Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-13 / 15. szám

új ifjúság 4

Ä Magyar Könyvbarátok Körével (MKBK), a Versbarátok Körével (VBK) és az Iskolások Könyvtára (IK) elnevezésű sorozattal az utóbbi Időben lapjaink hasábjain megismerkedhetett az olvasó. Bevezetőként mégis fontosnak tartom megemlíteni, hogy a MKBK immár a huszonkettedik évfolyamába lép, a VBK a hatodik, az IK a negyedik évét éli. Az MKBK népes családjának hatezer tagja van. Az IK sorozatban a könyvek kétezres példányszámban jelennek meg. Habár a VBK taglétszáma az utóbbi időben jócskán megcsappant, a sorozatban megjelenő könyvek így is túlhaladják az ezres példányszámot. Nem lebecsülendő ez. ha figyelembe vesszük, hogy az egyes lírai kiadványokra a könyvterjesztő vállalat igénye mindössze 300—400 példányszám.

Megkérdeztünk néhány (régi és új) könyv- és versbarátot, mi a véleményük a sorozatról.

G e r ő János, a Zsellzi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola (Zeliezovce) igazgatója:

'Á Versbarátok Körének kezdettől a tagja vagyok. Az elmúlt időszakban megjelent lírai műveket figyelve, nyugodtan állíthatom, hogy a sorozat jó. Mind a hazai költészetből, mind az egyetemes magyar és világirodalmi lírából színvonalas költészet került besorolásra. Hogy mégis mi az oka a taglétszám lemorzsolódásának? Azt hiszem, hogy túl nagy volt a kezdeti lelkesedés. Jól emlékszem. annak Idején csak a lévai (Levice) járásból közei ezren iratkoztunk be a körbe. Pedig a vers nem regény vagy novella,- megértése, élvezete nem csupán olvasót, hanem versértő embert igényel. Mindenesetre azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy hazai viszonylatban ne lenne 2000—2500 versszerető ember.

Az utóbbi Időben a kiadó több válogatást besorolt a VBK- ba. Mindenekelőtt Ozsvald és Dénes versesköteteire gondolok. Bizonyára a továbbiakban is — habár ez nemcsak a kiadón múlik — sor kerül hasonló válogatásra.

Sót a lehetőségekhez mérten a magyarországi költők köteteinél is ezt a szempontot kellene követni. Mint ismeretes, a kiadó ápolja az első nemzedék irodalmát. Szívesen venném, ha a későbbiekben besorolna egy Győry Dezső- vagy Forbáth-válogatást is.-OPálmai Géza, a Nagymegyeri Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola (Calovo) helyettes igazgatója.

Hz éve tagja a Magyar Könyvbarátok Körének. Azóta számos új tagot toborzott a körbe. A könyv megszerettetése. az olvasásra való nevelés számára egyben hivatás Is. Magyar szakos tanár. örömmel fogadta, amikor három évvel ezelőtt a kiadó megindította az Iskolások Könyvtára c. sorozatot. E kiadványok terjesztéséből is jócskán kiveszi részét.

Köréről

A sorozatban megjelenő könyveket 80—100-as példányszám- ban rendel! meg.

— A megfelelő könyvek pozitív hatása az emberre vitathatatlan. Nagyban hozzájárul gondolkodási szintjének emeléséhez, szókincsének gyarapodásához s nem utolsósorban tárgyi tudásának növekedéséhez. Mindezt figyelembe véve. mi. pedacjógusok főképp arra törekszünk, hogy tanulóinknak biztosítsuk a kötelező, illetve az ajánlott olvasmányokat. \ múltban bizony sok nehézséget okozott ezeknek a könyveknek a beszerzése. Mióta a kiadó is foglalkozik ezzel, itt rendelem meg a könyveket, s így a tanulók olcsón hozzájutnak az ajánlott olvasmányokhoz. Ezen. kívül minden egyes könyvből 20 darabot megrendelünk az iskolai diákkönyvtárnak is.

A Magyar Könyvbarátok Köre sorozatainak alakulását régóta szemmel tartom. Főleg tavaly történt nagyobb változás. Az eddigi 12 koronás tagilletmény módosult, jelenleg a bolti ár kétharmadáért kapjuk a könyveket. Ez lehetővé tette — a tavalyi sorozat megítélése szerint állítom —hogy még művészibb, még szebb kivitelű könyvek kerüljenek az alapsorozatba. Örvendetes az a tény is. hogy a szabadon választható könyvek közt Németh László, Passuth, Illés Endre művei is szerepelnek. Ügy hiszem, az ilyen válogatás a legigényesebb olvasó ízlését Is kielégíti.

—O—

|2^o bor Rozália, a Szenei Gimnázium (Senec) tanulója

Mint bárki más, én is meséskönyvvel kezdtem az olvasást. Első olvasmányélményem verses mesekönyv volt. Talán ez is befolyásolta, hogy most sem Idegenkedem a verstől. Természetesen a regényt is kedvelem — nemrég olvastam Berkesitől a Húszéveseket —, de még ennél is jobban a verset. Petőfi, József Attila, Ady versesköteteit már jó párszor átolvastam, de mindig találok bennük valami újat. A hazai költők közül csak Gyurcsót és Battát ismerem. Kiváltképp tetszett Batta Testamentumából az Eső, halállal című vers.

A Versbarátok Köréről csak most szereztem tudomást. Per- szehogy beiratkozom. Nálunk Diószegen (Sládkovicovo) — ott lakom — verseskönyvekből vajmi kevés kapható.

Az újabb kiadványok beszerzése pedig igazán nehéz. Már előre örülök, hogy ezután mindig megkapom a versújdonságokat. Az sem lebecsülendő, hogy a sorozatban megjelenő négy kötet átvétele után jutalomként egy ajándékkönyvet Is kapok. Azt hiszem, ezzel a lehetőséggel nemcsak nekem, hanem minden versszerető embernek élnie kellene.

A sorozattal kapcsolatban különös igényeim nincsenek. Mindenesetre jó. hogy a VBK tagjai a hazai lírai termékeken kívül az egyetemes magyar és a világirodalom költészetéből is ízelítőt kapnak. Számumra ugyanis a mernism-e- rés lehetősége a legfontosabb.

Marton Iván

Wittenberg József: /X.

Az élet peremén

MAGYAR ÜJSAG

Valahányszor húsvét táján szegény megboldogult

K. E. kollégám jut eszembe. ö mesélte, hogy viharos életének gyakori vándorlásai mellett Sanghaj és Ll- getfalu között egyszer hogy, hogy nem, húsvét hajnalán Génuába Is betévedt. Ismerősökhöz természetesen, a- hogy az világfihoz illik. A ház asszonya — egykori o- rosz emigráns szülők gyermeke — se szó, se beszéd a nyakába ugrott és megcsókolta, miközben latinul elrebegte a jámbor emlékeztetőt: „Et resurrexit in tertiam die...“ (És harmadnap feltámada...)

— így tanulta ezt állítólag a szüleitől. Mit tehettem zavaromban? — mondta ismerősöm. — Hogy ne tűnjek pogánynak, rávágtam, hogy: Ámen.

Mint mondotta, sem azelőtt; sem azután nem adták l- lyen kézzelfoghatóan tudtára a feltámadást.

Szóval ahány ház, annyi szokás. Még húsvétkor is. Egy bizonyos, az emberek húsvétkor ősidőktől a feltámadást, a természet újjáéledését ünnepelték. Így volt ez az 6-egyiptomiaknál, a- kik Ozirisz isten feltámadását ünnepelték, akit rossz testvére, Szét gyilkolt meg. Így van ez a keresztényeknél is, akik Krisztus feltámadását ünnepük.

A régebbi korokban rengeteg néphit, népszokás fűződött a húsvéthoz. Sajnos, lassan kiveszőben vannak ezek a szép hagyományok. Kár, mert némelyik ilyen szokásnak történelmi háttere van.

Némely vidéken azonban mégsem feledkeztek meg ö- seink hagyatékáról. Ezek közé tartozik Nyitra (Nitra) vidéke, a Zobor alja. A Zo- bor és a Zsibrica lábánál virágvasárnap, nagycsütörtökön, nagypénteken és húsvétkor, sőt máskor is megfeledkeznek erről, hogy modern korban élünk, és vlsz- szaforgatják a múltat. Gí- mes (Jelenec), Kolony (Ko- liiíanyj és a környező falvak valóságos kincsesbánya lenne a néprajzkutató számára. Annyi népviseletbe öltözött asszonnyal és olyan színpompás népviselettel, mint GImesen és Kolonyban, még sehol sem találkoztam.

Gímesen például még máig is fennmaradt szokás a villőzés, amelyet másutt kiszézésnek is neveznek. A szlovákoknál a Moréna, a rossz istennőjének a kiűzése felel meg e szokásnak.

kon. Meg-megállnak a házak előtt, és a kosarak megtelnek tojással. Húsvétkor ezzel viszonozzák a legényeknek a locsolást. Addig azonban ki is plngálják a tojásokat. A gfmesi hintés tojásoknak messze földön száll a hire. Valóságos műalkotások ezek. Megpró- : bálom elmondani az elkészítésük módját. Először az alapszint viszik rá a tojásra. Aztán olvasztott viasz- szal ráfestik a díszítést, és a tojás ismét a festékbe kerül. Aztán megint a viaszcirádák kerülnek rá, és Ismét újabb festékbe helyezik. Ezt a műveletet any- nyiszor megismétlik, ahány színt akarnak a tojásra ' vinni. Végül pedig meleg ronggyal letörlik a tojást, a viasz eltűnik róla, és kész a színpompás hímes tojás.

Nagypénteken Ismét dísz- jj be öltöznek a gímesl lányok ' és asszonyok, hogy meg- ’ mosakodjanak a közeli Gí- 2 mes patakban. Ha valakit j ágyhoz köt a betegség, vö- ] dörrel hozzák neki a vizet.

Ez a szokás feltehetően a honfoglalás előtti szlávok- : tél ered, és azért csinálják, ' hogy a nők egész évben j szépek és frissek maradjanak. A magyar népdal Is 5 azt tartja, hogy: „Nagypénteken mossa a holló a fiát.“ Mert még a holló Is fehér- j re akarja mosni a fiát.

Zoboraljai népszokás továbbá, hogy ha a szülők ellenzik lányuk házasságát, meghívják a legényt, leül- j tetik egy padra, a lány apja mellé telepedik és foly- I ton közelebb húzódik hozzá, mfg le nem szortt|a a pádról. Ezzel adja a legény tudtára, hogy nem kívánt vendég a háznál.

Kolonyban viszont a farsangi bál valamikor háromnégy napig fs tartott. Ren- jj geteg népdal és derűs strő fa maradt fenn azokból az Időkből. Azt mesélik a faluban, hogy Bartók Béla Is gyakran megfordult náluk. Gímesen és Kolonyban az Idősebbek még emlékeznek Is rá.

f;m lenne baszoYitalan- ság összegyűjteni a még megőrzött népdalokat és népszokásokat.

Palágyi Lajos

■HMM

Mosakodnak a gímesi lányok, asszonyok, hogy egész évben frissek maradjanak.

A Magyar Újság a csehszlovák agrárpárt érdekeit képviselő napilapként jelent meg 1933. április 16-án Bratlslavában Dzurá- nyi László főszerkesztő vezetésével. A lap belső munkatársai: Bihari Mihály. Győry Dezső. Erdélyi Lászlő, Lukovics József. Báró Lajos Jenő, Spilberger Leő, Kaczér Illés, Tamás Mihály, Donner Pál és Vozári Dezső voltak.

A jól szerkesztett napilap az olvasók széles körében nagy érdeklődést váltott kJ. De Dzurányl főszerkesztő politikai magatartásának megváltoztatása miatt súlyos és sorozatos sajtótámadások érték a Prágai Magyar Hírlap. Lldové noviny, Ceské slovo, Národní llsty, Právo lidu és más lapok részéről. Hasonló támadások érték a lapkiadásért felelős Gyóry Dezsőt Is.

A lapkiadók egy időszakban bizonyos gazdasági hiányosságokat fedeztek fel. ezért 1936. április 1-én a Bratislavában megalakult Magyar Lap- és Könyvkiadó érdekkörébe került a lap. Az új lapkiadó vállalat elmozdította helyéről Dzurányl Lászlót és helyére Jankó Zoltán volt főispán került. A lap Irányzata nem változott, továbbra is az agrárpárt politikai nézetét képviselte.

A NAP

A csehszlovákiai magyar lapkiadás történetében példátlan furcsa körülmények között Indult útjára 1927. december 1-én Bratislavában A NAP című napilap.

A lapindltás kezdeményezői: Antal Sándor, az Erdélyből menekült lapszerkesztő a Masaryk Akadémia volt főtitkára, akit bűnös pénzügyi manipulációi miatt bocsátották el állásából; Benedek László, a Magyarországról emigrált, bizonytalan múltú egyén, aki egy bizonyos ideig a Prager Presse szolgálatában állt, de hűtlen pénzkezelés miatt elbocsátották állásából; Gál István, rimaszombati (R. Sobota) volt megyei tisztviselő, aki később a

Prágai Magyar Hírlap utazási irodájának volt igazgatója s erről a helyről ugyancsak hűtlen pénzkezelés miatt kellett távoznia.

A kezdeményezők megkörnyékezték dr Zay Károly (gróf) gazdag földbirtokost, hogy pénzét fektesse be egv napilapba, amely- lyel nemcsak vagyonát duplázhatja meg, hanem a lap révén országgyűlési képviselői mandátumhoz is juthat. Az optimista, szép mesékkel ecsetelt lapalapltásl gondolat igen tetszett a ..grófnak" és egymillió koronát adott a lap indításához. A lap alapítói lebeszélték Zayt arról a szándékáról, hogy neve a lap fején szerepeljen, mert mint egy volt gróf neve, rossz vért szülne az olvasók előtt. így került a laphoz Latkóczy József, a Zay-birtokok volt jószágigazgatója mint laptulajdonos, később mim felelős szerkesztő.

1927. december 1-én megindult A Nap című napilap mint: ..Független politikai napilap". Első számának vezércikkében a következőket Irta: ..Nem labdázunk színes jelszavakkal és nem kötjük le indulni akaró hajónkat fiktív elvek horgonyaival. Nem fogunk zajos politikát inszcenlrozni, ennek nyomán a politikában a reális, a praktikus kérdések felé fordulunk.

Ezekben a politikai feladatainkban benne találja a magyarság azokat a kívánságokat Is. amelyeket a magyar politikai élet kimagasló egyénisége: Szent-Ivány József magyar nemzeti párti törvényhozó társaival állított fel politikai életünkben."

Tehát független politikai lapot hirdetett, és a vezércikk nyomán már érezhető volt. hogy a soviniszta magyar nemzeti pán érdekeit kívánja szolgálni.

Amikor a lap irányitól látták, hogy Szent-Ivány oldalán nem érhetik el kitűzött céljaikat, teljes erővel ellene fordultak. A

Nap 1929. június 13-1 számában a „Mién bukott cl Szent-Ivány. és lesz-e közös frontja a két magyar pártnak?" című cikkében éles támadást intézett Szent-Ivány ellen.

A balsikert politikai állásfoglalás miatt menesztették Gál István felelős szerkesztőt, helyét Latkőczy József töltötte be.

A lapnál anyagi zavarok mutatkoztak, csökkent az olvasók száma, a hirdetési anyag a minimumra szállt le.

A húszas évek vége felé a szlovenszkői magyar pártok élethalálharcot folytattak egymás ellen. Ezt az alkalmas Időpontot akarták felhasználni Zay munkatársai, hogy újabb pénz adományozására bírják a ..Főnököt" a hanyatlásban levó újság részére. Diplomatikus ravaszsággal beszélték rá Zayt, hogy használja ki a magyar pártok közötti egyenetlenkedéseket és aktivista programmal új magyar pártot alakítson. A terv sikerült, és A Nap 1929. szeptember 29-1 számában megjelent a párt alakításáról szóló felhívás:

..Új magyar zászlóbontás előtt. Zay Károly dr. felhívása a magyar politikai élet munkára kész egyéniségeihez."

A párt megalakulása a legnagyobb részvétlenséggel Indult el. amelyről Zay Károly A Nap 1929. október 13-1 számában a következőképpen számol be:

..Ellenfeleim támadásai fölött hideg nyugalommal térek napirendre, mert nem impressziók, hanem pozitív tények ismerete alapján jelenthetem ki a nyilvánosság előtt, hogy az itteni kisebbségek ügyét csakis egy új aktivista alakulat fogja megoldani."

A lap- és a pártalapításban teljesen tönkrement Zay visszavonult vidéki otthonába, többé hallani sem akart képviselői vagy egyéb kecsegtető ajánlatokról.

1931. április 3-től Klein Mlklős vette át a lap tulajdonát, elbocsátotta Antal Sándor szerkesztőt, helyét Faragó jenő töltötte de a lap zuhanását már nem lehetett megállítani, s így 1931. 31-én minden bejelentés nélkül megszűnt.

Vírágvasárnap csoportokba verődve házról házra járva éneklik:

Villő, villő sellemsátor. Várj meg villő, várj meg! Hadj vegyem rám a

győcsingem

Krisztelejszom, ktrelej- szom.

Siskó megett ül egy asz- szony;

Adjanak egy tojást! Kosarat visznek a karju(Fr>lv*a* iuk)

A villő egy szalagokkal díszített füzfaág, amelyet a lányok virágvasárnapkor körülhordoznak a faluban. Mintás népviseletbe öltöznek, varrottas piros selyem- bukát, lengő, fodros szoknyát öltenek. Olyan ez a türelmes kézimunkával, hímzéssel készített tarka ruha, mint az ébredező természet ezernyi színben tobzódó képe.