Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-13 / 15. szám

Az üzemmel szemben A Slovnafttal szemben impo­záns épületcsoport áll: mun­kásszálló, kávéház, modern üzemi étterem és a vállalat szaktanlntézete. Most épül a korszerű uszoda, asztalitenisz- és tornaterem; készülnek a sportpályák, és nem telik bele sok Idő, megkezdik a konyha, valamint egy modern műhelye­ket magába foglaló épületcso­port építését. Az Intézetben tíz különböző szakmát tanulhatnak az érdek­lődők, de ezen, kívül még több mint húsz szakmára Jelentkez­hetnek. Itt képezik a Slovnaft üzemi vegyészeit, kazánková­csait, üzemlakatosait, csősze­relőit, esztergályosait, műsze­részeit, villanyszerelőit, a mé­rő és regulációs műszerek Irá­nyítóit, valamint az üzem la- boránsnőlt Is. Ezek mellett azonban olyan szakmában, mint pl. az ács, kőműves, autome- chanlkus, varrónő, vasutas stb., is biztosítják más testvérszer­vezetekkel karöltve a tanulás’ lehetőségét. Maga az Intézmény tíz év­vel ezelőtt létesült és már több mint ezerhatszáz szakembert bocsátott az üzem rendelkezé­sére. Évente mintegy három­száz - háromszázötven tanulót vesznek fel. Jelenleg több mint kilencszáz tanulójuk van, és ezek oktatását-nevelését har­minchat tanító, negyvenöt mes­ter, tizenöt nevelő biztosítja, összesen száznegyvenen dol­goznak az intézményben, hogy biztosítsák a fiatalok Jó tanul­mányi feltételeit és az ered­ményes tanulást. A tanulók három év után szabadulnak, de aki folytatni kívánja tanulmányait, az Itt az Iskolán további két év tanu­lással megszerezheti a szak- érettségit. Az épületcsoport főbejáratán kl-be áramlanak a fiatalok. Közvetlen a kapu előtt egy na­gyobb csoport gyülekezik. Szemügyre vesszük őket. A fiúk némelyike szerényen öl­tözve, a másik divatos felöltő­ben. A lányok napjaink divat­ját követik, mint a fiatalok ál­talában — különben viselke­désben Is olyanok, mint a töb­biek. Az intézet igazgatója, Otto Brhlfk mérnök vezet végig az intézetben. A tanulók hármasá­val laknak a szobákban, két- két szoba alkot egy sejtet. A szobákban modern kollégiumi berendezés, a falakon egy-egy szép kép, az ágyak fölött és az asztalokon sportkitüntetések. A sejtek közösen használják a mosdót, a higiéniai berendezé­seket. Az egy folyosón lakók valamiféle csoportot alkotnak. Itt úgy mondják, ezt, hogy szekciót. A folyosó végén van a nevelő szobája, ezen kívül a kis konyha, vasalóhelyiség és természetesen a tanulószoba is. A földszinten van az U-klub és az intézeti egészségügyi rendelők. A betegszobákkal együtt kis kórháznak Is beflle- ne ez a részleg. Érdemes megemlíteni a klu­bot. Játékhelyiségek, társalgók, mozi, zeneterem stb. Nem cso­da hát, ha a fiatalok esténként nem vágyódnak a városba. Az U-klubot az intézetben dolgozó Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezete irányítja. Átnéz­tük a gazdag krónikájukat. A városi bizottság irányításával szép munkát végez az alap­szervezet. A látogatást az intézet isko­lájának tantermében fejeztük be. A középiskolák bármelyike megirigyelhetné az Itteni la­boratóriumokat, korszerű tan­termeket. A vállalat összesen 65 millió koronát költ arra, hogy tanu­lási lehetőséget biztosítson és szakképzettséget nyújtson dol­gozóinak és amellett fedezze a munkaerő-szükségleteit. Ha befejezik az építést, park­kal övezik majd az intézményt, hogy még kellemesebb környe­zetet teremtsenek a fiatalok­nak. Találomra három fiút és két lányt választunk ki, hogy el­beszélgessünk velük és kiegé­szíthessük az Intézményről al­kotott képet. A fiúk közül ket­tő, Sloboda Zoltán és Lacza József szlovák nyelvű kilenc­éves iskolát végzett, a harma­dik, Takács Tibor magyar is­kolába járt. Orbán Zsuzsanna magyar, Csölle Edit pedig szlo­vák kilencéves iskolát végzett. Takács Tibor, Orbán Zsuzsanna és Csölle Edit középiskolán szerettek volna tanulni. Zsu­zsanna Dunaszerdahelyen (D. Streda) az általános műveltsé­get nyújtó középiskolán el Is kezdte tanulmányait, de az év végén meggondolta — meg az­tán az ismerősök is „lebeszél­ték“, hogy nem lesz hol elhe­lyezkednie — hát felhagyott az Iskolával és ide jelentke­zett. Az intézet követelményei olyanok — vagy majdnem olyanok —, mint a középisko­lák követelményei. Erről ta­núskodnak a diákok tanulmá­nyi eredményei Is, összehason­lítva az általános iskolai ered­ményekkel. Általában kitünte­téssel végeztek, és Itt a szak­intézetben romlottak az ered­ményeik. Ez is arra vall, hogy az intézetben komolyak a kö­vetelmények. Tehát helytelen a kilencéves Iskolák tanítóinak az a nézete, hogy a tanulók egy részének azt mondják: „Te nem jól tanulsz, menj inasnak“. mert nem adják oly könnyen itt sem a bizonyítványt. Elbeszélgettünk még az in­tézmény igazgatójával, Otto Brhlik mérnökkel, Cáp Ferdi­nand Igazgatóhelyettessel és Gál Ilona nevelőnővel. A tanu- nók negyvenöt-ötven százaléka magyar. Főleg a Csallóközből és Galánta környékéről jelent­keznek sokan. A magyar anya­nyelvű tanulóknak az első év­ben sokkal többet kell tanul­niuk. Bár ez gondot jelent a pedagógusoknak is, de az el­ső évben a magyar tanulókat nagyobb figyelemmel kísérik, türelmesebbek velük szemben, átsegítik őket a nehézségeken. Általában velük is, és a töb­biekkel is meg vannak eléged­ve. Alkalomadtán büszkék is rájuk. Megfigyelték, hogyan változnak. Az első évben dara­bosak, félszegek, de fokozato­san beleilleszkednek környeze­tükbe, és a viselkedés módját is megtanulják. A harmadik évben a tanulók nagy része öntudatos, magabiztos és fe­gyelmezett emberré válik, és mindenben lehet rájuk számí­tani. A tanulók nagyrésze, amikor elvégzik az iskolát, egyszeriben nem tudnak mit kezdeni sza­bad idejükkel, nincs hova men­niük, visszavágynak az intézet­be. Vendégekként bejárhatnak az iskolába, kollégiumba, vala­mint az U-klubba. A pedagógu­sok, nevelők szemmel tartják a régi tanulókat és szükség esetén segítenek Is nekik. Vannak persze belső gond­jaik is. Minden reggel két-há- rom kosár papírt, konzervdo­bozt, kenyeret, kénytelenek összeszedni a diákotthon kö­rül. Az eredményeiket főképp azok a volt tanulók igazolják, akik ma már az iskola meste­rei, nevelői közé tartoznak, vagy azok, akik az üzemben értek el kiváló eredményeket. Számtalan művezető került ki tanulóik közül. Akik pedig le­érettségiztek vagy az érettségi után nappali vagy levelezői ta­gozaton elvégezték a műegye­temet, természetesen az üzem megbecsült szakemberei és az Iskola büszkeségei. Az intézet tanítói és nevelői között sok a volt élsportoló és különböző más szakterületeket, szakmát, művészetet kedvelő ember. Az egyikük kötelessé­gének tekinti, hogy a sportot, a másik a zenét, színházat népszerűsítse, így majdnem minden tanulójuk dolgozhat va­lamelyik érdekkörben. A nagy­szerű sportolási lehetőséget an­nak köszönhetik, hogy az igaz­gató elvtárs már évek óta sportvezetőként tevékenykedik, és így nemcsak feladatának tekintette a sportolási lehető­ség megteremtését. A tanulóknak pedig mindez csak hasznukra válik. Németh István Foto: Polák Perény - villanófényben miken: Perénybe '(Perin), a A kassai (Koéice) járás egyik községébe igyekeztünk, egy pillanatra az utolsó felhő is eltűnt a nap elől, s a ta­vaszra készülő vidéket elkápráz­tatta a fényár. Mintha a magas­ból villanófénnyel fényképezte , volna valaki a környéket. Ez a kis Írás is hasonló módon ké­szült, s az a célja, hogy felvil­lantson egyet-mást a kultúráról, sportról, múltról, jövőről. —0— Kaiaúzunk illusztris ember, á leghires': b perényi „polgár": Kié­ri László, a kulturizmus csehszlo­vák bajnoka, aki á belgrádi vi­lágbajnokságon szerzett hetedik helyével most már a világ élvona­lába tartozik, és akit olvasóink is is jól ismernek, mert többször ké­szítettünk vele Interjút lapunkban. Remek kocsonyával és cseresznye- pálinkával vendégel meg, ma jd el­mondja, hogy az 1100 lakosú köz­ség összenőtt Himmel (Chym), a szövetkezet pedig már a felsőlán- ciakkal (Vysny Lanec) is koope­rál. Klériéktől Golena Ladislavhoz, a hnb elnökéhez megyünk: —0— —» Legnagyobb eredményünknek talán a falu felső részében tavaly épített vizvezetékhálózatot tart­juk. Jelentős előrelépés volt ez elsősorban azért, mert a falu ama részének szinte csak egyetlen kútja volt már hétszáz éve. Ide járt vízért jópár család. Most higiénikusabb és kényelmesebb lett egyszerre a helyzetük. Nagy do­log volt ez a vízvezeték-beszere­lés azért is, mert, bebizonyosodott, hogy a lakosok nagyon agilisak, lelkesek tudnak lenni. Szinte egy­mást múlták felül az önsegélyező munkában. Sok méter betonjárdát fektet­tünk lé a községben, és rövide­sért befejezzük az utak portalaní­tását azokon a helyeken, ahol még nincs aszfaltburkolat. Problémánk vari a kultúrházzal, főleg azóta, amióta összenőttünk Him község­gel. Új, reprezentatív kultúrházat építünk, csak találjunk megfelelő helyet a faluban. Rövidesen elkészül egy felvá­sárlóközpont Is Perényben. ez már egészen közeli cél. Munka van bőven, a harmincöt képviselőnk mindegyike kapott feladatot. Re­méljük. sikerrel oldjuk meg kö­zös gondjainkat. —0— Vinter Istvánt, aki hossz’ú éve­ken át a CSEMADOK élén állott, aki jelenleg a hnb titkára, szép házának udvarán találtuk. Ä nap kicsalogatta, és Vinter István', bár február közepén jártunk még, á- sott. Mihelyst megtudta jövetelünk célját, letette az ásót és beljebb invitált. Elmondta, hogy ebben a községben évek óta hagyomány a színdarabok betanulása. Évenként legalább egyszer bemutatkozik a színjátszó csoport a közönségnek. Nagy kár, hogv nincsen megfele­lő Helyiségük, mert a mozielőa­dások is a kultúrházban folynak, és éppen akkor, amikor a legtöbb ember jönne össze, tehát vasár­nap esté, filmet vetítenék. 'A’z új kultúrházzal megoldódik majd éz á probléma is. Perényben arány­lag kevés ä magyar fiatal, így hát énekkar szervezésére nemigen gondolhatnak, táncosaik, szavalóIH, énekeseik viszont gyakran szere­pelnek az esztrádműsorokon. Vin­ter István stafétabotját Vinter E- mil vette át vagy egy esztende­je. ő Is igyekszik jól vezetni a nyolcvanhat főnyi tagságot. A töb­bi tömegszervezettel jól kijönnek, és Vinter István külön is hang­súlyozza, Hogy a vegyes lakosú faluban arányosan képviselik tiszt­ségeikben magukat a magyarok és a szlovákok, békésen élnek együtt, csak a kocsmai, túlfűtött hangu­latban keletkeznek néha súrlódá­sok.-Ö­H szövetkezet a járás legjobb­jai közé tartozik. Sajnos Kis Ken- dy Ferencet, az elnököt nem si­került „ceruzavégre kapnunk“, mert Kassán tartózkodott, de Iftv is megtudtuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás bevezetésé itt Is cél, ezért csatlakozott most Perény- Hez és Hímhez Felsőlánc. S szö­vetkezet kulturális alapjából jut­tat a tömegszervezeteknek is, kölcsönt nyújtott például a sport­egyesületnek.-Ö­Most, Hpgy á sportéletnél tar­tunk, jegyezzük meg, nagyon lé­nyeges motívum lehet ez a község sőt a környék életében is. A szö­vetkezetbe is fiatalok kellenek, mint általában mindenüvé, ha perspektivikusan akarnak tervez­ni. Á fiatalokat pedig csakis a jobb körülmények tartják otthon. Megtudtam, hogy a perényi lab­darúgócsapat, amelynek Szutorcsik László az edzője, és évekig Jacko Ján volt a vezetője, a Tátrában alapozott! Pénzük van, tehát szin­te ligás feltételeket biztosíthatnak játékosaiknak az ügyes, jó érzé­kű és vállalkozó kedvű vezetők! Hetenként kétszer például a bu- zitai iskola tornatermében gyako­rolnak, hogy a tavaszi forduló a lehető legjobb formában találja ő- ket. Az utánpótlással Molnár Gyu­la foglalkozik. Megnéztük a ké­szülő sporttelep tervrajzát. Elké­pesztőnek találtuk! A magasugró- pályától kezdve a modern öltözők­ig mindent magában foglal! Itt vetném papírra azt is. Hogy Kiérinek sok követője akad a köz­ségben és a környéken. Á cseh­szlovák bajnok számos értékes ta­náccsal láthatná el a kezdőket, ha a kezdőknek lenne hol edzeniök. Érdemes lenne eltöprengeni azon is, hogy nem kellene-e még egy szakosztályt nyitni a futball mel­lett? Kulturista országos bajnok­kal ugyanis csupán egyetlen köz­ség büszkélkedhet Csehszlovákiá­ban és ez éppen Perény! —0— H körséta végére értünk, nem kommentáljuk a nyilatkozatokat, értse, olvassa ki-ki ügy, ahogy érzi. Úgy véljük, kommentár nél­kül is elgondolkoztató véleménye­ket és tényeket raktunk egymás mellé. íme. egy község, ahol ma­gyarok is laknak. Nézegessük egy kicsit a villanófényben. (bt) Úi ifjúság 3 Oroszlánvadászat A városra ráborult az éjszaka. Csak az állatkert Igazgatósági épületének ablakai világítanak. Egyszerre csak öt ember körvo­nalai válnak láthatóvá az ajtókban. Űtn'ak indulnak. Mindegyik más irányban. Az éjszaka csendjét a Mona! Mona! kiáltások tö­rik meg. Virradni kezd. Á fütött szobába visszatér az öt ember: a bra­tislavai állatkert igazgatója, dr. Gressner György, a titkárnője, Partlová Mária, dr. Ratajsky zoológus és két állatápoló. —0— Pár hónappal ezelőtt dr. Gressner egy osztrák kereskedőtől kéthónapos orosz! ánköly köt vásárolt. Az oroszlánkölyök rossz bőrben volt, élősködők kínozták, nem csoda tehát, hogy az oszt­rák a kezét dörgölte a jő üzlet fölötti örömében. De a több hónapos kellő ápolás — meghozta gyümölcsét. Dr. Gressner és felesége sok karmolást kapott, amíg eljutottak odáig, hogy mint egy hűséges kutyát megsimogathassák Monát. A sok' vesződség meghozta az első eredményeket. Mona egyre szelldebb lett, meg­tanult pórázon járni, sétálni, láthattuk őt a városi forgalom kel­lős közepén, ­Mégis elegendő volt egy óvatlan pillanat, egy kis fáradtság okozta mulasztás, egy nyitva felejtett ajtón a rés, amely a sza­badba vezet... és a sötét éjszakába öt ember rohan, majd fel­harsan a kiáltás: Mona! Mona! Mona! —O— A délelőtti órákban a Csehszlovák Rádiő hullámain különös, a maga nemében szokatlan és egyben óvatosságra intő hír hang­zik el: „Kérjük hallgatóinkat, hogy kísérjék figyelemmel következő jelentésünket. A bratislavai állatkert igazgatósága közli, hogy tegnap a késő esti órákban a Mlynská dolina-i állatkertből meg­szökött a Mona nevű nőstény kölyökoroszlán. Idáig nem sikerült a nyomára lelni. Az állatkert Igazgatósága 2000.- Kcs jutalom­ban részesíti azt, aki megtalálja. Figyelmeztetjük hallgatóinkat, hogy ne közeledjenek az oroszlánhoz, de ha meglátják, azonnal jelentsék a következő telefonszámon... ismételjük...! —O— Talán még a bemondó jóformán ki sem lépett á stúdió ajta­ján, amikor már dr. Gressner íróasztalán megszólalt a telefon: „Állatkert? Hallottam, hogy elveszett az oroszlánjuk. Nem tud­nák helyette a feleségemet odavenni?,“ Dr, Gressner nem veszi el a telefonáló reményét. „Egyelőre még keressük, de később okvetlenül hívjon még fel! A diákok — ígéri vidám fajta. Hiszen’ gyakran: a nevetés pó­tolja azt, ami az intemátusi ebédből hiányzik. Oroszlánra vai dászni — negyszerű változatosság a szürke hétköznapok között. És még meg is fizetik: egy órára 10.- koronát. Megtöltik az állatkert titkárságánaik helyiségét. „Eljöttünk segíteni, a szökött oroszlánt megtalálni. Áz Innen nem messzire levő intemátusból jöttünk. Kapunk hálót meg mi­egymást? Vagy csak Így fogjuk meg, a puszta kezünkkel?" Á hangvételen érezhető, hogy fantáziájuk működik. Elképzelik a szinte lavór nagyságú oroszlánmancsot meg a kozmikus hajó indulására emlékeztető, félelmet gerjesztő bögést is... De min­den segédeszköz nélkül is a keresésére indulnak, csak arra bíz­va magukat, amit filmekben láttak. Az utolsó diák megfordul az ajtóban: „Hiszen vagyunk elegen, egyet feláldozhatunk magunk’ közül. Legalább több jutalom esik a többire.“ Kint sűrű pelyhekben hull a hó. Az erdő szélén, az internátus mögött a mély hőbuckákon egy asszony halad. Körbenézeget, sir. A kezében táska. A tartalma meglepő. Egy darab főtt marhahús és egy ócska papucs. Az asszony az igazgató felesége. A papucs Mona kedvenc játéka.... —O— Röviddel 20 óra előtt ismét megszólal a telefon. Felvillan is­mét a remény. „Épp most ért haza az apám — jelenti egy női hang a vonal másik végén“ — és valami állatot hozott magával, talán az oroszlán, mert hogy nem kutya, az biztos. A lakásunk...“ Az autó hirtelen fékez a megadott ház előtt. Folyosó, vilá­gosság, második emeiet, névjegy, csengő. Az ajtóban egy idő­sebb úr jelenik meg. Győzeiemittasan a iába elé mutat: „Ez az!“ Mindenki a földre néz. Egy világosbarna kutya szomorú tekin­tetével találkoznak. A kutya bánatosan nyüszít. „Valóban kutya lenne?“ — hitetlenkedik a házigazda. Csalódottan csukják be az ajtót maguk mögött. Az első nap kudarccal végződik. —0— „Mit mérgeskedik annyit az a kutya?“ — morfondíroz Petlák Tamás, a bratislavai PKO sofőrje. Kis családi háza vagy 300 méternyire áll az állatkert igazgatóságától. Felgyújtja a villanyt és kimegy. A kutya szinte fuldoklik már a megfeszített láncon, ugatni sem tud már jóformán, csak egy Irányban rángatja a láncot. Petlák Tamás Is arrafelé kezd figyelni. A tyúkéi van ott. „Hogy ott, de nem, az lehetetlen, hogy ott lenne az oroszlán­kölyök! — fut át az agyán és kétkedve elindul a tyúkéi felé. Óvatosan lehajol, és — egy foszforeszkálé szempárral találkozik a tekintete. Mona vicsorít, vészjóslóan morog... A kerítés mellett a zoológus, dr. Ratajsky megy el éppen. „Doktor úr, itt van!" — kiáltja Petlák, és a tyúkéira mutat. Annak sem kell több. Nyakába szedi a lábát és az igazgatóságra rohan. Beront az irodába és teli torokkal kiáltja: „Megvan!“ Dr. Gressner meg a többiek kirohamnak a sötétbe. Rövidesen ott állnak Petlák Tamás udvarán. Mona fél, éppen ezért morog olyan ijesztően és csattogatja a fogait. Dr. Gressner lehajol a tyúkól alá és a nevén szólítja a szökevényt. Igyekszik megnyug­tatni, lassan-lassan, óvatosan már meg is simogatja, majd ki­húzza az állatot a tyúkól alól és a karjára veszi. Mona hálásan nyalogatja gazdája arcát... Mona egészséges, sértetlen, csak egy kissé lefogyott. Ä tör­ténet tehát happy enddel zárult. Zárecky

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents