Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-16 / 11. szám
új ifjúság 3 N. LÁSZLÓ ENDRE: Mit ér az ember, ha ember? „Amit nem mondhatok el senkinek', amit majd elmondok mindenkinek.“ Karinthy Frigyes — Az ilyen típusú gyermekotthonok lakói árvák, iélárvák vagy olyan családok gyermekei, ahol nincsenek meg a nevelés szociális feltételei! — mondta Sinka Alfréd, a párkányi (Stúrovo) gyermekotthon igazgatója. rAZ ELSŐ TÖRTÉNET Ä szülök hosszú huzavona, ordítozás és verekedés után elváltak, és fiuk a párkányi gyermekotthont» került. A zilált életű anya és a hozzátartozói ún. intelligens emberek: orvosok, mérnökök. Autóval lerándultak Párkányba, kihlvatták a fiút, meg akarták simogatni, csókolni. A fiú elhárította a kedveskedést. — Nézd csak, milyen vadócot neveltek belőle! — sápltotta az egyik „hölgy“ méltatlankodva. — Kik voltak a látogatóid? — kérdezte az igazgató. — A keresztapám meg a felesége. A másik két hót nem ismerem... Pár nap múlva egy alaposan kikent-kifent nőszemély hivatta ki a fiút. „Ez a nő talán azért olyan lila, mert mindenkinek kék" — gondolták a nevelők. Amikor a gyerek meglátta, köszönés helyett kifakadt: — Minek jöttél ide? Nekem nincs rád szükségem... Nekem itt jobb, mint otthon volt... Menj el innét és többé ne gyere! — Ki volt a látogatód? — kérdezte az igazgató. — Az anyám! — felelte a fiú lehajtott fejjel. — Hány lakója van jelenleg a gyermekotthonnak? — Tizenkét fiú és huszonnégy leány. — És hány felnőtt alkalmazott gondoskodik róluk?, — Tizennyolc. Ebből négy nevelő, három éjszakás nevelőnö, a többi gazdasági dolgozó. — Az eddigi eredmények? — Az utóbbi öt év alatt harminckét gyerek hagyta el intézetünket, s közülük csak egy tért rossz Útra. A napirendi — Ébresztő után rendet csinálnak szobájukban, tornáznak, reggeliznek és indulnak az iskolába. Tanítás után átöltöznek, ebédelnek, majd a nevelők felügyelete alatt szabad foglalkozás következik. Délután háromtól csoportonként tanulnak, négykor uzsonnáznak, majd hatig ismét tanulnak, fél hétkor vacsoráznak, utána nézik a tévét vagy mesét hallgatnak, kilenckor van lámpaoltás. — Vannak,ebben az otthonban szlovák anyanyelvű gyerekek 'is? — Jelenleg hat szlovák gyerekünk van. Nálunk" nem magyarosodnak el, inkább a többiek tanulnak meg tőlük szlovákul. A MÁSODIK TÖRTÉNET A tizenöt éves Viola a gyermekotthon „legöregebb“ lakója. Karácsonykor majdnem minden gyermek hazautazott. A bentmaradóknak karácsonyfát állítottunk, ajándékokat osztattunk szét és velük vacsoráztunk. Vacsora után Viola odajön hozzám: — Igazgató bácsi, mondja csak, miért nem kellek én senkinek sem? — Tudod, hogy elváltak a szüleid. — Igazgató bácsi, miért jöttem éh a világra? Csúnya vagyok, buta vagyok én? Nyomorék vagyok én? — KI kellett mennem, hogy ne lássa meg a könnyeim — mondta Sinka Alfréd. — Viola kitüntetett tanuló. Már hét éve van nálunk, de még soha nem jött érte senki... Késő este van. Az egyik éjszakás nevelőnő eloltja á gyermekszoba lámpáját és kijön a folyosóra, A szájához emeli ujját, csendre int bennünket; —< Hallgassák csak! M gyerekek' bent egymással versengenek: — Engem betakart!... — Engem megcsókolt!... — Engem megsimogatott!... — De engem szeret legjobban! — Az éjszakai nevelőnők a bálványozott „anyukák.“ Ha a gyerekeknek valami problémájuk van, hozzájuk mennek először, főként a leányok. Ezek a „szigorúan bizalmas“ éjszakai beszélgetések. A HARMADIK TÖRTÉNET Az anyja vendéglőben volt üzletvezető. Az apa megtudott valamit az asszony viselt dolgaiból, s egy este először a feleségét lőltte agyon, azután magával Is végzett... A gyereket a nagynénje vette magához, majd hozzánk került. KEgy évbe telt, amíg a fiú kiheverte a súlyos megrázkódtatást. Tőlünk a karvai gazdasági iskolába ment, s annak elvégzése után az egyik nagy dél-szlovákiai üzemben dolgozik. Ember lett belőle! — Most tízéves á párkányi gyermekotthon — mondja az igazgató. Négy évvel ezelőtt már országos viszonylatban Is az első három között volt. Bátran állíthatom, hogy azóta is javultunk. — Milyen kosztot kapnak a gyerekek? — Ök kapják az első friss zöldséget, almánk még mindig van bőségesen. A citrom, narancs, banán is a mindennapos Inyencfalataik közé tartozik. — Hogyan öltöztetik őket? — A' tanítók véleménye szerint a gyerekeinket arról lehet megismerni, hogy jobban öltöznek, mint a többi gyerekek. A legdrágább, legdivatosabb ruhát vesszük meg nekik. — Mennyibe kerül évente ennek a gyermekotthonnak a fenntartása? — Évente 830 ezer koronába. Sajnos, kicsi az az összeg, amellyel saját magunk rendelkezünk. Mindössze tízezer korona. A háromszorosára lenne szükségünk. A másik nagy hiányosság az, hogy nincs nálunk olyan magyar gyerekotthon, ahol a hat évnél fiatalabb gyermekek lennének. így azután a magyar gyerekek, mire hozzánk kerülnek, elfelejtik az anyanyelvűket, viszont a szülők kívánsága az, hogy magyar anyanyelvű iskolába küldjük a gyermekeiket. — Vannak nehéz esetek? — Nemrégiben jött hozzánk egy kis cigánygyerek. Az előző otthonban hozzászokott, hogy mindenért cukrot adtak neki. Nálunk csak ledobta ruháit a földre. „Daj mi cuklík!" — kiabált rá a nevelőnőre. — „Most nincsen nálam. Majd holnap kapsz. Rakd csak szépen össze a ruhádat!“ — kérlelte a nevelőnö. „Tak to neuloblm!“ — volt a dacos válasz. A NEGYEDIK TÖRTÉNET Tavasszal szökött meg a legény, a legszebb ruhájában. De esze ágában sem volt, hogy hazamenjen. Csavargott, kazlakban aludt és csakhamar teljesen tönkretette ruháját, cipőjét. A csendőrök aztán fölön csípték és visszahozták. — Miért szöktél el? Talán rossz itt nálunk? — kérdezte az igazgató. — Nem! — volt a rövid válasz. — Bántott valamelyik tanító vagy nevelő? — Nem! — Hát akkor mért szöktél el? — Hát csak elmentem egy kicsit... Késő van már, búcsúznunk kell a gyermekektől. Két szép dlszpárnát adnak ajándékba olyan ellenállhatatlan kedvességgel, hogy nem utasíthatjuk vissza. Hiszen ök maguk varrták ki. — Jó éjszakát, gyerekek! — Jó éjszakát, bácsi! Tessék eljönni hozzánk máskor is... — írja meg, bácsi, Hogy jő Itt nekünk! Igazat mondtak, és a díszpárnák most is itt vannak előttem, a riport írása közben. Most is látom a kedves, mosolygós arcocskákat, hallom a kedves hangokat. Stubnya Arnold felvételei SZINAKEVICS-SZKVIRSZKY: Rég nem láttuk egymást... — Nicsak, Vlado, te vagy az? — Viktor! — Ez aztán a véletlen, mi? — Bocsáss meg, szólíthatlak még Vladonak? — De kérlek! — Hány éve Is, hogy nem láttuk egymást? Hét? — Nyolc, már nyolc! Hát mesélj, hogy élsz? — Hogy élek? Hát egyszerűen. Eleinte ezret kerestem, aztán ezerkettöt, ezerhármat, aztán meg ezerötöt, most kétezret keresek. — Igazán? Én ezernyolcat. De a prémiumokkal én is1 kijövök arra a kétezerre. És mi van a többiekkel, találkozgatsz velük? — Nagyon ritkán. Várjál csak, kivel is futottam össze a múltkor? Megvan, Szlezákkal — ezerötje van. És Kosztyával, neki meg csak ezernégye. De azt állítja, hogy magas prémiumokat kap. Majd elfelejtettem, Éva és Pali összeházasodtak, ketten három és felet emelnek. És te kiket láttál? — Csak Samyickyt, ezerhatja van... — Nem sok. — De van hozzá uniformisa. — Értem. — És képzeld, Szlaminovának meg csak ezerszáza van, hogy van kedve annyiért. Tényleg, nem tudod, mi lett Botocskával?, — Miért? — Képzeld el, nemrég összefutottam veié, kiabálok rá már messziről: — Szevasz, Janó! _ De ő a füle botját sem mozdítja. Csak nem süketült meg, gondoltam. Elment mellettem, mintha nem is ismerne. — Dehogy süketült meg, te nem hallottad, milyen magas polcra került? — Nem! Hová? — Tulajdonképpen én sem tudom pontosan, de azt hallottam, hogy úgy ötezresig! — Hű, ha nekem egyszer öt ezresem lenne... — Mit csinálnál vele? — Semmi, semmi... Igaz is, képzeld a múltkor találkoztam Belinszky Jóskával. Hát tudod, mindig is gügye volt, de az is maradt. Képzeld, azt kérdem tóle, hogy élsz, Jóska, Erre ő — ezerháromszáz. Erre én, te mafla, tudod, mit, gyere hozzánk dolgozni, legkevesebb ezerhat- százat garantálok. Erre ő azt mondja nekem, hogy köszönöm, elégedett vagyok a helyemmel, a munkámat szeretem! Képzeld! — Hm, hogy miféle emberek vannak. No, jól elbeszélgettünk, emlékezgettünk, meghánytu'k- vetettük, ki hogyan él az osztálytársak közül, de bocsáss meg. már mennem kell. — Hát akkor a legjobbakat! — Neked is! (-tó-) Trencsén (Trencín) a divat fellegvára. Itt van köztársaságunk egyik legnagyobb készruhagyára (Odevné závody). Köztársaságunk minden harmadik polgára ilyen védjegyű ruhát visel. Itt székel a SLOVAKOTEX nevű tröszt, amely Szlovákia tizenhét gyapjú-, gyapot-, és lenfonó-, cérna-, kötöttáru- és készruhagyárát tömöríti. Elsősorban innen diktálják tehát a hazai divatot. Mivel pedig a divat hovatovább mind fontosabb társadalmi jelenség, tegyünk rövid látogatást a divatkreátorok műhelyébe. . Elmúltak azok az idők, amikor a divat lassan, évek hosz- szú során át, szinte törvényszerű ciklusokban változott. A mai divat egyik napról a másikra Is megváltozhat és a lehető legváratlanabb fordulatokat tartogatja számunkra. Előrejelzése úgyszólván lehetetlen. Eudovit Ondrousek, a tröszt divatfejlesztési részlegének a vezetője annak ellenére vállalkozott arra, hogy tájékoztasson az 1971-es év divatjáról. — Kezdjük talán a női divattal. A divattervezők Igyekezetére jellemző, hogy az utóbbi időben új, emancipált, modern nő típusára készítik a javaslataikat. A gyengébb nem öltözködésében egyre jobban hódítanak a férfias elemek, ami a nadrágkosztümmel kezdődött és az apró kellékekkel, a kalappal, a bőrövekkel és a bőrruhákkal folytatódott. Egyre több továbbá a provokatív e- lem, a test egyes részeinek nyitva hagyása. A férfidivatban azzal szemben bizonyos feminizmus, nőies irányzat észlelhető, ami elsősorban a romantikus elemek térhódításában mutatkozik meg, Vonatkozik ez különösen az ingekre és az apró kellékekre, de az öltöny testet követő szabására is. Ez a kölcsönös közeledés — a ruhaanyag és a szabás tekintetében egyaránt — a jövőben még észrevehetőbb lesz. így alakult ki az úgynevezett „unisex“ irányzat. A másik oldalon azonban tanúi lehetünk annak, hogy ma már egyetlen divatirányzat sem általános érvényű. Napjainkban például nagyon jól megfér egymás mellett a mini, a midi és a maxi, bár véleményem szerint a mini az idén teljesen háttérbe szorul. A divattervezők azonban még így is szabadjára engedhetik a fantáziájukat, ami nem is baj, mert legalább a legkülönbözőbb ízléseknek is eleget tesznek, lem a vonalvezetésben, sem a színekben nem diktálnak kötelező irányzatot, hanem szándékosan több stílust ajánlanak. Vonatkozik ez a színekre is. Az 1971-es év uralkodó női ddvatszíne a vörös és a kék lesz. Az elmúlt idényből továbbra is divatos marad a sárga és lila, s ezekhez jön még a narancssárga és a türkizkék. A vonalvezetésben a szelíd, lágy vonal érvényesül, lefelé enyhén bővülő szabással és a derék hangsúlyozásával. Nagy jelentősége van legújabban az ujjak szabásának, amelyek a karöltőbe varrottak, szűkek, ám a kézfej felé bővülnek. A dekoltázs jellegzetesen V vagy U alakú. A gallér kor alakú és az eddiginél lényegesen szélesebb. A zsebek a mellényeken magasabban, a kabátokon és fölöltőkön alacsonyabban lesznek. A férfiöltönyök divatszínei: drapp, barnásvörös, kék, zöld. A szürke kissé háttérbe szorul. A vonalvezetés testhezillő, magasabb, de nem hangsúlyozott derékkal. Az öltöny kidolgozása lágy és lezser. A vállak szögletesebbek, magasabbak és kifejezőbbek, a gallér és a kihajtó jóval szélesebb és nagyobb. A zakók és felöltők valamicskével hosszabbak, a nadrágokon keskeny mandzsetta a divatos. —O— Trencsén tulajdonképpen két hatalmas textílgyár székhelye. A készruhagyáron kívül itt székel még a Merina. A Meri- na a nagyobb és az öregebb, 1907-ben alapította bizonyos Tiberghien nevű francia vállalkozó. Elsősorban a gyapjú feldolgozásával, fonásával és szövésével foglalkozik. Nevét is a legjobb minőségű gyapjút szolgáltató merino juhtól kapta. A gyapjúfonalon és gyapjúszöveten kívül itt készül a népszerű, kimondottan csehszlovák védjegyű ruhaanyag, a teszik A tiszta gyapjúszövet általában exportra készül. A hazai piacon többnyire csak a külföldi megrendelések fedezésére gyártott „aranytartalék“ marad. Ám ha valaki bosszankodik, hogy az üzletekben nem lehet tiszta gyapjúszövetet kapni, akkor elsősorban a kereskedelmet okolja, mert kevés érdeklődést mutat iránta. Ez egyrészt érthető is, mert a gyapjúszövet aránylag drága, tartós, következésképp hosszabb az árúforgás ideje, tehát nem „üzlet“. Az utóbbi időben külföldön is csökken iránta az érdeklődés, s már csak azért is remélhető, hogy az idén több gyapjúszövet kerül a belföldi piacra. A SXOVAKOTEX szaküzletei eddig is jól el voltak látva. Ilyen szaküzlet Trencsén- ben, Bratislavában, Zilinán, Ko- sicén, Martinban, Ostraván, Hlohovecen és Vágsellyén (Sala) működik. A legközelebbi években Ruzomberokban, Ban- ská Bystricán, Nitrán, Trnaván és Michalovcén készülnek ilyen szaküzletet nyitni. Az utóbbi időben világszerte a műanyagszálak uralomra jutásának lehetünk tanúi. Természetesen a Merina sem akar Az új férfi divatra jellemző a szélesebb gallér és a nagyobb kihajtás lemaradni a divatvilág fejlődése mellett. A népszerű és praktikus teszil és a többi, főleg „viscose“ tartalmú műanyag szövetek mellett rövidesen forgalomba hozzák legújabb szintetikus szövetanyagukat, az esteront. A százszázalékos műanyag szövet a műselyem (Diolen, Trevira) láncfonal és a poliester bevetőfonal szövésével keletkezik. Elsősorban női ruhaszövetként, darabonként festett ruhaként, esetleg san- tungmintákkal díszítve kerül forgalomba. A SLOVAKOTEX — az egész termelési programhoz viszonyítva — az eddigi 11 százalékról 1975-re 26 százalékra fokozza a műszálak felhasználásának arányát. S hogy az új lakástulajdonosoknak is szerezzünk némi örömet, elárulhatjuk, hogy az idén lényegesen növelik a damasztágynemü és — terítő gyártását. A revúcai textilgyár pedig angol gépeken megkezdi a műanyag kábelekbe szőtt tartós, látványos szőnyegek gyártását. —0— A Merina egyik legfontosabb üzemrészlege, mondhatnánk a termékek bölcsője, a tervező részleg. Mindössze két ember, Némák Frantisek és Horfiák Rudolf dolgozik itt. Az ő fejükben születik az anyagminta, a ..dessin“, vagy ha úgy tetszik, jő magyarsággal a dezén. A SLOVAKOTEX évente 1500 szövött, kötött vagy horgolt dessint dob piacra, közérthető nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy 1500 féle mintájú vagy színű ruhaanyag, lakástextil vagy kötöttáru kerül forgalomba és ennek köze! a fele a két szakember javaslatára készül. Bevezetőben már szóltunk az új idény uralkodó divatvonalairól és divatszíneiről. Most vessünk rövid pillantást arra, hogy mi a helyzet a minták körül. Némák Frantisek készségesen tájékoztatott: Az idén általában a szolidabb, józanabb, decens minták érvényesülnek. Különösen divatosak lesznek a méltóságteljes, enyhe árnyalatú, kissé sötétebb. geometrikus és az ún. „archi- tektonikus“ minták. Alkalmi viselésre azonban továbbra is kedveltek lesznek a tarka mintás, rikító színű, ún. sportos anyagok is. A „dessines“ takács, matematikus, fizikus, pszichológus, szociológus, művész és jós egy személyben. Kiszámítja, hogy mennyi és milyen összetételű fonalból készüljön a szövet, milyen minőségű, szilárdságú és rugalmas lesz, fontolóra veszi, milyen esztétikai élményt és elégedettséget vált ki a vásárlók között, ki számára milyen mintájú és minőségű anyagot tervezzen, törődik vele, hogy a szövet kellemes benyomást keltsen, esztétikai élményt nyújtson, előretekint, hogy idejekorán megállapítsa a közízlés változását, mert a termelésnek időre van szüksége, míg előkészíti a legújabb divat alapanyagát. Elvégre a divat csak addig divat, amíg nem uniformizálódik. A Merina műhelyében mellesleg már az 1972—73-ik évi divatszíneket és mintákat tervezik. Sajnos, e szép és érdekes szakma iránt kicsi az érdeklődés. De az is lehetséges, hogy csak a felvilágosításban lesz a hiba. Ezért a megfelelő adottságú kilencedikeseknek melegen a figyelmébe ajánlom a textilipari középiskolán a takácsmester szakot. Bizonyára az olvasó is töprengett már §zon, hogy ki vaqy mi diktálja a divatot, vagy pedig a divatkreátorok igazodnak-e a közízlés változásához. E kérdésre épp oly nehéz egyértelmű választ adni, mint arra,, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. A divatot nyilvánvalóan a kor, az évszak, az égöv, a társadalmi viszonyok, a lakosság kulturális színvonala, a nemzeti sajátosságok, hagyományok határozzák meg. A divat- tervező feladata, hogy leszűrje a közízlés ezernyi egyéni megnyilvánulásának legszebb, legcélszerűbb, legjobb elemeit, és azokat egy egységes társadalmi felfogást tükröző divatkreációként tüntesse fel. Ami ezen túlmegy, az hóbort, olcsó feltűnési viszketegség. De a divat egészben véve nem hóbort, hanem komoly társadalmi jelenség.