Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-09 / 10. szám

úi ifjúság 7 1 Bőbeszédű gyerekek Ráérős statisztikusok megállapították, hogy ro hamosan fejlődik a gyermekek szókincse. Egy mai négyéves gyerek lényegesen többet beszél, mint a hasonló korabeliek mondjuk ötven évvel ezelőtt. Egy nap legalább 12 ezer szót ejt ki, és kb. 900 kérdéssel zaklatja a környezetét. Leggyakrabban ’ a szüleit. Persze, hogy valaki bőbeszédűségével zaklassa a környezetét, ahhoz még nem kell gyereknek lennie. Hallanák csak Juli ángyomat. Pedig nem mai gyerek. Maradjunk azonban a mai gyerekeknél. Néha egészen furcsa helyzetbe hozzák az embert. Mint az az ötéves formájú lurkó a zsúfolt hármas vil­lamoson. — Apu, miért vetted feleségül anyut? — for­dult az apjához a köriilállók nagy derültségére. Az apa egy kissé zavarba jött, és némi szemre­hányással a szemében a nejére pillantott: — Látod, még ez a gyerek sem érti... (pi) EXPRESS KANGYAL FERENC: vagy ha úgy tetszik, Ferike. Dobos és zenekarvezető egy személyben, egyébként aranyos kisfiú, má­sodikos gimnazistának nézné az ember. A személyazonossági i- gazolván.ya felmutatása ellené­ben időnként beengedik a ti­zenhat éven felülieknek szóló filmekre. Pedig már 25 éves, és egy negyed évszázad — ha a történelemben nem Is, de — az ember életében hosszú idő. Az isten is apának teremtette, mert aki öt olyan csintalan gyereket kordában tud tartani, mint az együttes tagjai, az egy­két saját szerzeményű cseme­tével is megbirkózna. Egy át­lag magyar családban ennél több — a statisztika szerint — úgy sem születik. Saját be­vallása szerint pálcára eddig nem volt szükség. SÓLYMOS ANTAL: Bizalma­san elárulhatom — bár a lá­nyokat nyilván elszomorítom —. hogy az a szállj, szállj ma­dár blöff. Mert az a bizonyos madárka egyelőre nagyon jól érzi magát a Solymos-fészei^- ben. és esze ágában sincs el­repülni. Sőt már egy másfél é- ves fióka is csicseregve várja, hogy mikor jön haza az apu­ci. De apuci legtöbbször kül­földi vagy vidéki turnén tar­tózkodik. Előfordult már, hogy megkérdezte az anyukáját, a- mikor a tévében az Express zenekar a Szállj, szállj madárt játszotta, hogy: „Mondd, a- nyuci. ki az a ronda bácsi, a- ki úgy ugrál, mint a majom?" Ettől függetlenül Tóni esküd­ni merne rá, hogy táncosnő lesz belőle, mert már most úgy mozog, mint Mata Hart fény­korában. Tóni egyébként kita­nult vegyésztechnikus, ami azt jelenti, hogy nagyon jól meg tudja különböztetni a vitriolt a badacsonyi szürkebaráttól. KALMUSZ PÄL: Palika vilá­got járt ember és érettségi­zett. Ennek ellenére megesküd­ne, hogy a világ legszebb ré­sze Budapest. „Este a Citadel­láról letekinteni a kivilágított városra — nincs ennél szebb látvány", ő már csak tudja, mert Időnként láthatja a ké­peslapokon, amelyeket a fele­sége küldöz neki. MAGYAR CSABA: Zongorista és deitás. Könnyű neki, Test- nevelési Főiskolát végzett. Őrá nem érvényes, hogy suszter maradjon a kaptafánál, mert az utóbbi időben zeneszerzés­sel is nagy sikerrel foglalko­zik. Persze csak akkor, ami­kor nem zaklatják a lányok. A rossz nyelvek azt rebesgetik, mindez annak tulajdonítható, hogy a mai lányok méretre szabják a szerelmet. SILYE ATTILA: Gitáros és pozonista. egyébként azonban egész csendes ember. Ha fel nem háborítják. Született ze­nész, nyugdíjaztatása egyelőre nem esedékes. MALEK MIKI ŐS: Zeneakadé­miát végzett, úgyhogy komo­lyabb szakmát is választhatott volna. Trombitás, orgonista és énekel is néha. Ő az a bizo­nyos „karnagy". Előrebocsátom, hogy semmi közük sincs ahhoz a közlekedési járműhöz, a- melyík hazai viszonylatban jó 25 kilomé­teres óránkénti átlagsebességgel szágul­dozik a vasúti pályán vagy éppenséggel vesztegel és sok borsot tör meg füstöt fúj az unatkozó közönség orra alá. Hogy honnan származik az együttes ne­ve azt ©ég Kaugy4W?8fi sem tudja, aki dobos éé„ vegétfegy személyben. Annak idején ■ eléggé próítei ijév alatt indultaiból # Világot jelentő treszkákra vezető rögös úton; XIII. kerületi dixi- land együtteseknek hívták őket. jobban mondva nemcsak hívták, mert valójában dixielandet játszottak. Bár akkori tény­kedésüket még nem nagyon tartották számon, azért az sem állítható egészen, hogy teljesen ismeretlenek lettek volna. 1963-ban a kategóriájukban megnyerték a „Ki mit tud“-ot. Később rájöttek, hogy a beat korában nem lehet dixielanddal madarat fogni és megváltoztatták a ze­nekar összetételét, nevét és stílusát. Lassan öt éve játszanak már a mai fel­állításban és azóta sikert sikerre hal­moznak. Különösen Koós Jánossal való együttműködésük termett sok jó gyü­mölcsöt. Fesztivált nyertek az Őrülttel, slágerkupát, Aradszkival második helyet stb. Jártak már az NDK-ban, az ,N£ a SzovjetfiwőMn és 1967-ben haj is. Különöseré^a Szovjetunióbau denek han&tran mépszIrflSégTrelc az országban lassan már „törzsvendé­geknek“ tekinthetők. — Egy idő óta minden esztendőben meghívnak bennünket a Baráti Melódiák című könnyűzenei műsor rendezői — mondja Kangyal Feri. — Ez egészen kü­lönös műsor, a külföldi és a legjobb hazai énekesek és együttesek egymás után több városban is fellépnek. Sőt, egy-egy városban tíz-tizenöt előadást is tartanak. Mindig telt ház előtt. A mi fü­lünknek egy kicsit furcsán hangzik, de a Luzsnyiki Stadion egyik fedett csarno­kában tizenötezer embernek játszottunk. Ez valóban nagy élmény volt. Ehhez ha­sonló fogadtatásban talán csak itt, Cseh­szlovákiában volt részünk. Igazán na­lett éslítéíás közönséggel. — Milyen stílusirányzatot követtek? — Kommersz, szórakoztató beatet ját­szunk, vagy ha úgy tetszik, show-bea-# tét. Különösen azóta, amióta Koós Jan­csival dolgozunk együtt, és ennek már vagy három-négy éve. Igyekszünk jó kapcsolatot teremteni a közönséggel. Muzsikánkkal optimizmust, vidámságot, LK-ban, ínkban aörven- ' ebben jókedvet akarunk árasztani, pihenést, felüdülést nyújtani az embereknek, és ez egyelőre sikerül is. Persze ez nem jelenti azt, hogy saját szórakoztatá­sunkra nem foglalkozunk komolyabb műfajjal. Amig azonban tetszik a mu­zsikánk, ezt fogjuk játszani, amikor megváltozik a közízlés, igyekszünk majd ismét alf^Uj^^WőmLhaiz^. . — Rengeteg rajongniuk vaa^éés ti ez­ért egy kicsit liozájárultok .a fiatalok jellemformé!ásáho;r és % közízlés kiala­kításához. Mi a véleményed a mai fia­talokról? — Minden más vélemény és elmarasz­talás ellenére, jó. Ezt nemcsak azért mondom, mert mi is mindannyian na­gyon, de nagyon fiatalok vagyunk. A mai fiatalok csöppet sem rosszabbak vagy jobbak, mint azok, akik néha ar­ra ragadtatják magukat, hogy elmarasz­talják őket. Tudjuk, hogy a fiatalok egy kicsit ráfigyelnek a viselkedésünkre, ezért Igyekszünk jó fellépéssel befolyá­solni őket. — Nem unjátok még az örökös haj­szát, a fellépések és utazások szüntelen körforgását? — A zenét nem lehet megunni. Hiába, muzsikusnak dalból van a lelke. Mi még a szabad időnket is a zenének szentel­jük. Legnagyobb kÜjSpsJjohbynk a zene- hallgatag és azypzt követő szakmai vi­— Ismeritek Valamelyest a csehszlová­kiai pop-zenét? — Nem nagyon, de talán itt, Kalmusz Pali vagy Sólymos Tóni... — Néhány évig Nyugat-Európában működtem, a világhírű müncheni Come­ly Singers zenekarnál — szól közbe Kalmusz Pali. — Ez egy nemzetközi ösz- szetételű koncertzenekar. Ott kísértük egyszer Karel Gottot. Nagymenő. Hallat­lan sikere van a nyugatnémet közönség­nél. — Én egy Laufer-show-t láttam egy­szer a tévében — veszi át a szót Sóly­mos Tóni. — Egészen lenyűgözött. Iga­zi Showman. Az a mozgás a színpa­don...! Ha egyszer Pozsonyban turnézik, meghívhatnál, hogy lássam és megis- merkedhessek^yele. — Legközelebbi torveitek? — Rövidesen csomagolunk i»ét meg­hívtak a Szö^jetuniflba,*« Baráti Meló­diákra. Aztán valószínűleg a Hofl-Koős- show-ban működünk majd közre. Egye­lőre nagyon jól megvagyunk egymással. Lehet, hogy ezzel a műsorral még az idén viszontlátjuk a csehszlovákiai kö­zönséget is. Palágyi Lajos iff ü i Az EXPREESS zenekar Koós Jánossal a moszkvai „Halászbástyán“ Ropog József Gömör határán fekszik Szádalmás (Jablonov n/T) kedves kis hegyi falu, itt született Ropog József 1944- ben. A Szepsi Mezőgazdasági Középiskolán (Moldava n/ Bőd von) érettségizett. Rozsnyón dolgozott egy üzemnél, amikor 1962-ben a MATESZ a városba látogatott Jirásek Lámpás című színművével. Jóska úgy érezte, nem tit­kolhatja tovább terveit és vágyait, az előadás szüneté­ben felkeresett az öltözőben és így szólt: „Siposs bá­csi, színész szeretnék lenni a MATESZ-ban. Mi kell eh­hez?" „Tehetség!“ — feleltem neki és útba igazítottam a MATESZ felé. Eljött, felvételi vizsgát tett, tehetségesnek bizonyult, így lett a lelkes szádalmási műkedvelőből a komáro­mi Magyar Területi Színház művésze. Falujában Játszott már Kisfaludy Csalódások c. vígjátékáhan, Fredro Dá­mák és huszárok c. komédiájában, a Bástyasétány 77 c. zenés vígjátékban és sok kisebb-nagyobb szerepben tapsolt neki a környék öregje-fiatalja. Teljesült végre az álma: 1963 elejétől „igazi" színházban „igazi" szí­nészként játszhatott. Persze, először jöttek az „inasévek“, a kis szerepek a Lámpásban, az Asszony és a Halálban, majd a Mak­rancos hölgyben, a Tékozló szerelemben. Pár szavas szerepek, színpadkóstolgatás, de már akkor látszott, hogy Jóska tehetséges, jó megjelenés és kellemes hang­ja is sokat ígért. £s mint ilyenkor szokott lenni a fia­taloknál, jött a kötelesség: az „angyalbőrbe" kellett bújnia két évre. Éppen akkor, mikor már belelendült a régen óhajtott életbe. Becsületesen leszolgálta a kato­naéveket és az 1964/65-ös évadtól újra nálunk volt. És ekkor jöttek már a komolyabb színészi feladatok: Rol­ler a Haramiákban, Guszti a Rókák, jó éjszakát! című színműben, végtelenül mulatságos és kedves epizódfigu­ra a Szent Páter esernyőjében mint Sramko Ondrej „tetszhalott", azután a Világ négy sarka c. Laholda-da- rabban az első komoly szerep: Cach szakaszvezető, el­lenálló harcos és még abban az évadban pár statiszta szerep. Aztán következett a jubileumi évad és annak nagy művészi feladata, a Rómeó és Júlia Tybaltja. Ro­pog József jelesre vizsgázott ebben a Shakespeare-mű­ben. A kritika így ír róla: „... Ropog József „felnőtt“ Tybalt szerepéhez..." (Oj Szó, 1968. II. 2! Gály Iván), a szlovák sajtó pedig így nyilatkozott: „... megcsodál­tuk Ropog József Játékát Tybalt szerepében, ideális a- lakot formált meg a színpadon (Beseda, 1968. II. 24. Rudolf Thrun — magyar fordításban). Ezek után Ropog Józseffel szemben a színház veze­tősége nagyobb bizalommal volt, de a eflelösség és az igény is nagyobb lett. Bebizonyította, hogy nem mél­tatlan erre a bizalomra. Ragyogóan formálta Timur sze­repét az Ének a romok felett c. Egri-drámában, a cseh nemes Duba Vendelt az Isten, császár, parasztban, és elérkezett az első vígjátéki erőpróba is: Moscát alakí­totta a Volponeban. Sikere volt. Mindkét műfajban egy­aránt jól vizsgázott — főszerepben. Aztán jött a nagy szerep: Vronszky gróf az Anna Kareninában. De Be­széljen ismét a kritika: „... különösen Anna Karenina öngyilkosságát'megelőző részben és a nagy féltékeny- ségi jelenetben csillogtatta tudását, rátermettségét". (Hét, 1970. I. 25. Mács József). És így sorolhatnám to­vább szerepről szerepre. Soloviő Ez aztán a meglepetés c. vígjátékában Csuli szerepében aratott nagy sikert. Bevallotta nekem, hogy ez volt eddigi legkedvesebb sze­repe. A visszhang elismerő: „...Ropog József (Csuli) já­téka volt a legmeggyőzőbb, és a vígjáték gyengébb pontjaiban is sikeresen oldotta meg feladatát" (Sza­bad Földműves, 1969. nov. 13. Tóth Dezső); „Ropog Jó­zsef színre léptével fordulat állott be... Most kapott csak igazi lehetőséget. Játéka arra enged következtet­ni, hogy megfelelő vezetés mellett a komáromi színház erőssége lehet." (Oj Ifjúság, 1969. nov. 3. —hr—). A siker, az elismerő kritika nem kapatta el Ropog Józsefet. Szerény művész, nagy akarással, szorgalommal és tehetséggel készül minden egyes alakítására. Ahogy írták róla: erősségünk egyike lett. Most, mikor e sa­rok megjelennek, már Pál szerepét játssza Július Barő- Ivan Az anya c. drámájában. Ojabb nagy szerep és ál­líthatjuk — a próbák alapján —, nem vall szégyent. És még valami: kelet-szlovákiai származása ellenére hű maradt Komáromhoz, gyökeret eresztett nálunk. Legu­tóbb egy sikeresen megoldott beugrással is magára hív­ta a figyelmet: a beteg Dráfi Mátyás helyett ő játssza — és nagyon jól — a Szalmakalap mulatságos szpáhi- kapitányát, Emilt. Figyeljük fejlődését és örülünk sike­reinek. Siposs Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents