Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-06 / 14. szám
T3 *0 U C/j aj 'ra Az SZKP XXIV. kongresszusának színhelye a moszkvai kongresszusi palota 14 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI XX #vf 19711 ' KÖZPONTI Április 8. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 'Ara 11- Kőé A párt mindig nagyra értékelte az olyan képességeket, mint az üj iránti fogékonyság.. Ez azt jelenti, hogy e képesség birtokosa meglátja a fejlődés távlatait, bepillant a jövőbe, megtalálja a felvetődő feladatok megoldásához vezető legmegbízhatóbb utat. Ma, amikor a társadalmi életben és a termelésben gyökeres és gyors változások történnek, ez a tulajdonság különösen fontos jelentőségű. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXIV. kongresszusán RADNÓTI MIKLÓS: Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringö gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj. s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház, s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel minden jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelne Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. A világ tekintete ezekben a napokban Moszkva felé irányul, ahol a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresz- szusa ülésezik. Több ezer küldött a Szovjetunió minden részéből és a világ kommunista és munkásmozgalmának számos képviselője van jelen e fontos tanácskozáson. A vendégek között ott vannak Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttei Is, Husák elvtársnak, pártunk első titkárának vezetésével. A kongresszus érdeklődésének középpontjában a Szovjetunió fejlődésének kérdései állanak. Ismeretes, hogy ez a kongresszus hagyja jóvá a Szovjetunió kilencedik ötéves tervét. Az elmúlt nyolcadik ötéves népgazdasági tervet a Szovjetunió dolgozói sikeresen teljesítették. Ennek köszönve, a nemzeti jövedelem 1970-ben 41 százalékkal szárnyalta túl az 1965-ös szintet. A nyolcadik ötéves terv sikeres teljesítése lehetővé tette a lakosság anyagi jólétének lendületes fokozását. Az egy főre eső jövedelem az öt év alatt 33 százalékkal emelkedett. A munkások és alkalmazottak átlagos havi keresete 1970-ben 26 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A parasztság anyagi jólétének fokozása érdekében a kolhozokban bevezették a szavatolt munkadíjazást. A Szovjetunióban épp úgy, mint nálunk vagy számos más országokban, hatalmas problémát jelentett a lakáskérdés. MOSZKVÁRA tekint a világ Ezen a téren is jelentősen haladt előre a Szovjetunió fejlődése. Így az 1965—70-es időszakban 518 millió négyzetméternyi lakóterületet építettek fel, ami nem kevesebb, mint 55 millió személy lakásviszonyainak megjavítását jelentette. Ugyancsak gyors ütőmben növekedtek a lakosságnak nyújtott közszolgáltatások is. A nyolcadik ötéves terv sikeres teljesítése lehetővé tette, hogy most az SZKP XXIV. kongresszusa még merészebb célokat tűzzön ki az ország fejlesztése terén. Ahogy azt a kongresszuson nemegyszer hangsúlyozták, a kilencedik ötéves terv feladata biztosítani a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentős emelkedését, a szocialista termelés gyors ütemű fejlesztését és a tudományos-műszaki haladást. A nagyon reálisan kidolgozott irányelvek kilátásba helyezik a nemzeti jövedelem 37—40 százalékos növekedését, amelyet elsősorban a munkatermelékenység fokozásával érnek majd el. A szovjet népgazdaság az utóbbi időben olyan impozáns sikereket ér el, amelyeket a kapitalista országok megfigyelői is kénytelenek elismerni. A washingtoni United States and World Report a közelmúltban ezt írta: „Oroszország a gazdaság néhány ágában óriási léptekkel haladt előre. Míg 192B-ban mindössze a 4 millió tonna acélt termelt, ma már több mint 100 millió tonnát. (Pontosan 116 millió tonnát.) Néhány területen, például a szerszámgép- és cementgyártásban Oroszország megelőzi Amerikát. Katonai és ipari potenciáját tekintve, gyakorlatilag egyenlő erőt képvisel az USA- val“. Érdekes az is, hogy az ötéves terv eredményeiről szólva a nyugati sajté igyekezett elhallgatni a fejlődés szociális vonatkozásait, a népjólét gyors emelkedését. Ez ugyanis ellentmondott volna régi propagansc w z o > o u Fájdalommal értesültünk arról, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt a magyar színművészet immár klasz- szikusa, Kiss Manyi. A művésznő a következőképpen fogalmazta meg hitvallását: „Hit nélkül nem lehet, nem is szabad színházat játszani. Ha én elhiszem, amit csinálok, elhiszi a közönség is. Azt játszhatom csak el, ami nekem, magamnak is élmény, amit át tudok érezni. Ennyi az egész.“ A targikusan elhunyt művésznőről Írunk lapunk hetedik oldalán. Képünkön Vinczéné alakításában látjuk. Egy hektár üveg alatt. Ez a címe a harmadik oldalon olvasható riportunknak, amelyben a nagymegyeri (Calovo) szövetkezet ötventagú ifjúsági brigádjáról, terveikről, munkájukról, gondjaikról és hétköznapjaikról írunk. —O— Bratislava 2000-ben című írásunkban azon tervjavaslatok egyikének részleteiről van szó, amelyek Szlovákia fővárosának az ezredfordulóig kialakuló városképét irányozzák elő. N C/J 'Cd as cá. «5 Cn'Ed < < qO u z < H C/J O CD < N C/J te o e c/j <a H a £a C/J >» « T3 co cp Ős T3 £ u Ö0 03 S 03 N aj ►» s > 00 s A ca -a '03 Z ■* (0 +* C8 » 2 S 3 js e ra (8 — 3 — > a 3 X *.2 O B. S<'» ■O N o :s Q US disztikus tételüknek, miszerint a Szovjetunió számára öncél a nehézipar fejlesztése. Az igazság pedig az, hogy a közszükségleti cikkeket előállító ipar a kilencedik ötéves tervben gyorsabban fog fejlődni, mint a termelési eszközök gyártása. Az ipar valamennyi ágának fejlesztése közvetlenül összefügg a szovjet nép személyes szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítésével. A szocialista gazdaság Minden erőfeszítése az ember, az emberi szükségletek kielégítésére irányul. De a semmiből természetesen nem lehet teremteni valamit. Az életszínvu- nal csakis az ország gazdasági erejének megszilárdulása révén emelkedhet, és azt a szovjet közgazdászok nagyon jól tudják. A kilencedik szovjet ötéves terv valóra váltásának nemcsak a szovjet nép szempontjából lesz nagy jelentősége. A szovjet gazdaság fellendülése hozzájárul az egész szocialista világközösség erejének további megszilárdításához, amely teljes egészében igazolja a tervszerű fejlesztés, a szocialista nemzetközi együtműködés előnyeit is. A szovjet nép az ötéves terv teljesítésével méltó módon járul hozzá a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló erők felzárkózásához. Pék Vendel az SZLKP KB dolgozója
