Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-13 / 15. szám
8 új ifjúság Frank Peer: Ugrás a halálba A New York City 54. számú kihágást bíróság terme, mint mindig, izzadság-, por- és füstszagú volt. Amboy bíró rövidlátóan pislogott szemüvege mögül. „Halljuk a vádat, Cummings felügyelő.“ „Betörési kísérlet Hamilton ékszerészhez a Delaney Streeten“ — mondta Cummings. „Beismeri bűnösségét?“ — kérdezte a bíró Pelhamhoz fordulva. Roy Pelham, a vádlott, nyugodtan nézett az ősz hajú bíróra: „Ártatlan vagyok“ — mondta. „Cummings felügyelő, mondja el a történteket!“ „Hajnali két órakor észrevettem, hogy az ajtózár körül matatott.“ A bíró Pelhamra tekintett. Pelham ironikusan mosolygott. „Egy pénzdarabot veszítettem el az üzlet előtt. Az ajtó felé gurult. Amikor lehajoltam érte, megjelent a rendőr és letartóztatott. Ez az igazság. „Volt a vádlottnál ~ betörőszerszám?“ „Nem volt“ — rázta meg fejét Cummings. „A vádlott fel van mentve, mehet“ Jelentette ki a bíró. „Jöhet a következő“. Roy Pelham megigazította a nyakkendőjét, kissé meghajolt és kiment. Lépteket hallott maga mögött, megfordult. Cummings meredt rá elkeseredetten. „Egy szép napon a Sing-singbe du- gatlak“ — sziszegte. „Azt a színházat már régen bezárták, Cliff“ — felelte Pelham gúnyosan. Cummings Visszament’ az őrszobába, kalapját az íróasztalra dobta, cigarettára gyújtott és a forgószékbe vetette magát. Bullock detektív egy csésze kávét tolt elébe. „Mi újság?“ — kérdezte. „A bíró futni engedte.“ „Előre tudtam. Nem értem, miért fenekedtől annyira Pelhamra?“ Cummings hátradőlt székében, behunyta szemét és visszaemlékezett... Roy Pelham becsukta maga mögött a lakásajtót. Kabátját a heverőre dobta. Az asszonyhoz lépett, aki fejét kezére támasztva az ablak előtt ült egy széken, az asztalon egy ü- veg volt. A nő haja ziláltan hullott a homlokába. „Már megint iszol, Maud!“ Pelham végigsimított felesége szőke haján. „Hol voltál egész éjszaka, Roy?“ Pelham cigarettára gyújtott. Kényszeredetten nevetett. „A rendőrség koszos cellájában.“ „Cliff?“ — kérdezte halkan az asz- szony. „Igen. Nem bírja elviselni, hogy miattam hagytad el.“ „Hiszen azóta már hét év telt eil“ Pelham visszaidézte azt az időt, amikor az NBC-nél dolgozott, egy csomó pénzt keresett, megesküdtek Mauddal, aztán meggondolatlansága miatt elvesztette állását, végül alkalmi munkásként tengette életét. Maud fájdalmas sóhaja rázta fel gondolataiból. „Rosszul érzed magad?“ Az asszony arca megvonaglott a fájdalomtól. Húsz perccel később a bronxi kórház ügyeletes orvosától kérdezte Pelham: „Súlyos az eset, doktor úr?“ „Feleségét meg kell operálni. Régóta panaszkodik már?“ „Én... én nem is tudom. Nem mondott soha semmit.“ „Végső ideje, hogy behozták. Menjen a felvevő osztályra és intézze el a szükséges formaságokat. Bizonyára tudja, hogy ötszáz dollárt kell befizetnie?“ Pelham a kalapja után nyúlt. Hirtelen sarkon fordult, és a mellékkijáraton hagyta el a kórházat. Örákig próbálkozott előteremteni a pénzt, de hiába. Teljesen kimerültén a Hollis-Inn-ben kötött ki. Egy nagy pohár gint rendelt. A kiszolgáló egykedvűen törölgette a poharakat. „Nem láttad Glenn Morét?“ — kérdezte Roy. „A hátsó szobában van. Este óta pókerezik.“ Roy félrehúzta az elnyűtt függönyt és háromszor kopogtatott az ajtón. Megnyílt egy lesőrés, s csak miután felismerték, engedték be. Zöld posztóval bevont kerek asztal körül három férfi ült. A füstöt vágni lehetett. Glenn More kinőtt, tarka kockás inget viselt. Arca puffadt volt és borostás. Szemhéja vörös. Egy halom pénz hevert előtte az asztalon. Pelham felé intett. „Hello, Roy — mondta álmosan —, úgy nézel ki, mintha a Hudsonban töltötted volna az éjszakát.“ „Kettesben szeretnék beszélni veled.“ Glenn More csettintett, mire társai azonnal átmentek a szomszédos bárhelyiségbe. „Nos, Roy?“ „Kitűnő tippem van. Természetesen megfelelő részesedés ellenében.“ „Fogadás? Az nem érdekel.“ Pelham a padlóra dobta cigarettáját: „Kassza!“ More halkan füttyentett. „Hm, mondta, halljuk“. Roy az asztalhoz húzta székét, papírlapot vett elő a zsebéből és gyors vonalakkal felvázolt valami tervet. „Nyolcadik emeleti teremben van a kassza. Vészjelző berendezés nélküli ósdi pléhdoboz. Az áruházra csak egy őr vigyáz. Ha zárás után benn maradunk, nyugodtan kivárhatjuk, amíg kitisztul a levegő.“ „A terv Jónak látszik" — mondta More. „Honnan az ötlet?“ „A nyáron kisegítettem az áruházban.“ „Hát az őr? Hogy kerülünk ki az épületből?“ „Éppen ebben rejlik a trükk.“ Pelham még egy épületet rajzolt az e- lőbbl mellé. „A folyosó végén ablak vezet a tűzlétrához, amely másfél méternyire végződik egy használatlan raktár felett. A raktáron keresetül észrevétlenül meglépünk.“ „Túl egyszerű ahhoz, hogy hibátlan legyen“ — Glenn megnedvesítette ajkát. „Azt hiszem, a legjobb, ha azonnal megborotválkozom, magamra veszek egy kabátot, és a dolog u- tán nézünk.“ „Mi újság?“ — kérdezte Cummings kollégájától, Bullocktól, amikor belépett az őrszobába. „Éppen most jelentették, hogy Pelham és More bementek a Webster áruházba.“ Cummings az órára nézett. „Ilyenkor? Hiszen fél óra múlva zárnak.“ Szemében hideg fény villant. Eső szemerkélt, amikor Cummings az áruházhoz ért. Már az utolsó alkalmazottak is elhagyták az épületet, eloltották a lámpákat. Cummings az egyik kapunál megtalálta az ü- gyeletes rendőrt. „Mi újság?“ — kérdezte Cummings. „Bent vannak. Ogy látszik, benn akarnak maradni éjszakára.“ Éjfélkor a két rendőr bement az áruházba. „Hallo, Glenn, azt hiszem, jön valaki“ — suttogta Pelham és More vállára tette a kezét. „Atkozott díszfiók, Még két perc és kinyitom ezt az ócska ládát.“ Sietve összeszedték a szerszámokat. Éppen a raktárhoz vezető ablakhoz értek, amikor felgyulladt a villany. „Ällji“ — ordította Cummings. More és Pelham egyszerre ugrottak ki az ablakon. A létrát nem vették igénybe, Cummings az ablakhoz rohant és kibámult az éjszakába. Odakint csend volt, csak az eső kopogott halkan. Amikor másnap Cummings a jelentést írta, Bullock lépett be hozzá. Érdeklődött, mi történt az éjjel az áruházban. Cummings megdörzsölte égő szemét. „Az áruház melletti raktáron át akartak menekülni. De a raktárt délután lebontották. Erről nem volt tudomásuk. Mindketten szörnyethaltak. „Értesítették-e Pelham feleségét?“ — kérdezte Bullock. „A műtét nem sikerült“ — mondta elfojtott hangon Cummings. Kezébe támasztotta zúgó fejét és üres tekintettel nézett maga elé. Hát melyik szeme? Ä* elmúlt héten új csehszlovák húszkoronások kerültek' forgalomba. Ä vélemények megoszlanak róla. Egyesek azt mond ják, hogy szép, másoknak pedig nem tetszik. Nekem személyesen az a véleményem, hogy csak sok legyen belőle a pénztárcámban. Ahány ember, annyi vélemény. Mindenki a maga módján Ítélkezik. Az új húszkoronáson ugyanúgy, mint a régi huszonötösön, Jám Zsizska- arckép van. Ügy tűnik, hogy minden rendben lenne, csakhogy... Az öreg husáonötkoronáson Zsizska jobb szeme van bekötve, az új húszason pedig e bal. Önkénytelenül adódik a kérdés: Melyik a mi valódi Zsizskámk? tudjuk,- hogy hadászati szempontból nagyon fontosak a taktikai húzások. Ján Zsizska kitűnően tudta ezeket alkalmazni a harcokban. Arról viszont eddig nem értesültünk, hogy hol az egyik,- hol a másik szemét kötötte volna be. Mi a tényállás?] Az 1933-bar kiadott Masaryk-féle értelmező szótár hetedik' kötetének 108-ik Oldalán van egy fotókópia Zsizskáról, ahol a bal szeme van bekötve. Mikulás 'Ales szobráéi Zsizska lovon ül, és á jobb szeme vari bekötve. Pékár Zsizskáról Irt nagyon részletes monográfiája megemlíti, hogy a jobb szeme volt bekötve a nagy hadvezérnek. Hol keressük tehát az igazságot? Két lehetőségünk van. Vagy találunk olyat, aki személyesen részt vett a huszita harcokban és ismerte Zsizskát (ez nem valószínű, hogy még él ilyen), vagy inkább _ exhumáljuk. így talán megtudjuk, hogy melyik szeme volt bekötve Zsizskának. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy gazdagabbak lettünk egy iátvá nyossággal. No! • „Gondolat“: Versei alapján most is csak biztatni tudjuk. Valamennyiben érezhető a költő munkálkodása. Felhívnánk azonban a figyelmét néhány modorosságára a: magamért magamról, tőled hozzád, oda vissza — kapcsolásokról van szó. Sőt egyik versét is közölhetjük mint példát: / Értelem nevében érkezel te is / de megelőztek már kik nevedben érkeztek / s én neked hittem őket ahogy / most téged hiszlek / s így kettőnk közül megelőzve én maradok /. — Küldjön újabb verseket! • „Vacsora után“: Ami a „fordításokat“ illeti; nehézkesek. Az eredeti költemény finom líráját nem adják vissza. Ami az ön verseit illeti — hiányzik a gondolat egyéni megfogalmazása. Minden versében „mankóként“ jelen van klasszikusaink egy-egy jeles alkotása, ön lekopíroz hangulatokat, ritmikát, még szófordulatokat is — (és közben) adós marad az önálló „teremtéssel“. Ahol ezt megpróbálja, a hangja mindjárt 'gyámoltalanná szűkül. Például: / U- gyanígy, te kislány / hozzám tartozol. / e fölött a sorssal / jó, ha nem vitázol / stb. Kár, hogy verselésének mércéjét nem emelte „közvetlen környezetének szórakoztatása“ fölé. Most már az az érzésünk, késő. S mivel szereti az irodai mat, e szeretetre akarnók- tő: vábbra is biztatni egyik sikerültebb versének néhány sorával: / Most meg hát lelkünket, arannyal felérő / májusi eső, langyos zuhataggal, / éledjen kedélyünk, tettre serkentő, / s nőjünk nagyobbra egy arasz- szal! / • „Librettó“: Túlságosan türelmetlen. Nem elég csak valamit leírni, hanem látni, láttatni is kell az írás által. Itt követ el hibát. Dolgozzon, olvasson. A prózaírót az idő ériéin Nagyon megkérnénk, hogy írásait próbálja meg legépelni vagy legépeltetni... • P. S. Küldjön újabb verseket. A Vasárnap címűt ötletesnek találtuk. • „Vadvirág“: Verseiben Határozottan van tehetség. A Vázlat és a Nem tudom című a jobban sikerültek közé tartozik. Ä versépítésre (mind tartalmi, vagyis gondolati, mind logikai) vigyázzon. Küldjön újabbakat! ■”T rra L b./ 9 V. DOHÁNYZÁS, ÉS SPORT A dohányzó fiatalok elvesztik étvágyukat, és nem vesznek elegendő táplálékot magukhoz. Ennek következménye a szervezet ellenállőképességének csökkenése. Az erek ösz- szehúzódására a vérnyomás Is emelkedik, és romlik a vérkeringés. Közismert, hogy a serdülők a tanulásban gyakran fáradékonyak, figyelmük elkalandozik. A koncentráló képes ség gyengesége a nikotin hatására tovább fokozódhat. Kü lönösen megfigyelhető ez olyan kamaszoknál, akik bizonyos idegrendszeri gyengeség miatt fokozottabban érzékenyek a nikotinra. örvendetes, hogy a mai fiatalság sportol, és sok fiatal vágya, hogy felkerüljön a győzelmi dobogóra, de sajnos, a sportoló fiatalok között Is sok a dohányos, pedig a do hányzás a teljesítőképesség csökkenését okozza. Sportorvosok véleménye szerint egyetlen cigaretta el szívása 15 százalékkal csökkenti a teljesítőképességet. Hasonló vizsgálati módszerek bebizonyították, hogy mérsékelt dohányosoknál is az elfáradás 9 százalékkal hamarább következik be, míg erős dohányosoknál 32 százalékkal gyorsabban. Napi 20 cigaretta elszívása olyan megterhelésnek felel meg, mint ellenszélben 8 órás kerékpározás. ISKOLAI TELJESÍTMÉNYEK Az iskolai teljesítmények vizsgálatánál kiderült, hogy a dohányosok eredménye 4-21 százalékkal volt gyengébb, mint a nem dohányzóké. Az erős dohányosok magaviselet! Jegye 50 százalékkal rosszabb a nem dohányzókénál. Angliában 300 egyetemi hallgató eredményét nézték át. A megfigyelés Ideje alatt az egyetemről kitiltott 23 hallgató közül 21 dohányos volt. Egy másik elemzés szerint a nem dohányzók 70 százaléka, a dohányosoknak csupán 20 százaléka ment át a vizsgákon. Bebizonyosodott az is, hogy erős dohányosoknál a nikotin gátlő hatása az értelmi képességet 10 százalékkal csökkenti. « BORZASZTÓ TÉNYEK Azoknál a fiataloknál, akik 15 éves koruk előtt kezdtek dohányozni, ötször nagyobb az elhalálozási arányszám, mint azoknál, akik 25 évnél idősebb fejjel szoktak rá a káros szenvedélyre. Ugyanezt állapították meg a dohányzás ártalmaival foglalkozó amerikai és angol tüdősök is. „A dohányzás és egészség ma“ című könyvükben (Smoking and Health Now) arról írnak, hogy a dohányzásból eredő betegségek úgyszólván Járványszerűen terjednek. Haladéktalanul erélyes Intézkedésekhez kell nyúlni, ha nem akarjuk, hogy a legközelebbi években bekövetkezzék a katasztrófa. A Nagy-Brttanniában véglett tizenöt éves megfigyelések, melyeknek nem kevesebb mint másfélmillió embert vetettek alá, azt bizonyítják, hogy évente 20 ezer 35-64 éves férfi hal bele a dohányzás káros következményeibe. Figyelembe véve a dohányzás terjedését, feltételezhető, hogy 1980-ra Nagy Britanniában évente 50 ezer áldozata lesz a dohányzásnak. Elgondolkoztató az a tény, hogy a dohányosok köny- nyelműen fogadják az orvosok intelmeit. Hányszor halljuk például azt, hogy: „Az öregapám naponta ötven cigarettát Is elszívott, vagy: még álmában is szájában volt a csibuk, mégis kilencven évig élt.“ Az emberek hajlamosak arra, hogy a „jó“ példákat felnagyítsák. Az említett megfigyelések bizonyítják például, hogy öt dohányos ember közül kettő nem éri meg a 65. életévét. Ezzel szemben a nemdohányzók közül csak egy hal meg hatvanöt életéve elérése előtt. Ugyancsak a brit orvosok állapították meg, hogy a dohányzás elősegítheti a tüdő rosszindulatú daganatainak a kifejlődését, a tüdőtágulásokat, az asztma, a szív és érbetegségek rosszabbodását. Állításukat egy egész sor orvosi és egészség-szociolégiai megfigyelésre alapozzák. A dohánytermékek közül a cigaretta a legártalmasabb. A cigarettát általában „mellre szívják“, ami 90 százalékos nikotinabszorbációt jelent. Azok, akik nem szívják mellre a füstöt, csak 10 százalék nikotint visznek a szervezetükbe. A szervezetbe került nikotinmennyiséget ezért a dohányzás módja és a cigaretta válfaja határozza meg. Az angol cigaretták például 0,4-3 milligramm nikotint tartalmaznak. A dohányos, aki mellre szívja a füstöt ezek szerint minden szippantással kb 0,1 milligramm nikotint visz a szervezetébe. Természetesen az Is közrejátszhat, milyen nagyot szívunk a cigarettából, mennyit szívunk naponta, hányat szippantunk egy cigarettából, mennyi ideig hagyjuk egyszeri szívásnál a cigarettát a szánkban, mtőta dohányzunk és milyen cigarettát szívunk. Az orvosok például egyenesen óva intenek attól, hogy a cigarettát állandóan a szánkban tartsuk. (Folytatjuk)
