakában Kassán (Kosice) egymás f után keletkeznek új lapok. A kor egyik igen sokat szenvedett [ és már már feledésbe menő kitűnő poétája, Reviczky Gyula Kás­ásán volt újságíró. Itt nyomorgott egy hónapos szobában és itt {írta remekbe készült verseit, amelyek közül egyet nem ok nél- ‘ kül fejezett így be: „Excelsior! A küzdelem gyönyör!“ Itt bon- , togatta szárnyait az 1918-as forradalom egyik szocialista újság­írója, Fényes Samu is. Fényes írásai fejezték ki legjobban a ké­sőbbi időkben kialakult haladó szellemű irányzatot. A feltörekvő és folyton újra vágyó ifjúság képviselője volt. 1910-ben a megszűnt Kaschauer Zeitung folytatásaképp jelent meg a Kassai Újság, Barta Lajos kiváló író és újságíró szerkesz­tésében Ennek a lapnak az első világháború befejezéséig dr. Szepesi Miksa volt a főszerkesztőije. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, 1919 nya­rán egy kassai tőkés csoport, dr. Köves Illéssel az élem, megvá­sárolta a Kassai Újságot. Köves nem volt újságíró, de a lap gaz­dasági szempontjából kitűnő üzletembernek bizonyult. Kevés szá­mú szerkesztőséget tartott, Szelei József, Békefiné Propper Her- min. Juhász Árpád, Keller Imre és Rozner Sándor újságírók tar­toztak a szerkesztőségi gárdába, akiket igen rosszul fizetett. A lapot inkább hirdetési orgánummá fejlesztette. A vezércikk he­lyén a CSTI (CSTK) hírei jelentek meg és más lapokból kioiló- >zott „szenzációs“ hírekkel, főként gyilkosságokról és botrámyok- /ról szóló cikkekkel töltötte ki a lapot. _ A húszas évek elején, amikor a szlovákiai magyar pártok zász- I lót bontottak. Köves Illés megfelelő anyagi ellenszolgáltatás mel­lett átengedte lapját először Szent-Ivány Józsefnek, később Kör- •mendy-Ékes pártjának. Viszont a kommunista párt megmozdulá­sait ellenséges cikkek közlésével igyekezett megakadályozni. A Kassai Újság 1921. május 19-i számában: „Halva született párt“ című vezércikkében a következő sorokat írta: „Tagadhatatlan itény. hogy tegnap Prágában egész Szlovenszkóra és Ruszinszkó- ra messze kiterjedő nagy jelentőségű politikai esemény történt: megalakult a kommunista párt. Ezen tény mellett nem mehetünk el hidegen. A politikai, gaz­dasági és társadalmi viszonylatainkban feltétlenül fogja éreztet­ni erejét és befolyását. A tömegekre való nagy hatásában pedig nem kicsinylendő ellenfél lesz az egész vonalon. A csehszlovák kommunisták tehát akkor alkották meg pártju­kat, amikor a kommunizmus megbukott. Amikor ez az ideológia még Oroszországban is csak tengeti életét.“ A fenti sorok közlése érezteti Köves ijedelmét a kommunista párt számottevő nagyságával, majd későbbi hatalmával szem­ei ben­Kövesnek nem sikerült Szent-Ivány pártjával olyan megálla­podást létesítenie, amellyel biztosítani tudta volna lapjának anyagi érdekeit. Eltávolodott Szent-Iványtól és ennek politikai ellenfeleivel, dr. Körmendy-Ékes Lajos volt országgyűlési kép­viselővel kötött szerződést. Körmendy a Kassai Újság 1925. de­cember 5-i számában: „Szent-Ivány felelőssége“ című cikkében a következőképpen céloz a szövetkezett ellenzéki magyar pár­tok küldetésére: „A közös és vezérlő bizottságot, a nagy fárad­sággal kiépített közpdnti irodát, a Prágai Magyar Hírlapot, szó­val az eddigi közös ellenzéki szerveket pedig el lehet tenni spi­rituszban a prágai néprajzi múzeumban.“ A harmincas évek elején Köves Illést Csehszlovákia elleni kém­kedés gyanújával az államügyészség vizsgálati fogságba helyez­te. Lakásában végzett házkutatás során megállapították, hogy Köves hamis adóbevallásokkal eltitkolta hatalmas jövedelmét. A megtartott bírósági tárgyalások folyamán Kövest hosszabb sza­badságvesztésre ítélték. A kassai könyvnyomda és lapkiadó részvénytársaság kizárta tagjai sorából Köves illést, és egyidejűleg elbocsájtották a Kas­sai Újság kötelékéből is. A Kassai Újság Rainer Brúnó felelős kiadó vezetésével tovább- i ra is megjelent és a lap szelleme sem változott. (Folytatjuk) í £ . ■V*W**'v to 'i —o N t :c :• NűUiíi&ivát cqv • -V v'-s'N V’k'Nv MT>aiHT*iiírfir rrTtf íjrnrTHTur $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents