Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-13 / 15. szám
új ifjúság 9 — Igen, jutottam — bólintott Souéek úr. — Szinte magamon kívül voltam. Meg aztán hol találtam volna telefont?... Esetleg valamelyik boltban. Az egész utat futva tettem meg, és a rendőrbiztos úr azonnal főtt is velem vtsz- sza. — Tehát körülbelül... körülbelül negyed óráig volt távol? — kérdezte a tanácsos úr és igyekezett egészen közönyös képet vágni. Brüiek úr felemelte a fejét, mert Jól ismerte az öreget. Megértette, mi a célja ezzel az ártatlan kérdéssel. — Igen, körülbelül addiij — erősítette meg a házmester. — fin meg egész idő alatt megszakítás nélkül adtam a mesterséges légzést..., de nem segített. — A mindenségit, akkor Jól megizzadhatottI — mosolyodott el a tanácsos úr. — Alázatosan Jelentem, hogy amikor beléptünk, Kocbaba úr a halott mellett térdepelt és annak kezét emelgette — tette hozzá tanúi minőségben a rendőr. — Ezt az asztalt maguk tolták félre? — Ml. — A székeket ts mind félrerakták. — Igen. Hogy több helyünk legyen. — Hol álltak azok a székek, amikor beléptek a szobába? — Az asztalnál... ugye, SouCek úr? — fin semmit sem tudok, én Izgatott voltam — suttogta a különös emberke a sarokban. — Itt az ablak mellett is volt szék? — kérdezte a tanácsos, és figyelmesen a házmesterre emelte tekintetét. — Nem. Mit keresett volna ott? — fis észleltek valamilyen rendetlenséget? Olyat, mint a- milyet akkor szokott maga u- tán hagyni az ember, ha keres valamit. Nem volt szétdobálva semmi? Elvégre maga benézett a szomszéd szobába isi A tanácsos ezt olyan határozottan mondta, hogy a házmester csak nyelt egyet. — Benéztem, kérem, csak éppen bekukkantottam, ntn- csen-e ott valaki. Igaz, SouCek úr? Maga bizonyíthatjaI — fin nem tudom, nagyon ideges voltam, fis futottam a rendőrségre. A tanácsos úr egy darabig hallgatott. Kétszer körüljárta a holttestet, mintha valami figyelemre méltót fedezett volna fel rajta, majd Brüiek felügyelőhöz fordult: — Tegye meg az intézkedéseket a vizsgálat megindítására... Ujjlenyomatok, fényképek. A holttestet pedig szállíttassák be a törvényszéki boncolóba, mint máskor. Brüiek felügyelő megértette az utasítást. A tanácsos úr még egyszer végigment a lakáson. A szomszédos szobában nyitva találták a szekrény ajtaját, feltehető volt, hogy valaki keresett valamit benne, km ugyanúgy az asszony is kutathatott benne valami után, mielőtt végzett magával. — Ifjúkoromban volt egy e- setem, tanácsos úr: egy nő maElhagyott a kislány. Sírok és dühöngök. Most ugyanis már tudom, hogy keveset törődtem vele. Csak ritkán mutattam előtte, hogy mennyire szeretem. Ha visszatérne hozzám, vennék neki egy csokor rózsát. Múlnak a rettenetes magány órát. Mi az a néhány szál rózsa annak a csodálatos angyalnak? Veszek neki rózsát és nyakláncot. Es nem Jön. Kimondhatatlanul szenvedek. Veszek neki rózsát, nyakláncot és selyemkendőt ts. Elmúlt a nap, itt az éjszaka. De nélküle gyötrelmes az éjszaka. Mert mit is jelentenek az evilági Jóságok? Még egy tábla csokoládéval megtetézem ajándékaimat. Ez a kedvenc nyalánksága. Nemi Két tábla csokoládéval tetézem meg. Tehát veszek neki rózsát, nyakláncot, selyemkendőt és két tábla csokoládét. Es újra itt a kegyetlen reggel, egy újabb zord nap. fis ő nem jelentkezett. Egyszer a kirakat előtt elmenve, az üveg Wa Kl/äEiSDS: KÖVESD! 3ÁN0S fORDÍT AH gára nyitotta a gázt, és ml o- lyan felfordulást találtunk a lakásban, hogy megesküdtünk volna rá, ott valaki Járt... Később azonban kiderült, egy régi szerelmes levél után kutatva, ő maga dúlta fel úgy a lakást... Csakugyan egy megsárgult szerelmes levelet találtunk nála. Kezében tartva a levelet akart meghalni... Es úgy is lett. A levélen rajta volt a keltezés ideje is, annak alapján derítettünk fényt az egész e- setre. Harmincöt évvel ezelőtt írták... A szerelem néha sok i- dőt kibírt Brüiek felügyelő odalépett az ágyhoz, gyakorlott kézzel benyúlt a párna alá és előhúzott egy betétkönyvet. Azután tovább kutattak, de teljesen eredménytelenül. Készpénzt sehol sem találtak. — Intézkedjék, hogy embereink alaposan vizsgálják át a lakást! Es feltűnés nélkül vegyenek ujjlenyomatot a házmestertől. — A tanácsos úr azt hiszi? — suttogta Brüiek úr. — Nem tudhatjuk, hogy az alatt a negyed óra alatt, míg egyedül volt a lakásban... — Meg hogy talán gyilkosságról volna szó? — Hogyhogy talán, Brüiek úr? Hiszen látta, milyen magasan függött. Es az ablaknál semmilyen szék nem állt, márpedig egy ilyen idős asszony anélkül nem igen tud fellépni az ablakpárkányra... Valaki felakasztottal Es még egy dolog; a zsineget, amelyre felkötötte, a függönyzsinórból vágta el. Ez azt jelenti, hogy csak... azután jutott eszébe felakasztani. — No igen, igen... De hát az erőszak nyomai? Amikor a gyilkos áldozata nyakára a- karja vetni a hurkot, valakinek szorítani kell az áldozat csuklóját. És ez nem képzelhető el kék foltok nélkül. — Helyes, csakhogy kék foltok akkor is keletkezhetnek az áldozaton, ha valaki mesterséges légzéssel próbálja megmenteni. Azért forrt fel bennem a düh; nem szeretem, ha valaki belekontárkodik az ember munkájába. Miután megérkeztek a bűnügyi osztály további tisztviselői, Brüiek felügyelő elment és kikérdezte a ház többi lakóit Járóimé életmódjáról. Amit ily módon sikerült megállapítania, nem volt egészen érdektelen. Az idős nő gazdagnak számított. Telkeket árult jutányos á- ron. A szüleitől jókora földet örökölt a folyóparton, és ez éppen most, amikor az embereket elkapta a természetjárás meg a víkendházépítés láza, valóságos aranybánya volt számára. JaroSnéhoz elég sok ügyfél járt, mert hirdetéseket közölt az újságokban... Hogy volt-e nála ma is valaki, azt nem. lehetett megállapítani. A- zonkívül mindenféle emberek csavarognak mostanában, elég sok a koldus és a munka nélküli fiatal, akik házról házra járva ajánlkoznak szénhordásra, szőnyegporolásra meg miegymásra. A második emeleten egy szolgálólány azt állította, hogy a lépcsőház alján találkozott két suhanccal, de nem tudja, kinél jártak. Délután már a bűnügyi osztály kezében volt az utolsó hirdetés, amelyet JaroSné a Národní politikában közölt: Roskoványl István illusztrációja J A N 0 S Z OSEKA: Szerelem mögött megpillantott egy vert ezüst karkötőt. 0, most gondolkodás nélkül neki adnám. Igen, veszek nekt rózsát, nyakláncot, selyemkendöt, két tábla csokoládét és vert ezüst karkötőt. A napok nála nélkül sötétek. Sehol egy fényes napsugár. Nem, nem vagyok bolond, de egy aranygyűrűn se sokat gondolkodnék. Mert mi az az aranygyűrű az elszalasztott boldogsághoz képest? Megveszem neki a rózsát, a nyakláncot, a selyemkendőt, a két tábla csokoládét, a vert ezüst karkötőt és a kis aranygyűrűt is. Végre. Megnyílt előttem a mennyország. Visszajött hozzám. Nincs szó, amivel a boldogságomat elmondhatnám. Minden perc kincset ér. Reggel megveszem nekt a rózsát, a nyakláncot, a selyemkendőt, a két tábla csokoládét és a vert ezüst karkötőt. Csak valamiről meg ne feledkezzek. Csodálatos nap. Egy pillanatra sem tudom magára hagyni. Mennék a karkötőért, de kár minden percért. Mit érnek az ékszerek azokhoz a pillanatokhoz képest, amelyeket mellette tölthetek. Azokat senki se veheti el tőlem. A rózsáról, a nyakláncról, a selyemkendőről és a két tábla csokoládéról pedig nem feledkezem meg. Telek eladó, kedv. fekv. víz. erdő. Jt.: „Olcsó. A lap kiadóhiv.- ba". Ugyanolyan gyorsan felkutattak néhányat a vevői közül is. Azonban egyikük sem tudott semmi olyasmit közölni, ami megfelelő nyomra vezette volna a rendőrséget. Az utolsó, egy mérnök, két részletben fizette ki a telek árát. A másodikat, kétezer koronát, egy héttel ezelőtt adta át neki. Ez az összeg nem szerepelt a betétkönyvön és elő sem került. JaroSné lakásán semmi készpénzt nem találtak. Egy fillért sem. — Hogyan ts találhattunk volna — dörmögte a tanácsos úr. — A házmesternek elég t- deje volt rá, hogy... Nyilván megvolt az ügyről a maga elmélete. Csakhogy az efféle elmélet egymagában semmit sem ér. Kocbaba ujjlenyomatait ugyanis bizonyíthatóan sehol sem találták meg. A rendőrtanácsos, amikor este hazafelé ballagott, ugyanolyan rossz kedvű volt, mint reggel. „Ha egyszer valami összegabalyodik, megette a fene“ — ismételgette magában morcosán. Közben rájött — legalább valamire rájött! miért van ma egész nap ilyen gyalázatoson rossz kedve. „Igen, mindennek Karlík, a fiam az oka. Az a négyes latinból, a- melyet tegnap hozott haza, már akkor felborzolta az idegeimet. Az ember azt akarja, hogy a kölyöknek könnyebb é- lete legyen, mint az apjának volt, 6 meg ahelyett, hogy tanulna, csak csatangol. De majd én kiverem a fejéből, adok én nekt mindig táborozni, meg csapat gyűlésekre járni! A latin nyelvtan — az lesz ezután a te csapatod!" Amikor hazaérkezett, a felesége mindjárt észrevette, akárcsak reggel Brüiek felügyelő, hogy nincs minden rendben, t- gyekezett hát minél kevesebbet beszélőt. „Megint ez a haszontalan kölyök rontott el mindent, pedig mennyit kö- nyörgök neki, istenem, el ne mozdulj a könyv mellől, ha itthon van az apád!" A fiatalúr ott is ült mellette: Csakhogy az apja olyan csendesen, észrevétlenül lépett be a szobába, hogy nem volt ideje becsapni a könyvet, amelyet olvasott, és gyorsan kinyitni a latin nyelvtant, amelyből a consecutio temporumot, vagyis az igeidők egymástól váló függését kellett volna tanulnia. Nem tanult, mivelhogy egy könyvet olvasott a táborozásról... A fiatalembert érdekelték az efféle dolgok, és ha történetesen nem egy rendőr- tanácsos családjában születik, bizonyára erdőlakó lett volna belőle. — No lám! Megint a táborozás... Hát persze, ez aztán neked való dologi Pontosan erre lesz szükséged az életben — mennydörögte az apja. Karlík meg volt róla győződve, hogy arra a hülye consecutio temporumra még kevésbé lesz szüksége, de hallgatott. „Fenemód jó nyomozó az öreg, a mindenségit, rajtam ü- tött“ — gondolta az erdölakó- jelölt. (Folytatjuk) Az új nap új örömekkel fogad. Biztos vagyok benne, hogy érzéseink tartósak. Megveszem a rózsát, a nyakláncot és a selyemkendőt. A selyemkendőben gyönyörű lesz. Sétálni Voltunk. Csodáltam a nap sugaraiban fürdő szépségét. Nem, az 6 szépségéhez mérhető selyemkendőt úgyse találnék. A rózsát és a nyakláncot majd reggel veszem meg neki. Reggel azt mondta,hogy soha többé nem hagy el. De a rózsát azért megveszem nekt. A rózsa ts szép ajándék. Csak attól félek, hogy rossz néven venné. A szerelemnek tulajdonképpen tisztának, Ideálisnak kell lennie. Nem adok neki semmit. Ajándékokkal nem vicc egy nőt megszerezni. (F: -tó-) Fóznák sora közt, a vasút-peronon tűi zöldbéka-színfl nyaraló-vonat Indul, s már zsírba nyomódva egész könyökig a vas-karok ócska daluk nyökögik, majd por települ le a lanka füvére, s felkattog a sín a kerék ütemére... Egy pár odabent az üvegre hajol, s egy nyári gitár paliszandere szól: — Kéz-kézben akarsz-e vezetni, no mondd csak! — Kedveske, akarlak! Akarlak! Akarlak! — És kínt a füvön, le egész a folyólg a tavasz csodazöld lobogója kibomlik, s tönkök, kövek és meredélyek alól a vadtüzű zöld a világba hatol. Tar gallyakon, ott, hol az ér vize züg át, új fészkl-lakos köszörülgetl torkát, s már újra kiált fa rigó a ligetben, már újra nyüzsög csuka-nép a vizekben, s a néma egekben a csillagok árját új s új denevér-hadak összekavarják. Kedves hagyomány ez a játszadozás: fészkek puha vackai, Ikra-rakás... Én, emberi lény — se madár, se vadállat — kéz-kézben a rétre kivinni kívánlak, s vágyom belehullni — ruhám ledobálva — a csillagos ég kosarába... ... Hogy mint a vadak vicsorogva a csonton párzó-szagokat szimatoljon az orrom, vagy hol gyökerek a medert beborítják, tejjel telehintsem a friss csuka-ikrát, űzzek halakat, madarakra lecsapjak, mint farkas, a párom után csavarogjak, s sodorjon el újra a vágytell örvény, teljék be csak újra e nagyszerű törvény, s láthassa szemünk: a világ örömére bolydul fel a vad, s a halak vízi népe — s a mozdony is így fut a friss füveken, — mint tűzfejű csíkhal a mély vizeken — s zakatolja a kéjt a kerék meg az ablak: — Akarlak! Akarlak! Akarlak! Akarlak! •írV-' Vff. ir<M taSS CSONTOS VILMOS MÁRCIUSI PLAKÄT Középen nyitott könyvvel, Kiszögezetten zörren, Mint pléh-Krisztus keresztje, De az, míg életvesztve: Ez itt már arra Jelkép, Hogy akik felszegezték; Hirdetnek bölcsességet: A könyv, a betű — élet! Plakát-könyvvel, 6, nézd csak, Olvad róla a jégcsap, Mit a tél hagyott rajta. Március csókolgatja, És kisimulva zörren... — Megállsz-e megbűvölten? S éhségét Jelzi lelked? „Könyvet kell kézbe venned!“ Füttyös szél téved arra, S a zörrenést meghallja: NI, plakát nyitott könyvvel! Letépi, s tovaröppen, Amerre nyargal — zengi: A könyvet megszeretni Így kell! — S vissza se adja: Forgatja — s nö hatalma! \
