Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-30 / 13. szám
8 új ifjúság YOUNGMAN CARTER: Mr. Manchester ö volt az egyetlen, akinek a külseje bűnözőre emlékeztetett, és az első, aki a szobába lépett, természetesen — és ez Is nagyon jellemző Arthur Gabelre — nem arról az oldalról, ahonnan várták volna. Teste kövér volt, mint egy teleszívott szivacs. Kopasz fején sötétszürke „polier“ ékeskedett. A dagadt arcára biggyesztett húsos orrán sötét szemüveg fityegett. Kopott, sötétkék öltöny egészítette ki a látványt. Gabel a kertre nyíló ajtón jött be és most egy fotelben ült, mely roskadozott súlya alatt. Charles Dixon, a ház tulajdonosa akkor fedezte fel Gabelt, amikor belépett a szobába és felgyújtotta a lámpát. Dixon első pillantásra kereskedelmi képviselőnek nézett ki, de hivatalosan is ez volt a foglalkozása. — De megijesztettél, Arthur — szólalt meg Dixon —, egy kicsit korán jöttél. De nem baj. Addig legalább elszórakozhatunk. — Semmi kedvem szórakozni — válaszolt a kövér —, tudom, ki van az egész mögött, de még ma este megkapja tőlem a magáét. Mindenki előtti — Annál jobb, Arthur. Nekem így is jó. Iszol valamit? — A megszokottat. A szobán látszott, olyan !nő rendezte be, akinek különleges érzéke van a giccsre és van rá elegendő pénze is. Dixon egy csillogó bárszekrényből whiskyt és szódát vett elő. A helyiségben nyomasztó csend honolt, amíg iszogatták italukat. Sportkocsidübörgés jelezte, hogy megérkeztek Tony és Ron Myer, az ikertestvérek. Mindketten autószerelők voltak és egy benzinkút tulajdonosai. Olajos zubbonyuk az első pillantásra elárulta foglalkozásukat. Amikor beléptek, úgy néztek ki, mint két diák, akik nem akarják magukat alávetni a csínjukért kijáró büntetésnek. — Mit jelent ez a marhaság? — szólalt meg Ron. — Ilyet velünk nem lehet csinálni — toldotta meg Tony. — Várjuk meg, míg a többiek is itt lesznek — fogadta őket Dixon —, Arthur majd ezután nyilatkozik az ügyről. Isztok sört? — Ha engem kérdeznétek, azt vá-' laszolnám, az egészet Arthur sütötte ki — vakkantott fel Ron —-, és ha valóban így van, akkor gratulálhat magának. Hamarosan aprófát csinálunk belőle. Látni lehetett, a találkozás nem a felebaráti szeretet légkörében zajlik majd le. A feszült légkört egy siralmasan vékony alak megjelenése oldotta fel. A hőrihorgas „paradicsomkaró“ Forster-Brown névre hallgatott. Kísérő társa, akit általában Tidmarsh doktornak tituláltak, alakjáról ítélve, díjbirkózó is lehetett volna — pedig nem az volt. A csendet Arthur Gabel hangja törte meg. — Üljetek le, fiúk! — Arthur tarkójára tolta szürke „pöllerét“, szemüvegét az orra hegyére csúsztatta és egy darab papirost húzott elő a zsebéből. — Ha nálatok vannak a levelek, vegyétek elő. Összehasonlítjuk őket, majd mindenki megmondja a véleményét. Azután határozunk. — Mi elégettük a leveleinket — szólalt meg Ron —, mi a fenének őriznénk meg ilyen marhaságot. De szóról szóra tudjuk, mi állt bennük. — Rendben van — suttogott Arthur —, Charlie, olvasd fel a leveledet. Akinek másképp hangzik az írása, jelentkezzen. — Miért éppen én — vakkantott fel Dixon —, csak nem gondolod, hogy én...? — Semmit sem gondolok — szakította félbe Arthur —, de te vagy itt a háziúr és neked van a legerősebb hangod! — No jó. Egyébként a levelemet géppel írták, fehér papirosra. A boríték is fehér volt. — Dixon körülhordozta tekintetét a társaságon, majd olvasni kezdett. — Kedves Charles! Miután sikeresen kiemeltük a Saunders-Electronic cég kasszáját — 35 317 font nem kicsiség — újabb helyzet állt elő. Ez abban rejlik, hogy nem vagyok megelégedve a pénz elosztásával. Ezért változtatni kívánok a dolgon. Akkor ugyan nem szóltam semmit a dologról, de most meggondoltam és megtaláltam a változtatás módját. Mindenki fizet nekem egy bizonyos összeget, mégpedig akkorát, a- milyet én jónak találok. Ugyanilyen levelet küldtem természetesen magamnak is. Nem szeretném, ha felfednétek kilétemet. Nos a következő összegekkel jöttök nekem: Arthur Gabel: te vagy csoportunk „feje“, de te vagy a legpénzéhesebb is. Hogy egyenesbe jöjjünk, 1317 fontot kapok tőled. Charlie Dixon: Te minden hájjal megkent alak vagy. Azért, hogy kénytelen vagyok elviselni közelséged, 1000 fonttal jössz. Forster-Brown: Igaz, hogy te kapcsoltad ki a riasztókészüléket, de így is sokat kaptál a zsákmányból. 750 fontot fizetsz! Tidmarsh doktor: Te ugyan jól tudsz bánni a nitroglicerinnel, de nem jól árnyékoltad el a széfet és ezzel veszélyeztettél minket. Büntetésed 750 foht. Tony és Ron Myer: Olyan fuser, mint ti ketten, tizenkettő megy egy tucatba. Azonkívül nem tudjátok tartani a szátokat. Hogy ezt megtanuljátok, fejenként 250 fontot számoltok le. Ez összesen 4317 font. A pénzt egy papírdobozba csomagoljátok és a Waterloo pályaudvar egyik megőrző szekrényébe helyezitek. Mégpedig valamelyik munkanapon, 8.45-kor. A szekrényke kulcsát a következő címre küldjétek: Mr. Manchester, Clarkes Stores 17, Postillon Street, London W. C. 2. Ez egy trafik, amely leveleket is átvesz. Ha eszetekbe jutna őrizni a szekrénykét, erről természetesen én is tudni fogok. Ha valaki saját szakállára őrködne, felismerem. Ha vonakodnátok teljesíteni szerény kívánságomat, jelentkezem a rendőrségen. Mint a bűnösök felfe- fedezőjét, engem illet* a jutalmul kiírt 10 százalék az ellopott összegből. Két nap időt adok. Csütörtökön 19.30-kor találkozunk Charlie-nál. Ha valaki nem jönne el, az készüljön fel valamire. Ha nem megy minden a rendjén, pénteken reggel jelentkezem Hungerford felügyelőnél, aki a nyomozást vezeti. Amint ismerem lustaságát, örömmel fogadja majd értesítésemet. Baráti üdvözlettel Mr. Manchester Amikor Dixon befejezte az olvasást, Arthur az asztalra csapott: — Pontosan így volt az enyémben is. Mindenkiében? — Pontosan — válaszolt Ron — de ha rájövünk, ki volt, azt misz- likre vágjuk. — Ha már ti kezdtétek el, hát nyilatkozzatok — csapott ismét az asztalra Arthur. — Csak nem képzelitek rólunk, hogy mi tettük — szólalt meg a két ikertestvér — hiszen alig tudjuk leírni a nevünket. Gépen írni azután egyáltalán nem tudunk. Az irodai munkát egy kislány végzi nálunk. — Pontosan erről van szó — horkant fel Arthur •—, a lány pontosan olyan hülye, mint ti vagytok, így valószínűleg nem ő volt. Van azonban adták fel, tehát ott, ahol ön la- kis zsarolásért megismerkedett a rendőrséggel. És ez is zsarolás. Mivel ti nem tudjátok tartani a szátokat, a húgától biztosan , értesült az egészről. \ — Tökfejek — mérgelődött Ron — a lányt már hónapok óta nem láttuk, valamilyen pénzes pasassal él. Annak nem volt szüksége a mi fontjainkra. — No jó. Forster-Brown, most te vagy soron — morgott Arthur — te jobb családból származol és írni is tudsz. — Ez igaz — szólalt meg a lan- galéta —, de én a levelet a kórházba kaptam. Két hétig feküdtem ott. Ugyan nem volt életveszélyes, de bizonyíthatom, hogy ott voltam. És ott nincs írógép. — Most én vagyok a soros — vágott belé Tidmarsh doktor —, tehát jól nyissátok ki a fületeket. Nem tudok egy szót se leírni hiba nélkül és az írógéphez annyit értek, mint tyúk az ábécéhez. Én felrobbantottam a széfet, ezt értem, mást nem. És a jutalékommal meg vagyok elégedve. — Hát akkor védd magad te, Charlie — szikrázott fel Arthur szeme — te tudsz írni, gépen Is és pontosan olyan típus vagy, aki ki tudja játszani bajtársait. És még valami, a levelet itt, Wembley-ben adták postára. — Ez igazán nem jelent semmit, mert az én levelemet Walthamstown- ban adták fel, tehát ott, ahol ön lakik, Arthur — mordult fel Forster- Brown. Valóban így volt, mind* az öt levelet máshol adták fel. A figyelem most már az utolsó Arthurra irányult. — Ti szerencsétlen flótások — háborodott fel a kövér cimbora — nélkülem ti semmik volnátok. Én csináltam belőletek csapatot. Én adtam a tippet, én dolgoztam ki a tervet, és ti engem mertek gyanúsítani? Senkiháziak! Csak nem gondoljátok, hogy én most felborítanám ezt a csapatot? — Arthur nehézkesen felállt. — Tudjátok meg, tőlem ez a jól sikerült Mr. Manchester nem kap egy fillért sem. És ezt tanácsolom nektek is. Viszontlátásra! Másnap délután a rendőrség letartóztatta Charles Dixont azzal a gyanúval, hogy részese a Saunders- Electronic cégnél történt rablásnak. Hungerford felügyelő kedélyesen mosolygott Dixonra: — Egy kis madárka csicsergett nekem valamit magáról. No nem olyan megszokott rendőrbesúgó, nem. Ez az értesülésem egy megbízható forrásból származik. Úgy látszik, nem tudott megegyezni egy hm... kollégával. Örülök, hogy most szépen elbeszélgethetünk. Ha kívánja, hogy az ügyvéd is részese legyen a beszélgetésünknek, nincs ellene kifogásom. A beszélgetés hosszúra nyúlt. Másnap Dixont kiengedték. Útlevéllel, négy szállodai számlával és hat tanúval bizonyította, hogy a rablás i- dején Rómában tartózkodott. A rendőrség nem tudhatta, hogy Dixonnak van egy öccse, aki megtéveszthetet- lenül hasonlít rá. Két nappal később reggel 8.45-kor a rendőrség a Waterloo pályaudvaron letartóztatta Tony és Ron Myeft, Forster-Brownt, Tidmarsh doktort, Dixont és Arthurt. Éppen akkor csaptak rájuk, amikor Arthur egy 4317 fontot tartalmazó Mr. Manchester címmel ellátott dobozt a pályaudvar egyik megőrző szekrénykéjébe akart helyezni. Hungerford érdekesnek találta, hogy a dobozban talált pénz mind új címlet és a nemrég történt rabláskor elveszett bankjegyeket ismerték fel bennük. — Látom, meg van elégedve saját magával — mosolygott Hungerford felügyelő főnöke, amikor délutáni teájukat fogyasztották. — Már hogyne lennék. Nem gondoltam, ilyen jól sikerül ez a levél- trükk. Elejétől tudtam, hogy a rablást Arthur Gabler követte el. Ott hagyta a helyszínen a „kézírását“. De azt is tudtam, hogy társainak és magának sziklaszilárd alibit biztosított. Semmilyen bizonyítékunk nem volt. így hát kieszeltem a levelet, és a halacskák ráharaptak a csalétekre. 0 „Románc 20“: Versein érződik az íráskészség. Sok-sok munkára, tanulásra lesz azonban még szüksége, amig közölhetőt tud majd alkotni. Minden vers egy- egy önmegvalósítás — tehát csak' egyvalakihez, az írójához hasonlíthat. Önnek is úgy kell megfogalmaznia érzéseit, hogy azok általános érvényűek legyenek, de u- gyanakkor sajátosak is. Tanuljon, olvasson! Figyelmébe ajánlanánk Kassák, Füst Milán, Weöres Sándor, Juhász Ferenc és Nagy László verseit... • L. A. Mokrance: Verseiről nem tudtuk eldönteni, hogy magyarnótába oltott slágerek-e,- vagy slágerekbe oltott magyarnóták. Csak egy biztos, a költészethez semmi közük sincs. Talán ön is rájön, ha elolvassa lapunkban néhány sorát — eredeti helyesírásban: / Karjaid ringatak, ajkad csókja melet / köny kerdült szemedből, hogyha sírni kezdtem. / — Ügy gondoljuk, ennyi is elég ahhoz, hogy lebeszéljük — természetesen csak az írásról — a tanulásról, az önművelésről azonban nem. • „20 éves fiatalasszony“: Verseiben tehetséget látunk. Egyelőre szép sorokig jutott csak. A vers egészét még nem tudja átfogni — gondolattal, erővel. Kevés képet használ. Néhány verse pedig szinte aforisztikusan hat. I- lyen például a ; képtöredék a 20. századból című is: / a világot elözönlő bakfiscombok / és a srácok koszos hajfürtjei / hirdetik az élet szépségét /. Biztatjuk! Jelentkezzen újra! • „Szépség“: „A‘ szépség megszállottja vagyok, azért írok verseket is“ — írja levelében. Versei között pedig ilyen sorokat olvashatunk: / Bűzös ganéjban fürdőm, hogy / elnyerjem szerelmed / stb. / Menstruációs vért iszom / stb. Kedves „Szépség“! Annyian és annyiféleképpen próbáltak már bennünket meghökkenteni, de úgy gondoljuk, hogy ön mindenkin túltett — különösen így, hogy a „szépség megszállottjaként“ konferálja be magát. Nos, azt ajánlanánk, hogy ne írjon verseket, ellenben olvasson el egyet, legalább egyet... 1624-ben VIII. Orbán pápa bullát adott ki a dohányzás ellen. Még a kiközösítést is kilátásba helyezte. IV. Murat szultán 25 000 embert végeztetett ki a dohányzási tilalom megszegése miatt. Az orosz cár pedig elrendelte, hogy „az, akit dohányfüst szívásán tetten érnek, annak orra levágassák.“ Mi, magyarok, egy Ideig szintén derekasan küzdöttünk a haszontalan és „hides“ szenvedély meghonosodása ellen. A vármegyék hosszú ideig 25 botütéssel büntették a bagózást. Nálunk Is derekasan küzdöttünk a „haszontalan és bides“ szenvedély meghonosodása ellen. A vármegyék hosszú i- deig 25 botbüntetéssel büntették a bagózást. Később az országgyűlés „a tabak megtiltásáról és az, aki behozná, annak büntetéséről“ kezdetű törvénnyel próbált gátat vetni a dohányzás szokásának. A sok és eredménytelen dohányzási tilalom szülte a régi nótát: Tudtára adatik, hogy a pipa tiltatik, aki rajta kapatik huszonöttel csapatik. Ügy látszik azonban, hogy bárminemű tilalom és fenyegetés hiábavaló volt. A harc még ma sem ért véget. Angliában ellenben rájöttek arra, hogy a dohányzás szenvedélyét semmiféle tiltó törvény nem szorítja vissza, s így üzletes meggondolásból olyan adót vetettek a dohányra, hogy ez állandó bevételt biztosítson. A dohányárusítás majdnem minden egyes államban monopólium lett. Spanyolországban a hírhedt inkvizícióhoz méltó kegyetlenséggel büntették a dohányosokat. Börtönbüntetéssel, fül- és orrcsonkítással küzdöttek a dohányzás terjedése ellen. Még tüzes pecsétet is nyomtak a dohányzónak az ajkára. Törökországban egy alkalommal a dohányosok vigyázatlansága miatt Konstantinápoly jelentős része leégett. A szultán ekkor halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a dohányzást. Romanov Miklós orosz cár 1634-ben rendeletet adott ki, amelyben megtiltotta a dohányzást. A tetten ért muzsikot első ízben kancsukával megverette. Másodszor átfúratta az orrát a pipa szárával, harmadszor már az orrát vágatta le. A cár később sok embert Szibériába száműzött, sőt kivégeztetett. JÖ ÜZLET A DOHÁNY Nagy Péter cár is tiltotta uralkodása kezdetén a dohányzást, később azonban európai útja alkalmával felismerte, hogy úgyis hiába tiltja és bünteti. Ezért ő Is megadóztatta a dohányosokat, és így jelentős jövedelemre tett szert. A dohányzással együtt Európa-szerte és nálunk is elterjedt a dohánytermesztés. Hazánkban már a XVII. század végén több vidéken termesztettek dohányt. A magyar dohány nemcsak Itthon, hanem külföldön Is keresetté vált. Különösen akkor nőtt meg iránta az érdeklődés, a- mtkor az észak-amerikaiak szabadságharca miatt Virgíniából nem szállíthatták Európába. Szegedről hajón von tatták a Tiszán és a Száván a Kulpáig, onnét meg társzekereken szállították Fiúméba. II. József elismervén a dohánytermelésben rejlő nagy bevételi lehetőséget, dohánybeváltó hivatalt szervezett Debrecenben, Tolnán és Szegeden. A beváltott dohányt Ausztriában értékesítették. Hitelt érdemlő adatok szerint a nők is dohányoztak. Időközben az emberek két nagy tábora alakult ki: a dohányosok és a nem dohányosok tábora. A két tábor tagjai főképp arról vitáznak, hogy káros-e vagy sem a dohányzás az egészségre. Eddig a dohányzás ellenségeinek nem sikerült meggyőznie a másik tábort. „ILLATOS, ENYHE, MINT RÓZSASZIROM“ Ezt tartja a cigarettafüstről a régi operettdal. Más a- zonban az operett és más a valóság. A mértéktelen nikotinélvezet kétségtelenül árt az egészségnek. Sőt, a nikotin a fiatalok szervezetére még kis mennyiségben is ártalmas, felnőttkorban pedig elősegíti a tüdőrák képződését, meg a szív- és légcsőbántalmakat. Erre később még visszatérünk. Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi XXIII. kongresszusa megállapította, hogy világszerte egyre jobban terjed és egyre inkább „fiatalodik“ a füstölők tábora. A földkerekségen évente 41 millió mázsa nyers dohányt termesztenek. A becslések szerint évente legalább hétezer- milliárd cigarettát gyártanak. De nemcsak egészségügyi szempontok kényszerítenek arra, hogy elkeseredett harcot Indítsunk a dohányzás ellen. Földünkön évente mintegy kétmillió hektáron termesztenek dohányt. Ekkora területen kb. 60 millió tonna cukorrépát termeszthetnénk, amely — egy főre eső évi 40 kilós fogyasztása mellett — 200 millió ember cu- korszükségletéhe'z elegendő nyersanyagot szolgáltatna. Sőt, a cukorrépa feldolgozásának melléktermékeként némi állati takarmányt is nyernénk. Vagy egy másik példa: ezen a területen kb. 40 millió tonna burgonyát termeszthetnénk, amely — egy főre eső 100 kilós fogyasztás mellett — 400 millió embernek lenne elegendő. Persze mi sem akarunk „elmaradni“. A hazánkban termesztett dohány vetésterületén évente mintegy egymillió mázsa burgonyát termeszthetnénk. Ezenkívül évente 100 millió devizakoronát fordítunk dohánybehozatalra. Már e- zek Is elegendő érvek a dohányzás ellen. (Folytatjuk)
