Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-30 / 13. szám
éj ifjúság 5 Az igazságról és a művész igazáról E napokban ismét folynak országszerte a szavalóversenyek, örvendetes tény az, hogy a versek és a prózai szövegek megválogatásánál az e- löadók , gondolnak a csehszlovákiai magyar irodalomra is. A választás rendszerint az élenjáró költők, írók műveire esik, ami csak helyeselhető. Hellyel-közzel azonban olyan szövegek is becsúsznak a verseny anyagába, amelyek nem mindig tartoznak a legjobb irodalmi termékek közé, még akkor sem, ha annak idején a- zokat bizonyos kritériumok alapján oda sorolták. Most konkrétan Egri Viktor: Ártatlanok Igazsága című ,,mondájára“ gondolok, amelyet néhány évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen fD. Streda) hallottam egy prózamondó előadásában. Miért nem tetszett nekem a monda? Mindenekelőtt azért, mert hiányoltam belőle a művészi Igazságot. A könnyebb megértés kedvéért összefoglalom a remekműnek nyilvántartott rövid novella tartalmát. Adám bíró csodálkozva döbben rá, hogy új szolgája, az öreg János, kucsmát emel a bitófa tiszteletére. Később megtudja, hogy ez az ártatlan szolga nem hisz az igazságtevők emberségében, ezért fél mindentől, ami áldatlan működésükkel kapcsolatban van. A bíró ama igyekezetében, hogy Jánost jobb belátásra bírja, egyik éjszaka ledöfi saját lovát, és a bűntettel az öreg szolgát vádolja. Szegény János bizony az a- kasztófán végezné, de a bíró az u- tolsó pillanatban valami égi sugallatra — mintegy színpadias pózban — megállít kiált a hóhérnak, odarohan a vesztőhely lépcsőjéhez és széttárt karokkal fordul a néphez: „A szolgám ártatlan!... én... én magam szúrtam le a lovamat! Tudni akartam, vajon pusztulhat-e bitón ártatlan ember... János szolgám, bocsáss meg. Erős volt kettőnknek ez a próba.“ A monda itt akár véget is érhetne, de az író megtoldja még néhány mondattal, hogy rehabilitálhassa Ä- dámot, aki belátván azt, hogy ártatlan embert is felköthetnek, visszavonul szolgájával falusi birtokára, és együtt van vele, míg az öreget el nem temetik. A történet. így röviden elmesélve, akár megható is lehetne. Hogy nem az, annak csak az írói módszerben találhatjuk az okát és magyarázatát. Eltekintve attól, hogy a történet rendkívül banális — hiszen aligha találnánk iskolázott embert, aki fenntartások nélkül hisz az igazságszolgáltatás megszentesült mivoltában —, a történelmi hitelességnek sem felel meg, mert egv állat leöléséért már évszázadok óta nem iár kerékbetörés, sem akasztás. Főleg akkor nem, ha a bíró személyesen érdekelt az ítélethozatalban és végrehajtásában. Mégsem ebben látom a művészt igaz ellen elkövetett legnagyobb merényletet. Inkább abban, hogy a hörögve nyerítő ló zuhanására sem ébred fel a szolga, aki azért alszik az istállóban, hogy az állatokat megvédje a különböző veszélyektől. Az, hogy az ítélet végrehajtására megjelent közönség szájtátva szitkozódik és üvölt — a szitkozódás Jánosra vonatkozik —, már nem is művészi hitelesség — inkább a művész osztály- hovatartozásának, szemléletének kérdése. A történelem tanúsága szerint a sorstársak mindig együtt éreztek, és véleményem szerint a „szájtátó“ közönség Jánossal vállalt volna hasonló esetben sorsközösséget. Az író azonban ezt is másképp látja. Annak ellenére, hogy a szolgát ártatlanul megbotozták, tüzes csípőkkel és szörnyű tagnyűjtó kötelekkel kínozták, „A nép kalaplevéve, szótlanul nyitott utat a bírónak, Ádámnak, aki a hűséges szolgát hóhérkézre juttatta.“ Nem, egy olyan'író, aki együtt tudott vagy tud érezni a kisemmizettek, az ártatlanok sorsával, és azok igazságát keresi, az semmi szín alatt sem írhat le egy ilyen, történelmileg is hamis és egyáltalán meg nem indokolt, megbocsájtó mondatot. A bíró legalább annyit érdemelt volna, hogy végigjárja a kínoknak mindazt a kálváriáját, amelyet Jánosnak szánt. Enyhe vigasz az, hogv szörnyű tévedését, az ítéletek kizárólagos igazságosságába vetett hitét belátta, illetve módosította, mert azután mégiscsak elvonult falusi birtokára és ott — a népmese fordulatával szólva — „vidáman élt. amíg meg nem halt“. Az ám, csakhogy az Ártatlanok igazsága monda volta ellenére sem mese. fis ha netán az is volna, a nép már ősidők óta igazságot szolgáltat meséiben is. Ezt az igazságszolgáltatást, a művész igazát kérem számon az Ártatlanok Igazsága íróiától. Ha erre nincs mód, legyen Igazságtétel legalább az, hogy az idei és az elkövetkező szavalóversenyeken ne találkozzunk többé olyan alkotásokkal, amelyeknek vajmi kevés közük van a jó értelemben vett osztályérdekeket szolgáló, a valóban ártatlanok igazságát követelő irodalmi művekhez. SZEJÍK SÁNDOR Másodpremier a Tháliában Nevetni jó — nyilván ezt tartotta a kassai (Ko- sjce) Thália Színház vezetősége, amikor elhatározta Goldoni: Két úr szolgája című komédiájának felújítását. A komédiával a Thália 1969-ben mutatkozott be mint az első premiérjével. A felújítási „másodpremier“ 1971. március 18-án volt Kassán (Kosice). A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a Thália művészeinek ízig-vérig komédiába illő előadását. A komédia minden bizonnyal elnyeri a vidéki közönség tetszését is. Képünkön a komédia két főszereplőjét. Csendes Lászlót és Várady Bélát láthatjuk. < —=3 f •> i SZÍNHÁZ a nagykörúton Magyarországon a színházművészetnek már több mint hét' évszázados múltja van. Egy 1253-ban kiállított magyar oklevél a Fintur, Fényes, Tuka, Méza és Csiper nevű jokulátorokat említf, 1279-ben pedig a budai zsinat intette a papokat a mimusoktól, jokulátorok- tól és komédiásoktól. Természetesen nem a hét évszázados fejlődés sokszor könnyes, sokszor véres történetét kutattam, hanem egy tízéves évforduló alkalmából kerestem fel Springer Mártát, a budapesti Madách Színház dramaturgját. Persze ez a tíz év sem egészen pontos, hiszen az első Madách Színház 1919. március 8-án nyílt meg a Zeneakadémia Kistermében, de ez csak egy évig működött. A második Madách Színházat Pün- kösti Andor nyitotta meg 1941. szeptember 19-én, de a haladó szellemű, kimondottan baloldali színházat 1944. március 19-én bezárták. Pünkösti pedig a halálba menekült a fasizmus elől. A felszabadulás után a színház sokat vándorolt, amíg végül az egykori Royal Revű Varieté nagykörúti épületét lebontották és helyén, Kaufmann Oszkár tervei szerint, új színházépületet emeltek. Ide költözött az új Madách Színház, itt nyitotta meg 1961. március 24-én a kapuit. — Tehát márciusban ünnepük a színház „végleges letelepedésének“ tizedik évfordulóját. Mondjon valamit a színház múltjáról, Jelenéről és jövő terveiről. — Azt hiszem, kár nagyon mélyen elmerülni a múltba, inkább a jelen a fontos. Természetesen színházunk fejlődéstörténetének legfontosabb eseménye az államosítás volt, a szocialista humanista színházpolitika kezdete. Az utóbbi évek nagy sikerei közül, véleményem szerint, kiemelkedő Fejes Endre Vonó Ignáca, Gorkij Éjjeli menedékhelye és Illyés Gyula Kegyenee. — Az Éjjeli menedékhelv előadásának valóban nagy visszhangja volt, az elismerő kritikákat mi is olvastuk a magyarországi sajtóban... — Hivatkozhatunk egy nemzetközi szakvéleményre is. Az előadást megnézte Visconti Dl Modroné, a sajátos utakat járó. kiváló olasz rendező is és szuperlatívuszokban nyilatkozott a színészek és a rendező művészi teljesítményéről. — Van a színháznak valami speciális profilja? — Nem, szakosítás nincs, de társulatunkra jellemző az egységes előadásstílus, a realista-pszichológiai rendezői törekvések érvényesítése, és igen fontos, hogy nem jellemző az abszurd. — Mi a véleménye a színház és a tévé viszonyáról? — Tó darabnak, jó előadásnak nem árt a tévé! — És van miből válogatni? — Sainos nincs! Nem túlzás, ha azt mondom, hogy rettenetes a darabhiány, egyre nehezebb az évi 10—12 darabot összeszedni. A drámaírás problémája azonban nem hazai, hanem világméretű probléma. Elsődleges .okai között kell említeni a kommerszdarabok dömpingiét, valamint azt,' hogy a világot elárasztja az űn, kegyetlen színház, az antihumánum szennyáradata. Mi mindig valami csodára várunk. Árra, hogy belép valaki és leteszi a kéziratot az asztalra, hogy belép az irodába a „nagy siker“... — Szóval nincsenek zárt ajtók? — Ellenkezőleg: tárt ajtók vannak! Darabot várunk, jó darabot! — Kik ma a társulat tagjai? — Talán néhány név is elég lesz: Tolnay Klári, Kiss Manyi, Psota Irén, Dómján Edit, Vass Éva, Gábor Miklós, Pécsi Sándor, Mensáros László. Huszti Péter. — Utánpótlás? k — Nagv reményekre jogosító fiatal tehetségek fejlődnek, talán elég, ha Huszti Pétert említem. — Milyen darabot mutattak be legutóbb? — Január 28-án mutattunk be Ádám Ottó rendezésében Németh László 1931-ben írt első darabját, a Bodnárnét. Főszereplői: Kiss Manyi, Dégi István, Huszti Péter, Balázsovics Lajos és Almási Éva. A színház: klasszikus humanista művészet és csak akkor művészet, ha humanista! A Madách Színház fennállása óta szinte fehéren izzó emberi-művészi lelkesedéssel teljesítette ezt a követelményt, és ezt a lelkesedést kívánjuk a társulat minden tagjának, a színészeknek és a rendezőknek és nem utolsósorban a szigorú, nemesen, tisztán művészi igényű és a „jő darab“ csodájára váró Springer Mártának! Péterfi Gyula Ml:i VtlfVlti És A mássalhangzók jelölése Ha hangosan olvassuk a kalangya és kalandja szót, azt tapasztalhatjuk, hogy a kétféle betűsorral egyféle hangsort jelölünk az írásban: kimondva mindkét szó teljesen egyformán hangzik. Ugyanezt tapasztaljuk az akkor és az aggkor szó kiejtése alkalmával is. Mindenki előtt világos, hogy a két szópár azonos hangzású tagjainak jelentése között nagy különbség van. De nemcsak jelentésükre, hanem szerkezetükre nézve is eltérnek egymástól. A „búzarakás“ jelentésű kalangya toldalék nélküli egyszerű szó, a kalandja toldalékos egyszerű szó: a kaland főnév egyik birtokos szerpélyragos alakja. Az akkor id'óhatározószó szintén egyszerű szó, a későt öregkor jelentésű aggkor ellenben összetétel. Példáink a mássalhangzók jelölésének s egyben egész helyesírásunknak két legfontosabb alapelvére, a kiejtés szerinti és a szóelemző írásmód elvére világítanak rá. A toldalék nélküli egyszerű szavak írásban általában a kiejtés szerinti írásmód elvét érvényesítjük, azaz — mint a magánhangzók jelölésében is — a köznyelvi alak kiejtett hangjainak megfelelő betűket írjuk le. A toldalékos és az összetett szavakat ellenben rendszerint a szóelemzés elve szerint kell írnunk, vagyis úgy, hogy a szó elemei — a szótő és a toldalékok, illetőleg az elő- és utótag — világosan felismerhetők legyenek. Az az elv, hogy a mássalhangzókat a toldalék nélküli egyszerű szavakban általában kiejtésüknek megfelelően írjuk le, mindenekelőtt időtartamukra érvényes. A röviden ejtetteket rövidnek, a hosszan ejtetteket hosszúnak jelöljük: akar, haszon, stb; ellen, rossz, stb. E szabály alól kivétel az egy és a lesz szó. Helyesen ejtve mindkettőben hosszúnak hangzik a kétjegyű betűvel jelölt mássalhangzó, az írásban azonban nincs betűkettőzés. Az egy szó gy- jét nemcsak a szó végén ejtjük hosszan, hanem a legtöbb olyan rágós és képzős alakban is, amelyben a gy után magánhangzó követke zik: egyel (ige), égi/es, egyet, egyetlen, egyezik, egyik, együtt stb. A gy-t ezekben a szavakban sem kettőzzük. A toldalékos alakok közül csak az eggyel íegy + vei: nem kettővel!] és az eggyé (egy + vé, pl. eggyé forrt alakban kell kettőznünk a gy-t. A lesz igének egyetlen olyan alakja sincs, amelyben ssz-t kell írni. Nem jelöljük betűkettőzéssel a szóvégi és a magánhangzók közötti dz és a dzs hang hosszúságát sem: edz, pedz, bridzs; bodza; madzag; hodzsa I mohamedán hitoktató), maharadzsa stb. A mássalhangzók időtartama a köznyelvi kiejtésben eléggé megállapodott, mégis számos olyan szavunk van, amelynek nem ritka a köznyelvitől eltérő kiejtése. Rövid mássalhangzót kell ejtettünk és írnunk a következő szavakban: agancs, bágyad, bakancs, cikázik, csalán, csat, csupa, díj, egyéb, egyetem, éj, elem, halad, háló, héj, héja (madár], köpeny, lábad (ige) múlik, nyílik, nyúlik, sápad, szalag, szíj, telik, üget, ülep, vajon (kérdőszó/, ványad. Cikázik. Semmi összefüggése sincs a két k-val irt cikk szóval. Eredeti jelentése valószínűleg cicát-egeret játszik, ide-oda futkos, s ezért feltehető, hogy a cl- cázik ige alakváltozata. Egyéb. Hosszú b-s kiejtése igen gyakori. Eredetileg az egy számnév középfokú alakja volt. jelentése azóta megváltozott: más lett. Egyetem. Ezt a szót a nyelvújítók alkották az egyetemben határozószóból való elvonással. így összefügg ugyan az egy-gyel, de mégsem ejtünk benne hosszú gy-t, noha magánhangzó követi ezt a hangot. Lábad. Ma már tőszónak érezzük ezt az igét, és csak két kifejezésben használjuk: „könnybe lábad a szeme", „fellábad a betegségből". Valójában az úszik, gázol jelentésű, kihalt láb Ige származéka, mint a lábal (kilábal valamiből] is. Vajon. Régebben általános volt a hosszú j-vel való ejtése, mert eredetileg a van ige val- tövéből (más vélemény szerint a vall igéből I szerkesztett felszólító alak. (A „váljon" és a „valljon“ alakban egyaránt hosszú j-t ejtünk. I A szó jelentése azonban idők múltán megváltozott, kérdőszó lett belőle, s mivel ma már a köz- nyelvet beszélők legnagyobb része rövidnek ejti benne a j-t, az írásban sem volna értelme a betűkettőzésnek. b) Hosszú mássalhangzót ejtünk, és ezért betűt kettőzünk a következő szavakban: barakk, barokk, bezzeg, bosszú, forr, fullánk, guggol, icce, istálló, kakukk, mállik, pállik, pellengér, poggyász, szakáll, szalonna, ujjong, uzsonna, vityilló. Fullánk. A hosszú ú-s és rövid l-es változat („júlánk“] elég gyakran hallható. Voltaképpen ez tükrözi a szó eredetét: a fúl ige -ónk képzős származékával van dolgunk. Ez a fúl alapszó azonban nem az az ige, amelyből pl. a fullad származik, hanem a fúr ige eredetibb alakja. Régen a lyukat nem fúrták, hanem „fúlták". Később aztán az ige l-je r-ré változott (fúr, furakodik, furkál, furdal], a „fúlánk“- ban azonban megmaradt, s ezért ma már nem is érezzük azt a szavunkat a fúr családjába tartozónak. Mivel az l magánhangzók között igen hajlamos a megnyúlásra — s ilyenkor a megelőző ú mégrövidül —, lassanként elterjedt, majd többségivé vált a fullánk ejtés. Ezt tükrözi mai helyesírásunk is. Poggyász. Gyakori írás- hiba hosszú gy-jének „ágy“ betűkapcsolattal való jelölése. Ujjong. Valójában ez is képzett szó, de nem az új melléknévnek, nem is az ujj főnévnek, hanem, az ujj(uf‘ örvendezést kifejező indulatszónak a származéka. Eredeti jelentése tehát: (örömében] többször hallatja az ujj(u) hangsort. Pazderák Bertalan r.
