Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-01 / 35. szám
... szeptember elseje. A két hónapig árván álló iskolák kapui kitárulnak. A néma csend fátyoléval letakart osztályokban, folyosókon ismét felhangzik a vidám gyermekzsivaj. A nagy, már tapasztalt diákkokkal együtt a kis elsősök is életükben először átlépik az iskolák küszöbét. Lelkűkben a félelem kíváncsisággal keveredik. Mit rejt a nagy kapu? Az idősebbek merész élettervük beteljesülését vélik itt elérni. Mindenkinek; kicsiknek, nagyobbaknak élményt, vidám életet, munkát, kötelességet jelent az iskola kapuja. Kitárul, hogy befogadja a reményt... Szeptember elsején... NEM „PRÉDIKÁCIÓ"! Az iskolaév kezdete egy kicsit az ősz kezdete is, és én az őszt szeretem a legjobban. Nemcsak színeit, tompított fényeit, csatakos esőit, zöld-wolfrámú szőlőit, búcsúzó madarait, fakuló gyepeit, hanem mindazt, ami meg- fogalmazhatatlan, de mégis annyira jellemzi ezt az évszakot. A csontosodó fákkal együtt én is a telet, a karácsonyt várom, és titokban mindig meg vagyok győződve arról, hogy a béke karácsonyi fényei egész éven ragyognak majd. Most, kikopva már az iskola padjaiból, sőt, az egyesztendei tanárkodást is jócskán magam mögött tudva, nemigen írhatok friss élményekről, csínytevésekről, lányok után futkosásról, iskolai lapszerkesztésről. Szívesen vissza utaznék ebbe a korszakba, de erre sajnos nincsen módom. így hát inkább az utóbbi évek tapasztalatairól szólnék mogyoróhéjban. Számomra az új tanév kezdete azt is jelenti, hogy engem nem köteleznek már semmi olyanra, ami távol áll tőlem, de kénytelen vagyok megtanulni, mert benne van a tantervben. Csodálatos érzés úgy szabadnak lenni, hogy nem kötnek a kötelesség tudás lélektani láncai. Most is tanulok, sőt talán többet, mint diákkoromban. De ma csak ahhoz a könyvhöz vagy folyóirathoz nyúlok, amely roppant érdekel, legyen az a filmművészet, az irodalom vagy a sportelmélet területe. Élvezet így, játékosan, ballasztok nélkül művelődni, terminusok és szülői megkötöttség nélkül, és mintha a koponya is tágabb lenne, mint annak idején. Mindezzel persze nem azt akartam mondani, hogy lázadjanak fel a középiskolások vagy a főiskolai hallgatók, és csakis azt sajátítsák el, ami érdekli őket. Éppen ellenkezőleg; a későbbi nyugalmat csak e korszak lezárta után tudják majd értékelni. De ami a leglényegesebb: csakugyan igaz az a frázis, a fényesre koptatott megállapítás: a jó pap holtig tanul. És ha mindezt a csehszlovákiai magyar társadalom most felnövő nemzedékére applikáljuk? Ha bele akarsz szólni közös sorsunk, jövőnk alakításába, tanulj, ameddig koponyád mágnese vonzz^ a betűket. Sem te, sem a közösség nem látja kárát. Batta György MÓZSI FERENC: Gondolatok az új tanév kezdetén A tanulók, a pedagógusok számára tulajdonképpen kétszer kezdődik az év. Januárral — mint minden ember számára a naptári új év, és szeptemberrel — az új tanítási év. S a kettő közül számunkra, a tanulók és pedagógusok számára, talán szeptember a jelentősebb, mert ez nem csupán naptári dátumot jelent, hanem egy új, az előzőhöz viszonyítva egy lényegesen magasabb szinten jelentkező munkaszakasz kezdetét. Hiszen a tavalyi elsősből most már másodikos és a nyolcadikosból kilencedikes lesz. Közeledik a pályaválasztás gondja, az érettségi vagy a felvételi vizsga, az új tanévben már több, igényesebb lesz a tananyag stb... Ezek minden tanévre érvényesen „új“ jelleget adnak a szeptemberben kezdődő iskolai évnek. Az 1970/71-es iskolai évnek azonban — véleményem szerint — emellett is van új jegye. Az 1970/71-es, új évtizedet kezdő tanévre a társadalomnak az iskolával szembeni egyre fokozódó oktató-nevelői igénye nyomja rá bélyegét. A szocializmus építésének jelenlegi szakasza hazánkban, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése, immár halaszthatatlan sürgősséggel követeli az élethez közelebb álló, sokoldalúbban, korszerűbben képzett embereket. Ebből a gondolatból törvényszerűen következik, hogy minden iskolai oktatás köznevelési méretben csak akkor eredményes, ha elvezeti tanulóit céljukhoz, s ha összhangban van az egész társadalom érdekeivel. Ez a jó tanulás-tanítás a fémjelzője, s egyben minden pedagógiai propaganda, tehát az éppen ebben az évben 20 éves csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolaügynek is az alapja és bázisa. Eleget tenCÜ O K'i-g s .SS IM 33 ~§ ni ennek az igényes feladatnak — még fokozottabban érvényes a magyar tannyelvű iskolák tanulói számára, hiszen tudásuk és továbbtanulási igényeik, sorsuk és elhelyezkedésük a társadalmi vizsgálódás fokozottabb pergőtüzében áll. Az új tanév feladatai közül az első helyre a nevelés kérdései kívánkoznak, főleg pedig a tanulók tudásvágya, a tanítás minőségre törése, a többet-tudás, a továbbtanulás, a különbbé, a jobbáváiás vágyának elmélyítése. Elvben persze ez sem „új szempont“, hiszen az évek során sok szó esett már róla. De a mostani tanévnek kellene végre gyökeres változást hoznia a gyakorlati megvalósításban. Nem nyugodhatunk bele, hogy csak néhány tanuló és egyes pedagógusok értik e gondolat fontosságát. Minden csehszlovákiai magyar tanulónak és pedagógusnak értenie és éreznie, főleg pedig a napi munkájában érvényesítenie kell a többet-tudás iránti igénynek, a munkás-paraszt származású tanulók támogatásának szükségét. Sok még itt a félreértés, a téves elképzelés. Több tanulóval és pedagógussal volt alkalmunk beszélni, akik ugyan elismerik: nagy vívmány, hogy a munkás-paraszt gyerekek — a szocializmus iskolapolitikájának eredményeképpen — megfelelő számarányban ott vannak már az alapiskola kilencedik osztályában és a középiskolákban. Sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy mindnyájan mindent megtesznek azért, hogy segítsenek leküzdeni az egyszerűbb családi környezet okozta hátrányt, a kétségtelenül meglévő nyelvi (Folytatás a 2. oldalon) Két vadonatúj iskoláról Írunk lapunk 3. oldalán. Az egyik a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola. Meglátogattuk az épületet, ahol a jövendőbeli nővérkék tanulni és diákos- kodni fognak. Csodálatosan szép. Aki nem hiszi, menjen Ki- rályfiakarcsára, és nézze meg! A másik iskola a Somorjai Leány-Szaktanoncintézet. Rossz nyelvek szerint innen fognak kikerülni a legjobb feleségek. Ki tudja! Meglehet, igaz. Tény, hogy az iskolának ennél sokkal messzemenőbb céljai vannak. Olvassák el interjúnkat a 3. oldalon! cu © SOPHIA semmire sem becsüli szépségét, jobban mondva nem is tartja magát szépnek. Azt tartja, hogy durva profilja van, emiatt nem is szívesen engedi, hogy profilból fényképezzék. Q SILVANA Mangano zárkózott teremtés, nem szereti elárulni az érzéseit. Túlságosan is félénk és lusta. O LOLLOBRIGIDA naiv és büszke, egy kissé önfejű, becsvágyó, tudja, mit akar, és semmitől sem riad vissza, hogy célját elérje. O MONICA VITT1 ragyogó színésznő (képünkön), eddig a- zonban nem volt alkalma, hogy tehetségét érvényesítse. Bővebben a 7. oldalon. f W W M fj . fe - JP A csehszlovákiai ma' i gyar képzőművészet 1 részéről ritkán ér bennünket ekkora öröm, mint amely Kiss Sán\Lj dor első, önálló kiállításán dobogtatta meg a í 1 11 szívünket. i | f f írásunk lapunk 5. ol1 V iffip II# dalán. jfepglBK ; W*' ; f| Jft. M. %. -WeSBk w w pH (1
