Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-09 / 10. szám

SIR STANLEY MATTHEWS VALLOMÁSA.... Minden idők egyik legismertebb és legelismertebb an­gol labdarúgója a lassan 60. életéve felé közeledd Sir Stanley Matthews, aki jelenleg Málta szigetén a Hiber­nian csapatának a menedzsere. Nem kenyere a nyilat­kozatok adása, de a Málta—Anglia EB-selejtező után honfitársainak egyike mégis szólásra tudta bírni. A többi között mondott néhány nagyon érdekes dolgot, s közülük akad olyan amely joggal tarthat igényt az ál­talános érdeklődésre. • Hogyan vélekedik a modern labdarúgásról? „Sokat, s nyomban keveset tartok felöle. Ma erőtel­jesebb és gyorsabb a játék, az én időmben techniká- sabb volt. Ma elég, ha egy játékos lótüdővel, robusz­tus lábakkal és fejelésre alkalmas kemény koponyával rendelkezik, máris nagy sikerre számíthat. Csak a jé erőnléttel párosult kivételes technika jelenthet szabályt erősítő kivételt, de a tec'inika altalános reneszánszát nem várom. Már a nagyszerű braziloknál sem minden a technika, sokkal gyorsabbak és erőteljesebbek, mint valaha. Ami a világbajnokságot illeti, megérdemelten végeztek az első helyen, de a döntőben az erőviszo­nyoknak megfelelően Angliával kellett volna találkoz­niuk. 9 Mi a véleménye a fiatal labdarúgókról általában? „jő néhányuk túl korán képzeli magáréi, hogy min­dent tud; sok közöttük az arrogáns, egyesek azt hiszik, nincs kitől, mit tanulniuk. A jobb belátás sajnos álta­lában túl későn jelentkezik.“ • Bízik-e a támadőfutball feltámadásában? „Annak ellenére, hogy a világbajnokságon elsősorban a brazilok és a nyugatnémetek jóvoltából valóban az igazi, a támadójáték kerekedett felül, azóta ismét egy­re inkább teret hódít a fogcsikorgató védekezés, a ne­gatív labdarúgás megannyi kísérlete.“ % Kívánná-e önmagának, hogy ma legyen kezdő lab­darúgó? „Ha élményeimre és tapasztalataimra gondolok visz- sza, határozott nemmel kell válaszolnom. Az én időm­ben a labdarúgás lényegesen több szórakozást nyúj­tott mind a közönségnek, mind a játékosoknak. Annak örülök, hogy olyan korszakban szerepelhettem.“ SVÉD KÉSZÜLŐDÉS IZRAELBEN Nem Gunnar jarring, az ENSZ különmegbízottjának küldetéséről van szó. Orvar Bergmark utódja, Gorg Ericsson, a svéd labdarúgók új szövetségi kapitánya február közepétől Izraelban edzőtáborozik, készül a na­gyon igényes évadra. Egy alkalommal hivatalos orszá­gok közötti mérkőzésre is sor kerül. Ericsson a következő 17 játékost vitte magával: Sven Larsson, Hagberg, Cronquist, Hűlt, Nordquist, Kristens- son, Tapper, Maalberg, Almquist, Brzokoupil, Lindman, Eklund, Bo Larsson, Olsson, Turesson, Fersson, Svens- son. Hellström, Grip és Selander katonáskodik, s így nem tarthatott a többiekkel. Ericsson természetesen továbbra is igényt tart a je lenlegi legjobb svéd csatár, a Feijenoord Rotterdam szí­neiben szereplő Kindwall játékára a válogatottban. E- zenkívül március végén körútra indul, hogy szemrevé­telezze az idegenben profiskodó svéd „tékozló fiúkat“, s jelentést tegyen a Svéd Labdarúgó Szövetségnek, kik­nek a játékát ajánlja a nemzeti tizenegyben. A svédekre ez idén kilenc, s nem is akármilyen vá­logatott mérkőzés vár. Ezek legjelentősebbjei az Euró- pa-bajnoki selejtezők lesznek. A sors megint úgy akar­ta, akárcsak a mexikói VB-n, hogy az olaszok is a své­dek ellenfelei legyenek. Március 2-án Tel Avivban Izrael, május 20-án Boras- ban Finnország, május 26-án Stockholmban Ausztria, június 9-én ugyancsak a svéd fővárosban Olaszország, június 20-án Koppenhágában Dánia, június 27-én Göte­borgban az NSZK, augusztus 8-án Malmöben Norvégia, szeptember 5-én Bécsben Ausztria, október 9-én — egy eddig még ki nem jelölt itáliai városban — Olaszor­szág lesz a svéd nemzeti tizenegy ellenfele. Mi taga­dás, merész, alaposan próbára tevő műsori CSAK FESSENEK! Érdekes újítást vezetett be egy Ramón Mendiburu ne­vű spanyol labdarúgóedző. A gondjaira bízott játékoso­kat arra bírta, hogy szabad idejüket festegetéssel tölt­sék ki. Ezzel kívánta elérni, hogy megjavuljon a köz­érzetük és a harci kedvük. Véleményét így fogalmazta meg: „A festegetés mindenesetre jobb, mint a kártyázás, a kockavetés, az alkoholfogyasztás vagy a vadnyugati filmek szemlélése. A festészet feltétlenül elősegíti a játékosok nagyobb összpontosító készségét, örömüket le­lik abban, hogy valami érdekeset, felemelőt tehetnek, szert tesznek művészi vénára. Mi spanyolok különben is festészetre hajlamos nép vagyunk.“ Mendiburu edző hamarosan kiállítást kíván rendezni játékosai absztrakt képeiből. Ki tudja, vajon a pályán vagy a műteremben szín- pompásabb-e Mendiburu mester tanítványainak teljesít­ménye!? NÉMET SZAKEMBER AZ USA-BA? Dettmar Cramer német edző neve nem ismeretlen a labdarúgás világában. Az 1968-ban megrendezett nyári olimpiai labdarúgótornának egyik főfelügyelője volt, s alig egy évvel később ő „bábáskodott“ annál a világvá­logatottnál, amely Brazíliával annak otthonában mér­kőzött. Az USA-ban is ismert már Cramer neve. Csaknem egy éven át ott edzősködött, s a szövetség mellett oktatói minőségben is működött. A legújabb hírek szerint fel­ajánlották neki, hogy fogadja el három esztendőre az amerikai válogatott edzői tisztét. Cramer a nyár bekö­szöntőig kért időt a meggondolásra. (Z) FOCISTÁK PORTYÁN MÚZEUMOKBAN JÁRTAK! A kassai (Kosice) VSS fut­ballistái Ausztráliában, Üj-Zé- landban és Indiában jártak. Csaknem egy hónapot töltöt­tek ezekben az egzotikus or­szágokban, világrészekben, hét ízben megmérkőztek az ottani ellenfelekkel, és hét ízben hagyták el győztesen a pályát. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a kassai sárga-kékek túljutottak az első tavaszi li­gamérkőzésen, s az újabb el­lenfélre összpontosítanak. Mi sem rögtön a hazaérkezés u- tán kerestük fel Jozef Veng- Iost, az edzőt. Megvártuk, a- míg az élmények leülepednek, a benyomások reális érték­rendbe sorakoznak, s akkor kértük meg a közelmúlt egyik remek labdarúgóját, összegez­ze élményeit, értékelje a túrát. — A klub történelmének legnagyobb portyája valósult meg az ausztráliai, új-zálandi és indiai portyával. Nemcsak játékstílusokat ismertünk meg, hanem szép számú kilométert is megtettünk: negyvenöt­ezerre tehető az átutazott ki­lométereink száma. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a por­tyának két főcélja volt, s mindkettő — bár ez esetleg furcsának hangozhat — egy­forma jelentőséget kapott. Az egyik a megismerést, a repre- zentálást részesítette előny­ben, a másik pedig a tavaszi ligára való felkészülés egyik fázisa volt. A megismerés és reprezentálás alatt azt értem, hogy azokból az országokból, ahol jártunk, a lehető legtöb­bet akartuk felfedezni, azaz múzeumokba is ellátogattunk, főiskolai intézményket tekin­tettünk meg, és természete­sen történelmi nevezetessége­ket, de mindemellett nem fe­ledkeztünk meg arról, hogy fel­lépésünk és eredményeink ki­fogástalanok legyenek. Az ered­ményeket ismeri a szurkolótá­bor: nem szenvedtünk egyet­len vereséget sem, de még csak döntetlehül sem végez­tünk senkivel! Meg szeretném jegyezni, hogy ellenfeleink kö­zött akad nem is egy, akik vi­lághírű partnerekkel mérkőz­tek döntetlenre, vagy győztek, tehát nem voltak csak „köny- nyű“ ellenfeleink. A csapat gyönyörű egyenruhában járt— 1 kelt, számos prospektussal, jelvénnyel, zászlócskával volt fölszerelve. Igyekeztünk váro­sunkat és országunkat mások­kal megismertetni. Szerintem legalább olyan fontos külföldön jól szerepelni, mint itthon, a ligában. Elvég­re a tizennégy résztvevő közül csak egy lehet a bajnok és kettő esik ki. Kint viszont egy egész országot reprezentá­lunk. Azt hiszem, mind sport­szempontból, mind a viselke­dés szempontjából, példásan oldottuk meg a feladatunkat. Játékosaink megismerkedhettek más országok, egy más világ életével, és láthatták, hogy e- gészen másképpen csillognak innen a tömött kirakatok, mint ott, a helyszínen. Láthatták, hány fiatal térne vissza szíve­sen hazájába, mert rosszul számított. A portyának ilyen tekintetben is komoly szerepe volt, mert nevelte-oktatta já­tékosainkat. Jelentős eredményként köny- velhetők el azok az újonnan kötött barátságok és kapcso­latok is, melyeket játékosaink, vezetőink vagy jómagam kiala­kítottunk; meggyőződésem, hogy mindez nyomot hagyott bennünk, és csak pozitívan ér­tékelhető a VSS eddig legna­gyobb és legsikeresebb portyá­ja­Zárósorokként csupán annyit: Jozef Venglos már járt Au­sztráliában. Sok olvasónk bizo­nyára jól tudja, hogy az au­sztrál válogatót edzője volt. A liga egyik legképzettebb, leg­fiatalabb, legművelteb és leg- rokonszenvesefob edzője jó munkát végez a portyákon is, és itthon is. A játékosok be­csülik, a vezetők körében Is tisztelik. Lehet, hogy a tavaszi ligaidényben egészen kiválóan szerepel majd a VSS, és akkor országszerte felfigyelnek majd rá. (batta) JOSEF VENGLOS Kolár Péter felvétele. N Jósodéi lásban A képen látható szőke fiatalembert néhány héttel ezelőtt még az angol fiatalok példaképéül állították. A tárgyilagos­ság kedvéért tegyük még hozzá, hogy nem a beat-rafongők példaképül, hanem a sportolók, a labdarúgók előtt emleget­ték az edzők, szakvezetők, hogy: „látjátok, vegyetek példát Bobbyról“. Mert a képen látható fiatalember nem más, mint Bobby Moore, az angol válogatott 29 éves kapitánya, aki 85 mérkőzésen képviselte már nezete színeit. Bobbyt valóban szemrebbenés nélkül állíthatták a fiatalok példaképének. Kisiskolás kora óta a West Ham United játé­kosa, eddig három világbajnokságon vett részt. Legutóbb Mexikóban — annak ellenére, hogy az angol válogatott csak négy mérkőzést játszott, melyek közül kettőt elvesztett — a VB legjobb védőjátékosának minősítették. Nem választottak rosszul, mert Bobby valóban mindent tud, amit egy modern, védekező jeladattal megbízott fedezettől megkívánhatunk. Úgyszólván minden esetben bámulatos ütemben érkezik, hogy a lehető legjobbkor és a legtisztább eszközökkel szerelje ellenfelét. Mintha hatodik érzékszerve lenne, amely előre megsúgja neki, hová helyezkedjék, hová érkezik a következő pillanatban a labda. Sallangmentesen, minden látványosságot kerülve játszik, s csupán a célszerű­ségre törekszik. Már voltak is olyan vélemények, hogy nehéz­kes, darabos, könnyen átjátszható. Hogy mi igaz, arról szá­moljanak be ellenfelei. Kövessük azonban nyomon Anglia legjobban fizetett labda­rúgóját és első számú kedvencét, mert úgy látszik, népszerű­sége veszélyben forog. Annak idején a lapok már beszámoltak arról az incidensről, mely őt és csapatának három további tagját érte. Az egyik kupatalálkozót megelőző napon, ők né­gyen ugyanis kivilágos-kivirradtig táncotlak és szórakóztak, majd simán elveszítették a Blackpool elleni mérkőzést. An­glia, amely az emlékezetes bogotai „ékszerrablás“ idején egy emberként állt mellé, és még arról sem akart hallani, hogy kedvence egyáltalán gyanúsítható, most elfordult tőle. Sőt még rajongói, klubja tagjai is kijelentették, hogy restellik a dolgot és mélységesen elítélik Bobbyt. A West Ham két hétre „szabadságolta", melyről csak a napokban tért vissza a pályára. Hát ilyen kétélű fegyver a népszerűség. De mit csinált idő­közben a közönség egykori bálványa? Bobby Moore-ról már azelőtt is tudták, hogy jó hangú, jó fellépésű fiú. Az utóbbi időben azonban mind sűrűbben látták mikrofonnal a kezében. Képünkön például a világhírű Equals együttessel énekel. Másodállás? Ki tudja. De lehet, hogy a muzsikával csak a búját akarta feledtetni. Az is lehet, hogy éppen népszerű honfitársnője, Mary Hopkin világslágerét, énekli, hogy: „Azok a szép napok..." PALAGYI LAJOS Apró-cssprő Nagy vidámság közepette folyt le az amerikai súlyemelő, Jim Bremming esküvője. Haza­felé menet az étteremből, el­határozta, hogy fiatal feleségét feje fölé emelve viszi be a házba. De a „teher" ezúttal meghaladta az atléta képessé­geit, mert jócskán felöntött a garatra. A súlyt nem emelte fel, sőt a lábán sem tudott megállni feleségével. A fiatalo­kat agyrázkódással (a feleség) és kéztöréssel (a férj részéről) kórházba kellett szállítani. Az egyik londoni amatőr li­ga labdarúgócsapatai szeretet­tel kölcsönzik maguk elnevezé­sére a Shakespeare-drámák elmeit. így pl. a textilgyár csa­pata „III. Richárd“-nak ke­resztelte el magát, *a nyomda játékosai pedig a „Rómeó és Júlia“ elnevezést vették fel. Azonban mindnyájukat lepipál­ta a gyógyteát készítő vállalat csapata a „Sok hűhó semmiért“ névvel. Torontóban elfogtak egy tol­vajt, aki kirabolta az egyik áruházat. Már menekülés köz­ben pórul járt, mert találko­zott a híres jégkorongozóval, MacKenzie-vel, aki az említett áruház tulajdonosa. MacKenzie útközben, hazafelé a tréning­ről, észrevette, hogy áruháza előtt egy egész tömeg izgatot­tan vitatkozik a történtekről, közvetlen a rablás után. A tolvaj éppen el akart tűnni a sarok mögött, amikor a tulaj­donos megpillantotta. Azonnal üldözőbe vette a hokibotjával. Mikor utolérte, botjával ügye­sen felbuktatta a tettest. Az esemény után „szerényen“ di­csekedve újságolta ismerősei­nek: „Elbántam vele, mint egy koronggal“; Mindenki számára váratlan meglepetéssel végződött az a- merikai ökölvívó, Jack Gerrick mérkőzése nagvon gyenge el­lenfelével, Harold Ratt-val. Ger­rick a bokszolás helyett a mér­kőzés elején sejket kezdett táncolni ellenfele körül. A né­zők azonnal kipukkadtak, és mindenki hangosan hahotázott. Átragadt a nevetés magára Gerrickre is. A döntőbíró fi- qyelmeztette a táncoló bajno­kot, de Jack folytatta tovább a táncolást és a nevetést. A vidám bokszolót diszkvalifikál­ták, és így aratott váratlan győzelmet egyetlen ütés nélkül Harold Ran. A túlzsúfolt autóbuszban fel­hangzik egy kiáltás: „Nem e- lég, hogy a lábamra lépett, még mászkál is rajta!“ Ezután pedig a szitkok olyan áradata következett, amelytől a károm­kodáshoz jól hozzászokott ná­polyiak is megrémültek. A buszban egyedül a sértegetett személy maradt nyugodtan. A szenvedő alany, mikor látta, hogy hiába szórja a lábára lé­pő fejére a szitkok és átkok zuhatagát, még jobban dühbe gurult és rákiáltott az illetőre: „Az ördög vinné el magát, mit hallgat! Talán angyal maga, vagy mi a fene?!“ S erre aztán felhangzott a szűkszavú és csendes válasz: „Nem, kérem, én játékvezető vagyok“. (A Fizkultura i szport nyo­mán K. M.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents