Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-23 / 12. szám

Középiskolások sportja MÖZES IMRE írja: A Szenei (Senec) Magyar Tan­nyelvű Gimnázium II. C osztályos diákja vagyok és be szeretnék lép­ni a tudósítók körébe. Ezúttal ar­ról adok hírt, hogy iskolánk mind­három második évfolyamos osztá­lya részt vett a téli, tátrai sítúrán. Igyekeztünk a sízés alapjait elsa­játítani. Legnagyobb élményünk a Barátság Kupa név alatt rendezett tátrai síverseny volt, amelyen Hu­báé, Höhnl, Kodejska, Diviia és Dolezal is indult. PUSKÄS ERZSÉBET: A tornaijai (Safárikovo) textil­üzem tanulói asztalitenisz-verse­nyen mérték össze tudásukat a Piéta Banská Stiavnica, Slovenka Banská Bystrica és a Bytové a textilné závody Revúca csapatai­val. A fiúknál Lipták (Revúca) győzött Kiss (B. Stiavnica) előtt, a lányoknál Hájik Ilona és Jaku- biSin Adél (Rőce) szerepeltek a legjobban. A csapatversenyt a ha­zaiak, a tornaljaiak nyerték Cser- nok, Tóth és Dénes felállításban. PÖCSIK ISTVÁNNAK üzenjük: Ha edző akarsz lenni, az alapok­kal kell kezdened, mert három fo­kozatot kell „átugrani“ ahhoz, hogy a legjobb csapatokat edz- hesd. Első, másod- és harmadosz­tályú képesítést akkor szerezhetsz, ha megfelelő gyakorlattal rendel­kezel és eredményesen levizsgázol. Minthogy nem vagy élvonalbeli labdarúgó, egy kis kölyökcsapat­nál kezdhetnéd a munkát, és bizo­nyos idő eltelte után jelentkez­hetsz az első tanfolyamra. Annak sikeres letétele után továbblép­hetsz, és — ha kitartó vagy — egyre feljebb kapaszkodhatsz a „ranglétrán.“ BÁLLÁ JÖZSEF írja: Nitrán kiváló öklözök nőttek fel észrevétlenül az utóbbi években. A Kovoplast edzője Kozmái J., a- kinek legnevesebb tanítványa Spi- Sák Ferenc, a váltósúly bajnoka, már több ízben járt külföldön. A fiatalokkal Konvalinka Pál foglal­kozik. Záhorecz szlovákiai bajnok és országos méretben a harmadik helyezett lett. Az utánpótlás tag­jai is tehetségesek. Nyárhidy, Gal- góczi és a többiek már nemegy­szer bebizonyították tehetségüket. TUDÓSÍTÓINKNAK ÜZENJÜK: Várjuk újabb leveleiket, de arra kérjük őket, hogy lehetőleg gép­pel írják, mert nagyon gyakran e- lőfordulhat pontatlanság vagy név­hiba a szövegben. Mindenütt akad írógép, ha udvariasan megkéritek Iz idősebbeket, bizonyára kölcsön­adják a masinát egy-két órára. Mellbedobással győz... Atlétaviadalok, vágtázószámok feszült légkörét idézi e két szó. így jellemzik azt a helyzetet, ami­kor a szinte egyszerre célba ért versenyzők közül valamelyik elő­revetett mellel dönti el a saját javára a versenyt. Ma, a célfotó korában egészen pontosan meg le­het állapítani a célba érés sor­rendjét, és egy jól sikerült mell­bedobás aranyérmek sorsáról is dönthet. ­Angliában azonban megállapítot­ták, hogy a női atlétikai viadalo­kon nem teljesen szabályos mell­bedobásokról is lehet szó. A gyen­gébb nem az atlétikai pályán kí­vül is hajlamos arra, hogy „eré­nyeit“ kihangsúlyozza. Hát még az atlétikai siker érdekében! Vattá­val, szivacsgumival tömött mell­tartókban álltak ki a viadalokra. Legalábbis Marea Hartman, az an­gol atlétikai szövetség funkcioná­riusa szerint. Ezért elrendelték, hogy a női atlétikai viadalokon ellenőrizzék a melltartókat. Arról nincs szó, hogy mi törté­nik akkor, ha valakinek amúgy is tekintélyes proporciói vannak... (palágyi) Nem osztrák, nem francia-lengyel üt esztendeje tűnt fel a sízők élmezőnyében. Ügy néztek rá elein­te, mint valami tarka tollú egzotikus madárra. Nem osztrák, nem francia, nem svájci, nem olasz. Kelet-európának egyetlen reprezen­tánsa van a lesiklók legjobbjai között. Ezt az egyetlen sízőt Andrzej Bachledának hívják, és lengyel a nemzetisége. Amikor kétszer is megnyerte a főiskolai világbajnokságot felfi­gyeltek rá. De inkább csak hazájában és Kelet-Európábán. Nyuga­ton nem veszik különösebben figyelembe a főiskolások világbajnok­ságát. Az igazi szakemberek a felnőttek világbajnokságán való helyt­állást tekintik mérvadónak. Andrzej Bachleda 1966-ban Indult első igazi világbajnokságán. Chilében találkoztak a világ legjobbjai. Meg­lepetésre az Ismeretlen lengyel a legjobb tíz közé került. Az ösz- szetett verseny kilencedik helyezettje lett. Általában a véletlen o- kozta sikernek könyvelték el eredményét, fgy írtak róla a nyugati lapokban is. Nemsokára azonban újra hallatott magáról. Az olimpiai szlalomra Chamrousse-ban került sor. És itt a kiváló lengyel ha­todik lett. Most már a szakértők is elismerték, hogy igazi tehetség bukkant fel. Az újságírók pedig lengyel szenzációról írtak. Ezután jött a még nagyobb bomba. Kitzbühelben óriásműlesikló-versenyt rendeztek. A lengyel versenyző második lett. Megelőzte az osztrák Schranzot és valamennyi neves franciát. Sokan fölteszik a kérdést, miképp volt lehetséges a lengyel ver­senyzőnek ilyen karriert befutni. Köztudott, hogy mind ez ideig nem zavartak sok vizet a lengyel lesiklók. Nem hallattak magukról a kelet-európaiak. Bachleda Zakopanéi fiú. Tizenhét éves koráig csak a Tátrát ismerte. Itt sízett nap nap után. „Mindenről a csalá­dom tehef — mosolyog Bachleda, akinek még két testvére van. — Apám jól slelt, és ha nem jön közbe a második világháború, sokra vitte volna. Anyám kétszeres lengyel bajnok. Zakopanéban ismerte meg apámat. Ö az edzője lett, végül pedig házasság lett a dolog­ból.“ Mindhárom Bachleda gyerek ismert síző. A legismertebb per­sze Andrzej. Az öccse, Jan a lengyel ranglétra második helyezett­je. Csak a bátyja előzi meg. Húga, Anna szintén lengyel bajnok. A Bachleda család tehát sícsalád. Azonkívül a zenéhez is nagyon ér­tenek. Bachleda papa a a filharmónia tagja volt. A fiúk is zenél­nek szabad idejükben. Andrzej már hatéves korában versenyeket nyert. Leginkább ti­zenöt évesen figyeltek fel rá. A lengyel bajnokságon ö volt az „elő­futár“, ő ment le elsőnek a kijelölt pályán. Amikor később össze­hasonlították idejét és a bajnok idejét, k'derült, hogy Andrzej gyor­sabban haladt, mint a bajnok. Ekkor viszont baleset érte. ősszel el­tört a lába. Ügy látszott, hogy a bonyolult törés amputálást ered­ményez. Andrzej egész télen a kórházban feküdt. Akaraterejének köszönhető, hogy nem vágták le a lábát. És az is az akaraterő számlájára írható, hogy újból sízni kezdett. Nagyon keményen edz. Nyáron gimnasztikázik, súlyt emel és fut. Hűszkilós ólommellény- nyel a testén rója a Tátra ösvényeit. Szüksége is van az alapos tré­ningre. Ellenfelei nyáron is havon vannak. Az Alpokban nem prob- ■ léma a sízés. Már csak azért is keményen edz, hogy erős legyen; nem szeret­né még egyszer a lábát törni. A lesiklás nagyon nehéz sportág. A síző szélsebesen siklik le a hegyről, és ilyenkor szinte életveszé­lyes a bukás. Andrzej azt mondja, hogy nem szeret reszkírozni, de a sapporói olimpián mindent egy kockára tesz fel. Decembertől áprilisig a világot járja. Részt vesz minden nagy versenyen. Néha hazaugrik, hogy megnézze feleségét és egyéves kislányát, aztán utazik tovább. A krakkói főiskolás tudja, hogy az 1972-es év lesz élete legnagyobb lehetősége. De tudják ezt ellenfe­lei is. Most már nem a véletlen számlájára írják sikereit. Andrzej Bachledát, a lengyelek bajnokát az esélyesek között emlegetik. S — Klochan Károly Villámriport az évmilliók legnagyobb mérkőzéseiről Jindra Kramperová Július Torma Csehszlovák bajnok, világcsúcstartó, világbajnok, olimpiai bajnok. A hír beragyogta neveiket. Most középkorban lévő hölgyek és urak. A jégpályán, a szorítóban, a tornateremben és a salakon „megízlel­ték a halált“. mm VOLT EZ A JAIÁI" ? JINDRA KRAMPEROVA, műkor­csolyázónő Csodálatost Végre kedvemre zongorázhattam. Szerettem a mű­korcsolyázást, éveken át reggel négykor keltem. Csakhogy ez o- lyan sportág, amelyet húszéves fej­jel illene abbahagyni. Két évig még szerepeltem egy revüben, mert nem akartam meghízni, és ezzel vége szakadt. Ürülök, hogy korcsolyázhattam és versenyezhet­tem: most, a zongoránál is eltöl­tők hat órát naponta, úgy edzek, mint a jégen. Bárcsak itt is sike­rülne, ami a sportban: a Iegjobbá válni! JÚLIUS TORMA, ökölvívó Londonban aranyat nyertem az olimpián és Helsinkiben meg Mel- bourne-ben sem adtam alább a ne­gyedik helynél. Zachara és Neme- őek is hozott aranyakat, és ez meg is felel lehetőségeinknek. A dicsőséges időszakból megmarad­tak a barátaim. Szinte el sem sza­kadtam az ökölvívástól, mert edző vagyok. Egy picit lehiggadtam, ki­véve azokat az eseteket, amikor azt állítja valaki a bokszról, hogy durva sportág. Akkor felforr ben­nem a vér! JV EVA BOSAKOVA, tornásznő Nehéz megbékélni ezzel a „ha­lállal“. Talán annyi akaraterő szükséges a rossz hangulat legyő­zéséhez, mint annak idején a leg­nehezebb edzésekhez. Nekem sze­rencsém volt, a Harlem Globetrot- terssel még tornáztam, bejártam újból a világot. Azt hiszem, soha­sem szabad belenyugodni abba. hogy már vége. Küzdeni kell és lehetőségeket keresni a tényleges, igazi utolsó percig. STANISLAV JUNGWIRTH, atléta Vegyes érzelmekkel „éltem“ át ezt a halálomat. Ürültem, mert több időm maradt a tanulásra és bánkódtam, mert abba kellett hagynom az utazásokat, ürültem, hogy végre nem kell a töménte­len levélre válaszolnom, bánkód­tam, mert már kevesebb érdeklő­dő kért tanácsot. A legborzasztóbb az volt, hogy a futást egyik nap­ról a másikra kellett abbahagy­nom, és edzések meg versenyek helyett egész nap az íróasztal mellett ültem. Még most is álmo­dom versenyeimről. Szívesen gya logolgatok, illetve futkározom most is, egyszerűen nem tudom teljesen abbahagyni. ELÖJÄTßK Muhammed Ali: Te gyaur kutya! Frazier: Meg fogod bánni, hogy nem men­tél el inkább... I. MENET Muhammed Ali: Allah segíts! Frazier: Kyrie elei­son! (Üt) Beámra II. MENET Muhammed Ali: Nyugdíjba verlek, te Tamás bátya kunyhó­ja! /Üt) Frazier: Reform kell neked? Nesze! /Na­gyobbat üt). III. —XIV. MENET Muhammed Alt: I Hallgat és kicsiket üt). Frazier: f Hallgat és nagyokat üt.) XV. MENET Muhammed Alt: (el­terülve): En vagyok a legszebb! Frazier: En meg világbajnok! GONG Éva Bosáková KflHWsflRBSJl Stanislav lungwirth AZ ASZTALITENISZ VB ELŐTT Negyvennégy évvel ezelőtt rendezték meg az első asztalitenisz-világbajnokságot Londonban. Ennek valamennyi számát magyar versenyző nyerte. London óta sokat változtak az erővi­szonyok, sokat változott maga a játék is. EGY KIS TÖRTÉNELEM Hivatalosan 1899-től tartják nyilván a „ping- pong“-ot, az asztaliteniszt. A kezdeményezés dicsőségét a japánok, a kínaiak, az indiaiak és az angolok egyaránt magukénak vallják. Abban azonban még nem egyeztek meg a sporttörténészek, hogy tulajdonképpen milyen eredetű is ez a világszerte népszerű labdajá­ték. Amint már említettük, az első világbajnok­ságon százszázalékos magyar siker született, s utána másfél évtizedig a magyarok írták az asztalitenisz történetét. Ez nem véletlen, hiszen Magyarországon rendezték 1905-ben az első országos bajnokságot. Barna Viktor és Med- nyánszky Mária tartja a világbajnokságok „vi­lágrekordjait“: ők ketten állnak az örök rang­lista élén 22, illetve 18 világbajnokságukkal. Biztosra vehető, hogy e két rekordot senki sem szárnyalja túl, annál is inkább, mert 1957 óta csak kétévenként rendezik a VB-t, s a nemzetközi erőviszonyok kiegyenlítődtek, ma már elképzelhetetlen, hogy egy-egy verseny­ző több mint egy évtizeden a csúcson marad­hasson. A japán Ogimura is, aki az utolsó 15 év legsikeresebb versenyzője volt, csak 12 a- ranyérmet nyert. ... aztAn jöttek az Ázsiaiak. Talán egyetlen sportágban sem hoztak akko­ra változást a játék lényegét illetőleg a kü­lönböző szabálymódosítások, mint éppen az asztaliteniszben. A celluloid labda mellett az ütő gumiborítása jelentett „ütőháborút“. A bomba 1952-ben Bombayben robbant. A világ- bajnokságon feltűnt a versenyzőknek, hogy az egyik japán, bizonyos Satoh, soha egyetlen i- degennel sem hajlandó edzeni. Ütőjéről pedig szinte hang nélkül, képtelenül furcsán pat­tant el a labda. „Ez a bolond elhozta Tokió­ból a mosdószivacsot, azt ragasztotta ütőjére“ — mondogatták gúnyosan a többi asztaliteni­KLAMPÁR ? JÓNYER? ORLOWSKI ? szezők. Ez a fürdőszivacs azonban egy újabb forradalom kezdetét jelentette. Satoh szemé­lyében először nyert nem európai versenyző világbajnokságot. Ezután viszont az öreg kon­tinensünknek csak egyetlen képviselője, Sidó Ferenc tudott nyerni világbajnoki aranyat a férfi egyéniben, a csapatversenyen pedig 1954 óta tart az ázsiai sorozat. FELGYORSULT A JÁTÉK A szivacs egyrészt hallatlanul felgyorsítot­ta, másrészt ravasz pörgetések, nyesések révén kiismerhetetlenné tette a játékot. A szokatlan- ságot a tollszárforgatás csak növelte. A szi­vacs rettegett fegyverré nőtt Európa-szerte. A villámpartik után — a londoni Ogimura — Flisberg döntő három játszmája nyolc percig tartott — nevetségessé váltak az asztalitenisz jövőjét korábban fenyegető maratoni mérkő zések emlékei: a lengyel Ehrlich egyetlen lab­dát 115 percig játszott a román Peneth ellen. Még a háló magasságának a csökkentésével sem tudták eléggé kedvezni a támadó játék­nak, idöszabályt is alkottak, egy játszma csak húsz percig tarthatott, de hiába. NEMCSAK A SZIVACS ÉS A TOLLSZARFORGA- TÁS 1959-ben betiltották a mindjobban megvasta­godott szivacsokat, s azóta csak kétmilliméte rés gumi- vagy négymilliméteres soft (illetve szendvics, fordított szivacs) — borítású ütők­kel lehet játszani. De hiába, mindenkinek ész­re kellett venni, hogy már nem tollszárforga tásról vagy a szivacsról van szó. Ma az asz­taliteniszben — akárcsak a többi sportágak­ban — egyforma képességű versenyző között a legtöbbször az dönt, hogy ki milyen fizikai és pszichikai előnnyel rendelkezik a másikkal szemben. A japánok például a két évvel eze­lőtti müncheni VB mérkőzései előtt olyan be melegítést végeztek, hogy az akár egy atléta nak is a dicséretére vált volna. Sok szakember azt hangsúlyozta a keleti si kerek után, hogy az ázsiaiak — életkorúimé nyeiket tekintve — előnyben vannak az euró­paiakkal szemben. Ez mind igaz, mert a pálci­kákkal való étkezés kifejleszti a gyors csukló­mozgást, a guggoló ülés a lábizmok erősödé­sét vonja maga után. De csak ezzel magya­rázni az eredményeket, helytelen dolog. Ja pánban például az ötéves gyerekeknek kis asz falókat, ütőket készítenek, s az edzők fogják a kezüket, tanítják őket a tollszárfogásos já­tékra Ha mindehhez rozzávesszük a mindenre kiterjedő figyelmet, a japán alaposságot, a já­tékosok nagy fokú összpontosítását, közel ju­tunk a rejtély megoldásához. EUROPA KLAMPÄRBAN BlZIK A nemzetközi szakértők arra számítanak, hogy a március 2-án kezdődő világbajnoksá­gon megtörik a több mint tizenöt éves ázsiai hegemónia. Véleményüket arra alapozzák, hogy a jelenlegi japán élversenyzők, a müncheni baj­nok Ito és Kowada, nem olyan jók, mint elő­deik, hiszen az európaiak több nemzetközi versenyen is legyőzték őket. A kínai játéko­sok sincsenek olyan formában, mint nagy si­kereik idején. A kínaiak hosszú idő után ta­valy decemberben vettek részt a skandináv nemzetközi bajnokságon, s játékukon meglát­szott, hogy évekre kikapcsolódtak a nemzetkö­zi versengésből. Az elődöntőben éppen a Klam- pár — Jónver-kettős fektette kétvállra a kínai csapatot. Ezért a két fiatal asztaliteniszezótői várja öreg kontinensünk, hogy nemcsak „ke­resgélni“ fognak valamit Nagojában, hanem találnak is. Erre azonban nagyon kevés az e- sélyük, mert Klampár és Jónver eddig inkább egy-egy mérkőzésen tündökölt, a nagy fizikai és idegpróbát jelentő sorozatmérkőzésen több­nyire alulmaradt. Ezért csak abban bízhat Eu­rópa. hogy a Japánban sorra kerülő világbaj­nokságon olyan férfi versenyzők rajtolnak, a- kik szerencsés sorsolás esetén dobogóra jut­hatnak. Gondolunk itt a már említett két ma gyárrá, valamint a svéd, angol és (jugoszláv versenyzőkre és a fiatal csehszlovák Orlowski- ra. TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents