Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-30 / 13. szám

új ifjúság 4 A Csehszlovák Komszomol és a CSKP megalapításá­nak 50. évfordulója tiszteletére rendezett beszélgetés­sorozat újabb vendégeként a közelmúltban Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke látogatott el szerkesztőségünk munkatársai, illetve kiadóvállala­tunk dolgozói körébe. Fábry elvtárs neve szorosan egybeforrt a haladó if­júsági mozgalom, illetve a kommunista mozgalom har­cával, zsenge gyermek korától tevékenykedett a pio­nírszervezetben, amely 1924-31 között legálisan műkö­dött, majd később, illetve egyidőben a Komszomolban és a pártban is. Tagja volt a Komszomol körzeti, majd a központi bizottságának. Interbrtgádistaként részt vett a spanyol polgárháborúban, a felszabadulás után is minden erejével bekapcsolódott a békés építőmunkába, és amikor a reakció államfordulattal akarta meghiú­sítani a szocializmus, győzelmét, Kassán (Kogice) már 1948. február 21-én megalakították a népi milíciát, melynek első parancsnokává Fábry Istvánt nevezték ki. Bámulatos életerejét és meggyőződését a börtönbün­tetések, a kemény kétkezi munka, a nélkülözések sem tudták megtörni. A rideg lövészárokban sem szűnt meg ember lenni. És milyen friss és üde még ma is! Sze­me sarkában valamiféle ravaszkás, ötven egynéhány éves „kamasz“ mosolya bujkál. Miért vállalta ezt a kemény életutat? — Nekünk nem nagyon volt más választásunk. Ve­lünk nem iskolában oktatták a szocialista eszméket. A sors, az élet tanított arra, hová álljunk. Tizenkét éves koromban hentestanonc lettem. Hogy mi volt ak­kor a tanonc sorsa? A tanonc volt a legolcsóbb mun­kaerő, mert még fizetni is kellett azért, hogy az em­ber takaríthatott, moshatott a nagyságának, pelenkáz- hatta a gyerekeket, fát vágott, ide-oda futkosott, és látástól vakulásig dolgozott a műhelyben vagy a mé­szárszékben. Oe mégsem lett belőlem henteslegény, mert egyszer a bárddal olyan „keményen“ tudtára ad­tam a mesteremnek a meggyőződésem, hogy majdnem kilehelte a bűnös lelkét, de szerencsére csak a feje tö­rött be. A hentesszakmának mindenesetre befellegzett, így lettem gyerekfejjel bányászsegéd félfizetésért. És meséli, hogy abban az időben a segédmunkások és a fiatalok rendszerint a felnőtt társaik fizetésének csak a felét, esetleg a 75 százalékát kapták. Nézem a hallgatóság arcát, zömében fiatalok lesik Fábry elv­társ szavait. Látom, nem értik, hogy miért kapott a fiatal, életerős munkás kisebb bért. Arra az akkori u- ralkodó osztály sem tudott volna elfogadható magya­rázatot adni. Ezért vált az egyszerű bányászsegéd kommunistává, hogy megdöntse ezt az igazságtalan rendszert. A hallgatóság mocorog, és valaki csendesen kimond­ja: Nem féltek a megtorlástól? Elvégre az ember a kenyerét is elveszíthette a meggyőződése miatt, bör­tönbe vetették, ütlegelték, esetleg a fejével is fizet­hetett. — Nem volt vesztenivalónk. Amikor valamilyen ak­ciót szerveztünk, már előre számítottunk azzal, hogy mennyit kapunk érte. Beleértve az ütlegelést, kínzást is. Az tartotta bennünk a hitet, hogy tudtuk, ha el­esünk, helyünkre mások lépnek, és igaz ügyünket e- lőbb-utóbb diadalra viszik. Ha újra kezdhetném, ma sem cselekednék másképp. Az intelligencia és a munkásosztály kapcsolata a közelmúltban sokat vitatott probléma volt. Milyen volt akkoriban a mnnkásifjak és egyáltalán a munkások, il­letve az értelmiségiek viszonva? — hangzik a kérdés, és Fábry elvtárs máris kész a válasszal' — Jő. Lehet, hogy a mai fiatalok számára hihetetle­nül hangzik, de jó. Tudom, arra gondoltok, hogy a gyárosok, földbirtokosok, orvosok, ügyvédek jólétben és kényelemben nevelt fiai számára a párt programja nem volt vonzó. A párt azonban már akkor kitűzte a fel­adatat: megnyerni a főiskolásokat, fiatal érte'miségie- ket! Beszélgetéseket, összejöveteleket szerveztünk, és igyekeztünk meggyőzni őket harcunk igazáról. Ha ez nem is sikerült teljes mértékben, akkor is fennállt a lehetősége, hogy a fiatal értelmiségi esetleg szimoati- zál velünk. Ha másrészt nem. esetleg azért, mert prog­ramunk izgatta a fantáziáját. Voltak azonban esetek, amikor a fiatalok határozottan leküzdötték osztályuk szemléletét és fenntartás nélkül az oldalunkra álltak. A Cervená Skala — Margecany vasútvonal építése alatt lezajlott emlékezetes sztrájk bizottságában például ben­ne volt a vállalkozó fiatal gyakorié mérnöke. Kabos elvtárs is. Pedig nemcsak az osztályával, apjával is kénytelen volt szembeszegülni. Kabos etvtárs egyéb­ként még él, a Galántai Magasépítő Vállalat igazgató­ja. Nagy ritkán a munkásosztály gyermekei is felke­rültek a főiskolákra, akik általában nem feledkeztek meg hovatartozásukról. Milyen befolyása volt a pártnak, a Komszomolnak a lányokra, asszonyokra? — Bár a lányok, asszonyok akkoriban nem nagyon voltak foglalkozásban, meglepő nagy számban bekapcso­lódtak a párt, de különösen a Komszomol munkájába. Persze ennek társadalmi háttere is volt. A lánynak kiszolgáltatott helyzetében egyetlen életcélja volt; mi­nél hamarább férjhez menni. A szervezett összejövete­leken viszont éppen nagyszerű lehetőség nyílott arra. hegy kapcsolatokat kössön. De rosszmájúság lett volna őket számítással vádolni. Mindig kiváló harcostársunk­ra találtunk bennük. Hát bizony! Ilyen furcsa helyzeteket Is teremthet az élet. A tankönyvek sem nagyon foglalkoznak vele. Ép­pen ezért rendkívül tanulságos volt Fábry elvtárs be­számolója. Az ő élete amúgy is tele volt furcsa hely­zetekkel, váratlan fordulatokkal. Idegfeszítő, krimibe illő élményekkel. Beszámolt többek között a spanyol interbrigádisták soraiban töltött éveiről, viszontagsá­gos hazajöveteléről, az azt követő meghurcolásáről, a szovjet hadseregben teljesített frontszolgálatáről és a felszabadulás első éveiről. De ez már egy újabb feje­zet, amelyről regényoldalakat lehetne Írni, a mai ge­neráció okulására és bátorítására. Falágyi Lajos A kétezredik évre a ma­gyarországi népesség 57-81 százaléka lesz városi ember de a nagyobb metropolisok körüli agglomerációs terü­let is kiterjed. A budapestiek és az or­szág lakosainak aránya vál­tozatlan marad, továbbra is a teljes népességnek mint­egy 20 százaléka lesz fővá­rosi lakos. Mindössze a ter­mészetes szaporulattal szá­molnak a tervezők, s így szerintük a jelenlegi majd­nem kétmillióról csak mint­egy kétmilliőkétszázötven- ezerre emelkedik Budapest lakossága, ugyanakkor csak­nem egymillióval bővül a vidéki települések lakóinak száma. Budapest arculata válto­zik meg elsősorban. A meg­fiatalodott metropolisban csak a belső centrum régi középületei és a sugaras- körgyürűs úthálózat emlé­keztet majd a régi arcvoná­sokra. A Gellérthegyről e- lónk táruló városkép leg­feltűnőbb változása lesz a megújhodott budai vár kul­turális centruma, a pesti Duna-part új szállodasora, a belvárosi fények megsok- szorosodása, a háttérben kö­rös-körül a felmagasodó új városközpontok formálnak hangsúlyos gócokat. Meg­szűnik tehát Budapest mo- nocentrikussága. egyközpon- túsága. A belváros túlzsú­foltságának tehermentesíté­sére ugyanis a pesti és a budai oldalon három-három új városrészközpont épül fel. A fővárosi forgalmi háló­zat fejlesztési ütemének megfelelően alakulnak ki az új városrészközpontok. Töb­bek között a pesti oldalon a kelet-nyugati földalatti gyorsvasút végállomásának körzetében, majd az észak­déli földalatti vonal északi végállomásánál az új lakó­ás középületek tömegével „magasodik“ az új pesti vá­rosrészközpont, a dél-pesti területen pedig Kispest pe­remváros földszintes, ela­vult házainak helyén épül fel egy modern városrész, mint ahogyan újjászületik Pesten a józsefvárosi lakó­negyed, a budai oldalon pe­dig Óbuda. A földalatti gyorsvasút fontos csomó­pontjainál, a Moszkva tér­nél és a déli vasútnál é- püt fel Buda középső város részközpontja. A Hotel Duna Intercon­tinentaltól észak felé kié­pül az új Duna-parti szállo­dasor, a föld alá bújik a villamos és újjászületik a Duna-korzó. A belső város­mag területén kialakuló üz­letközpontban emelt nagy­áruházakat pedig a nagyobb házudvarok felhasználásá­val, belső átjárók építésé­vel létrehozott passzázs- és bazárrendszerrel kötik ösz- sze. A gyalogospasszázs-há- lózathoz kapcsolódik a Vá­ci utca két szemben levő „foghíjas“ telkén felépülő Adám és Éva nevű üzlethá­zának udvara. Adám üzle­tei a férfi, Éváé pedig a női ruházati és divatcikke­ket árusítják majd. A két üzletház emeletét az utca fölött átnyúló híd köti ösz- sze, s utat nyit az emeleti éttermekhez, bemutató ter­mekhez. A Váci utca és a Galamb utca közötti épület­tömb „Antik udvarában“ berendezett üzletek kínál­ják majd a régiségeket, i- parművészeti-képzőművé- szeti alkotásokat, s kurió­zumot ígérnek a vásárlók­nak az aranykoszorús kéz­műipari ostyasütő, szőnyeg- szövő, kézimunka és kerá­miakészítő mesterek műhe­lyei. Közép-Európa egyik leg­nagyobb kulturális és ide­genforgalmi központja lesz a budai várpalota és a kö­zépkori polgárváros. Az egy­kori királyi palotában be­rendezkedő múzeumok, a restaurált műemlékek, az új Várszínház, a gigantikus könyvtárközpont, a Várhe­gyen felépülő reprezentatív szálloda és számos hangú latos vendéglátóhely bősé­ges programot ad a látoga­tóknak, s útjukat, sétáikat kényelmessé teszik majd a sűrűn induló mikrobuszjá­ratok, autóbuszok, a gyors- felvonók és az új sikló. Bu­dapest másik nagy kulturá­lis központjában, a Hősök teréhez kapcsolódé Dózsa György úton épül fel a mintegy 1000 személyes új Nemzeti Színház. Ennek te­rasza lesz egyben az ünne­BUDAPEST AZ EZREDFORDULÓN pi felvonulások dísztribün­je, mellette pedig helyet kap a nagyszínház 300 sze­mélyes kamaraszínháza is. Budapest közlekedéséből eltűnnek a legnagyobb for­galmi akadályok. Alul- és felüljárókkal, valamint e- gyéb módon csaknem 100 vasúti kereszteződést szün­tetnek meg a fővárosban. A kelet-nyugati, és észak-déli és az észak-budai földalat­ti gyorsvasút majd naponta mintegy kétmillió utas gyors és kényelmes elszállításáról gondoskodik, a teljes forga­lomnak egynegyedét-egyhar- madát bonyolítja le. Megje­lennek a városi célforgal­mi kiszolgáló helikopteres légitaxik, de a villamosok nem tűnnek el, mindössze néhány villamosvonalat szüntetnek meg, ugyanakkor az elővárosokban újabbakat épftenek. Az emeletes gará­zsok széles hálózatával eny­hítik a személygépkocsi-tu­lajdonosok gépkocsitárolási gondjait, újabb szervizállo­másokkal pedig a karban­tartási és javítási prob­lémákat. Előreláthatóan sor kerül annak a több évtize­de dédelgetett tervnek a megvalósítására is, amely újabb dunai átkelőhely lé­tesítését, azaz közúti alag­út megépítését javasolta az Országház előtti Duna-sza- kasznál. SAS BÉLA Wittenberg József: W/. Az élet peremén MI LAPUNK Az első köztársaság idején harcos, küzdelmes élete volt az ország tanulóifjúságának is. A tollforgató fia­talok mozgalmuk indulásakor nehezen találtak sajtóra, míg 1926-ban aztán Losoncon Scherer Lajos tanár szer­kesztésében megjelent a Mi Lapunk című diákfolyóirat. Ez a lap irodalmi fórum és a haladé szellemű ifjú­ság mozgalmának a lapja lett. A hatóságok felfigyel­tek az egyre szélesebbre nyúló szervezkedésre, elin­dultak a rendörkopók, és a besúgók segítségével sok ifjúmunkás került a rácsok mögé. A szebb életért küz­dő ifjúságot nem lehetett hitében, meggyőződésében megrendíteni. A sztrájkokban, bérmozgalmakban min­dig az ifjúmunkások álltak az élen. A munkásakadé­miák szervezésénél, különféle rendezvényeknél is de­rekasan dolgoztak. ÜT A hazai szocialista magyar irodalom úttörőinek írásai a Fábry Zoltán által szerkesztett Üt című lapban je­lentek meg. Az élen járó Fábry Zoltán objektív bírálataival ne­velte a baloldali írákat. A lévai származású Héber Zol­tán lankadatlan erővel szervezte és terjesztette a pro­letárdiktatúrát. Számos tanulságos írása jelent meg a kommunista lapokban. Sellye! József, a baloldali pa­rasztság egyik kiváló képviselője, írásaiban a vergődő paraszt életét rajzolta meg döbbenetesen. Jarnó József megrázó irodalmi munkásságát ismerte és méltányolta a szlovákiai magyarság, Morvay Gyula és Ilku Pál ta­nítók mint a falusi betűvetés istápolói, az iskola révén ismerték meg a szegényparasztok kegyetlen sorsát. írá­saikban ezeknek az életét formálták meg a maga szo­morú valóságában. Földes Sándor bátor hangú költe­ményeivel forradalmasította a dolgozókat a kapitalista rendszer megdöntésére. De sorolhatnám tovább is azok nevét, akik a szlovákiai magyar irodalom harcos, ál­dozatkész úttörői voltak. Az írókra nagy hatással volt a kommunista párt szüntelen támogatása, irányítása és bátorítása. MAGYAR NAP A Magyar Nap első példánya 1936. szeptember 3-án Jelent meg Ostraván, Acs Pál, Bállá Béla, Dömötör Te­réz, Fábry Zoltán, Kálmán Miklós, Lőrincz Gyula, Mát- ray Ede, Nagel Endre és Vass László szerkesztésében. A lap bevezető soraiban ezt olvassuk: „A csehszlo­vákiai magyar dolgozók sem állhatnak oldalt, amikor már a fasiszta.parancsuralomba igázott, vagy az ellene arcvonalba álló milliók a gondolat és tudomány leg­jobb nevű művelőivel a haladás, a demokratikus jogok és a béke seregét toborozzák. Akarjuk, hogy a cseh­szlovákiai magyarság is ezekben a sorokban menetel­jen a vele egymásrautaltságában itt élő népekkel." A színvonalas napilap nagy közkedveltségnek örvendett az olvasók táborában, annál is inkább, mert ebben az idő­ben ez volt az egyetlen baloldali újság, amely magyar nyelven jelent meg az országban. MAGYAR TANlTÖ A Komáromban megjelenő lap bevezető soraiban, a „Felhívás a szlovenszkéi magyar tanítókhoz“ című cik­kében ezeket írja: „...anyagi érdekeink, szolgálati-jogi viszonyaink megoldása, a nyugdijkérdés revíziója kö­zös ügyünk a szlovák tanító-testvérekkel. Velük párhu­zamosan működve, egyesült erővel és akarattal bizto­síthatjuk mindazon célok elérését, amelyekre a tanító ságnt társadalmi helyzete és munkájának fontossága kényszeríti. Nem látunk okot semmiféle nemzeti aggodalomra ab­ban, hogy a szlovák testvérek álláspontjukat a követ­kezőkben foglalták össze és adták tudtunkra: A magyar maradjon magyarnak, a szlovák legyen szívével, lelké­ben, érzéseiben szlovák. A magyar iskolák szelleme és nyelve legyen magyar,' a szlovákoké szlovák.“ A szlovák tanítók a további években is megbecsül­ték magyar kollégáikat. A Slovensky ufiiter 1929-ben megjelent 7-tk számában, a magyar tanítót az együvé- tartozás, az áldozatkészség mintaképének állították. A szlovákiai magyar pedagógusok mindig tudatában voltak, hogy közvetitő szerepet kell betölteniük az e- gyütt élő nemzetiségek között. A Magyar Tanító a húszas évek közepén már vilá­gosan látta, hogy csak a teljes demokrácia teremtheti meg az elviselhető jövőt. 1926-ban „A cselekvő iskola“ című cikkében így írnak: „...nekünk kell kifaragnunk olyan embereket, akik a demokratikusabb élet, társa­dalmi rendszer ás magasabb civilizáció úttörői és mun­katársai lesznek azokon a nyomokon, amelyeken át ki­alakul majd az új Európa.“ „...ápolni a szeretetet és a hűséget a Csehszlovák Köztársaság iránt, valamint kifejleszteni az összetar­tozás érzését.“ A lap bátran kiállt a tanítóság jogai mellett és hirdette a szocializmus eszméit. így jelent meg Molnár János cikke a kollektív nevelésről, amely­ben marxista alapon mérlegeli a nevelés problémáit. Az ehhez hasonló haladó szellemű cikkek miatt in­dult el a lavina a lap ellen, a Prágai Magyar Hírlap­tól kezdve egészen a legjelentéktelenebb vidéki ellen­zéki sajtóig, pergőtűz alá vették a Magyar Tanító szer­kesztőit. A bátor hangú, meg nem alkuvó lap szerkesztőségé­nek tagjai: Banai Tóth Pál, Boros Béla, Kovács Alajos. Molnár János, Dóka Sándor, Czabán Samu, Gosztonyi Nándor, Pethes Béla és Vaskó Imre voltak. (FrOvtntiiik! ti, ■ * Vt-t í . ___ 5, Magyar Tanitc AvrAI-AfiOS TAfcütJYf KáztJíHX. a ;szt<oviy*sziíő* íxtai-ánö» üragyar tanítok* veaCu HiVATAJ.W LAPJA. £' & b, CÍJSwsnírLfr*Sí >4 HÁsyúW'. lw,.-i 'Cikkünket Magyarbr- i j- ♦ szág felszabadulása 26. f .. ...X évfordulójának alkalmá­t % ból közöljük. ____________1_____________J v,„. ■J ' TARTALOM: : 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents