Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-16 / 11. szám

Á XVII. század végén németellenes mozgalom bontakozott ki Magyarországon. A töröknek a Habsburgok vezetése alatt történt kiűzése után azonban a nemesség legnagyobb része kiegyezett az idegen uralkodóval, és csak a parasztság harcolt továbbra is következetesen az ország függetlenségéért.

A parasztok ellenállását és felkelését a szegénylegények szervezték meg A parasztok mozgalmából bontakozott ki II. Rákóczi Ferenc szabadságharca.

A XVI. és a XVII. század egész történelmi örökségének a hordozója volt az a fejedelmi család, a- melyből Rákóczi Ferenc született 1676. március 27-én, kétszázkilencvenöt évvel ezelőtt, a Zemplén megyei Borsiban. Anyja a Zrínyiek, apai nagyanyja a Báthoriak utolsó sarja volt. Apjának, a Wesselényi- összeesküvésben szerepet játszó I. Rákóczi Ferencnek halála után már fiatalon ő lett az ország legkiterjedtebb birtokainak örököse. Anyja, Zrínyi Ilona, a hős lelkű asz- szony, aki évekig védte Munkács várát. A vár elfoglalása után anyjával együtt őt is Bécsbe hurcolták, í. Lipót a magyargyűlölö Kollonich bíborosra bízta Rákóczi neveltetését, aki azzal a céllal, hogy anyanyelvét és családját elfeledtesse vele, a csehországi neuhausi (Jin- drichúv Hradec) jezsuita kollégiumba küldte. Rákóczi két év múlva már a prágai egyetemen tanult.

1694 tavaszán meglátogatta magyarországi birtokait, s a Rákó- cziak nagysárosi kastélyában beiktatták táros megye örökös főispá- ni székébe. A nép szeretettel és várakozással fogadta. Benne sem múlott el nyomtalanul a látogatás keserű emléke: a hajdan virágzó, hatalmas Rákóczi-birtokokat mindenütt pusztulásban, jobbágyait leírhatatlan állapotban találta. Házassága által rokonságba jutott a francia királyi családdal. Ezután sárospataki kastélyában és a szerencsi várban élt, távol a köz- ügyektől. Az első népi kuruc felkelés vezetői őt szemelték ki egy új kuruc szabadságharc vezérének, Rákóczit azonban, francia segítséget puhatoló, XV. Lajoshoz írt levelei miatt, társaival együtt a bécsújhelyi börtönbe zárták. Innen megszökve, Lengyelországba menekült, ahonnan a közben fegyvert fogott nép hívására tért visz- sza hazájába 1703-ban, és a szabadságharc élére állt. „Miután csapataink száma és bátorsága megnövekedett, átléptem Magyarország határát, mint Caesar a Rubicont“ — emlékezik vissza a sorsdöntő napra.

Rákóczi akkor már világosan látta, hogy a nemzeti függetlenség kivívása elválaszthatatlan a dolgozó tömegek, a jobbágyság szociális felemelkedésétől, s felismerte, hogy az ő feladata a nemzeti egységfront összekovácsolása. „Mert az én személyem volt az — írta —, amely az én hazám, az én őseim tekintélyénél fogva egyformán gondolkozók szándékait egyesíteni bírta..." És attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadta a felkelő kurucok megtisztelő hívását, életének minden percét a nemzeti szabadságharc nagy ügyének szentelte. Méltán írhatta Emlékirataiban: ....minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Bátorított és erősített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét...“

A szabadságharc bukással végződött, s Rákóczi emigrációba kényszerült. Lengyelországon át Franciaországba, majd Törökországba ment. 1720-tól haláláig Rodostóban élt híveinek kis társaságában. Hamvait 1906-ban hozták haza és Kassán (Kosice) temették el.

Rákóczi tiszta itéletá és tág látókörű író. Társadalomkritikája éles és szemléletes. A vallomásszerű önéletrajzban maradandót alkotott. Két egymással összefüggő emlékiratot írt: a francia nyelvű Emlékiratokat (Mémoires) és a latin nyelvű Vallomásokat (Confessiones).

Kitűnő szónok is volt. nevezetes gyömrői beszédéből érdemes idéznünk ezt a mondatát:

„Ti magatok, 6, fiaim, ha van bennetek magyar vér, s hozzám — nem uratokhoz, de atyátokhoz, társatokhoz, véretekhez — való szeretet, bosszuljátok meg gyalázatunkat hazánk árulóinak büntetéseivel, kik nemzetünket, s mindnyájunknak becsületit gyászba öltöztették."

Pataky Bertalan

2 ój ifjúság

0) Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja • Kiadj? a Smens kiadóvállalata 0 Szerkesztőség és sdmlnlsztráclö Bra tislava, Praíská 9. Telefon- 485 41-43. Postaflók 30 0 Főszer keszfő: dr. STRASS?. Ep GYÖRGY.

Nyomja: z.ápadoslovenaké tla- ilame 91 0 Előfizetési dl

egész évre 52.— Kös. fél évrr 28.— Kis. negyedévre 13.- Kös 0 Terjeszt) a Posta Hír lapszolgálata, előfizethető min den sostakézbesltőitél vao' postahivatalnál 0 Kéziratok a nem őrzőnk meg és nem kill dflnk vissza 0 A lapot kül földre a PNS ()s*redná exoe Sfcfa tlaíe. Bratislava. Got* ara Move a ám S. 48 dtjáa le fiet megrendelni.

A forradalmi munkásság és a haladó emberiség ez év március 5-én ünnepelte a kiváló marxista teoretikus, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa, a kommunista mozgalom mártírja, Rosa Luxemburg születésének 100. évfordulóját. Rosa Luxemburg önfeláldozó forradalmár, kimagasló munkásvezér volt, akinek a neve szorosan összefonódott az opportunizmus elleni lankadatlan harccal, a német munkás- mozgalom útkeresésével.

Zamoséban, az egykori Orosz- Lengyelország területén született. Kereskedő családból származott. Korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, már gimnazistaként csatlakozott az osztályharc és a nemzetközi szocializmus elveit valló Proletár nevű párt varsói csoportjához. A cári titkosrendőrség a szervezet nyomára jutott, s Rosa Luxemburgnak tizennyolc é- ves korában külföldre kellett menekülnie. Zürichbe ment, a- hol beiratkozott az egyetem természettudományi karára, majd később átiratkozott a jogi karra és közgazdaságtant is hallgatott. Svájcban, az orosz és lengyel emigráció akkori központjában kapcsolatba került a legkiemelkedőbb marxistákkal, Plehanovval, Akszel- roddal, Vera Zaszuliccsal. Marxista ismereteit gyarapítva aktívan bekapcsolódott a lengyel szociáldemokrata mozgalomba. 1897-ben befejezte egyetemi tanulmányait s úgy döntött, hogy Németországban, Berlinben telepedik le. Ettől kezdve egyforma odaadással szolgálta mind a német, mind a lengyel proletariátus ügyét.

AZ OPPORTUNIZMUS ESKÜDT ELLENSÉGE

Rosa Luxemburgnak a német munkásmozgalomba való bekapcsolódása az akkor kibontakozó bernsteini revizionlzmus elleni harc jegyében történt. E- gész sor vitairatban bizonyította be, hogy Bernstein a marxizmus revíziójának meghirdetésével letért a tudományos szocializmus, tehát a szociáldemokrácia talajáról. A revizio- nizmus ellen vívott küzdelem középpontjában a szocialista forradalom kérdése állt. Rosa Luxemburg a forradalomról lemondó opportunistákkal szemben hirdette, hogy a munkás- osztály céljai, „csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők el.“ kAz elméleti viták mellett tevékeny részt vállalt a párt gyakorlati munkájából is, a forradalmi osztályharc legelszántabb, legbátrabb képviselője lett.

Az első orosz forradalom kitörése után Rosa Luxemburg minden erejét arra fordította, hogy a német munkásság közelebb kerüljön az orosz proletariátushoz. Varsóba utazott, hogy részt vegyen a forradalmi harcban. Börtönbe került, a- honnan kiszabadulva megírta az első orosz forradalom tanulságait összegező „Tömegsztrájk, párt és szakszervezetek“ című munkáját. Ebben az orosz munkásosztály nagy tömegsztrájkjait elemezve, az általános sztrájkot a proletariátus forradalmi harcának új formájaként értelmezte. Rosa Luxemburg hirdette, hogy elkerülhetetlen a

hatalom kisajátítása a munkás- osztály által, azonban azt a téves nézetet vallotta, hogy a forradalmi folyamatban a szervezetlen tömegek ösztönös megmozdulásai játsszák a fő szerepet. Nem értette meg a párt szervező szerepének, fontosságát a sztrájkok előkészítésében.

Amikor a baloldali Irányzatról levált a Kautsk? és Bebel által képviselt centrista szárny, Rosa Luxemburg élesen szembe szállt a centrista tanok hirdetőivel. Fokozatosan a német szociáldemokrata baloldal és a

II. Internacionálé vezető egyénisége lett, hibái és tévedései ellenére is messze felülmúlva kortársaít.

A MUNKÁSOK TANÍTÓJA

Rosa Luxemburg 1907-ben a Németországi Szociáldemokrata Párt Központi Pártfőiskolájára került, előadónak. A szocialista mozgalomban tevékenykedő munkáshallgatókkal kellett megértetnie a politikai gazdaságtan bonyolult problémáit. A munkásfunkcíonáriuso- kat a kapitalizmus felszámolására irányuló könyörtelen harc szellemében nevelte. A pártfőiskolán végzett oktatómunka lehetővé tette számára azt, hogy

Élő példakép

komoly elméleti tevékenységet fejtsen ki. Ebben az időszakban írta meg fő művét, „A tőke felhalmozás“-t, melyben arra a következtetésre jut, hogy a kapitalizmus összeomlása a gazdasági fejlődés eredményeként önmagától, automatikusan bekövetkezik. Ez is arról tanúskodik, hogy Rosa Luxemburg sem tudott megszabadulni attól a kortársait jellemző szemlélettől, mely a forradalmi mozgalmat fatalisztikus, természettörvényszerű folyamatként értelmezte. Nem jutott el a gazdasági fejlődés és az ember fejlődését alakító szerepe közötti dialektikus kölcsönhatás felismeréséig.

A HÁBORŰELLENES HARC ÉLVONALÁBAN

Az imperializmus kialakulásával, a háborús veszély növekedésvei párhuzamosan a munkásmozgalomban előtérbe került a háború, a militarizmus kérdése. Rosa Luxemburg szüntelenül azon fáradozott, hogy rádöbbentse a tömegeket a háborús veszélyre. A nacionalizmus azonban hatalmába kerítette a munkásság jelentős részét. 1914. augusztus 4-én a birodalmi gyűlés szociáldemokrata képviselői megszavazták a hadi hiteleket. Rosa Luxemburgon e lesújtó kapituláció után sem lett úrrá a csüggedés. Hozzálátott a háborúellenes baloldali ellenzék megszervezéséhez. Vállalta a Die Internationale című forradalmi, antimili- tarista lap szerkesztését. Ebben az osztályharc elveit valló új Internacionálé megalakítását tűzte ki fő célul. Forradalmi tevékenységéért börtönbe került. A fogházban megírta „Június-brosúráját; feltárta a szociáldemokrácia árulásának gyökereit. A brosúra megjelenésével egyidejűleg a baloldal országos konferenciát hívott egybe. Megalakult a Spartacus Szövetség, mely széles körű, háborúellenes agltációt fejtett kt. Rosa Luxemburg a börtönből Is támogatta a spartaklsták harcait. Röpiratokat, Spartacus- leveleket“ irt. Háborúellenes magatartása hozzásegítette a NOSZF jelentőségének megismeréséhez. Már 1917 áprilisában rámutatott arra, hogy „...a békéért folytatott akció Oroszországban csakúgy, mint másutt, csupán egyetlen formában bontakozhat ki: mint forradalmi osztályharc a saját burzsoázia ellen, mint harc az államon belüli politikai hatalomért.“ Tény, hogy bírálta a bolsevikok taktikáját (lebecsülte a párt vezető szerepét, a parasztsággal kötendő szövetségnek, a nemzetiségi kérdésnek a jelentőségét a proletárforradalom győzelme szempontjából), de lelkesen üdvözölte a győzelmes szocialista forradalmat.

AZ ELLENFORRADALOM ÁLDOZATA

Rosa Luxemburg 1918 novemberében szabadult a börtönből. Berlinben ekkor már forradalmi hangulat uralkodott. A kormány a szociáldemokraták kezébe került. A forradalom érdekeit azonban csak a meglehetősen szétszórtan működő baloldali szervezetek védelmezték. A Jobboldali szociáldemokraták ellenforradalmi szerepet vállaltak, minden eszközt kihasználtak a forradalom to- továbbvitelének megakadályozása érdekében. Ez megérlelte a baloldal képviselőiben a szociáldemokráciával való szakítás gondolatát. Rosa Luxemburgnak oroszlánrésze volt a Németországi Kommunista Párt megalakításában. Az alakuló kongresszuson (a Spartakus Szövetség konferenciáján] Rosa Luxemburg tartotta a főbeszámolót. A Kommunista Kiáltványban lefektetett elvekhez való visszatérés szükségességét hangsúlyozta. Az ellenforradalom közben döntő csapásra készült. Vad uszításba kezdett a kommunista vezetők ellen. A fehérgárdisták 1919. január 15- én letartóztatták Rosa Luxemburgot és Liebknecht Károllyal együtt orvul meggyilkolták.

A lánglelkű forradalmár, a- kit Lenin minden hibájával e- gyütt is a rágalmazói fölött toronymagasan szárnyaló „kőszá- li sasnak“ nevezett, áldozatul esett Noske és társaik alattomos uszításának. Harcos élete példaként áll előttünk, emlékét tisztelettel őrzi a német és az egész nemzetközi munkásság.

(ki)

A fürdőváros magyar diákjai

Kellemes meglepetés ért, a- mikor Podébradyba értem. Az állomástól vezető úton a fasorral szegélyezett, „Kolonáda“ magyar beszédtől volt hangos. Az újságosbódék kirakataiból is magyar lapok és folyóiratok kandikáltak rám. Az elektrotechnikai főiskola magyar hallgatóinak és a gyógyfürdő magyar betegeinek rendelik és tartogatják ezeket a lapokat.

Az iskola az ősi várban van. Egykor itt rfBvelekedett Mátyás király, mert a vár Pogyebrád György tulajdona volt. A hatalmas épület száz meg száz terme, kanyargós, véget nem é- rő folyosói most üresek. Elhagyatottak az előadótermek is. Egyedül, ahol találkozni lehet a diákokkal, az a kollégium lakószobái és esetleg a Netopír ifjúsági klub helyisége.

Szóbél Bélát a kollégiumban kerestük fel. Néhány szó, és máris teli a szoba. Eljött Kovács Miklós, Klesz Zoltán, Kiss József, Jakab Tibor, Somogyi A- ladár, Szabó Béla és mások, gólyák mindnyájan.

Amikor azt kérdjük, hogy győzik-e, Szóbél Béla egyszerűen csak azt válaszolja, igen. Aztán így folytatja:

— A cseh nyelvet is már e- léggé bírjuk. Az év végére már udvarolni is tudunk majd csehül. Tanáraink nagy része cseh, de van közöttük több olyan szlovákiai tanár is, aki tud magyarul. Ha szükségünk van rá, segítenek.

A városban egyébként nagyon jő, változatos az élet, és sok hasznos szórakozásra adódik alkalom. Olykor fürödni megyünk, sétálunk és ha éppenséggel nem találjuk meg „számításunkat“, elmegyünk Prágába, hiszen a hatvan kilométernyi utat vonattal, autóbusszal, sót még autóstoppal is meg lehet tenni. Az Ady Endre diákkörben meg szívesen látnak.

Űjvári Győző

HAT KÉRDÉS VLADIMÍR VÁVRÁNAK, A SZISZ SZKB TITKÁRÁNAK

Vladimír Vávra elvtárs

a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságán az egyetemisták mozgalmi kérdéseivel foglalkozik. Ez a munkakör, persze nemcsak hivatali, hanem személyes ügye is, hiszen maga is még a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karának hallgatója.

Ül: Hogyan értékeli az egyetemisták jelenlegi ifjúsági mozgalmát?

Vladimír Vávra: Mögöttünk van az első Időszak', egyetemeinken és főiskoláinkon sikerült megalakítani a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteit. A mostani, második szakaszban arra törekszünk, hogy körültekintőbb, minőségileg jobb legyen a munkánk. Meg kell találnunk a tagsággal való kapcsolat helyes formáit és olyan munkamódszert kell kialakítanunk, amely segítségével meg tudjuk valósítani a kitűzött céljainkat. Minőségi munkát akarunk végezni, szeretnénk, ha az egyetemisták magukénak tekintenék a szervezetet. Üj módszereket keresünk, vitatjuk a kérdéseket a hallgatókkal, és olyan egységes rendszerbe igyekszünk őket foglalni, amely kellőképpen biztosítja a célszerű munkát és a kitűzött célok elérését.

Nem formális akciókat akarunk szervezni, hanem á mindennapos apró munkában látjuk a hivatásunkat. Az egyetemisták objektiv, a társadalomban elfoglalt helye a kiindulópontunk, mert nem szeretnénk megismételni az elmúlt idöszsak hibáit.

ÜL: Hogyan kapcsolják be az egyetemistákat a társadalom- építő munkába?

Vladimír Vávra: Nem az egyetemi ifjúsági mozgalom különbözőségét, hanem a meglevő, a többi réteggel azonos vonásait hangsúlyozzuk. Az egyetemi fiatalság céljai is azonosak a többi fiatal céljaival, s ennek meg kell mutatkoznia a gyakorlatban, az ifjúság egységes álláspontjában is.

Társadalmi munkánkat ebben az értelemben fogjuk fel. Szorossá akarjuk tenni az iskola és a társadalom kapcsolatát, arra törekszünk, hogy a hallgatók szoros kapcsolatban álljanak az élettel. Nemcsak a társadalomnak nyújtott manuális segítségüket, hanem szellemi kutató munkájukat is a lehető legnagyobb mértékben támogatjuk. Bár a tizenegymillió korona értékű konkrét manuális munkában eltöltött órák mennyisége sem kicsiny, tudatosítjuk, hogy szakmai és szellemi képességeik kihasználásával még inkább segíthetik társadalmunkat.

ÜL: Melyek azok az eredmények, amelyekről beszélnünk kell?

Vladimír Vávra: Az eredményekről nagyoii sokat és sokáig lehetne beszélni, de jobb azokat inkább az egyetemeken megnézni.

Ha mégis beszélni kell az eredményekről, akkor elsősorban arról szólnék, hogy egyetemeinken sikerült létrehozni az alapszervezetet és olyan fiatalokkal teremtettünk kapcsolatot, akik logikus és természetes reakcióként magától értetődő folyamatnak tekintik a szervezet megalakítását. Olyan fiatalokra találtunk, akik szeretik, tisztelik a szervezetet, s hajlandók érte munkát, energiát áldozni és ezzel mintegy hozzájárulni társadalmunk sikeres építéséhez.

Ül.: Mondana néhpny szót a Nemzetközi Diákszövetség X. kongresszusáról?

Vladimir Vávra: Olyan esemény volt, amelytől sokat vártak. Egyesek azt várták, hogy olyan ütést sikerült általa mérni a haladó diákmozgalomra, amely szétveti' azt. Mi természetesen mást vártunk. Jó érzés, hogy a mi elképzelésünk vált valóra.

A kongresszus végre meghozta a mozgalom egységét, és úgy érzem, lerakta az egész világ haladó ifjúsági mozgalmaival való együttműködés alapjait. Ez a vonás mindenképpen örömmel tölt el bennünket, de egyben kötelez is, mert a Csehszlovák Főiskolások Központjának képviselőit a mozgalom vezetői sorába választotta a kongresszus.

ÜL: Milyen formában dolgoznak az egyetemekre jelentkező középiskolásokkal, miképpen irányítják azok jelentkezését az | egyetemre és az egyetemi életbe való beilleszkedésüket?

Vladimír Vávra: Különböző munkamódszereket alkalmazunk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva a nyári aktivitást, nemcsak arra használjuk fel, hogy segítsük a társadalmat, hanem arra is, hogy a középiskolás, illetve már egyetemista megtalálja helyét az egyetemen. Azzal, hogy ugyanabban a városban igyekszünk neki munkát biztosítani, ahová majd iskolába jár egyben a várossal is megismertetjük. Arra törekszünk, hogy még mielőtt átlépi az egyetem küszöbét, ismerje meg kollégáit. Még a tanulmányai előtt, de főleg annak megkezdése után, igyekszünk őt bevezetni az egyetemi életbe, tanulmányi gyakorlatba. Mindenképpen az a célunk, hogy megtalálja helyét a főiskolán, egyetemen.

Természetesen a diákok szövetségbe valő belépését Is szorgalmazzuk. Mindjárt az első félévben külön beszélgetések folynak, amelyeknek az a céljuk, hogy megismertessék az egyetemistákat a szövetség elveivel, céljaival.

Gyakran halljuk, a középiskolás azért lép be a szervezetbe, mert úgy véli, Így könnyebben felveszik az egyetemre. < Ez nagyon komoly probléma, de mi igyekszünk megoldani, olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek, véleményünk szerint, megakadályozzák a középiskolások tömeges belépését a szervezetbe. A felvételi vizsgákon például nem a szövetségbe valő tartozást kérjük számon, hanem a jövendő egyetemista aktivitását, munkában valö részvételét. Aki esetleg mégis saját elképzelései szerint járna el, annak látnia kell majd, hogy az egyetemeken mindenképpen aktív, a társadalomnak és ’ a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek is segítő diákokra van szüksége.

ÜL: A Nyitrai (Nitrtf) Pedagógiai Fakultáson kívül nem képeznek különálló egységet a magyar főiskolások, de Így is külön figyelmet és helyet érdemlő közösség a magyar diákság. Foglalkoztak ezzel a kérdéssel és mi erről a véleményük?

Vladimír Vávra: Meg kell vallanunk, eddig nem foglalkoztunk, nem foglalkozhattunk ezekkel a specifikus kérdésekkel, hiszen az elmúlt időszak legfontosabb lépése, az alapszervezetek létrehozása kötötte le a figyelmünket, ’jelenleg azonban már dolgozunk azokon az anyagokon, amelyek az egyetemisták kulturális, öntevékeny munkáját ős klubéletét hivatottak értékelni, összefogni és megfelelő célok elé állítani. Addig is szövetségünk általános és külön figyelmet érdemló gyakorlata szolgál vezérelvül, amely szerint már most is pl. külön figyelmet szentelünk a dél-szlovákiai járások ifjúsági mozgalmának. Az egyetemeken nem teszünk különbséget, de ez érthető is, hiszen ott mások a lehetőségek és körülmények.

Németh István