Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-23 / 12. szám

új ifjúság 4 Az 1321. május 14—16-a között megtartott alakuló kong­resszus elfogadta a KI 21 feltételét és a pártnak a Cseh­szlovák Kommunista Párt nevet adta. Ezen a kongresszuson a CSKP-ban egyesültek a cseh, szlovák, magyar, ukrán, valamint a szlovákiai német kommunisták. A csehországi német kommunisták csoportjával az egyesülésnek három hónapon belül kellett megtörténnie. A CSKP felvételét a Kl-ba a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa tárgyalta meg, amelyet 1921 nyarán Moszkvában tartottak. Részletes vita után, amelyen részt vett V. I. Lenin is, a kongresszus határozatot hozott a Csehszlovák Kommunista Párt és a CSKP német csoportja felvételéről a Kommunista Internacionáléba, és meghagyta, hogy belátható időn belül egy pártban egyesüljenek. A Kommunista Internacionálénak ez a határozata meggyor­sította a csehszlovákiai kommunista mozgalom egyesülési folyamatát. Már szeptemberben sor került egyes kerüle­tekben a cseh és a német szervezetek egyesülésére. Az egyesülési folyamat a CSKP egyesítő kongresszusán (1921. okt. 30 — nov. 4.) fejeződött be. A kongresszusi tanács­kozás alapgondolata a nemzetközi proletárszolidaritás esz­méje volt. A kongresszus egyöntetű határozatot hozott, amely szerint a Csehszlovák Kommunista Párt a CSKP né­met csoportja, a kisebbségi lengyel kommunista párt és a zsidó kommunista csoport Csehszlovákia Kommunista Pártja néven közös pártban egyesült. Csehszlovákia külön­böző nemzetiségű forradalmi proletárjai tehát egységes in­ternacionalista pártban tömörültek. A kommunista tömegpárt megalakítása a marxista bal­oldal nagy sikere volt. Megalakulása idején a CSKP tag­létszámát tekintve a Kommunista Internacionálé legerő­sebb szekcióinak egyike volt, befolyása kiterjedt a prole­tariátus széles tömegeire. A kommunista mozgalom Cseh­szlovákiában kezdettől fogva jelentős politikai erőt kép­viselt, s ezzel a burzsoáziának mindig számolnia kellett. A CSKP megalakításával teljesült munkásmozgalmunk első történelmi jelentőségű forradalmi feladata a háború utáni időszakban. A proletariátus élcsapata újtlpusú pártot hozott létre. A CSKP megalakulásával munkásmozgalmunk visszatért a marxizmus-leninizmushoz. A kommunista munkások szakítottak a reformista ideo­lógiával, de az idő rövidsége miatt még nem szabadultak meg teljesen a szociáldemokrata elmélet és gyakorlat sok éves hatásától, a szervezeti szokásoktól stb. A pártnak keresztül kellett mennie a belső érés további folyamatán; vagyis a Kommunista Internacionálé elveinek elismerésé­től el kellett jutnia a kommunista szellemű osztályharcig. A CSKP megalakulása és az 1923-as év vége között eltelt időszakot a CSKP életében főleg az egységfront taktiká­jának az érvényesítésére való törekvés jellemzi. A forra­dalmi hullám európai méretekben is csökkenő tendenciát mutatott. A burzsoá kormányok mindent elkövettek hatal­mi rendszerük megszilárdítása érdekében. A jelentkező gazdasági válság azonban megnehezítette a burzsoázia tö­rekvéseit. A fokozódó munkanélküliség következtében a munkásság tömegei továbbra is elégedetlenek maradtak. A burzsoáziának azonban a szocialista pártokon keresztül így is jelentős ideológiai befolyása volt a munkástömegek­re. Éppen ez tette szükségessé a CSKP-ban az egységfront­taktika alkalmazását, amelyet Lenin gondolata alapján a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa vázolt fel. A Komintern Végrehajtó Bizottsága azután a kongresszus irányvonalából kiindulva, 1921 decemberében kidolgozta az egységfront taktikájának téziseit. E taktika lényeges pont­ja a következő: „Miután valamennyi ország kommunista pártja szervezetileg biztosította a munskátömegekre gya­korolt ideológiai hatás teljes szabadságát, mindenütt a tö­megek gyakorlati tevékenységben igyekezzenek elérni a legszélesebb körű és legteljesebb egységet.“ A Komintern irányelvei szerint a kommunista pártoknak a reformista pártok és szakszervezetek vezetőségéhez kellett fordulniok azzal az ajánlattal, hogy közösen harcoljanak a munkások közvetlen követeléseiéit, s ugyanakkor mozgósítaniok kel­lett a munkástömegeket az üzemekben. A Komintern az egységfront taktikájának alkalmazásában az egyes pártoknak lehetőségét adott, hogy országuk pil­lanatnyi helyzete szerint járjanak el. Csehszlovákiában e taktika felhasználásában közrejátszott még az a körülmény is, hogy a jobboldalnak sikerült kezében tartania a szak- szervezeti központok és más tömegszervezetek irányítását. Az egységfront taktikájának jelentőségét, lényegét és hazai sürgősségét azonban a CSKP vezetőségének csak egy része értette meg. B. Smeral már a CSKP alakuló kong­resszusán olyan taktikai felfogásra jutott, amely lényegé­ben megegyezett a Kommunista Internacionálé II!. kong­resszusán hozott határozatokkal és az egységfront-taktiká­val. Egyes pártlapok nyomban propagálni kezdték, sőt az egyes járási és helyi szervezetekben hozzáláttak gyakor­lati megvalósításához is. A CSKP vezetőségében a bal- szárny egyes tagjai: B. Jílek, V. Bolen, V. Houser és V. Stric, akik a szűkebb vezetőségben többségben voltak, nem értették meg a munkásmozgalom többségének a megnyeré­séért folyó küzdelem szükségszerűségét. A részleges köve­telésekért folyó harcot a forradalmi párthoz méltatlannak tartották, ezért az egységfront-taktikát elutasították. Az egységfront-taktikával kapcsolatban a pártban jobb­oldali nézetek is megnyilvánultak. Egyes kommunisták ezt a taktikát csupán részleges követelésekért folyó küzdelem eszközének tekintettek, és szem elöl tévesztették a taktika forradalmi céljait. Az egységfront jobboldali és baloldali értelmezésével kapcsolatban 1922 áprilisában állást foglalt a CSKP orszá­gos konferenciája is. A konferencia hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak elsősorban a tömegek felé kell fordul­niok, de nem zárkózhatnak el a vezetőkkel folytatott tár­gyalások elől sem, amennyiben az ilyen tárgyalások a ka­pitalistaellenes harcot szolgálják. A burzsoá nagytőke azonban tovább folytatta a gazda­sági offenzívat. Legfőbb fegyverük az osztálypolitikájuk érvényesítése volt és különféle elnyomó intézkedések, ame­lyekkel tovább fokozták a forradalmi munkásmozealom üldözését. Nem riadtak vissza a kommunista és egyéb más forradalmi szervezetek esetleges betiltásától sem. Ilyen helyzetben tartották meg 1923. február 2—5-é kö­zött a CSKP I. kongresszusát. A tanácskozáson a kommu­nisták kifejezték elszántságukat: kijelentették, hogy az üldöztetés ellenére sem hátrálnak meg, hanem tovább har­colnak a dolgozó néu érdekeiért. A kongresszuson megvi­tattak több intézkedést, amelyekkel felkészítették a pártot a burzsoá tervek elleni harcra. A kongresszus a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban té­ziseket hagyott jóvá. A párt elítélte a nemzetiségi elnyo­mást, amelyet a cseh burzsoázia érvényesített; de elítélte a más nemzetiségű burzsoázia irredenta törekvéseit is. A kongresszus kiemelte, hogy a kommunisták harcolnak a nemzetiségi megkülönböztetés, a szociális és a nemzeti el­nyomás minden megnyilvánulása ellen. A nemzetiségi kér­dés megítélésében mégis bizonyos fogyatékosságok mutat- r koznak. Bár a párt elítélte a cseh burzsoázia szlovákiai politikáját, amely rontotta a csehek és szlovákok viszo­nyát, de még nem számolt a szlovákok önálló nemzeti lé­tével; nem határolta el magát teljesen az egységes „cseh­szlovák“ nemzet burzsoá koncepciójától. A kongresszusi határozat leszögezte, hogy a CSKP támogatja a nemzetek önrendelkezési jogát, ugyanakkor azonban nem foglalt ál­lást az elszakadás joga mellett. Az 1921—23 között eltelt időszakban végülis a CSKP ve­zetősége egészében véve helyes taktikai-stratégiai koncep­ciót dolgozott ki a proletárforradalom előkészítésére. En­nek az egészében véve helyes koncepciónak azonban volt néhány gyenge pontja. Elsősorban az, hogy a CSKP akkor még nem ismerte fel a dolgozó parasztságnak mint a pro­letariátus legközelebbi szövetségesének szerepét. A párt vezetőségének fokozatosan kellett elsajátítania a forradal­mi mozgalom irányításának és a kitűzött irányvonal gya­korlati érvényesítésének képességét. Csak a további fejlő­dés tette lehetővé a régi hagyományok és szokások teljes felszámolását. A kapitalizmus stabilizációjának éveiben (1924—29) a CSKP nagyon bonyolult fejlődésen ment keresztül. A sta­bilizáció első éveiben, 1924—25-ben a párt eredményes harcot folytatott a jobboldali opportunizmus ellen, megja- | vnlt a pártmunka is. Az 1927—29-es konjunktúra éveiben azonban csökkent a párt befolyása a tömegekre, sőt a párt elszigetelődött a tömegektől. A pártvezetést a szélső­baloldali Jílek-csoport tartotta kezében, amely a konjunk­túra éveiben a jobboldali irányzatok megtestesítője lett. A Klement Gottwald vezette bolsevik irányzat érdeme volt, hogy vereséget szenvedtek az opportunisták. Mindenekelőtt ebben rejlik az V. kongresszus körüli időszak és a kong- 1 resszus történelmi jelentősége. Az V. kongresszus olyan irányvonalat dolgozott ki, amely számolt a kapitalista sta- I bilizáció szétbomlásával és az osztályharc éleződésével. Felkészítette a pártot az elkövetkező évek nagy gazdasági 1 és politikai harcaira. Az V. kongresszus fontos történelmi határkő a párt fejlődésében és harcában, amelyet a szocia- | lizmus győzelméért vívott hazánkban. Az 1929—32 közötti években tovább folyik a pártban az opportunista és szektás nézetek elleni harc. Az 1930-as év közepén azonban Csehszlovákiában is teljes erővel kirob­bant a kapitalista gazdaság válsága. S ez a dolgozók és munkanélküliek mozgalmának erősödését jelentette. A mos- 1 ti bányászok sztrájkja 1932 tavaszán a gazdasági válság burzsoá megoldása elleni harc kicsúcsosodása volt. A 25 ezer sztrájkoló harcát az tette lehetővé, hogy aktívan tá­mogatták a munkanélküliek, a paraszt lakosság és a for- j radalmi értelmiség. A mosti sztrájkban érte el tetőfokát a CSKP egységfront-taktikája. A CSKP e taktikának az al- | kotó alkalmazásával megelőzte korát. A párt felhasználva a gazdasági harcokban szerzett tapasztalatait, 1932 köze­pétől egyre sürgetőbben szólít valamennyi becsületes anti­fasisztát az egységfrontba a növekvő náciveszély ellen. Érdekes találkozó A pionírok büszkén mutatják krónikájukat, mely hűen tükrözi az elvégzett munkát. Lapunk hasábjain már beszámoltunk arról a kiállí­tásról, melyet a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megalakulásának 50. évfordulója alkalmából nyi­tottak meg Bratislavában. A kiállítást két részre ősz tották. Az első rész a másudik világháború előtti idő­szak dokumentumait tárja elénk, amelyekből megismer­kedhetünk a kommunista fiatalok harcos múltjával. A második részben azokat a lapokat, folyóiratokat és könyveket láthattuk, amelyeket a Smena kiadóvállalat 1949 óta megjelentett. A kiállító teremben helyet kaptak a szlovák gyermek- és ifjúsági lapok mellett a magyar lapok is. A kiállítás ideje alatt az egyes szerkesztőségek talál­kozókat rendeztek olvasóikkal. Ilyen találkozóra került sor az elmúlt hét végén is, a Kis Építő“ valamint a Tábortűz szerkesztősége meg­hívta az érsekújvári (Nővé Zámky), a komáromi (Ko- márno), a tardoskeddi (Tvrdnsovce) és a szenei (Se- nec) pionírokat. A kiállító teremben Száraz József elv­társ, a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség tag­ja tartott érdekes előadást az ifjúsági szövetség harcos múltjáról. Ezután a pionírok beszámoltak a Vörös csil­lag nyomában című játékban elért eredményekről, majd rögtönzött műsorral szórakoztatták a közönséget.-cs­Wittenberq József: VI. Az élet peremén GARAMVÖLGYE — POHRONIE A Reggel szerkesztőségében bekövetkező reorganizáció engem Is érintett. Felkerestem a Kassától (Kosice) nem messze fekvő Stósz községben Fábry Zoltánt, akivel igen jó barátságban vol­tam, hogy sorsom további alakulását megtárgyaljam vele. Itt ta­lálkoztam a lévai (Leviee) származású Háber Zoltán kitűnő tollú, elismert kommunista munkás íróval. Háber azt javasolta, jöjjek Lévára és indítsak egy haladó szellemű hetilapot, amelynek nagy keletje lenne. A tanácsot megfogadtam, és 1927 tavaszán dr. Cseh Béla, Farkas László, Páfrány Frigyes. Sebő Martin és Sze­nes Ignác munkatársaimmal kiadtuk Szlovákia első kétnyelvű, szocialista szellemben Irt hetilapját: Garamvölgye — Pohronie címmel. Ez a lap elsőként szorgalmazta az itt élő kétnyelvű la­kosság összefogását. A nyolc oldalon megjelenő újság érdekes, közérdekű politikai és társadalmi cikkeivel felkeltette az olvasók érdeklődését s igen népszerűvé vált. A Horthy-megszállás éveiben a lapot betiltották. A következő évek tönkretették idegeinket, fáradt emberek lettünk; büntető munkaszolgálat, állandó rendőri felügyelet, ha éppen szabadlábon voltunk, naponta kétszer kellett jelentkezni b rendőrségen. A Hitler által elindított világégéskor a fasiszta rendszer pri­békjei fokozatosan gondoskodtak arról, hogy megkeserítsék éle­tünket. 1944. december 19-én este tíz órakor a budapesti rádió külön- adásában ismertette a hadi helyzetet: ,,Csapataink a német szö­vetségesekkel együtt, Ipolyságnál ötven kilométeres frontszaka­szon sikeresen visszaverték az előrenyomuló orosz csapatokat.“ És másnap, december 20-án délután három órakor váratlanul, meglepve az ellenséges csapatokat, a dicső Vörös Hadsereg dia­dalmasan bevonult Léva városába. Az ideiglenesen megalakult városi tanács és a helyi szovjet katonai parancsnokság meobí?ásából Rojtos Sándor. Horváth Fe­Harc a fasizmus ellen! As-is > &Q Rí:. iGARAMVOLGYl V * >'i, ÍVSS * ÍTS&ÓVÍS N Röszöuifük a Vörös Hadseregei! I : Si-ta . ■i K- .:- í4#AásSí.a íjKSKJuys; »;<.,#!.•«.;; ,v ;;•<? ><j J ••••;>•* -. v::.,.! -í?S!8fc.:; Sv..-í<;s . j ;!«• v-y!~ä ". - ix- !; a. v\-. | Bői proli fa&fzmu! ...........i.................. V x ...... ............V í-txV­POHRONIE Vitámé Unún Aortáit tt! «« bujt. £«> vV-'vív V,ol::r s-vX 4í íí,'.; . renc és Szilárd Sándor elvtársaimmal szerkesztő bízol isagoi szer­veztem. Megbeszélést folytattam Frotnberger elvtárssal, a volt (Nitrai nyomda vezetőjével, és felkészültünk a nagy jnunkára. j Áramszolgáltatás nem volt a városban, papírunk is -kevés volt, Jde a megbízatásnak eleget akartunk tenni, s így 1945. január ! 21-én újra megjelent a szlovákiai szabad sajtó első kétnyelvű -újságja, a Garamvölgy — Pohronie. A város és a környék la­kossága nagy örömmel vette kézhez a lapot, az olvasókat pon­tosan tájékoztattuk a hadi helyzetről és a városi tanács által kiadott szükséges tudnivalókról. Munkánkban nagy segítséget nyújtottak a városban működő szovjet katonai nyomda munka­társai: Andrej Geraszimov őrnagy és Leonyid Mihajlovics főhad­nagy, akik a ,, Rogy ina zoviot“ című katonai lapot szerkesztet­ték. A SZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓ ÚTJA KASSAI MUNKÁS j A csehszlovák állam megalakulása után egyre-másra alakultak .meg a cseh és szlovák nyelvű lapok szerkesztőségei, velük pár­huzamosan a magyar nyelvű sajtóorgánumok is. A kormány és nagytőke által pénzelt lapok szerkesztőségei elegáns, jól berende­li irodákba vonultak; a dolgozók érdekeit képviselő Kassai Munkás szerény keretek között indult el. Ez a lap nemcsak hogy nem kapott állami támogatást a szociáldemokrata Tusar miniszterelnök kormányától, hanem a rendőrkopók százainak fi­gyelmét irányították a lap szerkesztősége felé. A szlovákiai magyar dolgozók mozgalma óriási erőfeszítése eredményeként 1920. február 15-én megjelent a Kassai Munkás mint napilap, a dolgozók kedvenc harcos újságja. Ugyanebben az évben, áprilisban új fordulat következett be a iap életében: meg­jelent a Komintern első kiáltványa. Megindult az erjedés. A ‘Kassai Munkás ez év július 16-i számában már a Komintern »kongresszusáról úgy írt, mint a ,,Mi kongresszusunkról“ és de­cemberben már határozottan a kommunista párt megalakítását követelte. A párt megalakulásában a lapnak jelentős érdeme volt. »Ebben nagy segítséget nyújtottak a Magyarországról emigrált ki- 'tűnó tollú újságírók: Jász Dezső, Mácza János, Háy László, Hidas Antal valamint a hazai kommunista újságírók: Illés Béla, Fried Jenő, Stier Béla. Krsiak Mátyás. Horkay Endre, Moskovics Kál­mán, Novomesky Ladislav, Rácz Gyula és még sokan mások. A lap forradalmi kommunista szellemben írt és ilyen irányban nevelte a dolgozókat is, erélyesen követelte a különféle nemzeti­ségű alapon működő kommunista pártok egyesítését. 1922. már­cius 1-én felvette a Munkás nevet, amellyel azt akarta bizonyí­tani, hogy a lap az ország magyar nyelvű dolgozóinak egyedüli |szószólója. A lap heti melléklete a Nőmunkás című lap volt, amely 1924-ben mint a dolgozó nők lapja önállóan jelent meg. A kommunista pártsajtó harcot Indított a burzsoá állam ki­zsákmányoló rendszere ellen. Ebben a küzdelmes harcban pél- .dátlan bátorsággal állt ki a cseh nyelven megjelenő Rudé Právo, a szlovák nyelvű Pravda chudoby és a Pravda, a német nyelvű .Vorvärts. (Folyta tjük) • -'***’■* .:ív£. V X..-x<X«xvy.*<: • - '• • • •:••••■ ■: .......'<© r--x— -v.-. .voce* ^g:'*!*** . < v ' •••' 'Xv. N < VÍ-&V* O. VÍ AX^-VX-X- X vXV.y s.XXA<" tvTx. ^ njj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents