Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-11 / 2. szám

A KölISr-ház előtt egyszerre csak elegáns szánkó áll meg és egy bundás alak, a ruZom- beroki járási főnök, Skyöák szállt le róla. A ház környéke egyszerre csak megtelik gya­nútlanul sétáló civilekkel, ké­sőbb fegyveres csendőrök is jönnek a helyszínre... Miért is ne? Hiszen ahol kétszáz em­ber összejön, az államhatalom­nak kötelessége felügyelni a rendre, főleg ha bolsevikokról van szó... Tíz óra tájt a teremben el­halkul a moraj, a vrútkyi Mun­kástestnevelési Szövetség ének­kara elénekli az Internacioná- lét és a Munka dalát, majd Jozef Schíffel, az akcióbizott­ság titkára veszi át a szót. A telt teremben összesen 153 küldött van; 92 szlovák, 36 ma­gyar, 6 ruszin, 4 zsidó és negy­ven vendég. A küldöttek Szlo­vákia és Kárpát-Ukrajna 242 ezer politikai és szakszervezp- tileg szervezett munkását kép­viselték. A magyar Vörös Hadsereg bevonulása Kosicére 1919. 6. 6-án aggodalmukat fejezik ki a Hor- thy-rezsim brutális módszerei miatt. A továbbiaklbam Schíffel elv- társ olvasta fel az akcióbizott­ság beszámolóját. Megmagya­rázta az egyes szociáldemokra­ták munkásellenes politikáját és foglalkozik a Csehszlovák Köztársaság gazdasági helyze­tével is. Kifejti, hogy az állam­nak 50 miliárd korona adóssá­ga van, és az elkövetkező évek­ben nincs kilátás az orszá’g gazdaságii helyzetének'radiká­lis javulására. A küldöttek egyetértettek a beszámolóval és nemzetiségi szekciókban folytatják tovább a tanácskozást. A szlovák résztvevők a Kollár-házban ma­radnak. Véreik elvtárs, aki nemrég tért vissza a Szovjetunióból, élményeiről beszél. A jeienlo­lom szót, mert ellenkező eset­ben szétoszlatja a konferen­ciát. Az elnök azonban figyel­mezteti őt, hogy ne avatkozzon a tanácskozásba. A „komikus kis figura“ (Hlas l'udu) azon­ban továbbra sem hagyja bé­kén a tanácskozókat és több­ször is kijelenti, hogy a cseh­szlovák állam ellen uszítanak, A cseh munkásosztály nevé­ben ívtan Olbracht köszönti a küldötteket. „A proletariátus egységes frontját kell kialakí­tanunk, a III. Internacionálét. Az I. Internacionálé csődbe ju­tott a francia forradalom le­verése révén. A II. halálos se­bet kapott a világháború kitö­rése után. Mi csak egyetlen In- ternacionálét ismerünk, a II-at és nem sziégyelljük magunkat a kommunista elnevezésért, a- melyet Marx Károly adott az I. Internacionálénak. —O— jék, hogyan tovább, habár a legfontosabb, a III. Internacio- nálé 21 pontjának elfogadása mégiscsak megtörtént. Akció- bizottságot alapítanak, amely feladatul kapja a félbeszakadt tanácskozás befejezését más városban, és természetesen ti­tokban. Már késő este van, amikor a küldöttek azzal búcsúznak, hogy másnap folytatják a kong­resszust. Hogy hol? Ma már bátran kimondhatjuk: a város Ruzom- beroj< és a hely a Munkásház. Különben ebben a házban szé­kelt a Pravda chudoby szer­kesztősége is. Habár a fubochnai kongiresz- szus nem az eredeti elképze­lések szerint fejeződött be, mégis a csehszlovák munkás- mozgalom történelmi jelentő­ségű eseményévé vált. Nem mondható véletlennek, hogy a csehszlovák államban elsőként a szlovák kom­munisták alapították meg szervezetüket. Az 1921. január 16-17-i fubochiiai kong­resszus csak betetőzése volt a sok éves eszmei érésnek, amelyen Szlovákia és Kár­pát-Ukrajna baloldali szocialista mozgalma keresztül ment. A csehszlovák állam megalakulása történelmi jelentőségű volt a szluvák nemzet szá­mára is. Mindenekelőtt reményt öntött a szlovákokba gazdasági, szociális és kulturá­lis fellendülésüket illetően. Ez a remény azonban már csaknem a csirájában halálra volt Ítélve a cseh burzsoázia képviselői részéről, akik tagadták a szlovák nemzet ön­rendelkezési jogát és azt állították, hogy csakis egységes csehszlovák nemzet létezik. A cseh tőke, amelynek nem volt érdeke Szlovákia ipari fejlődése, igyekezett azt Cséhország agrár függvényévé átalakítani. Ilyen viszonyok uralkodtak a csehszlovák államban, amikor a szomszédos Magyar- országon kiütött a forradalom, és megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Ezeknek az eseményeknek a főszereplői a kommunisták voltak, akik összekötő láncszemet ké­peztek a Szovjet-Oroszország és a forradalmi Európa között. A Tanácsköztársaság leveréséhez többek között Csehszlovákia is segítséget nyújtott, de a magyar vörös hadsereg ellentámadása visszavonulásra kényszerítette a cseh ka­tonaságot. így Szlovákia déli és délkeleti részein kedvező feltételek teremtődtek a Szlovák Tanácsköztársaság megalapításához. Csehszlovákia területén ez volt az első kí­sérlet a proletár diktatúra megvalósítására. 1921. január 16. reggele van. Eubochríán a megfagyott hő csikorog a Kollár-ház felé i- gyekvő járókelők lába alatt. .A teremben, amely szintén a szlo­vák nép nagy fiának nevét vi­seli, nem fűtenek, úgyhogy többen még a télikabátjukat sem vetik le. Ismerősként kö- szöntgetik egymást, kezet szorí­tanak és vidáman integetnek az új érkezők felé. Az arcuk­ról valami különleges, ünnepé­lyes hangulat árad. Tudják, hogy nagy fontosságú tanács­kozás és határozatok előtt áll­nak. A szervezők nem véletlenül választották Eubochfíát a ta­nácskozás helyéül. Számoltak azzal, hogy a kongresszus me­netét ilyen eldugott helyen ke­vesen fogják zavarni avatatlan személyek. De tiszteletben tar­tották az akkor érvényes tör­vényeket és Liptovsky Mikuláé megyei hivatalát előzőltg érte­sítették a marxista baloldal összejöveteléről. A megyei hi­vatal ezt tudomásul vette és engedélyezte a kongresszus ösz- szehívását. cemberi általános sztrájk után bebörtönöztek és több köszön­tő levelet terjeszt elő jóváha­gyásra, amelyekben a résztve­vők többek között üdvözlik az orosz forradalmi proletariátust, a francia elvtársakat; és egy tiltakozó okmányt, amelyben A küldöttek többsége a nyo­morról és egy új párt megala­kulásának szükségességéről be­szél. Ez persze nem tetszik Skyöák járási főnökének. Még a tanácskozás kezdetén figyel­mezteti az egyik felszólalót, hogy ne használja a fwnda­bahagyja a taniác&kozást. A já­rási főnök dühös és tudatában wan nevetséges helyzetének. Kirohan a teremből. S A küldöttek sejtik ^.követ­kezményeket, éppen ezért a kongresszus irányítását a je­lenlevő képviselők és szenáto­rok veszik át, akiket véd kép­viselői immunitásuk. Nagy csendben emelkednek magasba a kezek, amelyek dön­tenek a III. Internacionálé 21 pontjának elfogadásáról — ki­véve a 17. pontot, amelynek megtárgyalását a prágai közös kongresszusra ruházzák át. De ekkor már 16 csendőr és több oívil ront a terembe. Éopen azok a rend megszegői, akiket annak fenntartására vezényel­tek ki. A csendőrök■ az Inter- nacionálét, éneklő küldöttekre vetik magukat. Puskatussal tuszkolják őket a kijárat felé, miközben abla­kokat törnek és asztalokat zúz­nak össze. Néhány küldött székkel próbál védekezni, töb­ben az ablakon át menekülnek. A csendőrök ordítanak, ütlege­lik és a kijárat felé nyomják a tömeget. Mindez az Internacio- nálé éneklése közben történik. A csendőrök a burzsoá törvény nevében megvédik a kapitalis­ta rendet... A Kollár-ház mellett kis ven­déglő áll. Néhány küldött oda menekül. Egy asztal köré cso­portosulnak, hogy megbeszél­A fubochnai kongresszus —0— A kezdet szokványos; két elnököt is választanak: Marek Culent, a nitrai és Jozef Svra- kát, a Bratislava! megyéből, majd köszöntik a jelenlevő vendégeket stb. Marek Culen bevezetőjében hangsúlyozza: „Ez a tanácsko­zás történelmi jelentőséggel bir. Az egész világ figyelem­mel kíséri a szlovák proleta­riátus tevékenységét és kí­váncsian várja, milyen irány­elveket fogad el.“ Szól azokról is, akiket a de­résztvevői vők közül sokán előszór halla­nak a világ egyetlen szocialis­ta államáról — szemtanú szá­jából. Elérkezik az idő, amikor a jelenlevők szavazással dönte­nek a Kommunista Internacio- niálé 21 feltételének elfogadá­sáról. Ekkor Skyöák járási fő­nök rákiált az egyik szónokra: „És mi egyáltalán az a III. In- ternacionálé?!“ Kérdését senki sem méltat­ja válaszra. Nem a kellő ma­gyarázat hiányában, hanem mert nem tartották kötelessé­güknek magyarázkodni a bur­zsoá köztársaság hivatalnoká­nak. Ekkor Skyöák dönt, hogy beváltja az ígért fenyegetését: kijelenti, hogy a tanácskozást azonnal feloszlatja. A küldöttek zúgolódnak, de mindenki a helyén marad, sen­kinek sem jut eszébe, hogy ab­A Pravda chudoby többek kö­zött ezeket írta a kongresszus­ról: „Azzal a célkitűzéssel mentünk Lubochnára, hogy egyesítsük Szlovákia munkás­ságát. Reményeink valóra vál­tak, sőt határozataink nagysá­ga és jelentősége messze túl­szárnyalt minden várhatót. Csak azt akartuk véghezvinni, ami kötelességünk volt, és az üldözés ellenére is lelkesen megyünk a harcba, hogy a sze­gény munkásnépet a világos­ság és a szocializmus igazsá­gához vezessük. Szeretnénk a népet olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyek segítségé­vel az elavult, embertelen ka­pitalista társadalom ellen irá­nyuló harcában biztosan meg­állja a* helyét. (Kvéty) A decemberi általános sztrájk és következményei a rubochnai kongresszusnak és határozatainak az előszele volt. A svaljavi lövöldözés, a vráblel négy halott, több munkástanács megalakulása és a rendőrség brutális fellépése nagyban befolyásolta a fubochnai kongresszus végső kimenetelét és közvetlen légkörét. A rubochnai kongresszus a szlovák munkásmozgalom mérföldkövének mondható. A szlovákok, ruszinok, magyarok és németek rubochnai internacionálls egysége, nagy jelentőséggel bírt később, 1921 májusában és novemberében, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának alakuló kongresszusain Is. új ifjúság 3 Benyó Antalt Benyó Antal ez év január 15-én lesz 60 éves. Még gimnazistakorában kezdett verselgetni, később fordított — főként magyarból szlovákra —, szerkesztősködött és 1932-től a rádió állandó munkatársai közé tartozott. Jelentősebb fordításai közül kiemelnénk Boldizsár Iván Fortotskáját, Gergely Sándor Dózsa-trilógiáját, Illés Bé­la Ég a Tisza című regényét. Színdarabfordításai közül pedig a Gárdonyi-, Móricz-, Karinthy Ferenc-, Molnár Ferenc-fordításokat. Negyvenéves fordítói munkálkodása, úgy gondoljuk, a szlovák-magyar kultúrközeledést, egymásmegértést ki­fejezően példázza. Antal bácsi szerkesztőségünk gyakori vendége, s e jeles ünnepe alkalmából kftaánjuk neki, hogy még so­káig látogasson bennünket ilyen erőben, kedvben. A SZISZ üdvözlete Száraz Józsefnek A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága levélben köszöntötte Szá­raz Józsefet 60. születésnapja alkalmából. A levélben — melyet Emil Nemec, a SZISZ SZKB alelnöke adott át — igen magasan értékelik a jubilánsnak az ifjúsági mozgalom területén ki­fejtett tevékenységét. Külön hangsúlyozzák azt a munkát, melyet az első köztársaság éveiben, majd a spanyol polgárháború idején és a fel- szabadulás után pedig mint a CSISZ egyik ve- ' zető dolgozója végzett. A SZISZ pionírszervezete nevében Eudmila Korytárová, a SZISZ SZKB titkára piros szeg­fűcsokorral üdvözölte Száraz Józsefet. Jól érzik magukat... ...azok a fiatalok, akik igénybe veszik a zselízi (Ze- liezovce) pionír- és ifjúsági ház nyújtotta lehetőségeket. A szóban forgó kultúrközpontban három osztályvezető és Terem igazgató elvtárs gondoskodik az Ifjúság sza­bad idejének hasznos és célszerű kihasználásáról. Az 1969/70-es iskolai évben 51 akciót rendeztek, amelyeken mintegy 3428-an vettek részt. — Megtudhatnánk valamit a tavalyi eredményekről? — kérdeztük bevezetőül Terem elvtárstól. — Tavaly jól működtek az érdekköreink, elsősorban az asztaliteniszben, turisztikában, halászatban és a tá­borozásban elért szép eredményekre gondolok. Fiatal­jaink nagy érdeklődést tanúsítottak a Párkányban (Stú- rovo) élő szovjet katonákkal szervezett beszélgetések­nek. Először a szovjet katojvák voltak nálunk, majd mi látogattuk meg őket, s megismerkedtünk életükkel, fegyvertechnikájukkal s általános problémáikkal. Ezt az akciót egyébként a hozzánk tartozó 32 iskola mind­egyikének mi biztosítottuk. (A zselízi pionírház 32 kör­nyékbeli iskola kultúréletét irányítja. A. G.) A pionír- és ifjúsági ház hathatós erkölcsi támoga­tásban részesül elsősorban a járási pionírszervezettől és az iskolaügyi szervektől. Ami pedig az anyagi dolgo­kat illeti, saját költségvetéssel rendelkezik, amely évi 53 ezer koronát tesz ki. Az évi költségvetés emelésé­hez hozzájárul a helyi efsz, az állami gazdaság, városi nemzeti bizottság, továbbá az erdőgazdaság — elsősor­ban a gesztenyefelvásárlás időszakában, amikor a fia­talok gyűjtési akcióiból jelentős pénzösszeg jut a pio­nírháznak. — Milyen az együttműködő? az iskolákkal? — Nagyon jó. Hetente találkozunk a szlovák és a magyar iskola vezetőivel, s megbeszéljük közös prob­lémáinkat, terveinket. A napokban kibővítettük a szov­jet tanulókkal levelezők eddig is népes táborát. — Problémák bizonyára itt is adódnák? — A legnagyobb hiányosságnak azt tekintem, hogy kevés a helyiségünk. Ennek megoldásával lényegesen sokoldalúbb lenne a tevékenységünk. A berendezés és a szórakozási eszközökkel való ellátottság is gyérnek mondható, de ez is a helyiséghiány rovására írható, mi­vel a pénz megvan a bővítésre, A vnb azt ígérte, hogy a városi népkönyvtárat áthelyezik más épületbe, így nagyobb teret biztosíthatunk majd a fiataloknak. Első­sorban szeretnénk egy színpadot, mert akkor működ­hetne a szavaló- és énekkör is. Rendelkezünk vetítő­géppel, de egy előadásra mintegy százan férnek be, holott többen is eljönnének. A beszélgetést ezzel befejeztük, de nem lenne teljes a megrajzolt kép, ha nem szólnánk a tervekről. S ezek­ből bizony van bőven. A pionír- és ifjúsági ház legfon­tosabb feladata közé tartozik az alapszervezetek bőví­tése, a pionír- és ifjúsági szervezetek munkájának ja­vítása, a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkal­mából akciókat szervezni az ifjúsági szervezet és a párt közös eszméinek elmélyítése érdekében. Ezeken a fel­adatokon kívül nagy figyelmet szentelnek majd a sport­nak, a turisztikának, kultúrának, művészeteknek, vala­mint a fiatal technikusok és a természettudományok kedvelői működési lehetősége biztosításának is. , Jó lenne, ha a Zselízi Városi Nemzeti Bizottság ille­tékesei minél előbb megoldanák a helyiséghiányt, hogy a zselízi fiatalok még jobban érezzék magukat. Abel Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents