Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-06 / 14. szám

Mit hozott az első félév?

(KoSicei tapasztalatok)

— Mikor alakult meg a magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai Ipariskolán a SZISZ-szervezet?

Lőrincz József elnök válaszol: 1970. június tizedikén, tíz taggal. Jelenleg 227 tagunk van, és újabb meg újabb diákok fordulnak hozzánk a kéréssel: szeretnének szervezetünkbe lépni. A kezdettől fogva nagy gondot fordítottunk a politikai nevelésre, tehát nemcsak a kultúra és a sport alkotta tevékenységünket. Beszélgetéseket szerveztünk a munkásmozgalom nagy alakjairól, Marxról, Engelszröl és Leninről. A CSKP megalakulásának ötvenedik évfordulójára 1500, brigádóra ledolgozását vállalta szervezetünk.

— Eddigi tapasztalataitok?

Munik Mihály kultúrfelelősé a szó: Egy i- lyen nagy iskolában nehéz összetartani az ifjúságot, de ennek ellenére sikerült egy kisebb létszámú, lelkes gárdát alakítani, amely sikeresen irányítja az egyes megmozdulásokat. Az iskola építésénél és más brigádok alkalmával mutatkozott meg fontos szerepük. A vezetőknek nehéz a dolguk, mert nemcsak szervezni, hanem tanulniuk is kell.

— Az ifjúsági mozgalom területén, iskolátoknak gazdag hagyományai vannak, és ez jó. Hasznosítjátok ezt az előnyt?

Lőrincz József: Gazdag; sokrétű és színes volt az eddigi tevékenység Is, és mi szeretnénk ezt a színvonalat megtartani. Szervezési munkánkat támogatja az iskola igazgatósága és tanári kara, főleg Nógell Tibor tanár, aki szintén fiatal és ismeri problémáinkat. Sajnos,

ml is teremhiánnyal küzdünk. A CSEMADOK városi bizottsága segítségünkre sietett, és szombatokra rendelkezésünkre bocsátotta klub- helyiségét. Műsoraink: élménybeszámolók, diavetítések, társasjátékok szerepelnek. Vannak persze már rendezvényeink is: szavalóversenyek, irodalmi pályázatok, műszaki jellegű versenyek, van irodalmi színpadunk, bábszínházunk és ha megkapjuk a nagytermet, megrendezzük a táncdalfesztivált is.

— Mit tanácsoltok SZISZ-és társaitoknak? Munik Mihály: A közösség csak akkor tud eredményt felmutatni, ha szervezetten dolgozik. Ehhez az az első lépés, hogy mindenütt létre kell hozni a SZISZ-szervezeteket. Érdekes és vonzó tevékenységet kell kifejteni, legyen a munka színes és változatos, ne rekedjen meg a táncdélutánok szervezésénél.

—elköszönjük az interjút, és a befejező mondatokban mondjuk el, hogy Lőrincz József és Munik Mihály nagyszerű szervezők. Mindketten érettségi előtt állnak. Lőrincz főiskolára készül. Szereti az irodalmat, a zenét, tanulmányi átlaga 1,4: Munik szívesen sportol és zenél, a Meteor-zenekar zongoristája, és a technikusi oklevél megszerzése után dolgozni készül.

Reméljük, az ifjúsági mozgalom, és ezen belül a magyar fiatalok számára nem kallódnak el, mert még sok-sok akció eredményes megszervezése vár rájuk.

(bt)

a

Sí

to

co

N

O

a

o

ÜC

Rákérdezzünk ? Folytassuk ?

Hozzászólás az Üj Ifjúság 1971/7. számában megjelent Téli esték című Íráshoz

2 új ifjúság

Százötven évvel ezelőtt — 1821. április 9-éft született Párizsban Charles Baudelaire francia költő,

K hatalmas vagyonnal rendelkező nagyburzsoá család sarja hamarosan elverte örökségét, és amikor anyja és nevelőapja hosszabb afrikai útra küldte, visszaszökött a párizsi bohémvilágba. 1948-ban mint forradalmár harcolt a barikádokon, majd vidéken és később ismét Párizsban újságírósko- dott, amíg találkozott a döntő élménnyel: elolvasta és lefordította Edgar Poe amerikai költő elbeszéléseit és esztétikai tanulmányait és ennek hatására vált — a romantika ellenére — költő-kritikussá. 1857-ben jelent meg a Les fleurs du mai (A romlás virágai) c. kötete, amely ellen III. Napóleon ü- gyészsége erkölcstelenség címen vádaf emelt, mint ugyanabban az esztendőben s ugyanazon a címen Flaubert Bova- rynéja ellen.

Élete és életműve elválaszthatatlan a romantikus túlzások ellen harcoló parnasszizmustól, amely a romantika ellenhatásaként alakult ki és nevét az 1866-ban kiadott Parnasse con- temporain (Mai Parnasszus) című versgyűjteménytől nyerte. Á parnasszizmus programja: a fegyelmezett forma, a személytelen (impassibiUté) költészet, a technikai tökéletesség és jellemzője a végletesen pesszimista történetfilozőfia.

Csak érdekességként említem meg. hogy a parnassienek vezére Leconte de Lisle volt, mtg a nála sokkal nagyobb Baudelaire, korában Európa legnagyobb, egyedülállóan nagy költője magányos maradt. Szerb Antal szerint: Ö az a költő, akiben megerjedt és csípős szesszé vált a polgári lét bie- dermeieres édessége.“ Tény, hogy a nagyburzsoá Baudelaire, az angol világfi-költők utánzója, a köznapi élettől irtózó, határtalanul büszke egyéniség, a polgárpukkasztás. az épater le bourgeois egyik vezéralakja volt.

Erkölcsi anarchista és hivő katolikus, kéjeleg a bűntudatban, de megjavulni nem akar, mert a kárhozat a meghitt közege és végül eljut az istenhit negatív formájához, a sátánossághoz. Á bűnös szenvedélyek, félresiklott életek pofN tája, aki még a szerelmet sem tudja bűntudat nélkül elképzelni, de ugyanakkor ő a hideg költő, a poésle pure, a tiszta költészet mestere. Lírája festői, plasztikus költészet, a szavak ötvösművészete.

De egy költő és életművének objektív értékelése megköveteli, hogy megvizsgáljuk az alkotó és az alkotás társadalmi összefüggéseit is.

'Az ,-,elefántcsonttoronyba“ zárkózott paransszlstáik, a fart pour fart megszállottjai, tartózkodtak minden politikai és társadalmi tevékenységtől, és ez a tartózkodás nagyon is kedvére volt a hatalma teljét élvező polgárságnak. Gautier és társai nem támogatták a burzsoáziát a társadalom leigázásában, viszont Flaubert, Leconte de Lisle és Baudelaire a burzsoázia érdekeit szolgálták azzal, hogy bezárkóztak az elefántcsonttoronyba és nem törődtek a világ dolgaival.

Amikor Baudelaire-t idézzük, Wagnert, a zeneszerzőt is idézni kell. Wagner müve, szen- zualizmusa jelentette sokaknak a század Iegkimüveltebb szellemei közül a művészet lényegét, és nem véletlen, hogy Baudelaire hangvétele azonosul Baudelaire hangvétele azonosul tudatunkban, érzelemvilágun'k- ban a Trisztán-zene érzéseivel.

Költészete a legnagyobbak közé tartozik', elemző ’ értékelése csak szürke, hideg és szegényes lehet. Ő volt az örök utas, aki a „költészet természetfölötti birodalmába" tartott, aki az élettel szemben a halál pártján állt, mert: „A halál az életnél is inkább, finom láncszemekkel tart benőnket,"

Péterfi Gyula

0) Ifjúság, a Szocialista Ifjú- •ági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja • Kiadja • Smen8 kiadóvállalata © Szerkesztőség és adminisztráció Bra- tlslava. Praiská 9. Telefon- 485 41-43. Postafiók 30 • Főszerkesztő: ür, SfRKSSSEP

aVÖBOTf.

Nyomja: Západoslovenské Hasiamé 91 • Előfizetési dti

egész évre 52.— Kis. fél évre t#.-*» KSa. negyedévre 13.— KCi 0 Terjeszti a Posta Htr- fapszolgálafa. előfizethető mindé* Bostskézbesftőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat Sem SrzOnk tneo és asm küldünk »Issza II A laoort külföldre a PN' Ostredn* exoe dlda tlaíe Bratislava, Gott- tvsldovc kém S. 48 Útja* te Bét megrendelni.

A televízió jóvoltából az immár nemzeti játékká rangosodott bar- kochbázás játékszabályai mintájára a Téli esték című írás -hr- alá- írású szerzője a figyelmes olvasót pontosan vezette. Már csak rá kellene kérdezni a község nevével, és a játéknak vége szakadna. Játsszunk tovább! Folytassuk még egy kicsit a barkochbázást! Komoly, jé játék, a tevében milliók figyelik, s talán ezrek olvasnák és olvassák majd az Üj Ifjúság barkochbázó cikkeit. Végre egy kis változás, egy kis formabontás.

A Téli esték cikk írója -egy községre irányította az olvasók figyelmét. Sőt tovább haladt: egy község ürügyén általános érvényű problémák boncolgatásába is kezdett, hogy azután az olvasóra bízza a problémák elméleti vagy gyakorlati megoldásának lehetőségét. Igaz, gyakorlatban nemigen oldhatják ezeket a problémákat.

Áz említett írás nagyon tetszett. írója mondanivalójával fején találta a szöget. Stílusa színes, eleven, az olvasók meggyőzésére törekedett, tárgya a mai mindennapi életünk egyik realitása (ez a szó most nagyon divatos).

Hangsúlyozom, tetszett az Írás. A meg nem nevezett község fiatalsága és idősebbje erősen ápolja a hagyományokat. Kártyáznak. Miért ne? Elődeik is kártyáztak, sőt az elődök elődei is. Miért szakítanák meg éppen ők a hagyományt ebben a „nemes" szórakozásban? Miért ne kártyázhatnának az utódok is? Ki tiltja meg nekik? De engedje meg a világ! Hát már ebbe is beleA kassai Thália Színház

szólnak? Nem szólnak bele. A szerző csak ráfényszórózott e.qy realitásra. Ő maga is kártyázik, kikapcsolódás!

A kártyajáték nekem is tetszik. Nem tagadom, én is szoktam kártyázni. De olvasni, énekelni, táncolni is szoktam. Mikor olvasnak, dalolnak, táncolnak ezek a kártyázó fiatalok? Ezek a hagyományt őrző fiatalok?

Bizony, nem is olyan régen, talán 15—20 évvel ezelőtt, e község fiataljai nagyon sokat olvastak, gyönyörűen táncoltak. A tánccsoport híre még határainkon túlra is eljutott, és ennek eredménye: külföldi meghívások. Még énekelni is tudtak ebben a községben. Az idősebbek nagyon jól emlékeznek azokra az énekkari összejövetelekre, amelyen egy nagyon kiváló pedagógus készítette elő a vegyes kart a fellépésekre. Sajnos, azóta sem sikerült összehozni énekkart a szóban forgó községben. A fiatalabbak is, míg iskolába jártak, gyönyörűen énekeltek, de a kilencedik osztályt elhagyva. elnémulnak az énekesek. Évenként 15—20 énekkari tag hagyja el az alapiskolát, s a kicsiszolt, némileg pallérozott hanganyag „elillan“.

Valamikor az arisztokraták, a nagybirtokosok az év java részét a francia és az olasz Riviérán töltötték. Kártyázni is el-eljártak Monte Carlóba, Monacóba, s a játékbarlangokban egy-egy éjszakán elvesztették egész vagyonukat. Akadt olyan kártyás is, aki utolsó tétnek saját feleségét vette meg, de még azt is elvesztette. Elvesztették, amijük, volt.

A’ mi kártyázó fiataljaink is azt

vesztik el, amijük van: a szabad idejüket, a kellemes hangjukat, elvesztik ritmusérzésüket, „falábakkal“ táncolnak a jó hírű bálokon. Egy mondattal: a mi fiataljaink is veszítenek. S velük együtt mi is, az egész társadalom.

Ezek ellenére még se üzenjünk hadat a kártyázóknak. Az öregebb korosztályhoz — mondjuk a 60— 80 évesek — tartozó játékosok hadd kártyázzanak, ők már megtették azt, amit kellett. Dolgoztak, küzdöttek, harcoltak, sokan két világháborúban is részt vettek, szövetkezeteket alapítottak, házakat építettek, tették, amit kellett, amit a régi és új társadalom elvárt és megkövetelt tőlük. Ők kártyázzanak, s kívánjuk nekik őszintén kellemes szórakozást.

De a fiatalokat ébresszük fel! És ezt tette -hr- is, Ezért tetszett az írása. Az őszinteség hangján szólt. Reméljük, a község fiatal polgárai felébrednek, ráébrednek szórakozásuk mihasznaiágára. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezekkel a kártyázó fiatalokkal is lehet eredményeket elérni, csak akarni kell, igénylik a jó szót.

tMég egy gondolat ide kívánkozik. A cikkben általában lakosokról, emberekről beszél a szerző. Mindössze egyszer említette a férfiak szót. Vajon a nők is olyanok a községben, mint a férfiak? Vagy tán azok jobban dolgoznak a társadalmi szervezetekben?

Nagyon örülnénk, ha a szerző megírná a lányok és a nők társadalmi munkájáról szerzett tapasztalatait is.-ra(a MATESZ részlege) 1971 áprilisi műsorterve

8. csütörtök Kassa (Kosice) Két úr szolgája (diákelőadás) 15.00

15. csütörtök Kassa (Kosice) Énekes madár — premier 19.00

17. szombat Somódi (Drienovec) “ 19.30

18. vasárnap Mecenzét (Medzev “ 19.00

20. kedd Nagykapos (Veiké Kapusany) “ 19.30

22. csütörtök Kassa (Kosice) 19.00

23. péntek Hosszúsző (Dlhá Vés) “ 19.30

i 24. szombat Paskaháza (Pasková) “ 19.30

25. vasárnap Szína (Sena) “ 19.30- 28. szerda Perbenylk (Príbeník) Két úr szolgája 19.30

Beszélgetés

a kongresszusi Moszkváról

Moszkvai munkatársunk, Magyarics Vince, aki egyébként az SZKP Politikai Főiskolájának hallgatója, néhány napos látogatást tett otthon, így kihasználtuk az alkalmat, hogy elbeszélgessünk vele arról, milyen benyomást tett rá a kongresszusi Moszkva, milyen problémák foglalkoztatják elsősorban is a szovjet embereket ezekben a napokban.

— Miben különbözik a kongresszusi Moszkva a város, mondhatnánk, hétköznapi arculatától?

— Moszkva hangulatán és arculatán látni lehet, hogy nagy esemény színhelye. A városba érkező küldötteket zászlődlsz és transzparensek fogadják. Az üzemek hatalmas faldíszeken jelentik az állami terv teljesítését. Ez mondhatnám a külső hatás. Ami a moszkvai emberek életét illeti, már jóval a kongresszus előtt megismerkedhettek a kilencedik ötéves terv irányelveivel. Ez nem mindennapi visszhangot váltott ki nemcsak a gyűléseken, hanem magánbeszélgetéseken is. Tanúja voltam, hogy a földalattin, kávéházakban, vasútállomásokon élénk vita folyt az országfejlesztés kérdéseiről. Az érdeklődést igazolja talán az a tény is, hogy az • irányelvek, amelyek brosúra formájában milliós példányban láttak napvilágot, néhány nap alatt elfogytak.

— Milyen visszhangot váltottak ki a kongresszusi irányelvek az ifjúság körében?

— A Komszomol, mint sokszor a múltban is, gyorsan reagált az SZKP irányelveire. Az országos feladatokat sajátjának tekintve, mozgósítja a fiatalokat a feladatok hatékony teljesítésére.

— Volt alkalmad részt venni olyan jelentősebb tanácskozáson, ahol a szovjet emberek az irányelvek konkretizálásáról beszéltek?

— Részt vettem a főiskolánk mellett működő pedagógusszervezet nyilvános párttaggyűlésén. Érdekes élmény volt ez számomra, mert az Állami Tervhivatal egyik elnökhelyettese volt az előadó. A gyűlésen élénk vita folyt, főleg a nemzetgazdasági tanszék tanárai tettek érdekes javaslatokat. Nagy körültekintéssel és hozzáértéssel szóltak hozzá az előadó által beterjesztett kérdésekhez.

— Mit várnak elsősorban a szovjet fiatalok a XXIV. kongresszusától?

— A fiatalokkal beszélgetve, úgy tapasztaltam, hogy a szovjet fiatalok sokat várnak ettől a kongresszustól. Elsősorban azért, mert itt hagyják jóvá a kilencedik ötéves terv irányelveit, amely a fiatalok szántára újabb életszínvonal-emelést helyez kilátásba. A művelődés terén még nagyobb lesz a haladás, mint eddig, bár már a nyolcadik ötéves terv éveiben is több mint 14 millió' szovjet fiatal végzett közép- vagy főiskolát. Ami a fiatalokat különösen élénken érdekli, az a lakásépítés fejlesztése. Érthető ez, hiszen a családot alapítani akaró emberek életszükséglete a lakás. Részletezni lehetne ezenkívül azt, hogy mindenki a saját foglalkozása szerint, az őt közvetlenül érintő problémákkal foglalkozik a legszívesebben.

— Köszönjük a beszélgetést.

S. Gy.

tflaiawiiiü

PÁRTTAGOKKAL BESZÉLGETNEK

Az idős párttagokkal való beszélgetéseket a fiatalok arra használják fel, hogy még jobban megismerhessék pártunk dicső, harcos múltját. A múltban ezt eléggé elhanyagoltuk, mondván, a fiatalok ezt az iskolában úgyis tanulják. A CSKP fél évszázados munkája megérdemli, hogy a fiatalok behatóbban ismerjék a munkásmozgalom harcait. A lévai (Levice) Járásban több mint 160 vöröskatonát tűntettek ki a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 52. évfordulója alkalmából. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a járásból huszonnégyen harcoltak, akik még ma is élnek, de ennél sokkal többen vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben.

A SZISZ alapszervezetei évi tervükbe vették, hogy felkeresik vagy meghívják maguk közé ezeket a harcos kommunistákat és elbeszélgetnek velük.

Ipolyságon (Sahy) köpöncei Lajos, Major Lajos, Dudás Vilmos elvtársakkal beszélgettek a fiatalok. Köpöncei elvtársat Alsőtúrra (Dőlné Túrovce) is meghívták. A felsőszémerédi (Horné Semerice) fiatalokhoz Harman elvtárs látogatott el, Ipolyszakállason (Ip. So- kolec) pedig Kovács József veterán párttag ismertette a párt megalakulásának körülményeit.

Az elvtársak beszéltek a múltról, a párt munkájáról, a sztrájkokról, a kitüntetésekről. A jelenlevők figyelmesen hallgatták az elvtársak visszaemlékezéseit, akiknek szavai nyomán megelevenedett előttük a múlt.

Belányi János

IRODALMI SZÍNPAD ALAKULT

Már a második előadásukra készülnek a SZISZ Zeíe- szi (teles) szervezete mellett megalakult 0j Ifjúság Irodalmi Színpad tagjai. „Tavasz, szabadság, szerelem“ című műsorukkal május 1-re készülnek. Az első előadásuk és egyben a bemutatkozásuk március 7-én volt. „Amilyen vagyok, olyan vagyok — egyszerűen nő vagyok" című műsorukkal a nőket köszöntötték.

Az irodalmi színpad vezetője, Bodzás István elmondta, hogy a tagok nagyon tehetségesek és lelkesek, és egyáltalán nem voltak gondjai az alapítással. Az „ifjú gárda“ jelenleg kilenc főt számlál, de a második előadásukon tizennégyen szerepelnek már. Céljuk: a falu lakosaival megszerettetni az irodalmat.

Kulik László